Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-07 / 334. szám

1993. december 7., kedd Városaink uj Dunántúli napló 9 Nemcsak forintokban mérik a kultúrát Komlón Egy színház, ahol helye van a színháznak Az aula Melocco Miklós alkotásával Komlói körkép Adókivetés előtt közmeghallgatás December 9-én 17 órakor közmeghallgatás lesz Komlón, amit a hagyományoktól eltérően ezúttal nem a Színház és Hang- versenyteremben, hanem a Pol­gármesteri Hivatal tanácskozó- termébe hívnak össze. A közmegallgatáson Tóth Jó­zsef polgármester tart vitaindító tájékoztatót a város 1994. évi költségvetésének tervezett irá­nyelveiről, majd az iparűzési és az idegenforgalmi adók beveze­tésének szükségességét indo­kolja a résztvevők véleményé­nek tükrében. Mint hírül adtuk, a november 24-i önkormányzati ülésen szerepelt a kommunális adó esetleges jövő évi bevezeté­sének terve is, azonban a testü­let ennek az adóformának a ter­vezett bevezetését nem szavazta meg. Helyüket kereső szobrok A komlói városvédők - ne­vezetesen a Honismereti és Vá­rosszépítő Egyesület - már több alkalommal felvették majd meg is vitatták, hogy jelenlegi he­lyén maradjon-e Ligeti Erika szobrászművész Petőfi Sándor­ról készített műalkotása, amely előtt ma már magasra nőtt fe­nyőfák állnak őrt, s ezek a fák nehezítik most a méltó szertar­tást nagy nemzeti ünnepünkön, március 15-dikén. Időközben - a közelmúltban - Bocz Gyula szobrászművész egy újabb alko­tást készít a fel a városnak, amit a meglévő páijaként a Városház téren helyeznének el, ugyanak­kor felvetődtek más lehetősé­gek, esélyek is a szobrok elhe­lyezése körül. így többek közt az is, hogy a Zobák-pusztán lévő furulyát tartó lányka szobra a belvárosba kerülne a gyermekkórusfesztiválok egyik jelképeként. Hogy a kérdésben a város- szépítők és város vezetői tisz­tább képet nyerjenek, minde­nekelőtt az alkotók és a Képző- és Iparművészeti Lektorátus bíráló bizottságának a szakvé­leményét kérik. A bizottság tagjai Ligeti Erika,, Rétfalvi Sándor és Jan- zer Frigyes részvételével hol­nap délelőtt 10 óra 30-kor tar­tanak ülést, a konzultáció döntő lehet a városarculat to­vábbi formálásában. Divatbemutató, karácsonyi hangverseny Komló legcsinosabb lányai vonulnak fel a közönség előtt december 9-én majd 10-én 19 órától a Színház és Hangver­senyteremben, ahol a helyi rek­lámújság, a „Komlói Hírhozó” rendez divatbemutatót. December 16-án 18 órától a Nagy László Gimnázium kará­csonyi műsorát, másnap, 17-én a Kodály Zoltán Általános Is­kola kórushangversenyét te­kinthetik meg az érdeklődők az intézményben. Összeállította: Bóka Róbert Az irodákhoz vezető folyosó falain Tolnay Klári, Bánffy György, Bujtor István, Katona Klári és ki tudja még hányán mosolyognak le ránk a kissé kamaszos eleganciával elhelye­zett plakátokról, fotókról. A tavaly tíz éves születésnap­ját ünneplő komlói Színház és Hangversenyterem ünnepi ki­adványa százával sorolhat fel kiváló művészeket, akik több­ször is megfordultak falai közt, sorolhat neves társulatokat a szolnoki Szigligetitől a Nemzeti Színházig, és az is közismert, hogy a kaposvári Csiky Gergely Színház rendszeres vendéges­kedése a pécsi színházbarátokat is Komlóra szoktatta. Az intéz­ménynek minden ősszel újjáé­ledő diákszínpada van, az ele­ven komlói kórusélet egyik színtere, itt tartja vitaindító elő­adásait a Gondolkodó klub, és az is egészen természetes a komlóiak számára, hogy eme­leti előterében általában egy-egy helyi képzőművész, festő kiállítását is megtekinthe­tik. Most például a Püspök- szentlászlói Galéria gazdájának, Deák Zsuzsa grafikusművész­nek a tárlatát. Hogyan és milyen pénzügyi feltételekkel lehet ilyen eleven életet teremteni az intézmény­ben? A kérdéssel Hamóczy Csabánéhoz, a Színház és Hangversenyterem igazgatójá­hoz fordultam.- Mindössze tízen dolgozunk itt, közülük is ketten négy, hár­man pedig hatórás állásban. - mondja az igazgatónő. - De mindenki mindent csinál, ahogy győzzük. Az 1993. évi költség- vetésünk 7 millió 653 ezer fo­rint. A fűtésért a tervek szerint 1,3 milliót kell fizetnünk a táv­hőszolgáltatásnak, a világítás 162 ezer forintba, a közműdíj - szemétszállítás, csatorna- és vízdíj - 66 ezerbe kerül. Talán Komlón, a város főterén az idén hiába keressük az Arany­kaput, az elmúlt két évben a gyér érdeklődés miatt nem volt kifizetődő az árusítás. Hiába fa- gyoskodtak naphosszat a vásá­rozók, a néhány betévedt érdek­lődő csak nézelődött, vagy a forralt bort kóstolgatta. A városüzemeltetési gondok­ság azt szeretné, ha a hagyo­mány újjáéledne, s ha Arany­kapu nem is lesz, az már bizo­nyos, hogy december 18-tól fe­nyőfavásárt rendeznek. Talán jövőre az eddigieknél nagyobb sikerű karácsonyi vásárt is. A város központjában félig kész, kihasználatlanul álló fe­Három esztendeje minden éj­szaka 20 hajléktalan férfinek ad szállást a Családsegítő Szolgá­lat által üzemeltetett Hajlékta­lanok Éjszakai Szállása Kom­lón. Mint Herbertné Sípos Csilla, a központ vezetője és Wágner Csaba, a szállás gond­noka elmondták, a menhely ál­landóan zsúfolt, többen a hideg napokban is lépcsőházakba, pá­lyaudvarokra kényszerülnek éj­szakánként. A „szerencsések”, akik itt lehetnek, esténként va­csorát kapnak, van lehetőségük mosni, tisztálkodni, emberi(bb) körülmények között élhetnek. Á Juhász Gyula utca végén a volt kéményseprő szállásból kialakí­tott „két hálószobás panzió” szükségleteiket részben kielé­gíti, a hajléktalanság bélyegét azonban nem mossa le róluk. A külvilág gyakran bűnözőnek tartja, megveti őket, ők pedig szégyellik helyzetüket, bánják beszédesebb a bevételünk ala­kulása, amit tavaly 1,3 millióra teljesítettünk és az idén 1,7 mil­liónak kellene lennie.-A színpadok, az együttesek pedig egyre drágábban „adják el” magukat.-Induláskor 15 ezerért is megkaptunk egy nagyszínházi előadást, ma már 120 ezer fo­rintnál tartunk. Erre az évre húsz előadást terveztünk 75 ezer forintos átlagárral és 200 forintos belépőjegyekkel szá­molva. Azóta csak emelkedtek az árak, a komlóiakat persze nem vigasztalja, hogy Pécs en­nél is drágább. Létünk érdeké­den uszodát szeretnék átmeneti­leg hasznosítani. Ide szociális blokk kiépítésével, rögzített asztalok elhelyezésével kíván­nak vásározó helyet kialakítani a jövő év januárjától mintegy 430 négyzetméter területen, ahol helypénz ellenében bárki árusíthat majd, ráadásul a hét minden napján - így vasárnap is - reggeltől-estig. Távoli cél, hogy a bevételek egyszer majd a uszodaépítést is segíteni fog­ják. Hogy mi valósul meg a kez­deményezésből, s milyen vásá­runk lesz az ünnepek előtt, az a december 15-diki testületi ülés­től is függ. Lipták Katalin már félrelépéseiket, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy keményen elutasítják e sorok írójának közeledését. Majd utóbb megértve, hogy nem sze­retné pellengérre állítani őket, megnyílnak a látogató előtt.- Alkalmi munkából élünk, ha adódik és persze az önkor­mányzat nyújtotta 5200 forintos segélyből - mondja egyikük. - Megyünk, ha megtudjuk, hogy valahol pénzkereseti lehetőség adódik. Jöhet a rakodás, csator­natisztítás, festés, bármi. Min­den munkát vállalunk, amit más már nem csinálna meg, pedig csaknem mindannyian szak­munkások vagyunk. Lakatosok, villanyszerelők, hegesztők. Sok a rokkant bányász is. Az alkalmi munkát adók pedig néha kihasználnak őket - pa­naszkodnak ha megtudják szorult helyzetüket.- Engem juhászként alkal­ben kevesebbet se kérhetünk, de nem is növelhetjük az árat, mert akkor meg eladhatatlanná vá­lunk. Csak összehasonlításkép­pen; a „Kő kövön” 74 200 forin­tunkba, míg a „Csárdáski­rálynő” már 132 ezerbe került. Az már szinte biztos, hogy a bevételi tervünket nem tudjuk teljesíteni. Sajnos a legnívósabb pódiumműsorok sem tudják megtölteni a színháztermet, pe­dig Simándy Józseftől Piros Il­dikóig sokféle műfaj és egyéni­ség jelentette a kínálatot. Az értékek felmutatására tö­rekszünk, de egyúttal arra is, hogy sokféle igényt elégítsünk maztak nyáron, de a végén már minden ház körüli munkát ne­kem kellett végeznem - pana­szolja egyikük. Végül fizetni se akartak. Örülnöm kellett, hogy fedél van a fejem felett. A kérdésre, hogy milyen út vezetett ide, mély hallgatás a válasz. Az eddig nagyhangú, sa­ját sorsuk alakulásáért a társa­dalmat vádoló férfiak hallgat­nak. Már úgy látszik, hogy ne­hezen szóra bírt beszélgetőpart­nereim elküldenek máshová, amikor megszólal egy addig szófián fiatalember.-Azt hiszem, bár nehezen valljuk be, legtöbbünket az al­kohol indított el a lejtőn. Több­ségünket vagy az ivás miatt bo­csátották el, vagy állásunk el­vesztése után, nem tudván mit kezdeni az életünkkel, kezdtünk el inni. Ezután jöttek persze a megélhetési gondok, a családi botrányok, válások. Én géplaka­ki. Az idén már kétszer járt ná­lunk a Nemzeti Színház - Göncz Árpád „Kő kövön” és Kányádi Sándor „Kétszemélyes tragédia” című drámája -, de ahogyan egy könnyű bóhozat, ugyanígy ez sem hozott telthá­zat. A gyermekelőadások vi­szont csaknem kivétel nélkül teltházasak! Bárhogyan alakuljon a jövő, mondja Hamóczy Csabáné, meggyőződése, hogy a művé­szi-etikai tartalmakat hordozó művekhez ezekben az években csak annál jobban ragaszkod­niuk kell. Ezt tükrözi színházi műsortervük is. Ha szerencsé­jük van, akkor „A gyilkos én vagyok” című bűnügyi komédi­ával kezdik az újesztendőt Piros Ildikó rendezésében és a Tata­bányai Népház előadásában, szeretnék, ha az első negyedév­ben a Veszprémi Petőfi Színház a „Hippolit, a lakáj” című örök­zölddel, márciusban a Nemzeti Színház Sütő András „Ádvent a Hargitán” című művével láto­gatna Komlóra, s színre kerülne Brecht Koldusoperája is. A gye­rekelőadások sorát Móra „Kincskereső kisködmönje” nyithatja meg az „R.S.9” szín­ház tálalásában, februárban Ha­lász Juditnak tapsolhatnak a legkisebbek. Noha az elmúlt tíz év alatt az intézményben nem történt még felújítás, s az tervezés öröksé­geként a 350 személyes szín­házteremhez csak 200 szemé­lyes mhatár tartozik, és a színé­szeket nem a legideálisabb kö­rülmények várják az öltözőszo­bában - a ház gazdái mégis el­sősorban azt hangsúlyozzák, hogy a Színház- és Hangver­senyterem - méltóan egy évti­zed alatt megteremtett hagyo­mányaihoz - továbbra is kultú­raközvetítő szerepet töltsön be be városban. Még ha ez a város most még szegényedik is. B. R. tos voltam, ő bányász, az a fiú pedig ott - mutat egy sorstársra - zöldséges, saját bolttal. Ahhoz azonban, hogy újra élvezhessük a családi fészek melegét, valami csodának kellene történnie.-Vagy össze kellene állni egy nővel, akinek lakása van, - szól közbe egy húsz év körüli fiú. Mint elmondta, szakmun­kásképzőt végzett, később ösz- szeveszett a menyasszonyával, elvesztette az állását és útilaput kötöttek a talpára a szülei is. Mert a „csöves” lét utcai lő- dörgéserkkel, lépcsőházakban töltött éjszakákkal kezdődik. Aki nem akar megfagyni, jobb híján a kocsmában köt ki, ahol persze inni kell. Van aki, pénze fogytán beül egy orvosi rendelő várószobájába, vagy a polgár- mesteri hivatalban egy bőrfo­telbe, ahol aztán - mondják nem minden önirónia nélkül - nem szalonképesek. A könyv­Borbála napi fáklyák fényében Idefenn, a városközpont fölé magasodó domboldalon csendes emberkoszorú, sárgán imbolygó fáklyák fénye az em­lékmű körül. Családtagok, munkatársak, a város és a pár­tok képviselői emlékeznek csendesen Borbála kegyeire és kegyetlenségére, a bánya halot- taira. Somos László a Pécsi Erőmű Rt. vezérigazgatója idézte fel Borbála reményt adó szellemét, majd adta át a szakma legrango­sabb elismerését, a Kiváló bá­nyász címet ezen a hótól fehé­ren, puhán neszező estén Csendes Józsefnek, a Pécsi Hő­erőmű Rt. kőszénbánya föld­alatti lakatosának, dr. Gratz Jó­zsefnek, aki a bánya és az erőmű sikeres integrációját segítettre elő, Horváth Istvánnak, az I. körlet csapatvezetőjének, dr. Kamarás Béla műszaki igazga­tónak az integrációért végzett munkájáért, Kovács Lajosnak, a termelő II. körlet vezetőjének, Reszler Zoltán komlói bányai­gazgatónak - és akit elsőként kellett volna említeni - posztu­musz ’’Kiváló bányász” díjban részesült Kovács István föld­alatti vájár, aki nem tudott megmenteni Borbála sem, s aki áldozatos élete, során sok társá­val együtt számtalan más elis­merésben is részesült már. Nem soroltuk a többiekét sem, a Bányász Szolgálati Ér­demérmeket, a mentésben je­leskedőkét, hiszen hűségüket a bányához, munkaszeretüket végsősoron - hangozzék ez bármilyen közhelynek - nem ez, határozta meg. Milyen jó lenne, ha Borbála a bányába leszállóknak elhozná a hosszú távon tervezhető megél­hetés nyugalmát vagy a gyors, kíméletes „bányaelhalásfi’a bi­zonytalanság helyett. Olyan bé­két, amely akadémikus vitáktól, politikai sandaságtól egyaránt távol áll. B. R. tárban is mindennapos vendé­gek télen. A szálláson reggel 7-kor éb­resztő, aztán takarít, akire sor kerül. Elolvassák az újságban az álláshirdetéseket, aztán min­denki megy, amerre a reménye hajtja. Most, a télen nem köte­lező elhagyni az épületet nappal sem, így nem kényszerülnek kocsmába, akad, aki azóta nem , iszik. Este vacsora után tévét néznek, olvasnak, beszélgetnek. És azt is bevallják, hogy azért néha kirúgnak a hámból egy-egy jól fizető munka elvég­zése után. Ide kerülni könnyebb, mint kijutni. Ez utóbbihoz lakás kel­lene. Pénz. Állás. A munkaadók azonban, amint megtudják a „lakcímünket”, nem szívesen állnak szóba velük. Az ördögi körből - mondja egyikük - csak egy lottó „ötös” segíthetné ki őket. L. T. Zárva a népszerű Lussek Mikor nyit a Lussek? November 13-án bezárt a Lussek-féle abc, a komlóiak nagy bosszúságára. A 26-a óta üres üzlethelyiségről mende­mondák keringenek. A so­kunknak nagyon hiányzó élelmiszerbolt további sorsá­val kapcsolatban Kovácsovics Antaltól, az Élker igazgatójá­tól megtudtuk, hogy az üzlet szerződése lejárt, és a bérlő Lussek Ferenccel nem tudtak megegyezni. Zárt körű pályá­zat útján hirdették meg a bér­leményt, az új tulajdonos ki­léte ezen a héten dől el, és azt is rövidesen megtudjuk, hogy ki lesz és milyen profilú üzle­tet nyit a nyertes pályázó. Mindehhez szükséges az ön- kormányzat hozzájárulása is. Hajléktalanok, „ötösre” várva Az idén nem nyit az Aranykapu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom