Dunántúli Napló, 1980. augusztus (37. évfolyam, 210-239. szám)

1980-08-19 / 228. szám

6 Dunántúli napló 1980. augusztus 19., kedd Ismerjük meg a jogszabályokat! Áz üzemi balesetekről Munka közben vagy munkába menet Köteles haladéktalanul bejelenteni Az elmúlt napokban jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal elnökének rendelete az üzemi balesetek bejelentéséről és nyilván­tartásáról. Az új szabályozás számos olyan előirást tartalmaz, amely a munkát végző személyek nagy részét érinti. Az alábbiak­ban néhány fontosabb előírást ismertetünk a 2/1980. (VII. 31.) KSH sz. rendeletből. A rendelet hatálya kiterjed a munkaviszony, a szövetkezeti tagsági viszony és a gazdálko­dó szervezet által létesített, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, a tanulói jogviszony, valamint a kisipari, magánke­reskedői jogosítvány alapján, továbbá a szervezett társadalmi munka és a javító-nevelő mun­ka keretében végzett valamennyi munkával összefüggő tevé­kenység során bekövetkezett üzemi balesetre. A 2/1980. (VII. 31.) KSH sz. rendelkezés alkalmazásában baleset az emberi szervezetet ért olyan .egyszeri külső hatás, amely o dolgozó akaratától függetlenül. hirtelen, vagy aránylag rövid idő alatt követ­kezik be és sérülést, mérgezést vagy más eqészségkárosodást, illetőleg halált okoz. A rendelet 2. § (2) bekezdé­se szerint statisztikai célból üzemi balesetként kell bejelen, teni és nyilvántartani őzt a bal­esetet, amely a dolgozót o fog­lalkozása körében végzett mun. ka közben vagy azzal összefüg­gésben, illetőleg munkába vagy onnan lakására (szállásá­ra) menet közben, továbbá a szervezett társadalmi munka végzése vagy eqyes társada­lombiztosítási ellátások igény- bevétele során éri. A rendelet a továbbiakban felsorolja o társadalombiztosí­tási jogszabályokban meghatá­rozott és a statisztikai adatköz­lésnél figyelembe veendő üzemi balesetek fogalmát is. A rendelet 1. számú mellék­lete tartalmazza az üzemi bal­eset fogalmának részletes meg­határozását. Az 1. pont szerint az a bal­eset minősül foglalkozás köré­ben végzett munka közben be­következett üzemi balesetnek, amely a dolqozót munkahelyén, a munkáltató telephelyén, mun­katerületén, vagy a munkahe­lyén kívül a munkáltató érdeké­ben végzett tevékenység során érte, mindkét esetben függetle­nül attól, hogy a baleset mun­kaidő alatt vagy azon kívül következett be. üzemi balesetnek minősül a dolgozónak a foglalkozása kö­vetkeztében végzett munkával összefüggésben (tisztálkodás, étkezés, üzemorvosi és a mun­káltató által nyújtott egyéb szolgáltatások igénybevétele során stb.) bekövetkezett bal­eset is. Ennek megfelelően a goz- dálkodó szervezet által - telep, helyen kívül — szervezett étkez­tetés igénybevétele során be­következett baleset is üzemi balesetnek minősül. A munkásszálláson bekövet, kezett baleset akkor minősül üzemi balesetnek, ha az a gaz­dálkodó szervezetnek felróható munkavédelmi hiányosság kö­vetkezménye. Nem üzemi boleset az a bal. eset, amely a dolgozót munka­helyén sport- és kulturális ren­dezvény közben, nem munkájá­val összefüggésben érte. Nem tekinthető üzemi bal­esetnek az öncsonkítás és az öngyilkosság sem. Az úti balesettel kapcsolat­ban a rendelet mellékletének 2. pontja a következőket tar­talmazza: „Munkából menet az úti baleset csak akkor minősül üzemi balesetnek, ha a sérült közvetlenül a munkaidő után nagyobb kitérés nélkül megy haza lakására (szállására)”. Az útnak a napi élelmiszer­szükséglet, gyógyszer beszerzé­se vagy szolgáltatás igénybevé­tele, továbbá a gyermek böl­csődéből, óvodából, iskolából való hazavitele céljából törté­nő megszakítása nem tekint­hető nagyobb kitérésnek. A munkába menet történt baleset ezzel szemben attól függetlenül üzemi balesetnek minősül, hogy a sérült laká­sáról (szállásáról) ment-e mun­kába vagy pedig máshonnan. Szükségesnek tartjuk ismer­tetni azt is, hogy a kiküldetés, külszolgálat tartama alatt be­következett baleset okkor mi­nősül üzemi balesetnek, ha bekövetkezése és a munkavi­szonyból folyó kötelezettség teljesítése között az okozati összefüggés fennáll. A kiküldetés során elszenve­dett úti baleset üzemi baleset­nek minősül. A melléklet 4„pontja szerint üzemi balesetnek minősül a szervezett társadalmi munká­ban részt vevő személy balese­te akkor is, ha nincs munkavi­szonyban, illetőleg más jogvi­szonyban. Például: a Vöröske­reszt részére társcdalmi mun­kát végző, munkaviszonyban nem álló háziasszony társa­dalmi munkavégzése során be­következett balesete. Nagyon fontos tudni azt is, hogy a rendelet 4. §-o értel­mében o sérült az üzemi bal­esetét köteles az őt közvetlenül irányító személynek — a mun­kavédelmi szabályzatban meg­határozott módon — haladékta­lanul bejelenteni. Az o körülmény azonban, hogy a sérült a balesetét azon­nal nem jelentette, továbbá, hogy a balesetnek szemtanúja nem volt, nem zárja ki a bol­eset üzemi eredetének megál­lapítását. A baleset üzemiségével kap­csolatos viták elbírálásánál a társadalombiztosítási jogszobá. lyok az irányodók. (2/1980. (VII. 31.) KSH sz. r. 3. § (2) bek.) A munkáltató — gazdálkodó szervezet — vezetőjének beje­lentési kötelezettségét a ren­delet 4. §-a határozza meg. A kisiparosak és a magán- kereskedők — valomint a ná­luk munkaviszonyban álló sze. mélyek — üzemi balesetéről a jegyzőkönyv felvételét és az adatszolgáltatást a jelen ren­delkezés alapján a 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. Szabályzat 260. §-ának figyelembevételével kell végezni. A Központi Statisztikai Hiva­tal elnökének most ismertetett rendelete 1981. január 1. nap­ján lép hatályba! Naviplcme — légpárnás jármű Víz vagy terep felett lebeg Kocsiátvételi sorszámok Trabant Lim. (Budapest) 1 552 Trabant Lim. (Győr) 927 Trabant Lim. (Debrecen) 378 Trabant Lim. Speciál (Bp.) 2 516 Trabant Lim. Spec. (Debrecen) 754 Trabant Lim. Spec. (Győr) 1 707 Trabant Lim. Hycomat 9 990 Trabant Combi (Bp.) 6 442 Trabant Combi (Győr) 317 Wartburg Lim. (Budapest) 1 482 Wartburg Lim. (Győr) 1 865 Wartburg de Luxe (Bp.) 1 506 Wartburg de Luxe (Győr) 1 333 Wartburg de Luxe tolótetős 7 082 Wartburg Limousine tolótetős 199 Wartburg Tourist (Budapest) 747 Wartburg Tourist (Győr) 430 Skoda 105 S (Bp.) 639 Skoda 105 S (Győr) 665 Skoda 105 S (Debrecen) 699 Skoda 120 L (Bp.) 511 Skoda 120 L (Debrecen) 306 Skoda 120 L (Győr) 615 Polski FIAT 1500 689 Polski FIAT 126 28 277 Zaporozsec 30 570 Lada 1200 (Budapest) 5 179 Lada 1200 (Debrecen) 4 871 Lada Combi (Budapest) 1 054 Lada Combi (Debrecen) 563 Lada 1300 (Budapest) 3 770 Lada 1300 (Debrecen) 3 504 Lada 1500 (Budapest) 3 776 Lada 1500 (Debrecen) 4 041 Lada 1500 (Győr) 623 Lada 1600 (Budapest) 1 919 Lada 1600 (Debrecen) 1 015 Dácia (Budapest) 3 124 Dácia (Debrecen) 1 228 Moszkvics 2140 9 832 STOP Benzinnel és folyékony hidro­génnel egyaránt üzemeltethető az Európában elsőként kialakított hidrogén hajtású személygépko­csi, az Sí# BMW. Az NSZK kuta­tóinak nagy eredménye, hogy a megfelelően kialakított alumini. um tartályból a hidrogén apm tud elillanni, mert a különleges tartály a hidrogént —217 Cel­sius fok alatt tartja. A víz vqgy q terep felett le­begő légpárnás járműnél a jármű és a terep közötti lég­párna tartja a jármű súlyát. A légpárnás jármű a légcsavar, vagy gózsugár-hajtómű vízszin­tes irányú húzó, vagy tolóere­jével halad előre. Nagy elő­nye, hogy a felszínnel nem érintkezik és így a talaj vagy a vízfelszín jelentősebb ellen­állása nem gátolja haladásá­A gépkocsinak meglehetősen sok eleme készül gumiból. En­nek az anyagnak számos olyan- tulajdonsága van, mint pl. a rugalmasság, rezgéscsillapítás, amely nélkülözhetetlen az au­tógyártásnál. Van azonban egy hátránya is: öregszik. Egy idő után repedezni kezd, mor­zsolódik és rugalmasságát vesz­ti. Az utóbbi években jelentős javulás következett be ezen a területen, mégpedig a szilikon­tartalmú gumik kikísérletezésé­vel. Az ilyen anyagból készült al­katrészek nemcsak hogy nem öregszenek, hanem érzéketle­nek a hőingadozásokra, az olaj, a benzin hatásával szem­ben, így élettartamuk csak­nem egyenlő a kocsiéval. Minthogy a régebbi évjáratú kocsiknál még nem lelhetők föl ezek az időtálló fékcsövek, tö­mítések, gumiperselyek, cél­szerű a hagyományos techno­lógiával készült gumielemek védelmére, tartósítására időt szakítani. Élettartamuk ezzel eléggé fokozható ahhoz, hogy a fáradság megtérüljön. Bár a gumiabroncsok futófe­lületét a mechanikus kopások általában gyorsabban koptat­ják el, mint az öregedés, azért ban. Legelterjedtebbek a vilá­gon a víz felett közlekedő lég­párnás hajók, ez a járműtípus mocsaras, általában nehéz te­rep felett is jól használható. A légpárnás hajónál nagy teljesítményű kompresszorokkal a hajó feletti levegőtérből a hajófenék és a vízfelület közé nyomják a levegőt, ez tartja fenn a hajót. a gumikat is érdemes ápolni. Már az is jelentős védelmet jelent, ha a gumikat megóvjuk a közvetlen napsugárzástól. Ha tehát hosszabb időn át - pél­dául nyaralásnál — nincs mód az árnyékos helyen történő par­kolásra, a gumikat takarjuk le. A gumik védelmét fokozhatjuk, ha időnként - a tisztára mosott abroncsokat - szilikon spray-vel kezeljük. Ez a készítmény más gumielemek védelmére is jól használható, de arra ügyeljünk, hogy a szilikon ne kerüljön az üvegfelületekre. Ugyancsak jó hatásfokúak a viasz vagy szili­kon alapanyagú kocsiápolósze­rek is. Egy-egy ilyen ápolásnál ne feledkezzünk meg a portö- mítő (ajtók, csomagtér) gumik kezeléséről sem. A kerékfelfüggesztésnél al­kalmazott gumiperselyek, szi- lentblokkok kellemetlen tulaj­donsága, hogy egy bizonyos használati idő után nyikorgó hcngot adnak. Ez esős időben, vagy alvázmosás után megszű­nik. Ezek védelmére és tartós zajcsillapítására is alkalmas a szilikon spray, annál is inkább, mert a nagy nyomással szóró­dó anyag a rejtett zugokba is behatol.--------------------------------------------------------- * -------------------------------------------------­A gumielemek védelme Figyelmünk lanyhul, lassabban reagálunk Nyári veszélyek A baleseti statisztikák tanú­sága szerint a nyári hónapok­ban a balesetek száma növek­szik. És ez nem kizárólag a megnövekedett forgalom szám­lájára írható. Szerepet játszik benne az időjárás éppúgy, mint a kánikulai melegben lankadó figyelem, vagy a kon­vojba kényszerült vezetők ide­gessége. Indokolt tehát, ha az óvatos­ság előre megfontolt szándéká­val ülünk a volán mögé. Me­netidőnket se mérjük a meg­szokott mércével, hanem bizo­nyos rátartással, ami már eleve kihúzhatja az ideges kapkodás veszélyes méregfogát. Számol­junk azzal is, hogy a melegben gyorsabban fáradunk el. Ezért a még viszonylag rövid, 150— 200 km-es útszakasz közé is iktassunk 10-15 perces pihenőt, amelyet hasznos összekapcsol­ni egy kis testmozgással. Nyári időben is gyorsan vál­tozhat az időjárás, amikor je­lentős változások történnek a légkör fizikai, kémiai tulajdon­ságaiban. Ezekre a változások­ra az emberi szervezet több­nyire érzékenyen reagál. Ennek előjele gyakorta nem több va­lami, nem pontosan meghatá­rozható belső feszültségnél, néhány inkordinált mozdulat­nál vagy jelentéktelen vezetési hibánál. Biztonságunk érdeké­ben ne hagyjuk figyelmen kívül e vészjelzéseket, és ne is pró­báljuk elnyomni nyugtató vagy élénkítő szerekkel. A már emlí­tett megállás és testmozgás sokkal jobb gyógyszer. De mér­sékeljük tempónkat is, mert ilyenkor figyelmünk lankad, reagálásunk a külső ingerekre pedig lomhábbá válik. Tudatosan kell fölkészülnünk az útviszonyok esetleges válto­zásánál követett magatartásra is. A nyári záporoknál például rövid idő alatt jelentős mennyi­ségű csapadék hullhat. Ennek két veszélye is van: az egyik az esőzés kezdetén jelentkezik, amikor az útra rakódott por, szennyeződés csúszóssá teszi a burkolatot. A másik következ­ményt sem szabad alábecsülni: adott esetben a víz jó néhány mm vastagságban boríthatja az utat, ahol — különösen a kopot- tabb abroncsok a másodperc töredéke alatt veszíthetik el ta­padóképességüket. A vízen sik­ló gumikkal aztán sem fékezni, sem kormányozni nem lehet! Alapkövetelmény tehát, hogy a tempót még e veszély kialaku­lása előtt mérsékeljük. Óvatosan, megfontoltan, föl­készülten a veszélyekre, szá­mítva a közlekedő partnereink hibáira. Ez tömören a jó ta­nács. Ám az sem nélkülözhető, hogy tisztában legyünk a ma­gunk — és kocsink képességei­vel is. B. L. A holnap reflektora A sötétben való autóvezetés­nél közismert jelenség, hogy ha a vezető nem tompítja idejében a lámpák fényét, akkor a szem­be jövőt elvakítja a világítás. Az elvakított ilyenkor csupán félel­metes „sötét foltot" lát, nem veszi észre az arra járó gyalo­gost, kerékpározót, vagy az esetleg elromlott, vesztegelő ko­csit, s ebből azután sok baleset keletkezik. Az elvakítást ma még a legtökéletesebb reflekto­rok sem szüntetik meg. A szak­emberek véleménye szerint a jövő a polarizált fényű reflek­toré. A fizikából tudjuk, hogy a fény — így természetesen a fényszóróból kilépő fény is — a terjedés irányára merőleges sí­kokban minden irányban „re­zeg”. Vannak bizonyos anya­gok, amelyek a rezgések kö­zül csak a rácsszerkezetüknek ■megfelelő párhuzamos síkokba eső fénysugarakat bocsátják át. Az ilyen anyag a polarizátor. Ennek a rácsszerkezetére merő­leges rácsszerkezetű anyagon — az analizátoron — a polari­zált fény nem megy át. A gépjárműveknél ez a fizi­kai jelenség olyan formában lenne hasznosítható, hogy min­den autó fényszórójára egy polarizáló fóliát erősítenének fel, a vezetők pedig olyan szem­üveget viselnének, amelyben analizátor fólia lenne. így a veszedelmes elvakítás minden kapcsolgatás nélkül elmaradna, mivel a polarizált fényt az ana­lizátor kioltaná, ugyanakkor a saját reflektorának az előreve­tített fényét jól láthatná a ve­zető. A szemüveg kettéosztottsó- gát megoldva még a váltakozó használat is megvalósulhatna: a vezető csak akkor nézne a fó­lián át, ha a vele szembe jövő járművek vakítanák, egyébként a szemüveg szabad alsó felén át pillanthatna ki, figyelhetné a forgalmat. A polarizált fényű autófény­szórók alkalmazásba vétele egy sereg nehézséggel járna, mivel valószínűleg több éves átmeneti időszakra lenne szükség. A va­kító hatások elkerülése végett esti és éjszakai vezetésnél va­lamennyi ‘gépkocsivezetőnek vi­selnie kellene a fóliás szemüve­get, még akkor is, ha ő maga még hagyományos lámpájú au­tóval közlekedne, hiszen az el­lenkező irányban haladó autók közt már minden bizonnyal akadna polarizált fényű is. Lényeges hátránya a leírt rendszernek, hogy a polarizáció által a reflektor kibocsátotta fény nagy része kárbavész: mindössze 25 százaléka haszno­sul. Hogy ez a csekély hányad mégis elég legyen az úttest megvilágításához, legalább 120 watt teljesítményű izzólámpákat kellene használni és természete­sen ennek megfelelően erősebb generátorokat is kellene beépí­teni az autókba. Ezzel párhuza­mosan az összes jelzőlámpák teljesítményét is meg kellene növelni. Hatogénlámpók alkal­mazásával áthidalható lenne a fokozott hőfejlődés problémája. Az elmondottakból követke­zik, hogy az országúton haladó gyalogosoknak is ajánlatos len­ne polarizációs szemüveget vi­selniük. Az autóvezetőknek ka­nyarban és dombon át nagyon óvatosan kellene hajtaniuk, mert ilyen helyeken a közönsé­ges reflektor szórt fénye messzi­ről észrevehető a sötétben, de a polározott fénynek nincs szó­ródása. A szakemberek a felso­rolt nehézségek ellenére sem mondanak le a polarizált fényű reflektorok elterjesztésének ter­véről, de valószínűleg még fino­mítani fogják a kiviteli elképze­léseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom