Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-02 / 301. szám
Sírkert a Mező Imre úton A Munkásmozgalmi Panteon Olcsai Kiss Zoltán alkotása Sy; .ertyák pislákoló lángja, krizantémok emlékezhetnek halottainkra. Nagyjainkrc is, akik Budapesten, a Mező Imre úti temetőben nyugosznak. Sárguló lombok alatt, zizegő avarban járom a sírkertet, amely nemzeti panteonunk is lehetne, ha Erkel mellett itt pihenne Kodály, Jókai, Arany és Vörösmarty mellett Illyés . . . Mert mai nagyjainkat kétfelé temetjük, □ ,,kis pcnteon” a Farkasréti temető. 1857-ben temettek itt először, 1859-ben nyitották meg hivatalosan is az akkor még városszéli temetőt, amely éppen száz esztendőt ért meg köztemetőként. Azóta csak a Munkásmozgalmi Panteonban és néhány kijelölt parcellában történik temetkezés. A sírkertben folyamatos a rendezés, lejárt parcellákat ürítenek ki és hagynak meg olyanokat, amelyekben muzeális értékű síremlékek állnak. És maradnak meg természetesen nagy számban azok a sírok, amelyek egy évszázad itt eltemetett kiválóságainak adnak végső nyughelyét. Különleges értékű szoborpark? A látszat ellenére sem az. A ma már semmit sem mondó neveknek ugyan „örök" emléket állítanak művészi síremlékek, igazából azonban a nem ritkán egyszerű síremléket teszi örökre emlékezetessé az alatta porladó, aki életművével sokat adott a hazának. Valamikor egy másik temetőben lévő sírhoz járva a villamosból rá-rácsodálkoztam a fakoronák fölé magasodó oszlopcsarnok tetején fáklyát emelő géniuszra az oroszlánnal - Kossuth Lajos mauzóleumára. Most megilletődötten lépek be a sírkamrába, a Kossuth- család nyugvóhelyére, majd a Haza bölcsének c mauzóleumában állok percekig némán. Fejet hajtok Batthyány Lajos mauzóleuma előtt, s tisztelgek Károlyi Mihály nemesen egyszerű mauzóleumánál. Nesztelen lépkedek a Munkásmozgalmi Panteon sírsétányán: jobb kéz felől az utolsó sír Nemes Dezsőé, bal kéz felől az első József Attiláé, s közben olvasom a neveket: Stromfeld Aurél, Zalka Máté, Rajk László, Mező Imre . . . Ahogy közeledem, egyre impozánsabb a Munkásmozgalmi Panteon építményegyüttese, Olcsai Kiss Zoltán szobrászművész alkotása. Mielőtt a panteonba lépnék, ahol a mozgalom számos kiválóságának a hamvait márványurnák őrzik, három-három pilon mellett kell elmenni: előoldclukon a munkásság harcait ábrázoló domborművek, hátoldalukon emléktáblák sokasága a mozgalom ama nagyjainak, akik itt e temető más helyén, vagy más temetőkben pihennek. Néhány órát próbáltcm szánni e sírkertre és most tudom, hogy milyen keveset. És nem tudom, ebből is mit adjak tovább az olvasónak? Azt-e, hogy Arany János itt is a tölgyek alatt pihen? Vagy azt, hogy Jókai borostyánnal borított sírhalmán 2-3 évente megújított egyszerű fejfa van, mert csak ennyit kívánt? Vagy azt, hogy Teles Ede Munkácsy-síremlékét méltatlannak érzem a festeóriáshoz? Most, hogy felidézem a rövidre sikerült séta emlékeit és c neveket: Táncsics és Simonyi óbester, Mikszáth és Klapka, Ady és Veres Péter, 'a pécsi születésű Fejér Li- pót, Csontváry, Damjanichné, Jászai Mari, Blaháné . . . — gondolatban ismét fejet hajtok. Az őszi budapesti sírkert sírkövein olvasott nevek nemcsak ismertek számomra, de ők egy kicsit mi is vagyunk, mind ennek az országnak a gyermekei. Kép és szöveg: Hársfai István Pásztor János Kisfaludy Strobl Zsigmond Damjanich Jánosné Klapka György Erkel Ferenc Jászai Mari Arany János Károlyi Mihály A Kossuth-mauzóleum Jókai Mór Irányi Dániel
