Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-17 / 286. szám
Magyar szobrászat tán még mindig nincs, de vannak szobrászok, és aligha kétséges, hogy Bocz ezek közé tartozik. Nem érdemes tehát helyét keresni ebben az amúgyis képlékeny közegben, annál is inkább, mert több ő egymagában, mint szobrász. Attól kezdve, hogy a villányi szobrász alkotótelep legendás alakjává vált, a ,,pécs-baranyai művészet pártolás nagy kalandjának" (az idézet Romváry Ferenc katalógus-előszavából származik) hősévé majd szenvedő alanyává, szobrá- szi kvalitásán kívül emberi arculata, kívülállása is folyamatosan ébren tartja iránta az érdeklődést. Autodidakta művész, és ennél a ténynél nem is érdemes tovább idézni. Jelentősége sokkal inkább hivatalos, formális. Hivatásos jogosítvánnyal rendelkező szobrászként éppúgy kívülálló lenne, mert ilyen a természete. Bocz szobrászi tevékenységének kiindulópontja nem az idea, hanem az anyag, amelynek karakterében felfedezi a számára hasznosítható lehetőségeket. Bocz számára az egyetlen természetes út inspirációt lelni a már meglévő formában, és mintegy belülről, az anyag jellegéből adódóan átalakítón' azt. Ez az alkotói módszer Bocz munkásságában a kezdetektől jelen van. Korai példája az 1964-es Tenger, egyik utolsó pedig az 1987- ben készült Egynemű lény. ösztönösen kerüli az iro- dalmiasságot, amely annyira idegen személyiségétől és az imént vázolt alkotói módszertől, hogy ilyen jellegű, illusztratív munkái talán a legkevésbé sikerültek. Bocz ötvenévesen még mindig felfelé ívelő szakaszban van. Legújabb, kárpitosszöggel megrakott faszobrain olyasmivel kísérletezik, ami új momentum munkásságában. Elszakad az adott lehetőségektől, a fát autonóm módon alakítja és ehhez ellentételként optikailag feloldó, ornamen- tális jellegű elemeket alkalmaz. Bocz ötvenévesen még fiatal, kezdő és beérkezett, kívülálló és nagyon idegyökerezett művész életműkiállításán közhasznú tanulságot kínál mindnyájunknak: az öntörvényűség maradandó értékét teszi közkinccsé és mércévé. Kovács Orsolya A Szent Szövetségtől napjainkig Tudja-e, mi az a Nemzetközi Teabizottság? Hogy mi az ENSZ, a NATO, az UNESCO, azt tudja minden úiságolvasó, és a külpolitika iránt érdeklődőknek nem okoz feltörést az OPEC, a SEATO és a FAO sem. De tudjuk-e, í-ogy az IOOC a Nemzetközi Olívaolaj Tanács rövidítése, hogy a Nemzetközi Teabizott- sóg (ITC) 1933-ban alakult, s hogy a Nemzetközi Természetes Gumi Szervezet (INRO) székhelye Kuala Lumjurban van? H-i nem tudnánk, ve- avük kézbe a Mit kell tudni a nemzetközi szervezetekről? című. nemrég megjelent könyvet. Aki bevezet bennünket az efaita érdekességekbe: Hars Ernő, diplomata, költő, műfordító. Hárs Ernő Budapesten él, 1976 óta nyugdíjban. ,,Az életemnek az a korszaka lezárult, mondja, mostmár csak az irodalommal foglalkozom." De az a harminc év diplomáciai szolgálat bővelkedett történelmi eseményekben. Hárs Ernő 1938-ban érettségizett, köz- gazdasáqi egyetemet véa-ett. Háború, hadifogság, felszabadulás. 1945 decemberében újsághirdetésben kerestek mun- kn*ársaknt a Külügyminisztériumba: 400 jelentkező közül húszat vettek fel ösztöndíiasnak politikai, nvelvi követelménvek alapján. Hárs Ernő fogalmazó lett, a gazdaságpolitikai osztásra került, közvetlenül Sik Endre alá tartozott. Tájékoztatókat szerkesztett. tanulmányokat írt. később több fontos nemzetközi szervezetben volta kísérők, tanácsadók között, hosszú ideig az EGB. az Európai Gazdasági Bizottság székhelyén a tanácskozások ösz- szesítő jegyzőkönyvét szerkesztő bizottságának elnöke. — Gyakran tapasztaltam, milyen nehézséget jelent, hogy nincs egy olyan kézikönyv, amely összefoglalóan ismerteti a különféle nemzetközi szervezeteket — mondja. — Ezért határoztam el, hogy megírom A nemzetközi szervezetek világa című könyvet, amely áttekinti a nemzetközi szervezkedés történetét a Szent Szövetségtől napjainkig, és adatszerűin ismerteti az ENSZ működését, a hozzá tartozó és az ENSZ-en kívüli szakosított intézményeket, a kormánvközi és nem kormányközi szervezeteket. Ilyen értelemben ez viláq- viszonylatbar, újdonság volt, árúkor 1982-ben megjelent. Később a Kossuth Kiadó kért fel, hogy Írjak erről a Mit kell tudni? sorozatban. A költészet, a műfordítás régi szerelme Hárs Ernőnek, de a hivatásos diplomata szigorú kötöttségekkel járó, sok lemondást kívánó pályája sokáig hátráltatta, hogy ennek a szenvedélynek hódoljon. Hárs Ernő első verseskötete 1964-ben jelent meg, a negyedik Tisztítótűz címen 1984-ben. Franciából, angolból, németből van felsőfokú nyelvvizsgája, de szótárral fordít olasz, spanyol, portugál, román, orosz nyelvből. Árnyak a barlang falán címmel önálló műfordításkötete jelent meg, a Fekete lángok című, kortárs afrikai költőket bemutató antológia egyik fordítóia és szerkesztőié. Átültette magyarra a 8816 soros Os Lusiades című portugál eposzt is amellyel elnyerte a Portugál Nyelv Társaságának 1986. évi díját.- Nem írja meg emlékeit az ötvenes évekről? — Erősen gondolkodom rajta, de azt hiszem: nem. Velem nem történtek nagy dolgok, a nagy dolgok akkor nem a Kül- ügy gazdasági osztályán dőltek el. Nem voltam párttag, a beosztásomat nem irigyelte senki, a szaktudásomra szükség volt, s az is tény, hogy, mert feleségem, Sándor Judit operaénekes ismert művész volt, Rákosiék előtt bizonyos védettséget élveztem. Természetesen sok mindent láttam, s tudok, de ezek többsége nem tartozik a nagyközönségre. A diplomata, ha megirja emlékiratait, a legkisebb tévedésével is országok érdekeit sértheti. Ezért nem tartom etikusnak a régi dolgok felemlegetéséi. G. T. lakodalomban is olyan józan maradt, hogy egyenesebben tartotta magát, mint tökéletes szélcsendben a gyertyaláng. A lány Pestre költözött, a vő összkomfortjába. Megsiratták, és azonnal távolról szerették, egészen a két unoka gyors egymásutáni megszületéséig, amikor is hol Lici néni költözködött számtalan hazai csomaggal Pestre, hol a két unoka, még több pesti csomaggal, a szoba, konyhás, minden komfortot fájdalmasan nélkülöző, s inkább Tódor József, mint a felesége méreteihez illő házba. Ez a ház olyan volt, mint a törpenövésű ember: egydarabig nőtt, aztán hiába minden kétségbeesett elhatározás és belső nekirugaszkodás, végleg és visz- szavonhatatlanul megállt a fejlődésben. A ház fejlődésénél legszembetűnőbb jegye a nyárikonyha volt — ennél többre aztán sohasem tellett, s hogy így is marad, abba Tódor József akkor törődött bele véglegesen, amikor negyvenhat évi munka után megkapta az első nyugdíját, s azonnal jelentkezett a helyi TUZÉP-telepen a nagykapun hirdetett éjjeliőri állásra. Abból az egy nyugdíjból, ez azonnal nyilvánvalóvá lett, akkor sem tudnak megélni, ha Tódor József és a kis sámli találkozásai, valamint ezek költséges előzményei a múlt ködébe vesztek is. Tódor József sétált hát a szénhegyek között, őrizte az akácrönköket és a rég használhatatlan fűrészgépet, hajnalonként parolázott a fuvarosokkal, a mázsaháznól beleszippantott a kétségkívül szil- vóriumtól illatozó, fényes reggelbe, s indult a közeli ABC- be tejet venni. A tejet a felesége várta otthon, aki termetre és természetre változatlanul derék maradt ugyan, de az árokparton virágnevest játszó hajdani aprónép ugyanott és ugyanazzal foglalatoskodó utódai tudták: ha Lici néni azt mondja, hogy „no, kísérjen már haza va- lamelyiktek, támogassátok meg Lici nénit, fájnak nagyon a lábai ..akkor bizony segíteni kell, mert Lici néni az utcai kútig elbotorkálni is alig képes. Szerencse, hogy Lici néni akkor éppen ült, amikor a TUZÉP-telep vezetője megérkezett, mert ha a lába ép lett volna, akkor is gyöngülten kiszalad alóla a hírre, hogy az öreg Tódort, aki negyvenhat évig, szinte említésre sem méltó rövid időkre megállva, elbírta a kalapácsot, a hajnali munkásvonatok didergető hidegét és a hazatérő szerelvények embert emberbe préselő zötykölődését, aki ökle keményre edzett csontjaiban és Hetfűben bízva járta kivilágításon, poros éjszaka birodalmát, most ellenkezés és haladék nélkül megadja magát a kaszásnak. Lici néni persze nem tudhatta, hogy az alattomosan támadó görcs éppen akkor indult a szív koszorúereinek tájékáról további támadásra, amikor az öreg Tódor József elégedetten bólintott a koromsötét briketthegyek felé, megállapítva, hogy az idén már nem kell egymást ölniük a népeknek a kapu előtt, s hogy ez a csöpp meleg érzés versenyt rohant a szív felé a fájdalommal. A temetés harmadnapjára a lány, a vő és az unokák hazautaztak Pestre. Lici néni megértette, hogy a nagy bajt nem tetézhetik még nagyobbal, az ő testi-lelki fájdalmait nem vonszolhatja magával a szétszóródó család. Negyednap, amikor egyedül maradt, mamuszt húzott dagadt lábaira, és kiballagott a temetőbe, habár azt hitte, soha nem lesz képes odaérni. Rózsákat vitt, az utolsó októberi rózsákat, amik ott nőttek, mindjárt a nyári konyha oldalsó fala mellett. Méhes Károly Folytatás A Golgotán ül a rendező kis szürke szél fúj csákó zörög Pucér keresztek tárulkoznak a völgynek Unalmas délutánbú csavarodik az ég a szív A rendező bóbiskolva várja legyen már valami Csak a szomszéd hegyek barlangjaiban áll a bál Statiszták tömik a hasukat fáklyafénynél fogatlanok vigyorognak s nem tudnak semmiről Ólomsúly-idő emészti föl e vidéket eltűnik mindenki föltámaszthatatlanul Kárba veszett a nagy készülődés búsulnak kik vágyták a történet fáradt csattanóját Csanády János Emlékezés egy gyerekkori őszre Nyomom is elenyész a levegőben ... A nyár pallosa eltörött — szénakazlak áznak az őszben, s elenyésznek majd, mint a köd: ázott szalmakazlak busa csendjét hallgatom, mint a halk, szürke tollal csivogó verebek, az ázott kazlakról viz csepeg, meztelen akácfák hullatják fekete mag-tokjaikat; a szérűskert az őszben alszik, pedig csak délután; a háztetők kéményeiből nedves füst pereg, mindjárt szét is terül, nem száll magasba, lenn bolyong a nyirkos ól-tetők felett. Bolyong, mint az örökkévalóság gondja bolyong gyerek szívemben: ezek a szárnyasok, a malacok, a verebek, a nedves földből kibúvó giliszták is jöttek valahonnan, s igyekszenek a csillag anyaméhből, a tojások világrejtő burkából kibújni a kotlás idején, nemzések, elletések évszakain — s átvészelni az őszi szalmakazlak esőtől csepegő, busa csendjét, mikor a gondolat önmagát termi meg; nyílik ajka, s nyarat csókol egy szép tavaszba. 1987. október 17., szombat HÉTVÉGE II Bocz-jelenseg
