Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-13 / 71. szám
10 üj Dunäntüii napló 1993. március 13., szombat A szabadság és függetlenség napján Európai, korszerű, polgári Magyarország 1848 még ismeretlen dokumentumai Apáink életében 1945 jelentette a reményt, nagyapáink őszirózsával a sapkájukon meneteltek, dédapáink Deákot hallgatták, ükapáink talán Petőfivel borozgattak a Pilvaxban.- Milyen változást hozott a magyar történelem a csaknem másfél évszázaddal ezelőtti március? Vajon ennyi idő elteltével tudunk-e mindent az akkori eseményekről? - kérdeztük dr. Katona Tamás történészt, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárát.- 1848-ban született meg a európai, a korszerű, a polgári Magyarország. A honfoglalás, a kereszténység felvétele óta ekkora változás nem ment végbe a magyar társadalomban, mint akkor. Egyik napról a másikra egy feudális országból a kontinens legdemokratikusabb országává lettünk. A fiatalok forradalma volt 1848, azoké a fiataloké, akik mindenre gondoltak, s nemcsak az események szellemi vezetéséhez értettek, hanem ha kellett, beálltak harcolni vagy ágyút önteni. Az a sokat idézett 12 pont annyira összefoglalta a kor (és sok szempontból a mi korunknak is) legfontosabb kérdéseit, hogy ma sem kellene újra fogalmazni. Mást ne mondjak, azóta, ha a sajtószabadságot megsérti valaki, a nemzet önkéntelenül az első pontra gondol: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését”.- Hogyan látja a történész a forradalom egyes vezetőinek személyét, szerepét? Kossuthét, Petőfiét, Széchenyiét, Görgeyét, Deákét?-Jellegzetesen magyar előítélet és történelmietlen nézőpont, hogy valakit csak mások rovására tudunk szeretni. Azt gondoljuk, hogy Kossuth nagyobb lesz attól (nagyon alacsony ember volt az életben), ha Görgeyt megpróbáljuk beletaposni a földbe, vagy hogy Kossuth lebecsülésével Görgey hadvezéri zsenialitását növeljük. Olyan személyek voltak mindannyian, akiket nyugodtan lehet egyszerre szeretni és példaképnek tekinteni. Egyetemi oktató kormban megtanultam: nem hatásvadászat, nem valamiféle tudománytalan felületesség, ha a történelmet nem a számok és tények csontvázává silányítva tanítjuk. A fontos és látszólag lényegtelen dolgok együtt teszik a történelmet érdekessé.- Vajon eleget tudunk-e a szabadságharc eseményeiről? Nemrégiben vetették a történészek szemére: a bécsi levéltárakban olyan 48-as dokumentumok is vannak, amelyekhez még hozzá sem nyúltak.- Szépen hangzik, de természetesen nem igaz. Moszkvában viszont annál több, számunkra fontos irat van. Most talán az ottani levéltárak is megnyílnak a hadtörténész kutatók előtt. 1848 szeptemberétől a szabadságharc háború volt, ahol a katonák játszották a főszerepet és nem a politikusok. A hadtörténelem biztosan nem olyan izgalmas, mint az ideológiatörténet, ugyanakkor valamire megtanítja művelőit: csak akkor tudnak helyesen ítélni, ha mind a két fél véleményét ismerik. Ha tudják, hogy az egyiknek és a másiknak milyen szándékai voltak. Egyelőre nagyon kevés olyan nyomtatott forrás, visszaemlékezés van, amiből az oroszok 1848-as magyarországi szerepét meg lehetne ítélni. Hallatlanul izgalmas téma, miként látták az orosz generálisok, vagy éppen fiatal hadnagyok azt az országot, ahová vezényelték őket. Úgy érzem, a moszkvai levéltárak anyagának megismerésével, izgalmas és fontos tényeket tudunk hozzátenni a szabadságharc katonai történetéhez.- Mikorra válhat teljessé mindaz, amit 1848-49-ről tudnunk kell?-Hála Istennek soha! Borzasztó lenne az élet, ha egy-egy történelmi korszakot ki lehetne pipálni, mondván, erről már mindent tudunk. Szabó Margit Hősöket takarnak a honvédsírok is A gyalogos és lovas nemzetőrség egyenruhája A történelem viharai időnként elsöpri k az emlékműveket. Előfordul, hogy egy-egy új politikai korszakban ferde szemmel tekintenek azokra az emlékhelyekre, amelyeket az előző korban állítottak fel, s ilyenkor megesik, hogy ágyút öntenek a szobrokból...- Mi lett az 1848-49-es forradalom szobraival, emlékműveivel? Méltóképpen ápoljuk-e a 48-as forradalmárok és szabadságharcosok, honvédek emlékhelyeit, sírjait? - érdeklődtünk Ráday Mihálytól, múltunk tárgyi emlékeinek avatott védelmezőjétől.-A kérdés eléggé összetett, hiszen voltak olyan idők, amikor a „nemzeti nekibuzdulások”, főleg a március 15-ikéhez fűződő megemlékezések nem voltak mindig kívánatosak. Ezzel együtt közelmúlt történelmünkben ez volt az egyetlen olyan korszak, amely mindig kiállta az idők próbáját, és ennek tiszteletét mindig bátran vállalhattuk. A tv-műsorokban igyekeztünk minél több, még fellelhető emlékhelyet megmutatni. Idén az emigrációba kényszerült szabadságharcosok törökországi sírjait, Görgey tábornok születési és halálozási helyét szeretnénk bemutatni. A kegyelet, a hála lerovására nemcsak az országosan ismert szabadságharcos emlékhelyek méltóak, hanem a honvédsírok is. Tekintet nélkül arra, hogy az obeliszk alatt hősi halott, vértanú, száműzött, vagy emigrációba keényszerített pihen, netán olyan, akinek megadatott a békés, tisztes öregség. Ilyen sír nagyon sok van temetőinkben. Az iskolák, az önkormányzatok nagy szolgálatot tehetnek nemzeti tudatunk erősítéséért, ha ápolják, gondozzák ezeket a kevésbé ismert kegyeleti helyeket.-Néhány évvel ezelőtt bejelentették, hogy Budapesten felállítják az 1848-as forradalom „országos” emlékművét. Úgy volt, hogy az lesz egyben az aradi vértanúk kegyeleti helye is. Azóta nem hallani a megvalósulásról. Miért?-Aradon jó helyen van az emlékmű! A vértanúk emléke előtt kivégzésük helyén lehet a legméltóbban tisztelegni. Az ott nyugvó tábornokok sírját nemcsak március 15-én és október 6-án lehet meglátogatni. Mar- gonyán helyezték örök nyuga- lomr Dessewffy Arisztidet, Elemérben van Kiss Ernő kriptája, jó lenne, ha az országhatárainkon túl nyugvó vértanúink sírjáról soha nem hiányozna a virág! A Budára tervezett emlékművel kapcsolatban több kifogás merült fel: egyrészt a kijelölt Szent György tér műemléki szempontok miatt nem alkalmas a kegyeleti hely kialakítására, másrészt nem messze onnan, a Dísz téren álla a 48-as névtelen hősök emlékműve.- Mikor állították fel az első szabadságharcos emlékműveket?-Nagyjából az 1860-as években, de valójában az 1867-es kiegyezést követően emelték a legtöbbet. Minden város, község igyekezett méltóan megemlékezni szabadság- harcosairól. A mai határainkon kívüleső területeken sajnos több emlékmű elpusztult, ami egyben arra is utal, hogy Kö- zép-Európában nem mindenütt tekintik magúkénak a szabadságért vívott harc, a Petőfi által versben is megörökített világszabadság eszméjét. Sz. M. Kiment-e a divatból Petőfi? A mikor a 60-as években, tizenegy évi szünet után újra publikálhattam Petőfiről egy könyvecskét, a nyomdából jövet találkoztam a jeles drámaszerzővel, aki merész kiszólásaival is gyakorta váltott ki heves rokon- és ellenszenvet értelmiségi körökben. Meglátva kezemben a még friss, ólomszagú kötetet, rövidlátó szeme elé emelte, lapozgatni kezdte, s rám rivallt: „Petőfi, a vándorszínész? Miért töltőd az időd ilyen marhasággal? A druszád rossz színész volt és rossz költő.. . nem veszed észre, hogy már rég kiment a divatból?" Talán nem kell bizonygatni, hogy időnként szívesen álltam ki szellemi párbajokra, de ezúttal csak mosolyogtam, s visszakérdeztem: „Gondolod, hogy valaha is divatban volt? Mármint az igazi Petőfi?" Jó három évtized telt el azóta, s bizony nem egyszer volt szerencsém hallgatni, olykor olvasni is Petőfi hasonló - papíron persze egy kicsit óvatosabban előadott - ócsárlását. Hébe-hóba válaszoltam, de lelkem mélyén tudtam: legkedvesebb poétám meg-meg- újuló időszerűségét az is bizonyítja, hogy újra meg újra képes felingerelni bizonyos beállítottságú embereket, főleg értelmiségieket. Egész életében s utóéletében mindig akadtak zord bírálói, olykor dühödt ellenségei, s ma is, 170 évvel születése után, még mindig divat gúnyolni is, hol leplezetten, hol nyílt kirohanásokban. Másfél százada, hogy 19 esztendős korában megjelent első verse, de nem tudnék megnevezni egyetlen korszakot sem e másfél századból, amikor az ünnepi hódolatok közben ne érte volna méltatlan gáncs is. Igen, még alig töltötte be 24. évét, amikor az irodalmi élet jeles esztétája úgy méltatta őt, mint aki az 1840 után fellépett költők közül leginkább „kiemelkedő”, de ugyanez az Erdélyi János 1854-ben már óvást emelt az ellen, hogy Petőfit Béranger-hez merik hasonlítani. (Azóta persze Béranger a saját hazájában is másodrangú poétává degradáltatott, de Petőfi világirodalmi hódítása - bár ciklikus változások közepette - újra s újra előretör.) Költő nálunk úgy még nem robbant be az irodalmi világba, mint Petőfi 1845 körül, de Ady-ig olyan tajtékzó gyűlöletet sem váltott ki más, mint a „betyári” népköltő. 1848-ban egy kivételes történelmi pillanat hőse, de A királyokhoz címzett verse miatt néhány héttel március tizenötödike után már országszerte támadják a bér- tollnokok és a zugpoéták, sőt az egyik templomban az Isten átkát is kérik gonosz republikánus fejére. Júniusban pedig a szabadszállási „választáson” saját szavai, de petíciózó hívei szerint is agyon akarták verni. A kortársi naplókban, levelekben egyre többször kiátkozó fordulatok között tűnik fel a forradalom költőjének neve, akit az ellenforradalmi sajtó természetesen ismételten kötéllel fenyeget ... Ha a bitófát elkerülte is, a cári huszár fegyverét a gyalogos menekülő nem háríthatta el. Csatatéri halála után a költő megdicsőül, de eszméit üldözik, a kiadások csonkák, hamisak. Az apostol hiteles szövege csak 1874-ben jelenik meg először, s így e nagy művön tölthetik ki bosszújukat némely heves tudósok. Ekkor viszont már az a divat járja, hogy megvalósultnak kell hirdetni a költő eszméit. E szomorú szertartásban sajnos épp a márciusi harcostárs, Jókai mutatja a mintát, s ez oly szokássá válik, hogy később még a forradalomellenes Horthy is a forradalmi „Március Tizenötödike iljainak” példájával vezényli értelmetlen halálba a leventéket. Az 1945-ös átalakulás emberei természetesen szintén Petőfire és Kossuthra hivatkoznak, majd hamarosan hivatalosan is lobogó lesz a költőből, s az új rend is úgy érzi, hogy „megvalósította Petőfi álmait”. Jönnek új fiatalok, akik e szégyenletes orzást elutasítják, de ha az utcán próbálnak tiltakozni ellene, rendőrök gumibottal igyekeznek , jó útra” téríteni őket. A legújabb forgatókönyv szerint nem szabad pártcélokra kisajátítani a március ünnepet, de a való mintha nem mindig erre vallana. A Petőfi körüli több mint tizennégy évtizedes örökösödési háború mindenesetre bizonyítja: lehet, hogy az igazi Petőfi tájainkon csak ritkán volt divatos, de mindig dívott példájának, eszméinek, művének kisajátítása. Szolgáljon némi vigaszul, másutt is ez a nagy nemzeti hősök sorsa. Fekete Sándor Pécs főbb eseményei 1848/49-ben A Széchenyi tér a XIX. század közepén 1848. Március 18. Megérkezik a pesti és a pozsonyi események híre, városi közgyűlésen ismertetik a 12 pontot. A városban plakátok jelennek meg. Március 19. Délelőtt népgyűlés, díszpolgárok lesznek: Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Teleki László, Táncsics Mihály, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály. Madarász László és József, Perc- zel Miklós, Széchenyi István, Eötvös József, Szemere Bertalan, Wesselényi Milós, Pulszky Ferenc és mások... A városban polgárőrség szerveződik. Április 2. Felesküszik a nemzetőrség, a polgári vadászok, a szigeti külvárosi sereg. Április 5. Az országgyűlés becikkelyezi Pécs 1780-as szabad királyi rangra emelését. Megindul a Pressfreie Flugblätter című újság. Április 20. Szemere Bertalan utasítása a városi közigazgatás átszervezésére. Április 27. A városháza udvarán lévő nép előtt fölolvassák az országgyűlés törvényeit. Május 12. Fünfkirchner Zeitung lesz a Pressfreie Flugblätter. Mottója: Szabadságért, Népért, Hazáért! Május 25. Megkezdődik a 8. honvédzászlóalj toborzása. Május 28-30. Tisztújító gyűlés a színházban. Polgármester Aidinger Pál, főbíró Jellasich János, kapitány Katies István, főjegyző Cachinovich Endre, főügyész Nyers János, tanácsosok: Müller Ferenc, Orbán István, Bubreg Mihály, Fri- eschmann Ignác, Pritzlmayer Antal, Kóbor János, Lammer Frigyes, Dömötör Zsigmond, Schedel Ignác. Július 7. A nádor kinevezi a baranyai, pécsi nemzetőr-zászlóaljak parancsnokait: Perczel Antal főhadnagy, Schultzer István, Gulinger József, Molnár József őrnagyok. Július 15. C-sányi László a 8. honvédzászlóaljat a Dráva-vo- nal védelmére Dárdára rendeli. Július 17. A városi tanács fegyverbe szólítja Jellasics ellen. Július 18. Batthyány Kázmért a délvidék kormánybiztosává nevezik ki. Július 23. Róth tábornok serege bevonul Pécsre. Július 25. A sereg elvonul Dombóvár felé. Július 27. A pécsi, mohácsi nemzetőrök rajtaütnek Oszrónál Róth utánpótlásán. Október 2. Batthyány Kázmér visszatér. A pécsi nemzetőrök két sikeres akciót hajtanak végre. Október 12. Scitovszky püspök tábori misét mond az Ozo- ránál fogságba esett horvát katonáknak, majd megesketi őket a magyar-horvát szövetségre. 1849. Január 31. A császári haderő bevonulása. Február 1. Pécs térparancsnoka Schottendorf. Február 17. Ifj. Majláth György kinevezi az új császárhű tisztikart. Március 17. Schottendorfot Reich ezredes váltja föl. Május 4. Bevonul Ottinger tábornok, nagy hadisarcot vet ki a városra. Június 1. Amnesztia a császáriak elől elmenekülteknek. Június 11. Kivonul a császári haderő. Június 12. Majtényi József kormánybiztos és honvédcsapata Pécsett népfelkelést hirdet, 4 századnyi nemzetőrség alakul. Június 13. A honvédcsapat elhagyja a várost. Június 15. A Vashámomál a császáriak szétkergetik a népfelkelőket, bombázzák a várost, hadisarcot vetnek ki, majd elvonulnak Siklós felé. Június 16. A népgyűlés 19 fős csendbizottságot választ, elnöke Pintér Mihály. Június 19. A császáriak megszállják Pécset, a hadisarcot elengedik. Június 25. Stokucha őrnagy, városparancsnok amnesztiát hirdet 16 személy kivételével. (Perczel Antal nemzetőr zászlóaljparancsnok, Windisch Ferenc nemzetőrkapitány, Hirschler Ignác kereskedő, Tolle György cukrász, Hillebrand Márton ügyvéd, Bubregh Mihály, Schedel Ignác, Dömötör Zsigmond tanácsnokok, Katies István rendőrkapitány, Szalay Sándor csizmadia, Hohe György vendéglős, Steinhbauser Ferdinánd ruhafestő, Szmelics Ferenc, Braun György, Witt János, Andrásics József polgár. Augusztus 8. Nugent 25 000 forintot követel, ezért a városban kötlevelet adnak a hitelezőknek, az összeget magánosoktól szedik össze. Dr. Vargha Dezső
