Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

IMS, JÚNIUS fi.

napló

3

Tízemeletes lakóházak panelból

Hogyan gazdálkodunk a telekkel? — Háromféle lakástípus azonos szerkezetekből

Á panelépítkezés is lehet változatos

A Magyar Építőművészei; című folyóiratot lapozgatjuk Tillai Ernő tervező mérnökkel. A lap felszabadulásunk huszadik évfordulója alkalmából ünnepi köntösben jelent meg, s néhány kiemelkedően szép létesítményünket ismerteti öt nyelven.

Egyik a kőbányai mozi, amely európai színvonalat képvisel acél, üveg és más újfajta szerkezeteivel. A másik a solgótarjáni Karancs szálló, amelyet jól ismerünk már filmekből. Ezenkívül bemutatják a budapesti Erzsébet hidat, de a legnagyobb helyet a pécsi paneles épületeknek szentelték a folyóiratban (tervezőjük: Pálfi Miklós- né és Tillai Ernő).

Magasházakat kell építeni!

A folyóirat lapjaiból gyorsan „kilépünk” az életbe. Tillai Ernő a bukaresti építkezésekről beszél, jómagam pedig a pozsonyi és a belgrádi építkezésekről mondok példákat. Teljes az egyetértés közöttünk: magasházakat kell építeni.

— Bukarestben nem szabad alacsony épületeket építeni csak középmagas- és magas- házakat. Ez teljesen érthető is, hiszen a telek értékes, és mindenütt spórolnak vele, — mondja Tillai Ernő;

— Ez a tétel nálunk is ér vényes, — vetem közbe — de Samos mi egy kicsit könnyel műek vagyunk. Pécs város fejlesztése, az eddigi építkezések legalábbis ezt mutatják: nem felfelé törekszünk, hanem területileg nyújtózkodunk. Miért nem építünk magasabb házakat?

— Ennek rengeteg oka van, de egyébként építünk magas- hazakat is. Elképzelések vannak az általános tervekben és a pécsi városközpont tervpályázata is több változatban javasol magas házakat, például egy 16 emeletes szállót, amelyet a Bem utca és a leendő hatos út sarkára gondoltunk elhelyezni és többet is, de ezek egyelőre még nem aktuálisak.

— A magasházakkal kapcsolatban gyakran hallani, hogy sokan ellenzik Pécsett a toronyépületeket elsősorban városképi szempontból, s így a műemlékvédelem ürügyén is. Nemrégiben láttam egy salzburgi képeslapot, madár- távlati kép volt. Az a város hasonló Pécshez, sok a műemléke, mégis több modem magasházat látni a régiek között. S úgy érzem, hogy egyáltalán nem rontotta Salzburg városképét a sok kiemelkedő épület;

— Ez is igaz. Pécs városképét sem rontaná a magasépületek sora. Persze, nem arra gondolok, hogy építsünk a székesegyház elé egy 25 emeletes házat, de elszórtan lehet ilyen házakat építeni anélkül, hogy a városképet rontanánk, vagy elnyomnánk a műemlékeket. Sőt, ilyen épületekkel csak emelnénk az amúgyis alacsony város-sziluettet.

Panelból is lehet

— Amikor Prága felé utaztam, láttam, hogy a pozsonyi vasútállomás előtti térségben pan elvárost építettek, 5 nem ritka ott a tíz-tizenkétemeletes épület sem.

— Igen panelból is lehet középmagas épületeket építeni, — mondja Tillai Ernő — Budapesten például épül a házgyár, amely majd ilyeneket fog gyártani. Mi is elkészítettük egy tízemeletes lakóház tervét, amelyet a Kolozsvár utca és a Mártírok útja találkozásánál terveztek felépíteni, de úgy tudom, hogy ez átmegy a nyugati városnegyedbe. Ezekből többet is építenének, egy-egy házban negyven lakás lesz.

— Az Ujmecsekalján a legutóbb épített négyemeletes panelházak határozottan szépek, tetszetősök. Valahogy ilyennek képzelem el a magasépületeket, csak nem négy, hanem tíz-tizenöt emeletes kivitelezésben.

— Ezek a D-jelű épületek valóban szépen sikerültek, s ebből is látható, hogy lehet panelból építészetet csinálni.

— Talán más problémák lehetnek: gondolok itt az uniformizálás veszélyére, hiszen végül is teljesen egyformák a házak, de nemcsak kívülről, hanem belülről is. A városkép viszont szebb, ha az épületek változatosabbak. Várható-e ezen a téren valami előrelépés?

— Most kidolgoztunk olyan szerkezeti elemeket, amelyek felhasználásával háromféle típusú épületet lehet készíteni. Az E—4, a D—4 és a K—4-es jelű épületek azonos szerkezeti elemekből építhetők fel. Az első két típusú ötemeletes épület, az utóbbi pedig az előbb említett tízemeletes. A szerkezetek teljesen egyformák, csak a K—4-es típusnál az első öt szinten több vasat kell a panelekbe rakni.

— Öröm hallani, hogy ilyen megoldások születtek. S belül is lesz valami eltérés?

■— Négyféle megoldás található a lakásoknál: a három személyes garzon lakás, amelynek az alapterülete 36 négyzetméter, a négyszemélyes kislakás 47 négyzetméterrel, az ugyancsak négyszemélyes normál lakás 52 négyzetméterrel és a hatszemélyes normál lakás körülbelül 60 négyzet- méteres alapterületteL

— A tízemeletesekről valami közelebbit is tud mondani? Merre építik fel, milyenek lesznek, eltérnek-e valamit a jelenlegi pécsi „magasházaktól”?

— Legjobb tudomásom szerint ezekből a házakból hatot a nyugati városnegyedben a j vasúthoz közeli térségben és! ötöt a leendő hatos út mellett építenek fel, de összesen 25 ilyen ház épül, ha a szigeti városrész átépítését is tekintetbe vesszük. Az épületek modemek lesznek, gyorsfelvonóval, szemét ledobóval, amely] alul automatikusan tölti a; Kuka-edényeket, a tetőn te-; rasz lesz, amely szép kilátást; nyújt a városra és a környék-' re.

Az ár és a szakipari munkák problémája

nem igényel annyi munkást, másodszor pedig időben előbb készül el egy panelház, mint egy téglaépület. S az előbb említett tényezőket nálunk sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen munkaerő- hiánnyal küszködünk, s a lakáshiány is jelentős, tehát nem mindegy mennyi idő alatt mennyi lakóházat építünk feL

— Elnézést, de itt újabb ellentmondás keletkezik: igaz, hogy kevesebb ember gyorsabban összerak egy előregyártott elemekből készült házat, például a nálunk ismeretes panelházakat, de ezzel még nem kész az épület. A belső szakipari munkák több időt igényelnek, mint a ház összesar - relése,

— Igaz. Az építőipari vállalatnak nincs olyan szakipari kapacitása, amely a panel ütemét követheti. A panelgyár és a stáza győzi, sőt talán több házat is össze lehetne rakni, de ki fejezze be a szakipari munkákat? Volt nekünk egy javaslatunk: az építőipari vállalat rakja össze a házat és a szakipari munkákat végezze el a szakipari ktsz vagy ma- gándparosok, esetleg a leendő lakók is vállalhatnának valamilyen szakmunkát. Úgy tudom, ez a javaslat megvalósuló félben van, s a harmadik ötéves tervben az OTP

által felépítendő társasházaknál alkalmazzák.

Még volna egy megjegyzésem; a panelépületeknél, de más épületeknél is látható, hogy a külső festés nem tartós, alig telik el egy-két esztendő, s máris csúnya, újbóli festésire szorul az épület.

— Az úgynevezett wallkyd- festék nem jó, legalábbis abban a minőségben, amelyben jelenleg készül. Két hónap múlva színét veszti és fél év múlva lepereg, s mindezek mellett négyzetméterenként 36 forintba kerül. Valami jobb anyagra van szükség, amely ha drágább, akkor is megéri, mert tovább tart, és nem kell néhány év múlva újból festeni az épületet.

— Van elképzelésünk a felületre nekünk is, műkőszerű felületet adnánk a panelelemeknek: fehér cement, illetőleg oxid festékekkel színezve, amelyet már a gyártáskor bedolgoznának. Ilyen formában viszont nagyobb óvatosságot igényel majd munka közben, de mégis megéri, hiszen szebb és gazdaságosabb is.

Becsukjuk a folyóiratot, s azzal a kívánsággal távozom, hogy mielőbb láthatunk Pécs városában is magas paneihá- zakat.

Gazdagh István

Akinek nem inge...

Simon Béla kettős jubileuma

— A panel-épületek egyál-1 talán nem olcsóbbak, mint a ] hagyományos alapanyagból készített házak. Érdemes-e < akkor panelból építeni, s hol< van a magasabb ár ellenére 5 is a haszon?

— Két dolgot kell figyelem- < be venni az ár kérdésénél: < először is a panel építkezés1

A gyűjtemény, amelyet a költő-múzeumigazgató Ta- káts Gyula rendezésében most a kaposvári közönség láthat, gazdag vetületeit mutatja a kutató, mértékkel és meggondoltan kísérletező művész érdeklődésének. Martyn Ferencnek, a Mun- kácsy-díjas pécsi kortársnak, aki Simon Béla kiállítását megnyitja, bizonyosan köny- nyű dolga lesz, mert a bemutatott anyag alapján átfogó képet tud nyújtani Simon sajátosságairól, alkotói elmélyedéséről, egyéni értékeiről.

Kettős jubileumot ünnepel ez a szép kaposvári kiállítás: Simon Béla születésének 55., s a Szépművészeti Múzeum, a Fővárosi Képtár, a Nemzeti Galéria vásárlásai áltál művésszé avatott alkotómun- munkásságának 25. évfordulóját.

Simon dinamikus egyéniségének kibontakozása sok szállal kapcsolódik az Októberi Forradalom által megvalósított eszmékhez. A különböző részlettörekvések, hatások művészi stílusjegyeit magánviselő megoldások változatosságában, a színek, különösen a melegvöröseké kékes-zöldek egymás mellé helyezésében új összhang keresése számára

a legfontosabb. Mély humánum, szeretet fűzi mai életünkhöz, s mivel az igazságot akarja kifejezni, a művészek alázatával keresi a mai valóság kifejező eszközeit.

Simon Béla kaposvári kiállításának — úgy érzem — szimbolikus jelentősége is van. A dunántúliba oltott erdélyi Simon Béla kettős jubileumi kiállításával hangsúlyozza: Rippl-Rónai ihletében, az ő nagy összhangot sugárzó színvilágában fogannak az ő alkotásai is. Simon rokonszenves indulattal ragadja meg a természeti (Siklósi szőlőhegy), vagy városképi (pécsi építkezés), épü- letbelsőségi (Mecsek cukrászda) jellegzetességeket törekedve mind a látvány rögzítésére, mind a kép látomássá emelésére.

Simon Béla tanulmányozásra méltó művészi törekvéseiből fakadt alkotásai — melyek az említett zaklatott lelkiismeretű korabeli festők formai újításaiból és a székely, sárközi és baranyai sokác népművészet színvilágából táplálkoznak — mélységesen átérzett demokratikus ihletettségükkel igaz értékei a magyar művészetnek.

Harcos Ottó

„A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszeresen javuld jólét esetenként elítélendő jellemvonásokat: harácso- lást, kapzsiságot, önzést is erősíthet”.

(Az MSZMP Ideológiai Irányelveiből.

S

ok ezer embernek felcsillant a szeme, amikor az újságokban meglátta a Merkur Autókereskedelmi Vállalat közleményét a gépkocsi-előjegyzésekre vonatkozóan. Megindult a roham az igénylőlapokért. Volt aki tizet is szerzett, azit remélve, hogy ha több igénylőlapot nyújt be — felesége, húga, anyósa, sógora nevén —, több eséllyel számíthat a kiutalásra. Hosszas várakozás után a napokban megjött a típusválasz: „Vásárlási igényét előjegyeztük és előreláthatóan 1966-ban vagy 67-ben elégítjük ki”. Aki szerencsésen már az idén hozzájut az új Moszkvicsokhoz, az természetesen boldog. Aki később, az mérges, kiábrándult. De ez már csak így van: mindenkinek meg kell várni a sorát!

Annál felháborítóbb viszont, hogy máris megjelentek az üzérek, és nem átallanak háromezer forintokat kérni egy közeli dátumra szóló értesítőlapért. Nem hiszem ugyan, hogy rá tudtak volna valakit is szedni, de az eset mégis elgondolkoztató és egy kicsit jellemző is.

Mivel a munka nálunk törvényben biztosított jog, mert általában mindenki a képességének és felkészültségének megfelelő munkát végezhet, — becsületes, szorgalmas munkával mindenki meg tudja keresni a kenyerét. Nem csak azt, de többé-kevésbé a mellévalókat is: családi házat, saját lakást, televíziót, s mindent, amit a mai modem kor életszükségletnek tart. A fizetésen felül igen sokan — évente tízezer szám — kapnak 100—120 ezer forintos állami „ajándékot” az ingyen kiutalt lakás formájában. Mások hosiz szúlejáratű ház-, lakásépítési kölcsönt kapnak. Igaz, hogy autóra, balatoni nyaralóra ma még viszonylag keveseknek telik, de azért ha valaki odaáll szombat délután a Széchenyi térre és elkezdd számolni a Mecsekre igyekvő magánkocsikat hamar belefárad. Egyedül Baranyában 22 ezer motort és személygépkocsit tar- I tanak üzemben. A daindoli, aranyhegyi szőlők, a pécsiek Fonyód, Fenyves, Balatonmá- ria partvonulatra épített villái is bizonyítják, hogy életszínvonalunk már rég túljutott azon a tíz-tizenöt év előtti fokon, amikor a kenyér, ruha, cipő — tehát az elemi szükségletek előteremtése jelentett fő gondot

C

sak ügye ezeknél a ténylegesen magasabb fokú igényeknél már szigorúbban kell felállítani a mércét. Nem illet kocsit, szép lakást, külföldi utazást az, aki becsületes munka helyett a köz megkárosításával, mások rovására szerezte meg a hozzávalót. Minden komák megvolt a maga élősdi rétege. A könnyem- élésnek, a munka nélküli lébe- colásnak, — ha elismerjük, ha nem — van valami vonzó hatása. Felszabadulásunk után húsz évvel azonban mégiscsak azt hihetné az ember, hogy nálunk már nincs helye, létfeltétele az ingyenélésnek, élősdiségnek.

Társadalmunknak igen kis részéről van persze szó, de igen veszélyes ez a kis hányad is, mert a rossz példa, különösen a fiatalok előtt igen ragadós. Az élősködő, az államot fejőstehénnek tekintő, a korrupt, megvesztegethető hivatalnok, a rendeletek és a gazdasági struktúra hiányosságait kihasználó „nélkülözhetetlen ügyes ember” végső soron még a törvényesség innenső oldalán van. Nagyon gyalo-an jópofa, kellemes modorú, érdekes emberekről van szó, — kocsival és a legújabb divat szerint öltözve. Miért ne, hisz telik a könnyen szerzett pénzből...

Pecunia non ölet... — a pénznek nincs szaga...

Hogyan lehet könnyen pénzt szerezni?

Például úgy, mint a mező- gazdasági munkaerőhiányt kihasználó maszek munkástoborzók, akik szinte minden munka nélkül 15—20 ezer forintnyi jutalékot vágnak zsebre egy-egy megszorult állami gazdaságtól. Az államtól ingyen kapott lakások árubabo- csátása vagy elcserélgetése tízezres lelépési díjakért, szintén eléggé elterjedt jelenség, bár az ilyen ügyleteket érthető okokból igen nehéz leleplezni. Sokan vannak aztán, akik munkahelyüket, fizetésüket jövedelemkiegészítő, biztos’tó- szelepnek tekintik csupé- A mellékes, a másodállás üdvéért lelkiismeretlenül 2 hanyagolják munkájukat ért tulajdonképpen fizetik őket. Ide tartozik az állami anyaggal, géppel munkaidő alatt fusizó munkás, a munkaköri kötelezettségen belül „újító”, a más találmányát magáénak mondó, az újítókkal szívesen „társviszonyba” lépő műszakig általában mindenki, aki pénzt, fogad el olyan munkáért, amit úgyis el kellene végeznie. Nem különb a hamis jelentést, kozmetikázott mérleget készítő tisztviselő és funkcionárius sem, hisz az ő hamis úton szerzett pár száz vagy ezer forintos prémiuma a népgazdaságnak esetleg százezrekbe kerül.

Tudunk olyan kihelyezett * tsz-elnökről — szerencsére már nincs a helyén —, aki gépkocsit vásárolt, de közben szétzüllött a kezére bízott közös gazdaság. Jól ismert típus a hiánycikkekkel visszaélő kereskedelmi alkalmazott, akinél csak „csúsztatottan” kaphatók a fontos alkatrészek, anyagok. Hányszor hallani, hogy erre vagy arra a munkára nincs hivatalos kapacitás, azonban ha a kedves megrendelő úgy gondolja, „maszek” alapon lehet valamit csinálni — elvégre szabad idejével mindenki maga rendelkezik. Hogy aztán a munka végül is a hivatalos idő alatt készül el, afelett rendszerint szemet hunyunk, rosszul értelmezett humanizmusunk vagy éppen a megrendelő igényének sürgőssége miatt.

Van az élősdiségnek más, inkább morális, mint anyagi jellegű megnyilvánulása is. Egy munkaképtelen pécsi öregasszony kénytelen volt például beperelni gyerekeit, hogy legalább havi száz forintot biztosítsanak számára. Ehhez persze tudnunk kell azt is, hogy mind az öten érettségizett, diplomás, tehát jól kereső emberek. Gyakori dolog az is, hogy a fiatalok eladatják a szülői házat vagy szőlőt, hogy az árán autót vegyenek, külföldre utazzanak. Jobbik eset, ha ezután magukhoz is veszik az öregeket. A mamát hasznosítani tudják a háztartásban, így legalább vigyázni tud a gyerekekre, kitakarít, megfőz, érzik a szükségességét és megbecsülik.

Sok öreg, megfáradt szülő jár aztán úgy, hogy amikor elfogy a pénz, egyszeriben terhessé válnak a fiatalok számára: beadják őket valamelyik szociális otthonba. Az illetékes szerveknek sokkalta nagyobb szelekcióval kellene megvizsgálni az ilyen ügyeket és ilyen esetekben a gyerekeket igen magas hozzájárulással kellene terhelni. Ugyanez vonatkozik az állami gyermekotthonok dotációs rendszerére és egyáltalán arra, hogy fiatal, jól kereső, egészséges emberek ne tehessék le csak úgy a gyermeknevelés gondját és kötelességét.

Külön fejezetet érdemelnének az eltartási szerződésekkel manipulálók, az öreg emberek jóhiszemű naívságával visszaélők mesterkedései. Ilyenek eléggé nagy számban vannak és az állam sajnos e tekintetben sem tudott eléggé hatályos biztosítékokat tartalmazó rendszert kidolgozni.

Ezen a területen terme- *■ szetesen igen sok a határeset, és itt a látszat tényleg gyakran csal Akinek nem inge, az persze ne vegye magára.^ Mégis úgy érezzük, hogy beszélni kell ezekről a jelenségekről és ami még fontosabb, társadalmi méretekben fellépni ellenük, ületve elkövetőikkel szemben.

Vasvári Ferena

i

1