Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)

1997-08-09 / 217. szám

6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. augusztus 9., szombat Mívesen megmunkált használati eszközök is dicsérik a táborozok munkáját fotó: Müller a. Erdők zúgása, víz illata Az Orfűi Fafaragótábor tizenöt évvel ezelőtt nyitotta meg ka­puit, az idén is finn vendégekkel. Az első alkalommal négyen látogattak el a táborba 1990-ben. Gershwin-dalok a Tettyén A Pannon Nyár ’97 idei gaz­dag fesztiválprogramja július közepe óta csábítja a közön­séget Pécsett a Tettyei sza­badtéri színpadra. Láthattunk már amerikai musicalt, revü- operett show-t, felcsendültek Edith Piaf sanzonjai, kabaré­műsor és vígjáték is szórakoz­tatta a nagyérdeműt. A Gershwin-dalestről, melyet augusztus 11-én és 12-én tűz­nek műsorra, Bornemissza Géza fesztiváligazgató árul el kulisszatitkokat.- Gershwin, a „legamerika­ibb” zeneszerző születésének századik évfordulóját jövőre ünnepeljük. Centenáriumi koncerttel készülünk erre, melynek előzetesét hallhatják a műfaj kedvelői jövő hétfőn és kedden este 9 órakor a tety- tyei romoknál. A fiatalon el­hunyt zeneszerző legismer­tebb songjai szólalnak meg Bornemissza Mária pécsi dzsessz-scat énekes előadásá­ban magyarul és angolul. A kétnyelvűség nem öncélú. Egyrészt az eredetiségre tö­rekszünk,. másrészt számítunk a külföldi turistákra is.-Gershwin muzsikája na­gyon jól improvizálható té­mákra épül, ezért a dzsessz- zenészek különösen kedvelik. A koncertünkön fellépő, fiatal muzsikusokból álló, nemzet­közi hírű Trio Midnight együttes az utóbbi időben vette föl repertoárjára ezeket a dalokat. Tavaly kezdtek Bornemissza Máriával dol­gozni, akinek eddigi pályafu­tását végigkísérte Gershwin zenéje, s e songokat sajátos dzsessz frazeológiával, scat énekmódban tolmácsolja. Ezt a szöveg nélküli improvizá­ciót a világon nagyon kevesen művelik. A zenekar a dalok­ból ún. parafrázisokat játszik. A Gershwin-centenárium jegyében jövőre országos tur­néra indul a műsor, s még idén karácsonyra CD-lemezt jelentetünk meg. Ennek stú­diófelvételei most kezdődnek a pécsi Liszt-hangversenyte­remben, és élőben rögzítjük a közönség előtt zajló tettyei koncerteket is. A teljes műsor itt hangzik el utoljára, a le­mezre kerülő válogatás és a szerkesztő-produceri munka rám vár, a felvételeket a pécsi Teve Sound Stúdió készíti Sándor Péter vezetésével. Tervezünk a Nemzeti Filhar­móniával és a Pécsi Szimfo­nikus Zenekarral egy közös hangversenyt is a jövő évadra, amely a könnyű- és komoly­zene tipikusan amerikai szin­tézisét a magyar közönség előtt is méltó módon képvi­seli. Cs. A. Jöjj, István király! Hírcsatorna Könyv a Drávaszögről. A napokban jelent meg a Pan­nónia Könyvek gondozásá­ban és rövidesen kapható lesz Dunai N. János „Dráva- szögi krónika” című doku­mentumregénye. A regény az ottani magyarság fél év­ezredes történelmét kíséri végig egy család sorsának ábrázolásával. A szerző nyugdíjas újságíró, az Újvi­déki Televízió egyik szer­kesztője. Gyermekváró a Tettyén. A Pannon Nyár ’97 kereté­ben augusztus 17-én 15 óra­kor „Gyermekváró” címmel zenés, verses vetélkedőt rendeznek a Tettyei szabad­téri színpadon, amelyre 3-10 éves gyerekeket várnak Tamási Éva és Simara László fellépésével. A Pécsi Komédium szervezésében zajló tettyei fesztivál au­gusztus 20-án 19 órakor pa­rasztlakodalmassal zárul. írótábor Szatmárcse- kén. Augusztus 8-án mű­kedvelő írók tábora nyitotta meg kapuit Szatmárcsekén. Az országos találkozón a pécsi Új Hang Irodalmi Tár­saságot őri Zsuzsanna, N. Benkő Erzsébet, Kiss László és Kersák József képviseli. A tábor 11-én zá­rul. Gyermekkönyvtárak nyáron. Augusztusban is nyitva tartanak a Pécsi Vá­rosi Könyvtár gyermek- könyvtárai, a Nyitnikék (Bánki D. u. 2.), a Kilenc ki­rály (Király u. 9.), a Csip­kefa (Bajcsy-Zs. u. 10.) és a Kertvárosi Fiókkönyvtár (Honvéd tér 1.). Valameny- nyi szervezett programok­kal, versekkel, játékkal várja kis olvasóit. Orgonakoncertek. Pé­csett a Bazilikában augusz­tus 15-én este 8 órakor Se­bestyén János és Lantos Ist­ván orgonaművészek adnak hangversenyt. Műsorukon Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Hesse és Debussy művei szerepelnek, amelye­ket a két művész közös műve, az Assumptioni I.-II. fog keretbe. Kisplasztikák, szobrok. A Pécsi Galériában augusz­tus 24-éig az érdeklődők a XV. Országos Kisplasztikái Biennálét tekinthetik meg a Janus Pannonius Múzeum rendezésében. A Pécsi Kis- galériában Húber András Nagykovácsiban élő szob­rászművész tárlata ugyan­csak 24-éig látogatható. Öt év? Tizenöt? Ki tudja. A felújított malom, a vendégváró ház, a diófa, az udvar nyugalma a régi. A hosszú asztal körül menetelő székek szépen fara­gott háttámlái is. A régi és új keletű barátságok pedig egyéb­ként is fölfüggesztik az Időt. Az udvar zöld füvén a fara­gott sakkbábuknak aprócska gyerekek hasalnak neki vi- songva, és a tábor alkalmi csap­székében is elmélkedés folyik. A kontinentális nyár hevét oda­benn a zöldre pácolt, kecske­lábú asztaloknál könnyű, hűvös borok feledtetik. A magyarral finn szó vegyül. De mielőtt a hang gazdáihoz jutnék, Freund János, a tábora­lapítók egyike megállít, egy karcsú nőalakot formázó méz- csurgatót mutat - Tóth Árpád leleményét, azután egy ördög­lakatot is fából. A tábor gaz­dája, Kerényi Gábor pedig az­zal fogad, hogy úgysem győz­nék lejegyezni mindent, de azért sorolja, hogy vannak-vol- tak itt furulyagyártók, például Kőhídi Péter, azaz „tilinkós” Péter; bútorkészítők és mások, például a míves népi bútorok mestere, Eiter István, akit egy kis zalai faluból, Balatonma- gyaródról hozott haza a szíve; Hajda Gy. Zsigmond, Helyes Károly, Juhász András, Ma­gyar Gyula Pécsről Szatmári László Lánycsókról, TóthArpád Mágocsról, Tóth Antal Mohács­ról, Frei György Mecsekná- dasdról. Többen feleséggel, gyerekekkel, unokákkal. És akik hiányzanak - Szentkereszti István vagy a beteg Hujder Vendel - azok valóban hiány­zanak. Azt se felejtsem, a Me­gyei Kulturális és Idegenfor­galmi Központnak köszönhe­tően ez a tábor még úgy-ahogy él. De térjünk vissza a finnek­hez. A hölgyek szerint sármos, magas Járműhöz, aki egy fa­ipari egyetemen tanít; a cso­portképen kék kötényben len­Fából faragott vonások cse elé álló szőke Veikkohoz, aki ácsból lett a fa tudósa és Tamperében tanít díszítőművé­szetet; a köztük rangidős aszta­losmesterhez, Kyöstihez, aki­nek egy-egy nyírfatapló fel- használásával készült bútoráért már több százezer finn márkát is kifizettek; és nem utolsósor­ban a szőke Maurihoz, aki orosz felesége, a szőke Natasa mellett ül rezzenéstelen arccal, s aki hazájában a famegmunká­lók bejegyzett egyesületének elnöke. Tőle kérdezem, milyen és mekkora egyesület lehet ez, az erdők és tavak országában, ahol a fák titkait talán már a csecsemők is ismerik? A világ másik legnehezebb nyelvén (mert az egyik - mi dölyfösen azt hisszük - a ma­gyar) Kincses Ernő' tolmácsol. Mondhatnám azt is, könnyű dolga van, hiszen felesége Su- omiből való - finn lektor a Ja­nus Pannonius Tudományegye­temen. Megtudom, hogy az egyesület a legkiválóbb mes­terembereket .jegyzi be” - fa­faragókat, faszobrászokat. A szakmai érdekvédelem mester- vizsgák szervezésében, a nem­zetközi kapcsolatok építésében is kifejeződik. Mindössze 60 mester van, de legalább fél- ezernek kellene lennie - mondja Mauri. Ebből igen szi­gorú mércére lehet következ­tetni. Annál nagyobb elismerés, hogy az öt tiszteletbeli tag közt - a három finn és egy orosz mester mellett - van egy ma­gyar is, a drávafoki születésű, Pécsen élő Helyes Károly sze­mélyében. A búcsúestnek is részese le­hetek. A házigazda főztjének il­lata ültet bennünket a hosszú asztalhoz, majd egy korty bor és finn, magyar népdalok ízlel­getése következik. A kölcsönös „kóstoló” kivitelezése ugyan nem tökéletes, de azért a gyer­tyák abroszon imbolygó fénye ütemes táncba kezd. B. R. Csaknem ötven festmény és számos grafika látható a Kos- suth-díjas Schéner Mihály pénteken nyílt kiállításán az Ópusztaszeri Történeti Em­lékparkban. A Jöjj, István ki­rály! című tárlattal István fe­jedelemmé választásának ez­redik évfordulójáról emlé­keznek meg. Schéner Mihály elmondta az MTI munkatár­sának, hogy szerinte a magyar történelem jelentős alakjaival a mindennapokban kell együttélni, nem elég szellemi­ségüket ünnepeken idézni. Film a nagy fejedelemről Esztergom egyik terén új szo­bor magasodik, amelyről azonban sosem kerül le a le­pel. Hiszen az alak csak egy forgatási kellék. A szomszé­dos épületben A nagy fejede­lem című új tévéfilmet for­gatja az MTV Rt. drámai stú­diója. Lengyel Menyhért drámá­ját Sós Mária rendező válasz­totta, ő írta a forgatókönyvet is. Egy nagy fejedelem nim­buszának felépülését és ennek lerombolását követi végig a történet, amelyben némi sze­relmi szál is akad. A szerep- osztás rendhagyó, hiszen há­rom rendező, Acs János, az Új Színház rendezője, Korcsmá­ros György, a Győri Nemzeti Színház igazgató-rendezője és a sepsziszentgyörgyi teát­rum főrendezője, Bocsárdi László is játszik a filmben. Mellettük számos határon túli művész vállalt feladatot a produkcióban. A főszerepet, a fejedelem életét kutató tudóst Haumann Péter alakítja, Haumann Petra pedig, aki harmadéves a színművészeti főiskolán, gyermekét formálja meg a té­véjátékban is. A népszerű fiatal hegedű- művész, Lajkó Félix nemcsak színészként tagja a stábnak, hanem a film zenéjét is ő komponálja. Futnak a képek Filmjegyzet Az Oroszlán jegyében És megtörténik a zöld sugár csodája Úgy látszik, az augusztus kárpó­tolni fogja a mozirajongókat, akik eddig a nyári diétán tengőd­tek. E heti csemegének itt van Eric Rohmer várva várt opusza, A nyár meséje (Conte d’été), az idős mester évszakok ciklusának harmadik darabja. A mű a Rohmer-filmek jel­legzetes közegében játszódik: egy nyári szabadság történetét mondja el. Főszereplője, Gas- pard is a tipikus Rohmer-hősök közül való: intelligens, jóra- való, kissé félszeg és magányos fiatalember, matematika szakot végzett és művészi ambíciókat tápláló dalszerző, aki az orosz­lán jegyében vár valakire. Lé­nával szeretne találkozni, szeszélyes kedvesével, aki egy­szer csak meg is érkezik, ám kiderül amit sejteni lehetett, hogy a lány nem szereti őt, mint ahogy valójában ő sem érez iránta igazi szenvedélyt. Meg­próbál egy alkalmi ismerősével, Solne-val vigasztalódni, ezzel a független, reálisan gondolkodó és akaratos lánnyal, de amikor döntenie kellene Léna és So- lene közt, megfutamodik, mint egy Turgenyev-hős, és magá­nyosan távozik a tengerpartról. Eltelt a nyár ... A film azonban tulajdonkép­pen egy harmadik lányról szól: Margot-ról (ő szintén a kedve­sét várja, sorsa mintegy tükör­képe a fiúénak), akivel Gaspard a Holdhoz címzett palacsintá- zóban ismerkedik meg, s ez jelzi, hogy általa a hős, ha ezt nem is tudja, az álmaival kerül kapcsolatba. Sétálgatnak, be­szélgetnek, elindul a Rohmer- filmek titokzatos, felszín alatti áramlása, a fiú beszámol Mar- got-nak reményeiről és kudar­cairól, s eközben nyilvánvalóvá válik, amit egyikük sem mond ki, hogy ők ketten illenének egymáshoz igazán. Az elbeszélés finom iróniája nemcsak ebben a fokozatosan végrehajtott nézőpontváltásban mutatkozik meg, hanem a cse­lekmény nyitottságában is ér­vényre jut. Nem tudjuk, Gas­pard magányos marad-e, s Margót emlékéből csak az a dal fog születni, amit a zárókép alatt hallunk, vagy pedig folyta­tódik majd kettejük története. A Bretagne-ban játszódó film egyik jelenetében Margót, aki néprajz szakos egyetemista, gyűjtőútra indul Gaspard kísé­retében. Meglátogatnak egy öreg hajóst, s lerögzítik annak elbeszélését és dalát. Azt hi­szem, A nyár meséjé-t ebből az aspektusból kell értelmezni. Rohmer is megfigyelő, mint Margót. A lány a bretagne-i ha­gyományokat kutatja, a rendező pedig - szintén etnográfusi hi­tellel - bemutatja a mai fiatal értelmiségiek életét, mentalitá­sát. És most is megtörténik a Zöld sugár-ból ismert csoda: a tárgyilagos képek érzelemmel, szubjektivitással telítődnek, a banálisnak látszó esemény pe­dig filozófiát sugároz, a film eredeti címében szereplő conte (mese, rege, elbeszélés) szó műfaji tradíciója szerint. Mert­hogy itt a conte philosophique irodalmi hagyománya születik újjá a filmvásznon. És ezt senki más nem tudja megcsinálni, csak Rohmer. Nagy Imre <

Next

/
Oldalképek
Tartalom