Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-06 / 303. szám

1993. november 6., szombat Közélet üj Dunántúli napló 7 „A gazdaság visszafejlődésének megálljt kell parancsolni!” A választópolgár más utat keres A Szabad Demokraták Szö­vetsége 1988. novemberében alakult meg. Alapító tagjai kö­zött ott találjuk a demokratikus ellenzék számos jeles képvise­lőjét. A párt az 1990-es parla­menti választásokon a szavaza­tok 21,4 százalékával a második helyen végzett. Az 1994. évi vá­lasztásokon az SZDSZ országos listájának vezetője, s egyben je­löltje a miniszterelnöki posztra a 43 éves mémökközgazdász, Kuncze Gábor. Nem elitpárt vagyunk- Ön hogyan határozná meg a pártját?- Szociálliberális néppártnak tartom. Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy egyszerre érzé­keny a szociális problémák és az emberi jogok iránt. Az em­beri jogokat mi a lehető legszé­lesebben értelmezzük, s azokba természetesen beleértjük a val­lásszabadság védelmezését is. Az SZDSZ már a rendszerváltás előtt széles társadalmi érdeke­ket képviselő néppárttá vált, csupán az ellenfeleink próbál­nak minket úgy beállítani, mintha valamiféle „elitpárt” lennénk. Ez talán abból adódik, hogy nálunk van a legtöbb, nemzetközileg is elismert gaz­dasági szakember.-Miképpen érvényesül a vi­dék akarata az Önök döntései­ben?- Ha ma elmegy egy-egy vi­déki településre, tapasztalni fogja, hogy ott a helyi polgár- mester vagy képviselő ismert­sége már legalább olyan nagy, mint a budapesti politikusoké, ők energiáik döntő többségét (egyébként nagyon helyesen) a helyi gondok megoldására for­dítják, s ezért ma is csak keveset szerepelnek az országos lapok­ban, rádióban, televízióban. Ám amikor a párt stratégiai döntései születnek, akkor kikéijük az ő véleményüket is és ilyenkor nem a javaslattervő népszerű­sége vagy a lakóhelye számít, hanem csak érveinek súlya. Mondhatom, hogy a vidéki Ma­gyarország politikusai alapvető befolyással vannak az SZDSZ döntéseire.-Mint második helyen vég­zett és legnagyobb ellenzéki párt érez-e felelősséget az SZDSZ az elmúlt három és fél év megoldatlan problémái mi­att? Elkerülni az áldatlan vitákat- A gazdasági helyzet alaku­lásáért a kormánynak kell visel­nie a felelősséget. Ők irányítják az állami vállalatokat, ők állít­ják össze a költségvetést, ők ha­tározzák meg, hogy mire lehet pénzt adni és mire nem. A kor­mánykoalíció szavazza meg au­tomatikusan a Parlamentben a kormány gazdasági törvényeit - ezek ugyanis nem igénylik az ellenzék támogatását. Mi csak annyit tehettünk, hogy ráirányí­tottuk a figyelmet arra, hogy ennek a gazdaságpolitikának milyen súlyos következményei lehetnek. Sajnos nem fogadták meg tanácsainkat. Egyvalamit azonban tehet­tünk volna bölcsebben: nem kellett volna belemennünk olyan fölösleges ideológiai vi­tákba, melyek csak a szemben­állást növelték köztünk és a kormánykoalíció között. Le­hetne persze azon vitatkozni, hogy ki indította el ezt a folya­matot, de mi értelme volna? Tény: szerencsésebb lett volna az áldatlan viták elől kitérni.- Választási sikerükben bízva kormányzati szerepre készül­nek. Milyen erőkkel?-A mi pártunk ereje abban van, hogy képesek vagyunk minden energiánkkal a gazda­sági kérdések rendbetételére koncentrálni. Úgy gondolom, hogy az emberek már torkig vannak a politikával, nyugodtan és tisztes körülmények között szeretnének élni. Ehhez rendel­kezünk megfelelő programmal, melyet folyamatosan fogunk nyilvánosságra hozni.- Hol tartanak a képviselője­löltek állításában?- Szerencsére nem az a gon­dunk, hogy nincs jelentkező, hanem az, hogy a legjobbat kell közülük kiválasztani. A 176 egyéni körzet mintegy 70 száza­lékában már tudjuk, hogy kit indítunk a következő választá­sokon. További 20-25 száza­léknál még tart a jelöltek vizs­gáztatása. Talán 15 olyan körzet van, ahol még nem találtuk meg a megfelelő politikust. A célunk természetesen az, hogy minden körzetben legyen saját jelöl­tünk. Lesz viszont néhány olyan választókörzet is, ahol a FI- DESZ-szel kötött megállapodá­sok alapján közös jelöltet fo­gunk indítani. További terheket már ne!-Kormányra jutásuk esetén milyen gazdaságpolitikának adnának elsőbbséget?-A gazdaság visszafejlődé­sének végre megálljt kell paran­csolni. Ehhez külső és belső forrásokat is elő kell és elő lehet teremteni, méghozzá úgy, hogy ne terheljük agyon hitelekkel a jövő generációkat. Véget kell vetni a kormány túlköltekezé­sének, mert emiatt elviselhetet­lenül magas adókat vetnek ki. így viszont nem marad pénz a vállalatoknál, nincs miből fej­leszteni, új munkahelyeket te­remteni. Ma már a munkanélkü­liség olyan méreteket öltött, amit nem viselhet el az ország. Ezért mi nem a segélyezettek számát kívánjuk növelni, ha­nem a munkahelyekét. Véget kívánunk vetni az agrárágazat lezüllesztésének is.- Miért engednék meg a ter­mőföld külföldi tulajdonba adá­sát?- Le kell szögezni: csak szi­gorúan megszabott feltételek között engednénk meg! Kemé­nyen meghatároznánk a vevő kötelességeit a művelés, a mun­kaerő foglalkoztatása és az ér­tékesítés kérdéseiben, s ha eze­ket az előírásokat nem tartaná be, akkor az állam vissza is ve­hetné tőle a földet. De úgy gon­dolom, hogy nem Budapesten, hanem a helyszínen kell eldön­teni, hogy egy-egy településen mi legyen az adott földterületek sorsa. A külföldiek földvásár­lása azonban nem a legfonto­sabb kérdés, nem ezen áll vagy bukik a magyar mezőgazdaság jövője. Ennél sokkal több em­bert érintene, ha olyan földtör­vényünk lenne, amely meg­könnyítené a földcserét, az új­fajta szövetkezést, ha végre ki­épülnének a megfelelő piaci szervezetek. Mi ezeket szeret­nénk megvalósítani.- Hangoztatják: az SZDSZ nem örülne egy esetleges kor­mányválságnak és a választások előrehozásának. Márpedig a költségvetési vita is magában rejt ilyen lehetőséget. Csődpolitikára nem mondunk igent- A stabilitás felborulását éppen a kormány veszélyezteti, ha olyan gazdaságpolitikát foly­tat, amihez nem tud parlamenti többséget szerezni. Mi mindig letettük az Országgyűlés elé azokat a javaslatainkat, melye­ket ha megfogadnak, akkor az ország nem kerül a jelenlegi csődbe. Most, hogy a gazdasági csőd mégis bekövetkezett, senki nem várhatja, hogy igent mond­junk egy újabb csődpolitikára. Ha megtennénk, azzal azt mon­danánk, hogy helyeseljük eze­ket a lépéseket. Ez pedig nem igaz! Mi most is meg tudjuk mondani, hogy hol rossz az új költségvetés, most is le fogjuk tenni az asztalra a javaslatain­kat.- A választási kampány bein­dulásával az ország közhangu­latát is rontja a mind élesebbé váló politikai vita. Önök mire helyezik a hangsúlyt?- Mi úgy szeretnénk részt- venni a választási küzdelemben, hogy á fő hangsúlyt a gazdasági programunk megismertetésére helyezzük. Sajnos biztos lesz­nek olyanok, akik majd azzal akarják palástolni, hogy az or­szágot érintő legfontosabb kér­désekről: a gazdaságról, a mun­kanélküliségről, a mezőgazda­ság helyzetnének javításáról, a közbiztonság növeléséről nincs igazi mondanivalójuk, hogy másokat mocskolnak. Mi úgy akarunk viselkedni, hogy a poli­tika visszanyerhesse hitelét a polgárok szemében. Schöffer Jenő Kuncze Gábor Költségvetés, mint bizonytalansági tényező Alig tetjesztették be az Or­szággyűlésnek az 1994. évi költségvetés tervezetét, s a pénzügyminiszter máris annak módosításáról, a várható hiány százmilliárd forinttal való növe­lésről beszélt a Parlamentben. S ez a „műhiba” nem áll előzmé­nyek nélkül. Az előző eszten­dőben az eredetitől lényegesen eltérő pótköltségvetést kellett előteijeszteni, s a zárszámadás azt mutatja, hogy kifogásolható a költségvetési törvény végre­hajtásának törvényessége és szabályossága is. Az Állami Számvevőszék elnökének meg­állapítása szerint a költségvetési intézmények százmilliárd forin­tot vontak ki a törvényhozás el­lenőrzése alól, s ennek az ösz- szegnek egy részét inkább a hi­ány mérséklésére kellett volna fordítani, mintsem elkölteni. Ezek mögött a megállapítá­sok mögött súlyos elvi ellent­mondás feszül: a jelenségek azt mutatják, hogy a végrehajtó ha­talom túlteszi magát a törvény- hozás döntésein. Ahelyett, hogy előzetes felhatalmazást kéme a módosításokra, kész helyzet elé állítja az Országgyűlést. Már­pedig a történelem tanúsága szerint - ezt mutatja a polgári forradalmak históriája is - az események kiváltó oka mindig az volt, hogy a polgárok maguk akarták eldönteni, mennyit adóznak s azt mire költse a vég­rehajtó hatalom. Az állami költ­ségvetés törvény, azt ekként is kell végrehajtania a költségve­tési intézményeknek, s bizo­nyos összeghatárokon felül a fejlett országokban még az át­csoportosításokat is - az egyik intézmény többletkiadását más intézmény megtakarításának a terhére - előzetes törvényhozói jóváhagyáshoz kötik. Ezért fontos a kormány által beterjesztett költségvetési elő­irányzat áttekinthetősége, hogy pénzügyi ügyeskedéssel ne vonhassanak ki bizonyos terüle­teket a törvényhozás felügyelete alól. Ez a kormány, azon belül is a pénzügyi kormányzat nagy felelőssége, hiszen a költségve­tés összeállítása szakkérdés, abban kifejezésre jutnak nem­zeti - sokszor nemzetközi - ér­dekek, amelyekben politikailag csak akkor tudnak helyesen dönteni a honatyák, ha megfe­lelő információkkal látja el őket a kormányzat. Az állampolgárok és a gaz­dálkodási egységek azt is joggal követelik meg a költségvetéstől, hogy abban bizonyos állandó­ság érvényesüljön, mind a kirótt adóterhek, mind a várható elő­nyök - állami megrendelések, támogatások - tekintetében. El­várható tehát, hogy legalább sa­ját államuk, kormányzatuk tö­rekvéseivel, mint viszonylag ál­landó tényezővel számolhassa­nak az érintettek. A hazai költségvetési gyakor­lat gyengeségének két oka van. Az egyik, hogy nem sikerült az állam társadalmi-, gazdasági szerepvállalását gyökeresen csökkenteni, s így az alig vagy csak igen nehezen és lassan csökkenthető kiadásokkal szemben egy gyorsan zsugo­rodó bevételi bázis áll szemben. A második ok az, hogy a kor­mányzat gazdasági előrejelzé­sei, amelyekre a bevételek és a kiadások építendők, sorra és rendre nem válnak be ... Márpedig, ahogyan azt dr. Magyary Zoltán, a Pázmány Pé­ter Tudományegyetem tanára klasszikus művében, az 1942- ben megjelent Magyar Köz- igazgatás 462. oldalán megfo­galmazta: „Az államháztartás irányítása az egész magyar köz­gazdaság sorsára kiható jelentő­ségű. E fontosságánál fogva szükséges, hogy ne ötletszerű legyen, a mindenkori erősebb, vagy hangosabb kielégítéséből álljon, hanem nagy körültekin­téssel, mesze kitűzött célokkal és a gazdasági élet szakadatlan folytonosságával számolva tör­ténjék”. Bácskai Tamás Levél Németországból Kelet- és nyugatnémetek A z elmúlt napokban Pécs városa jelentős könyvkiál­lításnak adott helyet. A „Német Könyvkereskede­lem Vásári Egyesülete” a német könyvtermés rep­rezentatív keresztmetszetét mutatta be, a filozófiától a mű­szaki témákig; az élet egyetlen jelentős területe sem maradt ki. Ha drágák is a könyvek, és a legtöbb magyar, de német számára is azok, azonban némi fáradozással és türelemmel a legtöbb mű könyvtári távkölcsönzéssel beszerezhető. A magánszektor szinte minden kiadóját és könyvkeres­kedőjét összefogó „Német Könyvkereskedelem Vásári Egyesülete” igen fontos kulturális intézménye Németor­szágnak, amely évenként odaítéli a „Német Könyvkereske­delem Békedíját”, amely országom legmagasabb kitünteté­sei közé számít. Gyakran kapják meg külföldiek is, mint például Vaclav Havel. A kitüntetés díjazottjának a Pauls- kirchében (Pál templom) megtartott beszéde mindig nagy figyelmet kap. Ez az a templom egyébként, ahol 1848-ban az első szabadon választott parlament ülésezett. Idén egy egyszerű falusi lelkész és polgárjogi harcos, Friedrich Schorlemer kapta meg a díjat, aki a hajdani NDK-ból származik, és egészen mostanáig a wittenbergi Schloßkirche lelkészeként tevékenykedett, ugyanabban a templomban, amelynek ajtajára Martin Luther kiszögezte 95 tézisét, ami a mai katolikus egyház véleménye szerint is sokban hozzájárult a keresztény hit megújulásához. Nem kisebb személyiség, mint Richard von Weizsäcker szövetségi elnök méltatta a kitüntetett érdemeit. Figye­lemre méltó, hogy mit mondott Schorlemer lelkész ebből az alkalomból a hajdani NDK és Nyugat-Németország vi­szonyáról. Nem utolsó sorban azért is, mert talán párhu­zamok is vonhatók Magyarország és a Nyugat kapcsolatát illetően. Friedrich Schorlemer beszédét még az 1989. nyarán és tavaszán Lipcsében lezajlott hatalmas polgári megmozdu­lásokkal kezdi. „1989. október tizedikén jött el a mi na­punk. A félelem éjszakáján nem hullott bomba, nem dör­dültek lövések, egy végképp ellehetetlenült erőszakrend­szer erőszak nélkül megkezdte a leköszönést. És mert ezen az éjszakán elmaradt az erőszak, szabaddá vált az út a demokrácia számára. Ezt a napot kiszolgáltattuk azonban az össznémet feledékenységnek, hogy aztán mindent - le­gyen az zászló, himnusz és alkotmány vagy akár pártál­lam, jogrendszer és gazdasági rend - negyven évig tartó fölfordult rendünk nyakába varrjunk. Nem a bátor pol­gári kezdeményezés napja kapta meg a nemzeti ünnep megtisztelő címét, hanem a kormányok jogi aktusának napja (1990. október 3.). . . A fal leomlott. A német fővárosban még sokáig rés tátong. Mi keletnémetek nemcsak a kalászkoszo­rúnkat hagytuk oda (az NDK címere), hanem tel­jesen megtépáztak és tépáznak még most is bennünket. A bonni kormányzatnak nehezére esik Bonntól megválni, konkrétan és jelképesen is. Tartóssá válna a kelet-nyugati zökkenő, ha a súlypont a Rajnánál maradna. Berlinben viszont meg kellene mutatnunk, hogy nem térünk ki a tör­ténelem útjából, hogy a német kultúra és a multikultúra (külföldi polgártársaink kultúrája) termékenyítőleg hat egymásra, hogy a szövetségi köztársaság fővárosa más és más is marad, mint egy birodalmi főváros ... Ez is hozzátartozik azoknak a rövidebb-hosszabb ideig tartó megbántódásához, akik bátran építették a demokrá­cia házát, és szívesen társulnának be egy egyesült Német­országba. Sokan, akiknek a szavára szükségünk volna, át­hangolódva húzódnak vissza. Sokunk számára érthetet­len, miért nem maradhatott meg az, ami keletnémetté tett bennünket, a fonákságok és rosszul sikerült dolgok mel­lett. Miért nem kerestünk egy közös harmadikat, miért csak a rég jólismerthez, a nyugaton beválthoz nyúltunk vissza... A diktatúra megaláztatásait a szabadság megaláztatásai követték. Nem voltunk felkészültek a nyugati versenyfel­tételekre. A vagyonjogi szabályozások sok keserűséget okoztak és okoznak most is. A hirtelen talpra ugrás sokak számára a szakadékban végződött. A várt föllendülés el­maradt. Az ország megtelt színekkel, - és csak ekkor döb­bent rá lepusztult állapotára. A még megvalósítható vál­lalkozásokat is elsöpörte a konkurrencia, csírájában elfoj­tották, látszólagosan privatizálták __Meg kell végre ta­n ulnunk másként gondolkodni, mondogatták nekünk a nyugatnémetek, ám maguk úgy vélték, nekik nincs már mit tanulniuk .. . A jövőbeli békét két dolog érinti közvetlenül; a munka igazságos elosztása, és az igazságos béke keresése. Többről van itt szó, mint a pénzügyi arányok helyrebillentéséről egy jóléti államban. A munka kibontakozásunk egyik módja, de önmagunk sakkban tartásáé is, hogy a destruktív ösztönö­ket konstruktív erőfeszítésekké változtassuk. A munka mint közös, értelmes, ugyanakkor megerőltető tevékenység segít bennünket abban, hogy emberibbé váljunk, ha kitű­zött céljai is emberiek ... Aki meg akarja akadályozni, hogy polgártársaink száz­ezrei letargiába és NDK-nosztalgiába essenek vagy két­ségbeesésünkben a jobboldali radikalizmushoz csapódja­nak, annak több igazságosságot kell a megosztásban életre hívnia... Nekünk ne sikerülne, a „tüchtig” németeknek, hogy úgy osszuk meg a lehetőségeket, hogy az egyik ne dolgozza ma­gát továbbra is félholtra, mialatt a másik abba pusztul bele, hogy nem talál munkát?” T úl kevés a hely, hogy teret adjunk a lelkész minden gondolatának, a békével kapcsolatos bibliai szavai­nak. Sok nyugatnémetnek keménynek tűnhet a kri­tika, magyar olvasóim közül pedig többen fel fogják is­merni, hogy a pénz nem oldhat meg minden problémát. A fontos az, hogy ezen a központi ünnepségen, ezen a törté­nelmi helyen valaki kimondta ezeket a szavakat, amelyeket aztán a médiák szertesugároznak. Az is hozzátartozik a po­litikai vitakultúrához, hogy az ország nagyjai előtt is szabad csípős kritikát gyakorolni, és hogy ezt meg is hallgatják. Ebben rejlik a reménységünk, bár nem tagadhatjuk a vas­függöny lehullása utáni tévutakat. Hanns Rehfeld i I. K

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom