Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-02 / 91. szám
& Szombati magazin # Szombati magazin * Szombat Érdekességek Régi fényükben ragyognak Csontváry színei A kőbe vésett nyíl, amely a Csontváry Múzeum lépcsőházában a látnivalók felé irányítja a majdani látogatókat, most, néhány nap óta kézzel írott szöveggel van letakarva: „Belépni tilos, a múzeum -csak április 14-én nyit!” Ami azt bizonyítja, hogy már most, a nyitás előtt két héttel is sokan be akarnak nézni a kiállítási termekbe. Pedig még nincs ott minden kép: nem egy közülük még a Káptalan utcai restaurátorműhelyben pihen: költözésre vagy a megszépülés, újjászületés utolsó pillanatára várnak. Három restaurátor dolgozik évek óta a régi és az újabban előkerült Csont- váry-képek konzerválásán, tisztításán, hiánypótlásán, retusálásán: Petheő Károly, Czakó Ferenc és Tarai Teri. Gyönyörű élénk színekben pompázik már a Római hid Mostarban és a Castellam- mare di Stabia, de a lajcei vízesés pazar kékjeit és zöldjeit szürke négyzetek tompítják helyenkint. Ilyen volt, ilyen lett, mondhatná a restaurátorok reklámszövege: az eredeti és a megtisztított felület egymásmellettisége a dokumentáció szempontjából fontos: amikor egy-egy kép a restaurátorműhelybe kerül. részletes és pontos fotók készülnek róla az utókor számára — művészi, tudományos, sőt jogi szempontból is fontos ez. Tű, cérna, olló, vasaló, vászon, géz, és vegyszerek hosszú sora a restaurátor eszköze és persze, a jó szem, az ügyes kéz, a tudás, amely az eredetivel egyenrangú színvonalon hozza helyre a festmények sérüléseit. Aki nem tudja, az nem látja meg majd, hogy a Castel- lammare . . . alsó szélén a vásznat valamikor visszahajtották a keretre, hogy eltüntessenek egy durva sérülést. A restaurátor a háttérben marad, nevét ritkán ismeri meg a nagyközönség. De abban, hogy a Zrínyi kirohanása, az Almát hámozó öregasszony, a Jupiter templom romjai Athénban — amelyek még itt állnak a műhely állványain — újra régi fényükben ragyognak, ebben az ő munkájuk is benne van. Gárdonyi T. Új magazin: Tévéi AP öt nyugatnémet fiatal — négy férfi és égi dőzés" világrekordját. Egyhuzamban 186 ó szabályok csak annyi könnyítést adtak, hot a szárazon tölthettek. Rekordjuk egyébként Általában ritkán szemlélünk fegyvereket i sem nagyon tűrik meg gyermekük kezébe A skóciai Culzean kastélyban berendezeti hotó, hogy esztétikai élvezetet nyújt: a elrendezésű pisztolyok és kardok >zázai vi közeit is falra függesztve, műtárgyként sz Megmozdulnak a rajzok, képek- Ragaszkodom a hibáimhoz, mert mindig számíthatok rájuk — mondja a mester a beszélgetés közben, miután már megmutatta az emeleti termek képeit, s a műtermet, amikor már javában beszélgettünk a filmről. Merthogy Martyn Ferencről, illetve képeiből film készül a Pannónia Filmstúdió pécsi műtermében a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának megrendelésére. Kismányoki Károly, a készülő film rendezője rögtön kiigazit: - Film készül Martyn Ferenccel. A mester ugyanis tevékenyen részt vesz a film tervezésében: tanácsokat ad, ötleteket a mozgatáshoz. Rendhagyó filmet képzelt el Kismányoki Károly a hagyományos képzőművészeti filmekkel szemben:- Martyn Ferenc képei az időről szólnak, ezért úgy gondoltam, hogy a legmegfelelőbb akkor lehet a film, ha nemcsak reprodukáljuk a filmszalagon a képeit, hanem a film adta lehetőségekkel élve elképzeljük azokat az időben: magyarán megmozgatjuk őket. Ehhez a megmozgatáshoz ad nagy segítséget a mester. Gyakorlatban ezt úgy valósítjuk meg, hogy egy-egy jellegzetes Martyn-kép a kiinduló, csúcs-, vagy éppen zárópontja a mozgásoknak.- Képzeljük el - mondja Martyn Ferenc -, hogy egy élőlényt kettémetszünk, egy egeret például, s úgy nézzük, hogy él, mozog, lüktet, működik a belseje, a szive, a mája és a többi. Hasonlóan izgat engem a vonal, az abban lévő idő: hogyan él az a vonalban? Martyn Ferenc új rajzokat mutat a film rendezőjének, aki kapva kap rajtuk, hiszen olyan probléma megoldását jelentik számára, amit a film jeleneteinek átkötése vetett fel. S a mester az újságíróhoz is figyelmes: kéziratot ad, Néha jól jön még egy kis betegség is. amerikai Joseph Giorgianni például, aki c büntetésének letöltése alól. A jelek szerin gadtak, azzal az* indokkal, hogy cellájábc „Gutenberg, good bye!" Tavaly novemberben vetítette a televízió ezt az izgalmas -angol dokumentumaimét, amely azt állítja, információs robbanás fenyegeti a könyvnyomtatást. A filmet áprilisban újra adják. Ezt onnan tudom, hogy megjelent a Tv-Mozi titkárságának műsorlapja, a TévéLAP: az első számot 1983 áprilisában jegyezték. A Tv-Mozi Budapesten van: itt ismét vetítik a televízióban már közvetített filmek egy részét. A most megjelent magazin a televízió belső életébe enged bepillantani: mint a beköszöntő írja, szeretne segíteni együttélni a televízióval. Jól sikerült az első szám: csupa „nagyágyú" szerepelt a politikai és kulturális közéletből a tv munkatársai közül az interjúkban, riportokban: Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a Hírháttér adásából (és Mester Ákos ír a Hírháttér hátteréről), Kö- peczi Béla művelődési miniszter, Vitray Tamás, Han- kiss Elemér, Antal Imre. Sók érdekes, okos dolgot mondtak, akárcsak azoknak a cikkeknek a szerzői, akik egy-egy műsor megszületéséről írtak, a jobb megértéshez segítettek hozzá. Van a lapban rejtvény, postaláda, tudomány, sport és művészportré - ahogyan az egy jólnevelt magazinhoz illik. Kézbesimuló a formátuma, színes a borítója, áttekinthetőek az oldalai, jók a képei a „TévéLAP”-nak. Remélhetőleg a következő számok sem lesznek unalmasabbak a mostaninál - kívánjuk, hogy a szerkesztők ne érjenek hamar a megszólaltatásra érdemes egyéniségek sorának végére. Kívánjuk, hogy ne a belső (vélt és valódi) protokoll szabja meg, ki szerepel és milyen terjedelemben: kívánjuk, hogy minél több érdekességet tudjunk meg a tévéről és munkatársairól — rosszízű pletykálkodás nélkül. És főleg kivánjuk, hogy ne csak a televízió érdekeit képviselje a nézők előtt, hanem a nézőkét is a televízió előtt. így szeretjük majd igazán. fogva megtervelt nem maradhat ki az ember életéből. A Montmartre-on, a rue Blomet mozijában akkor bemutatták a „kísérleti filmeket" és azokat igen részletesen végignéztem, Így a szürrealistákat. Elmondhatom, hogy Bunuel filmjének forgatásán - mulatságos emlékek —, a „Un chien andalou" forgatásán jelen lehettem, de érdeklődésem tovább tartott és egy sor kísérleti rajzfilm elkészítésében, munkáiban részt vehettem. Már akkor megmutatták az „animá- lás", a mozgatás iskoláját; mostanában láthatók, vetítik az akkor Párizsban készült filmeket, tanulságosak. Ma, — úgy vélem —, tisztább, pontosabb a rajzfilm hivatása - feladata — hiszen (az annyiszor megvitatott) mozdulat, a mozgás, a vonal, az idő mai értelmű korrelációjából gondolkodnak." A Pannónia Filmstúdió pécsi műtermében pedig már vázlatok százai, mozgáspróbák tucatjai körvonalazzák a leendő filmet. Köztük az egyik különösen érdekes: Martyn Ferenc közvetlenül a filmszalagra rajzolt :- Nagy feladatot kaptunk Szíjártó Kálmán barátommal és legfőbb segítőmmel a mestertől — mondja Kismányoki Károly. - Kicsit le kell lassítanunk a mozgást, mert a vonalak itt valóban úgy élnek, mozognak - úgy lüktet bennük az idő, hogy egy másfajta moziidőn felnőtt közönség bajosan követhetné. Érthetővé kell tennünk, anélkül, hogy megmásítanánk - s ez borzasztóan felelősségteljes feladat. És nagy öröm, hogy ezt csinálhatjuk. A film, melyhez zenét a festőművész jó ismerőse, a Mar- tyn-ház . házimuzsikálásainak résztvevőié: Kurtág György fog komponálni, előreláthatóan az év végére készül el. Bodó László melyben összefoglalta a lehetséges kérdésekre a választ: „Mióta emlékezem, a rajzolás volt számomra a legfontosabb, szeretném úgy mondani - maga az élet. Egy-két rajzom megmaradt három-négyéves koromból. Fölületesen a pre- hisztóriai vonalakra emlékeztetnek ezek a rajzok, persze, azok csodálatosak. Máig, és ameddig tart az erőm, állandóan rajzolok: a karral, a kézzel húzott vonal pontosan követi, kifejezi a gondolati és az érzelmi időt. Arra is gondoltam - ha hosszában és keresztben, ha ketté lehetne vágni a vonalat, megnézni, vizsgálni, mi van bensejében, hogyan jelentkezik benne az organizmus és a gondolat. Gondok között, életveszedelemben valahol lölrémlett előttem a nagy rajzolók, az ő vonalaik vigasztaló emléke, fölcsillanó reménykedése. Régóta, néha napján becsukott szemmel rajzolok, a bal kéz, a papiros lapon tájékozódó kéz helyettesíti a szemet, a jobból pedig folyik a vonal. Az eredmény? Ezak a rajzok ugyanolyanok, mint a szemmel ellenőrzöttek, de „mezítelenebbek", azaz közvetlenebbek, szívhez szólóbbak. A Pannónia Stúdió terve . - filmet készíteni a rajzról, a rajzolásról, természetesen nagyon kedvemre volt, és persze, mindjárt a gond, az időben születő, az idővel megvalósuló mozdulat, mozgás, vonal tehetsége. Közelebb kerülök a vonal. Az eredmény? Ezek a kérdéséhez, ha látom, ahogy válasza jön, születik, és a mozdulat, a mozgás végtelen- ségébén önmagát teremti. Ez út legalább nékem - azonosul a zenével, mivelhogy a zenét szerkezetnek „látom" és a melódia számomra ugyancsak időben húzott vonal. Aztán még mindig tanulom: tanulságos egy ilyen, tiz-tizen- két perces film létrejöttének históriája — lehetséges, hogy a fölfedezések elején tartunk? Amikor Kismányoki Károly fölkeresett a rajzfilm tervével - persze, hogy megörültem. És ugyanakkor eszembe jutottak párizsi éveim, nevezetesen a harmincas évek, és arra is gondoltam, hogy semmi régtől Kismányoki Károly, a film rendezője Rajzfilm Martyn Ferenccel
