Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-22 / 322. szám
A konyakok császára A közelmúltban Magyarországon járt Jean Paul Camus úr- a világhírű Camus cég tulajdonosa és igazgatója - a hírneves Camus-konyakok császára. Látogatásnak oka: ez évtől a IDV kft termékeiknek kizárólagos hazai forgalmazója. Az elmúlt öt évben a magyar fogyasztók megkedvelték a Ca- mus-márkákat 40 ezerről 112 ezer üvegre nőtt a fogyasztás. A világ 140 országába szállítanak- Magyarország vásárlás tekintetében a 72. helyen szerepel. Az évek jönnek-mennek, a Camus nem változik. A déd- papa, a nagypapa és az apa előírásai a mostani családfőre, vállalatvezetőre is vonatkoznak. Érvényes még az 1909-ben hozott rendelet, mely kimondja, hogy a körülhatárolt Cog- nac-vidéket hat kerületre osztja: ezek mindegyikén különböző fajtájú konyakot termelnek. A kilencvenezer hektáron húzódó szőlőskertben harmincezer termelő dolgozik - életüket, munkájukat meghatározza a konyak. Az előállításához csak három fehér szőlőfajta engedélyezett: jelenleg a St. Emilion a legnépszerűbb. Meghatározott előírás szerint csak tölgyhordókba kerülhet a nedű, melyet előtte a nemzedékről-nemzedékre örökölt utasítás szerint párolnak. A konyakelőállítás jelentős művelete a kóstolás, melyhez speciális tulipán alakú, kék színezésű poharat használnak. Ellenőrzik a párlat bukéját, finomságát, mélységét, robosztusságát, majd a szájpadlással az érettséget, teltséget, zamatot. Az is előírás, és a vállalat alapítása óta hagyomány, hogy csak a Camus-család egy tagja kóstolhat. Ugyancsak hagyomány, hogy a Camus-újszülöttek ajkára - erősítve elkötelezettségüket - születésük pillanatában egy konyakcsepp kerül. Mára a Camus-vállalat (mely családi tulajdonba van, és az éves forgalom eléri az egymilli- árd francia frankot) a világon elfogyasztott különleges minőségű konyakok egynegyedét gyártja. Termékeik eljutnak az uralkodók asztalaira éppúgy, mint az egyszerűbb ínyencekére és gyűjtőkére. Sokan nem is fogyasztásra, hanem a polcokra vásárolják a csodás különböző figurális Limoges-i porcelánba és metszett kristályüvegekbe öltöztetett konyakokat. S ki törődik vele, hogy évekre, évtizedekre szekrényekbe, vitrinekbe kerül a konyak? Az idő e csodás nedűnek dolgozik. Ádám Erika „Beethoven lelkét is érezhettük99 Kobayashi Pécsen vezényelt-Nem, nem, most nem! - tiltakozott a koncert előtt az öltöző rejtekéből a sajtó hallatára a neves japán karmester, Kobayashi Ken-Ichiro, aki tizennyolc évvel ezelőtt megnyerte Budapesten a nemzetközi karmester vetélkedőt. Azóta egyik „otthona” az Állami Hangversenyzenekar lett, miközben bejárta a világot és Japánban is sok sikert aratott. Pécsen nem először tapsolhatott neki a közönség, de hosszabb idő után jött a héten a baranyai megye- székhelyre. Meghívását a japán SEIKO cég támogatása tette lehetővé, ugyanis másodízben indítottak Magyarországon SEIKO mester-hangversenysorozatot. „A legmegbízhatóbb termékek mellett azt is szeretnénk, hogy bármerre is járunk a világban, hasznos polgáraivá váljunk a helyi lakóközösségeknek”, mondta Koichi Washio úr, a SEIKO németországi ügyvezetője. A hangverseny remekül sikerült, s nem csak a Pécsi Szimfonikus Zenekar tagjai és Falvai Sándor zongoraművész, de a közönség is élvezhette Kobayashi Ken-Ichiro egyéni vezénylési stílusát, lüktetését, amellyel Beethoven műveit dirigálta. Felugrott a levegőbe, meghajolt a zene súlya alatt, míg a magasztos dallamok alakját fenségessé tették. A koncert utáni fogadáson szürke pulóverében, szerény mosolyával szinte eltűnt a tömegben. Németül és angolul társalgóit, de, amint kiderült, magyarul is beszél valamelyest.- Igen meg voltam elégedve a pécsi zenészekkel, Beethoven lelkét is lehetett érezni a játékukban - bólint elismerően. Hogy mik a tervei? Jövőre hosszabb koncertútra indul az Állami Hangversenyzenekarral, de előtte fellép Frankfurtban, Japánban.- Amikor megnyertem a karmesterversenyt, még nagyon fiatal voltam, s nem volt igazi elképzelésem arról, mi is a zene valójában. Most már érzem, értem a zenét, de talán húsz év múlva tartok majd ott, hogy azt mondhassam, valójában jól tudok vezényelni - mosolyog rejtélyesen. Kedvenc zeneszerzői közé Beethovent, Brahmsot sorolja, és szinte felcsattan, amikor arról kérdezem, szereti-e a japán kortárs zenét és a kortárs zeneszerzőket.-A mai japán komolyzene távol áll tőlem. Lehet, hogy néhány évtized múlva letisztul, de ma nem tetszik. Egyáltalán sajnálom, hogy az emberiség túl gyorsan elfelejtette a romantikus zenét, túllépett a klasszikus komponistákon. És nagyon mérges vagyok például Schön- bergre, hogy elfelejtette fiatalkori műveit, s olyanokat komponált később, amiket nem hallgatok meg örömmel! Az autogramkérők izgatottan topognak, Kobayashi a kezét nyújtja:- Szívesen voltam itt, remélem, még jövök máskor is! Barlahidai A. Kobayashi Ken-Ichiro Papp Árpád és az ő „görögeszméi” Mi is legyen az a kályha, ahonnan elindulhatunk? - kérdezi Papp Árpád kaposvári műfordító, költő és tanár. „Kályhát” többet is tudunk találni. Papp Árpád európai rangú műfordításai az ógörög és az új görög költészetet, irodalmat, de a latin és az olasz költészetet is a közelünkbe hozta. Műfordításai több kötetben is megjelentek, írásainak bibliográfiája vastag füzetet tesz ki. Jannisz Ritszosz, Jorgosz Szeferisz, Nikosz Ka- zantzakisz és még sokan mások Papp Árpád gondolatain és stílusvilágán keresztül váltak ismertté:- Az ELTÉ-n, ahol latin-magyar szakos egyetemi hallgató voltam 1950-55 között, Kardos László műfordítói szemináriumára jártam, ott írtam szakdolgozatomat is. Kardos mint fordító „ezer álarc mögé” rejtőzött, én - jókora túlzással persze - az ezer költői arcot az én saját (ál)arcom mögé rejtettem, tulajdon arcom vonásait kölcsönöztem nekik, Édesanyámtól nem csupán szóban, de cselekedetben, tartásban, kisebb, nagyobb mozdulatokban örökölt anyanyelvem szavait, ahogy egy ciprusi költő írja: „eleink vérében gyökerező szavaink”-at kölcsönöztem az idegen költőknek.- Hogy mi vonzott a görögökhöz, akik már az én görögeszméim? Talán, hogy korán megismerkedtem velük. A magyar szellemi életet egyébként mindig is érdekelte a görög szellemi élet. Bornemissza Magyar Elektrájától kezdve például Széchenyi, Berzsenyi, Kölcsey műveiben mind találunk kapcsolódási pontot. A két nép történelmében is felfedezhetők hasonló vonások. De beszélhetnénk arról is, hogy az MTA világirodalmi lexikonsorozatának főmunkatársa, hogy 2,5 év óta nem csak a kaposvári Táncsics gimnáziumban, hanem Budapesten, az Eötvös Collegiumnak is tanára, ahol létrehozták a Mediterrán-műhelyt. Dolgozik a Magyarok Világszövetségében. Egyik szerkesztője a Kaposváron megjelenő Más-Kor könyveknek, melynek sorozatában éppen az elmúlt hetekben látott napvilágot’ legújabb műfordítása, Kazantzakisz Aszkézis című lírai prózája. S elmerenghetnénk azon is, vajon mi az oka, hogy Pécsre még nem kapott költészet napi meghívást, de Papp Árpád elhessegeti ezt a gondolatot. „...Nincsen időnk, nincs. /De hát mire van? Mire telt el az életünk fele immár? / Egy-két látványos vereség, / dicstelen győzelem, / sietős csók, / néhány mély szippantás a hársak csípős illatából - ennyi? / elmaradt kézfogások, csupa adósság - ez az élet?... ”- Azt kérdezi, miért írok oly kevés verset? Kérdése részben jogos, mert az idézett sorok Metszéspontok című versemből, kötetben 1976-ban jelent meg. A válaszom: talán, mert sokat kellett tanulnom, mert a történelemtől túlontúl sokat Papp Árpád kaposvári otthonában Fotó: Szundi György kaptam: népek hamujába sült pogácsát adott útravalóul a tarisznyámba, akasztott a nyakamba, később pedig nem olyan gitárt, mint a 60-as,70-es évek fiataljainak a nyakába, hanem igazi dobtáras gitárt, 1956-ban. Talán, mert az egyetemen eredetiben olvastam az igazi nagy klasszikusokat, s időben rádöbbentem arra, micsoda felelősség az írás. Olyan írógépen írtam, melynek sorvégei előtt mintha lélekharang szólalt volna meg mindig, melybe mintha fekete gyász^szalagot fűztem volna végtelenítve. Azért Papp Árpád elárulta, egy füzetre való verse újra ösz- szegyűlt. B. A. Húsz év - kazettán A dombóvári Kapos Kórus Biztosított az utánpótlás- Összetartó társaság, olyan közösség, akik mindent megtesznek a színvonalas teljesítményért. Ez az összefogás, ez a kitartás tart meg engem is a kórus élén, noha elég nehéz másik három kórus mellett, Pécsről ellátni a kamagyi munkát - mondja Kertész Attila, a pécsi Kodály Gimnázium tanára, a zeneművészeti főiskola adjunktusa a dombóvári Kapos Kórusról. A kórus húsz évvel ezelőtt alakult Pásztor Jánosné vezetésével. Szép sikereket értek el és azóta is emlékezetes fellépésekkel örvendeztetik meg a zeneszerető közönséget. Kertész Attila 1987 óta a kórus karnagya. Gyakran járnak külföldre, például Németországban, Belgiumban, Olaszországban tapsoltak legutóbb a 32 tagú kamarakórusnak. Dombóváron rendeztek már Tinódi fesztivált, s állandó szereplői a rádió „Kóruspódium” című zenei műsorának. Sokszor fellépnek a dombóvári televízióban. Kedvencük a reneszánsz kórusmuzsika, de jó néhány huszadik századi magyar szerzőtől is énekelnek szívesen. Bárdos, Kodály, Pászti művei szerepelnek a legtöbbet repertoárjukban. A kórus fennállásának huszadik évfordulója alkalmából a pécsi Do-Lá Stúdió közreműködésével a Ferences templomban elkészítették eddigi tevékenységükről számot adó hangkazettájukat. A sztereo kazettát Dombóváron az Elektrovill Kft Szabadság úti üzletében, Pécsen a Seneca könyvesboltban árusítják is már.- Létrehoztunk egy kórusalapítványt, melyhez különböző vállalatok, cégek is hozzájárultak, s Dombóvár városa is a magáénak érzi a Kapos Kórust - állapítja meg Kertész Attila.- Ennek is nagyon örülök, s annak is, hogy biztosítva látom az utánpótlást, noha a fiú énekesekből kicsit mindig hiány van. Bár újabban kezd a fiúk körében is terjedni az éneklésnek a hagyománya. Véleményem szerint a mutálás időszakában sem kell őket mellőzni egy-egy kórus munkájából, mert az alt hangszín megfelel nekik. Ha nem kerülnek ki a kórusokból, nem kell őket később visszacsábítgatni, főleg, hogy az a csábítás akkor már nem is eléggé eredményes. B. A. Rádió mellett... A riportemőnek nyilatkozik egyik koalíciós sajtóiroda vezetője, aki elmarasztalásképpen megállapítja: „... Az újságok ... igen ritkán közölnek híreket és nagyon gyakran közölnek kommentárokot...” A labda tehát földobatott, s az ember kelletlenül nyúl utána, hogy leüsse, hiszen kézzelfogható tény:a hazai - főleg napilapok - tele vannak mínuszos, illetve címes hírekkel, amelyek nélkül nem újság az újság, és persze helye van a kommentárnak is, amely nélkül jó lapot szintén nehéz elképzelni. Az ideális újságíró nem csak jó híreket, hanem alkalomadtán kommentárokat, riportokat, bővebb teijedelmű elemző cikkeket is ír. Különösen agyonpolitizált napjainkban. Ezt újság4vasárnapi író-iskolákon - a világ más vidékein is - tanítják. De hát ezt éppen egy sajtófőnök ne tudná? Még ha nem is szakmája az új- ságcsinálás? Hiszen állítását napi tapasztalata cáfolhatja, amikor azt mondja: „Munkakörömből kifolyólag az összes Budapesten megjelenő országos napilapot olvasom, ezenkívül még számos hetilapot is. Két napilapot vásárlók ...” S megmondja, melyek azok. Irigylem, amiért ingyen hozzájuthat egy rakás újsághoz munkaköréből kifolyólag, ami nekem - aki mellesleg írja is az újságot - nem adatott meg. De halkan megjegyzem: saját pénzemből nem kettőt, hanem három napi és két-három hetilapot vásárolok. Nyugdíjból. (Mennyi ez havonta?) A továbbiakban megjegyzi még: „ ... A média munkatársainak nagy része megszokta a pártállam utolsó időszakában, hogy hiperkritikus magatartással tudja átmenteni magát. Kénytelen vagyok magam is kritikát gyakorolni. Most olyan hiperkritikus magatartás vált úrrá a médiában, amely nemcsak a jelen kormányzattal, hanem a mindenkori kormányzattal kapcsolatban sem képes pozitív álláspontot elfoglalni. Azok a médiával foglalkozó ellenzéki politikusok, akik esetleg arra számítanak, hogy egy számukra kedvező fordulat esetén majd a média egy emberként mögéjük fog felsorakozni, nagyon keservesen fognak csalódni ...” A sajtófőnök e megállapítása bizonyára igaz. Már ami a közeljövőt illeti. Nem tartom valószínűnek, hogy a sajtó - egy esetleges új kormánynak, a választások után - lefekszik. Mert végre elértük azt, hogy a sajtó naponta kritikus szemmel kisérje a napi politikát, pártoktól, kormánytól függetlenül. Bizonyára a sajtófőnök is tudja, hogy - például az USA-ban - még sajtótörvény sincs, kormány-lap,- tévé- rádió sincs. Hasonló a helyzet a nyugati demokráciákban is. Senki nem tagadja, hogy a média gyakran túlzó, gyakran elír, gyakran félretájékoztat, ami következhet felelőtlenségből, de éppen úgy a téves információk révén is, amelyeknek forrása a Hatalomnál keresendő. „Amilyen a tájékoztatás-, olyan az adjon-isten”, igaz? Éppen eléggé zűrzavaros politikai időszakot élünk és élnek maguk a vezető politikusok is, akár kormány, akár parlamenti, akár közéleti szinten, amikor a vélemények, programok, kinyilatkoztatások és tanulmányok áttekinthetetlen viharokat kavarnak. Csoda-e, ha a média fejéhez kap? Ami pedig az „átmentést” illeti. Divatos jelző. A sajtófőnök nyilván arra gondol, hogy a lapokban, továbbá a tévé és rádió műsorainál ismerős, „régi” neveket talál. Ez így van. Ám én sem tudom, hogy az említett sajtófőnök mivel foglalkozott az átkosban. És azok is, akik lapáttal hordják a szennyet az újságírókra. Pedig ők sem a levegőből éltek eddig. Ugyan miből? Versmondó verseny A Nagykanizsáért-Délnyu- gat-Magyarországért Alapítvány országos vers- és prózamondó versenyt rendez ifjúsági (15-18 év közöttieknek), illetve felnőtt korosztály számára. A verseny célja: a magyar irodalom megismertetése és megszerettetése, különös figyelemmel Csengey Dénes munkásságára. A versenyre a határokon túli magyarok jelentkezését is várják. A nevezési határidő: 1992. december 31. Az elődöntőket öt városban - Szombathely, Pécs, Szeged, Debrecen és Salgótár- ján -, a döntőt 1993. április 10-*én Nagykanizsán rendezik meg. A szervezők kérik, hogy a jelentkezők jelöljék meg, az elődöntők helyszínei közül melyik felelne meg nekik a legjobban. A nevezés feltétele: öt mű az anyaországi és a határainkon túli magyar irodalomból, és az előadott mű időtartama nem haladhatja meg a hét percet. Sajtófőnök...
