Dunántúli Napló, 1962. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-21 / 272. szám

7

M«. NOVEMBER ZL

Hogyan tegyük virágzóbbá Baranya mezőgazdaságát

Pécsi kórus sikere Kaposvárott

Ti.

A műtrágya

A mű trágyái elhasználás

szempontjából Baranya a többi megyéhez képest jól áll. Örömmel látjuk, hogy a műtrágyafelhasználásban élen járó állami szektor mellett a termelőszövetkezetek gyorsan felzárkóznak. Míg 1958-ban a termelőszövetkezetek csak 12,2 százalékban Igényelték, addig ma 62 százalékban, éppen a szövetkezetek használják fel a műtrágyát. A műtrágyafel- használás 1958-ban a megyében 24 215 tonna volt, ma 44 ezer 065 tonna. A nitrogén felhasználása mellett a foszfor és a kálium is előretört.

Egy összehasonlítást adok az alábbiakban. Ma még kőszénnel fűtünk, kőszénből állítjuk elő a szükséges energia nagyobb részét, ezt alakítjuk át villanyárammá is, Küszöbén vagyunk az atomenergia korszakának, mely a világot sarkaiból fogja kiforgatni. Hovatovább bűn elégetni a kőszenet Ezen segít a Barátság olajvezeték is, mely beláthatatlan mértékben növeli energia- és vegyitermelésünk lehetőségét s így lassanként o készén területén is a vegyi feldolgozó* útjára térhetünk át.

Emberi táplálék előállítása kőszénből, kőolajból és földgázból éppen a műtrágya alkalmazásán keresztül történhet. öt tonna kőszénből egy tonna nitrogén nyerhető. Egy tonna nitrogénnek műtrágyákén való feihaszálása gabona-, értékben húsz tonna termés- többleteredménynek felel meg. Egy bányász kedvező körülmények között egy nap alatt, kedvezőtlen körülmények között, három nap alatt öt tonna szenet bányászhat, öt tonna kőszén húsz tonna gabonaértéknek felel meg és ez húsz embernek teljes évi gabonaszükségletét bőségesen fedezi, fía tehát egy bányász 1—3 nap alatt 5 tonna kőszenet bányászik és ebből a műtrágyagyár nitrogént gyárt, ezzel 20 ember téliés évi gabnnaszükségletét .fedezheti, ha a dolgozó parasztság alkalmazza a műtrágyát., és így ix terméstőbbletet megtermeli, tm.e, a munkás- paraszt szövetség korszerű példáig.

Autót akármennyit termelhetünk, de csak úgy lehet az autót értéktsíteni, ha jólét van, ha olcsó az élelem, ha a falu is jól él. meg a város is. A kettő sorsa elválaszthatatlan. Megyénk kulcspozícióban van, mert kőszene is van, talán műtrágyagyára is lesz és van értelmes parasztsága, amely a műtrágyát helyesen alkalmazza A termőföld sem lesz hálátlan.

Ax éghajlat és a gyumSlcs

A lakosság valóban elhagyja azt a falut., amelyik az „is- lenliátamögött” fekszik. Igaza is van! Mit is kezdhet ma az ember az ilyen helyeken, csak küzd és alig, hogy él. Inkább beköltözik a városba, vagy a nagyobb faluba, ahol iskola, orvos, állatorvos, gyógyszertár és még sokféle szükséges megtalálható. Koltá János munkatársunk már javaslatot tett árra. hogy hova érdemes beköltözni - a törpefalvakból. Étekről a félig-meddig elha- gi-n** kis falucskákról ma már á városi” költők sem énekelnek ilyen helyen a szegénységé’- kívül alig van más.

Van a megyénknek sok-sok kincse, amellyel felszámolhatja a szegénységet, de csak úgv, ahogy mondani szokták, ..segíts mágadon, az isten is rré'lsegít”. A segítség ma sok- ikői iön A népköztársaság távlati tervezése éppen az ijyen megsegítést szolgálja. A Irfómány ma termelő erő. Nekünk. tudományos dolgozók- rr'- ma már munkánk legfőbb c iA és értelme a természet olyan alakítására irányuló yjyo-íáját. amely az ember c- kedvezőbb életfeltéte oft. teremt. M ' ót

a szebb és a boldogabb élet télé vezet.

A mezőgazdasági termelésnek komplex — tehát együttesen ható — tényezői varrnak. Nem elég a talaj, kell hozzá napsugár, csapadék, szél, harmat. Számolni kell a fagyzugokkal, az elemi csapásokkal. Ehhez az éghajlati probléma- csoporthoz közei kell jutni meg kell ismerni az összes idevágó jelenséget, mely hely- ről-helyre más. Megint csak a tudományos munkához kell folyamodni. A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének keretében dolgozik dr. Simor Ferenc tudományós főmunkatárs. Az. ő irányításával készül az a nagy munka, melynek célja, hogy nem csak az időjárás nagy menetét figyelje, hanem ún. terepklimakutatást hajtson végre. Érmek érdekében o megyében lévő meteorológiai állomásokon kívül még 18 állomást létesít, melyek mint alapállomások szerepelnek. AZ alapállomások összehasonlító adatot adnak a szorosan vett terepklímakutatáshoz, mely a megye területén hosszanti, észak-déli szelvényen át a termőföld termelő szintjén kutat. A termelés szintjén mása hőmérséklet, a páratartalom. A nagy klímát azzal a helyi, illetve mikroklímával vizsgálja együtt, amelyik jellemző a földfelszín északra vagy délre lejtő domborzatára, a domborzatot alkotó kőzetre, vagy a talaj hőháztartására, általában véve a talajmentén kialakult légkör sajátosságaira. Alaposan tanulmányozni kell tehát éppen a növénytakarót, a talajvíz helyzetét, meg kell fisvelni a harmatképződést és föl kell deríteni, hol helyezkednek el a tavasza fagyzugok. Simor igen nagy munkára vállalkozott. A megyei tanács illetékes szervei nagy megértéssel támogatják ezt a munkát. Szükséges azonban, hogy a szövetkezeti parasztság is értékelje az ilyen természetű vizsgálatokat, melyek ugyancsak a mezőgazdaság termelékenységét szolgálják. Ezúton is kérem a szövetkezeti mezőgazdákat, hogy ahol műszeres megfigyeléssel állomást létesítünk, ott biztosítsák a műszerek percnyi pontossággal való leolvasását és a felszerelés biztonságát

A terepklíma kutatás is hozzásegít majd ahhoz, hogy Baranyában a gyümölcstermelés ismét nagy lépést tegyen előre. Nem részletezem, csak utalok arra, hogy a lassanként elnéptelenedő törpefalvak egy kori szántóföldjeit átveszi az erdőgazdaság és a kopár legelők egy részén ugyancsak fákat ültethetünk. Az éghajlat he lyi megfigyelése síkságon, dombhátakon és déli lejtőkön, meg fogja mutatni, mi az a leggazdaságosabb gyümölcs- féleség. melyet termelni érdemes. Nagy örömmel látjuk a már megtelepített terjedelmes gyümölcsösöket, de az emberben hiányérzet is támad. A lassan fejlődő fajtákat nem kedvelik, pedig ezek is igen értékesek. Ilyen a dió, melynek nemcsak termése, hanem a fája is különleges nagy értéket jelent. Volt egy idő, amikor az utak mentén diófákat is ültettek. Ez sem volt rossz, bár több helyen a diófa fejlődésének nem megfelelő feltételek között telepítették a fákat. Ugyanígy vagyunk a papírhéjú mandulával, mely száraz, de napsütötte leitőkön igen jől tenvészik. Gondolnunk kell arra. hogy a rendkívül kedvező Baranya megyei éghajlati viszonyok között az erdősítés számára visszaadandó területeket külön meg kell vizsgálnunk. Nem lenne ugyanis helyes, ha a tüzelő és ipari faféleségekkel ültetnénk be azokat az oldalakat is. ahol kitűnően megteremne a dió és a mandula.

Szépen fejlődnek az új, korszerű szőlőtelepítések is. Azonban, amennyire a helyzetet ismerem, túlságosan a borszőlő telepítésére adtuk magunkat. Pedig a mi verőfényes hegyoldalainkon konzerválásra alkalmas, nemes cse- megeszőlöfajtákat is lehetne nagy mennyiségben termelni. Ezek nemcsak a belföldi fogyasztásra, hanem exportra is igen alkalmasak lehetnek.

A falu népének téli foglalkoztatásával kapcsolatban, kisebb szövetkezeti üzemek létesíthetők az ún. kandírozoit (cukrozott) gyümölcsök elkészítésére. Ezeket ízléses csomagolásban exportra jól fel lehetne használni. Jól konzervált csemegeszőlőt korlátlan

mennyiségbtn lehetne külföldön elhelyezni.

Hozzá kell segítenünk ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti munka télvíz idején se csökkenjen. Ide tartozik még a kisállattenyésztésnek többféle ága. A szövetkezeteken belül alkalmasan méretezett kapacitású konzerváló berendezések létesíthetők, ezekkel a füstölt húsféleségek termelésére rendezkedhetnénk be. Gondoljunk a gyulai, vagy a csabai kolbászra, mert ott ugyanígy kezdték, kicsinyben, de ma már nemzetközi hírnévnek örvendenek. Az állattenyésztés felvirágzásával kapcsolatban a téli és a nyári szalámigyártás, hasonlóképpen kisebb kapacitású üzemekben is. gazdaságosan megoldhatónak látszik. Baranya specialitása lehetne például az ízlésesen füstölt baromfihús, melyet csak fiatal, hizlalt állatok húsából szabadna készíteni.

összefoglaltam tehát azokat a gondolatokat, melyek érdemesek lehetnek arra, hogy a falu népének kezdeményezését támogassák. Boldog lennék, ha láthatnám parasztságunk gyorsabb ütemű gazdagodását, melynek minden természeti és minden társadalmi feltétele ebben a megyében megvan. Egyedül a nép szorgalmán, becsületes, odaadó munkáján múlik, hogy abból a nagy lehetőségekből, mely a kollektív gazdálkodással Baranya földjén számára megnyílt, meqte- | remtse boldog és gazdag jövő-j jét.

Dr. Szabó Pál Zoltán

Két nyoicemeletes lakóépület építését kezdik meg februárban Pécsett

Az Építésügyi Minisztérium Baranya megyei Építőipari Vállalata 1963. februárjában kezdi meg Pécsett a Vasút utcában két darab nyolcemeletes lakóépület építését. Egy- egy nyolcemeletes épület harminchat lakásból áll.

A pécsi MÁV vegyeskar és a balatonboglári MÁV szimfonikus zenekar közös hangversenyt rendezett a Kaposvári Latinka Sándor Művelődési Ottn ónban. Az előadás fénypontja az Intermezzo volt Kodály „Háry János”-ából. A közönség hosszú percekig tartó tapssal ünnepelte a kórust és a zenekart.

A kőnyvbarót-mozgalom újabb eseménye Pécsett

A könyvbarát mozgalom Pécs városi irányítását egy központi operatív bizottság végzi, amely a városi tanács népművelési csoportja, a városi Hazafias Népfront és nőtanács, a Városi Könyvtár és az SZMT-könyvtár vezetőiből, illetve képviselőiből áll. Most a Városi Könyvtár és az SZMT fiókkönyvtáraira építve létrehozták a könyvbarát mozgalom városi hálózatát.

A kis helyi bizottságok feladata az lesz, hogy segítsenek az olvasótoborzásban, a közvéleménykutatásban és a társadalmi könyvgyűjtésben, amely több helyen már igen szép eredményeket mutat eddig is. Feladatuk lesz továbbá az irodalmi rendezvények — író-olvasó találkozók, könyv- ankétok, irodalmi estek — megrendezése is.

UJ TÁNCISKOLA

kezdődik november 27-én. kedden este 7 órakor Pécs város Művelődési Házában (Déryné u. 18. 1 - — Tanít: FeSnemé. Beiratkozás a Művelődési Hás irodájában,

El Hatillo — Pécsvárad

Akik hazatértek: Márta és Ernő

A

pécsváradi református templom mögött három idősebb ‘ ember lakik egy takaros családi házban. Érdekes a történetük. Kik voltak és mik voltak valamikor? Valamikor két önálló család volt Kutasák és Lendvaiék. Kutaséknak egy fiúk volt Lendvaieknak egy lányuk. Eddig nincs is különösebb újdonság, Kutasók fia elvette feleségül Lendvaiék’ lányát és éltek boldogan. Hamarosan megszületett Márta, az első unoka. Ez tizenöt évvel ezelőtt történt S aztán jött az élet vihara és végigsöpört a családon.

Nem érdemes ennyi idő után firtatni a múltat Kutas Ernőt perbe fogták 1948-ban. Bűnös volt-e, vagy sem? A csoda tudja, három évig senki sem bolygatta. Sokan voltak hajdanában leventék, volt sovinizmus. : aPt;c.. • ő, annyi más

lelket fertőző métely. Ö jobbnak látta ha szembenézés helyett vándorbotot fog. Itt hagyott mindenkit, szülőket, feleséget és a kis Mártát, aki még pólyában feküdt.

Messzire kergette a vihar Ernőt. Végül is Venezuelában a Caracas melletti El Hatillo falucskában telepedett le, amely a fővárossal egybeépült település. Egyedül volt, nagyon egyedül. Idegenben volt.

Két évre rá felesége és kisgyermeke kivándorló útlevelet kapott. A fiatal család összetalálkozott, az öregek itt maradtak egyedül, míg végül is összeköltöztek Lendvaiék házába. Kutasné később meghalt, maradt a három szülő egymagában a református templom mögötti szép kis házban. A csendes és szomorú életet néhány napja vidám gyerek hancúrozás változtatta meg.

— Köszönj a bácsinak! — mondja a nagymama a kis Ernőnek.

_ ..:, ?

— Magyarul. — Nógatja újból a csodálkozva néző fiút.

— Tjokolom. — Mondja a gyerekhancúrozás változtatta ben. A kislány, akit maholnap nagylánynak titulálunk, szép dallamos kiejtéssel válaszol; — Kezét csókolom.

H

azajöttek az unokák. Mártíika, akit pólyás korában láttak utoljára és Ernő, akit nem is láttak, mert ő Venezuelában született.

Hogyan? Miként? Mi történt az ifjú családdal? KI hozta haza a gyerekeket? Kavarognak a kérdések bennem és nézem őket. Szépek, egészségesek. olvanok. mint a többi hasonló korú gyerek. Ernő alig tud egy keveset magyarul,

Márta szépen beszél, de sem írni, sem olvasni nem tudja ■anyanyelvét. Idegen nekik az új otthon, de mégis ez az igazi.

Az asztal végén egy alacsony. soványkás, finom apró ráncokkal terített asszony ül. Spanyolul beszélget a fiúval, rendre inti az elevenkedő gyereket. özvegy Blum Károly- nénak hívják, Caracasból érkezett két nappal ezelőtt, ő kísérte el a két Kutas gyermeket.

— Hogyan? Ott él? Látogatóba jött Magyarországra? — kérdem.

— Ott éltem öt évig. Kivándoroltam ötvenhétbem a lányomhoz, aki kint él Venezuelában. S most hetvenkét éves fejjel visszajöttem, pedig úgy mentem el, hogy végleg ott maradok... Haza vágytam. Hála istennek, hogy újra itt lehetők az én drága hazámban. Pedig de sok rosszat beszéltek ott Magyarországról, hogy nincs szabadság és rabságban élnek az emberek, aki hazajön viszik a börtönökbe^. Nem törődtem semmivel. A szívem érezte, hogy nem lehet igaz.

— A Kutas gyereteek?

Jaj, az egy regény. De most minden rendbe jön, csak szegény apjukat sajnálom. Ott maradt egyedül El Ha till óban. Két éve meghalt a gyerekek édesanyja, az apjuk dolgozott, nem tudott a gyerekekkel foglalkozni, nem volt, aki nevelje őket, hiszen se rokon, se ismerős. Úgy határoztak, hogy haza jönnek a nagyszülőkhöz.

— Mikor indultunk? Tizenk-M-orn hajóztunk.. La

Guofv «—•"'•ink fiaiéra és Genovában kötöttünk ki. Elég

jó utunk volt, hatalmas nagy hajón jöttünk, az Ispinia tengerjárón. Genovából Triesztbe, Zágrábba utaztunk, majd Gyékényesnél léptünk a mi szülőhazánk földjére. A gyerekek nagyon jól viselték magukat egész ütem.

Ahogy telnék a percek, úgy barátkozunk össze a kis Ernővel. Márta is beszédesebb lesz;

— Olyan furcsa itt a nagymamáétól ál. — Mondja mosolygós arccal. — Az éjszaka, mert éjfél után érkeztünk, esett a hó. Ernő kérdezte, hogy mi az, meg lehet-e fogni. Nem láttuník havat soha életünkben. Venezuelában nincs tél, ott mindig meleg van. Két évszak vám; száraz és esős. Fűteni soha sem kell, ott nem ismerik a kéményeiket és a kályhákat, de még a nagyfca- bátokat sem.

— Milyen iskolába jártál El Hatillobam? — kérdem.

— Spanyol iskolába. Hat osztályt letettem, aztán gimnáziumba íratott apuka. Idehaza folytatom..:

Újból a nagymamának tisztelt Blumné beszél az ottani életről.

— A nép általában nyugtalan. Most lesznek a választások, a gazdasági élet romlott, kevés a pénz. Minden hónapban csete-paték vannak. Nem jó. ott. Az élelem? Én elégedett voltam vele, meg kell szokni. Persze a liszt és a zsír, a jő hazai grízes liszt az hiányzik. Déli gyümölcsöket, és sok cukrot ettünk. A cukor igen olcsó, egy Mlő egy bolivárba kerül. A gyümölcs se drága, van sok mango, niszperro,

a, főzni való krumpli naigvra ’megnő és édes. batátának nevezik..;

— Az apjuk máért nem jött? — kérdem az asszonytól és a gyerekek felé intek a fejemmel.

— Miért? Majd ha lesz elegendő pénze, akkor biztosan haza jön. A gyerekek is részletre jöttek. Részletből ruházta fel őket az apjuk és az útiköltséget abból teremtette elő. Nem akarta, hogy elspanyolo- sodjanak. magyarnak születtek, hadd legyenek magyarok a hazájukban . . Szegény ember ott állt a kikötőben. Sírtak a gyerekek és sírt az apjuk.

Márta nagy halom fényképet tesz az asztalra. Nézegetjük a caracasi pálmákat, a kis házikót, amelyben laktak, s amelyért 180 bolivárt fizettek a háztulajdonosnak. A fizetésük egynegyedét.

— Melyik a szebb ház?

— Ez, a pécsváracB. — Mondja és megöleli a nagymamáját.

— Mi szeretnél fenni? — kérdem. Nem válaszol azonnal, hanem eltakarja kezével az arcát. Szavakat keres, s végül spanyolul mondja.

— Avogato. — A „nagymama” fordítja; ügyvéd.

Sokáig beszélgetünk még a venezuelai életről. Könnyes a szeme mind a három nagyszülőnek:

A vihar még nem ült el.

Még kergeti a családot, de már lecsillapodik ereje. A fiókák visszatértek, hazai fészekben pihenik a hosszú távoliét fáradalmait. Haza jöttek az értük rajongó nagyszülőkhöz, az őket nagyon szerető öregekhez. Megnyugvást adtak szívüknek, lelkűknek. Csak egyszer .csillapodna el az a vihar örökre, hogy minden nagyszülő ölébe ve- fípqqa T-á-) unokáit.

Gazdagít István