Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-18 / 67. szám

Dóra jelenti... A háborút Svájcban nyerték meg? Somogy festője A MERÉNYLET Haimos Károly Nemcsak hazánkban, külföl­dön is mind nagyobb sikere van dr. Radó Sándor „Dóra je­lenti . . című könyvének. A nemzetközileg elismert földrajz­tudós a II. világháború éveiben a szovjet hírszerzés svájci cso­portjának vezetője volt, ma 73 éves és kitűnő egészségnek ör­vend, telve munkalendülettel vezeti a Földügyi és Térképé­szeti Hivatal térképészeti főosz­tályát. Irodájában fogad. — Minden ellenkező híreszte­lés ellenére élek — mondja mo­solyogva. — Ezt csak azért em­lítem, mert japán lapokban megjelent, hogy harminc évvel ezelőtt a Szuezi-csatornából holtan húztak ki - zsákbavarr- va ... íróasztalán, a fotelekben és a szobában mindenütt térké­pek.- Egy kicsit összejött a pos­ta, mert szabadságon voltam — mondja. „Találomra” kézbe vesz a sok térkép közül kettőt. — Ezt a spanyol haditengeré­szet, emezt pedig az angol ad- miralitás küldte... Hozza a posta úgyszólván a világ minden tájáról a térképeket ide ... AZ ÉLET HOZTA ÍGY Könyvéről kezdünk beszélget­ni.- Mi késztette a professzor urat arra, hogy a II. világhábo­rú után 25 évvel megírja a történteket? — Volt indokom bőven. Egyik például, hogy a II. világháború­ban Svájcban kifejtett tevé­kenységemről az utóbbi időben világszerte könyvek, cikkek je­lentek meg — ezek közül sok telve ferdítésekkel, hazugságok­kal. Két francia újságíró pél­dául „A háborút Svájcban nyer­ték meg” címmel könyvet írt, és ebben mindenáron azt akar­ják bizonygatni, hogy a Vörös Hadsereg győzelmét nem a fronton elért sikereinek, hanem a szovjet hírszerző szolgálat svájci csoportjának köszönheti. Képtelenség! Az igazság: a há­borút a szovjet hadászat fölé­nye nyerte meg. Azt is terjesz­tik rólam, hogy speciális kikép­zést kaptam. Ez sem felel meg a valóságnak sohasem jutott eszembe, hogy hírszerző legyek, számomra mindig a tudomá­nyos munka volt a legfonto­sabb, ezt tanultam, ez érdekelt, a földraiz, a térképészet. Aztán, hogy yéletemből néhány évet hírszerzéssel tölöttem - az élet hozta így .. . Amikor felkértek rá, vállalkoztam, mert mélysé­gesen gyűlöltem a fasizmust, és nagy tisztelettel viseltetem a Szovjetunió iránt. Újpesten született, szülei egy­szerű emberek voltak. Kereste a politizáló emberek társaságát, 1918-ban belépett a Kommu­nisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság idején — még 20 éves sem volt — már egy tüzérosztály politikai bizto­sa. A Tanácsköztársaság után Ausztriába megy, az egyetem földrajzi előadásait hallgatja, Bécsben megalapítja az Orosz Távirati Irodát. Részt vesz Moszkvában a Kommunista In- ternacionálé III. Kongresszusán, VASÁRNAPI M E t L E K t E T aztán Bécsből Németországba költözik, folytatja egyetemi ta­nulmányait. Ide is követte élet­társa, Lene Jansen, aki később Clara Zetkin titkárnője lett. Le­ne - Németország Kommunista Pártjának alapító tagja — mindvégig hűséges segítőtársa volt a hírszerző munkában is. — Hogyan került Svájcba, Radó elvtárs? — A földrajzi és térképészeti munkáimban elsősorban a Szovjetunióval foglalkoztam. Ki­adtam a Szovjetunió első, kül­földön megjelent politikai tér­képét. Később, amikor — 1924- ben - a német rendőrség már nagyon felfigyelt rám, a Né­met Kommunista Párt vezetősé­ge tanácsára a Szovjetunióba költöztem. Két évvel később visszamentem Berlinbe, ahol megszerveztem a TASZSZ fotó­ügynökség fiókját. Aztán Pá­rizs következett. Itt sikerült lét­rehozni az Inpress antifasiszta sajtóirodát, majd 1936-ban Genfbe költöztem családommal, ahol Geopresse néven térkép- szolgálatot szerveztem. Közben o háború előjelei mutatkoztak, a fasiszta Olaszország 1935- ben megszállta Abesszíniát, a köztársasági Spanyolország frontjain elkeseredett küzdelem folyt Franco hadseregét támo­gató világreakció erőivel. Ter­mészetes, hogy ebben a hely­zetben a szovjet kormány is kénytelen volt biztonsága érde­kében több intézkedést tenni, figyelemmel kellett kísérni az agresszorokat. Ennek a fontos feladatnak a megoldása rész­ben rám hárult. Vállaltam a szovjet hírszerzés svájci csoport­jának vezetését. Tudományos munkásságom és az irodám jó „fedőszervnek bizonyult" és Genfben, semleges állam terü­letén fejthettük ki munkánkat. JÚNIUS 22. — Az információkat rejtjeles táviratokban küldték? — Több táviratot küldtünk a moszkvai központba — ezekből többet idézek könyvemben. Idézet az egyik táviratból: „1941. fl. 21. Direktornak. Egy svájci tiszttől nyert érte­sülésünk szerint Németország­nak jelenleg 150 hadosztálya van keleten. Véleménye szerint Németország május végén tá­madni fog. Dóra" — Ki volt a Direktor? — Moszkvai felsőbb kapcso­latunk. Dóra pedig én, Radó, Dóra . . . Miután ezt a táviratot elküldtük, rövidesen egy másik hírforrásból tudomásunkra ju­tott a támadás pontos időpont­ja: június 22. Azonnal értesí­tettem Direktort Vártuk a júni­us 22-ét. Az nap reggel bekap­csoltam a rádiót, és ekkor hal­lottuk Hitler nyilatkozatát, fölé­nyes, rikácsoló hangját, beje­lentette, hogy elkezdődött a harc a bolsevizmus ellen ... Titkárnője feketét tesz elénk. — A háború után értesültem arról, hogy Richard Sorge Ja­pánból szintén előre értesítet­te a szovjet vezérkart a néme­tek háborús készülődéséről — mondja, miközben kavargatja feketéjét. — Ismerte professzor úr Sor­get? — Ismertem, utoljára akkor találkoztam vele, amikor a Nagy Szovejt Világatlasszal kapcsolatos tudományos ügyek intézése végett Moszkvában jártam. A Prága étteremben fu­tottam össze régi berlini isme­rősömmel. Nem is sejtettem, hogy a szovjet hírszerzés egyik vezető munkatársával beszélge­tek. A sztálingrádi csata idején — a központtól kapott egyik távirat így hangzott: „1942. XI. 10. Dórának. Ellenőrizze Tayloron és más forráson keresztül: 1. Hol van most a 11. és 18. páncélos hadosztály és a 25. gépesített hadosztály, amelye­ket azelőtt Brjanszk—Bolhov frontszakaszán vetettek be? 2. Megvan már Welch's had- serpgcsoportja? összetétele és hadseregtörzsei? 3. Megvan már Guderian hadseregcsoportja? Mely had­seregek tartoznak hozzá? Hol vannak a törzsek? Direktor" — Hírszerzőim segítségével igyekeztünk a válasszal. A hoz­zám befutó információkból ter­mészetesen mindig alaposan „válogatnom” kellett. Igyekez­tem ismereteim alapján a leg­jobbnak vélt információkat to­vábbítani Moszkvába. Idézhetek egy táviratot, amelyet a Köz­pontból kaptunk: „Fejezze ki Lucynek köszönetünket a jó munkáért. Az ön csoportjának utolsó információja a középső frontszakaszróf igen, fontos.” Kis szünet után folytatja: — A sztálingrádi csata kifej­lődése során értesítést kaptam kitüntetésemről. Később közöl­ték velem: Lenin-renddel tün­tettek ki. A KURSZK! CSATA — Könyvében egyik jelentős fejezet a kurszki csatával fog­lalkozik. — Sztálingrádnál halálos se­bet kapott a német hadsereg. De még korántsem adták fel a küzdelmet, sőt a hitleri főha­diszálláson kidolgozott „Cita­della” elnevezésű terv szerint Kurszknál akarták szétzúzni a támadásba lendült Vörös Had­sereget. Mi is elérkeztünk hír­szerző tevékenységünk legfonto­sabb, a kurszki csatát megelő­ző szakaszához. Ismét az infor­mációkat adó táviratok sokasá­gát küldtük. A támadó 70 né­met hadosztály közül 30 meg­semmisült. A Vörös Hadsereg aztán végleges győzelmet ara­tott A háborút a frontokon döntik el. A győzelemhez ma­gasrendű hadászati tudomány, jól kiképzett hadsereg, fegyve­rek és még egy sor előfeltétel szükséges. Kell hozzá termé­szetesen egy jól működő hír­szerző apparátus is. Leveszi szemüvegét törölgeti: — De nemcsak a frontokról szereztünk információkat — mondja. — Például a táborno­kok Hitler elleni összeesküvésé­ről is tudomást szereztünk... — Nem tartottak a lebukás­tól? — Természetesen keresett bennünket a német katonai el­hárítás, a mi csoportunk genfi adóját is bemérték. De addig sokezer információt küldtünk. Végülis — 1943 végén meg kel­lett szüntetni tevékenységünket. összeköttetésbe léptek a francia partizánokkal. — A partizánhadseregben — amelynek létszáma itt körülbe­lül 50 000 fő volt — Lenének fő­hadnagyi, nekem alezredesi rangot adtak ... Aztán eljutot­tunk Párizsba, itt tudtam meg, hogy csaknem minden rokono­mat elpusztították az ausch­witzi koncentrációs táborban, édesanyámat is... KI VOLT RUDOLF RŐSSLER ? — Könyvében megemlíti szá­mos munkatársa nevét, — köz­tük Rudolf Rösslerét, akitől a legértékesebb információkat kapta. De hogyan és kitől kap­ta információit a német anti­fasiszta emigráns Rudolf Röss- ler, fedőnevén Lucy? Elmosolyodik. — Ezt én sem tudom. Sok fej­törést okozott a himmleri titkos- szolgálatnak is. Ök sem tudták kideríteni. Ez a kiváló hírszerző 1958-ban halt meg, sírba vitte titkát. Igaz, van egy feltevés, miszerint röviddel halála előtt elmondta egy svájci barátja fiának. De az volt a kérése, hogy csak húsz év múlva be­szélhet erről. Egy évvel Rössler halála után ezt a fiatalembert halálos autóbaleset ért».-. — Milyen nyelveket beszél, professzor úr? — Anyanyelvem magyar, be­szélek oroszul, németül, ango­lul, franciául, de megértetem magam olaszul, spanyolul ... — Eddig hány nyelven jelent meg a könyve? 1 — Tizennyolc országgal van kiadói szerződés . . . Eddig meg­jelent németül az NSZK-ban. svédül, franciául, olaszul, szerb- horvát nyelven, — szovjet folyó­iratok közölték. íróasztalának fiókjába nyúl. Env piros kötésű könyvet vesz elő. — Ez például a svéd kiadás. Aztán egy borítékot mutat, tele fényképekkel: — Most jönnek majd a fotóriporterek, ezekről a képekről másolatot készíte­nek, mert az NDK-ban is meg­jelentetik egy képes újság­ban ... — Sok levelet hoz a posta. Olaszországból kaptam nemrég egyet, azt írja, hogy szeretne velem kezet fogni. írtak a Szov­jetunióból, Nyikolajevből, — ró­lam elnevezett múzeumot sze­retnének nyitni, anyagot kémek tőlem .., Sokat utazom, most is készülök, néhány nap múlva New York-ban lesz egy térké­pészeti konferencia ... Jóízűt nevet, amikor orról be­szél, hogy van egy-két ország, ahová nem enqedik be, mert „azt hiszik, most is hírszerzéssel foglalkozom”. NEMZETKÖZI VILÁGTÉRKÉP Világszerte ismert a neve, tudományos munkássága. Ta­valy Kanadában megválasztat-' ták a Nemzetközi Tematikus Térképészeti Bizottság elnöké­nek. — Rövidesen készen lesz az egységes, nemzetközi világtér­kép — mondja. — Tíz évi mun­kánk fekszik benne. Az ezeréves jubileumát ün­neplő Esztergomban nemzet­közi klasszikus gitárfesztivált és szemináriumot rendeznek a nyáron, tovább ápolva ez­zel azt a gazdag hagyo­mányt, amely Esztergomot a zenével összeköti. Az eszter­gomi zenei emlékek választé­ka nagyon gazdag. Ezúttal két nagy zeneszer­zőnek, Beethovennek és Liszt­nek Esztergommal való kap­csolatát idézzük fel. Dr. KáL- mánti Béla amatőr néprajz­gyűjtő, az Esztergomi Tanító­képző Intézet tanára dolgoz­ta tel ezeket az emlékeket. Alig kezdték meg az ország legnagyobb 'templomának, a Bazilikának az építését, ami­kor 1823-ban Beethoven fel­ajánlotta „Missa solemnis" című nagyszabású müvét az avatóünnepségre. Levelében, amelyet Rudncry Sándor her­cegprímásnak irt, arra is fel­hívta a figyelmet, hogy a mű nemcsak egyházzenei bemu­tatásra alkalmas, hanem ora­tóriumként világi hangverse­nyeken is előadható. Ajánla­tát a hercegprímás az épít­kezés kezdeti állapota, sok gondja és költsége (a szerző ugyan csupán 50 dukátot kért a zenemű partitúrájának má­solási költségeiért) miatt nem fogadta el. Később Liszt Ferencet kér­ték fel magyarországi látoga­tása során egy ünnepi mise komponálására. Világhírű A Kisgrafikai Értesítő 1971. áprilisi számában olvastam Harmos (Handwerck) Károly festőművészről. Talán átsiklot­tam volna a neve felett, ha nem veszem észre, hogy Pécs mel­letti Somogy községben szüle­tett. Ismerem a pécsi és bara­nyai művészeket, az elszárma­zottakat is, de Harmos nevé­vel még nem találkoztam. A Művészeti Lexikon 1966- ban megjelent kötetében a kö­vetkezőket olvassuk. „Harmos Károly (Handwerck) Somogy községben született 1879. no­vember 28-án. Festő és grafi­kus. A Mintarajziskolában és Münchenben tanult, Pécsett majd Komáromban volt rajzta­nár. 1917-ben a Nemzeti Sza­lonban, 1932-ben az Ernst Mú­zeumban, 1935-ben Pozsonyban állított ki. Különös figyelmet keltettek fantasztikus tárgyú de­koratív rajzai. Számos rajza je­lent meg külföldi folyóiratok­ban, többek között a „Stúdió”- ban. Több müve található cseh­szlovák múzeumokban." A szlovákiai művészettörténé­szek többet tudnak róla. Szé­kely Bertalan mellett tanult és a főiskola elvégzése után hosz- szú éveket töltött külföldön, majd Szentendrén is tanárko- dott Később Észak-Komárom- ban kapott állást és ott élt 1956. januárjában bekövetke­zett haláláig, amiről a Művé­szeti Lexikon szerkesztőinek 1966-ban még nem volt tudo­másuk, mint arról sem, hogy nemcsak Pozsonyban, hanem számos külföldi kiállításon sze­repelt és képei Európa minden számottevő nagy múzeumában megtalálhatók. Vérében volt a grafikai haj­iam, a rajzolás életeleme volt „Esztergomi miseu-je (amely­nek eredeti címe szintén Mis­sa Solemnis volt), 1856 máju­sában készült el. A korabeli konzervatív körök, a zeneszer­ző ellenfelei azonban külön­féle akadályokkal próbálták meggátolni a rendkívül mo­dern hangvételű kompozíció előadását. Végül is sikerült megküzdeni az intrikákkal. Liszt az év augusztus 12-én érkezett Pestre, és egy 90 ta­gú együttessel megkezdte a próbákat. Nagy segítségére volt Mosonyi Mihály zene­szerző, akivel akkor szövődött mély, őszinte barátsága. A nyilvános főpróbákat a Nem­zeti Múzeum dísztermében tartották, majd az együttes 29-én Liszttel együtt hajóval érkezett Esztergomba. A mű zenei nagysága ma­gával ragadta az avatóün­nepség résztvevőit. A nagy si­ker mellett sok érdekes epi­zódot jegyeztek fel a korabe­li krónikások. A hercegprímás diszebédjén a második asz­talnál jelölték ki Liszt helyét. Erre a nagy művész lesétált a Dunán horgonyzó hajóra, és ott ebédelt a muzsikusok­kal együtt. Utána résztvett a városi népünnepélyen, ahol csapról folyt a bor. Kalapját a csorgó bor alá tette, és úgy mondott köszöntőt. Este a fáklyás felvonuláson a muzsi­káló cigánybandával együtt az újjongó tömeg élén vo­nult végig a városon. Mint epikus alkotóművész, aki amellett rendkívüli képzelő- és kifejezőerővel oldotta meg mű­vészi feladatait, a tehetség tör­vényeinek megfelelően pályája indulásakor gazdagon ontotta az irodalmi mondanivalót fest­ményeiben és rajzaiban egy­aránt Elek Artúr írta róla, hogy Harmost „az Isten is arra teremtette, hogy egy nogykép- zeletű költő tolmácsolója le­gyen". Nem, adatott meg ez a sze­rencséje, pedig hogy mire volt képes illusztrációiban, bizonyít­ják Achim von Armin: Fürst Ganzgott und Sänger Halbgott (Bécs—Lipcse 1924.) című mű­höz készített káprázatoson szí­nes lapjai. Értett az iniciálé­hoz, keret kezdő- és záród*. szekhez, vonalas rajzhoz, folt­szerű színes, akvarellszerű meg­oldáshoz egyaránt Koránok e célokat szolgáló anyagi lehető­ségei rendszerint itthon útjai állták annak, hogy kiadóitól te­hetségéhez méltó megbízásokat kapjon. A János Vitézhez is csak fekete-fehér rajzok készül­hettek, a Pál utcai fiúkhoz — akvarellszerű lavírozott tusraj­zok. Több könyvhöz készített színes illusztrációkat, ezek <®e irodalmi alkotások kevésbé vol­tak jelentősek, az illusztrációié ezért fölibe nőttek a szövegnek. Némelyik könyv rajzain tiszta szecesszióval lehet találkozni, de mindig egyénien, nem egy­szerűsítve le a dekoratív síksz«. rűség felé, noha gyakran széles foltokkal tölti ki a teret és pont­szerűen oldja fel a hátteret. A motívumok között sok a keleti eredetű, az ábrázolt arcok kö­zött pedig az őt körülvevő em­berek ismerhetők fel. Illusztrált számos magyar, né­met és szlovák nyelvű könyvet, tankönyveket, többek között Borka Géza Verseskötetét Féjs Géza: Élet és álom című mese- könyvét Fametszetein élesen határoftm el egymástól a fekete és fehér színeket másokon vonalkázás, ■sál árnyalatokat vitt a felületre fokozva ezáltal a fényhatást Illusztrált budapesti, londoni, bécsi, komáromi kiadóknak, szövegben és rajzban teremtett két imposztor alakot, Pruty-t és Zupi-t. A rokonszenves fickókról szóló történetei a Szivárvány Könyvtár 2. számaként láttak napvilágot 1930-ban saját raj­zaival. Alkalmi grafikák terve­zésével is foglalkozott különbö­ző európai folyóiratok felkérésé­re, azonban ezek csupán mel­léktermékei munkássága főirá­nyának, de életművéhez és sok­oldalúságához hozzátartoznak. Festő, de inkább illusztrátor a szónak olyan értelmében, hogy az élet és jelenségei, fantaszti­kus elképzelésekké alakulnak benne. Sok a mondanivalója, formai is tartalmi is, s minden közölnivalója a kifejezésnek eredeti módját és eszközeit ta­lálja meg. Képzelete a fantasz­tikum világában van leginkább otthon. Pécsett dr. Hámori Károlynál egy 12X12 centis akvarellre fi­gyeltem fel, címe „Attentat” — (Merénylet) és alatta a név: Harmos Károly. A kiállítási bé­lyegzőkből meqállapítható, hogy egy brnoi kiállító gondo­zásában került kiállításra, ahol 300 koronáért adták el. Pécsről elszármazott művész egy pará­nyi alkotásában tehát mégis itt él közöttünk, Dr. Takács József — Garay Ferenc — Liszt köszöntője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom