Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-15 / 134. szám

_____--------------------­Belépés csak különleges engedéllyel­A pécsi rádió hajnali szerkesztőségében Nem sokkal múlt fél öt. A mai hajnali stábból Kovács Attila hírszerkesztőt — . . .avagy Sameszt, egészit ki — már a telefonnál találom: — Jó reggelt! A pécsi rádió­tól vagyok... Rendőrségek, tűzoltók, men­tők - történt-e valahol, vala­mi, ami a hajnali adásban hírértékű. Itt van természete­sen Rózsika is - Sóní/cs Sá­táné —, reggel 4-kor kezdte a takarítást, s már megfőzte az első kitűnő kávét. Percre pontosan 5-kor érke­zik a szerkesztő. Kovács Imre. Amíg szobájában papírjaival hadakozik, egy plakátot néze­getek: „Auguszta-hajó. Séták a Dunán rokkant katonáknak. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. Eötvös téri kikötőjéből (Ritz szállóval szemben), a hajóút időtartama 2 óra. Menetjegy ára egy útra uzsonnával, illetve frissítőkkel együtt (Gerbeaud) személyen­ként 3 korona." Úgy látszik, a szerkesztő vonzódik a régi dol­gokhoz, mert a kiserősítőben egy másik plakát a falon: „Aki nem dolgozik, ne is telefonál­ják! ...az 5 éves tervért dol­gozók nélkülözhetetlen munka­társa. Új telefon felszerelé­séért a posta belépési díjat nem számít!” Pár perccel öt után kész a lapszemle. — A kék kockás taxisok hoz­zák a Dunántúli Naplót, egye­nesen a nyomdából. Egyszer sem volt olyan, hogy várni kellett rá . . . Azután minden átmenet nél­kül azt mondja: — Hajnalban nincsenek lő­dörgő emberek! Pedig Pécsett korán sötétedik - teszi hozzá, arra célozva, hogy még tart az éjszaka, amikor 3/4 5-kor kialszanak a lámpák az utcá­kon, s ismét homályba borul a város. — Hát akkor - kiált fel —, nézzük a hangosokat! Már a kiserősítőben vagyunk — ablak melletti hosszabb fa­lánál sorban a stúdiómagnók, egyik oldala hatalmas üvegab­lak, a stúdióra néz, ahonnan az adás megy -, magnóra ke­rülnek a tekercsek, a rádió munkatársainak aktuális tudó­sításai. Fél hat körül járunk. — Az ébredő emberek rá­diója az első adásunk. Azok­nak szól, akik meg akarják tudni, mi történt szorosabb kör­nyezetükben tegnap este óta, miközben borotválkoznak, reg­gelit készítenek, a gyerekeket ébresztgetik. És azt is, milyen az időjárás, mert azért - és ez az egyik indítéka a hajnali körzeti adásnak — a régió, kö­zelebbről Pécs felett is van ég­bolt . . . Persze a hajnali mű­sorunk „normál Á-ja” a Kos­suth reggeli krónikája, mindig hallgatjuk, ők adják meg az alaphangot. — Ma itt, péntek 13-án, Szervác napján, mi lesz a mű­sorban? — Amiket említettél, meg­említem én is. Azon túl az összegyűjtött információk mel­lett többek között foglalkozunk a szőlészettel-borászattal —ezt Pécsett aligha lehet megke­rülni, rengeteg a „pincellér”, rendezvénye lesz e témában ma a városnak -, szólunk az egészségügyről, balettbemu­tatóról. A stáb egyébként tud­ja a dolgát, nincs értekezlet, nem csevegünk, a lényeg a gyors és pontos tájékoztatás. — És ha nem ér be időben a szerkesztő? — Ilyen még nem fordult elő, s mindenkinek van tarta­lékja. Ha bajba kerül a szer­kesztő, a beugrónak két perc alatt fel kell vennie a másik szabta ruhát. . . Mindenesetre ha hajnalos vagyok és három órakor felébredek, akkor már nem szabad a másik oldalra fordulni. A technikusnak azon­ban nincsen tartalékja. — Már fél 1-től ébren va­gyok ... — mondja Läufer László, pedig ő mögötte aztán van rutin! Hat óra húszkor: első kiadás. Kapkodásnak semmi jele. Most a „füvesről” szól a mikrofon - a stúdióban két, zöld posz­tóval fedett asztal van, egyik a „salakos", a másik a „fü­ves” —, kilenc perc 20 másod­perc alatt mindent elmond a szerkesztő és a hírszerkesztő, kis zene — „A szél hátán”, a Tornados-tól -, vége is. — Ennyi! — szól már a mik­rofon mellé Kovács Imre. — Gumizene — mondja Läu­fer László. — Azt biztosítja, hogy az adás végén másod­percre pontos legyen a vissza­kapcsolás. — A második kiadásban — ami 7.20-kor kezdődik - mi lesz? — Ami az elsőben anyag volt, az a másodikban mozaik. Nincs jogunk kizárni a ké­sőbben ébredőket sem a ko­rábban elmondottakból. Ter­mészetesen adunk új infor­mációkat is. — Elég a pécsi körzeti stú­diónak hajnalonként ez a két­szer 10 perc? — Elég — mert van . . . Mészáros Attila Meleg előszezon Langyos érdeklődés Hiúba a kellemes, sokszor már-már nyárias meleg, ma még ritka a térképet, város­kalauzt böngésző turista lát­ványa a Balaton déli partján. Mintha az előző évieknél cse­kélyebb lenne az előszezoni vendégek száma a tó partján. A változást a nagy idegenfor­galmi intézmények is megér­zik — hát még a kisebb uta­zási irodák. A szentendrei Sa- turnus Tours utazási iroda tavaly május 1-jével kezdett - az idén csak június 1-jével kezdik meg balatoni műkö­désüket. A MAVTOURS szá­mára a fizetővendég-szolgá­lat hoz némi bevételt, ez \ sem turisták elhelyezésével: lengyel vendégmunkásoknak biztosítanak szállást. Mint az iroda munkatársa, Csörgő Mónika elmondta, a tavalyi május is gyenge volt idegen- forgalmi 'szempontból s az idei sem ígérkezik jobbnak. A Kapos Volán siófoki irodá. jóba főként pénzt váltani térnek be a külföldiek, a szál­láshelyek iránti kereslet ná­luk szinte jelentéktelen. Az előző évhez képest más terü­leten is tapasztalható vissza­esés: az ,jroda egyik fő pro­filja a kirándulásokhoz, cso­portos utazásokhoz való autóbusz-biztosítás. Bár a tarifa a tavalyihoz képest nem emelkedett, mégis ke­vesebben veszik igénybe szol­gálataikat: hisz nemcsak a kiránduláshoz kapcsolódó egyéb költségek (szálló^, ét­kezés) lettek magasabbak, de ezeket még ÁFA is terhe­li. A Balaton legifjabb ide­genforgalmi vállalkozása a Coophotels üdülőszövetkezeti Közös Vállalat két hete kezd­te el működését. 135 — zö­mében önálló villa - szállás­helyet kötöttek le, vendég azonban még csak néhányra akadt. A visszaesés tehát a ta­valyi évhez képest már most tapasztalható. Az idegenfor­galmi szakemberek azonban remélik, hogy a főszezon és az utóbbi esztendőkben egy­re jobban elhúzódó utósze­zon kárpótlást hozhat majd. Verebics János Tigrisek és oroszlánok közös utódai A Thorry állatkert ligerje kölykével Mikor tigon, mikor liger? A maga nemében szenzá­ciós és mindenképpen kedves színes hírrel búcsúzott a múlt hét végén a Tv-híradó első kiadása: tigris és oroszlán kereszteződéséből származó nagymacskának született köly- ke az egyik észak-amerikai állatkertben. A háttér televí­ziózásból következő felületes figyelem egy kacsahírt is fel­röppentett erről: akadtak jó néhányon, akik e különleges ritkaságnak számító eseményt hazai történésűnek hallották. A magyar állatkertek 122 éves történetében ilyen még nem fordult elő. Most sem. A szen­záció elsőségét is el lehet vi­tatni, hiszen 1984. április 17- én a franciaországbeli Thorry állatkertiében mór született egy eléqgé meghatározhatatlan fajú kölyök, amelynek az any­ja hímoroszlán és nőstény tig­ris keresztezéséből származott. Akkor ezt a hírt az Állatvilág, a zoológiái ismeretterjesztő íolyóirat úgy kommentálta, hogy ezzel megdőlt az a fel­tevés, miszerint a keresztező­désből származó nagymacs­kák nem szaporodhatnak to­vább. A hír azonban önmaqában is felveti a kérdést: a külön­leges ritkaság érdekességén túl mi értelme van az ilyen keresztezéseknek a zoológia számára? A -kérdésre dr. Bogsch Ilma zoológustól, a budapesti Ál­lat- és Növénykert emlős osz­tálya helyettes vezetőjétől kaptunk, választ: — Ezeknek a kereszteződé­seknek az az értelme és gya­korlati haszna, hogy a nagy­macskák rokonsági foka ál­lapítható meg belőle. Vizs­gálják, a nagymacskák szőr­zetének jellegzetes színe ho­gyan alakul a keresztezésből származó egyedeken, vérvizs­gálatokat véqeznek, s az ál­lat elpusztulása után a csont­vázát is vizsgálat alá vetik. — Az azonos életterű nagy­macskaféléit között előfor­dul-e a természetben keresz­teződés? Illetőleg' foglalkoz­nak-e állatkertek tudatosan ilyen keresztezésekkel? — Nem tudok róla, s nem is valószínű, hogy a termé­szetben előfordulna ilyen ke­reszteződés. Véletlenszerű, el­sősorban cirkuszi állatseregie­tekben jön létre. Ilyen cirkuszi állatállományban volt látható például tavaly Budapesten is egy tigon kölyök. Akad né­hány állatkert, mint például a müncheni, amely nagy súlyt fektet ilyen kutatásokra. Két esetet ismerek tigris és leo­párd keverék létrejöttéről, s megvalósult már ilyen keresz­tezés barnamedve és jeges­medve között is. — Van-e arra elfogadott szabály, hogy milyen nevet kapnak a keresztezésből szár­mazó példányok? — Az apaállat latin, illetve angol fajnevének első szó­tagjához kapcsolják az anya­állat fajnevének utolsó szó­tagját. Ha tehát a hím tig­ris, akkor tigon, ha oroszlán, akkor liger az elnevezés. — A keresztezések eddigi eredményei milyen rokonsági fokra utalnak? — Az, hoqy keresztezésből származó példányok tovább- szaporításának kísérleteiből elvétve származnak utódok, arra utal: a tigris és az oroszlán közötti rokonsáq nem is olyan közeli. D. I. Jt italai elöxménire: másik elet; A mentőket halotthoz hívták '....nem mondott semmit csak nézett rám" Vajon tudta-e már akkor Ju­hász lózsel, hogy az a két seb végzetes lesz a számára? Mi forgott a fejében abban a néhány percben, amit felesé­ge vallomásában így idéz fel: „. . . nem mondott semmit, csak nézett rám". Juhász József álma a kertes családi ház volt. Bakonyán vettek egyet, s költöztek Pécs­ről a közeli kis faluba, onnan járt be dolgozni, a Mecsek Áruházba, ahol a textilosztály vezetője volt. A múlt évi for­galom után kapott szép juta­lék nagyban segítette, hogy a ház vételárát törlesszék. Bako­nyán úgy ismerték őket, hogy szépen élnek. Juhászné a két kisgyerekkel otthon volt, a férj rendesen járt munkába, az áruházban elégedettek voltak vele. Ennyi elég is lenne, mert ugyan kinek lehetne a köte­lességévé tenni, hogy kollégá­jának, falubelijének minden­napjait figyelemmel kövesse? Így tulajdonképpen nem sokan tudhattak arról, hogy a „kife­le” rendesen élő házaspárnak van egy másik élete is. . Ha élne még, Juhász meg­mondhatná: igaz-e, hogy ami­kor munka után buszra ült, hogy hazamenjen, mire Bako­nyára ért, az ötliteres demi- zsonból rendszeresen elfogyott a bor fele ... És még sok mindent mondhatna, de ahogy a Baranya Megyei Rendőr­főkapitányság vizsgálótisztje mondja: a halottak nem be­szélnek. Beszélt azonban Juhászné. Ha egyszer-másszor ellent­mondásba is keveredett, de elmesélte részletesen, mi tör­tént náluk március 16—21. kö­zött. A 16-a a bévezetés: Ju­hász keményen ivott az egyik pécsi sörözőben, eléggé ré­szegen ment haza, felesége gyanúja szerint volt nejével találkozott, s szerinte felme­rülhetett a kapcsolat felújítá­sának lehetősége. Másnap, 17-én Juhászné maradt el: ismerősökkel talál­kozott Pécsett, bevásárlókörút- ja során, elmondása szerint nem állt szándékában inni, de azért megfordult a „Salátá"- tól a Kubán keresztül az Olimpia bárig. Jó hajnal felé járt már, amikor taxival haza­ért Bakonyára. Felébredtek a gyerekek, felébredt a férj. Az utóbbi persze kérdőre vonta, megpofozta. A vacsora nélkül maradt gyerekeknek kenyeret szelni akaró asszony védeke­zett - és szúrt a késsel. Két­szer. Mellbe és hasba. önmagában egyik seb sem volt halálos. Orvost nem hív­tak, nem is keresték fel. Másnap, 19-én volt József- nap. A családot csak a fele­ség rokonai keresték fel. 20- án, éjjel 11 órakor az asszony a két kisgyerekkel taxiba ült, s elment hazulról. A férj se­beivel magára maradt a la­kásban. Akkor már nagyon gyenge volt. Hétfőn, 21-én telefonon je­lentkezett a feleség a Mecsek Áruházban, visszamenőleg pén­tekre és a soron következő hétre szabadságot kért a fér­jének. Fáj a dereka - indo­kolta meg. Délelőtt 11-kor ért haza Bakonyára busszal. A nyomozásban közreműködő szakértők szerint ekkor a férj már nem élt. Hogy pontosan hány órakor halt meg a ma­gára hagyott ember, nem tudni. Az asszony fél 2-kor mentőt hívott, a mentőorvos megállapította: halotthoz hív­ták. A halál közvetlen oka a két szúrás elfertőződéséből eredő teljes szepszis. Juhászné vallomásában el­ismerte tettét. Azt mondja: it­tas volt. A nyomozás eredmé­nye szerint tényleg volt ben­ne ital, de nem volt ittas. A rendőr-főkapitányságon a vizs­gálat még folyamatban van. Juhászné előzetes letartózta­tásban, a két kisgyerek ideig­lenes állami gondozásban, a ház lezárva, a vagyon kezelé­sével a kővágószőlősi taná­csot bízták meg. Mészáros Attila vasárnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom