Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
mS, április 7. pixnanraii mrom 5 A kulturális élet fő gazdasági kérdései Irta: Garamvölgyi Károly pénzügyminiszter-helyettes Mint arról az előző cikkben szó esett, a kultúrpolitikai vezetés számára létre kellett hozni olyan közgazdasági befolyásoló eszközöket, amelyek a kulturális érdekek védelmét biztosítják. Ilyen gazdasági eszköz a kulturális alap s a járulék, melyek az új gazdasági mechanizmusban jelentős feladat betöltésére szolgálnak. A kulturális alap rendeltetése, hogy fokozott anyagi támogatásban részesítse a fontos, eszmeileg és művészileg értékes alkotások létrehozását és közönséghez juttatását. Másrészről, segítse az alacsonyabb jövedelmű rétegek, és az ifjúság kulturális igényeinek kielégítését, valamint a még ma is létező kulturális fehér foltok felszámolását A kulturális alap részére az állami költségvetésből, valamint a kulturális járulékokból olyan bevételi forrás áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy az eddigieknél hatásosabb támogatásban részesítsük a számunkra fontos műveket, szolgáltatásokat fgy a vállalatok és az intézmények most már gazdaságilag is érdekeltek abban, hogy e fontos művek kiadásra, illetve bemutatásra kerüljenek, tekintettel arra, hogy ez anyagilag számukra sem kedvezőtlen. A kulturális alap egyébként a művelődésügyi miniszter, s az egyes kulturális ágak országos összefogóinak, szakértő tanácsának közvetlen rendelkezésére áll és kerül felhasználásra. Az állami költségvetésből az induláshoz az országgyűlés tízmillió forint többlettámogatást szavazott meg. Ez az ösz- szeg átsegíti a kulturális alapot az indulás nehézségein és lehetőséget ad arra, hogy már 1968. január elsejétől betölthesse a kultúrpolitikát befolyásoló, közgazdasági szabályozó funkcióját. Mint arról szó esett, az alap legjelentősebb forrása a kulturális járulék: olyan szabályozó eszköz a kulturális élet területén, amely több feladatot tölt be. Elsősorban befolyásolja a vállalatok és intézmények jövedelmezőségét, emellett anyagi bázist is teremt az értékes alkotások létrehozásához. Egyfelől korlátozza a kizárólag szórakozást nyújtó művek, szolgáltatások olyan arányú bővítését, amely az értékes alkotások háttérbe szorításához vezetne; (azáltal, hogy mintegy termelési adóként ezeket többletköltséggel, a járulékkal terheli), másfelől finanszírozza a kulturálisam értékeset. A járulék kivetésére, behajtására vonatkozóan már megjelentek a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezései, Egri beszámoló A Janus kórusának sikere ,,Summáját írom Egőr várának / Megszállásának, viadaljának ...” — csendült fel a Tinódi-ének a pécsi Janus Pannonius Gimnázium leány, kórusa tagjainak ajkán Egerben, az 1744-ben Foglár György jogi iskolája idejében épült kollégium, ma Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium épülete előtt. A hosszú út végén, melyet csak Budapesten a Farkasréti temetőben Kodály Zoltán sírjánál lerótt néhány perces kegyel etes tisztelgés, Fancy című müvének: .........Hát h alál harangja mondd, hogy hangzik ding, dong ...” el- éneklése szakított meg, itt fogadták a vendéglátók a pécsi kórustagokat, az őket elkísérő Kiss Elemér középiskolai laamelyeket az egyes ágazatoknál a következők szerint hajtanak végre: A könyvkiadásban járulék- fizetési kötelezettség alá esnek a csak szórakoztató jellegű művek (detektív-, kalandregények), valamint azok az ismeretterjesztő művek, amelyeknek kultúrpolitikai jelentőségük nincs (például szakács- könyvek, kézimunkakönyvek), továbbá mindazok a művek, amelyeket a miniszter kultúrpolitikai okokból járulékkötelesnek nyilvánít. A Kulturális Alapba befolyt könyvkiadási járulékból is támogatják a politikai és kultúrpolitikai szempontból fontos műveket és a művek egyes csoportjait. Támogathatnak sorozatokat, nagyobb vállalkozásokat, meghatározott műfaj- csoportokat. Így például igen célszerű a támogatás, ha bizonyos kevéssé tájékozott rétegek számára politikai vagy kultúrpolitikai témáról készülő sorozat kiadását segíti elő. Az ilyen esetekben a fogyasztói árat elsősorban a rétegek anyagi erőinek figyelembe vételével — tehát jóval az önköltség alatt — állapítják meg, hogy a kívánt cél elérhető legyen. A filmgyártás és a forgalmazás hazánkban már korábban is állami támogatásra szorult. Most a termelői árrendezés következtében mind a gyártás, mind a forgalmazás még jelentősebb terheket ró az állami költségvetésre. A támogatás rendszerével létrehozott új módszer azonban lehetővé teszi e területen is az aktív kultúrpolitikai irányítást. A forgalmazásra kerülő bélés külföldi filmek járulékfizetési kötelezettségét a film átvétele alkalmával osztályba sorolással állapítják meg. Az egyes filmeket kulturális értékeik alapján A), B). C) kategóriákba osztják. A C) kategóriába sorolt szórakoztató jellegű filmek kölcsöndíját úgy állapítják meg, hogy abban megfelelő arányban a kulturális járulék összege is benne legyen. Az így összegyűlt pénzt az A) kategóriához tartozó filmek forgalmazásának támogatására használják. A kultúrpolitikailag fontos filmek támogatása tehát a köl- csöndíj megfelelő csökkentése útján történik, s ezzel elérhető, hogy a forgalmazó moziüzemi vállalatok anyagi érdekeltsége biztosítva legyen a támogatott és a járulékköteles filmeknél egyaránt. Olyan támogatást adnak, illetve olyan kölcsöndíjcsökkentést hajtanak végre, amely a mozi átlagos nyereségét eredményezi. Ugyanakkor a járulékköteles filmeknél, a differenciált köl- csöndij útján, a járulékot olyan mértékben vetik ki, hogy e filmek vetítése esetén az átlagosnál magasabb nyereséget nulmányi felügyelőt, és dr. Tárkányi Ernőné nyug. igaz. gatónőt. A felsőtárkányi fonál vidám hangulatban eltöltött vasárnap délelőttöt pihenés követte, majd este az Egri Szakszervezeti Székház nagytermében hangversenyen mutatkozott be a helikoni aranyéremmel ötszörösen kitüntetett pécsi leánykar Ivasivka Mátyás vezényletével. A termet megtöltő közönség meleg ünneplésben részesítette a sötétkék egyenruhás, fegyelmezetten viselkedő, remekül összeforrott kórust. Az egriek tetszését főleg az nyerte meg, hogy a középiskolás kórusok megszokott műsorválasztása helyett a pécsiek olyan magas színvonalú programot szólaltattak meg, melynek során több ősbemutató is szerepelt. így ezen a hangversenyen került bemutatásra Békefi—Áprily: Március című kórusműve mellett Ivasivka Mátyásnak Janus Pannonius versére komponált, Bízzál a jövőben című kórusepigrammája. Nagy sikert aratott Várnai Ferencnek Radnóti versei ihlette Sóhajok cílefölözze és így ne fűződjék különösebb anyagi érdek e filmek vetítésének aránytalan meghosszabbításához, a műsorpolitikában e filmek eluralkodásához. A színházak — mint sajátos költségvetési intézmények — ugyancsak hosszú évek óta jelentős mértékű állami támogatásban részesülnek. Az új gazdasági mechanizmus körűimé nyei között a színházaknál is érvényesül a nagyobb önállóság a műsortervek összeállításában, egész szakmai és gazdasági tevékenységük megvalósításában. Hasonlóképpen a más művészeti területekhez, a művelődésügyi miniszter itt is kulturális járulékot vethet ki az elsősorban csak szórakoztató jellegű darabokra, és támogatásban részesítheti a társadalmi szempontból értékes produkciókat. Ennek elbírálása azonban nem úgy történik, hogy egyes műfajokat — például az operettet — hátrányban részesítik, hanem műfajtól függetlenül, a darabok eszmei mondanivalóját, megvalósításuk művészi értékét általában kultúrpolitikai funkciójukat veszik figyelembe. A miniszter a színházak műsorterveinek véleményezése alkalmából már előzetesen meghatározza, hogy a bemutatásra kerülő darab bevételéből milyen mértékű járulékot kell befizetni, vagy milyen összegű támogatást kíván nyújtani. (Meg kell jegyezni, hogy általában a darabok nagyobb részénél sem járulék fizetésére, sem támogatásra előreláthatólag még nem kerül sor.) A miniszter a járulék kivetésénél — nézőnként 0.50 forinttól 4 forintig terjedhet, vagy a tervezett bevételt meghaladó többlet 25 százaléka — a színház összes körülményeinek mérlegelésével dönt, olyan szempontok alapján, hogy például a bemutatandó darab mennyiben illik a színház profiljába, vagy a műsorpolitikai arányok magasabb vagy alacsonyabb kulturális járulékok kivetését teszik indokolttá. A járulékot a színház igazgatósága a helyárak felemelésével — részben vagy egészben — a nézőkre is átháríthatja. A képzőművészeti alkotásoknál — figyelemmel az itt forgalomba kerülő műtárgyak rendkívül sokféleségére — eltekintenek attól, hogy a miniszter egyenként határozza meg a járulékfizetési arányokat, illetve a támogatás mértékét. Az egységesített Művészeti Alap — amely most magában foglalja a régebbi Képzőművészeti, Irodalmi, Zenei Alapot — egy összegben fizet kulturális járulékot és a vállalatai útján forgalomba hozott termékek árát saját belátása szerint szabályozza. mű érdekes megoldású, prózai szövegmondót is alkalmazó alkotása. A Radnóti idézeteket Bemhard István mondta el. A közönség melegen ünnepelte a személyesen is megjelent szerzőt. Tillai Aurél néger spirituálé-feldolgozásán kívül ezúttal is elhangzott Kodály—Shakespeare: Fancy című műve, melynek szólóját Nemeshegyi Beatrix énekelte, valamint a Gigánysirafó. Az egriek számára újdonságként hatott Britten: A Ceremony of Carols című művének angol nyelven előadott két tétele, valamint Vecchi Sienai mulatságok című madrigálkomédiájának részlete. A zongorakíséret alkalmazkodó ellátásáért Liptai Sárát illeti dicséret. A vendéglátók részéről a négy éve működő Szakszervezeti Művelődési Otthon leány kamarakórusa lépett először a színpadra Dimény Judit vezényletével, aki mindvégig fáradhatatlanul gondoskodott arról, hogy a pécsiek jól érezzék magukat. Alkalmunk volt megismerni a Gárdonyi Gimnázium szimfonikus Kiss Attila rajza Északi rokonaink Háború és béke (A borogyinói csata) irodalma Kevéssé ismert területre kalauzolta el a TIT szabadegyetem irodalmi tagozatának hallgatóit szerdai előadásán dr. Szász Levente könyvtáros, aki a XX. századi finn regény irodalmat ismertette. A finn nemzeti irodalom kialakulása szinte dátumok szerint is rögzíthető: a svédnyelvűség századai után a Kalevala közreadása (1835. febr. 28.) és Aleksis Kivinek az 1870-ben megjelent Hét testvér c. különös, heterogén műfajú könyve végzik el a nagy áttörést, amelynek eredményeképpen megszületett a finn nemzeti irodalom. A XX. század irodalmából Frans Eemeli Sillanpää, Vainö Linna és Veijo ,Meri munkásságával foglalkozott részletesebben az előadó. Közülük Sillanpää (1888—1964.) volt az első, aki merőben új mondanivalóval, hanggal, stílussal és formával gazdagította a világ- irodalmat. A most 48 éves Väinö Linna a második világháború után új eszmékkel jelentkezett írói nemzedék legkiemelkedőbb prózaírója. Regényei — közöttük a magyar nyelven is olvasható A Sarkcsillag alatt c. trilógia kötetei — heves vitákat provokáltak éles társadalombírálatukkal. s a nemzeti történelem gyökeres átértékelésével. A modernebb eszközökkel dolgozó írói nemzedéket Veijo Meri képviseli, akinek magyarul egy laza szerkesztésű, anekdotákkal tarkított háborús témájú kisregénye jelent meg (Manilakötél), amely „a második világháború konkrét történelmi példáján leplezi le egy nemzetinek és hősiesnek vélt s hirdetett gesztus értelmetlenségét, öngyilkos lényegét.»» Érdekességként említette az előadó Yrjö Liipolának, a finn szobrászat nagy öregének magyarországi és pécsi vonatkozásokban bővelkedő memoárjait. Liipola ugyanis 1904-től mintegy 30 esztendőn át hazánkban tartózkodott, s pécsi származású feleségével együtt ma is sok szeretettel emlékezik vissza az itt töltött esztendőkre. zenekarát is. Műsorukból Moskovszky Vince vezényletével kiemelkedett Tartini hegedűre írt G-dúr concertó- jának II. tétele. Két összkari számmal ért véget a két gimnázium énekeseinek sikeres találkozója, melynek folytatására Pécsett, április 28-án kerül sor. Hétfőn délelőtt az egri várat tekintették meg a kórus tagjai, majd a Gárdonyi Gimnázium épületében rövid ünnepség keretében tisztelegtek a magyar népmesekincs nemzetközi kapcsolatának elemző kutatója. Heves megye szülötte, dr. Berze Nagy János emléktáblája előtt, aki e gimnázium tanulója volt. Hasonló rögtönzött ünnepséget rendeztek Gyöngyösön is, az 1634- ben alapított, jelenleg Vak Bottyánról elnevezett szakközépiskola előcsarnokában, ahol a 48-as nagy nemzedék tagjainak, Bugát Pálnak, Bajza Józsefnek, Vachott Sándornak és Vabot Imrének márványban megörökített neve mellett ott olvasható dr. Berze Nagy Jánosé, áki 1889—96-ig volt az iskola tanulója. — nt —■ A harmadik részt most tűzték a nagyvárosi mozik műsorára, a negyedik, befejező rész azonban a múlt hét nagy bemutató eseménye volt a fővárosnak, az ország egyetlen panoráma mozijának. Bondarcsuk gigászi vállalkozása, a tolsztoji mű filmtetralógiája tehát elkészült, s valószínűleg néhány héten belül A borogyinói csata után a befejező rész is műsorra kerül az ország más mozijaiban is, teljes választ adva a filmszakma és a filmközönség korábbi kérdéseire, sőt az aggodalmakra is. A borogyinói csata az első és a második rész után új rétegét tárja fel a nagy műnek. Az első rész, amelyet a költészetinek és a képzőművészeti értelemben vett színeknek valami fúl gazdag, már-már terjedelmes bősége töltött el, nem fukarkodva az érzelem romantikus hullámzásával sem; a második rész, amelyben lelassult az előző rész rendkívülien gazdag áradása, és kizárva magából a háborút (csupán a nyitó- és zárókép utal a napóleoni hadjárat, a háború előszelére) Natasa Rosztova belső világát, egy gyereklánynak a szerelemben való felnőtté válását ábrázolja — a harmadik rész viszont az orosz történelemnek s egyben az európai történelemnek is az egyik legdöntőbb és legvéresebb csatáját ábrázolja, szélesen hömpölygő teljességgel. Az orosz—francia háború legfontosabb eseménye volt 1812. szeptember hetedikén Moszkvától száztíz kilométerre nyugati irányban a borogyinói ütközet, ahol Kutuzov véres taktikai győzelmet aratott Napoleon iölájtt. Tolsztoj remekművében is jelentős súlyt kap az ütközet, nem csupán az enciklopédikus igényű gondolatkör, de a két férfihős: Andrej Bolkonszkij és Pierre Bezuhov belső világának mély ábrázolása szempontjából is. Bondarcsuk a harmadik részben — szinte árnyékelleníéteként a fehér béka hangulatát árasztó második résznek — a háború borzalmának ábrázolására, a látványra helyezi a súlyt. Fantasztikus gazdagságú színekkel, bravúros fényváltásokkal, roppant statisztériával, technikai anyaggal ábrázolja az öldöklő küzdelmet, a látszólag éríelmetlen halál karjában vergődő tízezreket, anélkül, hogy az aprólékos részletekre bontaná szét a látványt. A nagy technikai apparátus nagy veszélyeket is rejteget. A televízió épp a múlt héten tűzött műsorára egy érdekes riportfilmet a MOSZFILM-stúdióban folyó munkalabirintus- ról, közte ízelítőt adva Bondarcsuk filmtetralógiájának műszaki kulisszatitkairól is. Bondarcsuk nagy részben elkerüli a technika veszélyeit, s ez elsősorban annak tudható be, hogy nem áll meg a részletek romantikus-naturális ábrázolásánál, sokkal inkább tablót kíván nyújtani, olyan tablósorozatot, amelynek egy-egy képsora festőién és hangulatában ábrázolja a véres eseményt. Ha a film nyolcvan százaléka a csatáról szól is, ha hősei, Bolkonszkij és Bezuhov csak értetlenül, illetve elszorult szívvel kóvályognak a röpködő ágyúgolyók füzében, a lovas- és szuronyrohamok gyilkos lendületében — Bondarcsuk bámulatos nyugalommal emeli át a filmet a romantikus túlzások akadályán, megőrizve, nem is keveset az előző részek költői finomságából, de nem mellőzve azokat az eszközöket sem, amelyek egy ilyen mammutütközet nagyhatású ábrázolását biztosíthatják. A harmadik rész monumentalitása lenyűgöz, színei furcsa fájdalmat ébresztenek, aprólékossága, amely az első két részben — ha nem is volt zavaró jellegű, de lelassította a néző képzeletvilágát — beolvad a láng és füsttengerbe, szuronyvillogásba, ágyúdörgésbe, a Háborúba. A tetralógia többi részétől nyilván nem lehet A borogyinói csatát elválasztani, de mint önálló rész inkább a látvány erejével foglal le, semmint azzal a belső áradással, amellyel az előző részekben találkoztunk. A Háború és béke az orosz és a világirodalom legnagyobb művei közé tartozik. Remekmű. Erről a pontról indul ki az előzetes szakmai aggodalom is: vajon egy ilyen remekművet meg lehet-e ismételni a filmszalagon? Bondarcsuk már-már emberfeletti filmvállalkozásának első három, eddig látott része nem megismételni látszik a művet, hanem a műhöz tisztelettel igazodva annak színeit, alaphangulatait igyekszik ábrázolni, a mű gondolat, és érzésköreit. Ezt látszanak igazolni az eddigi, hangulatukban, érzésvilágukban különböző részek is. A Háború és béke gyakran munkára serkentette már a nagy színházi és filmrendezőket. Piscator dramatizálása máig izgalmas vitatéma, az amerikai filmtörténet pedig a legszebb lapjaira írhatta fel a Háború és béke megfilmesítését. Bondarcsuk filmje más oldalról, a nemzeti érzés és amonumentalifás oldaláról közelít a műhöz, a romantikus realizmus legjobb igényei szei- rint. Az egész mű — amelyet a forgalmazás valószínű folyamatos formában is elérhetővé tesz a közönség számára — véglegesíteni fog néhány szakmai megállapítást. Egy azonban eddig is biztos: Bondarcsuk négyrészes filmje együtt, költői hangulatában, méreteiben, technikai készségében páratlan munka. Tbicry Árpád
