Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-07 / 334. szám
8 aj Dunántüli napló Történelem 1993. december 7., kedd Hetvenöt éve történt (2.) Magyarország széthullása Csehszlovák körökben felháborodás tört ki a konvenció miatt. Benes külügyminiszter erélyesen tiltakozott amiatt, hogy a magyarok nem adják át a Felvidéket a prágai kormánynak. A csehek mintegy 4000 főből álló csapata november 11-én betört a Vlára-szoroson Terencsén felé és Holicsnál Nagyszombat irányában. A magyar erők azonban csakhamar megállították és visszavetették őket. Az eredménytelen katonai akciót cseh részről november 19-én hivatalos tiltakozás követett, amely a magyar kormányra hárítja a felelősséget a vérontásért. Károlyi válasza a legkézenfekvőbb érveket ragadta meg, a belgrádi konvencióra hivatkozott, amelyet semmiképp sem lehet úgy értelmezni, hogy a Felvidék nem tartozik Magyarországhoz. A Dunáig A párizsi Haditanács segített kis szövetségesének. December 3-án nyújtotta át Vyx alezredes azt a jegyzéket Budapesten, amely közli az antant a csehszlovák államot elismerte szövetségesének és ennek jogában áll kiteijeszteni hatalmát szlovák területekre. Felszólítja tehát a magyar kormányt vonja ki csapatait e területekről. Mivel Szlovákiának nem voltak történelmi határai tárgyalások kezdődtek Jászai Oszkár és a budapesti csehszlovák követ, Milan Hodza között arról, hol legyen a demarkációs vonal a két ország között. A megállapított demarkációs vonal a magyar oldalon hagyta Pozsonyt, a Csallóközt, Lévát, Losoncot, Rozsnyót, Kassát és az egész Kárpátalját. Az így megállapított demarkációs vonalat a csehszlovák hadsereg reguláris alakulatai december 15-ig elfoglalták. A radikális nacionalisták nem fogadták el Hodza vonalat, amely pedig megfelelt a két nép közötti etnikai határvonalnak és Benessel konzultálva december 19-re Párizsban új vonalat jelöltek ki, amelyet Vyx ezredes december 23-án ismertetett Károlyival. A leírás szerint a vonal a Duna és az Ipoly folyót követte, Losonc, Rimaszombat és Kassa alatt vezetett az Ung folyóig, majd ezt követte az országhatárig. Az új vonal közel egy millió magyart juttatott a demarkációs vonal túlsó oldalára. A kormány formálisan tiltakozott, de megkezdte a csapatok kivonását. Gyulafehérvár A belgrádi konvencióval a románok is elégedetlenek voltak. Ilyen háttérrel kezdett hozzá a kormány a nemzetiségi kérdés megoldásához. Az első ilyen tanácskozás november 15-én kezdődött a Román Nemzeti Tanáccsal. A román politikusok teljes román uralmat követeltek Erdély és Magyarország románlakta részei felett. Jászai a tiszta magyar Székelyföld és a vegyeslakta területek nem román népeinek önrendelkezési jogára hivatkozva felajánlotta - svájci mintára - Magyarország nemzetiségi területének újjászervezését. Ebben az elrendezésben, a megyerendszert megszüntetve, járási nagyságú nemzetiségileg homogén egységeket hoznának létre teljes autonómiával, emellett képviseletet kapnának a szövetségi jellegű budapesti kormányban. Ez a javaslat a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldásának lehetséges legjobbjai közé tartozott. A román partnereket azonban nem elégítette ki. Miért osztozzanak, mikor csaknem biztosak abban, hogy az egészet is megkaphatják. Az Aradi Napló november 21-én jelenti, hogy 800-900 fős román előőrs csapatok jelentek meg a székelyföldi szorosok környékén. „Bérekén a falusi bíró tiltakozott a román megszállás ellen, mire a román parancsnok kijelentette, hogy csak az utakat ellenőrzik, mert rövidesen francia csapatok jönnek errefelé.” A román hadsereg csak kelet felől és viszonylag lassan tudta megszállni Dél-Er- délyt és a Bánátot, mert Mackensen tábornagy német hadsevédtelenné tették... Az Erdélyt védő csapatok (Goldbach altábornagy csoportja: 28 zászlóalj, 48 löveg K. L.) a frontot megbontva, fegyvert, ágyút, lőszert és milliókat érő felszerelést otthagyva elszéledtek és szabad utat engedtek az ellenségnek.” Párizs nem hagyta jóvá Bert- helot akcióját, december 21-én érkezett meg a tiltakozó levél. A támadást leállító parancsot a román parancsnok december ték, tüzérséggel látták el. Ez a Székely hadosztály néven ismert alakulat (15 zászlóalj és 48 löveg), 1919. január 20-án megállította Csúcsánál a román hadsereg Nagyvárad ellen indított támadását. A győzelem híre Párizsba is eljutott, Cle- menceau január 28-i parancsában úgy rendelkezik: „Új rendelkezésig Magyarországon és Erdélyben semmiféle akciót nem lehet végrehajtani, mely Iuliu Hossu püspök (jobbról) felolvassa az 1918. december 1-i gyulafehérvári román nemzeti gyűlés határozatát Erdély és Románia egyesüléséről rege csak november végére ürítette ki a Havas-alföldet, Nagyszeben-Arad útvonalon vonulva Németország felé. A Román Nemzeji Tanács november 20-án proklamálta, hogy a románok nem kívánnak tovább a magyar állam kötelékében maradni. Elszakadási akciót kezdeményeztek, amelynek csúcspontja volt az 1918. december 1-jén Gyulafehérvárra összehívott Román Nemzetgyűlés. Az itt elfogadott határozat leszögezi a 26 vármegyére terjedő igényt és deklarálja a Román Királysággal való egyesülést. A határozat széles demokratikus jogokat ígér: teljes nemzeti szabadságot valamennyi itt élő nép számára, beleértve a saját nyelven történő közigazgatásra és a törvényhozási képviseletre való jogot. A román hadsereg december 15-re - az antant beleegyezésével - birtokba vette a belgrádi konvencióban megállapított demarkációs vonalat. Az előnyomuló román hadsereg elől menekült a magyar lakosság ama része, amely puszta életét, vagy egzisztenciáját féltette a megszállóktól. A kormány az erdélyi ügyek intézésére főkormánybiztosságot hozott létre Kolozsvár székhellyel és vezetőjévé Apáthy István kolozsvári orvosprofesszort nevezte ki. A katonai védelem feladatait a kerületi parancsnok Kratochwill Károly ezredes intézte. December elején Párizs valóságos ostrom alá került, román részről sürgették az 1916-ban Erdélyre tett ígéretek fenntartását. További előnyomulásra azonban sem Párizs, sem Fran- chet d'Esperey tábornok nem adott engedélyt. Támogatóra találtak viszont az antant keleti hadseregének parancsnokában Berthelot tábornokban (aki az antant Krim-félsziget elleni hadműveletének vezetője volt és számított a román hadsereg közreműködésére), ő engedélyezte a román csapatoknak a demarkációs vonal átlépését december 15-én. Katonai erővel a demarkációs vonal átlépését nem lehetett megakadályozni. Mindössze 1703 székely katona volt állományban, közülük is csak 604-nek volt puskája, tüzérség semmi - írta Kratochwill ezredes visszemlékezésében - ’’Erdélyt a forradalmi viszonyok 24-én kapta meg és, ez pontosan elegendő volt arra, hogy Kolozsvárt elfoglalják. Bebizonyosodott, hogy az antant nem garantálja a belgrádi konvenció betartását, Kolozsvár elfoglalása megrázta a közvéleményt, magát Károlyit is, aki már a lemondás gondolatával foglalkozott. A Vyx-jegyzék A Felvidék és Erdély megszállt területein felszámolták a megszállók a magyar közigazgatást, ami világosan mutatta, hogy a megszállás egy annexió előkészítése. Válságos helyzet alakult ki az országban, a szénhiány (Pécs és Petrozsény megszállásával a legnagyobb belföldi bányák termelése kiesett, a külföldi import akadozott) miatt a lakosság fázott, üzemek leálltak, a munka- nélküliség fokozódott, a menekültek elhelyezése és élelmezése fokozta a válságot. A válságot kormányátalakítással mérsékelték, Károlyi Mihályt a Nemzeti Tanács köztársasági elnökké választotta, az új kormányban nagyobb szerepet kapott a szociáldemokrata párt. Az eddig kevés eredménnyel járó hadseregszervezés felgyorsult, a székely és erdélyi katonákat Nagyváradon és Szatmárnémetiben felszerelalkalmas lenne a már kiadott utasítások eredményeként létrejött status quo módosítására, és amely elébe vághatna a békekonferenciára háruló területi rendezésnek”. A közvéleményben halvány remény ébredt, hogy olyan színmagyar városok, mint Kolozsvár, Marosvásárhely, Szabadka, Kassa, Komárom elvesztését nem követi újabbaké. Ezeket a reményeket döntötte halomra Vyx alezredes által március 20-án átadott antant jegyzék, amely a magyar csapatok visszavonását írta elő a Debrecen-Gyoma-Szeged vonalig. A jegyzék elsöpörte a kormányt és vele együtt az első Magyar Köztársaságot. A legnagyobb sokk Magyarország széthullása, területeinek elvesztése a legnagyobb sokkhatás volt, amely az újkori magyar társadalmat érte. Ez a sokkhatás motiválta és vitte tévútra a két világháború közötti magyar politikát. Ma ez a sokkhatás bennünk és a határokon kívül rekedt magyarságban is enyhült: és autonómiákkal talán meg is szüntethető. Dr. Kecskés Lajos Húsz kérdés - húsz felelet (2.) Az új lakástörvény Több százezer állampolgárt érint az 1994 január elsejével hatályba lépő új lakás- és helyiség törvény. Mennyi lakbért fogunk fizetni? Kik vásárolhatják meg a lakásukat, és kik nem? Mi lesz a jó és a rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználókkal? Kik folytathatják a lakásbérleti jogviszonyt? Összeállításunkban ilyen és hasonló kérdésekre adunk választ - a paragrafusok segítségével. 4. Ki lakhat a bérlakásban? Korábban a bérlő bárkit befogadhatott bérlakásába, ehhez nem volt szüksége a bérbeadó hozzájárulására. A törvény jövőre megszünteti ezt a helyzetet és úgy rendelkezik, hogy - a szűk hozzátartozói kört kivéve - más személy állandó jelleggel csak a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával lakhat a lakásba. Nem kell a bérbeadó (önkormányzat) hozzájárulása a bérlő kiskorú (örökbefogadott, mostoha vagy nevelt) gyermekének, és attól a befogadás ideje alatt született unokájának befogadásához. Úgyszintén szükségtelen a bérbeadó írásbeli hozzájárulása a bérlő szülője, a házastársa (bérlőtárs), annak gyermeke és ott született unokája befogadásához, illetve ott lakásához. A bérlőtárs viszont a közvetlen családtagokon kívül más személyt csak a másik bérlőtárs és természetesen a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával fogadhat be a lakásba. Ugyanez a helyzet társbérlet esetében is: társbérlő a lakrészébe csak a másik bérlőtárs és a bérbeadó írásbeli hozzájárulásával fogadhat be idegent, kivéve azt a személyi kört, amelynél nem szükséges a bérbeadói hozzájárulás. Lényeges tudnivaló, hogy a bérbeadói hozzájárulás csak az állandó jellegű ott tartózkodáshoz kell. Ha a bérlő néhány hétre, hónapra lát vendégül valakit a lakásában, az nem minősül állandó ott-tartózkodásnak. Nem minősül annak például a külföldi rokon befogadása sem, ha a vendég visszautazási szándéka egyértelmű. A törvény a bérbeadói hozzájárulást 1994 január 1-jétől írja elő. Akik 1993 december 31-ig költöztek be a lakásba, azok a bérbeadó hozzájárulása nélkül továbbra is ott lakhatnak. 5. Melyek a bérlőtársakra, társbérlőkre vonatkozó főbb előírások? Önkormányzati lakást együttesen többen is bérelhetnek. Az ilyen közös bérlőket nevezi a jogszabály bérlőtársaknak. Önálló bérlet esetén csak a bérbeadó és a bérlő, illetve a bérlőtárs előzetes megállapodása alapján létesíthető bérlőtársi jogviszony. A törvény új eleme, hogy a házastársak is csak a bérbeadóval kötött együttes megállapodás alapján válhatnak bérlőtársakká. Az új rendelkezés nem érinti azokat a bérlőtársi jogviszonyokat, amelyek a törvény hatálybalépése előtt fennálltak. A bérlőtársak jogai A videokazetták történetisége Ma már közhellyé vált, hogy a videotechnika menynyire mindennapi életünk része lett, rengeteg tv-műsort, filmet, eseményt örökítünk meg s játsszuk le videokészü- lékeiriken. Mivel egyre több magánszemélynek van videokamerája, a magánélet eseményei mellett a közélet is megörökítésre kerül, amelyek közül nem egy az utókor figyelmére is számot tarthat. Egyre több önkormányzat működtet helyi tv-stúdiót, ahol megörökítik az ottani történéseket. Ezek közül sok szintén számot tarthat a későbbi korok figyelmére, annál is inkább, mivel az írott szöveg vagy a rádióban elhangzott mondat lehetőségein túllépve rögzíti a megtörtént eseményeket. Ha ezek a műhelyek csak addig érdeklődnek ezek után a felvételek után, amíg adásba kerülnek, akkor éppen azt a lehetőséget szalasztják el, hogy az utókor számára a valóság legteljesebb megörökítését hagyják veszni. Egy-egy önkormányzati ülés, politikai, gazdasági vagy kulturális esemény, egy-egy jelentős személyiség megszólalása... mind-mind számot tarthat az utánunk jövő nemzedékek figyelmére, - ha megmarad. Úgy tűnik, erre kevesebb figyelmet fordítanak az illetékesek s az önkormányzatok egyaránt, pedig nagy kár, mert ezzel nagy lehetőséget szalasz- tanak el a jövőt illetően. Az arra illetékes régi dokumentumőrző helyek, a levéltárak, múzeumok, könyvtárak, kutatóintézetek anyagi kerete nem nagyon teszi lehetővé a „videó-múzeum” létrehozását, sem lehetőségeik, sem szakembereik nincsenek arra, hogy kimunkálják az őrzés szabályait, segítsék ezt a munkát. Pécs város önkormányzati üléseit rendszeresen rögzíti és közvetíti a Pécs Városi Televízió. A kazettákat rendszeresen megőrzik - tehát az 1990-es választás óta még mindegyik megörökített ülés megvan de a működtetés költségein felül biztosítani kellene összeget ahhoz is, hogy ezeket a kazettákat megfelelő körülmények között tárolni lehessen, és ne kelljen letörölni - egy újabb felvétel kedvéért. És ez még csak egy esemény- sorozat a sok közül, mert képzeljük el: milyen sok fontos történést rögzített a kamera nemcsak Pécsett, hanem a megye számos településén. Dr. Vargha Dezső és kötelességei teljesen egyen- lőek. 6. A bérlő halála után ki „örökli” a bérlakást? Az önkormányzati lakás bérletének folytatására azok a személyek jogosultak, akiket a törvény alapján a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül befogadhat a lakásba - tehát a házastárs, a gyermek, az attól született unoka, valamint a szülő - és a bérlő halálakor életvitelszerűen ott éltek. A jogszabály csak abban az esetben állít fel sorrendiséget, ha a lakásban élők nem állapodtak meg a lakásbérleti jogviszony folytatásában. Ebben az esetben a sorrend:- a bérlő házastársa,- örökbefogadott mostoha, nevelt gyermeke,- befogadott gyermekétől született unokája,- örökbefogadó mostoha, nevelt szülője. A házastársra csak akkor vonatkozik ez a szabály, ha a szerződésben nem szerepelt bérlőtársként. Ha igen, akkor a másik házastárs elhalálozása esetén automatikusan ő válik a lakás bérlőjévé. Amennyiben többen jogosultak a lakásbérleti jog folytatására - például több gyermek lakik a lakásban -, akkor az egymásközti megállapodás az irányadó. Ennek híján valameny- nyien bérlőtársakká válnak. Bárki is folytassa a lakásbérletet, változatlan feltétekkel kell biztosítania a lakáshasználatot mindazok részére, akik a bérlő halálakor a lakásban laktak. 7. Milyen indokokkal lehet felmondani a bérlőnek? Mikor kell cserelakást biztosítani? Fel lehet mondani a bérlőnek, ha lakását a tulajdonos átalakítja, korszerűsíti, lebontja vagy a társbérletet megszünteti. Ezekben az esetekben cserelakást kell biztosítani. A cserelakásnál figyelembe kell venni a komfortfokozatot, a lakóhelyiségek számát,a lakbért, stb. Kisebb alapterületű, kevesebb szobaszámú lakást nem köteles elfogadni a bérlő. Nem kell cserelakásról gondoskodnia a bérbeadónak akkor, ha a bérlőnek a bérelt lakással azonos településen megfelelő, beköltözhető lakása van. Lényeges, hogy a törvény hatálybalépése után a lakásbérleti szerződések írásban rögzítsék, hogy a bérbeadó felmondása esetén a bérlő tarthat-e igényt cserelakásra vagy sem. Felmondhatja a bérbeadó a lakásszerződést abban az esetben is, ha a lakó az előirt határidőig nem fizeti meg a lakbért. A lakbér megfizetésének, illetve a szerződésben vállalt kötelezettségek elmulasztása miatt a felmondási idő 15 nap. A felmondás az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napjára szólhat. Felmondható a lakásbérlet akkor is, ha a bérlő a szerződésben vállaltakkal ellentétes módon használja a lakást. Ilyen például az, hogy a bérbeadó hozzájárulása nélkül fogad be olyan személyt a lakásába, akinek az ott tartózkodását a jogszabály a bérbeadó hozzájárulásához köti. A bérlő és a vele lakó személyek magatartása, botrányos viselkedése, a lakás rendeltetésellenes használata, rongálása is alapjául szolgálhat a bérleti jogviszony felmondásának. Ilyen esetben a felmondást előzetes felszólításnak sem kell megelőznie. (Folytatás a szerdai számunkban)
