Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-20 / 42. szám
FEBRUÁR M. IVAPLÖ 5 Kettős halálos baleset Két halálos vasúti baleset is volt tegnap Baranyában. A Harkányból Pécs felé közlekedő reggeli vonat mozdonyvezetője Görcsönynél jelentette Pető József forgalmi szolgálattevőnek, hogy az állomástól mintegy hatszáz méterre, a vasút mellett egy férfi fekszik. A forgalmista azonnal a helyszínre küldte Illés József vonalgondozót és értesítette a rendőrséget is. A vizsgálatnál kiderült, hogy Boros József húsz éves kém esi lakos fekszik a vasút mentén — már holtan. Zsebében vasúti jegyet találtak. Kémesen váltotta február 18-án. A feltevések szerint kiesett a vonatból, nekiütődött az egyik oszlopnak és az mintegy tíz méterre kidobta. Ott következett be a halál. A vonatjegye Ocsárdlg szólt Lehetséges az is, hogy elaludt és úgy ugrott ki a mozgó kocsiból. Am alig futottak be a Jelentések a hatóságokhoz, máris újabb halálesetről küldtek értesítést A tegnap reggeli 6730-as személyvonat Siklósnál elütött egy tiltott helyen közlekedő, 66 éves férfit, aki a helyszínen meghalt. Négy napon belül ez már a harmadik halálos vasúti baleset — gondatlanságból. Vasárnap Mecsekalján ütötte el a vonat az embertársát féltő és óvni akaró vasutast Tegnap a meggondolatlanság egy fiatal, alig egy éve nősült ember életét követelte. Azután a siklósi szerencsétlenség, amikor hiába tiltják a közlekedést a vasúti sínek mellett, a rövidebb út kedvéért életüket kockáztatják egyes utasok. Pető József, a görcsönyf vasútállomás forgalmistája a távírdái jelentésből értesült a siklósi halálos balesetről is. „így van ez nálunk is, a regenyeieket hiába figyelmeztetjük, bogy ne közlekedjenek közvetlen a sínek mellett. Megrakott kosaraikkal veszélynek teszik ki magukat. A ködben pedig nagyon nehéz dolga van a mozdonyvezetőnek. Mire észreveszi őket, már bekövetkezhet a baleset. Rágondolni is rossz...” így vélekedik a vasutas, aki naponta látja, korholja a felelőtlen utasokat, de... „nem röpülhetek oda, hogy elkapjam őket, pedig sokszor kis híja, hogy nem kerülnek a mozdony alá.” Vasúti utasítás tiltja, hogy idegen személyek a MÁV területén közlekedjenek. Különösen tiltott hely a sínek közé és a sínek mentén húzódó töltésperem. A legtöbb laiáios vasúti baleset éppen azért van, mert sokan — hogy lerövidítsék az állomásra vezető utat, hogy megspóroljanak öt percet —, tiltott helyen közlekednek. A vasúti utasítás azt is kimondja, hogy 100—560 forintra büntethető az a személy, aki megszegi a szabályokat. „Tudják is ezt az utasok, hiszen kiírtuk az állomáson, mondjuk is nekik naponta, mégis minden vonattól a sínek mentén távoznak” — mondja szinte panaszkodva a forgalmista. Az elmúlt napok szomorú eseményei arra figyelmeztetnek mindenkit — utaso- i kát és vasutasokat egyaránt I —, hogy a jövőben még szi- I gurukban betartsák és betartassák a szabályokat és ne í engedjék meg senkinek a közlekedést tiltott helyen. Aki ezt megszegi, inkább büntessék meg ötszáz forintra, mint később gyászt hozzon meggondolatlansága. Gáldonyi Nemtörődömség okozza a legtöbb kárt Előadás a tsz társadalmi tulajdon védelméről Dr. Molnár Lajos őrnagy, a megyei rendőrfőkapitányság osztályvezetője hétfőn délután előadást tartott Komlón, a tsz-elnökök megyei továbbképző tanfolyamán. Az előadás a termelőszövetkezeti tulajdon védelmével foglalkozott. Az előadó bevezető szavaiban örvendetes számadatokat ismertetett. 1961-ben 354 esetben rendeltek el nyomozást a mezőgazdaság területén elkövetett bűncselekmények miatt és egymillió 605 ezer forint kárt jegyeztek fel. Két év múlva, tehát 1963-ban már csak 267 esetben kellett nyomozást elrendelni, az okozott kár pedig 540 ezer forintra csökkent Még kevesebb lett volna az ilyen bűncselekmény és kár, ha termelőszövetkezeteinkben több figyelmet szentelnének a közös tulajdon védelmére. Kétszer sikkaszthatott Az 1963-as 287 bűncselekmény között különösen a lopások szerepeltek nagy számmal. Kereken 100 lopást fedeztek fel. Különösen a terménylopások gyakoriak, s en- nek a legtöbb esetben a nem- ! törődömség és lazaság teremti ! meg a táptalaját Hogy menynyire így van: a pécsváradi járás egyik kombájnosa úgy i tudott terményt lopni, hogy Az ÉM Építőipari szállítási Vállalat Pécsi Szállítási Özem egysége pécsi munkahelyre f • 1 v e s * * vagonés gépkocsi rakodókat Szállást étkezést biztosítunk. — Tanácsi igazolás szükséges. — Útiköltséget nem térítünk. Jelentkezés: PÉCS, Megyeri út 50. egyszerűen hazament a gabonával megrakott kombájnnal, és otthon kiürítette a tartályt. Ilyen eset nyilván csak abban a tsz-ben fordulhat elő, ahol a kombájnnal is haza lehet járni. A lopások után a sikkasztások szerepelnek a legnagyobb számmal. B. J., az egyik tsz főkönyvelője például 15 ezer forintot sikkasztott oly módon, hogy a banktól átvett pénzekből ennyit visz- szatartott magának. Dr. Molnár Lajos őrnagy emlékeztetett arra, hogy a BTK 308. paragrafusa szerint egy évig terjedhető szabadságvesztéssel sújtható az, áld hiteltérdemlő tudomást szerez a társadalmi tulajdon elleni bűncselekményről, § nem jelenti a hatóságnak. Hozzátette: a Jövőben a rendőrség is sokkal következetesebb lesz e törvény érvényesítése tekintetében, mint ez Idáig volt, Vigyázzunk a többleiekre! Vannak olyan esetek is, amikor nem lopnak, nem csalnak és nem sikkasztanak, s mégis, eljárást kell indítani bizonyos személyek ellen. — Ilyen eset a hanyag és hűtlen anyagkezelés. A hoboll Zrínyi Tsz például 900 mázsa gabonát tárolt a raktárban nedvesen, s nem gondoskodott a gabona forgatásáról. Következmény: a búza annyira megdohosodott, hogy emberi fogyasztásra többé nem lehetett felhasználni. A raktáros ellen eljárás indult. Felvetődik azonban a tsz-elnök, illetve agronómus felelőssége is, hiszen milyen lehetett ott az ellenőrzés, ahol ilyesmi megtörténhetett? Dr. Molnár Lajos őrnagy hosszasan időzött a többletképzésnél. Többlet képezhető például a termények tárolásánál, ha rosszul számítják ki a száradási százalékot, a piacra szánt zöldségféléknél, ha a veszteségszázalékot magasra taksálják. Megyénk egyik ter- ményxorgalmi átvevő helyéhez több tsz szállította a búzát, s a gabona mérése úgy történt, hogy a vontató pótkocsija a hídmérlegre állt. Látszólag tehát mindez szabályos volt. Csak később derült ki, hogy a .pótkocsi eközben a traktorhoz volt kapcsolva, a vonórúd is feszes volt, s a traktor vonóereje bizonyos mennyiségű búzát lekötött. Amikor ugyanis a pótkocsit lekapcsolták a vontatóról, 70 kilogrammal többet mutatott a mérleg nyelve! — Megjegyezzük: ez a 70 kilogramm csak egyetlen pótkocsi többlete volt, vajon menynyi többletre tehetett volna szert a vállalat átvevője, ha nem éberek és nem vigyáznak? Mivel a többletek ellopása nehezebben ellenőrizhető, arra kell törekedni, hogy a többlet sehol se lehessen több a minimumnál. Általában: ahol többlet jelentkezik, szigorítani kell az ellenőrzést Több felelősséget! Az előadó részletesen elemezte a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos tennivalókat Mindenekelőtt pontot kell tenni a sok helyen még ma is divatos felelőtlenség és könnyelműség végére. Mégha kellemetlen is, tudomásul kell vennünk, hogy még tolvajok is vannak a világon. Ezért az őszi vetések Idején éjjelre nem szabad a mezőn hagyni a vetőmagot és műtrágyát, mint ahogy sok helyen szokás. (Az elmúlt őszszel egész teherautó műtrágyát lóptak el éjjel az egyik tsz határából.) Az sem vezet jóra, ha nagyobb pénzösszeget hagyunk a tsz pénztárában, de ha már elkerülhetetlen, legalább gondoskodjunk arról, hogy önkéntes rendőrök őrizzék éjjelente. Ne tegyünk úgy, mint az egyik szigetvári tsz-ben is, ahol őrizetlenül hagyták éjjelre a pénzes kazettát, és lehetőséget adtak arra, hogy a pénzt kazettástól együtt elvigyék. A társadalmi tulajdon védelméért akkor tehetünk a legtöbbet, ha a földtől a raktározásig, s a raktározástól az állami vállalatokkal történő áruforgalomig mindent bi- zonylatolunk a tsz-ekben. Es akkor, ha évente legalább egyszer megvizsgáljuk a tsz vagyonvédelmi helyzetét, 8 ha ebben a vizsgálatban a tsz-el nőktől, a pártszervezet képviselőjétől, az ellenőrző bizottságtól kezdve a körzeti rendőrig minden illetékes személy részt ves2. Ha az Ilyen vizsgálatok rendszeresek, s ha a vizsgálat eredményéről tájékoztatják . a tsz-tagságot is, akkor a társadalmi tulajdon védelme hatékonyabb és szilárdabb lesz, mint ez idáig volt — fejezte be előadását dr.. Molnár Lajos őrnagy elvtárs, M. Im Fél óra a jeges vízben Amikor felkerestük Túri Iván kismohácsi lakost, megiltetődötten állít előttünk, arcán még tükröződött az éjszakai tragédia emléke. Nem szívesen emlékezik a történtekre. — A lányomhoz indultam a szigetre, át a Dunán — kezdi lassan — és egyszer azt vettem észre, hogy összeroppan alattam a Jég, és a vízbe zuhantam. Csak a kezemmel tudtam magam fenntartani. Megpróbáltam kimenni, illetve felhúzni magam, de nem sikerült Az átázott ruha mindig visszahúzott Az eredménytelen kísérleték után segítségért kiáltottam, míg végre két személyt láttam közeledni. Két katona volt, akik kimentettek, kihúztak a vízből. Nehezen tudtam talpraállni, mert körülbelül fél órát áztam a jeges vízben és az eredménytelen erőlködés teljesen legyengített A katonák bevezettek az irodájukba, megszárítottam magam és utána elmentem haza. Túri bácsival szem ben áll megmentő- je, Albert László határőr. — A Duna-parton teljesítettem szolgálatot este, — mondja a fiatal katona. — Egyszer távoli segélvlri állásra lettem figyelmes. Először azt hittem, hogy a hang a szigetről jön, de később. ahogy közeledtem a hang irányába, meggyőződjem, hogy valaki a Duna közepén van. Azonnal intézkedtem. Pár perc múlva ketten indultunk a hang irányába, amely egyre közelebb hallatszott. — Amikor egész közel értünk, látom, hogy valaki a jégtáblák között van úgy, hogy csak a feje és a válla lászik. Tudtam, hogy tegnap a jégtörő hajók itt törték a jeget Ekkor már meg voltam győződve, hogy a segélyt kérő beszakadt a jégtáblák közé. — Azonnal segíteni — villant át az agyamon. A lábam alatt azonban megroppant a jég. Visszaléptem. — Nem, nem szabad hagyni, ki kell men teni — válaszoltam B aranyi szakaszvezető elvtársmak, aki figyelmeztetett, hogy ne menjek, vigyázzak. Gyorsan határoztam. Fegyverem a hátamon keresztbe tettem és hasrafeküdtem, a jégen. így talán nem szakadok be — ez járt az eszem ben. Megfogtam az idős bácsi kezét és a szakaszvezető elv társat arra kértem, húzza a lábam. Erő sen megmarkoltam a kétségbeesett embert, a szakaszvezető elvtárs pedig minden erejét latba vetve húzott bennünket. A tervem sikerült, nem szakadtam le, a bácsit pedig megmentettük Túri bácsi lehajtott fejjel hallgatta a történteket, és talán mo6t érezte igazán, milyen veszélyben volt. — Volt már ilyen tragikus esemény az életében, Túri bácsi? — kérdezzük azzal a céllal, hogy megszakítsuk a nyomasztó csendet. — Hatvan éves vagyok, két hónap múlva nyugdíjba megyek— folytatta a választ kérdésünkre. — Lengyel- országban születtem. Szüleim lengyelek. Az első világháborúban elhur coliak a katonák. Framciaorszá gban bányában dolgoztam. Onnan Jugoszláviába. majd Törökország, Görögország, Olaszország és ismét Jugoszlávia következett. Innen kerültem Magyarországra 1941- ben és azóta itt élek Baranyában. Vasútépítésnél, bányában, és ki tudja már hol dolgoztam. Sok mindenen keresztül mentem Je- lenleg a Mohács városi községgazdálkodásnál dolgozom a kőműveseknél. Nem szeretnék még meghalni .,. Valamennyiünknek az jár az eszünkben, hogy Túri bácsi, ez a nyugtalan, világot megjárt ember most mér a nyugdíj időszakában nyugodtan élhetne, s mégis hiába a városi tanács hangos-bemondójának figyelmeztető szava, hogy a jégen átmenni tilos, mert életveszélyes, az idős férfi éjszaka nekivág, hogy átmenjen, s ez majdnem az életébe kerül. Amikor elbúcsúzunk, megmentő jével kezet fog, tekintetéből sugárzik a — köszönöm Zsiga János határőr őrnagy Hármas ikerborjak Ritka esemény történt a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola soroksári gazdaságának tehenészetében: a tízéves magyartarka Kruni nevű tehén, hármas ikreket, egy bikát és két üszőt ellett. A három borjú együttes súlya 104 kiló. —1 Apjuk a kosztromai fajtájú Cavior bika, anyjuk a múlt évben 5811 liter, 3,84 százalék zsírtartalmú tejet adott és az idén is naponta 36-381-t fejnek tőle. Orvosi vélemény szerint az ikerborjak életképesek. ELETEM ARAN IS... ÖUNANTÜLI NAPLÓ * ' as.var Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága is a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Vasvári Ferenc Szerkesztőségi Pécs. Hunyadi János u 11 Telefon: 15-32. 15-33; 17 óra után: 60-11. Belpolitikai rovat- 31-68 Kiadja: 4 Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly k - •■t óhivatal * Pécs. Hunyadi u. n Telefon: • 15-32. 15-33. 50-00. PfcCSl SZIKRA NYOMDA Pécs Munkácsy Mihály u. 10. sz. Felelős vezető: Melles Raul Temetnek egy embert. A sáros, sárga földkupacok felé elindul a menet. A gyászolók kicsiny seregéből fel-feltör a szipogás, a kezek reszketnek, s zsebkendőket gyúrnák a szemekbe. A fekete koporsón egy név: BODAI ERNŐ élt 51 évet Egy ember meghalt, pedig élnie kellene. Eltávozott visz- szavonhatatlanul, hátrahagyva egy magával tehetetlen 74 éves édesapát, egy anyátlanul felnőtt fiút, testvéreket Bodal Ernő megmentett egy férfit és maghalt. Aki pedig megmenekült, részeg volt, tökrészeg. Botorkált a sínek között. Ö még ma is él, Bodai Ernő vasutas viszont elhullatna vérét a vágányok között. Jóvátehetetlen dolog történt. Az alkohol megint ölt * 1964. február 16-án, délelőtt 11 óra 33 perckor történt A mecsekaljai vasútállomáson Zalavári László forgalmi szolgálattevő áthaladást jelezni ment ki irodájából a Szombathely felől érkező sebesvonatnak. A vonat 200 méterre lehetett az állomástól. A motoros mozdony sötét körvonalai már látszottak a távolból. Az egyik vágányon tartálykocsik álíak. Bodai Ernő vasutas, hivatalos nevén: málhá- zó, fogta az ólomzároló fogót, a papírokat és „plombálni” sietett a vagonokat. Kiért és észrevette, hogy egy férfi az állomásépület felé tart a vágányok között. Dülöngélt. Részeg volt. Bodai eléje sietett és két kezével integetve-kiabált neki: „Vigyázzon, vonat jön! Ember, vigyázzon, elüti a vonat!” A férfi azonban csak közeledett. Bodai eléje sietett, hívta, el akarta vinni onnan, közben hátralépett és az ötven kilométeres sebességgel robogó vonat mozdonyának kerekei alá került. Egy csattanás hallatszott csak, és papírlapok szállingóztak, szitáltak a levegőben. Nyolcvan méteren belül tudott megállni a vezető. Az utasok kiugráltak. Bodai Ernő összeroncsolt testén azonban már nem lehetett segíteni. Meghalt * Ölök a MÁV Pécsi Igazgatósé gának személyzeti osztályán. Elém rakják Bodai lapját olvasom: 1913-ban született Pel- lérden. Apja földműves. Esküt tett 1955 első hónap 17-én. Vajon mit is gondolt magában, amikor a hivatalos szöveget elmormolta: „Én, Bodai Ernő fogadom, hogy a Magja vasúthoz életem kockáztatás; árán is hű leszek, a nép ér dekében dolgozom, elősegítem az üzembiztos közlekedést. . . Igen, Bodainál nem palatáb Iára irkálódtak ezek a szavak Czigelédi József elvtárs, a mecsekaljai állomásfönök szét tárja kezét. — Érthetetlen, ö, aki any nyira vigyázott. Fürge, mozgó kony, szolgálatkész emb; volt. Jó munkás. Pedig, a mái házók a vasút proletárjai. Kis pénz, sok munka. Arufelvétel, ólmozás, ki- és berakás, vágányok közötti felügyelet... Zsoldos Lajosné raktárnok, Malomszegi Imre s a többiek hallgatagon ülnek a kicsiny szobában. — Szerette a vasutat — mondja a csendet megtörve Malomszegi —. Kevés olyan ember volt, mint ő. Pontos, figyelmes. , Barázdált -arcú, kopott ka- bátú férfi lép az irodába. Horváth István, a másik málházó. — Annyira vigyázott, biciklivel sem ment, ha síkos volt az út. Aztán, itt meg ... Amikor meghallottam, mindjárt ide szaladtam, pedig nem lettem volna szolgálatos. Váltótársak voltunk, én jöttem, ő ment. Nagyon rendes ember volt ház Pellérden a Dózsa György út 23. szám alatt Bodaiék portája. Átlábolok a sáron, nyitva a dróthálós ajtó, felmegyek a tornácra. Földes kis szoba, csöppnyi, hidegen ásí- tozó kályhával. Két ember ül némán, csendben, maga elé merengve. Egyik 22, a másik 74 éves. A fiú vékony, alacsony fiatalember. Vörös a szeme, két mondat után elerednek a könnyei. — Másfél éves voltam, mikor az anyám meghalt Nem ismertem. Pedig sokszor úgy vágyódtam a mama után... Én postás vagyok, nehéz a szolgálatom, de ha hazajöttem, apám csak mondogatta: hagyjátok aludni a fiút majd én megcsinálom a ház körül, ami kell... Bundás sapkában az ősz- SmJú óreg. gdtmk fia merev .|||j kezét, szája elé veszi, mintha •sókolná. — Édes, drága fiam! Hol /agy drága fiam?... Az én egyetlen támaszom. Bodai Ernő nem szöszmötöl ■öbbé a szobában, nem takar- ia az öreget, s nem nyújt neki finom kis örömöket puszta étével. És az, aki megmenekült? Szabó Antal a cserkúti csár- lában ivott társaival. Amikor ihallgatták — az állomásfőnök mesélte — folyton csak azt hajtogatta: ittam, ittam, értsék meg, nem is láttam meg ezt az embert Szabónak két gyermeke van és felesége, akik hazavárják. És 6 haza is fog menni. De Bodai?... Alkohol, szesz, Jó murik, jó cimborák. Duhaj kedv, eltorzult egyensúlyérzék mindaz iránt, ami szép, jó, erkölcsös és igaz. Hány és hány család egyensúlya billent már meg a féldecis poharak gyenge alapzatán? Hány emberi sors csapódott a kétségbeeséshez, a szomorúsághoz! Bodai Ernő az önfeláldozó, a munkájában, hivatásában példamutató férfi élete feláldozásával megmentett egy részeget Az alkohol megint ölt! Szfits István <
