Dunántúli Napló, 1963. augusztus (20. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

tot Abb épít. \ pécsi hőerőmű XX. ÉVFOLYAM ÁRA: 80 FILLÉR 194. SZÁM As atomesend-egyesmény hívei és ellen sői Tüntetések a bonni kormány politikája ellen Elkészült a harmadik kémény, s tovább folytatják a Hőerőmű építését. 1965-re a jelen­legi 96 megawattos teljesítmény 220 megawattra emelkedik. Az alkotmány évfordulója alkalmából Ünnepi ülés! tartott Pécs város Tanácsa Huszonötén kapták meg a „Havonta egy napot Pécsértu mozgalom . emlékplakettját — Napirenden: a város egészségügyi helyzete Tegnap délelőtt a városi tanácsháza tanácstermében tartotta meg ünnepi ülését Pécs város tanácsa. A tanácsülést Körösi Lajos, a végrehajtó bizottság elnöke nyitotta meg, üdvözölte a megjelent tanácstagokat, ven­dégeket, a párt- és tömegszer­vezetek képviselőit, javasla­tára az ünnepi tanácsülés el­nökévé dr. Puskás Ödön elv­társat választották meg. Dr. Puskás Ödön röviden megem­lékezett az ünnepnap alkal­mából alkotmányunk jelentő­ségéről. A napirendek előtt Körösi Lajos vb-elnök tájékoztatta a tanács tagjait a végrehajtó bizottság elmúlt negyedévi munkájáról, valamint a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról. Ezután került sor a napi­rendi kérdések megvitatására. Elsőként Körösi Lajos elvtárs kapott szót, hogy beszámoljon a Havonta egy napot Pé­csért” mozgalom elmúlt évi eredményeiről és kiadja a mozgalom emlékplakettjeit. Beszámolója elején átnyújtot­ta azokat a minisztériumi és kormánykitüntetéseket, melye­ket augusztus 20-a alkalmá­ból adományoztak. Gábriel Jó­zsef, a városi tanács műve­lődési osztályának vezetője Szocialista Munkáért Érdem­érem kitüntetést, Papp Imre, a városi tanács elnökhelyet­tese Szocialista Kultúráért ki­tüntető jelvényt kapott. Ki­váló népművelési munkáért miniszteri dicsérő oklevelet kaptak Inokai László, a PKV énekkar-ügy vezető je, Agócsi László, a Zeneművészeti Szak­iskola tanára és Blaszauer Já- nosr.é könyvtáros. Körösi Lajos elvtárs el­mondotta, hogy a „Havonta egy napot Pécsérti” mozgalonl keretében sok társadalmi mun kát végeztek városunk polgá­rai, azonban a kerületekben nem történik megfelelően azok értékelése és nyilvántartása, nem mozgósitanak kielégítően a sok aprónak tűnő társadal­mi munkafeladatok elvégzé­sére. így fordult elő, hogy ez alkalommal mindössze 25 tár­sadalmi munkásnak és kol­lektívának adhatják ki a moz­galom emlékplakettjeit, holott nyilvánvalóan a különböző óraszámokat többen is elérték. Elismerőleg szólt az I. és a III. kerület lakóiról, akik az elmúlt időben is sok társadal­mi munkát végeztek. Amikor az emlékplakettek átadására került sor, a tanácsülés részt­vevői megállapíthatták, hogy ? legtöbb társadalmi munkát a pécsbányatelepi idős dolgo­zók végezték az elmúlt idő­szakban. Aranyplakettet kap­tak 200 óra társadalmi munka elismeréseként Horváth Gyu­la, Jelenszki János, Gálosi József, Ragancsa János, Pintér Raymár, Pozsgai Pál, Tréber Antal, valamint a PKV és a Hőerőmű villamosüzemének munkáskollektívája, a Nagy Lajos, a Széchenyi, a Leőwey Klára gimnáziumok és a Köz- gazdasági Technikum diák­sága. Ezüst plakettet kaptak 150 óra társadalmi munká­jukéit Adamik Antal, Tallér Ferenc, Haffner Ferenc, Trichli István, Fenyvesi Ká­roly, valamint a Posta fenn­tartási üzemének és a PIK munkáskollektívája, az Orvos- tudományi Egyetem KISZ- szervezete. Százórás társadal­mi munkájuk elismeréseként bronz plakettel jutalmazták Kovács Istvánt és Várnai Ti­vadart, valamint a Járműké­szítő KTSZ és a Pécsi Vegyes­ipari Vállalat munkáskollek­tíváját. A tanácsülés második napi­rendi pontjaként dr. Breila István, a városi tanács egész­ségügyi osztályának vezetője számolt be a város egészség- ügyi helyzetéről, különös kintettel a körzeti orvosi látásra. Részletes beszámolója áttekintő képet adott az ered­ményekről, a meglévő hiá­nyosságokról, a tanácsi és az egészségügyi szervek további feladatéiról. Elmondotta, hogy a város területén jelenleg 44 körzeti orvos működik. Meg­szervezték a kerületenkénti éjszakai ügyeleti szolgálatot. A körzeti munka jobbátétele érdekében megfelelő képzett­ségű betegápolónőket és or­vosírnokokat állítottak be. Fontos feladatként emelte ki a megfelelő orvosi rendelők kiépítését. Szólt a táppénzkér­désről, az üzemegészségügy helyzetéről is. Kiemelte a fő­foglalkozású üzemorvosok be­állításának fontosságát. A be­számoló további részeiben a körzeti gyermekorvosi ellátás, a járóbeteg szakorvosi ellá­tás, a fekvőbetegellátás hely­zetét ismertette. A napirend vitájához többen hozzászóltak és sok közérdekű javaslatot tettek a város egészségügyi helyzetének megjavítására. A tanácsülés ezután meg­hallgatta a tanácsi költség- vetés 1963. első félévi végre­hajtásáról szóló jelentést és elfogadta az 1963. évi község­ié- j fejlesztési költségvetés módo- el- ' sítását Moszkvát A Pravda vasárnapi számá­ban cikket írt Linus Pauling Nobel-díjas amerikai fizikus. A világhíres tudós cikkében megállapítja, hogy az atomcsendre vonatkozóan kidolgozott egyezmény a történelem egyik igen fon­tos eseménye. Amennyiben a moszkvai szerződésnek semmi más ered­ménye népi volna, csupán az, hogy véget vet a légkör to­vábbi szennyeződésének, a szerződés akkor is fontos ese­mény lenne. A további lépések során létre kell hozni az Egyesült Nemzetek által szavatolt de- militarizált övezeteket. Közép-Európát, Afrikát, Dél- Amerikát, Ázsiát és a világ más körzeteit nemzetközi szerződéseit révén demilita- rizált övezetekké kell ala­kítani. — írja Pauling. * A Krasznaja Zvezda vasár­napi számában foglalkozik azokkal az izlandi sajtó jelen­tésekkel, amelyek szerint az izlandi kormány és a NATO parancsnoksága között tárgya­lások folynak haditengerészeti támaszpont létesítéséről az egyik izlandi öbölben. A lap felveti a kérdést, miként lehet összeegyeztet­ni az izlandi kormány e ve­szélyes cselekedetét azzal, hogy Iziand augusztus 12-én aláírta a moszkvai szerző­dést, amelynek egyik célja, hogy kedvező feltételeket teremtsen a nemzetközi lég­kör megjavítására. Chicago. A Chicago Tribune vasár­napi számában a genfi lesze­relési tárgyalásokkal kapcso­latban támadja a Kennedy - kormányt, azt állítva* hogy az Egyesült Államok javas­lata, amelynek értemében a nagyhatalmak a rendelkezé­sükre álló hasadóanyagokat békés felhasználás céljából megosztanák egymással, „holdkóros” cselekedet, amely ,magának as Egye­sült Államoknak a létét koc­káztatja”, Berlin. Az ADN jelentése szerint szombaton nagyszabású tünte­téseket rendeztek Észak-Rajna Vesztfáliában a bonni kor­mány hidegháborús és fegy­verkezési politikája eben, A tüntetők végigvonultak Bonn utcáin, s a következő feliratú táblákat vitték: A nukleáris kísérletek be­tiltásáról szóló szerződés az első lépés az általános le­szereléshez; a következő lé­pés — atommentes övezet Közép-Európában. Számos felirat figyelmeztette a nyugatnémet kormányt, ne engedjék vissza a hatalomra Strauss volt hadügyminisztert, aiki az NSZK militarista kö­reinek legdühöd tebb képvise­lője. ifppfiiügi repülőgép héay szerleszáüása Bólyban Tizenkilenc szobában 53 ággyal üzemel a Fenyves Szálló. Az eredeti szálloda jelleg mindinkább üdülőjeliegíí lesz. Sokan keresik fel az ország különböző helyeiről, és 1—2 hetet töltenek a csendes, tiszta, modern, kényelmes szállodában. A kihasználtság nem egyenletes, esetenkint teljes a zsúfoltság, időnként azonban csak 50%-os, ahogy általában szállodákban is szokásos. MotS (elv. Herr Hans Klug rettenete­sen szégyelli magát! Ilyen még nem történt vele. Korahajnal- ban felkel, odahaza Baden-Ba- denben, félhatkor már startol a gépével, hogy nyolc húszra Velencébe érjen a barátjáért. Aztán kilenc óra húszkor meg érkezik Bolyba. Ez itt állítólag Olaszország, s az első „olasz” honpolgár mégis németül válaszol a kér­désre. Igaz, előtte rettenetesen zagyva „olaszsággal” beszélt, valami olyat mondott, hogy „jónapot”. Aztán mégis meg­kérdezte. — Wo bin ich? — In Ungarn! — felelte a „tálján”, 8 ezzel Hans Klug Katona György szajki útkapa­ró személyében megismerke­dett az első magyar állampol­gárral. Méghozzá zengzetes né­met nyelven! Hát szóval ilyen még nem történt Klug úrral, mióta elő­ször szállt fel a gépmadárral. Annak pedig lassan már 40 esz tendeje. Igaz, a háborúban egyszer meglőtték, s akkor kényszerleszállás lett a vége. No de eltévedni!? Persze, ilyen vihar is régen volt, mint csü­törtökiről péntekre virradó éj­jel az Alpok felett. S mire ki­keveredett belőle ezzel a kar­csútestű kék-fehér motorossal, azt hitte a Dráváról, hogy az a Pó. s elindult a folyó men­tén keletre, Velence felé. Aztán a benzinára lassan nullát mutatott és mit volt mit tenni, le kellett szállni a leg­első tarlóra. Az útkaparó hamarosan bi­ciklit kerített és Klug úr be­karikázott Bolyba, a „Rat- haus”-ra. S a tanácsházán az­tán kolbász és pálinka mel­lett kiderült, hogy Hans Joa­chim Klug egy nyugatnémet légitársaság diszpécsere, 59 éves, egy lánya van és egy fia tanul Mexikóban. Július 30-án levitte egy barátját Velencé­be ezzel a kis motoros repülő­vel, amely egyébként egy ma­gán repülőklub tulajdona. — Herr Klug, mint a klub-tagja használta most is a gépet, hogy leszállt itt a bólyi Kossuth tsz tarlóján, Szederkény felé me­net balra. S a könnyű repülő most elgörbült légcsavarral, törött első kerékkel áll a mély barázda mellett, amibe belebukott. Aztán Morvái Gyula, a köz­ségi tanács vb-titkára meg­hívta a lakására, ahol Klug úr lepihent, majd estére Pé­csett aludt a szállodában, — majd felutazott Budapestre és vasárnap elhagyta Magyaror­szág területét. Mielőtt elbúcsúzott Bólyban, a kérdésre, hogy van-e valami kívánsága, így felelt: — Ha szabad kémem egy kis bort! De azt is hozzátette, hogy ungarischer Wein legyen! \ 1 ♦ i DU1IAIIITIIU AZ MSZMP MMKYA MtCVEI BIZOTTSÁGA ÉS * MEGYEI TAMÁCS LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom