Új Dunántúli Napló, 2003. szeptember (14. évfolyam, 238-267. szám)

2003-09-13 / 250. szám

6. OLDAL 2003. Szeptember 13., szombat :’■IlfHl SZALATNAK B EMUTATKOZIK Hegyhátmaróc o Köblény Vásárosdombó Gerényes 0Alsómocsolád Téteso SZALATNAK• oTanós q Sásd . Kisvasiar o ,tf ...oVazsnok Karasz/Vékény ^•oretsőegerszeg Magyaregregy0 Oí A falu gazdái A polgármester immár második ciklusban Radios József. Az al­polgármester Bregó János. A te­lepülés önkormányzatának tag­jai: Almayer József, Lőcsei Jenő, Szedlák Zoltán és Varga Péter. A körjegyző Havasiné Szo- koly Zsuzsanna. A településen túlnyomó több­ségben német nemzetiségű em­berek élnek, de kisebbségi ön- kormányzat nem alakult. A község háziorvosa dr. Te- mesi Gyula. Plébános: Gyurosovics Mihály. A községben működi iskola (igazgató Pápai Szabó Matild) és óvoda (vezető óvónő Lobi Zoltánná) is. A Német Nemzetiségi Egye­sület elnöke Strigencz Vilmos. A Faluszépítő Egyesület irá­nyítója Tamása Antal. A nyugdíjasklub elnöke: Szé­kely Lajosné. A teleház vezetője Bregó Gábor. Falugondnok: Almayer József. Gondoskodnak az idősekről A településen meglehetősen sok az idős ember, némelyikük már egyedül maradt, rászorul mások segítségére. A nyugdíjasok több­sége az egyesületükben megta­lálja a társaságát, ám ennek elle­nére a szociális gondozónő rendszeresen felkeresi őket, hogylétükről érdeklődik, akinek kell, megméri a vérnyomását, s ha rendellenességet tapasztal, azonnal szól a háziorvosnak. Az ebédet házhoz viszi - már aki igényli - a falugondnok. Ezt a szolgáltatást az utóbbi évek leg­nagyobb vívmányának tartják a településen, hiszen az államilag támogatott falubusz minden nap a lakosság rendelkezésére áll. Az ebédszállításon kívül a falugondnok segít a bevásárlás­ban, betegeket visz rendelésre, kiváltja a gyógyszereket, kisebb csoport kirándulását is megold­ja. A civil szervezetek fizetnek ez utóbbi szolgáltatásért, az egyesületek működéséhez vi­szont hozzájárul 30-100 ezer fo­rinttal az önkormányzat. Marad a postahivatal A faluban nem kerül sor a posta- hivatal bezárására, tehát tovább­ra is helyben vehetik igénybe ezt a szolgáltatást. A hivatal ugyanis csak akkor kerülne fel­számolásra, helyette a mozgó posta igénybevételére, ha a la­kosság száma nem érné el a 600 főt. A környéken viszont ez az egyedüli működő postahivatal, többek között a köblényiek is ide járnak, ennélfogva meg­szüntetése nem került szóba. szalatnak. dunantulinaplo. hu Az oldal a szalatnaki önkormányzat, a Baranya Megyei Közgyűlés és a Völgység-Hegyhát Takarékszövetkezet támogatásával készült. Összeállította: Békéssy Gábor relmüket, mégpedig a Földművelésügyi és Vidék- fejlesztési Minisztérium úgynevezett templomfej­lesztési pályázatára, meg is ítéltek a falu, de nyu­godtan mondhatjuk, a környék egyik legszebb egy­házi építményéhez 3 millió forintot. Ez elegendő lesz a munkálatok finanszírozására, az önrészt a te­lepülés önkormányzata fizette. A templom tető- szerkezetének felújítása is folyamatban van, a tele­püléssel kapcsolatban álló német rottenburgi püs­pökség adta rá a pénzt. Az iskola és az óvoda költségeit is az idén tudják fedezni, ám hogy mit hoz jövő, arról még fogalmuk sincs. Ami aggasztó, egyre kevesebb a gyerek, már­pedig az állami támogatást ah­hoz szabják, az önkormányzat pedig egyre nehezebben tudja kiegészíteni a ráfordításokat. A idén mindenféleképpen meg akarják valósítani a falu lakóinak régi kérését, egy em­lékpark kialakítását. A telepü­lésen ugyanis eddig még nem volt ilyen kegyeleti hely, holott a lakosság igen csak megszen­vedte az elmúlt évszázad há­borúit. Az emlékpark létreho­zását is többnyire pályázati pénzből fedezik, de a lakosság is hozzájárul társadalmi mun­kájával. A közterület kivilágí­tásáról is gondoskodnak, itt lesz felállítva emlékmű, ame­lyen méltóképpen emlékeznek meg a háborúkban életüket vesztett szalatnakiakról, az in­ternáltakról, valamint a kitele- pítettekről. Az elkövetkező években a legnagyobb beruházás az út és járdák felújítása lesz, erre már be is adták pályázatukat. A 10 milliós költségű építkezés pályázati pénzeit két év­re elosztva kérték. Erre már nagyon nagy szükség van, hiszen a belső utakat, járdákat nagyon meg­rongálta az utóbbi évek szélsőséges időjárása, ká­tyúzással most már nem lehet rendbe hozni, a tel­jes felújítás elkerülhetetlen. __ ■ A ma is jórészt svábok lakta települést orszá­gosan is megirigyelhetnék, hiszen a csatorna- rendszer kiépítésével teljessé vált az infra­struktúrájuk. Az idén a legnagyobb beruhá­zást a templom felújítása jelenti, de ki akar­nak alakítani egy parkot is, ahol méltóképpen megemlékeznek a háborúk hősi halottairól, az internáltakról, valamint a kitelepítettekről. Igyekeznek a költségvetésen belül maradni, úgy kalkulálnak, hogy a pályázatok önrészeit is ki tud­ják fizetni. A falufejlesztés nagyján már túl vannak, most már csak a kisebb beruházások vannak hátra. „Én ide haza jövök” Somogyi Lászlóné az első és má­ig egyetlen díszpolgára a falu­nak. Az egykoron a település tanácselnökeként maradandó érdemeket szerzett Szalatnak külső kapcsolatainak kialakí­tásában, az infrastruktúra fej­lesztésében. Ma már ugyan Harkányban él, de rendszere­sen visszajár falujába, aktívan tevékenykedik a német nemze­tiségi klub életében. így vall a településsel való kapcsolatáról.- Itt, ebben a faluban, a posta szomszédságában laktam. Na­gyon tetszett, hogy az itt dolgozó kisasszony mindenre külde­ményre ráütötte a bélyegzőt, en­nél fogva gyermekkori álmom volt, hogy postás kisasszony le­gyek. Később álmom félig be­teljesült, a he­lyi államigaz­gatásban bé­lyegző került az én kezembe, amit használ­hattam is. Bol­dog voltam! A falu vezetésé­vel járó munka örömöt jelentett számomra, hiszen ez egyben - mint a postás kisasszonyé - szol­gálat is volt. Utam ma is, 26 év után haza vezetett, mert nekem itt valami miatt fényesebben süt a nap, fris­sebb, illatosabb, tisztább a leve­gő, valahogy úgy érzem, hogy itt még az érzelmek nem haltak el, csak alábbhagytak. Nincs azon­ban veszve még semmi. Megszé­pültek az utcák, van már telefon, gázvezeték, egészséges ivóvíz, megépült a csatornahálózat, meg­újult a kultúrház, klubhelyiséggel rendelkezik a német nemzetiség, van klubjuk a nyugdíjasoknak és a fiataloknak és a település inter­net hozzáféréssel is rendelkezik. Most újítják fel a templomot, a körülötte lévő parkot, szobrot állí­tanak a két világháború áldozata­inak, a malenkij roboton résztve­vőknek és a kitelepítetteknek, hogy emlékük megmaradjon a jö­vőnek. Szépül megint a falu, az én szülőhelyem! Kellene azon­ban még valami, hogy ez az ék­szerdoboz újból pezsgő életet él­jen. ehhez elsősorban megértés kellene, hogy az itt élők egymást becsülni, tisztelni, segíteni és megkockáztatom, újból szeretve élni tudjanak. Nincs már énekkar és tánccsoport, nincs már közös munka. Mindegyiknek volt ösz- szetartó ereje, megértésre, meg­értetésre adott lehetőséget. Ha ba­rátkozni, beszélgetni, netán ne­vetni akart, akkor belevethette magát valamelyik közösségbe, s máris jól érezte magát. Ez hiány­zik most ebben a faluban és ezt nem lehet pénzzel megváltani, ezt megint akarni kell. Ebbe az ál­lóvízbe kavicsot kellene dobni, tükörbe kellene nézniük mind­azoknak, akik érdekeltek ennek a lehetetlen, érthetetlen helyzet fenntartásában. Talán elérhető, még nem késő, hogy megértésre, találjanak érdekek és érdekeltek, így falu nem csak a szépségéről, tisztaságáról lesz újból híres, ha­nem arról, amire a faliújság vezér­mondata felhívja a figyelmünket minden második hónapban: „Az ember a világban a te-ért van, és rajta keresztül önmagáért. A másiknak joga van arra, hogy figyeljünk rá, ezért ez a figyelem mindannyiunk kötelessége.” Negyven nő munkahelye A falu ipari üzemében helyiek és környékbeliek egyaránt dolgoznak Tevékeny nyugdíjasok Valamikor még a bányászasszo­nyok foglalkoztatására hozta lét­re komlói Carbon Könnyipari Vál­lalat a cipőüzemet. Működött is tisztességesen, munkát kaptak bőven, az asszonyok meg szíve? sen dolgoztak a helyi üzemben. Aztán a kilencvenes évek elején, a bányák bezárásával szinte egy- időben, no meg a jórészt szovjet tömegtermelésre alapozott Car­bon az export megszűnésével csődbe került, felszámolták, Ez­zel a szalatnaki gyártásnak is vé­ge szakadt. A szalagok azonban nem so­káig maradtak üresen, 1995-ben egy német vállalkozó fantáziát lá­tott az üzem újraélesztésében, s Timonia Kft. néven fehérnemű? gyárat létesített. Kezdetben még több mint hatvan nőt foglalkoz­tattak, aztán a recesszió itt is megtette hatását, folyamatosan csökkentették a létszámot, jelen­leg 40-en varrják a női, férfi és a gyermek fehérneműket. A termé­keket bérmunkában készítik, te­hát kapják az alapanyagot és a kellékeket, meg a modelleket. Az alsóneműk általában a nagy nyu­gati áruházláncokban találnak gazdára. Az itt dolgozók jórészt szalat- nakiak, de bejárnak ide Kárász­ról, meg Köblényből is. A busz­költségek 80 százalékát a vállal­kozás fizeti. A cég üzemvezetője elmondta, hogy jelenleg ugyan nincs felvétel, 40-nél több mun­kást pillanatnyilag még nem tud­nak foglalkoztatni. De már van tudomásuk arról, hogy hamaro­san, talán még szeptember folya­mán, bővítik a termelést, s akkor majd lehetőség nyílik újabb sza- lagmunkások alkalmazására. ■ Jól működik a faluban a nyugdíjas­klub. A 40 idős ember tevékenyen részt vesz a faluszépítő munká­ban, szemetet gyűjtenek, virágo­kat ültetnek, parkokat rendeznek, ezzel is példát mutatnak a többi itt lakónak. Szükség is van erre a lelkesedésre, hiszen tapasztalatuk szerint is csökkent a településen a közösségi munka iránti igény, az emberek közömbössé váltak, so­kan még a házuk környékével sem törődnek. Havonta progra­mot állítanak össze, s mint Szé­A tavaly ősszel átadott csatorna kiépítésével növekedett az ingat­lanok értéke. Nem véletlen, hogy amikor szervezték a csatomatár- saságot, a lakosság túlnyomó többsége igényelte a bevezetését. Szerencséje is volt a település­nek, hiszen a Magyaregregyet, Kárászt, Vékényt, Szászvárt és Szalatnakot behálózó rendszer kiépítésére - feltehetően a növek­vő idegenforgalomra való tekin­kely Lajosné, a klub elnöke el­mondja, általá­ban sikeresek ezek az össze­jövetelek. Éven­te kétszer, ápri­lisban és októ­berben „bulit” rendeznek, az elmúlt időszakban kirándulni is voltak Ópusztaszeren és Cserke- szőlősön. tettel - megkapták a csaknem egymilliárd forintos állami támo­gatást. A lakosságnak is kedvező volt a csatornaépítés finanszíro­zása, ugyanis lakástakarékban gyűjtögetett forintjaikból, meg a visszaigényelhető 15 százalékos közműfejlesztési hozzájárulás beszámításával tíz évig ezerfo­rintos havi törlesztést kell csak fi­zetniük. Növekedett a házak értéke Megkérdeztük: mi hiányzik még a faluban? Jobb együttműködésre volna szükség Gáspár Lászlóné, a Faluszépítő Egyesület elnökhelyettese: - A köz­ség az utóbbi időszakban szépen fej­lődött, hiszen las­san mindenünk megvan. Mi, a Fa­luszépítő Egyesü­letben is arra tö­rekszünk, hogy még szebb, még vonzóbb legyen lakóhelyünk. Úgy­hogy az épülő­szépülő településünk minden szeg­letében a mi munkánk is fellelhető. A jövőben arra törekszünk, hogy meg­valósuljon a virágos Szalatnak, hogy minden ház előtt, a köztereken egész évben virágok nyíljanak. Tolnai Béláné nyugdíjas: - Én már alig látok, zöldhályog van a szeme­men, főleg a napfény zavar, köny- nyezek állandó­an. De ennek el­lenére a szom­szédokkal együtt karbantartjuk a ház elejét, a par­kokat, meg amit még el tudunk öregesen végez­ni. Sok minden van a faluban, ami az utóbbi évek­ben készült el, de ahhoz, hogy még tovább fejlődjünk, pénz kellene. Sok pénz, de amondó vagyok, ke­vésből is sok mindent meg lehet ol­dani, ha összefogunk. Orsós Tiborné munkanélküli: - Nagyon szeretek ebben a faluban élni, anyámékkal együtt va­gyunk, szép ez a település, megvan itt min­den, amire egy családnak szük­sége lehet. Be­vezették a vizet, a gázt, legutóbb a csatornázásra is sor került, mi kellene még? Hát talán munka­hely lehetne azért valamivel több, a Timoniánál nincs felvé­tel, szakmám nincs, elhelyezked­ni sajnos nagyon régóta nem tudok. Kohlmann Csilla egyetemista: - Az alapvető megélhetéshez szük­séges szolgáltatásokkal rendelke­zik a falu, ám mi, fiatalok igé­nyelnénk a szó­rakozási lehető­ségek bővülését. Annak idején nagyon jó volt, hogy rendelkez­tünk német nemzetiségi tánc­csoporttal, én is tagja voltam, ki­tűnően éreztük magunkat a pró­bákon és a fellépéseken. Aztán az együttes felbomlott, a fiatalok összefogására viszont ismét létre kellene hozni. Strigencz Vilmos nyugdíjas, a Német Nemzetiségi Egyesület el­nöke: - Alapvetően jó itt a helyzet, hiszen tulajdon­képpen megvan mindenünk. Ma­gam is, mint volt polgármester, el­indítója voltam nem egy beruhá­zásnak, de ami most nagyon hi­ányzik, az em­berek összetartása. Nagyon saj­náltam azt is, hogy a.hagyomá­nyaink ápolója, a táncegyüttes fel­bomlott, s évek óta - talán az ér­dektelenség miatt - nem tudjuk újraéleszteni. _________________■ Fe lújítják a templomot Tavaly fejezték be a moziterem (amely a kultúrház része) , a falubeliek által csak rendezvényháznak ti­tulált épület átalakítását. Kívül-belül tatarozni kel­lett, CÉDE-pályázaton nyertek a költségek kifizeté­sére 3 milliót, hozzáadták a maguk 10 százalékos önrészét, ebből valósították meg a felújítást. A templom külső tatarozására is tavaly adták be ké-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom