Dunántúli Napló, 1988. október (45. évfolyam, 273-303. szám)

1988-10-15 / 287. szám

A Szimfonikus Zenekar Wagner­hangversenye. Richard Wagner-művek mű­' • ................ sorra tűzésével lépett a kö­zönség elé az idei hangversenyévad elején a Pécsi Szim­fonikus Zenekar október 10-én este, a POTE aulájában. A Breitner Tamás vezette együttes ezzel a koncerttel em­lékezett a nagy német zeneköltő születésénék 175. évfor­dulójára. Nem kis feladatra vállalkoztak a Pécsi Szimfonikusok, - atmikor egyébék mellett — mintegy keretet adva a mű­sornak, nyitódként és zárásként — két rendkívül igényes, ám népszerű nyitányt; nevezetesen a Tannhäuser és a Nürn­bergi mesterdalno'kak címűt játszották el. Bár e jegyzet írója nem tartozik a feltétlen Wagner-ra- jongók táborába - csupán műveinek csodálói közé —, e koncert minden érdeklődő számára lehetőséget teremtett a wagneri zenével való közvetlen találkozásra, elgondolko­dásra. A karmester részéről karakteres elképzelés s a darab konfliktusának kiélezésére való törekvés jellemezte a Tann- Ihöuser-nyitány előadását. S hogy mégis hiányérzetünk tá­madt, ez az apró „efkenésékből” és a fúvósok kevesebb biztonságot nyújtó játékából adódott. Az öt költemény nő>i karra (Wesendonk-dalök) című sorozatot Pánczél Éva tol­mácsolta kulturáltan, átélten, muzikálisan, de kissé vissza­fogottan. Példaszerűek voltak a vonásikor leheletfinom pianói és puha hangzása a Nagypéntéki varázs és a koncert má­sodik felében bemutatott Siegfried-idill című darabokban. A fafúvások előadása ellentmondásos. A szólisztikus vagy a témaátvételes részek élvezetesek voltak, ám az ókkor- dikus megszólalás gyakran pontatlanul, mór-mát zavaróan szólt. A Mesterdalnökék-nyitány viszont a kiegészített zene­kar szenvedélyes, diadalmas, pergő előadásában emléke­zetes, maradandó élményt nyújtott. T. Zs. Tárlatok Siklóson • Szeptember utolsó nap­■ ján délután négy bara­nyai képzőművész tárlatát nyitotta meg Bükkösdi László Siklóson, a vár egyik emeleti kiállítótermében. Ez a vernisz- százs semmiben nem különbözött a hasonló pécsi művészeti eseményektől. Értékes zsűrizett alkotásák kerülték falra, illetve kiállító helyékre; igen szép számban gyűltek össze érdeklődők a megnyitásra, s közöttük sóik pécsi arcot is lát­hattunk; azonfelül az alkalom ünnepélyességében sem volt hiány. Szép hegedűszó hangzott, majd N. Szabó Sándor és Unger Pálma színművészek versmondása. Az ünnepi szónok csak ezután méltatta a négy művész munkásságát. E négy művész neve nem ismeretlen ezen a tájon; több­ségben már határainkon túl is szerepelték műveikkel. Trisch- ler Ferenc szobrászművész lírai hangvételű művei s néhány köztéri alkotása is közszeretetnek örvendenek; hasonlóképp felesége, Ferk Anna textiltervező fák, virágok, növényék motívum viliágából építkező gobelinjei. A siklósi Kovács Fe­renc festményei, mint a megnyitóban is elhangzott, az al­földi iskolákat követik. Nádas Éva ötvösművész kerek vö­rösrézlapocskákból fűzött láncai, övei és más Viseleti éksze­rei pedig éppen a formák egyszerűségével megragadóak. Mindez - nov^pnber 8-ig - avatott és kifejezetten ügyes tálalásban igen kellemes összbenyomást kölcsönöz a tárlatnéző számára a siklósi vár négy új kiállítóhelyiségé- ben, amely a pécsi múzeum már korábban „lefutott" állan­dó kiállításainak friss és időszakos folytatásaként tölti be hivatását ez év nyara óta, a siklósi művelődési központ figyelmes gondozásában és szervezésében. Évente 4-5 kép­zőművészeti tárlatonyaggal kiegészítve a siklósi vár egész évben keresett idegenforgalmi látnivalóit. (Sorozatuk Szabó Iván és Gábor szobraival kezdődött). És ne feledjük, hogy a mai, kultúrát és benne a művészet lehetőségeit sújtó egyre nehezéb'b időkben minden tiszteletet megérdemel Ba­ranya városainak - Szioetvárott, Mohácson hagyományosan, Komlón pedig nyaranta - megtapasztalható erőfeszítése újabb és újabb képzőművészeti értékék felmutatására. W. E. A hatalmas színrabló, összefogásban az i ......... i ............ erő — szűröm le a z örök igazságot a Bóbita Bábszínházban látható Tor Age Bringsvaerdt: A hatalmas szinrabló című bábjátéka megtekintése után. A mondanivalóval nincs is gond és a mese fonalának gambolyításakor több hasznos, olykor ötle­tes megoldással, gondolattal és látvánnyal gazdagodnak a gyerekeik, akik elmennék megnézni a nem egészen egy órás színházi előadást. A bábjáték ugyanis nem bábjáték, a báboknak jut a legcsekélyebb szerep a mesében. A báb­színészek „igari" színészek lehetnek. A mesedarabokkal Pécsett amúgy sem nagyon elkényeztetett gyermékközönség is örömmel veszi az élő színházi megoldást s a nagyméretű bábok felvillanása beépül a történetbe. Átgondolt színészi alakítást nyújt a Bohóc szerepében Hang Gábor, Zengő Agnes azonosulni tud a ravasz, oikos Macskával. Viszont sok a dramaturgiailag, logikailag bicegő megoldás. A zsar­nokság fő kiszolgálója és végrehajtója, a Generális, Nopó- leon-öltözetében és Hitlerre emlékeztető bajuszával pattog a színpadon, noha e két történélmi személy ilyetén egybe­vetése nem éppen hiteles. A fő-fő gonosz és diktátor, a hatalmas színrabló ugyanakkor egy nevetséges pöffeteg - ehhez igazodik maszikja is — akinék elpusztítását a gyere­kek nem katarzisként élik át. Persze, lehet ez a mese tör­ténésszintű felfogása és el lehet gondolkodni azon, hogy a diktatúra, a hatalom a valóságban nagyvonalakban mi­lyen jellegzetességeket is Visel és olykor mennyivel rosszabb a végrehajtó személy, apparátus a hatalmat igazán b Írták- lónál. Ehhez azonban kevés ez a mesejáték és semmikép­pen sem a plakáton megjelölt, hat éven felüli korosztály számára szóló fejtegetés, előadás. A hathoz legalább még tizet kellene hozzáadni és mélyíteni az előadást, hogy az előbbi funkciójának megfeleljen. E nélkül azonban marad a jelenlegi előadásnak az első jelentéssíkon való megér­tése, amihez nem árt, ha a szülők, tanárok, nagyobb test­vérek kis magyarázatot fűznek. A történetet Sramó Gábor rendezte, díszlettervező Hang Gábor, a bábák tervezője és készítője Szabó Zuzsa, zenéjét Károly Róbert szerezte. B. A. Füsti Molnár Éva, Sipos László és Moravetz Levente jelenete Fotó: Läufer László Imádok férjhez menni S. Maugham vígjátéka a Kamaraszínházban Somerset Maugham (1874— 1965) nem volt nagy író. Mé­lyebb társadalmi kérdések iránt csaknem közömbös, mi­alatt ontja magából a szóra­koztató irodalmat, amely való­ban szórakoztató és való­ban irodalom. S. Maugham jó író volt. Egyébként francia származású angol. Katonaor­vos, majd az angol titkos- szolgálat ügynöke, oki bejár­va a világot, hihetetlen meny- nyiségű élményanyagot gyűj­tött és dolgozott fel. Saját munkásságát kritikus szemmel nézte. A diáknyelvi jelzőn („Komerszet Mám") bi­zonyára ő derült volna legin­kább, tudva-beval Iva: soha nem dolgozott a halhatatlan­ságnak ... Művei mégis 60 millió példányban keltek el, s legismertebb drámáit is rend­re felújítják. Köztük Home and beauty c. < bohózatát is, amely nálunk zenés változa­tában, Imádok férjhez menni címmel 1964-től ritka sikerszé­riát ért meg. A darab kellemes, szóra­koztató, nem több. A pécsi előadás pedig kifejezetten jól indul. Az I. felvonásban a sze­replők sikeresen „fölvesznek" egy kedvesen groteszk — a kor szokásai, a képmutatás vagy épp a magunk önzése iránt nyelvet öltögető — já­tékstílust. Minden és mindenki a maga helyén. Pompásan szórakozunk. Végre egy iga­zán „színházszagú" elő­adás!... Ahol (nem is any- nyira mellesleg) érdemes egy­két mellék- vagy epizódsze­replőre is odafigyelnünk. N. Szabó Sándor hajógyárosa például mindössze háromszor jelenik meg. Ám a legkövet­kezetesebben ő viszi végig feladatát: azt a finom iróniá­val fölépített, gazdag angol urat, akit az elején elkezdett játszani. Mester István ügy­védje telitalálat. Remekül ér­zékelteti villanásnyi szerepé­ben az írói szándékot, a bü­rokrácia, korabeli válási tör­vények szatirikus bírálatát. A fő cselekményszál há­rom színpadi személy körül bonyolódik: Bill, a régi; Freddie, az új férj és Victo­ria, az elragadó, ám végtele­nül számító, egocentrikus szép­asszony egymáshoz való vi­szonya, helyzetei közepette. A rendező (Éry-Kovács András) minden tőle telhetőt elkövet, hogy elgondolása, ha jól ér­telmezem, ez a kissé „meg­emelt" ironizáló vígjátékstílus, megvalósuljon. Van néhány eredeti ötlete is (pl. a sze- métsöprögető Freddie elegáns golf-mozdulatai). Kár, hogy a jól indított, kellemes, ritmu- sos játék - valahol a II. fel­vonás közepe tájától — több­ször is „leül". Tisztán intonált hangvétele kifullad, s később már csak nyomelemekben tér vissza. A színészek többsége szusszal (stíluskészséggel), a rendező ötletéfckel nem bírja mór kitölteni az alaposan el­nyúló, széteső bonyodalmat. De elmélyültebb dramaturgiai munka sem ártott volna. (Pl. miféle slusszpoén lehet ma, 60-70 év után, ha egy sza­kácsnő bejelenti: elmegy az üdvhadseregbe ...?) A szereplők eleinte 'harmo­nikus játékstílusa tehát egy idő után kisebb-nagyobb mér­tékben vagy teljesen „átmegy realistába". Ilyenkor ugyancsak eltérő mértékben, mindenki mást játszik; hiányzik a rendezői összefogottság. Ezek általában az üresjáratok percei („órái"?), omikor nagyobbára a szövegi hu­mor hat úgy-ahogy. Amikor például még az egyébként kedvesen, bájosan komédiázó női főszereplő is csak néhány gesztussal, mimikái árnyalat­tal képes némi mosolyra kész­tetni. Ettől eltekintve Füsti rr Molnár Éva (Victoria) kelle­mes, dekoratív jelenség a színpadon, aki jól érzi és in­telligensen alakítja ki a sok­féle negatív vonásával együtt is vonzó nőalakot, miközben színészi és énekes kvalitásait egyaránt megcsillogtatja. Stí­lusbeli „elgyengülésektől" azonban az ő játéka se men­tes. Ahogyan a „lehuppanó” előadásmód, a ritmustalanság pillanataiban Moravetz Leven­te (Freddie) se tud mihez kez­deni, jóllehet egészében át­gondolt és konzekvensen vé- gipjátszott, élvezetes figurát teremt, jól ráérezve a fanyar humor lehetőségeire. Tetszett a másik, a „halott" férj da­rabosabb szerepfelfogása is Sípos László játékában (aki mellesleg beugrással vette át a szerepet). Sikeresen egyé­nid a figurát, olykor azonban ő is elveszti a vezérfonalat. Ráadásul árnyalatokra nem vi­gyázva somolyog a bajsza alatt - omikor nem kellene. (Pl.: „Mikor egy angol úr mulat...”) Leszámítva mindezeket, vol­taképp mindhárman kellemes perceket-pillanatokat is okoz­tak a hibái, terjengőssége el­lenére is igényesen és többé- kevésbé jól szórakoztató elő­adáson. A kisebb szerepek kö­zül Unger Pálma vénkisasszo­nyát és Labancz Bori anyós­alakítását említhetem. M ial- kovszky Erzsébet jelmezei na­gyon szépek, stílusosak. Szenes Iván dalszövegeivel Nádas Gábor melodikus, a darab témájához, atmoszférá­jához jól illeszkedő muzsikája szövi át az előadást. A dalok némelyike annak idején ( Dar­vas Iván előadásában) slá­gerré lett. Újra fölcsendülve — Papp Zoltán igényes zenei irányításával bizonyára sokak­ban nosztalgikus emlékeket idéz. Wallinger Endre Büki Attila Gulácsy érem belső-udvar levegőié: kő-ágy Nap-nyugaloi a kezében idegzene ceruza papírlap de minden kép csak — rajzolhatatlan ujjult zizegés indulat grafitfutam a lapra „Concerto bizarro” s már minden mögö Baranyi Fere Figyelj r Figyelj rám egy kicsit s ne bújj előlem el, ilyenkor önmagad elől is rejtezel. Vedd észre, hogy: vaj Vedd észre s adj jele Beszélj — vagy legali rebbenjen a szemed. Erezd meg, hogy nek nem nyugtató a csőn felgyűlik, mint a sár, s mindkettőnket elönt. Közöld magaddal is, mitől engem kímélsz, szólalj meg akkor is, ha ellenem beszélsz, ne bújj előlem el, figyelj rám egy kicsit mondj, súgj, ints vág valamit, valamit I Győri Lászlc Ballada Estétől estéig Valahogy minden összejött. Este N. Lacival búcsú zkodtunk számlálódon sörök mellett, abban a kocsmában, ahol annyiszor meg­fordultunk főiskolás éveinkben. Laci abbahagyta a tanítást: lo­vat tenyészteni megy az Alföldre. Már túl volt az elkeseredésen, száraz volt és kopogós. — Feladtam. Pedig mekkora lel­kesedéssel kezdtem, és bírtam is a melót. Tanítottam heti 40 órá­ban, ha kellett, és raktam vagont is. Klári kötött és korrepetált, összejött a kétszobás szövetkezeti lakás és a Trabant is. De mos­tanában nem haladunk előre. Úgy 6-8 éve egyre többet dol­gozom, és egyre nehezebben, élünk. Ástam árkot, jártam ma­szek kőműveshez. Mégse telik már úgy, mint azelőtt. Igaz, a két gyerek sokba kerül. De mi­lyen példát mutatok nekik, ha nem látnak olvasni? Már régen nem olvasok, se szórakozásból, se a szakmámban. Eleinte azért, mert' nem volt rá időm, most meg már a könyvet se tudom megvetini. Fogalmam sincs, mi­lyen újdonságok vannak a tantár­gyam körül. Csak a rutin segit. A testületben mindenki ideges, irigykedve nézünk egymásra a húszforintos túlóráért. Én nem ezért szereztem két diplomát. Egy régi haverom hivott ben­nünket a farmjára. Ott a lakás ingyen lesz, amit Klárival kere­sünk, küldhetjük haza a gyere­keknek- Jövőre mindkettő egye­temista, itt laknak majd a panel­ben. Én feladtam. Legalább ne­kik legyen jobb. Hajnal lett, már nem volt ér­demes aludni. Elővettem napok óta elolvasatlan újságjaimat. A budapesti Nemzeti Színház be­jelentette működésképtelenségét. A Vígszínházban átadták egy szí­nésznek a társulat által megsza­vazott gyűrűt, mint művészeti dí­jat. Melléje 4000 forintról befize­tési csekket, mert a díj is adó­zik. Olvasom: egy múzeum ajta­jában doboz, alatta felirat: ada­kozzanak a látogatók, mert ke­vés a múzeum pénze. Legyen kiszámítható, tartósan érvényes tudománypolitika, követelik a Ma­gyar Tudományos Akadémia dol­gozói. A dombóvári pedagógu­sok felihívásban tiltakoznak a munkakörülmények eflen, s mert levélben el akarják küldeni min­den iskolának a postaköltségre vadgesztenyét gyűjtenek. A Magyar Nemzet Veress Pé­tert idézfi 1943-ból: „az értelmi­ségi emberre éppen ott, és ép­pen akkor van a legnagyobb szükség, ahol és amikor a nép bajba kerül". A kulturális érté­kek megdrágítása mérhetetlen társadalmi károkat okoz, mondja egy országgyűlési képviselő. A nemzet embervagyonának (egész­ség, műveltség) már egyszerű új­ratermelése sincs biztosítva, be­indultak a szűkített újratermelés negatív spiráljai, írja a politoló­gus. A pedagógusok, a közmű­velődés dolgozói tűrőképességük határához érkeztek, állítja a SZOT titkára. A pedagógusok bizony­talanságukat, elkeseredésben szü­letett válaszaikat kisugározzák az ifjúságra, nyilatkozza az MSZMP KB osztályvezetője. Országgyűlési képviselő (figyelmeztet:) egy-egy Elvágott a kasza, kiserkent a v< Ne vigy, apám, h nem kell a I Nem kell az útifí hadd folyjon édes a keserű, gyógyít a ka: Ne fogd be a la apám, az ist a szőre pirosabb mint énrajtai Ne ágyazd a ko apám, az ist hadd legyek egy az aranyadi Nem a fűvet vág nem azt kas életemet vágtad, azt kaszáltac tanári túlóra bére nása után 11-15 dorlás várható. Délelőtt értekezle pedagógusok és né szakmunkástanulók nyeiröl és ellátottsá tek felmérést. Az zsákutca. Többnyire nulők kerülnék ide. nak nem érdekűik képzés. A székmurtk tanáraikat a közvél A tanulók kisébbrer sei küszködnek, na< olykor durvasággal zonygatjók egyenjo tanulásban nem ok a közismereti tárgyc jók fontosnak. Az pénzük havi 3—4 e van, akinék 6—7 ez értékmérő a pénz. mozi - ez az igén Néhány tanár esi színiházba, koncertrí kokat. De az o'kta elszemélytelenedett, nagy része a másoi ban keresi a pótlás két ingyen kell váll nyában egyre több lomás. Az ifjúságkutató már a 70-es évekb zálták ezt a helyzi

Next

/
Oldalképek
Tartalom