Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-22 / 21. szám
123 kistelepülés ellátatlan Művelődési házainkról kendőzetlenül Kulturális intézményekben — elvileg — mindenki „előfordul", több-kevesebb gyakorisággal. Következésül ilyen működő intézmény mindenütt, kistelepüléseken is, kell (kellene) legyen. A valóság persze más, illetve sokféle. Országosan is, Baranya megyében is. Hogy menynyiben — erről kívánt képet alkotni megyénk állami vezető testületé, amikor napirendre tűzte a művelődési otthonok munkáját az elmúlt év legutolsó végrehajtó bizottsági üléEz a kép rossz. Sőt, a kisebb helyeken nagyon rossz. Az előterjesztők érdeme, hogy kendőzetlenül tárult a Baranya megye] Tanács Végrehajtó Bizottsága elé. A művelődésügyi osztály jelentése alapján, s a vb- tagok jelentős részének egyéni tapasztalatai nyomán élénk, rendkívül termékeny, helyenként drámai hangvételű vita bontakozott ki, a jobbítás szándékával. A gondok nagyobb részének fő forrása objektív körülményekből adódó több évtizedes örökség. Ténykérdés. Objektív valóság. Olyan összegű milliókkal lehetne csak segíteni rajta, amikről köztudott —■ a nincs .. . Sem az ország, sem a megye költségvetésében. Következésül a vita olyan helyi .szubjektív tényezőket világított meg elsősorban, amikkel lehetne javítani az intézményhálózat működésén, de ahol a helyi szűklátókörűség, nemtörődömség, fantáziátlanság, közöny — vcgy esetleg éppen a szaktárca érzéketlensége, lassúsága — emel gátat ez előbbre lépés elé. Hozzá kell tennünk: a megye intézményhálózatának képe most, a nyolcvanas évek első felében rendkívül ellentmondásos. Ellátottsága, helyzete, feltételei szempontjából mélyen az országos átlag alatt áll. Számos területen (jjl. amatőr művészet) ugyanakkor kimagasló minőségű eredményeket produkál. A vita és a jelentés alapján nézzük, milyen főbb vonások és tendenciák jellemzik a megye intézményhálózatának összképét. Hiányzó szakemberek A felszabadulás utáni művelődésre szolgáló épületek fontos társadalmi szükségletet elégítettek ki. Ám ezek több, mint fele a hatvanas évek végén már alkalmatlan a kor igényeinek megfelelő tevékenységre. (1945 óta mindössze 18 új közművelődési intézmény épült a megyében.) 1968-tól a hetvenes évekre várható jelentős változások új koncepciót igényeltek. (Köz- művelődési intézmények körzeti rendszere.) Ám ez is tiszavirágéletűnek bizonyult. Alig tíz év alatt a gazdasági-társadalmi szerkezetben, összetételben, kulturális igényekben stb. bekövetkezett újabb rohamos változásokra s ezek nyomón az általános képre a jelentés következő ténye is rávilágít: „A körzeti rendszer a gyenge tárgyi és személyi feltételek következtében a növekvő minőségi követelményeket m.a már nem tudja kielégíteni, hatásfoka fokozatosan romlik. A közművelődési. tevékenység zömében a városokra és nagyobb községekre korlátozódik, s jelenleg 123 kistelepülés ellátatlan .. A gondok tetemes részét ez jelenti. Hiszen a 123 kistelepülésen is magyar állampolgárok élnek, művelődéshez .való alkotmányos jogaikkal — lehetőségek nélkül. Mindezt tetézi, hogy az intézmények szakem- ber-ellátotsága katasztrofálisan rosszt Sőt! Amíg országos méretekben emelkedik, Baranyában folyamatosan csökken a szakképzett népművelők száma. (Az utóbbi hat évben 12 százalékkal csökkent.) Vas megyéTovábbra is késik a szakemberképzés (levelező) megoldása Pécsett Nyilatkozik-e végre a minisztérium? Kísérletek a korszerűbb intézményhálózati forma szervezeti továbbfejlesztésére ben például a kisközségekben is 75 százalékos a szakképzett népművelők száma. Megyénkben 242 fő- és részfoglalkozású szakalkalmazott több, mint felének (!) felsőfokú végzettsége sincs. Abban a megyében, ahol lassan tíz éve főiskolai népművelőképzés folyik, s ahol évek óta kérik, sürgetik a népművelő-szakemberképzés lehetőségét levelező tagozaton; ahol ennek a szellemi háttere, bázisa régóta megvan, s ahol erre dél-dunántúli regionális koncepciót dolgoztak ki — csupán a minisztériumi jóváhagyás hiányzik.. . Ahogyan az egyin vb-tag ezt a problémát különösképp szenvedélyes, drámai hangú felszólalásában hangsúlyozta: rendkívüli igazságtalanság az, hogy bármennyire is szükség van rá, a levelező képzés mégsem indulhat be. Nytomatékosan kérte: az ügy nem késett el, tegyen valamit érdekében a szaktárca. A minisztérium jelenlévő képviselője mindössze arról nyilatkozott egyértelműen, hogy a Művelődési Minisztérium januárban érdemben választ ad e kérdésben. Amit még egyeztetni kell a Janus Pannonius Tudományegyetem vezetőivel. Enél- kül — úgymond — a levelező oktatás nem indulhat be (ami természetes); ám szeptemberre ez már aligha valószínű (ami viszont az előzmények ismeretében nem egészen érthető). Csak anyagi kérdés ? A másik gondolatkör, amiről sok szó esett a falvak, kistelepülések általában eléggé rossz állagú művelődési otthonai, termei. Ezeket nemcsak kulturális célokra használók. Gyűlések, lakodalmak, társadalmi és tsz- rendezvények ugyanitt zajlanak le. Több vb-tag egybehangzó tapasztalatai szerint nem egyszer mindössze pár ezer forintos javításról; egy lakatról, zárról, beázott plafon kijavításáról stb. van szó. Magyarán: gyakran helyben különösebb anyagi erőfeszítések «élkül is sokat tehetnének. Azaz fenntartói törődés vagy nemtörődés kérdése, hogyan alakult vagy alakul tovább az épület sorsa. De vannak kifejezetten jó módú vidékeink is, ahol bizony a lakosság nagyobb része is belenyúlhatna bukszájába, ha rendbe kell hozni a művelődés otthonát. Ahogyan ezt apáink, nagyapáink is megtették, amikor még olvasókör, gazdakör, iparoskor, katolikus legényegylet vagy más szervezet működött az általában kocsmával közös épületben. A művelődési otthonok fontos színterei az ún. tartós művelődési közösségeknek (szakkörök, klubok, amatőr művészeti csoportok stb.). Ezek száma és taglétszáma is valamennyi ágazatban csökkent, összességében kb. egyharmadrésszel, 1976-hoz képest. A meglevők színvonala viszont emelkedett, működésük szerkezete a mai igényekhez igazodott. Ami persze nem halványít semmit sem a csökkenési tendencia vagy a kistelepülések gondjain. Hiszen ezzel is a művelődés közösségi formái fogyatkoznak falun, városon egyaránt. Természetesen vannak jól működő közművelődési intézmények is, ahol jól képzett, gyakorlott népművelők, szakemberek irányítják a lakosság igényei szerint működő közösségeket, illetve intézményeket. Több helyütt kísérletek folynak az idejét múlt körzeti rendszer helyébe lépő korszerűbb intézményhálózati forma szervezeti továbbfejlesztésére, pl. a falusi nevelési központok (Dobsza, Gödre) vagy az ún. nagykörzeti modell (Sásd, Mohács) kimunkálására. Keresik a megoldást A végrehajtó bizottság Horváth Lajos elnök javaslatára megbízta a művelődési osztály vezetőjét: dolgozzák ki, hogy a művelődési otthon jellegű intézmények — a meglevő anyagi és eszközellátottsággal — hogyan tölthetnék be szerepüket jobban, hatékonyabban a jövőben. Ezekre a január végén soronkö vetkező ülésükön térnek vissza. Addigra remélhetőleg a minisztérium is állást foglal az egyik legfontosabb kérdésben: a . szakképzetlen népművelők számára Pécsett létesítendő népművelés-könyvtáros levelező tagozat meghonosítása ügyében. W. E. Műhelyek, alkotók Juhász Edit műfordító Egy műfordító műhelye nem látványos. Elég neki az asztal, a szék, szótárainak a polc. Juhász Edit tulajdonképpen nem állítja magáról, hogy műfordító volna, hiszen ez szakmai körökben már afféle rangnak számítana, őt pedig nem a rang érdekli, hanem a tevékenység. Most azért kerestem meg, mert a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat legutóbbi pályázatán műfordítás-elemzésével előkelő díjat nyert. Fordításai pedig egyre- másra jelennek meg. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán dolgozik, a nemzetközi kapcsolatok főelőadója. Van már egy „Kiváló munkáért" kitüntetése is. fl legteljesebb szüveghűség és empátia fl novella áll hozzá legközelebb R pályázat jeligéje: Dominika sen német nyelven íródott, a doktor] szigorlat is német nyelven folyt. — Ez egy komoly tudományos pálya kezdete is lehetett volna. Hogyan folytatódott a dolog? — Az általam eddig megélt három évtizedből egyet a Tolna megyei németekkel foglalkoztam ... Hogy folytathassam a — De erről hallgassunk — mondja. Talán csak ennyit: szeretem a munkámat. .. Reggel hatra jár be a főiskolára, idegennyelvű levelezéssel, tolmácsolással, fordítással és a nemzetközi kapcsolatok adminisztrációjával foglalkozik. — És... szabadidőmben fordítok, tanítok. — Az alapnyelv a német volt. Emellett úgy tudom, szerb-hor- vátul, oroszul és angolul is megtanult. Valahogy mégiscsak el kellett kezdeni... Hogy történt ez? — Véletlenül. 14 éves voltam, amikor az első német szót meghallottam. Hogyan hogy sem . . . német tagozatos gimnáziumba kerültem. Aztán német szakos tanár lettem. 1978-ban kaptam meg tanári diplomámat a szeged] József Attila Tudomány- egyetemen. Ugyanebben az évben külön rektori engedéllyel a kétéves kötelező kivárási idő elengedésével egyetemi doktori címet szereztem a JATE-n — „summa cum laude" eredménynyel. A disszertáció címe: A németek letelepedése Tolna megyében a török hódoltság után. Ez a dolgozat természetekutatást, az NSZK-ba kellett volna mennem. Saját költségen. ösztöndíj nem volt. Elkeseredtem. A műfordítás „olcsóbb" megoldásnak bizonyult. Körülvettem magam szótárakkal és Erwin Strittmatter: A kék csalogány című művét kezdtem fordítani. Az írót személyesen is "ismertem, ezért vonzódtam hozzá. Ezután lefordítottam Fritz Rudolf Fries: Meztelen lány az utcán című novelláját. Ez megjelent a Nagyvilágban. A következő munkám Angelika Mechtel: Lakótelepi történet című novellájának a íordílása volt. Ezt ugyancsak elfogadta a Nagyvilág. — És most? — Most az Európa Könyvkiadó biztatására két novella fordításán dolgozom, a majd megjelenő „Égtájak" című kötet részére. — Úgy tudom, a német nyelv- terület eléggé zsúfolt — már ami a fordítókat illeti. Abban, hogy Juhász Editre fölfigyeltek, nyilván a Nagyvilág-pályázatnak is szerepe lehet... Mivel pályázott? — A pályázat jeligés volt. összesen 21 pályamunka érkezett be. Fordításelemzéssel csak egyetlen pályázó jelentkezett: én. Dolgozatomban Tandori Dezső műfordítói teljesítményét vizsgáltam Hermann Kant: ünnepi melléklet című novellájának fordítósa kapcsán. Harmadik díjat nyertem. — Csak novellát fordít? — Korábban próbálkoztam versfordítóssal is,’ legkedvesebb modern költőm, Heinz Kahlau verseit Szerettem volna magyarba átültetni, de nem tudtam „együttlüktetni” ezekkel a versekkel. Egyelőre felhagytam a versfordítással. Ami a regényt illeti, az a terjedelme miatt nyomasztó. Úgy érzem, a novella áll hozzám a legközelebb. — Megéri fordítani? — Pénzben? Pénzben nem. Volt egy novella, aminek a fordításán fél évitf dolgoztam. 748 forintot fizettek érte. Ez arra volt elég, hogy egy kisiparossal megtisztíttathassam kétszobás lakásunk ablakait. — Forditói ars poétikája? . — Kétszavas: fordítói alázat ... Ez a lényeg. Ezzel együtt nagyon fontos a lehető legteljesebb szöveghűség. Megemlíteném még az empátiát, a beleélőképességet is, ami nagyon fontos. A műfordítónak tulajdonképpen írói tapasztalatokat kell gyűjtenie ahhoz, hogy irodalmat fordíthasson. — Pályázatának jeligéje Így hangzott: „Dominika". Ez a kislánya neve... — Dominika most három éves, de már intenzív nyelvtanuló. Rendszeresen foglalkozom vele és úgy látom, nem eredménytelenül. A legelemibb dolgokat már megérti. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy roppant mulasztást követnek el azok a szülők, akik nyelv- ismeret birtokában nem tanítják a kicsiket. Pedig ők igen fogékonyak, tanulékonyak. Kiskorukban játszva megtanulhatnak egy nyelvet, megspórolva ezzel a későbbi fáradalmakat. — Műfordítói pályája kezdetén nem szomorodik él, ha arra gondol, hogy tudományos tevékenysége abbamaradt? — Ezt a munkát nem önszántamból hagytam abba és a témát tulajdonképpen máig sem adtam fel. Ha megfelelő lehetőség kínálkozik, folytatom. Bebesi Károly A z óév utolsó napjaiban jelent meg a Dunatáj negyedik negyedévi száma. Tandori Dezső verse mellett Pákolitz István „Magasiskola" című költeménye szerepel, amely a nyolcvan éves Illyés Gyulát köszönti. Tüskés Tibor Én ott vagyok honn ..." címmel terjedelmes részletet közöl lllyés-pályaké- péből. A regényes elemzés költőnk tolnai éveit- tárja elénk. Fried István Babits Mihály: „A második ének" című színdarabjáról közöl tanulmányt. Krápáti Kamii „Szárszó emléke és tanulsága" című esz- széjében az 1943, augusztus 23-i balatonszárszói Magyar Élet Tábor előadás-megbe- széléssorozat politikai jelentőségét taglalja. Bakonyi István „Németh Miről ír a Dunatáj? László mezőföld] novellái" c:- mű munkájában az író „Hor- váthné-meghal” s az ezt követő prózai írásait elemzi mélyrehatóan. Laczkó András Zichy Mihály Obsitos-illuszt- rációi-ról ír. Garqy Jánosnak, a múlt században élt szekszárdi költő emlékének szobrot kívánt állítani városa századvégi polgársága. A szobor leleplezésével egyidejűleg emlékkönyv kiadását tervezték, melyhez neves festőművészek — köztük Zichy Mihály — közreműködését tervezték, illetve kívánták megszerezni. Bodnár István, c Garay-album szerkesztője fáradozásai eredménnyel jártak, a neves festő Obsitos illusztrációja elkészült. A Dunatáj két reprodukciót közöl is. Csányi László „Jóka] szerelmes estéje" című, nagyobb lélegzetű tanulmánya az író öregkori szerelmét és munkásságát' elemzi, s közben felvillantja a nagy mesélő életútját, sőt a kor árnyalt képét is. Az írógéniusz időskori el- esettségének bemutatása fájdalmasan figyelmeztef; „így fnúlik el a földi dicsőség”. A folyóirat kritikai rovatában Bábel Ernő Fodor András „Kőnyomat” című új verseskönyvéről írt cikkét olvashatjuk elsőként. Drescher J. Attila Géher István „Mondom: Szerencséd” című verseskötetét elemzi behatóan. Bodri Ferenc, „Esztergomi lányok és a fán termő madarak" címmel Temesvári Pel- bárt — 1982-ben nagy sikerrel megjelent — válogatott írásait méltatja. Zentai László Kerék Imre Nyikolaj Rubcov- versfordításairól közölt recenziót. Szakály Ferenc hosszabb írásában Schweitzer József— Szilágyi Mihály „A Tolna megyei zsidók története 1967-ig” című közös munkáját elemzi, rámutatva annak jelentőségére és hiányosságaira. Bár felfedez néhány hibát a ju- daista Schweitzer és a gazdaságtörténész Szilágyi együttes alkotásában, mégis fontos könyvről van szó. Bay Endre két írással szerepel: az „Egy ma] jokulátor énekei" Pákolitz István Kikerics című verseskötetét . méltatja az „Egy hiánypótló hiány teremtő könyvről" pedig Bellér Béla, „A magyarországi németek rövid története" című tanulmányát elemzi. A folyóirat mostani számát Martyn Ferenc két rajzának, Lossonczy Tamás két festményének és Rétfalvi Sándor szobrának reprodukciója teszi színesebbé.
