Dunántúli Napló, 1977. január (34. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-30 / 29. szám
2 Dunántúli napló 1977. január 30., vasárnap Bánky József zongoraestje Aki Liszt Weinen, Klagen- varíációit tűzi műsorára, rendkívül izgalmas feladatra vállalkozik. Nem egyszerűen Lisztinterpretáció ez; azt kell bemutatnia, hogy mit hallott Liszt Bach Weinen, Klagen- kántátájának hatalmas kórustételében, abban a zenében, melyet maga a nagy barokk mester kétszer is felhasznált, rábízva h-moll miséjében a szenvedés legsúlyosabb szavait. Bánky József megrendítően tolmácsolta a hatalmas művet: mint két ellentétes pólus, mindvégig ott feszült benne a mintául szolgáló Bach-zene fenséggel viselt tompa fájdalma és a romantikus költő szabadjára engedett, feltörő zokogása. Az előadás legszebb pillanata mégis az volt, amikor a fájdalom enyhülésével, vala- honnét a magasságokból megszólalt a Korái. Egyszerre volt Liszt és Bach hangja, de több is ennél: évszázadok szenvedőinek vigasza és felemelkedése. Csak az képes ezt a pillanatot így megragadni, aki minden idegszálával érzi, ami a hangjegyek mögött van, aki számára a megélt valóságat idézi az ősi dallam. Schubert Wanderer-lantáziája egy árnyalattal halványabbra sikerült. A valós és képzeletszülte világokon végigszáguldó, jellegzetes daktylusok dobogását mintha a fáradtság finom fátyla mögül hallottuk volna. A műsor második felében öt Chopin-darab következett. Nehéz volna megmondani, a sorozatból mi tetszett jobban: az érzelmek széles skáláján játszó, szenvedélyes g-moll ballada, a Fisz-dúr noktürn súlytalanul lebegő álom-költészete, vagy a hallatlanul frappánsra sikerült h-moll scherzo indulatos fellobbanásai? Bánky József nemcsak otthonos ebben o zenében, de lelkialkatánál fogva ösztönösen rezonál a chopini hangra. Egy régebbi koncertjéről azt írtam, hogy nem magának való műsort választott. Szerda esti hangversenyére az ellenkezője igaz. Dobos L. Pécsi épületkerámia Budapestre A Pécsi Zsolnay Porcelán- gyár is közreműködik a budapesti Gellért fürdő rekonstrukciójában. Az eredetivel azonos épületkerámiát készít a pezsgőfürdőhöz: a falak, a medence és az oszlopok burkolatát javítják, újítják fel vele. Több más budapesti épülethez is szállít az idén épületkerámiát a pécsi üzem. Megkezdődött a VI. Országos Diákparlament tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) most formálják. A szakmunkás- képzésben, amit egységesítettek, megnőtt a közismereti tárgyak aránya. Az óránkívüli szervezett foglalkozásokat illetően hangsúlyozta a sportfoglalkozások, a kirándulások szerepét. E téren igen nagy jelentőségű a KISZ-kongresszus erre utaló határozata. Kár, hogy a meglévő sportolási lehetőségeket nem mindenütt használják ki megfelelően. Elismeréssel szólt a diákság nyári—őszi betakarításokban végzett népgazdasági jelentőségű munkájáról; a diákközösségekben folyó nevelőmunkáról és közművelődési törekvésekről, majd néhány korábbi ajánlásra konkrétan is válaszolt. így például: a magas óraszámban tanult idegen nyelv érettségi vizsgájával kapcsolatban kifejtette, hogy ez nem eshet egybe a nyelvvizsgával, hiszen a kettő követelményei eleve nem azonosak. A ösz- szevont érettségik — és felvételi vizsgák körét (szakközép- iskolások kérésére) bővítették. (Mindenütt, ahol ennek az ésszerű föltételei megvannak). De az érdeklődés sajnálatosan csökken e vizsgaforma iránt. Ezután hangoztatta, hogy erősödött az iskolai demokratizmus, javult a tanár—diák viszony az utóbbi két évben. A véglegesített új rendtartások előkészítésében a tanulóifjúság is részt vett. A fiatalok többsége helyesen él jogaival, kötelességeivel. Az örömteli megállapításba azonban üröm is vegyül. Miért? Az aktívak között passzív diákok húzódnak meg; a közéletben munkálkodók között közömbösek is. Néhányon csak a jogok demokráciájának a hívei, a felelősséget másokra hárítják. Egymásközti kapcsolatukban vannak a szocialista etikától idegen vonások is: durvaság, tiszteletlenség, útszéli hangnem. Ezzel kapcsolatban kiemelte: — Az iskolai rendtartások, házirendek, magatartási és mozgalmi minősítésrendszerek csak holt szabályok gyűjteményei maradnak, ha a közösség nem él a példa, a fékezés, a biztatás, a rendreűtasítás jogával, kötelességével; ha a helyes törekvések nem tudják sarokba szorítani a káros kinövéseket ... Az eddiginél bátrabban kell tudni követelni; a végzett munkát értékelni, elismerni, a kötelességmulasztást bírálni, szükség esetén okosan büntetni is . . . * Beszéde további részében több fontos két év előtti ajánlás sorsáról adott számot a miniszterhelyettes. A magatartás és szorgalom osztályzására vonatkozóan például módszertani levelet küldtek ki a nevelőknek; s a gimnáziumok első osztályában a félévi osztályozásra vonatkozó javaslatot is figyelembe vették — véglegesen az új tanterveknél döntenek róla. Ezután a következő évek oktatás- politikai terveiről tájékoztatta a diákparlamentet dr. Hanga Mária. Hangsúlyozta a nevelés- központú iskola fontosságát; szólt az őszi diákparlamentek tapasztalatairól, köszönetét mondva mindazoknak, akik segítették, segítik a diákok közéleti emberré való nevelését. A továbbiakban Nagy Imre miniszterhelyettes, majd dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára nagy érdeklődéssel fogadott korreferátuma hangzott el. Végül Kalmár Melinda (Salgótarján) elnökletével interpellációk következtek. Tóth Zsuzsanna (Komárom m.) hangoztatta: demokratizmus csak ott lehetséges, ahol valós célokért igazi közösségek munkálkodnak. A negatív jelenségek, az öntelt hangoskodás, trágárságok ellen pedig mindenkinek föl kell lépnie. Gazáig Andrea (Budapest) és Gép Ildikó (Baranya m.) a több turisztikai kedvezmény szociális fontosságára, illetve a szervezettebb középiskolai üdülőtáborok jogos igényére hívta fel az Állami Ifjúsági Bizottság figyelmét. összesen tizenegy interpelláció hangzott el. Délután városnézéssel, este diákklubokban tett látogatással töltötték idejüket a küldöttek. Ma délelőtt szekcióüléseken folytatódik az országos diákparlament. W. E. Kitüntetések, elismerések Ünnepi munkásőr egységgyülés Komlón Komlón, a pártbizottság székházában tartotta tegnap ró Sándor századparancsnok- helyettes olvasta fel a munkásdélután ünnepi egységgyűlését őrség országos parancsnokának a Csizmazia Gyula nevét viselő díszparancsát. Komló városi önálló munkásőr század. A nagyterem széksoraiCsuma János, a század szervezési csoportvezetője köszönban a húsz év előtti alapító tötte a résztvevőket és az el- tagok, ősz hajúak és a felnőtt nökségben helyet foglalókat, kor elején álló fiatal munkás- Az egységgyűlésen megjelent őrök, valamint családtagok foglaltak helyet a kenderföldi általános iskola Csizmazia Gyula úttörőcsapat pajtásainak díszsorfala között. Andriska János, a munkásőr század parancsnoka jelentette Bocz Józsefnek, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága titkárának, hogy az 1976-os kiképzési évet záró ünnepi egységgyűlésre a század felsorakozott. A Himnusz után az úttörőcsapat tagjai köszöntötték műsorral a résztvevőket, majd BorbiNagyobb ügyeimet az utakon1. Veszélyes az 56-os, 57-es és 58-as út A rossz látási és útviszonyok következtében a közúti közlekedési balesetek száma az utóbbi hetekben emelkedett. Az elmúlt héten Baranya megyében 12 közúti közlekedési baleset volt, egy személy életét vesztette, több személy súlyosan megsérült. A balesetek azért következtek be, mert a járművek vezetői járműveiket nem az út- és látási viszonyoknak, a síkosság, sárfelhordás, sűrű ködöt figyelembe véve vezették. A mór csúszó gépkocsiknál fékezéssel további súlyos helyzeteket idéztek elő. A közlekedésrendészet felhívja a gépjárművezetők figyelmét, hogy járműveik sebességének megválasztásánál feltétlenül vegyék figyelembe az út- és látási viszonyokat Különös körültekintésre hívjuk fel a figyelmet az 56-os, 57-es, 58-as sz. útvonalakra, ahol a balesetek többsége történik. Ezeken az útvonalakon a járművek vezetői fokozott körültekintéssel és óvatossággal közlekedjenek. Felhívjuk a termelőszövetkezetek figyelmét az utakon a sárkihordások megakadályozására, illetve annak eltakarítására. Közlekedésrendészeti Osztály Amibe beletanul és amiből kinő A felszólalás igazi téma volt A gimnázium közművelődési bizottságának munkájáról, a „dühöngőkről", azaz a grun- dokról, az alapszintű vezetők feladatairól és a közéleti emberek mindennapi felelősségéről beszélt a diákparlamenten. Nyugodtan, elfogódottság nélkül, minden lényegest összesűrítve a tíz percben. Egy diákarc a háromszáz közül: Gál László negyedikes, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. — Lehet, hogy a többiek egy kissé „melldöngetősnek” gondolták, amiket elmondtam. De tényleq így van. Főleg a fiatalabb tanárok, igen sokat segítenek a KISZ-munkában, és koordinálják a város és az iskola közötti együttműködést. Az énnekkar és a diákszínpad üzemeknél, vállalatoknál ad műsort Cserében társadalmi munkában segítenek az iskolai klub építésében és egy rádiós stúdió felszerelésében. A gimnáziumnak saját kiállító terme is van. Ez a városban élő művészek és a diákok állandó találkozási fóruma. A gimnázium mindent megtesz, hogy olyan alapot adjon az önművelés igényének kifejlesztéséhez, hogy ha valakit nem nógatnak, akkor is, kényszer nélkül is tegye. — Ha most nem mint hozzáEgy rádióriport nyomán... Nem szégyen a munka Valamikor, sok éve, meg- illetődötten, elszorult torokkal álltam néhányad-magam- mal a Fűtőberendezések Gyára udvarán, rekkenő júliusi délelőtt. Ruhánk új és raktárszagú volt, s természetesen jóval nagyobb, mint mi, hetedikes gyerekek. Jóska bácsi mutogatott meg a nagyműhelyben mindenfélét, aztán napok múlva megszoktuk a koránkelést, buszozást, villamosozást, a gyárudvar vasszagát, s amikor ötven forintért jegyeztünk békekölcsönt, egészen felnőttnek éreztük magunkat. Szeptemberben mentünk vissza az iskolába, tele élménnyel, me- sélés iránti vágyakozással. Mindent éreztünk — öntudatot, kevélységet, a többiekkel szembeni lekicsinylést, — csak szégyent nem. Dicsekedtünk is. Dicsekedtünk a keresetünkkel, a gyári belépőnkkel (ma is megvan a Klement Gottwald Villamossági Gyári belépőm), amit elloptunk, hogy mutogathassuk. Később, az évek során találkoztam olyan orvostanhallgatóval, aki bányában dolgozott igen keményen, hogy kevésbé tehetős szüleinek gondjain enyhítsen, s később ugyanott segélynyújtó lett, az egyetem közben. És hány olyan egyetemistával találkoztam, aki iskolai tanulmányai mellett valamilyen munkát végzett! A legkülönbözőbb munkákat ám, nem csak afféle szalonképeset. Volt, aki zöldséges ládákat cipelt éjszaka, aki rendszeresen pakolt ki vagonokat, aki maszek üvegtechnikus mellett segédkezett — egyik sem szégyenkezett, egyik sem csinált belőle titkot. Nem hallottam egyiktől sem, hogy emiatt kicsúfolták volna társaik. Szórakozottan figyeltem a rádió tegnap délelőtti műsorát — a Patyolat (fővárosi Patyolat) munkaerőhiányáról volt szó egy riportban, s az is elhangzott, hogy a korszerű, drága gépek mellé felvesznek egyetemistákat, otthon ülő háziasszonyokat is négy—hat, vagy akár nyolc órás munkára is. Nem figyeltem, rendjén valónak ítélve a dolgot, de a riporter makacskodása meghökkentett. „De ugye nem fog eldicsekedni az egyetemen, hogy a Patyolatnál dolgozik? Nem fogják-e csúfolni emiatt? Mit szól a mamája?" Szégyen volna ez? Valami alacsonyrendű dolognak tartjuk a munkát, ami dehonesz- táló ránk nézve? Fölösleges volt ezeket a kérdéseket feltenni — megítélésem szerint. Inkább azt kérdeztem volna én, hogy többnek érzi-e magát, mint egyszerű egyetemistának? (Az „egyszerű munkás" mintájára.) És inkább próbáltam volna kideríteni egy ilyert riportban: vajon ez a módi, hogy valaki betanul egy gépen dolgozni, vállalja a tisztes — és valljuk be, nem túlságosan sok — keresetet, nem rangosabb-e, mint ha teszem azt napi nyolc órában kalákában malmozik a kezeivel, netán másokat károsít, vagy a társadalmat, egyszóval inkább lop? De mi a tolvajt sem csúfoljuk. Törvény szerint megbüntetjük. A hallottak szerint azt csúfolják, aki dolgozik. Furcsa. Kampis Péter szólót, parlamenti delegáltat, hanem a sportolót, szórakozó tizenévest, a diákot kérdezem? — Évek óta 'kosárlabdázom és nem csak mint diáknak, hanem egyébként is kedvencem a matematika. A számok, a rendszerbe foglalás. Elméleti matematika szakra szeretnék jelentkezni az „Eötvös”-re, később pedig felvenném a filozófiát is. A középiskolai tanulmányi verseny első fordulóján már túljutottam. A tanulás, a sport, a KISZ-élet elég sok időt elvesz. Ha egyébre is jut idő, olvasok. Hemingway a kedvencem. És néha firkálga- tok, írók is. ezt-azt. De majd kinövöm biztos, úgy, mint a farmeromat. V. A. Gallusz József, a Komló városi Pártbizottság első titkára, Thurzó Károly, a munkásőrség országos parancsnokságának képviselője, Valkai József, a munkásőrség Baranya megyei parancsnoka, Nagy Ferenc, a Komló városi Tanács elnökhelyettese, Páva Zoltán, a városi KISZ Bizottság titkára és Csizmazia Gyutáné, a mártírhalált halt névadó özvegye. Az egységgyűlés résztvevői tisztelet- adással adóztak a soraikból eltávozott munkásőrtársaik emlékének. ünnepi beszédet Gallusz József mondott, melyben méltatta a munkásosztály hősi hagyományait ápoló, a munkáshatalmat fegyverrel is megvédő, a napjainkban is jelentős politikai erőt képviselő, acélkék egyenruhás munkáshadsereg érdemeit. Az ünnepi beszéd után kitüntetéseket adtak át a legeredményesebben dolgozó munkásőröknek. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben Csuma János részesült. A Szolgálati érdemérem kitüntetést és az emlékplakettet a 20 éves szolgálatért tizennyolc, a tizenötéves szolgálatért négy, a tízéves szolgálatért egy munkásőr kapta meg. Hét tartalék állományú munkásőr emlékplakettet, tíz leszerelő, illetve tartalék állományba vonuló emlékérmet, három Kiváló parancsnok kitüntetést és öt Kiváló munkásőr jelvényt kapott. A kitüntetéseket Csordás Antal alapító munkásőr köszönte meg a társai nevében. A megyei munkásőr parancsnok és a századparancsnok által adományozott kitüntetések átadása után Bocz József olvasta fel a megyei párt- bizottság, a munkásőrökhöz intézett köszöntő levelét. A csapatzászló előtt 12 új munkásőr tette le az ünnepélyes esküt, majd Sármány Ferenc alapító munkásőr átadta fegyverét Németh István új munkásőrnek. Az ünnepi egységgyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Hazaérkezett dr. Szekér Gyula Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese szombaton hazaérkezett Havannából. A kubai fővárosban a KGST végrehajtó bizottságának 79. ülésén, valamint a magyar—kubai gazdasági és műszaki tudományos együttműködési vegyes bizottság VI, ülésszakán vett részt. Az EIVRT Soplana Gépgyára felvételre keress — Esztergályos — Marós — Köszörűs szak- és betanított munkásokat. 0 Vidékieknek munkásszállást biztosítunk. 0 A forgácsoló szakma megszerzésére lehetőséget adunk. Jelentkezni lehets Pécs, Szalai A. u. 8., felvételi iroda Telefon: 15-277/77
