Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-14 / 101. szám
10 üi Dunámon napló 1993. április 14., szerda Az tJj DN Hozzászólás egy napirendi ponthoz vitafórum a 1993. április 5-én ülést tartott Mohács Város Önkormányzata. Az egyik napirendi pont az idegenforgalom, míg a másik a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat Korona Szálló értékesítése volt. Az első napirendi pontról - mely látszólag nem függ össze a későbbivel - az önkormányzat mondta ki a lényeget: „... Mohács az egynapos látogatások városa ...!” Ez tényszerű és pontos megfogalmazás! A Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnál közel másfél éve folyik az önprivatizáció! A vállalat kollektívájának komoly szándéka volt a nagy üzletekkel - ezek közé tartozik a mohácsi Korona is - társasággá átalakulni. A társaság állami vagyonának kivásárlására a vállalaton belül megalakult az MRP szervezet. Az Állami Vagyonügynökség KKB döntése értelmében azonban az üzleteket meg kell hirdetni, és egy részét egyenként kell értékesíteni. Ez a döntés ellentétes volt a vállalati átalakulási tervvel, de végre kell hajtanunk, mint a tulajdonos döntését. A mohácsi Korona szálló-étterem országos napilapban két alkalommal, 1992. december 30-án és azt módosítva 1993. január 28-án került meghirdetésre. Budapesten az átalakító VALOR Kft. helyiségében közjegyző előtt került sor a pályázatok bontására. A Korona-házra egy pályázat érkezett hétmillió forint vételárral, melyet a bizottság nem fogadott el, és új pályázati ajánlatot kért - a kiírás feltételeinek megfelelően -, melyre a pályázó végső ajánlatként 8 millió 500 ezer forintot adott meg. És itt van az összefüggés az első napirendi ponttal. Mohács az egynapos látogatások városa! Tudomásul kell vennünk, hogy Mohácson egy nagy egység évente 2-3 millió forint veszteséget termel, a felújítása közel húszmillió forintra tehető. A Tisztiorvosi Szolgálat előírásainak - mely teljes mértékben megalapozott - beruházási költsége várhatóan 2-3 millió forint. Vállalatunk 23 üzletet üzemeltetett Mohácson. Többszöri kezdeményezésünkre az ön- kormányzat működése alatt még kapcsolat sem jött létre vállalatunk és az önkormányzat között. A megye más városainak polgármesteri szinten tudtunk tájékoztatást adni. Ezért kell visszautasítanunk dr. Heim Gáspár képviselő úr vádjait a vállalati vagyon elherdálásáról. A vállalat jogosan várta volna el, hogy egy ilyen üzlethálózat privatizációjáról legalább beszámolhasson az önkormányzatnak, de erre három év alatt nem kapott módot. A vállalati vagyon pazarlása pedig a veszteségek növelésével következne be, és nem a piac által megfizethető áron történő értékesítéssel, olyan vállalkozó számára, aki tőkeerejénél fogva biztosítani tudná a szükséges fejlesztéseket. Az adásvétel jóváhagyása, a vételár elfogadása pedig az 1992. évi LIV. sz. tv. rendelkezéseinek megfelelően nem vállalati hatáskör, hanem az Állami Vagyonügynökség hatásköre. Amennyiben az ÄVÜ az egyetlen ajánlatot jóváhagyólag elfogadja, vállalatunk értékesíti a Korona szállót, mert nem áll módunkban továbbra a veszteségét vállalni, így többek között - fedezet hiánya miatt - a helyi adókat sem. Dr. Farkas Zoltán igazgató Somberektől Debrecenig Fő helyen a mezőgazdaság 1993. március 31-én Pécsett és Mohácson jártak a FIDESZ országgyűlési képviselői: Orbán Viktor frakcióvezető és Glattfelder Béla agrárszakértő. Trombitás Zoltánnal, a FIDESZ pécsi képviselőjével, a Parlament jegyzőjével együtt a mezőgazdaság és a szövetkezetek helyzetével foglalkozó programokon vettek részt. Pécsi sajtó- tájékoztatójuk lényege két gondolat köré csportosult: ha a FIDESZ kormányzati pozícióba jut, nem fogja hatálytalanítani a kárpótlási törvényeket (noha azok megszületésével nem értett egyet), éppen a jogbiztonság miatt, sőt megpróbálja a kárpótlást minél előbb lezárni. A mostani kormány pédig mandátuma lejártáig már ne nyúljon a szövetkezeteket érintő törvényekhez, rendeletekhez, mert minden ilyen lépésével csak rosszabb helyzetbe sodorja őket, és ezzel az egész mező- gazdaság helyzetét még jobban veszélyezteti. A sajtótájékoztatót követő szakmai program után Mohácson agrárfórumot és nagygyűlést tartottak. A rendezvényre azért éppen Mohácson került sor, mert a Mohács környéki falusi csoportjainak tagjai is a saját bőrükön érzik a mezőgazdaság válságát és az év eleji kongresszusi küldöttválasztó csoportgyűléseken ők adtak hangot annak, hogy a szövetségnek a nyilvánosság előtt többet kellene szerepelnie a mezőgazdaságot érintő kérdésekben is. Erre az e témában három év alatt végzett munka mellett az is megfelelő és hiteles alapot ad, hogy az ellenzéki pártok közül egyedül a FIDESZ nyújtott be Glattfelder Béla révén önálló képviselői törvényjavaslatokat, amelyek a mezőgazdasággal foglalkoztak. A falusi csoportok - a sombereki csoport vezetőjén, Hehl Zoltánon keresztül - külön kérték, hogy az előzetes forgatókönyvtől eltérően külön szekció keretében foglalkozzon a FIDESZ V. Kongresszusa az agrárágazattal. Javaslatukat a FIDESZ döntéshozó szervei is elfogadták és így a debreceni kongresszuson nemcsak hogy külön szekció vitázik e témáról, hanem a 9 szekció vitaindítója közül abban az ötben szerepel a mezőgazdaságé, amelyek a plenáris ülésen hangzanak majd el. Körömi Áttila irodavezető A felszabadulásra emlékeznek A magyar antifasiszta ellenállók és a nácizmus üldözöttéi ezekben a napokban és hetekben megemlékezéseket tartanak hazánknak és Európának a fasiszta uralommal szemben kivívott felszabadulása 48. évfordulója alkalmából. Felidézik népünk háborús szenvedéseit és kegyelettel emlékeznek a fasizmus elleni küzdelem hőseire, a háború és a né- pirtárs áldozataira. Koszorút helyeznek el az antifasiszta koalíció hadseregeinek emlékhelyein. A MEASZ elnöksége tisztelettel adózik az egykori Kiugrási Iroda közeli napokban elhunyt vezetője, ifjabb Horthy Miklós emlékének. Az ausztriai frontra történt elvonulásuk évfordulóján Körmendre szerveznek emlékmenetet az 1945-ös Új Magyar Honvédség 6. hadosztályának önkéntesei. A Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága és a Holocaust Dokumentációs Központ által szervezett tudományos ülés témája lesz a varsói gettó felkelése. Idén is megrendezik a hitleri koncentrációs táborok fel- szabadulási ünnepségét. Az évforduló eseményei sorában a széleskörű társadalmi összefogás jegyében készítik elő az utóbbi években hagyománnyá lett koszorúzást a XII. kerületi Gesztenyésben álló antifasiszta békeemlékműnél, május 7-én. Privatizációs stratégia A külföldi tőke szerepe fontos lehet a nehéz-, a vegy- és gépiparban, ahol a műszaki elmaradottság megszűntetése elsődleges, ám a külhoni beruházók érdeklődése e területek iránt csekély. Az Állami Vagyonügynökségnek viszont teljesítenie kell bevételi tervét, tehát a könnyebb ellenállást választva éppen azt az élelmiszer- ipart privatizálja, amely iránt a magyar befektetők érdeklődése is élénk. Ezért a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) azon lesz, hogy mihamarabb változzon a jelenlegi privatizációs gyakorlat, - hangzott el a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) sajtótájékoztatóján. A párt gazdasági szakértői az újságíróknak elmondták: azért térnek vissza időről időre a privatizáció témájára, mert úgy érzik: csak a nyilvánosság bevonásával új privatizációs stratégia kidolgozásával, lehet sikeres a tulajdonváltás. Kiszorítják a hazai termékeket a belföldi piacról Az Új Dunántúli Napló április 8-i számában megjelent,, Sikeres ügynöki hálózatok” című cikkhez szeretnék hozzászólni. Az idézett cikk lényege, hogy anyagi gyarapodás, pszichikai nyereségszerzés, közösséghez tartozás öröme érdekében ismeretség révén épüljön fel olyan szervezet, amely által a fogyasztás tovább növelhető. Szerintem a fogyasztást mindig a vásárlóerő alakulása határozza meg. Ez esetben inkább arról van szó, hogy a fogyasztást a belföldi termékekről a külföldi árukra tereljék. Ezt a „beavatási szertartás”-nak is nevezhető szervezést, az összefüggéseket nem ismerő „ügynökjelöltek” elkápráztatására magas jövedelmi lehetőségek megcsillantatása és egyéb érzelmi ráhatások mellett építik. Az érem másik oldaláról nem esik szó. Az ilyen „ügynöki” hálózatokon keresztül elárasztják az országot különféle külföldi árucikkel. Vegyük például a mosószert. A vevő nem kapja olcsóbban az árut, mert „külföldi minőségre” hivatkozva így is eladható. A nyereség a külföldi cég profitját növeli, ebből egy hányadot lead az „ügynökei” részére. Mivel kikapcsolja a kereskedelmi hálózatot, nagyobb nyereséghányadot akkumulálhat. Igaz, ez versenyre kényszerítheti a hazai ipart, azonos tőkelehetőségek mellett nem is lenne rossz. Azonban hogyan tud a tőkeszegény hazai tulajdonos a külföldi magas színvonalú technikát alkalmazó tőkeerős mamutvállalatokkal versenyezni? Sehogy. Kiszorítják tehát a hazai termékeket a „belföldi” piacról! Mi lesz az eredménye? Áz érintett vállalatok „csődbe” mennek, dolgozóikat elbocsátják. Mit tesz a munkából kiesett dolgozó, sőt a társadalom egy része is? Szidja a kormányt! Mit tehet a kormány? A védővámot nem vezetheti be, mert akkor felhördül az egész nyugati világ, hogy nálunk akadályozzák a szabad kereskedelem kialakulását. Akkor mi mást lehet tenni? Azt, hogy „hazánk fiai” ne vásároljanak külföldi termékeket, ha saját gyártmányú is van. Ismeretes, hogy az illetékes tárca sertésimportja milyen port kavart fel a hazai termelők körében. A szóban lévő „üzleti tevékenység” gazdasági hatásaiban ugyanolyan káros a hazai termék előállítókat és forglama- zókat érintően, mégis egy sikeres „népi-játéknak” deklarálják. Az is köztudott, hogy Oroszországnak szánt búza-segélybe nem vonják be a szomszédos magyar piacot. Inkább óriási szállítási költségek mellett is a hazai termelést védik a nyugati államok. Mi viszont nem hogy exportálni nem tudjuk termékeinket, de még a belföldi piacról is kiszorítjuk „ügynöki hálózatok” - társadalmunkat meggyőző - segítségével. Ezt nem is kell tovább kommentálni. Kálmáncsi Gyula Változtatás kell! Szűnjenek meg a szövetkezeteket és vezetőiket érő támadások Az agrárágazat válsága, és vele együtt a falu válsága teljes, kivétel nélkül minden termelőt érint. Ennek részlegessé nyilvánítása a helyzet ismeretének a hiánya, a probléma megkerülése, amely nem inspirál azonnali teendőkre. Ez a kormányzati értékelés és magatartás elfogadhatatlan. Az elmúlt harminc évben felhalmozott vagyon, elsősorban a termelővagyon fogy, veszendőbe megy ugyanúgy, ahogy a családok vagyona is. A mező- gazdasági termelés csökkenése már veszélyezteti a hazai ellátást is, amely egy agrárországban, egy olyan termelési színvonal és pontenciál birtokában, amely a világon elismert volt, megmagyarázhatatlan. Ezért követeljük, hogy az átalakítással kapcsolatos politikai türelmetlenség szűnjön meg, a gazdasági folyamatok figyelembe vétele legyen az elsődleges döntési szempont. Ennek érdekében legalább egy évig ne módosítsák a szövetkezeti törvényt, szüntessék meg a jogbizonytalanságot, a gazdaság öntörvényei mérjék meg a törvényt, majd az érintettek bevonásával kerüljön módosításra. A földek felosztása ne eredményezze egy teljesen életképtelen birtokstruktúra fizikális létrehozását óriási költségek árán, feladva komparatív előnyeinket. Ezért minél előbb szükséges a földbirtokpolitika kialakítása, földtörvény megalkotása, a földkérdést a mező- gazdaság versenyképességével kell szinkronba hozni. A mezőgazdaságból több tőkét kivonni nem lehet, ez már nem a szövetkezetek létének, vagy nem létének a kérdése, hanem a mezőgazdaság működő- képességének a kérdése, ezért a külső tulajdonosok kárpótlása a szövetkezetek rovására elfogadhatatlan; nem időszerű, erre később kell megtalálni az észszerű kompromisszumokat. Az elsődleges termékpályákon az agrárpiaci rendtartás keretében és egyéb eszközökkel - elsősorban a hitelezés - alapvető termelési és vállalkozási biztonságot kell teremteni. Ennek érdekében a termelők nagyon gyorsan létrehozzák a rendtartás termelői oldalának szervezetét, érdekképviseleti bázisát. A kormányzat pedig mindent tegyen meg a szabályozottság mielőbbi megvalósításáért. Szűnjenek meg a szövetkezeteket és a szövetkezetek választott vezetőit érő támadások. A szövetkezés a nevesített tulajdonon, tehát magántulajdonon álló, a mezőgazdasághoz legközelebb álló, a magántulajdon egyik működési formája. A változások nem álltak le, minden szövetkezet keresi a vagyon működtetésének leghatékonyabb formáit. Ehhez idő kell, és nincs ellentétben az egyéni gazdálkodás térhódításával. A hatékony nagyüzemi bázis nélkül az egyéni gazdálkodás perspektívája is rosszabb. A gazdasági törvényszerűségek és a szükségszerűség alakítsa tovább a több szektorú rendszert, és nem politikai elképzelések. A tagság megtalálja ezt az utat. Kapjanak a termelők lehetőséget az élelmiszeripar maradékának a megvásárlására szövetkezeti formában! Kerüljön elfogadásra a kárpótlási jegyígérvény bevezetése, hogy ez a folyamat végre elindítható legyen! Ne tőkés vállalkozásoknak legyen kiszolgáltatott a termelő, hanem saját tulajdonú szövetkezeti feldolgozói, kereskedő cégei és hitelszövetkezetei legyenek, ahogy Nyugat-Euró- pában. A mezőgazdaság léte, fejlődése össztársadalmi érdek! Az eddig elkövetett hibák piacgazdasági és alkotmányos eszközökkel kijavíthatok, de ehhez nagyon sürgősen lényeges agrárpolitikai változtatás kell. A Baranya Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetsége Importtilalom Összesen 132 szállítmányt fordítottak vissza a határokról kedden reggelig a magyar vámszervek a pénteken életbe lépett hús- és tejtermék importtilalom miatt. Ujj Sándor, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) határőrizeti osztályának vezetője az MTI-nek elmondta: a tilalom érvényesítésével kapcsolatban sehol sem történt atrocitás. A VPOP figyelembe véve a magyar áruk importjára vonatkozó lengyel tilalmat nem enged át a határon lengyel területre tartó szállítmányokat. A fokozott ellenőrzés vonatkozik a lengyel árukra, azokat a magyar határon nem fordítják vissza. Emiatt eddig egyetlen lengyel szállítmány beléptetését sem tagadták meg a magyar vámszervek. Pécs bányák nélkül? Baranya 200 éve szénbányászatáról (is) nevezetes. A mecseki szénre telepítették a pécsi, majd a komlói villanyerőművet és az ipar egy részét. A pécsi koksz- és gázmű is a város és környék jobb ellátását szolgálta. Az 1960-as évek elejéig - rövid időre - a közvetlen bánya-gázszolgáltatás is lehetővé vált, de a szellemi erő kevésnek bizonyult a gondolati restség ellenében, hogy sikerre vigye a metán ipari felhasználását. Ma pedig arra is kevés a helyi akarat, hogy szénbányászatunkat megmentsük, sőt alkalmat engedünk arra, hogy egy szén-ellenes lobbi (MVMRT) megsemmisítse a megye egyik nagy értékét. A helyi politikusoknak, összefogva a bányászokkal, követelniük kell a bányák tartós üzemeltetését, mert nem igaz, hogy a szén „korszerűtlen, környezetre szennyező”. Az atomerőművekről bebizonyosodott, hogy nemcsak kevésbé „tiszta” energiát adnak (lásd: a hulladékelhelyezést, az uránbányászok gyakori sugárbetegségét), de Csernobil bebizonyította veszélyességüket is. A gazdasági szakemberek szinte örömmel hivatkoznak a magas önköltség miatt túl drága szén gazdaságtalanságára és ez- a mai haszonelvűség fényében- indokolttá teszi a bányák bezárását. Csakhogy a saját energiaforrás kihasználása nem tisztán gazdasági kérdés! A világ mai, rendezetlen állapota - legalábbis a mi környezetünkben- bizonytalanná teszi az idegen forrásokra alapozott energia- termelést és logikusan (felelősen) gondolkodó gazdaságirányítás nem engedhet a pillanat csábításának, melyet az olcsóbb külföldi részén felhasználása jelent, sem egy csoport önérdeke által sugallt magyarázatának: a tiszta energiáról szóló mesének. Bősnél épp napjainkban bizonyosodik be, hogy még a vízenergia sem „környezetbarát”. Egy régió viszonylagos létbiztonsága pedig fontosabb, minthogy filléres számítgatásokkal kockáztassuk. Egy új álom a széntermelés helyett külszínről lecsapolható metánról képzeleg. A hosszúhe- tényi ikeraknákat nem lehetett lemélyíteni a nagy mennyiségű víz betörése miatt. Vajon a külszínről milyen szerkezettel lehet biztosítani, hogy fúrólyukon a metán kiáramoljék, de a víz ne? Aztán egy figyelembe veendő tulajdonsága van a mecseki szeneknek, a „váratlan” gázkitörési hajlamuk. Ez azt jelenti, hogy a metán nem egyenletesen fordul elő a széntelepekben, hanem egy-egy gócban óriási nyomás alatt halmozódik föl és elemi erővel „tör ki”, ha a kritikus távolságra - ez egy méter és 10 méter között változik - megközelítik. Aki tanulmányozza a mecseki gázkitörésekről készült jegyzőkönyveket és az egykori gázlecsapoló fúrásokról szóló jelentéseket, belátja, hogy a külszínről történő gázlecsapolás hiú ábránd, a metán nem kényszeríthető a fúrólyukakhoz, legalábbis annyi nem, amennyi kifizetné a fúrás költségeit. Ha valahol, akkor a mecseki bányáknál érvényes, hogy csak helyben, helyi ismeretek birtokában lehet (szabad) dönteni. Most még csupán egy gondolatot kell megfontolni: minden bányának megvan a kritikus termelési szintje, mely alatt ráfizetéses és semmilyen módszerrel nem tehető gazdaságossá, de fölötte - kellő szakismerettel - kifizetődővé tehető a működése.A bezárás mellett dönteni, vagy ellene, politikai bölcsességet is igényel. Mindenesetre érdemes lenne minden társadalmi erőnek összefogni, hogy a város, a megye érdeke ne szenvedjen csorbát! Székely Sándor
