Dunántúli Napló, 1965. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
Beszélgetés közigyekről ÜÜü A műemlék-fellegű házakról és utcákról ifüü, A leendő 6-os út vonaláról % Az átépítésre kerülő városrészekről p A nyilvánosság szerepéről a városépítészetben Partnereim a Pécsi Tervezi Vállalat vezetőbeosztású dolgozói: Bálint János, a vállalat igazgatója, Dénesi Ödön, Tillaá Ernő és Kiss Dénes tervezőmérnökök, Nem kell kérdéssel indítanom a beszélgetést, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy miért ültünk le, s végeredményben nem is kérdés-felelet tormájára terveztük összejövetelünket, hanem eszmecserére. öten beszélgettünk köz- ügyekről, a város ügyeiről meditáltunk a címekből is jelzett kérdésekről. Megőrizni a városrészek hangulatát Bálint János: — Ez a város speciálisan magyar és speciálisan pécsi: a város területe, az épületek tömege, az utcák vonalvezetése és légtér arányuk, az épületsarok tömeg- szerű hatása. Ezenbelül bizonyos épületek kiemelkednek: a székesegyház, a püspöki pólót?. a volt papnevelde, a járási tanács épülete és így tovább. Minden a magyar történelmi alakulás nyomait, jell egret men. magyar sajátosságot őriz. hiszem alakulását a ma- gvar történelem befolyásolta. Pécs papi város volt a maga idejében és ennek szerepe volt a város fejlődésében, a település formai alakulásában is. E sajátosságokat érdemes átmenteni, mert kulturális értéket jelentenek. Az újságíró: — De meddig kell elmennünk ebben a hagyomány tiszteletben? Mindent át kell mentenünk? Ha így lenne, akkor néhány száz év. s nem lesz egy négyzet- kilométer szabad területünk. Bálint János: — Erről nincs szó. Nem feltétlen és szükség, szerű, hogy minden régi házat a maga eredeti mivoltában fenn, kell tartani. Ez túlzás lénpe. Vannak olyan épületek, ámelyek művészeti értéket jelentenek. Az ilyen kiemelkedő jelentőségű épületek természetesen eredetiben tartandók fenn, de ezek száma nem nagy Pécsett sem, ezeket konzerválnunk kell és átmentenünk értékiát. Az újságíró: — Nem te egynéhány kiemelkedően fontos épületre gondoltam, hanem sokkal többre. Például adva ' an Pécs belvárosa: a Kossuth T.aios utca, a Sallai utca, a D n-r> 4 utca, a Felsőmalom utca és más hasonló utcák. Ezekben az utcákban a házak zöme elavult, de akkor is elavult marad, ha a műemlékvédelem milliókat költ rájuk, ugyanis használati értékük cseppet sem növekedik és azokat a társadalmi igényeket képtelenek kielégíteni, amelyekét a mai kortól elvárnak az emberek. Bálint János: — Ez igaz, de ha ezt az elvet vallamánk, akkor átesnénk a túlzások másik . c leiébe. Amiket felsorolt, azok egy-egy jellegzetes együttest képviselnek és nem is az egyedi házak jelentik ez esetben e főértéket, a megbecsülendő! hanem maga az együttes. Ezekben az utcákban az épületek tömege, egymáscmelletflsége, az utca enyhén hajlított vonalvezetése speciális hangulatot teremt. Ez a hangulat még a laikus számára is érezhetővé válik. Az újságíró: — Maradjanak véglegesein a régi házak? Bálint János: — Mint említettem az együttes adja az értéket, nem az egyedi házak. Ezt a hangulatot, a sajátosságot fenn lehet tartani más épületekkel, modernebb házakkal is, bár nehezebb átmenteni az értéket. De ad abszurdum el tudom képzelni, hogy a Kossuth Lajos utca minden házát átépítjük és csinálunk modem házakat, de úgy, hogy azok átmentik a régi hangulati képet, a jellegzetességet, a régi városszerkezetet. Kiss Dénes: — Láttam a régebbi városrendezési tervet, amelyben szélesítették volna az utcát és egyenesebb lett volna a Kossuth Lajos utca. Ha azt az elképzelést megvalósítjuk, akkor megöljük a belvárost, mert éppen a karaktert szüntettük volna meg. A jelen felfogás: a szerkezet fejlesztése nem töri össze a régi jelleget. Bálint János: — Az érték átmentése a lényeg, ahol nem egyedi épületek konzerválásáról van szó. A két véglet között persze igen széles a skála. Az említett jellegzetességek nincsenek ellentétben az újjal. Dénesi Ödön: — Másik sajátosság Pécs belvárosában a tömbbelsőségek arca. Ez sokoldalúan érdekes és értékes. A házak közötti kertek, levegősséget, zöldövezetet és lazaságot jelentenek. Ezt az értéket is menteni kell. Az újságíró: — Ezzel,, teljes mértékben egyet lehet érteni, sőt emiatt mi is többször szót emeltünk, hogy őrizzük meg nagyságában is ezt a belső zöldterületet. S nem csupán a történelmi városnegyedre gondolok ilyen vonatkozásban, ha. nem az újabban kialakultakra is: a déli területre, ahol nagyon kevés a zöldterület, de mégis garázsokkal cseréljük fel azokat. Dénesi Ödön: — A város szélére egyiket sem lehet koncentrálni, össze kell egyeztetni a kettőt. De összeegyeztetve, együttesen csaik az újjáépülő negyedekben lehetséges megvalósítani. Az újságíró: — Visszatérek a belvárosi utcák kérdéséhez, konkrétan a Jókai tér és a Sallai utca házaihoz. Egyik dolog, hogy a Jókai tér házai omladozófoan vannak, úgy tudom, hogy az elefámtos ház is életveszélyes állapotú, de a vele szembenlévők is végóráikat élik. A Sallai utcában a sokat vitatott 24-es számú házra gondolok. Bálint János: — A Jókai tér egyik legértékesebb terünk. Az épületek összhangja, a párkányiatok és a tér intimitása, zártsága így teljes. Ha az ele- fántos ház nem lenne, ez a tér elvesztené jellegét, de még a Széchenyi térre is kihatással lenne. Más kérdés az épületek állaga és az ottani talaj helyzete. Nem biztos, hogy azoknak a házaknak marad- niok kell Kiss Dénes: — Olyan ez, mint a régi fejsze, hol a nyelét cserélik, hol meg a fokát, de mindig régi fejsze marad. Nagyjából ilyen a városépítészeti munka is. TiUeä Ernő: — Tehát nem biztos, hogy így kell, ilyen épületeket felújítanunk, de a Jókai tér eredetiségét modem házakkal is fenn lehet tartani. Valóban a régi fejszéhez lehet hasonlítani a városépítészetet, annak sorsát, hogy mentege- tünk-mentegetünk, de semmi sem a régi. A Széchenyi tér sem a régi, az épületei sem szépek éppen, de mégis az a mi terünk és mentegetjük. A Jókai téren elképzelhető modem üvegház is, de azt a térhatást kell keltenie, mint a régebbieknek. Dénesi Ödön: — Egy-egy műemléképülettel kapcsolatban is meg kell találni a felhasználási módozatokat. Igaz, hogy soknak nincs használati értéke, például lakások céljára, gondolok itt az említett Sallai utca 24-es számú házra. Lakásra valóban nem értékes, de esetleg más célra használható lenne, például be lehetne ott rendezni egy borkóstolót, vagy ha már Koczián költő táblája van rajta esetleg irodalmi múzeumot, vagy valami mást. Tillai Ernő: — Nem nagy építészeti érték az a ház, hiszen egymás mellett áll egy kisebb és egy nagyobb parasztház, valamikor polgárház. Annakidején Pécsett nagyon sok ilyen ház volt, ma már ez az egy van csak. Arra kellene felhívni inkább a figyelmet, hogy volt időszak, amikor Pécsett zömmel ilyen házak voltak. Meg kell becsülni a területet Az újságíró: — Jelenleg Pécsnek körülbelül 130 ezer lakosa van. A távlati tervek szerint a 200 ezret is meghaladja majd a lakosság száma, de a terület máris rgen nagy, hol építünk ezután, hogyan haladunk tovább? Bálint János: — Mielőtt válaszolnék még az előbbi kérdéshez csak annyit, hogy a Sallai utca 24-es házhoz hasonló épület, olyan értelemben hogy nem megfelelő lakóépület, a városban nagyon sok van, a Zsolnay gyár környéke, a Havi-hegy és környéke stb. De ott a fenntartásról szó sem lehet. A Sallai utcának ezektől függetlenül van bizonyos asszociatív értéke, há nem is használati értéke. Más a helyzet a balokányi térséggel. Persze a Sallai utca értékének a megőrzésére is vonatkozik a korábbi megállapítás: lehet cserélni a házakat. Ami ezt a kérdést illeti, szabad legyen megmutatnom Ti- szaszederkény modelljét. Dénesi Ödön: — Tehát van megoldás, hogy várost építsünk és ne használjuk el a területet sem indokolatlanul, legyen szellős is, zöldterületekkel szabdalt és a garázs is illeszkedjék a városba. Bálint János: — Tiszasze- denkény 40 ezer lakosú város- terve 1,5x2 kilométer területet igényel. Vagyis három négyzetkilométer területen 40 ezer ember lalehat és minden együtt van: lakóházak, sportpályák. kórház, garázsok, iskolák, játszóterek, üzletek és középületek. Ez az építészeti megoldás Pécs jövőjére is vonatkozhat. Pontosabban: Pécs jelenleg mintegy 3—4 kilométer széles és 12 kilométer hosz szú, vagyis 40—50 négyzetkilométer területen fekszik és ezen lakik a 100 ezer ember, mert a bányatelepeket nem is szükséges ide számítani. E tervek szerint — a tiszasze- derkényi szerint — 20 négyzet- kilométer területen kereken 200 ezer ember lakhat tágasabb beépítéssel. Az újságíró: — Valóban szép terv, hiszen a lakóházak nem szenvednek a divatossá váló gigantomániában, mert 60 százalékuk ötemeletes, 30 százalékuk 10 emeletes és csak 10 százalék 15 emeletes épület. Bái- a nagy és magas épületek feltétlenül gazdaságosabbak, mint az elaprózott építkezések, azonban olyan házak, mint a Zalotai-féle szalagház nem felelhetnek meg az emberek igényeinek. Valami átmeneti megoldásra van szükség. Bálint János: — A terület megbecsülése nagyon is vonatkozik Pécsre s a viszonylag belső kertes családi házak feszítik szét a várost. Nem is csupán a felszabadulás előtt épültek, hanem a későbbiek is, például a Megyeri út környéke. Nem vitás, hogy befelé kell jönni a városépítészettel, s szanálni kell az elavult házakat és negyedeket. Vita van a magas, hosszú és a rövid házakkal kapcsolatban. A hoszszú házzal gazdaságosabban lehet építkezni, kevesebb terület fogy el. Tillai Ernő: — A magas házak kérdése technikai és gazdasági kérdés. Egyébként Pécsett is korlátlanul lehet magas házakat építeni, vannak olyan helyek, ahol nincs határa a magasságnak, de mondom, ez gazdasági és technikai kérdés. Kiss Dénes: — A Szovjetunióban történt számítások szerint az ottani technikai színvonal mellett a kilenc szintes, tíz szintes beépítést tartják a leggazdaságosabb- nak. Dénesi Ödön: — A tíz szintes házak éppolyan egysíkú várost adnak, mint a régiek. Tillai Ernő: — Közébük nagyobbakat is kell építem. Dénesi Ödön: — Ügy igen. Komplex beruházás Az újságíró: — Talán néhány szót a tervezett átépítésekről. A szigeti városrész makettjét már elkészítették, de hasonló távlati tervek készültek a budai negyedre, sőt, a város leendő központjára is. Mikor realizálódnak a tervek? Dénesi Ödön: — A szigeti városrész átépítésének első üteme a harmadik ötéves terv időszakában realizálódik, körülbelül 1968 és 1970 között. De az előkészületeket már a következő években meg kell kezdeni: a szanálást, a durva tereprendezést és a közművek kiépítését. A budai városnegyed átépítése legfeljebb a negyedik ötéves terv idejére tehető, a népgazdaság erőforrásai szabnak határidőt. Az újságíró: — És a város- központ? Dénesi Ödön: — Nincs meghatározott időpont. A leggazdaságosabb az lenne, ha egy- helyen összehangolnák az anyagi fedezetet és záros időben biztosítanák a kivitelezést. Ha a komplex beruházás nem valósulna meg, az egyedi út feltétlenül drágább lesz minden résztvevő számára. Az újságíró: — A hatos útról ugyancsak eltérőek a vélemények. Sokan nem is tudják, hogy végeredményben hol lesz a nyomvonala az új útnak. Annyi ugyan máris látható, hogy a Szabadság út és a Jókai utca közötti bontás helyén építik az utat, de merre megy tovább, s hogyan fut át a nyugati városnegyeden? Dénesi Ödön: — Ahol most építenek, az a vonal folytatódik a József Attila utcában, egészen a Megyeri útig. A József Attila utcában két sávra osztanánk az utat, így a jelenlegi út szélén levő gesztenyefák is a helyükön maradnának és a középső zöldövben helyezkednének el. A tervek szerint az út ezen a szakaszon kétszer tíz méteres lenne, s a zöld sáv középütt 5 méter. Ahol a gesztenyefák vannak, ott az egyik sáv 7 méterre szűkülne. Az újságíró: — S tovább7 Dénesi Ödön: — A Megveri út után keresztül szelné a jelenlegi Dózsa-pályát és természetesen a határőr laktanyát is. De a nehézségek éo- pen itt keletkeztek. A pálya probléma ugyan megoldódhatna, hiszen a nyugati negved- ben felépül az új sportkombinát. A laktanyaprobléma ’S megoldható: szerény véleményünk szerint a ma már lakó- területi központnak számí+ó helyen nem Is a legszerencsésebb laktanyát fenntartani* sem a katonaság, sem a lakosság szempontjából, de közlekedési szempontból sem. Az újságíró: — Még csak annyit a hatos úthoz, hogy mikor lesz készen? Dénesi Ödön: — Azt sajnos nem tudom megmondani, A lakosság szeme előtt Az újságíró: — Végezetül szeretném megkérdezni, hogy a városépítészeti tervek és általában a városnegyedek átépítésének a tervei hogyan kerülnek a nyilvánosság elé? Van-e lehetőség arra, hogy a nyilvánosság véleményét kikérjék, vagy legalábbis a nagyközönség tudomásár? hozzák elképzeléseiket, esetleg a kész terveket vagy makettokat kiállítanák hozzáférhető helyen, hogy a lakosság lássa és esetlegesen ellenőrizze is megvalósulását. Dénesi Ödön: — Társadalmi bírálat van a METESZ keretein belül, annak a szervezésében, vannak vélemények is, de az érdeklődés igen csekély. Talán e téren nem volna érdektelen valami lehetőséget biztosítani. Bálint János: — Egyébként az ilyen terveket a városi tanács ülésén ismertetik és így a nyilvánosság bizonyos értelemben biztosított. Bár véleményem szerint is helyes lenne jobban hozzáférhető helyen kiállítani a városrendezési terveket, talán még az áruházak kirakataira is gondolni lehetne. Kiss Dénes: — Ilyen megoldást találhatunk az NDK-ban és a Szovjetunióban is. Több német városban láttam, hogy a városrendezési tervek az építkezések színhelyén közszemlére vannak kitéve. Azt is jelölik, hogy mi készült már el és mi vár felépítésre. A Szovjetunióban a pontos határidőket is feltüntetik a városépítési tervek mellett, ígv a nagyközönség ellenőrizheti a munkák ütemét, s ez szinte nyomást is jelent az építésben résztvevőkre, hogy pontosan tartsák a határidőket, mert ellenkező esetben a közönség maga is ítéletet mondhat munkájukról. Az ilyen nyilvánosságnak valóban kényszerítő hatása Is lehetséges a különböző szervek és vállalatok felé. A beszélgetés után Bálint János igazgató meghívott a Tervező Vállalat alagsori raktárába, ahol a Makár-hegyol- dal beépítési tervét ragyogóan elkészített makett mutatja be. A raktáruk minden, csak éo- pen nem ilyen modellek tára, a modelleknek sokkal jobb helyük lehetne például az Állami Aruház valamelyik kirakatában, vagy más helyen, ahol a lakosság is láthatná. Ma gyón szép ez a terv. Ha ilyen lesz valamikor a Makár- heyy oldala, akkor hazánk legszebb városképét láthattok majd, Dr. Gazdagh István A Makár oldal rendezési terve (Szerző: Dftivt Ödön) % A Balokány környéke (Szerző: Pálfi Miklósné.)
