Dunántúli Napló, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-19 / 169. szám

2

NAPLÓ

195# JŰLITTS ti

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése

(Folytatás az 1, oldalról)

hanem más helyzetben, más formák között folytatják ezt. Igyekszenek megbontani a szocialista tábor egységét.

Igyekeznek kihasználni azt, hogy a Sztálin személye körű' kialakult személyi kultusz felszámolásával, s a szocialista proletárdemokrácia fejlődésé vei a népi demokratikus országokban még jelentős számban vannak olyan elemek akik a régi népellenes rendszer haszonélvezői voltak. Ezeket az elemeket a demokrácia nyújtotta lehetőségek kiaknázásával igyekeznek mozgósítani reakciós, imperialista céljaik érdekében. Az imperialisták mindent elkövetnek, hogy ezekre a belső reakciós erőkre támaszkodva zavart keltsenek a népi demokratikus országokban, megkíséreljék meglazítani a kapcsolatokat ezek között az országok és a Szovjetunió között, s megpróbálják gyengíteni a szocialista tábort. És ha arról beszélünk, hogy a közvetlen háborús veszély eltávolodásával élesedik az eszmei — politikai harc, akkor ehhez hozzá kell tenni a harcnak olyan, távolról sem eszmei formáit is, mint kémek, diverzánsok, provokátorok beÍ dobása a népi demokratikus országokba és a Szovjetunióba, mint hadirepülőgépek rendszeres, provokációs berepülése, mint polgári repülőgépünk békés utasai ellen a minap végrehajtott banditatámadás stb. Továbbá figyelembe kell venni olyan formákat is, mint amilyen a poznani véres provokáció volt. Súlyos hiba lenne le nem vonni a tanulságokat a poznani provokációból a mi helyzetünkre és a mi feladatainkra vonatkozóan is. Egyébként az ellenség nyíltan felveti, erről nem egy ellenséges lapban és nem egy imperialista rádióadásban volt szó, hogy az ellenség „magyar Poznanokra“ törekszik. Az éhes disznó makkal álmodik!

Röviden tehát, a jelenlegi nemzetközi helyzet lényege az, hogy a szocialista tábor megerősödött, az imperialisták pozíciói pedig meggyengültek. Mi haladunk előre a magunk helyes útján. Egyes imperialista körök azonban ebbe belenyugodni nem akarnak, s mindent elkövetnek, hogy megzavarják előrehaladásunkat a béke megszilárdítása, a szocializmus építése, népünk élet- színvonalának emelése útjár

Széleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban

Ami országunk és pártunk

belső helyzetét illeti a legfontosabb e tekintetben az, hogy 1953. júniusa óta, bár távolról sem egyenletesen e nem időleges visszaesések nélkül, különösen azonban a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kongresszusa után széleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban. Megnőtt a párttagok és pártonkívüli dolgozók aktivitása, közvetlen részvétele az állami, a gazdasági, a társadalmi, a pártmunkában. Ezzel együtt nagymértékben megnőtt a párttagok, a pártaktivisták s pértonkí- vüliek jogos bírálata hibáinkkal szemben és alkotó kezdeményezése annak érdekében, hogy a hibákát és hiányosságokat minél előbb leküzdjüks hogy minél eredményesebben építsük országunkban a szocializmust, minél biztosabban emelhessük népünk életszínvonalát, ami egész munkánk egyik legfontosabb célja,

Ez a hatalmas aktivitás, cselekvőkészség, alkotó, segítő bírálat, amely a tömegekből kibontakozik, mérhetetlen, le- bírhatatlan erő. Pártunknak és vezetésének értenie kell ahhoz, hogy ezt az erőt sikeresen használja fel az előttünk álló feladatok eredményes megoldására:

Ezt a megnövekedett aktivitást mutatja az a vita is, amely a második ötéves terv irányelv-javaslata körül kibontakozott és valósággal népi mozgalom jelleget öltött. Ismeretes, hogy csupán írásban több mint 35.000 javaslatot tettek a fizikai dolgozók, értelmiségiek, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, különféle kisemberek, szervezetek, tudományos és egyéb intézmények. Mindez azt mutatja, hogy a mi rendszerünk igazi népi rendszer, hogy a dolgozók, ha bírálják is egyes hibáinkat és kinövéseinket, ha fellépnek a bürokratizmus ellen, magukénak vallják népi demokratikus rendszerünket,

Nem feledkezhetünk meg az osztályéi lenségről

Ugyanakkor azonban, amikor kibontakozott és tovább bontakozik a pártban és a párton kívül a tömegeknek ez az aktivitása, amelyet mindenképpen bátorítani, fejleszteni, s a pártnak irányítania kell, egyben az ellenség is kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja a maga számára kihasználni a helyzetet, Természetesen, súlyos hiba volna mindenkit, aki egy vagy más kérdésben nem ért egyet a párttal vagy annak vezetésével ellenségnek tekinteni. Nem szabad elfelejteni, hogy az új helyzetben sok rendes párttagnál és pártonkívülinél van értetlenség, hogy nem könnyű tájékozódni az új viszonyok között, s hogy egyeseket az ellenség is megzavar anélkül, hogy ezt ők maguk is észrevennék. Aki nem lát tisztán, az még nem ellenség, éppen az ellenség próbálja elérni, hogy mindenkit egy zsákba gyömöszöljünk, hogy az egy vagy más kérdésben nem kellő megértést vagy értetlenséget tanúsító embereket azonosítsuk az ellenséges elemekkel, mert az ellenség számára szükséges ez, mint valami fedezék. Mindenesetre ha az ellenséges elemekkel azonosítanánk azokat, akik nem helyesen tájékozódnak az új helyzetben, akik egy és más kérdésben értetlenséget tanusí- 1 lanak ezzel nem a pártnak, lem a munkásosztálynak, nem vl népi demokráciának használnak, hanem az ellenségnek.

Azonban megfeledkezni arról, hogy ellenség van, hogy az ellenség az utóbbi időben

aktivizálódik — s hogy különös a külső imperialista erők megkísérlik a belső reakciós erőket mozgásba hozni, abból kiindulni, hogy most már teljes az osztálybéke bent az országban és nemzetközileg, hogy már mindenki „jóember” — végzetes hiba volna. Nem kommunisták, hanem burzsoá liberálisok volnánk, ha mi iiyen módon ítélnénk meg a helyzetet. Az osztályellenség igenis működik. Es részben sikerült befolyása alá kerítenie jóhiszemű, becsületes, megtévedt embereket is. Jó órában mondjam, nálunk Poznan nem volt, de az egyik imperialista rádió azt, ami a Petőfi körben történt, dicsekedve Kis-Poznannak nevezi. A Petőfi körben voltak helyes dolgok is, elhangzottak megszívlelendő javaslatok is, amint azt a Központi Vezetőség június 30-i határozata világosan megállapította. A Petőfi körben sok becsületes, pártunkhoz, népi demokráciánkhoz hűséges ember volt, köztük nem kevésszámú kommunista, aki félti a pártot, feltétlen híve a szocializmusnak, jő magyar hazafi és egyben proletár internacionalista is. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani, hogy a Petőfi körben és körülötte kezdett egy második politikai centrum kialakulni, amely szemben állott az ország igazi politikai központjával, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével. Kétségtelen, hogy ennek szervezett jellege volt,

Pártunk fő irányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek

Jogosan lehet feltenni a kérdést, hogyan jött létre iiyen helyzet? Vajon nem volt helyes pártunk politikája, pártunk fő irányvonala a XX. kongresszus előtt és a XX. kongresszus után? Pártunk politikája lényegében helyes volt, pártunk fő irányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után, a márciusban tartott Központi Vezetőségi ülésen nem volt lehetőség arra, hogy maga a Központi Vezetőség részletesen kidolgozza azokat a tennivalókat és intézkedéseket, amelyeket a XX. kongresszus szellemében a magyar viszonyok figyelembevételével meg kell valósítanunk. Talán helyesebb lett volna egy hónappal később tartani a Központi Vezetőség ülését és mindjárt a Központi Vezetőség ülésén a konkrét tennivalókat is magában foglaló határozatot elfogadni. így a Központi Vezetőség a Politikai Bizottságnak csak általános utasítást és irányelveket adhatott arra vonatkozóan, hogy milyen módon dolgozza ki a tennivalókat. A Politikai Bizottság ehhez a feladathoz hozzáfogott.

Mi úgy gondoljuk, hogy a XX. kongresszus utón a Politikai Bizottság irányvonala helyes volt. De a helyes politikai elgondolások, helyes állásfoglalás végrehajtásában és megvalósításában egy ideig volt bizonyos tétovázás, huzavona. Ebben szerepet játszott az, hogy a Központi Vezetőség első titkára, Rákosi elvtárs — bár igyekezett — nem tudta teljes mértékben az új követelményeknek megfelelően átállítani saját munkáját és a Politikai Bizottság, valamint a Központi Vezetőség titkárságának munkáját, amely utóbbinak elsősorban feladata a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság határozatai végrehajtásának biztosítósa. Belejátszottak ebbe a tétovázásba a személyi kultusz és a törvényesség kérdésében régebben, főként 1953. júniusa előtt elkövetett súlyos hibák, amelyeknek felszámolása még 1953-ban elkezdődött, de közben egy időre némileg megtorpant, hogy azután újabb lendülettel folytatódjék, s végül most elérkezzék a befejezéshez.

Végül hozzájárult a bizonytalansághoz az is, hogy a Politikai Bizottság nem érezte maga mögött — s ennek különféle okai voltak — a Központi Vezetőség egységes támogatását. Ellenkezőleg, azt érezte, hogy a Központi Vezetőségben, részint a Politikai Bizottsághoz vagy annak egyes tagjaihoz való viszony tekintetében nincsen meg a teljes egyöntetűség, másrészt nincsen teljes egység a párt által követendő politika minden kérdésében a Központi Vezetőség tagjai között:

Persze, hogy a helyzet így alakult, ebben mindenekelőtt a Politikai Bizottság a hibás, mert nem volt elég határozott és bátor a gátló tényezők megszüntetésében, mert nem vezette következetesen az eszmei — politikai harcot a múltbeli hibák felszámolásáért és a XX. kongresszus szellemének érvényesítéséért a magyar viszonyok között, valamint állami, társadalmi, gazdasági és pártéletünk következetes demokratizálódásáért. Bár a pártszervezetekben vitatkoztak, a párttagság aktivizálódott, a pórtmunka felélénkült, a legfontosabb, az ország egész sorsát érintő kérdésekről mégsem elsősorban a párton belül folytak a viták, s nem a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság, a vezető pártszervek irányításával. Meg kell jegyezni, jóllehet, ez nem a döntő, hogy ezenkívül a DISZ Központi Vezetősége, illetve ennek intéző bizottsága is hibát követett el, amikor a Petőfi kör vezetését kiengedte a kezéből. Súlyos hiba volt továbbá részünkről, hogy kiengedtük a kezünkből a Szabad Nép és általában a sajtó irányítását, s nem megfelelően irányítottuk a rádiót, ami természetesen nem kis zavart okozott pártkádereink, aktivistáink, párttagságunk és a becsületes, pártunkhoz ragaszkodó, népi demokráciánkat támogató dolgozók között)

A Politikai Bizottság s ez utóbbinak kezdeményezésére a Minisztertanács is számos intézkedést tett és további intézkedések meghozatalát készítette s készíti elő a túlzott centralizmus megszüntetésére a? államigazgatásban és a népgazdaságban. Elindította az államigazgatás s az egész állam- gépezet egyszerűsítésének fontos munkáját. Lépeseket tett a demokratizmus kiszélesítésére. Ugyanakkor azonban, minthogy nem maga irányította .1/ eszmei-politikai harcot, ez helytelen irányba csúszott. — Igenis vitázni kell. Részleteiben és a’aposan meg kell vitatni a párt politikáját s az ország előtt álló fontos feladatokat. Mint említettem, nam volt helyes, hogy az alapvető kérdéseket nem a pártszervezetekben vitattuk meg. Ezen változtatnunk kell. De persze, nemcsak a pártszervezetekben 'ehet és kell vitatkozni. Vitatkozzanak egymás között a biológusok, a közgazdászok, a filozófusok, a történészek, a fizikusok, írök, stb. Nőm feltétlenül szükséges, hogy a párt és annak vezetése mindenben és mindenkor közvetlenül beleszóljon az ilyen vitákba.

Vitázni kell a pártban, de a marxi-lenini párt — mint aho- gyon ezt tanítónk, a nagy Lenin mondotta. — nem vitaklub, hanem harci szervezet. Ezért vitázni lehet, sőt kell a határozat meghozatala előtt: A határozatot pedig a párt minden tagjának, minden szervezetének és minden szervének végre kell hajtania)

S ehhez még hozzá kell fűzni, hogy a párt a vita hfve, a szabad véleménynyilvánítás híve, de nem engedhet teret ellenséges nézetek hirdetésének, olyan nézetek hirdetésének, amelyek ellentétesek népi demokráciánk lényegével, annak alkotmányával:

A pá rínak szüksége van szövetségesekre. Együtt akar működni minden becsületes hazafival, minden jószándékú és jóhiszemű emberrel, mégha ezek nem marxisták-leninis‘ák is! De a párt — ezt félreérthetetlenül megmondjuk, — nem tehet és nem tesz engedményeket a marxizmus-leni- nizrnus kérdésében, nem alkudhat meg és soha nem fog megalkudni ideológiai kérdésekben!

Az ország gazdasági helyzete lassan, de állandóan javul

Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, ez 1954 óta — bár viszonylag lassan, — de állandóan javul. Az ipari termelés 1956. első félévi tervét nemcsak teljesítettük, de több mint két százalékkal túl is teljesítettük. Emelkedik a termelékenység és csökken az önköltség is. Van valamelyes javulás a műszaki színvonal fejlődése terén, jóllehet ezt a javulást kielégítőnek egyáltalán nem lehet elismerni. Külkereskedelmünk 1955-höz képest javulást mutat. De helyzetünk még mindig feszült. A tőkés országok felé való eladósodásunkat a múlt év vége óta sikerült megállítanunk, s ha jól dolgozunk, úgy ez év végéig tőkés adósságunk bizonyos csökkentését is elérjük; ügy látszik azonban, hogy a viszonylagos eredmény mellett a kitűzött feladatot e téren előreláthatóan nem fogjuk teljes mértékben elérni. Igen nehéz s ez jelenleg népgazdaságunk legnagyobb problémája, országunkban a tüzelő- és fűtőanyagellátás, s ezenkívül az ipar ellátása néhány nyersanyaggal, főként fémekkel. Ami a tüzelő- és fűtőanyagéi, látás nehézségeit illeti, ezek

túlnyomórészt onnan származnak, hogy legjelentősebb nyersolajvidékünk a nagylengyel! mező, erősen elvizese- dik, s annak érdekében, hogy a föld mélyében lévő olajat, ha hosszabb idő múlva is, de megkapjuk, kénytelenek voltunk a nyersolajtermelés tervét ez évben az eredeti előirányzathoz képiest menetközben min1 egy háromszázhúszezer tonnává, csökkenteni. Ez a mi viszonyaink között igen nagy meny- nyiség, összesen körülbelül egymillió tonna szénnek felel meg. És bár nagyszerű bányászaink a széntermelés tervét túlteljesítik, s azt kérjük tőlük, hogy az 1956. második félévében legalább háromszáz- ezer tonnával adjanak több szenet az országnak, mint amit a terv előír, látni kell, hogy

a tüzelőanyag* ős fűtőanyaga kérdést ez egymagában nem oldja meg. Ezért a kormány mindent elkövet e nehéz kérdés megoldására. A másik 'gén nehéz kérdés az anyagellátásban a réz, az ón és néhány más fém és vegyianyag problémája. Itt Is azon leszünk, hogy a kérdést, hanem is tudjuk teljes mértékben azonnal megoldani, de elérjük, hogy az ellátást elviselhetővé •■együk, s hogy 1957-oen az anyagkérdésben a jelenlegi feszültséget alapjában megszüntessük. Ami a mezőgazdaságot illeti, bár végleges vő- _ményt mondani nem lehet, úgy látszik, hogy jó közepes termésre számíthatunk, s ez elősegíti népgazdasági terveink zavartalan megvalósítását,

A párt figyelmét az alkotó, a szocializmust építő munkára kell irányítani

•

ügy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben a múlt és a jelen mindenekelőtt annyiban foglalkoztatja a Központi Vezetőséget, hogy helyesen tudjuk meghatározni az előttünk álló feladatokat, hogy helyesen állapítsuk meg a tennivalókat. A párt figyelmét nem a múltra kell fordítani, A hibákat látni kell, ismerni kell azok okait, a körülményeket, amelyek a hibákhoz vezettek s ennek segítségével ki kell javítani a hibákat. De az önbírálat nem önmarcangolás.

A párt figyelmét most nem azokra a hibákra kell összpontosítani, amelyeket ml magunk fedünk fel, minden külső kényszer vagy nyomás nélkül, hanem a tennivalókra, a feladatokra, az alkotó, szocializmust építő munkára. A múlt kérdéseit, hibáit megvitattuk s ezen az ülésen megvitatjuk. A Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság már tett számos hathatós intézkedést a múlt súlyos hibáinak felszámolására, s a Központi Vezetőség jelen teljes ülésén további intézkedések születtek és születnek ennek érdekében, s azért, hogy ilyen hibák soha többé meg ne ismétlődhessenek.

Pártunk, munkásosztályunk érdeke azt követeli, hogy ezzel ezeket a kérdéseket lezárjuk és új, tiszta lapot nyissunk a párt történetében.

Nem a párt, a munkásosztály, a nép érdeke, az hogy mi most a hibákon rágódjunk, a múlt hibáiban vájkáljunk.

A párt, a munkásosztály, népünk érdeke, hogy előremenjünk a szocialista demokrácia, a szocializmus építésének, népgazdaságunk fejlesztésének, az életszínvonal emelésének széles országúján! Ehhez szilárd elvi egység kell, mindenekelőtt a Központi Vezetőségben, ezen túlmenően a Központi Vezetőség, s annak politikai szerve a Politikai Bizottság között, továbbá a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság és a széles pártaktíva között, s végül az egész pártban. Ehhez az kellj hogy pártunk valóban az azonos nézeteket valló, egy és ugyanazon politikát megvalósító emberek önkéntes harci szövetsége legyen, ez a feltétele annak Is, hogy pártunk még inkább összeforrjon a milliós pártonkívüli tömegekkel!

A Központi Vezetffl£g egysége, a párt egysége, világosan meghatározott elvi alapon, s ily módon a cselekvés teljes egysége a záloga annak, h^gy úrrá legyünk minden nehézségen, s a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk azt az igen kedvező helyzetet, amelyet a népi demokratikus országok, az egész szocialista tábor számára, főként a Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának helyes, bátor következetes lenini politikája teremtett meg az utóbbi három év folyamán, s amely politikára a koronát a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa tette fel:

Melyek tehát a legfontosabb feladatok, amelyeket meg kell valósítanunk, amelyek pártunk államunk, egész országunk előtt állanak?

Ki kell szélesítenünk a szocialista demokratizmust!

Mindenekelőtt biztosítanunk kell, minden Ingadozás nélkül, az ország további demokratizá lását. Ezzel a feladattal a Központi Vezetőcég elé terjesztett határozati javaslat részletesen foglalkozik. De ez a demokratizmus proletár szocialista demokratizmus és nem burzsoá demokratizmus, mint ahogy ezt egyesek elképzelik)

A demokratizálás nem utolsósorban azt jelenti, hogy nagyobb szerepet kell biztosítani az országgyűlésnek. El kell érni, hogy az országot, az egész népet érintő legfontosabb kérdések lehetőleg ne a népköz- társaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletéi útján, hanem az országgyűlésben kerüljenek eldöntésre és megvitatásra-. Ezért az ország- gyűlésnek gyakrabban és szélesebb napirenddel kellene üléseznie. Szükségesnek látszik növelni az országgyűlés bizottságainak szerepét és aktivizálni munkájukat. Mindent el kell követni, hogy az országgyűlési képviselők szorosabb kapcsolatban legyenek választóikkal, beszámoljanak nekik. Annak érdekében, hogy a szorosabb kapcsolat lehetővé váljék, a Politikai Bizottság véleménye szerint, Javasolni kell a jelenlegi lajstro- mos választási rendszer megváltoztatását, s az egyéni kerületek szerint rendszer bevezetését. Ez lehetőséget ad majd a közvetlen kapcsolatra s lehetővé teszi, hogy az életbe átültessük Népköztársaságunk alkotmányának azt a követelményét, hogy a választóknak módjuk legyen leváltani a képviselőt, aki nem képviseli e választók akaratát,

Az országgyűlés aktivizálásával egyidejűleg meg kell növelni, véleményünk szerint az Elnöki Tanács szerepét is.

Ugyanakkor a minisztertanácsnak fokozottabb mértékben kell a legfontosabb gazdasági, kulturális, politikai és egyéb kérdésekben az irányítást kezébe venni, de csak a legfontosabbakban, ezzel növelve a miniszterek, a fővárosi és a megyei tanácsok, s általában a helyi tanácsok szerepét:

A felsőbb szervektől az alsóbb szervekhez jelentős számú funkciót kívánatos leadni, tényleges hatáskört kell biztosítani számukra, kezdeményezésüket fokozni kell. El kell érni s e tekintetben már számos intézkedés történt, hogy a helyi tanácsok nagyobb gazdasági, pénzügyi önállóságot nyerjenek, s hogy az egységes irányítás elvének megtartása és biztosítása mellett, egyéb területeken pl. kulturális, iskolaügyi, egészségügyi kérdésekben is nagyobb legyen a hatáskörük)

Az ország demokratizálása feltételezi a nagyobb nyilvánosságot, az ország népének rendszeresebb tájékoztatását az alsó és a helyi kezdeményezések tervszerű kibontakoztatását és felkarolását és azt, hogy a felsőbb szervek a dolgozók széles tömegeire, vala(Folytatás a 3. oldalon)