Dunántúli Napló, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

// Jlátom a kényt. . •- Gárdos Mariska 80 éves — ff Demény Ottó: Vézna kis proletárlányka ki­áll a Eáradt hajógyári munká­sok elé. A májusi szél össze­borzolja sűrű, vékonyszálú ha­ját. Keskeny arcát betölti az indulat. Ajkáról száll a költe­mény: „Akasszátok fel a kirá­lyokat! ...” Gárdos Mariskának hívják és nyolcéves. Szemébö lövell a gyűlölet a „királyok" ellen. Korán megtanulta a törvényt: kétféle ember van, szegény és De következtek a nehéz, har­cos esztendők, s felsőbb isko­láid! még álmodnia sem lehe­tett. Ö mégis tanítónő lett, aki a leikéből, eszéből szakította ki az igazságot, hogy az egy­szerű embereknek fényt ad­jon az életébe. Híresek voltak a Gárdos szemináriumok. Sok ezer tanítványának lelkében ébreszthette fel a marxizmus eszméinek igazságát. Tanítvá­nyai még ma is hálásak ezért! ■SU.v: \ ......■ - ■ ' ■ • • „ •gazdag. Szerette a szegénye­ket, és engesztelhetetlenül gyű­lölte a gazdagokat. Itt ülök most vele szemben. Ej nézem apró termetét, sorstól barázdált, keményvonású ar­ca', szigorú ívelésű ajkát. Ö nem lát engem. Tizenöt évvel ezelőtt elvesztette a szemevi- lúgát, —, Tizenöt éve nem látom a betűt, de látom a fényt, azt a fényt, amit életemben mindig kerestem. S valóban látja a fényt, ha nem is a külső fényeket. Hisz lahet-e világtalan, akinek gaz­dag lelkében egy egész világ lakozik? A klasszikus iroda­lomtól Marxig. Akiben ott él a művészet képet teremtő ere­je cs belső zenéjével a világos­ságit teremtő eszme? Nem! Látó ő ma is, hisz alkotókedve egy pillanatra sem fogyatko­zott, sőt még dúsabb színekkel ábrázolja az embert. Mennyi mindent írhatnék igazán esemény dús életéről! A piros karosszék melegében ké­nyelmesen elhelyezkedve ő is napokig mesélhetne igaz, szép meséket a küzdelemről, a harc­ról. Ki merne hát vállalkozni egy szűkreszabott riport kere­tében a teljességre?! Ma is ír elbeszéléseket, amik olykor kisregénnyé formálód­nak. Miről ír? Talán arról a csöpp Somogy­országi lánykáról, aiki 1885-ben megszületett? Akit a sors ke- .. ellensége kétéves korától ( "éves koráig megfosztott a szsmevllágától. Aki már akkor megtanulta, megérezte, felis­merni a jót, a tisztaságot. Vagy arról a családról, ahol az egyik évben megszületett a gyermek, csupán azért, hogy éa'- évre rá.a kiskoporsót ki­vihessék a temetőbe? Örvös, kórház vágyálom volt akkor-a P' o'elárrnak. Serényen dolgozik. Előadá­sokat tart, nevel, tanít. — Műidig tanítónő akartam lenni. Értettem az emberek nyél vén, éltem, a szegények mindennapos gondjaiban, éré-- lem, a lelkűk mindén rezdülé­sét. Lépésről lépésre Ismerte meg a munkásosztály vágyait, érdekeit. Először a közösség hatalmas érejét fogta fel. Azt, hogy ■ egy fáradt proletár kar­ját könnyű letörni, de álljanak csak össze ezrivel, százezrivel, hatalmas forradalmi munkás- hadsereggé, s akkor nincs sen­ki, aki győzedelmeskedhet fe­lettük. Hirdette az eszmét. Ügy tud­ta mindig átadni érzelmeit, a nép igazságát hallgatóinak, hogy azok vele együtt lelkesed­tek, hittek! Vörös párttagsági könyvét őrzi. Benyúl az íróasztal fiók­jába és enyhe mosollyal, ami mögött talán inkább pironko-| dás, mint büszkeség rejtőzik, * megengedi, hogy megnézzem. Tagságának kezdete, — olva­som —, 1900! A 15 éves leány hatvanöt évvel ezelőtt, már tudta, hol a helye, ismerte cél­ját. És az évek múlásával az ösztönös sejtésből tudatos fel­ismerés lesz, a harcok kérlel­hetetlen forradalmár asszonnyá edzik Gárdos Mariskáit.' Alig öt év, múlva megírja első köny­vét. Húsz éves ekkor és szer­kesztője a Nőmunkás című lapnak, amelynek fejlécén — nem félve a bíróság szigorától — bátran írta: Szocialista po­litikai lap. 1919-ben, 34 éves korában a Vörös Újság egyetlen női mun­katársa. A munkásegyetem elő­adótanára. Az ötszázak taná­csának tagja ... — Emlékszem, ültünk az új városháza nagytermében. Kun Béla bejelentette a Tanácsköz­társaság bukását. Borzasztó volt. Mintha kést szúrtak vol­na szívembe, dóit a könny a szememből: úgy éreztem a leg közelebbi hozzátartozómat vesztettem el. Keményen összehúzódik a szája, ha a lasdzmusról szól. Mozgása energikus, emlékei ie- bilincselőek. A börtönben re­gényt fordított. Az Októberi Forradalom 20. évfordulójára megjelentette börtönben ké­szült műfordításában Ilja Eh­renburg -regényét. Mennyi küzdeni akarás. Mi­lyen óriási kitartás. Vajon ltod rejtőzött az ereje ennek a tö­rékeny asszonynak, hogy félt tőle minden uralkodó rend. , Ady Endre így ír róla 1904- ben. egyik nagyváradi újság­cikkében: ....... A szocializmus ke blén igaz, piros szekfű Gár­dos Mariska, féket nem ismerő igaz agitátor tehetség!. .. Pél­dátlan bátorsággal izgat a fenn átló társadalom kiváltságos osztályai ellen . .. Ezen az ar­con láthatni milliók szenvedé­sét, egyéni gond, egyéni bánat nem teheti ily markánssá a vonásokat...” S végül így jö­vendői a költő: „Hátha meg- vagyon írva számára, hogy ott lehet, ha majd egyszer meg­érik a kalász.. És ott volt. Sírva, nevetve, de elsők között, a. hatvan éves, viharokban edzett asszony. Részt, kért az új életből, a ne­héz feladatokból. írt. Szervez­te az MNDSZ-t. mindenhol föl- bukkant fáradhatatlan kis ! alakja. S aztán bekövetkezett a tr? gédia, a megfáradt szem bezá ródott, a petróleumlámpa pis­lákoló fényénél átolvasott éj­szakák megviselték a látóide­geket. Ennek ma 15 esztende­je. Azóta diktál, nem tört í meg. Nemrég jelent meg élete regénye „Szállj gondolat...” és a „Kukoricán térdepelve”. Egy harcokban eltöltött élet naplója igaz átéléssel, teremtő művészi erővel. A minap valaki" megképez­te tőle, nem fáradt-e már? — Én egész életemben elé­gedetlen voltam eredményeim­mel, ezért mindig új célokat állítottam magam elé. Ezekért, persze, sokat kellett dolgoz­nom. Ügy vélem, a legtökéle­tesebb életelixir a munka, így nem jutott soha időm a fáradtságra! Május 1. a munka, a tavasz ünnepe, s az 6 születése napja. A sok-sok gratuláló levél és távirat mellé küldjük mi is jó­kívánságainkat, további hosszú életet kívánva, erőben egész­ségben! Regős István Ott kezdő dőit Szürke kő, barna drót, poros. fák. élettelen élet. rideg fény. Ott kezdődött a város valahol a kanyargó vaspályák mentén. Ahol bádogtetők suhogíaJk a kerítés nélküli telken, és korom holtt rájuk az égbő*, amit a szél és eső elkent. Majd egyre beljebb, ahol máló vakoíaíú vén házak álltak. Ablakaikon repedt függöny, homlokukra írva — alázat. Nem törli le róluk azt többé az Idő — s bennem él örök kör Itt kellett élnem s egy maréknv* igaz övömért könyörögnöm s kivágnom magam a fényre! lm, az utódok szerencséje; majd mosolyognak szavainkon: ki érti, aki át nem élte? Szép Ernő, a pesti élet kró­nikása, 1913-ba Ji végignézte a főváros munkásainak május el­sejei felvonulását. Élményének hatására Irta az alábbi karco­latot. gy emlélcszem, egyszer már próbáltam írni a munkások májusi meneté­ről .., megint írni szeretnék, mert megint láttam. Soha nem fogom tudni kifejezni, amit emberi szivemben érzek, még­is, muszáj lehajtani a feje­met és gyámoltalanul mozgó ajkaimmal dadogni, mint a Szóimra vándorának, aki le­borul a közeledő éj, a szá­mum és a végtelenség elölt. Minden esztendőben odaállok a járda szélére és végigné­zem a szocialisták májmi fel­vonulását zászlóik, tábláik és dalaik alatt. Mennek nyolcas sorokban, rendben, csoportok­ban és oszlopokban, százan, ezren, tízezren, énekelnek, fel-felkiáltanak, a kávéházak előtt felágaskodnak a vendé­gek, az ablakokból, erkélyek­ről családtagok néznek lefelé, a villamosok lassan, gyáván mennek, míg a menet az út­testen folyik. A zászlók hím­zett betűi fénylenek a májusi napon, a zászlót egy munkás viszi, s a zászlóról lecsüngő két hosszú szalagot egy-egy fehérruhás kisleány tartja két­féléi. Múlnak a sorok, csopor­tok minden csoport valami más dalt énekel, s messziről Szép Ernő: MENET és még messzibbről fúvósze­nekaraik fájdalmas hangjai hallatszanak. Mintha búcsúsok, lennének és végtelen fáradtan és végtelen reménnyel a bol­dogság és az igazság felé za- ándokolnának messzi mész- szíré, a világ végire. Nézem a táblák felírásait: egymás után jönnek a szabó- munkások, akik a ruhámat csiivíltó.k, a kalaposmunkások, akik a kalapomat csinálták, a cipészmunkások. akik a cipő­met csinálták, az asztalosmun­kások, akik az ágyamat csi­nálták ... kefekötőmunkások... malommunkások .., sütőmun- kások... könyvkötömunlcá- sok ... vas- és fémmunká­sok ... egy idegen felírású tábla jön: Sectiono a Romá­na. .. textilipari, munkások .., vegyipari munkások . .. dél­szlávok szervezete ... eszpe- rantista munkások ... nézem a végtelen menetet és szeret­nék minden embert külön megnézni, de úgy múlnak elő­lem, mint a Duna habjai, ezek a falcó és rosszul öltözött em­berek és bennük a munka, a szegénység, a fázás. éhezés, betegség, lemondás, lázadás és gyűlölet. Egy-egy emberrel pár lépési megy a tekintetem, megnézem arcát, kalapját, öl­tönyét, cipőjét, nyakkendőjét, nyakkendőtűjét, szegfűjét. a gomblyukában, jelvényéi a vi­rág mellett, szivarszipkáját. Istenem, mit gondoljak mind­erről? Egy embernek fel van köt­ve a karja, a kötésből vatta buggyan ki. Egy fiú sántít. Sántít és énekel: ... szabad lesz a jövő ... Egy kis vörös, púpos ember jön, az is éne­kel... Egy sor leány jön fe­hér blúzban, vörös szalag a vállukon, egyiknek a lábán vörös a harisnya, énekelnek... mi dolgozunk, nagy hasznot haitunk... Zenekar zúg el, utána egy gyerekhang kiált fel: Éljen a világot megváltó nemzetközi szociáldemokrá­cia! it tehetek én itt az elöt­™ tem vonuló menetért életem rövidségével és erőt­lenségével? Semmit. Csak meg állok és nézem a tűnő soro­kat, a zászlókat és a táblákat és a felvirágozott bicikliket és a jelvényeket és hallgatom mámoros kiáltásaikat és el­úszó dalaikat és trombitáik távolodó recsegését, addig, míg a türelmetlen könnyek fel nem szaladnak a szemem­be, minden május elsején, és be kell surrannom a legköze­lebbi kapu alá. meri mégsem korrekt dolog az utcán köny- nyezni. S aztán a szörnyű fehérter­ror ! Az emigráns évek Bécs­ijén. Az - egész élete örökös, szüntelen harc. Keserű hóna­pok a- Markóban, a toloncban. — Szinte kibírhatatlan volt. Piszok, férgek, éhezés. Otthon beteg férjem és 10 éves kislá­nyom várt nak évedben kemény munkát fektettek bele. Most ott álldo­gálnak a napfényben s muto­gatják egymmásnak az épít­mény hol egyik, hol másik részletét. Egy gát mindig im­pozáns látvány, komor, sziklás partokat összekötő beton fal. A partok itt is hegyesek, mere­dekek, de a gát elnyomja a he­gyeket, már-már jelentékte­lennek tűnnek. Három mér­föld hosszú ez a betonfal, amely fölé gigantikus emelő­daruk magasodnak. Borzongás fog el, talán azért, mert a fo­lyó partján állok és alulról nézek a gátra. Még soha nem rázott így meg a méretek gran- diozitása. Egy. ízben, Sout- ham.ptoin.ban megmutatták a Queen Mary nevű óceán járót. Azelőtt csak fényképen lát­tam, a valóság lüábrándított. Gibraltár úgy emelkedett ki a szürke tengerből, mint sem­mitmondó, megfagyott kőda­rab, amikor egy januári regge­len áthajóztam a szoroson, mely összekötötte a behava­zott Spanyolországgal. Ügy tet­szett, hogy a szikla fölött ter­peszkedő felhők laposra nyom­ják, összetörpítik. És a szé­kesegyházak se ráztak meg: Canterbury, Palma, Granada, Nőtre-Dame. ... A gátépítés mérnökeinek átlagkora harminckét év. A főmérnök harminchat éves. Kí­sérőm felvázolta jegyzetfüze­tembe az építkezés következő fázisait. A bratsziki erőmű je­lenleg a legnagyobb a világon, de a Jenyiszej en, Kraszno- jars-zk mellett már épül egy nagyobb. Bratszk, melyet negy­venezer ember épített, a hu­szadik század emlékműve, az orosz forradalom nagy mate­rialistáinak, a huszadik század eszméinek szülötte. Egészen a folyó közelébe ereszkedünk. Az őrült sebességgel száguldó vizen a nap színképe rezeg. Tréfálkozik a mérnök: lám, gátat építettünk, és szivár­ványt is alkottunk. Gyermete­gein mondom: azt hittem, csak isten teremthet szivárványt. — Amint látja, Lenin is teremt­het — feleli a mérnök ... ... Leszállt a szürkület. Szállodai ablakom a bratszki tengerre nyílik. Különös érzés tölt el a gondolatra, hogy én, az angol, itt vagyok Szibéria szívében. A tenger felöl kutya­ugatás hallik, megtöri a csön­det. Vacsoraidő van. A víz va­dul forgatja a turbinákat s ter­meli a kilowattórák millióit. Az embereik fényt adtak e vi­déknek. Harcba indultak a természet ellen és elragadták hatalmának egy részét... Az oroszuk úgy mondják azt, hogy „a forradalom előtt” és ,a for­radalom után”, mint mi Ang­liában: „Krisztus születése előtt” vagy „után”. A gát te­tején kis vörös zászlót lenget a szél. Csodálatos gondolatom támad: az utolsó háborút a földön a béke fogja megnyer­ni. Szibéria szüli az optimiz­must... .... Reggel két Iskolát ’ tünk fel, a munka • ubo az óvodát, este a technikuu a mozit és a színjáts zó "& x tot A befagyott tengerrar mentén haladtunk. A nar tg' égetett, hogy egy nap lat. jobban lesültem, mint Marói; kóban egy év alatt. Az egyil iskolában éppen angol őrá tartottak. Megkérdeztem a ti­zenötéves gyermekektől, me­lyik angol írót szeretik legin­kább. Galsworthyt, James 41- drige-t, Priestley-t, Graham Greene-t — hangzott a válasz. Elbeszélgettünk angolul. Egy kisleány megkérdezett: a szí- nesbőrű gyerekek Angliában együtt tanulnak-e a fehérek­kel, vagy külön? Felvilágosí­tottam, hogy nálunk nincs fa­ji megkülönböztetés. Ebben a? osztályban oroszok, burjátok, örmények, kazahok tanul­nak ... ... Az óvodában a gyerme­kek megvacsoráztak, sőt már le is fektették őket. Mielőtt a hálóterembe mentem, fehér köpenyt adtak rám és gézből készített maszkot az arcomra. i I Alan Sillitoe: Mi és ök, nekünk és nekik Egymotoros kisgépen, AN- 2-n repülök a szibériai tajga fölött, kék égi térségeken át Bratszk felé. A stewardess cu­korkával kínál, családi pik­nikre emlékeztető kellemes utazás ez, minden kaland nél­küli. Bratszk lakónegyedeit, gyárait homály fedi. Csomag­jainkat a légipályaudvar épü­letéhez visszük... ... A szikla fokán állunk és nézzük a gátat: innen még szélesebbnek tűnik, mint ami- ilyen valójában. Vasárnap van, a közelben párok sétálgatnak. Gyönyörködnek a nagyszerű látványban, észre se vesznek. A gát mágnesként vonzza azok tekintetét, akik megalkotásá­Filmek, (A hosszútávfutó ma­gányossága) novellák s egy je­lentős regény: Az ajtó kulcsa jelzi nálunk Alan Sillitoe nevét. Az angol író, nemrégiben a Szovjetunióba látogatott. Erről az utazásáról írt könyvéből (Üt Volgográd felé) vettük azokat a részleteket, amelyekben a világ legnagyobb vízierőművén«, a bratszkinál szerzett élményeit írja le.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom