Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-15 / 134. szám

Panoráma Jelenet az abaligeti bábosok által előadott „Vizipók, csoda­pók" című darabból Amatőrök bemutatórendszere Bábegyüttesek műsora Pécsett „Játszókat", játékos kedvű felnőtteket és gyerekeket kö­szöntött tegnap délelőtt Fel­író Jenő, a Megyei Művelő­dési Központ színjátszással foglalkozó főelőadója az Apáczai Nevelési Központ színháztermében. Itt rendez­ték meg a kétévenként ha­gyományos Baranya megyei amatőr művészeti bemutató rendszer keretében a megyé­ben működő bábjátszó együt­tesek bemutatóját. A bemutató rendszer céljc általában az, hogy a jelent­kező együttesek tanuljanak egymástól. Művészeti veze­tőik pedig értékelést, szak­mai véleményt kapjanak munkásságukról. A bábegyüttesek tegnapi bemutatójára hat együttes jelentkezett. Ketten vissza­mondták szereplésüket, Így mindössze négy bábcsoport mutatta be műsorát. A Nevelési Központ két együttessel vett részt a talál­kozón. „Bi-bó-bó" ifjúsági bábegyüttesük (vezetőjük: Kormos László) Fonák cím­mel ironikus hangvételű, öt­letes politikai szatírával; gyermekcsoportjuk, a Hét- színvirág bábegyüttes (Teme- si Jcnőné) egy Kaktuszkirály című mesejátékkal szerepelt. Görcsönyi volt általános is­kolások, jelenleg középiskolás diákok Violett A. T. nevű báb­együttese (Gyenisné Horváth Annamária) ún. „fekete szín­házi" stílusban, azaz sötét háttér előtt különleges fény­nyel megvilágított figurális játékkal, ,,Bűvész-show"-va I mutatkozott be igen bizta­tóan. Majd az abaligeti ál­talános iskolások „Hangya­banda” bábcsoportja (Kor­mos Erzsébet) mutatta be az ismert tv-mesemotivumból szőtt hosszabb lélegzetű báb­játékát, Vizipók, csodapók címmel. A műsorok után következő szakmai beszélgetést Kos La­jos, a Bóbita Bábszínház művészeti vezetője irányítot­ta. A részt vevő együttesek emléklapot és bábfigurát áb­rázoló tondó alakú kis kerá­mia emléktárgyat kaptak. Május 18-án du. 2 órakor a Mohácsi Bartók Béla Mű­velődési Központban folyta­tódik a bábegyüttesek és gyermekszínpadok bemuta­tója. W. E. Shakespeare indián stílusban? Dieter Dorn indián környe­zetbe helyezte Shakespeare; Troilus és .Cressida című drá­máját az egyik müncheni színházban. Rendezői alapel­ve: a háború a fukarok üz­lete. Aldiss a kedvence titkai A Magyar Posta és a Tolna Megyei Hírlapkiadó Vállalat országos hírlap- és folyóiratki­állítást rendez Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központban. A tárlaton meg­közelítően kétezer sajtótermék­kel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A több mint hat­százféle kiadvány átfogó képet ad' a napjainkban hazánkban megjelenő közlönyökről, szak-- folyóiratokról, újságokról. A tárlaton helyet kaptak a magyarországi idegen nyelvű és a külföli magyar folyóiratok is. Kiállították a Tolna Megyei Népújság első számait is, amit bárki kézbe vehet. Képek se­gítségével bepillantást nyerhet­nek a látogatók az újságkészí­tés, nyomtatás és terjesztés rejtelmeibe. Külön színfoltjai a tárlatnak a Bélyegmúzeum anyagából válogatott modern grafikák. A bélyegtervek témájukban kapcsolódnak egy-egy új nyomdatechnikai eljáráshoz. Láthatók Than Mór 1848-ban készült bélyegtervei a koronás címerpajzsról, ugyanis az osztrák bélyeg bevezetése előtt két évvel már Magyarországon tervezték megjelentetését, de a szabadságharc bukása mi­att nem került rá sor. A kiál­lítás legszebb darabjai Do- manovszky Endre Ady soroza­tai és Kass János bélyegtervei. Pénteken és szombaton al­kalmi postahivatal és szabás­minta szolgálat működött. A tárlat május 20-ig tekinthető meg. Sz. K. Mostanában egyre gyakrab­ban fordul elő, hogy egy-egy film bemutatásával csaknem egyidőben az annak alapjául szolgáló (vagy az abból írt) regény is megjelenik. így volt a közelmúltban is: a mozik­ban vetítették az „A bolygó neve: halál" c. filmet, a „Nyolcadik utas a halál" foly­tatását, s ezzel egyszerre je- fent meg a Kozmosz fantasz­tikus sorozatban Alan Dean Foster hasonló című könyve is. Hasonló? Tudjuk: nálunk imád­ják a címeket teljesen átala­kítani, s így lett az Idegenből, majd az Idegenekből is az, ami. — A fordítási szerződésen pedig ilyen címen szerepelt a könyv: „A szörnykirálynő". Miért? Ki tudja? — E közbe­vetett megjegyzést a pécsi Ne­mes Ernő, a MÉV IV. bánya­üzemének a vájára tette, aki történetesen a szóban forgó könyv fordítója. Bányász és műfordító? Nemes Ernőnél ez „csak úgy" jött, s most őszintén za­varban van, amikor az előz­mények felöl faggatom. Nem, nem volt különösebben jó ma­gyarból — a Nagy Lajosba járt —, ugyan felolvasták néha, mint jót, egy-egy dolgozatát. S ráadásul német tagozatra járt. Fordítani pedig angolból fordít. A nyelvvel a beat-nem- zedék tagjaként került kapcso­latba: társaival azért kezdtek angolt tanulni, hogy megért­sék, miről szólnak az új da­lok. Nos, sokkal okosabbak nem lettek, számára viszont megmaradt a nyelv, amit to­vább művelgetett és elsőként VJ. Golding: A legyek ura c. könyvén rágta át magát. Az­tán jött a sci-fi. Valamikor a 70-es években keletkezett az első fordítása, azóta mintegy száz novellát és kilenc regényt, közte Orwell: 1984-é t (,,Iszo­nyatosan nehéz könyv volt, az Idegen miatt léibe is szakí­tottam a lorditását. . .") ülte­tett át magyarra, s most dol­gozik a tizediken, Brian W. Al­diss: Melegházán. Ez egy kép­zelt atomháború utón játszó­dik, amikor a föld ■ uralkodó élőlényei az állati kegyetlen- ségűvé vált növények, s ezekkel viaskodik a megmaradt ma­roknyi ember. Különben Aldiss a kedvence, őt tartja az egyik legnagyobb mai sci-fi írónak (itthon elsőként évekkel ez­előtt a Szürkeszakáll c. regé­nye jelent meg), aki a nyáron nálunk rendezendő nemzetkö­zi sci-fi kongresszus vendége lesz, s Nemes Ernő máris iz­galommal készül a vele való esetleges találkozóra.- Miért Aldiss és miért nem a sci-fi más nagyjai? . — Az amatőr fordítók mind Bradbury-vel és Asimovval kez­dik, ezért is fordultam én Al­diss felé. Asimov? Azért nem tudom megkedvelni, mert túl­ságosan termékeny, nehéz el­igazodni a most már a 400 felé közelítő munkái között. Bradbury? Ma már a műfaj klasszikusa és igen nehéz for­dítani. A. C. Clarke? A nagyok közül még őt tudom elfogad­ni, igen ötletgazdag és a mű­vei széles skálán mozognak. Clarke-kel kapcsolatban van egy személyes élménye. A je­les író a Brit Sci-fi Társaság elnöke, s a közgyűlés az ő ja­vaslatára vette fel Nemes Er­nőt 1986-ra egy évre tisztelet­beli tagnak. Visszatérünk az Idegenekhez. 170 000 példányban jelent meg, ez kétségtelen siker (an­nak idején a Kozmosz-sorozat indulásakor Asimov: A halha­tatlanság halála c. könyvét még 15 000 példányra érde­mesítették), Nemes Ernő még­sem igazán elégedett: — Foster nem az az igazi. . . Pongyola író, nem is a saját ötleteit dolgozza fel, odakint sem szeretik igazán, mert túl könnyű fajsúlyú. Hársfai István Candice Bergen francia szí­nésznő kijelentette: „A femi­nista mozgalmak ellenére a nők többsége a háztartásban érzi jól magát!" — és férjhez ment Louis Maile filmrende­zőhöz. A háztartása mellett azóta két filmfőszerepet ka­pott. (Képünkön: Candice Bergen) Habsburg-videó Videósorozat készült Auszt­ria történetéről iskolai okta­tás céljára. A Habrburg-ház története például tizenkét ka­zettából áll és Brigitte Vacha többszörösen kitüntetett film­rendező forgatta. Meghal)- a sci-fi nagymest-er Clifford Simák, a science fiction irodalom nagy egyéni­sége 83 éves korában, Men- neapolisban meghalt. A fe­hérvérűségben elhunyt író har­minc regényt és több mint száz rövid történetet írt eb­ben a műfajban. Ejnye, Candice! Radio mellett, Ha egy akármilyen Hiva­talnokot megkérdeznénk: „Mi a véleménye a hazai tájékoz­tatási rendszerről?" — min­den bizonnyal azt válaszolná: „Lehetne jobb is!” —, meg azt is mondaná, hogy a demokratizmus kiterjesztésé­nek — többek között — egyik feltétele a lakosság pontos tájékoztatása hétköznapja­ink dolgairól, ami tudvalevő­leg fő feladata a lapoknak, rádiónak, televíziónak. De ha az újságíró felkeresi az em­lített Hivatalnokot, hogy valljon szint erről meg arról, akkor — képletesen szólva — becsapja az ajtót az orra előtt. Pedig az újságíró nem a Hivatalnok személyi dolgai, vagy hogyléte iránt érdeklő­dik — amelyre a választ persze megtagadhatja - ha­nem feleletet vár közérdekű kérdésekre. A közelmúltban egy siófoki kutyatenyésztő hölgy panaszolta a rádióban, hogy a szomszéd mérgező vegyszerekkel permetezett, amelynek következtében 7 fajtiszta és — meglehetősen drága — kutyája elpusztult. A riportemő — kommentárjá­ban — felhívta a kerttulaj­donosok figyelmét az esetre, mondván, hogy óvatosan bán­janak a vegyszerekkel, ame­lyek szinte minden évben megszedik áldozatukat nem­csak az állatok között, ha­nem az emberek köréből ik. Nem telt el egy hét, So­mogy megyéből már egy le­vél érkezett a riporternő cí­mére, amelyben „hatáskeltés- sel" vádolták. A kollegina most már alaposabban utá­na járt a panasznak, meg­kapta a kimúlt állatokkal kapcsolatos vizsgálati ered­ményeket, amely szerint a 0,1- es mennyiségű Dikonir és Gramokszon élő szervezetre még nem ártalmas, de 0,8- as mennyiség már halált okoz. A kutyák mérgezése elérte ezt a szintet. Ehhez persze nem is kellett volna laboratóriumi vizsgálat, hi­szen az állatok pusztulásának ténye önmagában bizonyí­tott. A hivatalos levél mégis vádaskodott. A Hivatal mind­össze ennyit szűrt le az eset­ből. Érti ezt valaki? helyi, kerületi tanácshoz. A „közterület-használati kére­lemmel ...” Elutasították. Mondván, illetve a levélben írva: „. . . rontja a város­képet...” Hogy egy város­képet mi minden más, ot­rombább dolog ront el napjainkban, azt ismerjük. A fiákeres család természete­sen nem a körúton akart ko- csikázni, ahol — főként felfogni, miről van szó. A ri­porter nem egy kisiparos ké­relmének kedvező elbírálása mellé állt ki, ez valóban nem az ő dolga. Az engedély megadása .vagy tagadása a tanács feladata. Beleszólni nem érdemes. A riporter ide­genforgalmi szempontból kö­zelítette meg az ügyet és ak­kor az ügy már közérdekű lehet. Nem fogadta el az Tud-e olvasni az újságíró? A televízióban lepörgetnek egy rövidke riportot. Arról szól, hogy a fővárosban egy fiákért gyártó jónevü iparoscsalád ismét készít - megrendelésre — fiákért, sőt van lovuk is és a kocsi elé fogva, kellő díjazás ellené­ben városnézésre vinnék a jelentkező külföldi turistákat, vagy hazai honpolgárokat. A külföldi tapasztalatok alapján reménykedtek a sikerben. (Bécs utcáin egyre több fin- kér tűnik föl, lelkes és csodál­kozó utasokkal. Ehhez enge­dély kell, folyamodtak is a csúcsidőben — még autóval is csak cammoghat az em­ber, hanem olyan utcákban, ahonnét nincs kitiltva a lovas járgány. Ennyi eszük nekik is van. A tévé riportere sze­rette volna megismerni a ta­nácsi szervek részletesebb érveit az elutasításra vonat­koztatva. Nos, üzentek neki, hogy nem fogadják. Sőt a következő mondatot is hozzáfűzték: „A riporter tud olvasni, nem?!" Mármint hogy az elutasítás szövegét illetően. Nos, a Hivatal(-nak) a jelek szerint nem tudta elutasítás egyetlen tömör in­dokát, miszerint rontja a vá­rosképet a fiáker. De kellő magyarázattal még meg is győzhető az újságíró, aki ez elől .nem is zárkózna el. Ám ehhez előbb fogadnia kellett volna őt a Hivatalnok­nak és nem kétségbevonni az újságíró olvasni-tudását. Ez utóbbi még sértő is, de hat. .. ne legyünk sértődő- sek. * Eles anya­nyelvűnk 1. Egyiknél a tudatlan­ság a tudás kezdete, má­siknál a befejezése. 2. Csökkenő iskoláinkért mind nagyobb tanuló­pénzt fizetünk. 3. Van, aki a történe­lem kerekét is megkenné. 4. Másokat bosszant, aki magáról megfeledke­zik. 5. Jobb, ha jár az esze valakinek, mintha megy. 6. Egy iksz-lábú magá­nak is keresztbe tesz. 7. Csak addig húzhatsz a nadrágszijon, amíg nincs a nyakadon. 8. Fogas kérdés: melyik fáj? 9. Addig nyújtózkodott, amíg a takarója végképp elért. 10. A nagyság nem elődöket utánoz, hanem utódokat előz. Az újság­készítés 4 vasárnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom