Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

589

DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP.

590

Az ünnepély.

Főt. Pap Gábor püspök ur üdvözlő beszéde Tisza _ Kálmánhoz:

Egy negyedszázaddal ezelőtt a dunántúli református egyházkerület örömünnepet ült, itt Komáromban, üj főgondnok installáItatott hivatalába, az a férfiú, kit a nemzet bizodalma már akkor az általános tisztelet és becsülés magas fokára emelt; a kinek vallásos érzése és értelmi feisőbbsége, salamoni bölcsesége, erős megfigyelőtehetsége és a dolgok velejébe ható, magasan kiváló intellektuális ereje biztató reményt keltettek ki arra nézve, hogy egyházunkra ügyelni fog, hogy viharverte hajócskánkat biztosau kormányozni és a századok óta erőben gyengült, de soha meg nem tört protes áus egyházat belsejében megerősíteni s minden külső támadással szemben férfias bátorsággoi és rendíthetetlen kitartással védeni fogja. Az egyház iránt való szeretet, nálunk, magyar reformátusoknál egy a haza s a szabadság iránt való szeretettel. A hazai történelem lapjai tanúskodnak arról, hogy a magyar protestántizmusnak exisztenczíájáért vívott harczai egyúttal a magyar alkotmány és magyar szabadság védelmére való harczok voltak. Együtt érezünk a költővel, hogy csak egy hazánk van, „itt élnünk, halnunk kell,“ s vezetőinket azért választottuk ama férfiak sorából, kikben az evang. református egyház iránt való szeretet hűséggel, energiával, tapintattal s a haza és szabadság iránt való szeretettel egyesült.

Egyházkerületünk egy negyedszázaddal ezelőtt a maga kebelében is találhatott volna ilyen férfiakat; ha főgondnokot még sem választott a maga köréből, hanem bizalmával megtisztelt olyan férfiút, a ki kerületünkkel közvetetlen összeköttetésben nem állott, az akkor abból a szempontból történt, hogy az érdemesek közül a legérdemesebb, hogy az a férfiú választassék meg, kinek egyházi hűsége fénylett, mint a tüzpróbán átesett arany; az a férfin, kinek az ország vezetésére való hivatottsága, kinek szeretete az ország alkotmánya s szabadsága iránt már akkor nagyszerűen kivált; oly férfiú, a ki egyházáért és szabadságáért kész volt mindent koczkára vetni, a ki azonban sohasem lehetett kész arra, hogy egyházát és hazáját maga tegye ki veszedelmes esetlegességeknek.

Ilyen férfiút keresett és talált egyházkerületünk Tisza Kálmánban, ki egy negyedszázad óta áll az élén s kinek 25 éves áldásos működését most ismételten ünnepeljük Komáromban; ünnepeljük nemcsak reményekkel, hanem nagy elégtétellel s nemes örömmel, hogy a megválasztásához kötött várakozást teljesen kielégítve látjuk.

Nemcsak a mi kerületünk, nemcsak a református -egyház, hanem a hazának minden hű fia örömtől dobogó szívvel üli meg ezt az ünnepet és lelkünk hálával fordul a Mindenhatóhoz, ki súlyos, válságos időben ilyen tiszta, erős lelkű, egyenes szivü, rendíthetetlen karakterű, providenciális férfiút adott a hazának és az egyháznak, „hogy hasson és gyarapitson, hogy a haza fényre derüljön.“

Főgondnokunknak egyházi és politikai téren való áldásos működése nem a megválasztásától kezdődik, hanem visszanyúl abba a szomorú korszakba, midőn a szabadságharczot elnyomták, a hazát szétdarabolták és bezárták az alkotmányos élet temploméit,: midőn romba hevertek a szabadság oltárai, midőn szó és. érzés rabbilincsben volt, midőn magának a múzsának is hallgatnia kellett és csak olykor szólalt meg Tompa, Arany és Jókai i Mór lantja. Alkotmányos életünk utolsó védő bástyája, a két protestáns egyház autonómiája ellen is intéződött támadás, senkisem hitte az ellentállás lehetőségét. De ime, a két millió református, az egy millió ágostai evangélikus vezéreik köré csoportosultak egyedüli erősségük védel! mére. Es vértelen, mert az elme fegyvereivel vívódott, de annál dicsőbb volt a haröz s végül a győzelem. Hálásan elismerjük, hogy római katholikus vérrokonaink is mellettünk voltak eme harczokban, Bartakovics Béla egri érsek és a klérus érdemei fel vannak jegyezve Írásainkban. Es e harczokban fényesen kivált Tisza Kálmán alakja, a vezéré; ki az egyházért és szabadságért mindent koczkáztatott. Akkoriban liberálisnak lenni — más volt, mint olyan liberálizmus, mely csak jelszó béke idején. Férfias bátorság, erős karakter s rendületlen lelki erő kellett ahhoz, szemtől szembe kiállani a jogot lábbal taposó hatalmasok elébe és vezérelni azt a kis, lelkes csapatot, melynek az elme fegyvereivel kellett küzdenie az erőben túlnyomó ellenség ellen, mely mindennemű fegyverrel rendelkezett! Tisza Kálmánnak meg voltak mindeme tulajdonságai. Debreczenben és Budapesten bátran szólalt fel, és ha egyért szenvednie is kellett, elérte azt, hogy alakját a valódi érdem koszorúja övezte s hogy széles e hazában ismertté s becsültté lett a neve. Azután következett az alkotmány helyreállítása, s a^kor Tisza Kálmán alakja ismét kivált, mint vezér a politika terén. így magyarázható meg az, hogy azok, a kik számítottak a főgondnoki tisztségre, Tisza megválasztásától nemcsak hogy meg nem sértődtek, hanem a választásnál reá adták szavazatukat. És az eredmény igazolta, hogy a választás a lehető legszerencsésebb volt.

A püspök azután az ünnepelt felé fordult s dicsérte, hogy Tisza Kálmán nagy elmék módjára nem kereste mohón a népszerűséget, hanem ott, hol a közérdek követelte, a töviskoszoru után nyúlt és jutalmát csak öntudatában kereste, hogy szent ügyért önzetlenül s önfeláldozón küzdött. A huszonöt év nagy részét a politikai munkásság foglalta el s Tisza Kálmán ebbeli érdemeinek méltatása nem igen illenék bele az egyházi ünnep keretébe ; azonban annál nagyobb hálára van kötelezve iránta az egyház, melynek — minden kormányzati gondjai mellett — annyi időt s munkaerőt szentelt. Igazságosság, pártatlanság és valllásos érzület jellemzik Tiszának egyházi téren való működését és örökké feledhetetlen marad, a mit a közoktatásért és — támogatva nemes, angyali jósága nejétől — a humanitás terén tett. Semmit sem adhatunk neked — úgymond a szónok — mert szegények vagyunk, semmit, csak szeretetünk örökzöld babérjait. E babér levei nem olyan pompásak, mint a politikai pályáé, de meg van az az előnyü k, hogy nincsenek tö visel.

37*