Dunántúli Napló, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
1. A Pécsi Balett a Margitszigeten 4. A magyar balettművészet kétségtelenül legérdekesebb együttesének, a Pécsi Balettnak tulajdonképpen nincs elegendő szereplési lehetősége. Eck Imre és együttese nyilván azért is ragadja meg például a margitszigeti szabadtéri színpad kínálta lehetőségeket (akárcsak korábban a szegedi szabadtéri színpadon) — az alkalom, a produkció puszta lehetőségén túl még külön is csábító; színpad, de hatalmas méretekkel, melyek már-már balett-ellenesen gigantikus, különösen ha ismerjük a Pécsi Balett stílusát és viszonylag kis létszámát. Itt egy táncalkotásnak önmaga kiteljesítésén túl még a térség méreteivel is meg kell küzdenie, be kell bizonyítania, hogy a színpad íjbetáncolható”. s a környezet is illik a produkcióhoz, vagy legalábbis nem munkál kivédhetetlenül ellene. Mindez együtt olyan feladat, amely a még logkészebbnek tűnő produkcióban is az önmagával elégedetlen kísérletezés rokonszenves vonásait megcsillantó Eck Imre — és természetesen az együttes tagjai — számára a bizonyítás újabb lehetőségét nyújtja. *» A Pécsi Balett ugyanis már létrejötte, s legelső produkciói óta, egyvégtében bizonyít. Nem mindig saját jószántából, hanem sokszor a bizonyításra kényszerítve. Az első időkben igazolnia és bizonyítania kellett léte jogosultságát, aztán a kialakuló stílus, az újszerű táncnyelv,' az eltáncolt gondolatok, a filozofikus*— lélektani gyökerű táncalkotások elfogadtatásáért kellett küzdeni, szakmával, közönséggel egyaránt Miután pedig a balett elismertette és elfogadtatta önmagát, újabb küzdelem kezdődött; küzdelem a továbbfejlődéséért, a megtalált kifejezési formák gazdagításáért, egyre újabb és újabb területek meghódításáért Az együttes jelenleg körülbelül ebben a periódusban tart. Mindig is oda kellett minden produkciójára figyelni. Most ebben a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető idő szakban, kétszeres figyelmet érdemelnek és igényelnek Bécsi est — mondja új műsoruk címe. A kritikák hoszr szán elmélkedtek a cím helyességéó vagy jogosságán — meglehetősen feleslegesem A három táncalkotás három önálló, egymással sem zeneileg, sem a koreográfia stílusát tekintve egy kalap alá nem vehető mű. így is kell nézni őket: egy ellentétes elemekből felépített háromtételes mű. amelynek minden tétele kerek és lezárt egész, s alig fogja több össze az egyes részeket. mint az azonos előadógárda és az azonos koreográfus. Ez az „alig” persze igen sokat jelent. Mert akár Haydnt koreografál Eck Imre. akár Albán Berget. a zene inspirációja az ő alkotó egyéniségén keresztül formálódik mozdulatokká. Ilyen értelemben pedig ez az egyenletes szintűnek távolról sem tekinthető új műsor nagyonis tanulságos. Eck — ezt már sok alkotása bebizonyította — tulajdonképpen két zenei területen • mozog otthonosan; a preklasszikus muzsikában, s a huszadik század zenéjében. Bartókhoz közelebb érzi esetleg Vivaldit, mint Beethovent vagy Brahmsot, Sztravinszkijhoz Monteverdit, mint Berliozt. Nem újdonság ez: a modern zenei ízlésben Bartókért és Bachért együtt ra- jongani köznapi jelenségnek számít. Ami viszont Eckben a vonzalmak erővonalai nyomán kiformálódik, újszerű. Ahogy például Haydn G-dúr szimfóniáját tánccá formálja, abban egyszerre van jelen a klasszikus balett formanyelve, s ennek modern ízű alkalmazása, — egyrészt a klasszikus balettnél játékosabb megoldásokban, másrészt annál sokkal drániaibb, komorabbá súlyosodó mozdulatsorokban. A hagyományos balettkultúra és a friss, mai gondolatok táncbeli kifejezésének összefonódása Eck sok művében volt már meggyőző erejű és előremutató. Ilyen — a finálé nem is annyira befej ezet- lenségétől, mint inkább ki- munkálatlanságától eltekintve — a Haydn szimfónia koreográfiája is. Néhány részlet — az első és a harmadik tételben — a legjobbak közül való, amit az együttestől a hasonló jellegű művek tánccá formálásában valaha is láttunk. Míg Haydn Ecket táncstí- hisa és sajátos »tánc-gondolkodása” egyik, már biztonságosan kitaposott ösvényén vezeti néhány újabb lépéssel előbbre, Brahms A-dúr szerenádja a megoldatlan problémák sűrűjébe viszi. Ez a muzsika valahol, lényegét illetően, alkalmatlan a „meg- táncolásra”. Hatalmas romantikus ívei, homályos kavargása, töprengő és mégis formátlan zenei anyaga nem kívánkozik más közeg, mint a hangok után. A konkrét mozgás igénye idegen ettől a zenétől — s maga a zene is idegen Eck racionális-fegyelmezett gondolatvilágától. Szándék és megvalósítás, elképzelés és lehetőségek ellentétei feszülnek ebben a koreográfiában, — feszülnek, s maradnak megoldatlanul, mert jórészt megoldhatatlanok. Ennek a tisztázatlanságnak a jele a kosztümökre máskor oly gondosan ügyelő Eck „kihagyása”: a táncosok stilizált, római, görög vagy egyiptomi öltözékre emlékeztető ruhákban vannak, márpedig ennek a Brahms-mű- nek a szellemétől minden ilyenfajta klasszicizálás idegen. Az est harmadik száma az Albán Berg Lulu-szvitje zenéjére készült mű első pillanatra Eck kedvenc zenéi másik körébe tartozván — koreográfus és muzsika harmonikus találkozását ígéri. Sajnos, a találkozás elmarad, nehéz lenne eldönteni, hogy ki miatt inkább: Berg vagy Eck hibájából. A Lulu egy befejezetlen Berg-opera zenei anyagából készült, az opera pedig Wedekind két drámája nyomán írott szö- ve|könyvre komponálódott. Milyen lehetőség állott a koreográfus előtt? Vagy eltekint a szvit „cselekményessé- gétől”, és csak a zenére figyelve komponálja meg a táncokat, vagy pedig eltáncoltatja az ismert cselekményt. Egyik megoldás sem kielégítő: az elsőnél önkényes elképzelések tapadnak a meghatározott zenei gondolatokhoz, a másodiknál a cselekmény olyannyira rányomja bélyegét a táncra, hogy inkább pantomim, mintsem táncalkotás lesz belőle. A Lulu esetében az utóbbi történt. Hogy a zene érthetővé váljon, Eck eltáncoltatja a kis virágáruslány grandguignol történetét. De ez ia történet annyira mozgalrr hs, annyi minden történik böfijie, ráadásul annyira csak a külső „cselekmény”-síkon, hogy néhol a tánc nem tud Hőbb leírni, mint a zenét moz fásban „comicks”-osító se géd- eszköz. Furcsa kelepce: Berg zenéje erősen deszkrifcjfív, mégsem lehet igazán jól megeleveníteni. Ha a ’Píícsi Balett tagjai nem lenrAgnek közismerten jó par^^im- adottságokkal reudiWIcező művészek, s valamivel lei ívesebb színjátszó tehetséggel áldatnak meg, a Lulu, minden értelmező szándék, ellenére is, zavaros és ér ídlmet- len maradna. Nehéz, lenne eldönteni, hogy ki frtiatt inkább: Eck vagy Albiin, Berg hibájából. Ha egy művész megáll, ez gyakran egyenlő a lemaradással. Eck Imre és táncosai sem megállni, sem lemaradni nem akarnak. Nem abból a fából faragták őket. Egyre többet várnak tőlük, de a legtöbbet ők várják önma- guktól. Legújabb táncalkotásaik a taílúk rá: nehéz, kereső, az elkövetkező évek szempontjából talán sorsdöntő periódusban vannak. Amit eddig elértek — és ez igen sok! — csak úgy tarthatják meg, ha túlhaladják. S a már meglévőt egyre újabb és újabb szintre emelni nem kisebb gyötrelmű munka, mint a még meg nem lévőt megalkotni. A margitszigeti műsornak éppen ezért nem annyira a problémák ellenére is elvitathatatlan siker, mint inkább a megoldatlan problémákból leszűrendő néhány nagyon fontos tanulság a leglényegesebb vonása.. Takács István 16 falusi mozit alakítanak át szélesvásznúvá Eddig már 17 falusi mozit alakított át szélesvásznúvá a Moziüzemi Vállalat Baranyában. Ebben az évben, október hónapig, tehát a filmszemle időpontjáig újabb 18 mozi szélesvásznúsítása történik meg. Ezzel a baranyai falusi moziknak mintegy negyed része felel már meg a korszerűség követelményeinek. Ugyancsak a filmszemlére tatarozzák és korszerűsítik a siklósi filmszínházat. A nézőteret akusztikai falburkolattal látják el, megoldják a modernebb világítást, s kívülről is vakolják, javítják az épület homlokzatát. A siklósi mozi így megújult köntösben tudja majd fogadni a III. Magyar Játékfilmszemle odalátogató vendégeit. Egyszer volt, hAJ.l nem volt, pontosan négysz/ia, esztendeje volt, hogy Párt:®? bán napvilágot látott egy könyvecske „Histoires ou IContes du temps passé” cfjjíimel.- Ekkor vonult be aa 'líott irodalomba — és a gyerekszobákba — a Hüvelyk Tfi íityi, Csipkerózsika. a PirOSÚa a fnrlfn«3 V» FEmiAUiJ CSIZMÁS KANDÓI f No meg ía híres nevezetes CSIZMASf KANDÚR, akinek egyenest <a szeme közé nézhetünk a . /legújabb Móra kidésí a Központi Bizottság politikai beszámolója és a politikai helyzetről szóló beszámoló volt, amelyek Lenin útmutatásait fejtették ki. Ebben a beszámolókban részletes vizsgálat tárgyává tették a kialakult új helyzetet, elemezték a bekövetkezett fordulat okait és ennek alapján határozta el a kongresszus, hogy megkezdi a párt és a munkások felkészítését a fegyveres felkelésre. A tömegeket legjobban Izgató háború kérdésével kapcsolatban a kongresszus „A jelenlegi helyzet és a háború’’ — című határozata egyértelműen hangsúlyozza, hogy a háború valóban demokratikus megszüntetése csak abban az esetben valósítható meg, ha a munkások és parasztok elhódítják a hatalmat a burzsoáziától. A Központi Bizottság beszámolója és a határozat egyaránt megállapította, hogy a februári polgári demokratikus forradalom győzelme után, azért kerülhetett a hatalom a burzsoázia kezébe, mert az- időtájt gazdasági súlya és politikai szervezettsége még nagyobb volt, mint a munkásosztályé. A dolgok következményeként azonban a tömegek egyre forradalmibb módon léptek fel a burzsoázia ellen, egyre nőtt a bolsevikok befolyása elsősorban az ipari központokban, a hadseregben és a flottában, ami azt mutatta, hogy érdeklődik a fegyveres felkelés s a forradalom jellegét tekintve szocialista forradalommá válik. A tények alapos elemzésén túl a határozat figyelmeztette a munkásokat, hogy bár meg kell kezdeni a fegyveres felkelés előkészítését, a felkelés ideje még nem érkezett el, s ezért ,.a proletariátus ne üljön fel a burzsoázia provokációjának, bármenynyire is szeretné az most, idő előtti harcra kihívni. A proletariátus minden erőfeszítését összpontosítva szervezze meg és készítse elő az erőket a pillanatra, amikor a* egész nemzetre kiható válság és a tömegek mélyről jövő lendülete megteremti a kedvező feltételeket ahhoz, hogy a városi és falusi szegény nép átálljon a munkások oldalára, s szembeforduljon a burzsoáziával. Ezeknek a forradalmi osztályoknak — mondja a határozat — akkor az lesz a feladatuk, hogy minden erejüket latba vessék az államhatalom megragadása és annak érdekében, hogy ezt az államhatalmat az élenjáró országok forradalmi proletariátusával szövetségben, a béke és a társadalom szocialista átalakításának szolgálatába állítsák.’’ A kongresszus küldöttei közül né- hányán trockista felfogást vallva, mint időszerűtlen kérdést elvetették a fegyveres felkelés gondolatát Buharin kapituláns módon azzal érvelt hogy a polgári demokratikus forradalom Oroszországban még nem fejeződött be, ezért a felkelés időszerűtlen. Szerinte különben sem lehet a szocialista forradalmat kivívni olyan országokban, ahol a munkások az összlakosságnak csupán kis hányadát teszik ki, mert a parasztság nem fogja támogatni a proletariátus forradalmi harcát A trockista Preobrazsenszkij- nek is lényegében hasonló volt az álláspontja. ö szerinte a felkelésnek csak akkor van értelme, ha az orosz proletariátus példáját azonnal követik a fejlett országok munkásai, különben a felkelés kudarca elkerülhetetlen. A fegyveres felkelés gondolatának ellenzőit, Buharint és a trockista felfogást hangoztató PreobrazsenszKi.it a kongresszus erélyesen visszautasította. Az ellenzéki felfogás minden kérdésben tudománytalannak bizonyult, mert nem vette figyelembe, a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeit és azokat az egyre halmozódó szubjektív tényezőket, amelyek döntő, meghatározó szerephez jutottak ms adott történelmi időszakban. J ól példázza • az Oroszországi Szociáldemokr-ada (bolsevik) Munkáspárt VI. kongresszusa azt is, hogy a hatalomra törő marxista párt nem rekedhet meg csupán a legközelebbi feladatok meghatározásánál még a legkritikusabb idCis zakban sem. Előrébb kell látni és figyelembe kell venni minden történőim i mozzanatot, az osztályok minden i gúnyét és várható mozgását, • annak Ofrdekében, hogy a kivívott hatalmat megszilárdíthassák és véglegesíthessék.. „,Az alkotmányozó gyűlési választási kampány” és a „Párt és a szakszervezete ki' — című határozatok is azt bizonyítják, hogy a bolsevikok minden ‘felvetődő kérdést komplex módon, ai fejlődés igényeiből kiindulva vizsgáltak. A gazdasági feladatok meghatározásánál is az elnyomott tömegek oísrtályérdekeiből indult ki a kongresszus, amikor jóváhagyta a földesúri! földek elkobzásának, minden folrí nacionalizálásnak, a bankok és nrigyipar államosításának, valamint a termelés és elosztás munkás-ellenőrzé eének platformj át. A VI. kongresíteus a párt megerősítését szolgáló intézkedések egész sorát fogalmazta rneg és hagyta jóvá az új szervezeti szabályzatban, amely a pártélet további demokratizálását és a kollektív vezetés elmélyítését eredményezte a nrfgy erőpróba előtt. A történelmi eseahények mindenben Lenin és a pánt zseniális előrelátását igazolták. A <tyakorlatban is helyesnek bizop.yy.Uclk a fegyveres felkelést előkészítő VB. "kongresszus határozatai, taktikai útmutatásai. 1917 október 25-éré (november 7-ére) Virradóra a világtörténelemben élőkgör győzött a szocialista forradalom ős megkezdődött a legemberibb társadalmi forma küzdelmekkel és harcikkal teli diadalmenete. Gál Béla fffiskolai adjunktus advány kötéstábláján. Nemrég jelent meg nálunk e mesekönyvek mesekönyvének „felnőtt” kiadása, — a mostani kis válogatás „nyolc éven felülieknek” készült Ámbátor a francia fonetika nem a nyolc-egynéhány-éve- sek erénye, mégsem fölösleges (és nem dezilluzionáló), ha ott áll a címlapon az egykori francia mesélő neve: Charles PERRAULT. Mintha a mesék szigetén- félszigetén járnánk! Ütlevél, repülőjegy, s pontosan 130 perc múlva megpillantjuk azt az országot, melyet SOPRONI János feltehetőleg keresz- tül-kasul utazott könyvének megírása előtt. „Posszo kani” — mibe kerül? — kérdezhetném új görögül (a szerző szójegyzéke nyomán brillírozva). Mindössze 15 forintba, ha egyelőre a GÖRÖGORSZÁGI UTAZÁSOK lapozgatására szorítkozunk. Erős táj-válogatás nyomán készült, amolyan ajánló útikönyv ez, a Panoráma sorozat szokásos, de egyénibb külsőségeivel. Günther SKEIB, német meteorológus és sarkkutató ugyancsak hazabeszél, amikor az Antarktiszra fordítja tekintetünket. Két izgalmas nyár és egy keményebbnél is keményebb tél — mindössze ennyi a maga sarkvidéki krónikája. De a DÉLI JÉGVILÁG szerzője nem annyira krónikás, mint szenvedélyes (és nagyon okos) ismeretterjesztő. Alig-alig beszél önmagáról. A végtelen sarki vi_ lágot, a csupán keveseknek rendelt munkát és munkaeszközöket mutatja meg — mikroszkopikusan. Ha itt- ott mégis „mesélni” kezd, néhány takarékosan fogalmazott mondattal a sikerek- balsikerek aktív szférájába emel bennünket, hála a kiváló és élvezetes szakmai előkészítésnek. örömmel forgattam Hein- rich Alexander STOLL könyvét, s bizonyára követik példámat legalábbis azok, akik 1981-ben a Holttengeri tekercsek című kiadványt megvásárolták. A HOLT TENGERI BARLANGOK REJTÉLYE éppenséggel regény, melyben a szerző újraéli a világraszóló leletek immáron tíz éves kutatástörténetét. Űjszerű (és ez a legizgalmasabb), ahogy H. A. Stoll a felfedező beduinok egyszerű, tárgyi örömét-bosszúságát összeveti az egyre szakértőbb szakértők fontoskodó vagy fontos megállapításaival, impresz- szióival. Ahogy elérkezünk Albright professzor táviratáig, melyet szinte magunk is átveszünk: „szívboel gratu- laalok újkor legnagyobb keez iratleleteehez (felkiáltójel) semmi keetseegem aziránt hogy keezirat meeg nash-pa- pirusznaal is reegebbi stop krisztus eloett szaaz eevre dataalnam stop milyen egee- szen hihetetlen lelet.. (Gondolat Kiadó). Csupán a történet színhelye tűnik mesésnek az európai olvasó számára, W. H. PRESCOTT könyve azonban — némileg oldott — történetírás. A Gondolat Kiadó jónéhány kiadványa foglalkozik az emberi kultúra kialakulásának problémáival. A MEXIKÓ ÉS PERU MEG- HÓDlTÁSA-ban ősi kultúrák halálának körülményeiről, az új vérzivatarral kísért születéséről olvashatunk. Jó érzéssel nyugtázzuk, hogy a kitűnő tudós — nemrégiben emlékeztünk meg halálának századik évfordulójáról — lendületes sorai ma is élnek Boglár Lajos filmszerű válogatásában. Prescott könyvének erénye, az itt következő mű tárgyának követelménye a filmszerűség. Először vettük kézbe — most jelent meg első ízben — a Magvető FILMÉLET című kiadványát. Kritikák, vallomások, műhely- tanúTmányok, fesztiválkrónika szerepelnek benne nagy számban, de „görbe” oldaláról is üstökön ragadhatjuk lapjain témánkat — a filmet Kár, hogy a Le Monde, Pravdái, Neue Züricher Zeitung- féle szemelvényeket a magyar filmművészetről — hiánycikk talán? — pem szaporították a szerkesztők. — Kizárólag franciákat szerepeltet ellenben — legalább is a szépirodalmi részben A FRANCIA „ŰJ REGÉNY” című kiadvány (Európa). Az első kötetben felvonuló nemzetközi kritikus-gárdát a sokat vitatott irányzat korrekt „megdolgozására” mozgósította a szerkesztő KONRÁD GYÖRGY. „Egy szerelmi históriát... de kedves Mester, hogy jut ilyesmi eszébe?” — ugratja kiadóját a Hitler Németországában tragikus halálba kergetett író, Kurt TUCHOLSKY. „Szerelem, manapság? ön, például, szerelmes? Egyáltalában, ki szerelmes mostanság? Már akkor inkább valami kis nyári történetet.” Nohát, ez a kis nyári történet, bármily kellemesre sikerült, a legkomolyabban mondja ki az igazságot, mely csupán saját személyére nem vonatkozott: az. emberiesség legyőzi a zsarnokságot.” Boda Miklós i
