Dunántúli Napló, 1965. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
4 napio 1905. XÜNIt» A 1 Miért éppen <5...? Nincs felelősségteljesebb, mint megítélni az embereket, személy szerint, s mégis, hogy megítélhessük egymást, valamiféle értékrendbe van szükségünk. Ez az értékrend bizonyos érteleimben korok és ársadalmak szerint változni szokott, aszerint, hogy az adott kornak, társadalomnak milyen erkölcsi felfogásai vannak. Nincs felelősségteljesebb, mint megitélmi az embereket, viszont ez elől a felelősség elöl nem térhetünk ki. _ Az ..izgalmas” csupán az — s ez tükrözi a társadalom, a közélet morális helyzetét is —, hogy minek az alapján ítélik meg az embereket. Nem árt erről beszélni. A példákat mindig úgy kell megválasztani, hogy a helyzet lényegét példázzák, vagyis a jellegzetes típust képviseljék. így gondoltam a Baranya megyei Építőipari Vállalatra. A vállalatnál a közelmúltban a múlt évi munka elismeréseként 117 Kiváló dolgozó oklevelet, illetve jelvényt osztottak ki. 60 brigád csaknem ezer tagja elnyerte először vagy éppen már harmadszor a Szocialista brigád címet, s ezen túl egy ilyen nagy létszámú vállalatnál szinte egymást érik a különböző okokból bekövetkező előléptetések. A Baranya megyei Éoítőipari Vállalat két politikai vezetőjének: Forgács Imre pártbizottsági titkárnak és Berki József szakszervezeti titkárnak tettem fel a kérdést; milyen elv alapján ítélik meg a vállalatnál az embereket, mitől függ az előléptetés. a jutalom, a kitüntetés, például: hogy lesz egy segédmunkásból esetleg szakmunkás. később esetleg brigádvezető'.' — Igaz. hogy a segédmunkások adják a munkaerőván- dorlás tömegét, de ők képezik ■■ szakmai utánpótlást is. Éveken át 'dolgoznak a szerelők "'ellett, nagy szakmai tapasz- álatokra tesznek szert, megismerik a munkafolyamatot a niacrc. teljességében, s gyakran helőlük lesznek a legjobb szakemberek. Pérsze. ez első- snrban a különböző szerelő részlegekre vonatkozik. — Hogy lesz valakiből brigádvezető? — Megválasztják. Elismert szakmunkásnak kell lennie, másképpen az emberek nem fogadják el. — Azt hiszem, ezenkívül van a vállalatnak is valami szempontja. — Persze. Nem biztos, hogy aki megfelel a tömegeknek, az kellő hozzáértéssel s tehetséggel fogja irányítani a nagylétszámú, helyenként öt- ' ven fős brigádokat. — Milyenék ezek a vállalati szempontok? — Például: tudjon tervet •>lvasni. Megfelelő szervező- készséggel rendelkezzen, mert nemcsak a mai napot kell megszervezni, de több napot előre. Tisztában legyen a teljesítmény-elszámolási rendszerrel, ismerje a munkavéMost rendelten! térfi, női orkMalátit mérték után a Pécsi Ruhaipari Vállalat szalonjaiban delmi szabályokat, emberséges legyen, de ne elnéző, az emberek tiszteljék. — Hogy lesz egy brigádvezetőből művezető? — Az előléptetések többnyire alkalomszerűek, a megüresedő beosztásokat általában nem lehet előre kiszámítani; rendszerint kész helyzet előzi meg az előléptetést, mindenesetre törekszünk, hogy az adott időszakban a legalkalmasabb dolgozó lépjen elő. — A szempontok? — A művezetők zömmel a brigádvezetők közül kerülnek ki. Az emberek általában tanulnak, de lehetséges, hogy egy 45—50 éves brigádvezető nem tanul, ezzel szemben mondjuk egy 30 éves meg tanul. Ilyenkor általában a 30 éves mellett kell dönteni. — Csak a tanulás számít? — Nem. A tanulás csak az egyik követelményünk. A szakmai tudás, a gyakorlati kérdésekben való jártasság, s nem utolsó sorban az általános rátermettség. Van kőműves. aki kiváló munkát végez, de nem tud az emberekkel bánni. — Lehet egy olyan következtetést levonni, hogy a vállalatnál az embereket elsősorban s legfőképpen a munkájuk alapján ítélik meg? — Feltétlenül. Azonban az utóbbi időben e— 'v téren is igényesek vagyunk. — Általános emberi magatartás? — És politikai magatartás. Mondok egy példát, így köny- nyebb. Tavaly két-három brigád nagyon rosszul dolgozott, persze rosszul is kerestek, leálltak. Kimentünk a munkahelyre. $ többek között megkérdeztük a művezetőt: és miért kerestek az emberek ilyen keveset? Azt mondja: nem dolgoztak. S te mit tettél, hogy dolgozzanak? Azt mondja: semmit, tudják, hogy ha nem dolgoznak, nem keresnek. Ennek a típusnak az ellenkezője, aki logarléccel dolgozik. ha meglátja, hogy valahol lazsálnak, odamegy az emberek közé, s kiszámítja nekik: ma ilyen munkával csak ennyit kerestek. De ha egy szorgalmas brigádot lát, azoknak is kiszámítja: menynyit kerestek aznap. Mondhatnánk: együtt él az emberekkel, a munkahellyel. — Hogyan ítélik meg az embereket a kitüntetések és a jutalmak szempontjából? — Erre tulajdonképpen rendelet van, az 1022 MT—SZOT- határozat. A kitüntetések és a jutalmazások lebonyolítása teljesen demokratikus. A termelési tanácskozást megelőzően a munkahelyi vezetők a brig ádveze tökkel, a pártcsoport vezetőkkel s szakszervezeti megbízottakkal eldöntik, hogy kiket javasolnak kitüntetésre, illetve jutalomra. A termelési tanácskozás általában el szokta fogadni a jelöl- j tehet, annál is inkább, mivel a kitüntetésre, jutalomra javasoltak névsorát előzőleg a munkahelyeken ki kell függeszteni. — Milyen szempontok alapján választják ki a jelölteket? — Természetesen először a végzett munka mennyisége és a minősége, meg a munkafegyelem alapján, de mivel dolgozóinknak majdnem a száz százaléka résztvesz a szocialista brigádmozgalomban, a végzett munkán kívül más szempont is érvényesül. Általános emberi magatartás, kollektív érzés, magánélet, politikai öntudat, általános műveltség. A kitüntetések és a jutalmazások viszont problémát okoz, hogy nem mindig tudunk adni azoknak, akik megérdemlik, vagyis sokkal többen érdemlik meg, mint amennyien kaphatnak ... Sok minden fordulhat meg azon a ponton a közéletben, a politikai cselekvésben, egyáltalán az emberek alkotó jellegű aktivitásában, hogy milyen szempontok alapján ítélik meg az embereket. Erre vonatkozólag magunk is rendelkezünk néhány korábbi szomorú tapasztalattal: úgyis, hogy időnként mások bűneiért, vagy előnytelen helyzeteiért kellett vállalni a következményeket, sajnos előfordult ez a furcsa „értékrend”, de az is, hogy az ember időnként elképedve kérdezte meg önmagától: miért éppen ő? — s csak sejtette, hogy különös barátságok, korrupciók, rokonságok s összeköttetések lehetnek az előléptetések, jutalmak vagy kitüntetések, egy bizonyos ember megítélése mögött. Az az igazság, hogy szívesen írtam le szinte teljesen szó szerint, amit Forgács Imre, meg Berki József mondott. Nem állítom, hogy az utóbbi időben egyáltalában és sehol se fordult elő az emberek megítélésében olyan eset, amikor bizonyos, a szocialista moráltól teljesen idegen elképzelések is érvényesültek, de tudom, látni kell, hogy az embereket, nemcsak az építőipari vállalatnál, máshol is: cselekvésükben, magatartásukban, munkájuk, jellemük, szaktudásuk, magánéletük, közösségi viszonyaik alapján ítélik meg. Megnyugtató ez. Befejeződtek a Hl. Pannónia mezőgazdasági napok (Folytatás az 1. oldalról.) országosan 1938 óta 900 000 holddal csökkent, részben művelési ág váltazás, részben teljes kivonás miatt. Kenyér- gabona vetésterületünk 2.3 millió hold, 1.4 millióval kevesebb, mint a felszabadulás előtt. A területi veszteséget intenzív búzafajtákkal kell ellensúlyoznunk. A takarmánytermesztésről szólva hangsúlyozta a másodvetés fontosságát, valamint azt, hogy minden takarmányozásra alkalmas terméket, értéket fel kell használni az állatok etetésénél. A kertészkedésről elmondotta, hogy a zöldségellátást egyre sikeresebben oldjuk meg. Nagyok az igények a hazai és export viszonylatban. Sajnos, a belső igényeket sem tudjuk kellőképpen kielégíteni, hazánkban jelenleg egy fő zöldségfogyasztása 68—70 kilogramm, fejlettebb zöldségtermelő országokban ez eléri a 120—150 kilogrammot. Javasolta: előre kell hozni és ki kell tolni a zöldségtermesztési szezont. Ezenkívül rá kell Thiery Árpád ! szoknunk a jó konzervekre, a mélyhűtött árukra. Növelni kell az előhajtatott zöldséget és öntözéssel biztonságossá lehet tenni a termesztést. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy az utóbbi időben jelentős területeket telepítettünk be szőlővel, gyümölcsfákkal. Szőlőből a második ötéves tervben 80 000 hold volt a terv, s 81700 holdat telepítünk. Gyümölcsösökből 127 000 holdat terveztünk, de csak 107 500 holdat telepítünk. Időközben ugyanis mérsékelték a gyümölcstelepítési tervet, ennek legfőbb oka az, hogy a járulékos és kapcsolódó beruházások elmaradtak a telepítések mögött Az állattenyésztésről szólva a miniszterhelyettes felhívta a figyelmet arra, hogy az állattenyésztési épületek ne legyenek átjáróházak. A gyümölcsösöket bekerítjük, óvjuk, ugyanakkor az állatállománynyal már kevésbé törődünk. Hangsúlyozta, hogy összhangba kell hozni az állatfajtát a tartási viszonyokkal és a takarmányozási lehetőségekkel. A gépesítésről szólva elmondotta, hogy feladataink között szerepel a traktorok folyamaHatszáz ipari tanuló búcsúzott iskolájától Tegnap tartották ballagásukat a Munkaügyi Minisztérium BOO-as Iparitanuló Iskolájának végzős növendékei. Közel 600, túlnyomórészt vasipari tanul ó búcsúzott ez alkalommal az iskolától, tanáraitól. A képen: a III. éves jármű- és Diesel-lakatosok osztálya búcsúzik szaktanáraitól és Padragi Henrik osztályfőnöktől. Ez volt egyébként az iskola egyik legjobb osztálya, ugyanis a szakma kiváló tanulója országos versenyen egy tanuló harmadik helyezést ért el, kettő pedig eredményes vizsgát tett. tos kihasználása, ehhez a szükséges munkagépek biztosítása. Megemlítette az időszaki munkákhoz fiatalok igény- bevételét, ami nem magyar^ hsínem világjelenség. A munkacsúcsokban szükség van az ilyen tömeges munkaerőre. Végül a szakképzettségről szólva elmondotta, hogy ne a gép várja a gazdaságokban a kiképzett munkaerőt, hanem fordítva, előre szerezzék meg a szakismereteket a dolgozók a gépekhez. A fő feladatokat öt pontban foglalta össze: 4 Stabilizálni a mezőgaz*■ dasági termelés szerkezetét éa a főbb arányokat. 0 Hatékonyabban felhasz- nálni az anyagi eszközöket, a beruházásokat üzemi kezdeményezés alapján tanácsi egyeztető munkával valósítsák meg. Q A tudományosan meg- alapozott és gyakorlatban jól bevált módszereket széles körben terjesszék, a helyi adottságoknak megfelelően alkalmazzák. 1 Az anyagi érdekeltség **■ legyen összhangban a termelés fokozott fejlesztésével. C Minden embert a műn- kakörének megfelelő szaktudással ellátni, hogy gondolkodó, szakismeretekkel rendelkező emberek irányítsák a mezőgazdaságot. Végül megállapította, hogy igen hasznosak voltak a IIIJ Pannónia mezőgazdasági napok tanácskozásai. A háromnapos tanácskozás Földvári János, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese zárszavával ért véget Gáldonyi Béla Értesítjük a lakosságot, közületeket, hogy garanciális és egyéb bútorjavítást rövid határidőre vállalunk. Pécsi Fatömegcikk és Járműjavító Ktsz. Pécs, Irányi Dániel tér L< 1 i FELHŐK kivétellel nem avatkoznak, netm szólnak bele a botrány okozásokba még akkor sem, ha a fülük hallatára, a szemük láttára történik. A verekedések, késelések híre is csak napok múltán szivárog le a községbe, s csak akkor háborognak egyik-másikán, ha „kívülről” jön a figyelmeztetés. Mint legutóbb a nyolc esztendős Kiss Jutka esetében is. Tulajdonképpen ő miatta kapaszkodtunk fel a Golgotára, ő miatta kilincseltük végig a szomszédokat. Végére akartunk járni egy szomorúan alakuló gyermeksorsnak, s nem vagyok bizonyos benne most sem, hogy a végére értünk-e. Hiszen az első, a második, még a tizedik jelzést sem innen kaptuk a telepről, hanem az elsőt a kővágószöliősi iskolából, a tizediket a Pécsi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójától. Legelőször Perger Dezső- nét, Jutka osztályfő nőkét hallgattam meg. — Már tavaly feltűnt a kislány furcsa viselkedése. Eleinte abban nyilvánult meg, hogy a tankönyvében megjelölt házifeladatokat sorba ki tépdeste, elrejtette. Hiába beszéltem vele, hiába figyelmeztettem a márami Sándor, a kővágószöl- iősi tanács elnöke, amikor nya kunkba vettük az Irgalmatlan domb megmászásának fáradalmait. Útközben másik tanácsi ember, Borsos Béla is csatlakozott hozzánk. — Egyfelől zúgolódnak, más felől meg közömbösek, — egészítette ld az elnöki véleményt Borsos Béla. S odafömt, amikor végigjártuk a barakkváros utcáit, amikor benyitottunk egy-egy lakásba, igazat kellett adnom mindkettőnek. Úgy van, ahogy Komáromi Sándor mondta: az emberek elégedetlenek. Szidják a vállalatot és szidják egymást. A vállalatot azért, mert elnézd, hogy a salétrom, a gomba lassan felfalja kis bútorukat, a vascsöves víz az egészségüket, egymást meg a rossz szomszédságért marják. A szamszédék kecskéjéért, mert lezabálja a kis konyhakertet, a szomszédok gyerekeiért, akik limlommal szórják teüe az utcákat, az udvarokat, az utcabizalmit, a fedél nélkül tátongó szennyvízaknáért, a nyaktörő járdákért, s szidnak mindenkit mindenért. Aztán ahogy Borsos Béla mondta, közömzösek is. Kevés rosokből, sofőrökből e titulust, imit azóta nemcsak átvettek, ie mind elkeseredettebb indu- dulattal emlegetnek is a ba- akkvárossá növekedett telep lakói. — Elégedetlenek, zúgolódók itt az emberek, — így foglalta össze véleményét róla KoA haszontalan bokrokkal, giz-gazzal téleszórt dombot akkor nevezték el Golgotának, amikor az Ércbánya Vállalat felfuvaroztatta rá az anyagot az első barakksor megépítéséhez. A tengelytörő, fók- szakitó, verejtékvámoló kapaszkodó csikarta ki a fuva-
