Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI r NAPLÓ BARANYA MEGYEI PA RT BIZOTTŐA'G XIII. ÉVFOLYAM, 169. SZÄM Erős a mi pártunk, mert törhetetlen harcával hazánk fel- emelkedéséért, a szocialista demokratizmus kiterebélyesedésé- ért, a tartós békéért, s a nemzetközi feszültség csökkentéséért milliók és milliók legbensőbb vágyait fejezi ki, s egyesíti szélesen hömpölygő folyammá! (Gero Ernő elvtárs beszédéből) MEGYEI TANA'CS LAPJA Ara 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1956 JÜLIUS 19 A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­sége július 18-án összeült. Az ülés napirend­jének első pontján szervezeti kérdések szere­peltek. A napirend előadója Hegedűs András elvtárs volt. A napirend első pontjához a Központi Ve­zetőség az alábbiakat határozta: Bakos! Mátyás elv társ felmentéséről: A Központi Vezetőség megállapítva Rákosi Mátyás elvtárs érdemeit a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalomban, a magyar nép jobb jövőjéért, a szocialista Magyarországért vívott harcban, egyetért a Rákosi elvtárs le­velében foglaltakkal és saját kérelme alapján felmenti őt politikai bizottsági tagsága és a Központi Vezetőség első titkári tisztsége alól. A Központi Vezetőség első titkárának megválasztásáról: A Központi Vezetőség első titkárává egy­hangúlag Gerő Ernő elvtársat választotta meg. A Központi Vezetőség kiegészítéséről: A Központi Vezetőség élve a szervezeti szabályzat huszadik pontjában lefektetett jo­gával rendes tagjává kooptálta: Matusek Ti­vadar és Molnár Ernő elvtársakat, a Köz­ponti Vezetőség póttagjait, továbbá: Földes László, Hazai Jenő, Horváth Imre, Kádár Já­nos, Kállai Gyula, Marosán György és Mező Imre elvtársakat. A Központi Vezetőség póttagjaivá kooptál­ta: Fock Jenő, Hajdú József. Horváth János, Kukucska János, Németh Károly és Rudas Ernő elvtársakat. A Politikai Bizottság kiegészítéséről: A Központi Vezetőség a Politikai Bizottság tagjaivá választotta: Kádár János, Kiss Ká­roly, Marosán György és Révai József elvtár­sakat. Kádár János elvtársat egyúttal a Központi Vezetőség titkárává Választotta. A Központi Vezetőség a Politikai Bizottság póttagjaivá választotta: Gáspár Sándor és Ró­nai Sándor elvtársakat. A Központi Vezetőség napirendjének má­sodik pontjaként meghallgatta a Politikai Bi­zottság beszámolóját „Pártegységgel a szocia­lista demokráciáért" címmel. A napirend elő­adója Gerő Ernő elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára volt. ákosi Mátyás elvtárs levele a Központi Vezetőséghez Tisztelt Központi Vezetőség! Kérem a Központi Vezetőséget: mentsen fel a Központi Vezetőség első titkári tiszte és a politikai bizottságbeli tagságom alól. Kérelmem egyik oka, hogy hatvanötödik élet­évemben járok és két éve tartó mind komolyabbá váló betegségem gátol a Központi Veze­tőség első titkárának tisztségével járó munka elvégzésében. Emellett azok a hibák, ame­lyeket a személyi kultusz, valamint a szocialista törvényesség terén elkövettem, megnehe zítik a pártvezetés számára, hogy teljes mértékben összpontosítsa pártunk figyelmét az előt­tünk álló feladatokra. Felmentésemet kérve pártunk, dolgozó népünk, a szocializmus nagy ügyét kívánom szolgálni. RÁKOSI MÄTYÄS foglaltakkal és saját kérelme alapján felmenti őt politikai bizottsági tagsága és a Köz­ponti Vezetőség első titkári tisztsége alól." A Politikai Bizottság úgy látja, hogy ennek a határozat­nak az elfogadása a párt ér­dekét, az előttünk álló felada­tok sikeres megoldását szol­gálja. Rákosi Mátyás elvtárs el­évülhetetlen, történelmi érde­meket szerzett a párt megala­pításában, a Horthy-fasizmus elleni harcban, a nemzetközi munkásmozgalomban, a mun­kásosztály, a dolgozó nép ha­talmának létrehozásában, ha­zánk népi demokratikus fej­lődésében, dolgozó népünk szebb és jobb jövőjéért vívott harcában. Ezeket a nagy ‘érdemeket nem feledtethetik el azok a hibák, amelyeket a szocialista törvényesség megsértése és a személyi kultusz terén elkö­vetett. Rákosi elvtárs felmentési kérelmének az elfogadása el­sősorban nem ezen hibák mi­att szükséges, hanem azért, mert, mint a K. V. első titká­ra, részben betegsége, részben idős kora miatt is, nem tu­dott élére állni a párt előtt álló feladatok végrehajtásáért folyó harcnak. Rákosi elvtárs munkaideje betegsége miatt az elmúlt két évben erősen korlátozva volt; egészségi hely­zete az utolsó időben tovább romlott emiatt az orvosok hosszabb gjlégykezelést java­soltak számára. Ez a helyzet erősen éreztette a hatását mind a Politikai Bizottság, mind a Központi Vezetőség munkájában. Látva ezt a körülményt, ma­ga Rákosi elvtárs kérte a fel­mentését, azért, hogy igazi kommunista módjára elősegít­se a párt előtt álló feladatok végrehajtását és elhárítsa azt a lehetőséget, hogy az ellenség rajta keresztül a pártot tá­madja. Fel kell készülnünk azon­ban arra, hogy most az ellen­ség, sőt egyes ingadozó elemek is fel akarják majd használ­ni Rákosi elvtárs felmentését zavartkeltésre, előfordulhat, hogy ugyanezt megkísérlik Nagy Imre körül csoportosuló jobboldali elemek is. Résen kell lennünk é; minden zavartkel- tő kísérletet a leghatározottab­ban vissza kell utasítanunk. Minden erőnkkel erősítenünk kelf pártunk egységét és fe­gyelmét. A Politikai Bizottság Rákosi elvtárs felmentési kérelmének elfogad'sa esetén Gerő Ernő elvtársat javasolja a Központi Vezetőség első titkárának. Ge- rő elvtárs több évtizedes mun­kásmozgalmi tapasztalattal rendelkezik és nagyjelentősé­gű munkát véglett pártunk, népi demokratikus rendsze­rünk építésében. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy Gerő elvtárs meg­válás tása a K. V. első titká­rának, elősegíti a pártvezetés egységének megszilárdítását és mindazon feladatok végrehaj­tását, amelyek pártunk és or­szágunk előtt állanak. A Politikai Bizottság java­solja a Központi Vezetőség­nek, hogy éljen a Szervezeti Szabályzat 20. pontjában le­fektetett jogával és a követ­kező elvtársakat kooptálja a Központi Vezetőségbe: Rendes tagoknak: Matusek Tivadar és Molnár Ernő elv- társakat, a Központi Vezető­ség póttagjait, továbbá Földes László, Hazai Jenő, Horváth Imre. Kádár János, Kállai Gyula, Marosán György és Me­ző Imre elvtársakat, póttagok­nak: Fock Jenő, Hajdú Jó­zsef, Horváth János, Németh Károly, Kukucska János, Ru­das Ernő elvtársakat. A Központi Vezetőség kiegé­szítése megerősíti a vezetést tapasztalt elvtársakkal, ré­szint olyanokkal, akik az 1953- as évet megelőzően alap nélkül, igazságtalanul kerül­tek ki a vezetésből, részint olyanokkal, akik a legutóbbi évek harcaiban, a kongresszus óta eltelt két évben a párt és az állami élet különböző te­rületein jó munkájukkal ki­tűntek. A Politikai Bizottság java­solja továbbá a Központi Ve­zetőségnek. hogy négy elvtár­sat — Kádár János, Kiss Ká­roly, Marosán György, Révai lózsef elvtársakat — a Politi­kai Bizottság tagjává, két elv­társat — Gáspár Sándor és Rónai Sándor elvtársakat — a P. B. póttagjává, Kádár Já­nos elvtársat egyúttal a Köz­ponti Vezetőség titkárává vá­lassza. Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása Gerő Ernő elvtárs beszéde Tisztelt Központi Vezetőség! Legyen szabad e kérésem­hez néhány kiegészítést fűzni. Ami egészségi állapotomat il­leti, két év óta hipertóniában szenvedek, vérnyomásom emelkedik, s néhány nappal ezelőtt az orvosok a Politikai Bizottsághoz jelentést küld­tek, amelyből egy mondatot idézek. „Rákosi elvtárs jelen egészségi állapotát semmikép­pen sem tartjuk megfelelőnek, s ezért a legsürgősebb beavat­kozást kérjük állapota romlá­sának feltétlen megakadályo­zása céljából." Az elvtársak az utóbbi két évben gyakran tették szóvá, hogy nem járok már annyit az üzemekbe, a tömegek közé, mint régente. S igazuk volt. Csak azt nem tudták, hogy ennek egészségem romlása az oka. Egészségi állapotom kez­dett munkám minőségére és •■Mennyiségére is kihatni, ami ilyen fontos munkakörben rsak károkat okozhat a párt­nak. Ennyit egészségemről. Ami azokat a hibákat illeti, melyeket a személyi kultusz és a szocialista törvényesség megsértése terén elkövettem, 1953 júniusában a Központi Vezetőség ülésén — és azóta is — ismételten elismertem sve­Tisztelt Központi Vezetőség! A Politikai Bizottság megvi­tatta Rákosi elvtárs felmentési kérelmét a Központi Vezetőség első titkárának és politikai bi­lük kapcsolatban — a nyilvá­nosság előtt is — önkritikát gyakoroltam. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kong­resszusának munkája és Hrus­csov elvtárs beszámolója után világossá vált számomra, hogy e hibák súlya és kihatása na­gyobb, mint ahogy hittem s a kár is, amely e hibák követ­keztében pártunkat érte. sok­kai komolyabb, mint ahogy ezt azelőtt gondoltam. E hibán megnehezítették pártunk mun­káját, csökkentették a párt és a népi demokrácia vonzóere­jét és akadályozták a partéiéi lenini normáinak, a kollektív vezetésnek, az építő bírálat­nak és önbírálatnak, a párt és állami élet demokratizmusá­nak a széles dolgozó tömegek kezdeményező és alkotó ereié­nek kibontakozását. Végül e hibák igen széles támadási fe­lületet nyújtottak az ellenség­nek. összességükben e hibák, melyeket a pártmunka legfon­tosabb posztján elkövettem, súlyw károkat okoztak egész szocialista fejlődésünknek. E hibák kijavításában ne­kem kellett élen járnom. Ha a rehabilitáció vontatottan, időnként megszakításokkal ha­ladt, a személyi kultusz fel­számolása terén tavaly bizo­zottsági tagságának tisztsége alól, egyetért ezzel a kéréssel és javasolja a következő ha­tározati javaslat elfogadását: „A Központi Vezetőség meg­állapítva Rákosi Mátyás clv­nyos visszaesés állott be. a kritika és önkritika, a kollek­tív vezetés lassan fejlődött, a szektáns, dogmatikus nézetek és módszerek ellen nem folyt elég határozott harc, úgy mindebben kétségtelenül en­gem, a párt első titkárát, ter­hel komoly felelősség. Tisztelt Központi Vezetőség! Több, mint négy évtizede, hogy a szocialista mozgalom aktív katonája vagyok. Ott voltam pártunk első lépései­nél, résztvettem a magyar kommün harcaiban, a Horthy- terror elleni nehéz küzdelmek­ben. A hosszú börtönévek után megélhettem, hogy a ha­talmas Szovjetunió felszabadí­totta hazánkat s ott lehettem az első sorokban, amikor a magyar kommunisták szívós, kemény harcok közepette győ­zelemre vitték hazánkban a szocializmus nagy ügyét. Biz­tos vagyok benne, hogy pár­tunk, dolgozó népünkre tá­maszkodva, most is egysége­sen, a XX. kongresszus szelle­mében minden nehézséget és ellenséget leküzdve, s a har­cokban megerősödve halad to­vább a demokratizmus, a szo­cialista építés jobb jövőbe vi­vő útján! társ érdemeit a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom­ban, a magyar nép jobb jövő­jéért, a szocialista Magyaror­szágért vívott harcban, egyet­ért Rákosi elvtárs levelében Tisztelt Elvtársak! A helyzet úgy alakult, hogy nem minden problémára ki­terjedő, részletes beszámolót tarthatok, hanem csupán a legfőbb kérdésekre térhetek ki, amelyek a nemzetközi hely­zetet, valamint országunk és pártunk belső helyzetét jellem­zik, valamint az előttünk álló s általunk, pártunk, kormá­nyunk által megvalósítandó legfontosabb feladatokra. Ez abból a szempontból helyes­nek látszik, hogy ily módon a legfőbb kérdésekre, a legfon­tosabb tenrivalókra lehet irá­nyítani a figyelmet. Másrészt alá akarom húzni, hogy a kér­dések, amelyekről itten szó lecz, s a fe’adatok, amelye­ket meg kell oldanunk, nem rögtönzött módon, nem hir­telen, nem piáról-holnapra me­rültek fel. A kérdéseket hosz- s:.ú idő ó‘a vitatjuk. A nem­zetközi és a belső helyzetről, pártunk he ’j zetéről. meggyő­ződésem szerint, világi« kéo alakult ki =* nem kevésbé vilá­gosak és kézzelfoghatóak a felaoatok, a tennivalók! Ehhez hozzá kell fűzni fogy jelen beszámolón kívül amelyet a Központi Vezetőség meghallgat, a Központi Vezető­ség tagjainak és póttagjainak kezében ott van az erre a kér­désre vona'kr.zó részletes ha­tározati javaslat, továbbá a második ötéves terv eredeti irányelv-tervezete és a Politi­kai Bizottság által a széleskö­rű, országos vita alapján, s a Központi Vezetőség sok tagjá­nak részvételével elkészítet, számos tekintetben lényege­sen módosított új tervezet, amely — amennyiben ezt a vi­ta figyelembevételével a Köz­ponti Vezetőség majd határo­zattá emeli, — a legközelebb' évekre bizonyos tek1nte‘b"n pártunknak szinte második programja lesz, mint ahogvan a nagy Lénán az első szövge* népgazdasági tervet nevezte. Nyilvánvaló az is, h így a ha­tározati javaslatot, amelyet a jelen napirendi ponrhoz a Po­litikai Bizottság előterjesztett, a vita alapján tökéletesíteni kell, amihez valószínűleg bi­zottság kiküldése is szükséges lesz, oly módon, hogy a Köz­ponti Vezetőség még jelen ülé­A nemzetközi helyzet szem­pontjából a legjellemzőbb, a legfontosabb az, hogy a leg­utóbbi három év folyamán, amely Sztálin halála óta telt el, lényegesen, alapvetően megerősödtek a szocialista tá­bor állásai és sok tekintetben új nemzetközi helyzet alakult ki. Megszilárdult a szocialista világrendszer. Hála a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának, hála e ve­zetés merész, átgondolt lenini politikájának, az imperialisták tervei a háború közvetlen ki­robbantására felborultak, és sikerült lényegesen meggyen- gíteni az imperialisták hatal­mi állásait. A nagy ázsiai, nem szocia­lista országok egész sora, mint India, Indonézia, Burma és egész sereg más ország, vala­mint az arab országok nagy része az amerikai és angol im­perialistáknak felmondta az engedelmességet, közeledett és közeledik a szocializmus tá'To­rához, csatlakozott a beke megvédelmezésének ügyéhez és a hatalmas szocialista tá­borral együtt óriási békeöveze- *et alkok Csökkent a háborús feszült­•’égj kitoiódnM p háború kirob­sén véglegesen dönthessen ró­la. Mint bevezetőül említettem, nem lehet szó most arról, de erre nincs is szükség, hogy a nemzetközi és a belső helyzet­ről mindenre kiterjedő rész­letes elemzést adjunk. Ezért itt csak a leglényegesebbek­kel lehet foglalkozni, ami va­lóban döntő a nemzetközi helyzetre és a mi belső hely­zetünkre vonatkozóan. hántásának közvetlen veszélye. Megerősödött a szocialista vi- 1 ágrend gazdaságilag és politi­kailag. Mindez hatalmas sike­re a kommunizmust énítő Szovjetuniónak, a Kínai Nép- köztársaságnak, az egész szo­cialista tábornak, a. haladó emberiségnek. A háborús feszültség csök­kenése. s a háború közvetlen veszélyének eltolódása nem *e- lenti azonban, hogy a harc a két tábor között megszűnik, vagy ellanyhul. Erről sokan megfeledkeznek. A közvetlen háborús, katonai összeütközés veszélye eltolódott., bár nem szűnt meg. Ugyanekkor azon­ban ideológiailag és politikai­lag a harc éleződik. Az impe­rialista táboron belül repedé­sek mutatkoznak. Franciaor­szág már távolról sem olvan biztos oszlopa az Atlanti Szö­vetségnek. mint volt néhány évvel ezelőtt. Anglia és Ame­rika között élesednek az ellen­tétek. A nemzetközi helyzet meg­változása az amerikai imperia­lizmust, s a többi Imperial’sla köröket is arra kényszeríti, hogy taktikát változtassanak, de a harcot nem adják fel, (Folytatás i 2. oldalon) Hegediis András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökének felszólalása ti Közponi Vezetőség 1956. július 18-i ülésén Megszilárdult a szocialista világrendszer

Next

/
Oldalképek
Tartalom