Dunántúli Napló, 1958. március (15. évfolylam, 51-76. szám)
1958-03-21 / 68. szám
A szocializmus alapja a munkáshatalom. Őrizd, erősítsd ! Hősi harcokra emlékesünk... Ünneplőbe öltözött copfos diáklányok, pelyhedző állú diákok, mélyen barázdált arcú idősebb férfiak, őszülő hajú. kedves arcú asszonyok ülnek a megyei tanács termében. Hallgatják az ünnepi beszédet. Ünnepi beszéd? Több annál. Mert amit Gergely Lajos elvtárs, a RÖVIKÖT igazgatója, régi munkásmozgalmi ember mond, az túlnő talán még az ünnepi beszéd keretein is. Amikor arról beszél, hogy 1919-ben csak a külföldi intervenció volt képes leverni a dicsőséges tanácsköztársaságot, akkor ezek u szavak mélyen behatolnak a szívekbe és megelevenednek. Az idősebbeknek egy- egy „úgy van” közbeszólásuk bizonyítja, hogy emlékeznek. Hősi harcokra emlékeznek. Olyan az élete ezeknek az embereknek, hogy mindegyikről regényt lehetne írni. Nekik harc és börtön jutott osztályrészül a Horthy-korszakban. Hogy miért jöttek össze erre a kis ünnepségre? Még decemberben a középiskolás tanulók részére munkásmozgalmi pályázatot hirdettek. Az volt a feladat, hogy középiskolások beszélgessenek el a munkásmozgalom veteránjaival s írják meg, mit tanultak tőlük, írják meg az idősebbek életének egy egy jellemző szakaszát. A pályázatra több mint félszáz írás érkezett .Az írásokat elbírálták és most a legsikeresebbek szerzői jutalmat kapnak. Gergely elvtárs beszédét megtapsolták az ünnepség résztvevői s ezután ismertetik a bírálóbizottság határozatát. Első díjat nyerte: Halmai Éva, a Leowey Gimnázium tanulója, második díjat: Bötöcz József, a Nagy Lajos Gimnázium, Baranyai György, a Széchenyi Gimnázium és Mezei Mihály, a szigetvári általános gimnázium tanulója. Harmadik helyezést értek el: Elő G. Vendel, a Bányaipari Technikum, Szakács Amália, a Leövey Gimnázium és Szödi József, a komlói általán«» gimnázium tanulója; Hét tanuló kéthetes jutalomüdülésben, számosán pedig könyvjutalomban részesültek. A pályázat nyertesei egymásután jönnek a bizottság elé, megilletődve veszik át a jutalmakat és az MSZMP megyei bizottságának értékes könyvajándékait. Legtöbb pályázó a Leöwey Gimnázium tanulói közül került ki, de jelentős munkát végeztek a Nagy Lajos Gimnázium, a Bányaipari Technikum, a mohácsi, a siklósi, a komlói, a szigetvári és a többi iskolák tanulói, pedagógusai is. Valamennyi beérkezeti írás méltó a közlésre. Tervezik, hogy a pályaműveket nyomtatásban rövidesen megjelentetik. A bensőséges kis ünnepség után a résztvevőket megvendégelték, majd a munkásmozgalomban részt vett elvtársak és a diákok között meghitt beszélgetés alakult ki. (— ray) Ml a pécsi ütcíkat Egyre több helyen tűnnek fel városszerte az útjavító munkások, az aszfaltozok ka* zánjai. Munkájuk nyomán eltűnnek az utcákról a kátyúk, az úttestek tátongó sebei. 1955-ben csupán két forgódobos aszfaltkazán és egy motoros úthenger állt a Köztisztasági és Útfenntartó Vállalatnál az utak javításának a szolgálatában. Ebben az évben mór tíz forgódobos aszfaltkazánja három daralb 500 literes és egy ezer literes bitumenfőzője és egy motoros aszfalthengere van a vállalatnak az egyéb gépi felszerelései mellett. Az anyagszállításról pedig hat tehergépkocsi és tíz lófogat gondoskodik. Ebben az évben az utcák burkolatának a javítása mellett több utcában a burkolat átépítését is elvégzik. Így többek körött az első kerületben a Rudas László utca burkolatát bitumenes átitatással látják el, a járdát pedig betonlapokkal burkolják. Betonlapos gyalogjárót készítenek a Felszabadulás útján, a Fürst Sándor ut* cában és Vasas II. területén. Tervek szerint átépítik a Szabadság út keleti oldalának gyalogjáróját is. A verseny utcában a sporttelepig, a Szigeti út északi részén pedig a Kürt utcától a nyugati városrészi lakótelep bejáratáig betonlapokkal burkolják a gyalogjárókat, fi két párt egyesül. Kikiáltják a Magyar Tanácsköztársaságot! A Gyűjtöfogház egyik cellájában történelmi jelentő• ségú dokumentum készült, a i kommunista és a szociálde• mokrata vezetők között. A ; határozatot az SZDP nevé■ ben Garbai Sándor, a KMP ! részéről Kun Béla és Jancsik ! Ferenc írta alá. ■ Március 21-én este a Bu• dapesti Munkástanács űlé- i sén ismertették a határoza- ! tót. Másnap reggel a „Vörös • Újság” közötte a néphez in■ tézett felhívást. „MINDENKIHEZ! • (röplap) : Magyarország próletársága j a mai nappal a maga kezébe ■ vesz minden hatalmat. ! ’A polgári világ teljes ösz- l szeomlása, a koalíciós kor- \ mányzás csődje kényszeríti • rá Magyarország munkássá- ! gát és parasztságált erre a : döntő lépésre. A kapitalista l termelés összeomlott, a mun- 5 kásság nem hajlandó többé • a nagytőkések és nagybirto- ! kosok igájába hajtani a fe- : jét. Az országot az összeom- S lás anarchiájától csak a szo• cializmus, a kommunizmus ! megteremtése mentheti meg. ! Ugyanakkor külpolitikailag 5 is teljes katasztrófa előtt áll ■ a magyar forradalom. A pá■ rizsi békekonferencia úgy : döntött, hogy Magyarország- S nak csaknem egész területét ■ katonailag megszállja, a meg- I szállás vonalait végleges po- : Utikai határnak tekinti és ez- \ zel a forradalmi Magyaror• szagnak élelmezését és szén- ! ellátását végképpen lehetet- \ lenné teszi. Ebben a helyzet- \ ben egyetlen eszköze -maradt • a magyar forradalomnak a ! maga -megmentésére: a pro- ; letirság diktatúrája, a mun• kasok. és a földmívesszegé- 5 nyék uralma. ■ A prole társág diktatúr&já• nak döntő alapfettétele a i p roletárság teljes egysége. ! Éppen ezért a történelmi < szükség parancsára, teljes I egyesülését mondotta ki a : Magyarországi Szöciálde- I mokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja. E két párt helyett egyetlen proletárpárt fogadja magába ezután az ország minden dolgozó férfiút és asszonyát: a Magyarországi Szocialista Párt. A kormányhatalmat a párt megbízásából Forradalmi Kormányzótanács veszi -át. E tanács kötelessége lesz a munkás-s paraszt- és katonatanácsok országos kiépítése. A törvényhozói, végrehajtói és bíráskodó hatalmat a mun- kás-, paraszt- és katonatanácsok diktatúrája gyakorolja, Magyarország ' tanácsköztársasággá alakúit'. A, Forradalmi Kormányzótanács haé ladéktailanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szociattzmm, a komm uniz- mus előkészítésére és megvalósítására. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelőszövetkezetekkel hajtja végre. Az árdrágítókat. az élelmiszeruzsorásokat, a tömegek éhségének és rongyosságának spekulációs haszonélvezőit irgalmatlan kíméletlenséggel üldözi. Vas- fegyelmet követel. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira, csakúgy, mint a fosztogatás brigantijaira. Hatalmas proletár hadsereget szervez, amellyel a munkásság és parasztság diktatúráját érvényre juttatja a magyar kapitalistákkal és nagybirtokosokkal szemben csakúgy, mint a román bojárokkal és a esek burzsoák- kal szemben. Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz— szovjet kormánnyal, fegyveres Szövetséget ajánl Oroszország proletárjainak. Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, egyben pedig felszólítja őket, hogy ne tűrjék egy pillanatig sem kapitalista korma- • nyaik gaz rablóhadjáratát, a \ Magyar Tanácsköztársaság ! ellen. Fegyveres szövetségre S hívja fel Csehország, Roma- : nia és Szerbia meg Horvái- ; ország munkásait és földmű- ■ veseit a burzsoák, a bojáraki \ a nagybirtokosok és a dinasz- j tiák ellen. Felszólítja Német- * Ausztria és Németország • munliásait, hogy kövessék a j magyar munkásság példáját, : szakítsanak végleg Párizzsal, ■ szövetkezzenek Moszkvával, ; állítsák fel a tanácsköztársa- \ ságot és fegyverrel a kezük- ; ben szánjanak szembe a hó- ; ditó imperialistákkal . A Magyarországi Szocia- : lista Párt és a Forradalmi \ Kormányzótanács felismeri, ! mennyi nehézséggel és áldó- : za-ttal kell megküzdenie a \ magyar munkásságnak, ha • elindul ezen a bátor és j nagyszerű úton. Háborút S kell viselnünk élelmünk és : bányáink felszabadításáért, \ harcot kell vívnunk proletáir- • testvéreink szabadságáért és j a magunk létéért. NéSlkülözé- l sek, nyomorgás, szenvedés \ várakozik ránk ezen az úton. [ És mégis rá kell lépnünk • és mégis rá merünk lépni, i mert bízunk a magyar prole- ■ társág hősiességében és áldó- • zatkészségében. Rá. kell lép- i nünk, mert csakis így vihet- : jük győzelemre a szocializ- ■ mus világot megváltó ügyét. • Minden munkást és földmű- ! vest felszólítunk, hogy dől- i gozzon, termeljen, vagy áll- • jón be a proletár hadsereg- ■ be, verejtékével vagy véré- l vei áldozzon az eszme dia- \ daláért. Bármi- várjon Fánk, \ a szocializmus ügyének győz- ■ nie kell! Éljen a prole táráik- \ tatúra! Éljen a Magyar Ta- \ nácsköztár sasági A MAGYARORSZÁGI \ SZOCIALISTA PART. \ A FORRADALMI \ KORMÁNYZÓTANÁCS”. : 0 • • Létrejött a Magyar Tanács- j köztársaság! : EZER POKLON ÁT A kis Toller Jóska tizenhat, a bátyja pedig tizenhét esztendős volt, amikor vörös kokárdát tűztek a sapkájukra és felcsaptak a tanácsköztársaság vöTöskatonájának. A székely hadosztály egyik ezredében szolgáltak, az egység kedven-' cei voltak mind a ketten, „öcsénV'-mek és „bátyánknak hívta őket mindenki. Két tizennégy éves fiú is szolgált ebben a hadosztályban. Megtoldottak az éveiket, nem lehetett őket elzavarni, mert makacsul visszaszöktek cs addig rimánkod'tak, ameddig ott nem maradtak véglegesen. A nyírmeggyest kaland A tanácsköztársaság szinte szakadatlan harcban állott az intervenciósokkal, de azért voltak ennek az örökös öldöklő háborúnak derűs pillanatai is. Ezt példázza a nyírmegy- Ryesl kaland is. ügy írom le, ahogy Toller elvtárs elmondotta. Egy Hodáaz nevű Szabolcs megyei falu vasúti töltésénél őrködlek, amikor 15 év körüli foltos, rongyos ruhájú fiú »mert szegény volt a nyírségi nép) lopakodott hozzájuk a szomszédos Nyírmeggyes községből. „Gyűjjenek gyorsan Vereska torna bácsik — kiáltotta —, mert a román burzsujok elrabolják a falu fiatalságát! Száz legényt szedtek össze!...** Harmincán vállalkoztak a ki szabadi fásukra, köztük a m1 toiler Jóskánk in Elindultak és annak rendje módja szerint egy kettőre kiverték a fehéreket a faluból. A száz fiatalból vagy húsz azonnal beállt vöröskatonának, a község pedig népünnepélyt rendezett a városkatonák tiszteletére. A kis Toller Jóskát vagy tíz házba hívták. Az egyik házban nagy zománcozott tál tejeskávét tettek eléje. Még a kalácsot is a házuiép aprította bele. » Arufás Ismét a hodászi vasúti töltésnél bakteroskodtak. Az egyik éjjel arra lettek figyelmesek. hogy tisztjeik román tisztekkel járva (!) ellenőrzik állásaikat. Másnap általános ellentámadást indított az ellenség. Toller elvtáTB zászlóalja parancsot kapott arra, hogy tegye le a fegyverét! Erről a napról úgy emlékszik meg a történelem, mint a székely hadosztály árulásáról. Pedig nem a hadosztály vált árulóvá, hanem a régiszármazású tisztikar. Gyalázatos tettük megbénította a hadosztályt a többség — kénytelen- kelletlen — valóban megadta magát Közel eey dandámyl erő — köztük Toller Józsi zászlóalja is — Nyíregyháza felé húzódott vissza és esze- ágában sem eolt letemrH a fegyvert. Toller Józsi még gyűj tötte a lőszert, színültig rakta a kenyérzsákját, mert tudta, hogy egyhamar nem számíthatnak utánpótlásra. Többnapos, szinte állandó gyaloglás közben érkeztek meg a nyíregyházi vasútállomásra. Élő gözmozdonyok Tizennégy vagon lőszer állt benn a nyíregyházi állomáson gőzmozdony nélkül. A legegyszerűbb lett volna felrobbantaná, hiszen nem került volna romám kézbe. A vöröskatonák azonban nem robbantani, hanem menteni akartak és meg is mentették a rakományt Magukat fogták be. Két-hármas csoportokba ősz tolták a vagonokat (mindegyik csoporthoz jutott egy fékes), aztán megindult a menet. Hátul és oldalt tolták a kocsikat, időnként cseréltek, mert a sínek között könnyebb voit járni mint a töltésoldalon. Nyír egyházát öl Tokajig töltik a vagonokat. A felszerelésüket nem tudták betenni a színültig töltött zárt vagonokba. Harmincöt kiló húzta Jóska vállát, a lőszeres kenyérzsák most is a combjához ütő- dött minden lépésnél, mert nem dobott el <>gv töltényt seuv valgássai fogadták. De nem sokáig tartott az ölöm, mert a nyírségi lejtők nagyon rövidek és ahol völgy van, ott domb szokott következni. Mégiscsak tolták a vagonokat, pedig már adig vonszolták magukat, hiszen az árulás óta alig aludtak egy-két órácskákat. Halálosan kimerült emberek vánszorgása volt az utolsó tíz kilométer. Rettenetes látványt nyújtottak, amikor Tokajba értek. Megdöbbenve néz ték őket, aztán .civil roham * következett, ezerfelé cihái iák a vöröskatonákat, hogy ne azokhoz, hozzánk jöjjön pihenni ... Minek is részletezni, a tokaji szegénység is kitett magáért, nem maradt szégyenben a nyirmeggyesiek megölt. Bár szesztilalmat rendelt el a tanácsköztársaság, nem lehetett nekik parancsolni, vödör- szám hojdták a világ legdrágább borát. Reszketnek a csendörök Két hét múlva Toller Jóska Aszódra került, a fegyelmező szakaszhoz. A fegyelmező szakaszokat ezredenként szervezték meg a legvélogatottabb 'e- Cőnységből. feladatuk a többi között a* volt, bogi’ elejét redúsnak, azaz a proletár forradalom vastörvényei szerint ítélkezzenek az árulókon. Tanult a munkáshatalom, Jóska a fegyelmező szakaszban is a legfiatalabb volt, itt is „öcskös’‘-nek szólította mindenki. Különösen egy Téglás nevű tagbaszakadt, nagybaj u- szú vöröskatosia kedvelte, ügy óvta, védte ég dédelgette mint ha a saját fia fenne. Az egyik éjjel riadóztatták őket. Vagonokba szálltak, gyors vonati mozdonyt kaptak, néhány perc múlva olyan veszett vágtatás kezdődött, hogy a géppuskák ide-oda ugráltak a vagonokban. Csak Kápolnán, egy Eger alatti' községben álltak meg. Néhány Eger -környéki faluban ugyanis lázadást szerveztek az ellenícrra- dalmárok. Mégcsak szürkült, amikor a kápolnai csendőrlaktanyát körülfogták. Parancsnokuk, egy Gál nevű rettenthetetlen vasmunkás az ablakhoz ment és bekopogott egy íurkóebofctal. (Egyéb fegyvert nem vitt maga val.) Átmos csendőrfej hunyorgott ki és rémülten vette tudomásul, hogy körül vannak fogva, s ha három percen belül nem dobálják ki a fegyvereiket. szétlövik • laktanyát. Néhánv- pülanaluj'i tanakodás után valóságos fegyverre hatagmak voltak szemtanúi: puskák, géppuskák, kézigránátok valóságos arzenálját szedlek össze. Elképzelhető a csend őrök dühe, amikor megtudták, hogy mindössze harminc vö- röskatona fegyverezte le negyvenüket De akkor már kés') volt Néhány katonáit hátrahagytak a kakastól!ások őrzésére, a többiek — köztük a mi Jóskánk is — a szomszédos faluba mentek. Itt is leverték az ellenforradalmárokat olyan örömujjongás kezdődött a faluban, amihez hasonlót még Nyírmeggyesen, sem láttak, E falvak felszabadítása során esett el a nagybajuszú Téglás is. Nem dédelgette, nem becézte és óvta többé a kis Jóskát. A kis Toller sírva énekelte a dalt hazafelé: A csúcsai temető, Huszoneggyé® sírja benn az első; Sírja körül halt kislány ... Fújta-fújta a nótát teli tüdővel. Rövid ideig élt a tanács- köztársaság, nem volt még vöröskalonadaluk, az Inter- nacionálét is Aszódon hallotta először. De azt nem leheteti derű re-borúra elénekelni, meri az Intemacionálc a világ léc szentebb himnusza. * Régen volt már, 39 esztendő telt el azóta. A kis Toller gyerek haja megritkult. Megöregedett Toller Jóska, ma már Toller elvtárs a neve, de inkább csak „Józsi bácsi“-nak hívják q DÉDÁS7. népszerű wemélyzetí vezetőjét,
