Dunántúli Protestáns Lap, 1912 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-07 / 27. szám
27. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 237. oldal. gyermek, mint a távolabbiakat s hogy azok iránt jobban érdeklődnék, mégis a belső szervek : bélcsatorna, tüdő, máj és fogak ismertetésével kezdi, holott a fiuk jobban érdeklődnek az Ízletes gyümölcsök iránt, mint a fogai és bélcsatornája iránt. — Folytatása következik. — Barcsi József. Harmincéves találkozó. A múlt hó két utolsó napján szép és ünnepélyes összejövetelt tartottak városunkban azok, akik harminc évvel ezelőtt tettek érettségi vizsgálatot a pápai főiskolában. Nagy osztály volt ez, úgy hogy 71-en állottak érettségi vizsgálatra. A húszéves találkozón harmincán, jelentek meg s már akkor megállapították, hogy tiz év múlva ismét összegyülekeznek. A mostani találkozót a megállapodáshoz képest a helyben lakó osztálytársak rendezték, és pedig dr. Antal Géza, Borsos István, dr. Keresztes Ferenc és Schvarcz Vilmos. Junius 29-én d. u. 24-en jelentek meg a találkozóra. Az érkezőket már a vasúti állomásnál várta és fogadta örömteljes szívvel a helyi rendező bizottság. Este a Gr ifi-vendéglő egyik „nagy termében gyülekeztek össze közös vacsorára. Öröm és meghatottság töltötte el a sziveket, mikor annyi rég nem látott kedves társ és jó barát így ismét együtt barátkozott. S érdekes, hogy most egyik sem kívánta közülük a muzsikát, a zenét, hogy annál több idő jusson a beszélgetésre, az emlékezésre. Múlt és jelen visszhangra talált a felszólalásokban s a kedélyes beszélgetés közben. Vasárnap délelőtt félkilenc órakor a kollégium dísztermében gyülekeztek össze, ahol az iskolát Faragó János igazgató távollétében, aki hivatalos ügyben kénytelen volt elutazni, Kis Ernő tanár képviselte. Dr. Antal Géza meleghangú beszédben üdvözölte az összegyűlt társakat. Borsos István előterjesztette a megjelenésben akadályozottaktól érkezett leveleket és táviratokat s felolvasta az osztály névsorát, hogyha valamelyik társról tud valaki valamit, azt jegyzékbe vegye. Kitűnt, hogy tiz év alatt egy halt meg közülük, többnek holléte azonban ismeretlen. Osztálytársai felkérése folytán dr. Schwarz Zsigmond üdvözölte a kollégiumot. Szép és magasan szárnyaló beszédét lehetőleg híven itt közöljük. Érdemes a megfigyelésre. „Mélyen tisztelt tanár úr! Kedves barátaim! , Harminc éve múlt annak, hogy érettségi vizsgát tettünk e főiskolában és midőn ma ennek harminc éves fordulóját ünnepeljük, ide vezetett első utunk e főiskola szentelt falai közé, — mert ide vezetett bennünket a szivünkben élő hála és emlékezet. Ezer és ezer emlék rajzik ma lelkűnkben. Megilletődéssel járunk, kelünk e városban. Hisz minden utcából, minden házból, minden ablakból ifjúságunk édes emlékei intenek felénk, túlárad szivünk az érzéstől és elmondhatjuk a költővel: .Gyermek vagyok, gyermek lettem újra“. De nemcsak ilyen értelemben érezzük magunkat gyermeknek, de mint gyermekek térünk vissza az édes anyához, az alma materhez, hogy lerójjuk mélységes hálánkat és elismerésünket mindenért, amit nyújtott nekünk. Hiszen majdnem mindent az életben neki köszönhetünk és végtelenül jól eső örömmel tölti el lelkünket, hogy a főiskola a mi intim, családi jellegű ünnepünkön képviselteti magát, résztvesz ünnepünkön és ezzel dokumentálja, hogy szeretettel ölel bennünket keblére, mint a szülő, ki hosszú idő múlva gyermekét viszontlátja. Oh, hogy e viszontlátás csak jelképies lehet, oh, hogy e viszontlátás örömeiben nem vehetnek részt azok, kik bennünket tanítottak, oktattak, neveltek, a mi kedves tanáraink — akik egynek kivételével ott porladoznak rég a temetőben. Mély megilletődéssel, igaz kegyelettel adózunk a mai napon emléküknek. Mi utolsó sorát képeztük annak a nemzedéknek, mely oly boldog és szerencsés volt, hogy tanítványai lehettünk azoknak a férfiaknak, kik ennek a főiskolának örök dicsőségét képezik. Mi hallottuk még Tarczy Lajos ajkáról hirdetni a mathesis és természettan igéit, velünk elmélyedt még Bocsor István lángelméje a világhistória eseményeinek kutatásában, mi még gyönyörködhettünk Váli Ferenc örökifjú vidámságában és gazdag életbölcsességében, bennünket vezetett még Szilágyi József, vezetett a görög és római remekírók klasszikus világába, abba a csudás tündérbirodalomba, mely minden szépnek, minden nemesnek, minden eszményinek örök forrását képezi. De kegyelettel emlékezünk meg többi tanárainkról is, Szabó Károlyról, Szép Gáborról, Jády Józsefről, kik mind azon buzgólkodtak és fáradoztak, hogy tudásunkat és ismereteinket gyarapítsák, hogy lelkünket fogékonnyá tegyék minden iránt, ami szép, ami jó, ami nemes. Beszédét e szavakkal végezte : Az Isten áldása legyen mindenkor ezen templomon.“ Kis Ernő tanár a nála megszokott kedvességgel válaszolt az elhangzott szép beszédre s biztosította a megjelenteket, hogy az a szellem, amelyre a szónok hivatkozott, most is él a kollégium falai között s a tanári kar kitartó munkával igyekszik a régiekhez hasonló munkásokat nevelni a hazának s magyar társadalomnak. Oyalókay László lelkes indítványára, hogy a tiz évvel ezelőtt tett alumniumi alapítványt ismét növeljék, csakhamar több mint 500 K gyűlt össze az alapítvány növelésére. Ä kollégiumból a református templomba ment az ünneplő társaság, ahol a találkozók egyike, Csekei Dávid alsóváradi lelkész tartott ünnepi szent beszédet. A szeretet volt beszédének alaptémája s beszédének emelkedett tartalmával, valamint szívből jövő, férfias előadásával lebilincselte nemcsak a találkozókat, hanem az egész nagy közönséget is. Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzésekéi és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!
