Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-06 / 303. szám
6 aj Dunántúli napló Történelem 1993. november 6., szombat 75 éve fejeződött be az I. világháború (3.) Az utolsó napok Ellenforradalom? Nemzeti demokratikus forradalom? A Politikai Bizottság aggódik . Korabeli dokumentumok - az MDP Politikai Bizottságának 1956. október 27-28-i ülésének jegyzőkönyvei - révén vessünlc egy pillantást miképpen is ítélték meg a helyzetet, helyzetüket, akik felelősek voltak a 37 évvel ezelőtti napok történéseiért. November 1. A hadvezetőség megkapta az olasz főparancsnokság fegyverszüneti feltételeit. Fegyverszüneti demarkációs vonal az országhatár, a Monarchia 20 hadosztályt tarthat fegyverben, ezen felüli haderőnek fegyverletétel. Antant csapatok használhatják a vasúti és vízi utakat, stratégiai pontokat szállhatnak meg, ha ezt a rend fenntartása vagy a Németország elleni harc szükségessé teszi. Lindner Béla magyar hadügyminiszter közölte Béccsel, hogy az új magyar kormány egyetlen katona életét sem hajlandó feláldozni és azonnali fegyverletétellel akar véget- vetni a vérontásnak. A háborúért nem viseljük többé a felelősséget, valamennyi magyar csapat azonnal tegye le a fegyvert. .. Amennyiben Magyarországot az antantnak meg kell szállni, angol és francia csapatokat küldjenek. (Budapesti Hírlap) „A forradalom hiénái” „Fosztogatás a ferencvárosi pályaudvaron, Isaszegen... támadás a kőbányai gyűjtőfogház és az Aréna úti postahviatal ellen.” Cseh katonák lázadása szegeden” (Budapesti Hírlap) „Hadik elcsapva, Károlyi Mihály a miniszterelnök, Tisza Istvánt meggyilkolták) „A nép az aradi várban, a katonák elhagyták a laktanyákat” (Aradi Napló). November 2. A király a fegyverszüneti feltételek elfogadásánál habozott, főleg a stratégiai pontok esetleges megszállása miatt. A fegyverszünet aláírását az osztrák szövetségi kormány elutasította, végül a magyar kormány vállalta a felelősséget és a király november 3-án megerősítette a fegyverszüneti feltételeket, de a fegyverszünet csak november 4-én 15 órakor lépett életbe. A késedelem lehetővé tette az olasz csapatoknak, hogy elvágják 16 hadosztály visszavonulási útját Dél-Tirolban és közel 300 ezer katonát ejtsenek foglyul a háború utolsó napján. Genfi jelentés: „az olasz fronton folynak a tárgyalások, Prágát, Laibachot és Erdélyt akarja az ellenség megszállni, az olasz fronton felszabadult katonákat ide fogják irányítani”. A megszállásra azért van szükség, nehogy az osztrák-magyar fél félrevezesse a szövetségeseket (Aradi Napló) „Véres harcok az aradi pályaudvaron” Olasz, orosz foglyok és székely katonák ütközete, 5 halott, sok sebesült. „Cseh-tót bandák garázdálkodnak Észak-Magyarországon”. (Aradi Napló). November 3. „Pogány József a katonatanács elnökének felhívása: tisztek, katonák vissza a laktanyába” ... Zavargások vidéken: Nagykáta, Örkény, Albertirsa, Zsámbék, Nagytétény, Monor, Alsókubin, Tren- csén, Lugos, Baja, Karánsebes, Pécs” .. .„Nyugtalanság vidéken, polgárőrséget szerveznek” (Budapesti Hírlap) „Repülőgéppel védik Arad vidékét ” a gépekre géppuska van szerelve ...” zendülés Arad megye községeiben” A hazaszökött katonák a csőcselékkel együtt fosztogatnak, rabolnak, gépfegyverrel kisért rabló csapatok fosztogattak Pécskán, Pankotán, Zarándon és még 6 faluban, 3 halott. Pécskán a jegyző , lakását támadta meg 20-30 főnyi fegyveres ... „Este kijárási tilalom” (Aradi Napló). November 4. „Az olasz fronton létrejött a fegyverszünet” .. „Rabol, gyilkol és gyújtogat a zendülő tömeg, a bolsevizmus pusztításai Arad megyében” A falukban egész családokat gyilkolnak le, a polgárság mindenüt elkeseredett csatát vív velük. ■íF Megállapíthatjuk, hogy a közép-európai kis népeket akcióképes nagyhatalommá integráló Monarchia bukásának közvetlen oka kis szomszédjával Szerbiával fennálló ellentét volt, amely belesodorta Németország európai hegemóniáért vívott vesztes küzdelmébe. A döntő ok azonban a Monarchia egyes népeinek (csehek, lengyelek, délszlávok) elégedetlensége, akik a Monarchia állami kereteit nemzeti fejlődésük gátjának érezték és nyugati emigráns vezetőik eredményes propagandát folytattak Auszt- ria-Magyarország ellen. Az őszirózsás forradalom Magyarország függetlenségének teljes helyreállítását és a rég óhajtott demokratikus fejlődés lehetőségét jelentette. Az idézett újságcikkrészletek azonban jól mutatják, hogy az új kormány milyen nehéz belpolitikai körülmények között vette át az ügyek intézését a gazdaságilag leromlott országban, amely az indulatok elszabadulása miatt az anarchia szélén tántorgott. A külpolitikai nehézségek az első napokban még nem látszottak. Az új demokratikus rendszer szimpátiát várt a demokráciájukra büszke antant nagyhatalmaktól, de helyette gazdasági és politikai blokádot kapott, mert a győztes nagyhatalmak új közép-európai politikájukat az általuk győztesnek elismert cseh népre és a szövetséges kis országokra (Szerbia, Románia) kívánták építeni. Dr. Kecskés Lajos Kádár Az MDP Politikai Bizottságának október 27-28-i ülésén Kádár János többek között az alábbiakat mondta: „ .. .Éjfélkor értesültünk, hogy a SZOT tárgyal egy diákszervezettel...(és az)—egész megmozdulást úgy ahogy van „nemzeti demokratikus forradalomnak” tekintenék. Az a tény, hogy a SZOT és a diákság külön nyilatkozatot adnak ki a párt és a kormány nélkül, ez a mi politikai vonalunk teljes szétválását jelenti. Gáspár (Sándor) elvtárs jóhiszemű volt, de egészen biztos, hogy az ellenség is így akarja ezt. A külön nyilatkozat a munkásosztály elválását jelenti a párttól... Ez elvileg tarthatatlan, gyakorlatilag pedig azt jelenti, hogy a KV és a kormány minden tekintélye megdől. Ha azt mondjuk, hogy azok, akik még az utolsó percben is harcoltak, forradalmárok, akkor a vezető szervüket a munkások és a diákok nem a párt Központi Vezetőségében, hanem a SZOT-ban, vagy egyebütt látják. A helyzetet mi sürgetőnek tartjuk, gyorsan kell az állás- foglalást tisztázni." Azt is mondta, hogy a „ .. .megmozdulást csak így nemzeti forradalomnak nevezni nem szabad, mert ez azt jelenti, hogy mindenki, aki ellenünk' van, forradalmár és mi ellenforradalmárok vagyunk. Meg kell találni a megfelelő formát. ” Immár a történelem távlatából nézve is nagyon fontos, amit az Államvédelmi Hatóságról mondott: „Az államvédelmi csapatok katonaruhába öltöztetett munkások. A mi szavazatunkra indultak harcba, lemosták a gyalázatukat, azokat mi nem dobhatjuk oda az ellenforradalomnak. Lehetséges. .., hogy valamilyen formában belevegyük a készülő (kormány) nyilatkozatba, hogy a Belügyminisztérium szervezetét átalakítjuk. ” A PB-ülés jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy mit is jelentett a proletár-internacionalizmus 1956 októberében? Kádár János erről így beszélt: „Az SZKP Elnökségének két tagja van itt, (Mikoján és Szuszlov) nekünk utasítást nem adnak, de én, mint kommunista, elemi kötelességnek tartom, hogy tanácsaikat, amíg népünk és a kommunisták, a nemzetközi proletárintemaci- onalizmus érdekeit képviselik, figyelembe vegyük. ” Gerő Az ülésen jelenlévő Mikoján is szót kért. Elmondta, hogy a törvényes kormány nem tárgyalhat a felkelőkkel, a SZOT-nak kell tárgyalni a fiatalokkal is, de az ifjúság a kormánnyal szemben feltételeket nem támaszthat. „A kérdéseket nem a fegyveres harc során kell megoldani, hanem utána” - mondta. Gerő Ernő szerint most az a fontos, hogy a szerveződő fegyveres erők gerince az öntudatos munkásosztály legyen. „Biztosítani kell, hogy kezdettől fogva mi, a párt irányításával szervezzük ezt a fegyveres erőt és ne csússzon ki a kezünkből” - mondta. Az amnesztiával kapcsolatban megjegyezte, hogy vigyázni kell, nehogy a következő lépés a felkelők ellen harcolók bírói felelősségre vonása legyen. Nagy Imre Idézzük most az ülésen jelenlévő Nagy Imrét, akit Rónai Sándor szólított fel álláspontjának kifejtésére. „Ilyen tragikus helyzetben, hogy ma a kérdésekben véletlenek vannak, az, hogy a kérdések véletlenül merülnek fel, ez éppen a pártvezetés csődje” - kezdte hozzászólását Nagy Imre, majd később többek között a következőket mondta: „Mikoján elvtárs felém fordult és azt mondta, hogy szilárdabban kell állni. Én ott fogok szilárdan állni, ahol a párt érdekei továbbmenést követelnek. . .. Két lehetősség van: 1./ ha mi a széles alapokon nyugvó mozgalmat ellenforradalomnak értékeljük, mint, ahogy először annak értékeltük, akkor nem marad más lehetőség, mint az az út, hogy fegyverek, tankok és tüzérség segítségével verjük le. Ez tragédia. Most már látjuk, hogy ez nem a mi utunk . . . A nagy, hatalmas népi erőknek, melyek mozgásban vannak, az élére kell állni. Ezt azonban csak úgy lehet, ha úgy értékeljük az eseményeket mint ami. Tűzszünetet a lehető leggyorsabban. Ma reggel is még a legnagyobb bizonytalanság volt, ma reggel 6 órakor el akarták kezdeni a hadműveletet. (Szovjet és magyar csapatok támadása a Corvin köz környékén lévő csoportok felszámolása érdekében.) ... Szovjet csapatokat a tűzharcból ki kell vonni, párhuzamosan magyar csapatokat kell bevetni, honvédségre, demokratikus rendőrségre, munkásokra támaszkodni és nem zárom ki a diákságot sem. ... Feltétlenül beszélni kell az AVH-ról. Most a harcból ki kell őket vonni, anélkül, hogy valamiféle értékelést adnánk. ... Amnesztia feltétlenül helyes. ” - fejezte be hozzászólását Nagy Imre. Kiss, Apró Figyelemre méltó, hogy miképpen értelmezték az amnesz-, tiát ezen a PB-ülésen. Gerő Ernő szerint nem szabad bírói úton felelősségre vonni azokat, akik a felkelők ellen vannak. Kiss Károly úgy vélte, hogy vigyázni kell, nehogy a tüzet szüntess közben legyilkolják legjobb elvtársaikat .......Egyetértek, hogy az AVH ne marad-, jón meg, de a munkásosztály legjobb gyermekeit vittük oda és ezeket is meg kell védenünk, mert most le akarják ölni őket. ” Rónai Sándor megkérdezte Apró Antaltól, hogy a szovjet hadsereg nélkül tudják-e biztosítani a rend fenntartását. „Egyetlen garancia, ha megvan az egység a párttagokkal, munkásokkal, öntudatos emberekkel a fosztogatók, gyilkosok ellen. Félek, különben vákuum keletkezik” - válaszolta Apró Antal. Az ülést követően az események felgyorsultak. 28-án 13 óra 20 perckor a kormány a rádión keresztül elrendelte az általános, azonnali tűzszünetet. Nagy Imre, kormányprogramjában 17 óra 25 perc után arra a kérdésre hogy - Ellenforradalom? Nemzeti demokratikus forradalom? - a következő választ adta: Nem ellenforradalom! „A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna. Kétségtelen, hogy úgy, ahogy minden nagy népmegmozduláskor történni szokott, kártékony elemek az elmúlt napokat is felhasználták közönséges bűncselekmények elkövetésére. Tény az is, hogy reakciós, ellenforradalmi elemek is bekapcsolódtak, és igyekeztek az eseményeket felhasználni a népi demokratikus rendszer megdöntésére. De az is vitathatatlan, hogy ezekben a megmozdulásokban elemi erővel bontakozott ki egy nagy, egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom. Ez a mozgalom célul tűzte ki, hogy biztosítsa nemzeti függetlenségünket, önállóságunkat, szuverenitásunkat, kibontakoztassa társadalmi, gazdasági, politikai életünk demokratizmusát, mert csak ez lehet a szocializmus alapja hazánkban." Dr. Horváth Miklós történész Júdás csókja Egy régi-régi november napjai kísértenek. Egyre gyakrabban, miként történései távolodnak az időben, és részleteit veszti az emlékezet. Már csak az egész él: a szent, nagy vágyakozás a lelkekben, a remény és a kétség a zsigerek mélyén. S az a milliónyi elszánt akarat, amely nekifeszült az elnyomásnak, amit csodált, bár aligha értett a világ: Miért, hogy meghasadt az égbolt, / Mert egy nép azt mondta: „Elég volt. ” November elején még visszatündökölt az októberi kristályfényű ősz ragyogása, még égtek a szemekben a lelkesedés tiszta fényei, még izzott a szabadság mámorító igézete a szívekben, s még kezek simultak idegen kezek szorításába, amikor baljós sejtéseket tápláltak kósza hírek. Megrendültén figyelt az ország: hajnal óta áramlanak az ország belsejébe a szovjet alakulatok. Minden hiába hát? Ekkor működik még egyfajta ármánydiplomácia, a Birodalom helytartója körtönfalaz, hazudozik valamit a csapatkivonások biztosításáról. A katonák azonban tudják és tudja a kormány is ... És elhangzik a rádióban a kimenekülés egyetlen lehetősége: „... a magyar nép millióinak osztatlan akaratából kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköz- társaság semlegességét.” Torkok szorulnak össze, kemény férfiarcokon gördülnek végig a remény és az öröm könnyei: Hát mégis sikerül! A világ most nem hagyhat magunkra ... A reményeket délutánra megerősíti Kádár rádióbeszéde: „Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét... Nem akarunk tovább függőséget!... Fogjunk össze a magyar függetlenségért, a magyar szabadság diadaláért...” De ez már Júdás csókja volt; a nemzet legaljasabb elárulása. A Birodalom ekkor már nem tanácstalan, nem tétovázik. Érti, tudja: az út szabad. A Világnak más, fontosabb dolga akad. Önmagával van elfoglalva, s úgy döntött, hogy a Birodalmak ne zavarják egymás köreit... Hol van már az a csodálatos, örömsugaras októbervégi hét, a lelkes bizonyosság? S hol a Világ, amely megrendültén figyelte a hihetetlent: És kérdik, egyre többen kérdik, /Hebegve, mert végképp nem értik - / Ők, akik örökségbe kapták -: /Ilyen nagy dolog a szabadság?... (A szabadság akkor? Igen ilyen nagy dolog volt. De ki érti ezt ma? S ki értette igazán szerte a világban - akkor?) November 3. Ónszürke az ég, köd permetez, majd esni kezd. Az ég tán tudja már: egy nemzetet sirat egy földet, amelyre hiába hullt annyi vér. Egy népet, amelyre - néhány nap még - és visszaerőszakolják egy embertelen idegen Rend béklyóit, amelytől, ha szabadulhat is valamikor, de testét lelkét fölsebző nyomai tán évszázadon át kínozzák majd... Ez a régi-régi november jár vissza ilyentájt. A hideg szelekkel jön? A ködökkel, az emlékekkel? ... S fölidéz arcokat, szavakat, mozdulatokat, valami kimondhatatlan szorongást. Még nem történt meg, de sejteni már: minden elveszett... Ködökbe vesző alakok fenn a hegyen, egy katona a kocsi ablakában, amint bőrszíjon lógó pisztolyával hadonász; mondatfoszlányok: ... hiába van fegyvered, tőletek itt már senki sem fél... menj haza katona!... Menj, amig teheted ... ha maradsz ölnöd kell. Ha maradsz: megölnek ... Aztán harckocsik, harckocsik. Tömör sorokban. Minden nyílásuk zárva. Élettelenek és mégis csattogva, dübörögve vonulnak, mint valami őskori szörnyek ... Hát így. Akkor már minden eldöntetett. Éjfél körül csapdába csalják a magyar katonai küldöttséget, Tökölön, a szovjet parancsnokságon. Az eset példátlanul gálád és jogtalan ... Hajnalban, még négy óra sincs, megcsikor- dulnak a harckocsik lánctalpai, motorjaik dübörgésétől megremegnek a házak, ágyukban csőre töltve vár dolgára egy háztömbnyire elegendő pusztulás és halál... Aztán a löveg- tomyok ráfordulnak az ablakokra, egy kéz megrántja az el- sütőbillentyüt. Falak omlanak, por és lőporfüst fojtogat; sárga torkolattűz lobban egy géppisztoly csövéből - valaki elvágódik; elhajítanak egy kézigránátot, sikoltás, üvegcsörömpölés. Öt’óra 20 perckor elhangzik a rádióban a megrendítő bejelentés: „ ... Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen ... Csapataink harcban állnak .. . Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével...” És kora reggel egy másik közlemény a szolnoki rádió hullámhosszán. Kádár János „kormányfő” beszél: „... azzal a kéréssel fordulok a Szovjet Hadseregparancsnoksághoz: segítse népünket a reakció sötét erőinek szétverésében és abban, hogy helyreállíthassuk a rendet és a nyugalmat hazánkban.” Még néhány nap és bevégeztetik. A Világ mossa kezeit: Barabás szabad. „Népek Krisztusa, Magyar- ország” pedig megfeszíttetik... Ennek a régi-régi novembernek napjai járnak vissza mostanában. Egyre gyakrabban jönnek, amint múlik felettük az idő, s egyre követelőzőbben. Pedig emlékük nem fáj már, a szem tőlük száraz marad. Csak a szavak fogynak, miként azok, kik nevét már kopjafák őrzik és sírkeresztek... S jönnek élők: fáradtan, öregen. Veiül nem paroláznak ünnepségeken, mellükre kitüntetést nem tűznek. Ők csak a maguk módján voltak, akik voltak: soha meg nem alkudva, soha be nem hódolva senki kényuraknak. Tették, amit tehettek, de hitet sohasem cseréltek, önmaguk tisztes emberségét soha föl nem adták ... S fizetik árát - mindhalálig. Szemük villanása, arcuk ifjú vonása, kezük mozdulata jár vissza ismerősen és ismeretlenül. Néha, mintha szembejön-, nének' az utcán, máskor csak a novemberi ködökből formálja arcukat a képzelet... Hiszen minden-minden oly távoli már. Csak történelem, szám, adat... Búsbarna László t i i i %
