Dunántúli Napló, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-09 / 109. szám
6 N Ä PCö 1054 MÁJUS » JÓKAI HR TX icsőftések és óesárlások, ke■*-* reszttüze kísérte egész életpályáját. Regényeit rajongással fogadták az olvasók. 1894-ben, 50 éves írói jubileumán olyan ünneplésben részesítették, mint írót még soha, de ugyanakkor a kritikusok egy része igen éles hangon bírálta müveit, a politikusok között pedig olyanok is voltak, mint Madarász József, aki 1900-ban a parlamentben kijelentette: „Én Jókai Mórt hazám ellen vétkes egyénnek ismerem.” írói jubileuma alkalmából írt visszaemlékezésében nagyon jellemző sorokat találunk: „Jártam a korszak legnagyobb hőseivel együtt diadalmas útjaikon, s futottam Jutó betyárokkal együtt úttalan pusztákon, mocsarak, erdők sűrűjében; ...ettem cigány bográcsából s királyi asztalok ezüsttálairól; voltam szegény ördög, aki zsidógyerekeket tanít magyar nyelvre havi két forintért, s voltam bankelnök, aki százezrekkel hajigálózik; volt a nyakamon kötélhurok és érdemrend-szalag^ megdobáltak koszorúval és sárral; hallottam magamat hivatni írókirálynak és Kossuth- kutyának.” Megítélése halála után sem vált egységessé. De bármit írtak is róla a kritikusok, bármint vélekedtek is róla egyes politikusok: a közönség osztatlan rajongása nem múlt el. A felszabadulás után a Jókai- probléma ismét élesen felvetődött: hogyan értékeljük életének ingadozásait, magatartásának kétségtelen ellentmondásait? És hogyan értékeljük sokat hangoztatott romantikáját ma, amikor a múlt íróival kapcsolatban is a realizmus a legfőbb értékmérőnk? Az első évek hűvösen tartózkodó, sőt elítélő értékelése után egy ideig mintha zsákutcába került volna a kérdés megoldása. Halála 50. évfordulójának közeledése és a kormány- prógramm eszmei célkitűzései azonban új indítékot adtak az irodalom- tudománynak, hogy megkeresse az igazságot a Jókai-problémában. Ha a teljes és részletes monográfia még nem is készült el, a hiteles Jókai- kép körvonalai ma már kibontakoznak előttünk. 1848-ig az egyre fokozódó szociális tudatosodás jellemzi. Szülővárosában, a félig nemesi, félig polgári jellegű Komáromban megismeri a polgárosodással járó jólétet; saját szülői otthonában tapasztalja, hogy ez a fejlődés útja. hiszen édesapja is polgárosodó középnemes: ügyvéd. Iskolás éveiben Pápán és Kecskemétén más világgal találkozik: a hanyatló feudalizmus légkörével, a szegények nyomorúságával. Hallotta az Ausztria gyarmatosító törekvései ellen kardcsörtetve zúgolódó nemesek beszédét, de ismerte a nemesek és a pandúrok ellen öklüket rázó kecskemétkörnyéki juhászokat, halászokat, betyárokat, szegény embereket is. Mi sem természetesebb, mint hogy ilyen tapasztalatok után a fiatal ügyvédjelölt Pesten köny- nyén a magáévá teszi a Pilvax kávéház fiataljainak forrongó eszmevilágát. amely már 48 radikális irányát készíti elő. Hiszen közben nagy hatással van rá Petőfi is, akivel mór Pápán megismerkedett. A Pilvax- kávéház izzó légkörében fűződik ismeretségük meleg barátsággá, sőt eszmei azonosulássá, s ez végkéo odaállítja a fiatal Jókait azok mellé, akik Petőfivel együtt vezették a márciusi ifjúságot. 1848 márciusában Jókai is a forradalmi ifjúság egyik vezére. F-lkíséri Kossuthot toborzó útjára. Debrecenbe is követi a kormányt. Nw A válságos napokban azonban egyszerre megtorpan: debreceni cikkeiben a Békepártot támogatja, amely a háború megszüntetését kívánja. Akkor de’-ült ki. hogy mégis van különbség Petőfi és Jókai között: az előbbi az öntudatos forradalmi demokrata típusa, az utóbbi azonban nem alulról jött, szükségszerűen csak a polgárosodásért és a nemzeti függetlenségért harcoló haladó nemesség liberalizmusával nézte az eseményeket. Megtorpanása azonban nem sodorta a reakció karjaiba; amiken elérkezett a naey döntés napja, Jókai a trónfosztás mei’ett foglalt állást, nem tétovázott többé. p* gy pillanatig sem tétovázott ~ az Önkényuralom éveiben sem. Amikor bujdosása után ismét megszólal, a levert forradalom és szabadságharc fényét lobogtatja merészhangú novelláiban. (Csataképek, Egy bujdosó naplója.) Utána a török hódoltság koráról ír regényeket, s ezeknek az az alapvető mondanivalójuk. hogy volt azelőtt is baj bőven, de mindig kilóboltunk belőle. Az általános borúlátás közepette tehát vigasztalja a magyarságot. (Erdély aranykora, Törökvilág Magyar- országon.) Ezután a refermkors/ak- boz fordul témáért. „Egy magyar (1825—1904) nábob” és „Kárpáthy Zoltán” című regényében arra világít ró, hogy milyen nagyszerű harcot, milyen elszánt és dicsőséges küzdelmet vívtak 48 előtt a magyarok a nemzeti függetlenségért. Dicsőséges küzdelemben buktunk el, de a nemzeti ügy minden romboló szándék ellenére diadalmaskodik: ezt sugározzák a Bach-korszakban írt regényei. És ezekben a belső társadalmi kérdésekhez is van mondanivalója: a humor derűjével ugyan, de leleplezi a léha, jobbágyaikból úri tréfát űző földesurakat, a Kárpáthy Jánosokat, s rokonszenvesen ábrázolja a dolgozó népet. Amikor pedig 1857- ben Dózsa Györgyről írt drámát s ebben dicsőíti a parasztforradalom hőseit, Gyulai Pál egyenesen osztálygyűlöletre való izgatással vádolja. Ellenzéki magatartását a Bach- korszak után is megtartja. 1861-ben például a meg nem alkuvó „határozati párt”-hoz csatlakozik, s utána a provizórium idején is olyan bátorhangú cikkeket jelentet meg lapjában, hogy börtönbüntetésre ítélik. Írásaiban minden kormányellenes megmozdulást örömmel üdvözöl, szatirikus folyóiratában pedig, az Üstökös-ben megsemmisítő gúnnyal pel- lengérezi ki a megalkuvókat, a kiegyezésre törekvőket, s egyik versében „gyászmagygrok”-nak nevezi őket. Merész ellenzékiségére rávilágít „Politikai divatok” című 48-as tárgyú regényének megjelentetése is. Mi volt hát mégis az alapja annak, hogy irodalomtörténetünk egészen a legutóbbi időkig Jókai megalkuvásáról beszélt, s arról, hogy ő volt a kiegyezés egyik ideológiai előkészítőié? Az alapot erre elsősorban egy sokat hibáztatott, de félreértett regénye adta meg: „Az új földesúr”. Ebben a regényben lényegében arról van szó, hogy egy osztrák tábornok letelepszik Magyarországon, s itt jó magyarrá válik. A művet 1862-ben írta. olyan időkben, amikor Schmerling katonai diktatúrája nehezedett az országra, amikor a kiegyezés legtürelmetlenebb sürgetői is úgy látták, hogy nincs lehetőség az uralkodóval való mpgbékélésre. Jókai ellenezte a kiegyezést, erre ma már számtalan bizonyítékunk van. Vájjon éppen ilyen időkben tagadta volna meg önmagát, s írta volna meg a kiegyezés propagandaművét. Nem. A regénynek nem ez volt a célzatossága. A mű igazi tendenciáját csak a konkrét korviszonyokból érthetjük meg: abban a korban, amikor ismét a teljes reménytelenség, csüggedés borította el a nemzetet, Jókai ezzel a regénynyel próbált reményt, bizakodást kelteni, köznemesi szemlélete miatt sajnos illúziós eszközökkel. A regénynek ugyanis az az alapeszméje, hogy ellenségeink közül az aljasok, a Bach-huszárok és árulók kudarcot vallanak, a „becsületes” ellenség pedig a magyar nép erkölcsi ereje, a magyar föld átalakító hatása következtében a mi pártunkra áll. Végeredményben tehát nem a kiegyezést akarja előkészíteni, sőt a bizakodást igyekszik ébrentartani az ellenállás végső kimenetelében. Hogy Jókai a végsőkig kitartott 48-as álláspontja mellett, azt legjobban 1863-ban írt „A kőszívű ember fiai” című regénye bizonyítja. Ez a regény már témaválasztásával is tiltakozást jelentett a 48-as vívmányok elalkudása ellen, hiszen benne a szabadságharc hőskölteményét írta meg. még pedig a kiegyezés után! Ebből a regényből is nemesi szemlélet sugárzik, mert a 48-as eseményekben elsősorban a birtokos nemesség hősi honvédő harcát látja; lényegében mégis roppant merész, harcos kiállást jelentett, hősi ellentállásra .serkentette az olvasókat olyan időben, amikor osztálya már letért a 48-as alapról. I gazi aranykorát éppen a kiegye* zés utáni években, a 79-es évek első felében éli, most tesz legbátrabban hitet szabadságeszméi mellett. Amikor például a kiegyezés után megindul a külföldi tőke beáramlása, megírja a Fekete gyémántokat, s benne feltárja az ország pénzügyi és ipari gyarmatosításának veszélyeit. Ezekben az években derűs optimizmus hatja át műveit. „És mégis mozog a föld” című regényében például azt sugározza, hogy a magyar nemesek részvétlensége ellenére is feltartóztathatatlan a magyar haladás ügye. Főhőse, a századeleji forradalmi fiatalság képviselője, elpusztul ugvan a magyar feudalizmus ellen vívott harcában, de sírjára ezt a feliratot helyezik: „Volt. Nincs. Lesz.” £s Jókai hozzáfűzi: „A föld, melyet ők megmozdítottak, csendesen fordul előre -tovább.” 1875-ben azonban a politikai ellenzék vezére, Tisza Kálmán „szögre akasztja a bihari pontokat”, miniszterelnök lesz. S most Jókai is fokozatosan feladja ellenzéki politikáját. Osztálykorlátait tehát nem tudja levetni. Már az előző években is van valami ellentmondás magatartásában. Hiszen amíg írja „A kőszívű ember fiai”-t, kihallgatáson jelenik meg Erzsébet királynőnél, s ezentúl a királyi ház kedveltje lesz. 1875 után pedig mint politikus nyíltan is a kormánypárthoz csatlakozik. Igaz, ezentúl a politikai életben semmiféle kezdeményező szerepet nem vállal, szinte belső emigrációba vonul. Mégis: ezt az „átállását” egyesek árulásnak, a 48-as eszmék feladásának nyilvánították. A valóságban ez a lépés is útkeresés volt Jókai részéről. Ügy látta, hogy nagy tervei, elképzelései nem valósulhatnak meg a régi úton, egyelőre meg kell elégednie az „alkotmányosságinak, a nemzeti elnyomás megszüntetésének és a polgárosodásnak azzal a módjával, amelyet a kiegyezés hozott. Ez kétségtelenül megingást jelentett, de semmiképpen sem árulást. Különösen írásaiban nem. Hiszen 1879-ben újból kinyilvánítja hitét a népszabadság nagy eszméje mellett. Megírja a Rab Ráby-1, eszmei szempontból leg- kevésbbé ellentmondásos regényét, amelynek hőse küzd a belső reakció ellen, de felismeri a külső elnyomás veszélyeit is. Jókai bátor hangon írja utószavában: „Talán érezni fogja a nemzet e történet olvasásakor a szükséget boldogságának, szabadságának kivívása után. Talán szét fogja törni kínzói bilincseit és szabad lesz! Csak akarat, bátorság és testvéri egyetértés kell hozzá s bizony szabad lesz.” Ugyanilyen bátor hangot pendít meg „Szabadság a hó alatt” című regényében is. Hősei, a szabadságért küzdő orosz dekabristák meghalnak, hó borítja testüket, „hanem a mély hó alatt most is zöldül még valami, aminek gyökere nem vész ki soha” — írja a befejező mondatban. Mindenki tudta, hogy a szabadságeszméről van szó. Igaz, a századvégen politikai látókörének tisztázatlansága alkotásaiban is hanyatlást eredményez. Egyre több bennük a fantasztikum, az élettől elszakadó kalandos elem, de vannak még most is fellángolásai, átmelegítik egyrészt 48 emlékei (A kis királyok, A tengerszemű hölgy), másrészt a nép szeretete (Sárga rózsa). XX ogyan értékeljük tehát ma Jókait eszmei szempontból? Nem volt, nem is lehetett forradalmi demokrata, mint Petőfi. A polgárosodó köznemesség liberalizmusa jellemzi világszemléletét. Petőfi lángolása magával ragadta pályája elején, azonosult a forradalommal, s annak eszméit a bukás után sem tagadta meg. Vannak életében ellentmondások: kisebb ingadozás 49-ben, kormánypárti politikai szereplése 75 után. Ezek azonban nem egyéni sajátosságai, hanem osztályáé, amellyel együtt sokszor illuzórikus utakra tévedt. Általában mégis tovább látott, mint kortársai: a nemességtől a polgárság felé mutatott, és sejtette, hogy az út még tovább' visz. Ennek perspektíváit azonban már nem látta meg. Ezért idealizálta az elnyomott nép életét, a kialakuló proletárságét is (Gazdag szegények). Mégis, egyes részletkérdésekben túlhaladt a liberális polgári nézeteken is. Életművének haladó jellegét tehát nem lehet kétségbe vonni. Számunkra különösen fontos, hogy ha Jókai a politikus néha ingadozott is, Jókai a regényíró, a maga sajátos módján ugyan, de következetes szószólója maradt a nemzeti függetlenségnek és a polgári haladásnak, a 48-as eszméknek. Tollát soha nem adta bérbe. És hogyan értékeljük esztétikai szempontból? Meseszövése, emberábrázolása kétségtelenül romantikus. Történetet rendkívül kalandosak, hősei általában kiélezetten egyoldalúak, de az ő romantikája nem azonos a valóságtól elforduló, pesszimista, nemesi enyészetromantikával. A hazaszeretet, a munka és a tudomány hőseit alkotta meg, akiknek a példája nevel, vagy az aljasságok figuráit, akik visszataszítanak. Az ó romantikája nem jelent elfordulást a valóságtól, hanem a valóság lehetőségeit élezi ki a szélsőségekig; ezzel akarja a világot formálni. Victor Hugo romantikája talál visszhangot műveiben, amely a szabadságvágyban találta meg gyökereit. Jókai műveiben is, akárcsak Victor Hugo alkotásaiban, komoly, reális társadalmi mondanivaló rejtőzik, romantikus írói eszközök megvilágításában. Elvessük-e a romantikának ezt a nevelőhatású, halaóást szolgáló megnyilatkozását'’ Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Jókai nemesan romantikus író, hanem a magyar irodalmi realizmus TILOS A JÁTÉK Vállfáik be ősztatén., kertelés nélkül, hogy valamennyien szerettünk gyermekkorunkban játszani. Azt hiszem, azt is bevallhatjuk keunket a szívünkre téve, hogy manapság, felnőttkorunkban le kedvünk szottyan néiha-néha arra, hogy ismét gyermekké váljunk, hogy lehasaljunk a szaporán igyekvő kisvasút mellé, hogy a mosdótálat kikiáltsuk tengernek, jómagunk fölcsapjunk szélnek és fujjuk-fujjuk papínhajónk dagadó vitorláit.-Röviden: oiykor-olykor mi, felnőttek is szívesen játszunk, gondtalanul, boldogan. Azaz, álljunk meg egy pillanatra. Játszunk? Csak játszanánk! Hiszen gyermekeink vannak! Hiszen kicsinyek és nagyok figyelnek bennünket és mi lenne, ha... Igen, mi lenne atyai és egyéb tekintélyünkkel?! Nem jó dolog ez, de így van! Kinőttünk a gyermekcipőből, a játékból egyaránt. Ebbe >bele kell nyugodnunk, ha mások is látnak bennünket. De gondoljunk csak arra, mit éreznek azok a gyermekek, akik még „jogosan” játszanának rabló- oandurt, ugróiskolát, fogócskát vagy bujócskát, akik szívesen fúrnának, faragnának, az udvaron — de nem’ lehet, mert nem engedi a harapós házmester. Milyen lehet egy olyan bérházban a gyermekek élete, ahol a háztulajdonos kirakja a táblát „Tilos énekelni! Tilos muzsikálni! Tilos játszani!“ Milyen lehet a gyermekek élete egy olyan háziban, ahol minden tilos? A mi gyermekeink már nem tudnának erre a kérdésre válaszolni, jómagunk esetleg csak homályos em- léieket idézhetnénk. De a „Tilos a játék“ című dán film válaszol helyettünk. Gyorsan pergő képeken, érdekes történet keretében bemutatja, hogyan élnek, hogyan vadulnak el a tilalomfák rengetegének árnyékában a legszebb gyermekvirágok egy olyan országban, ahol a háziurak és egynéhány hűséges vazallus házmesternek mindent szabad. Kedves, ahogyan mondani szokták: könnyesen derűs történet. Kedves, derűs, de kissé mesterkélt, kissé édeskés, kissé túlságosan :s könnyű a film meséje. Kissé a hajánál fogva előrángatott okok miatt haragszik meg az intrikus-tolvaj első pillanatásra, még mielőtt megszólalna, tudjuk, hogy az) a rossz házmestert felváltó, gyermekszerető, jó házmesterre; kissé túlságosan buták a szereplő rendőrök és detektívek; kissé hihetetlen módon csípik el a gyermekek az igazi, hamisítatlan tolvajt, — mégis kedves a történet, mert aranyos, bájos gyermek- szereplők teszik napsugarassá minden jelenetét, minden mozzanatát. A jáiékoskedvü felnőtt és — talán — ugyanannyira — játékos- kedvű gyermeknézők valósággal részeseivé válnak a filmnek. Izgalmas cletektívhistória, nyomozás, veszélyes helyzetek ... Egy valóságos megelevenedett ifjúsági kalandos regény pereg a szemünk előtt Jó együtt aggódni a kedves, aranyszívű Hansen bácsiért, az ártatlanul elítélt jó házmesterért, jó együtt gyűlölni a vagánykodó, de végtelen® ügy éti«® betörőt, az ifjú Sohultzot és a lege** legjobb a végén igazságot szolgál1 tárni. A moziban, az elsötétített nézőtéren könnyű bizonyságot szerezni arról, hogy gyermekek, felnőttek meny nyíre szeretik az igazságot, menynyire gyűlölik a rosszat. Felrúg * taps, a nevetés, sőt még néhány biztató kiáltás is vegyül a tetszésvi- harba, mikor a gyerekek alaposan \ ellátják a póruljárt Schultz baját Előkerülnek a zsebkendők, mindenki náthásán szipog, mikor hazatér a jó házmester bácsi legszebb vká- gai, a gyerekek körébe. Igen, mindenki örül a jónak, a* igazság győzelmének. Mindenkinek szívéhez nőnek a külvárosi nyomorúságos bérház vásottságra kényszerűéit, de jószándéku gyermekei Az viszont igaz, hogy a történet eléggé naív. Az is igaz, hogy a fe:' nőtt szereplők — különösen a betörő Schultz alakítója, Preben Neer-’ gaard — elmaradtak a gyermekszereplők mögött. De a gyerekek iga" élményt nyújtanak. Természetesek üdék, valóban játszanak, valóban szenvedélyesek — igazi gyermekek még a filmen is. A jó házmester» Hansen alakítója Henry Nielsen aranyos, öreg, csupa szív bácsit kelt életre. Ö a film legsikerültebb fel'.l nőtt alakja és legigazahb szerep!ő.ie-1 A többi felnőtt szürke, nemegyszer" egysíkú, talán csak a rendőrtisztviselő közülük a kivétel, ő a mag8 szabályszerű bürokratizmusában i* érdekes. Bizony egy kicsit sajnáljuk, mikor felgyulladnak a lámpák és a vászon ismét fehéren világít. Vége aZ előadásnak. És mikor kimegyünk 8 napfényre, mikor a mozi sötétjéhez szokott szemünkkel a kápráztató világosságba nézünk, önkéntelenül valahogyan így sóhajtunk fel a harapós házmesterre és háziúrra emlékezve: — Mégis Jő, hogy nálunk már nincsenek ilyen emberek! Hozzátehetnénk, hogy az peóté még sokkal-sokkal jobb, hogy nálunk már nincsenek Ilyen magukraha* gyott, sötétségre, pincejátékra ít®1* gyermekek! így hát a szórakoztatás meS**1 társadalomkritikát is mond a „TÜ0* a játék." Több levegőt, több világosságot, több napfényt, játékot a gyer mekeknek! — kiáltja, követeli és * sok derű, a sok. kedves jelenet, * sok izgalom mögött ez a követel®5 húzódik meg. Kopenhágának sok h®f háza lehet, a bérházakban még sokkalta több gyermek nő fel — de nen* mindegyik házban akad egy oly811 Hansen féle házfelügyelő. A többség» a házmesterek zöme olyan lehet- mint Hansen elődje volt, morózu5» harapós, gyermekzsivalytól viszolyg0’ gyermekek réme. Ezek e gyedura Irt8 ellen emeli fel szavát a „Tilos a í8' ték“,, nekünk pedig a felvillanó múlton át azt tanítja, hogy vigyázzunk még inkább, még sokkalta jobban 8 legdrágább kincsre, házaink, utcáink* városaink legszebb virágaira: a gyer mekekre. G. ^ kiindulópontja is. Az ő műveiben jelentkezik először az az „anekdotái realizmus”, amely tréfás derűvel ugyan, de a valóság egyes részleteit leplezi le. Ezt folytatja a fiatal Mikszáth Kálmán, s ebből nő ki később a mi kritikai realizmusunk. De vannak Jókainak olyan regényei is, amelyekben ő maga is megközelíti a kritikai realizmus jellemvonásait (Rab Ráby). Még tipikusan romantikusnak nyilvánított műveiben is igen sok a realista elem. Leírásai, humora, de különösen stílusa, nyelvi eszközei valóban a magyar realista irodalom legkitűnőbb megnyilatkozásai. A legdöntőbb azonban az, hogy gondolatmenete, eszmei mondanivalója a legtöbb esetben konkrét társadalmi, nemzeti kérdésekhez kapcsolódik. Ezért vallotta önmagát mindig realista írónak. II aladó jellegű romantika, “ ugyanakkor a realista ábrázolás egyes megnyilatkozási formái, konkrét valósághoz fűződő mondanivaló szolgálatában: ez emeli ki életművét a romantikának a valóságot általában elkendőző nosványá- ból, ez adja meg műveinek különleges ízet A romantika és a realizmus sajátos Jókai-szerű keveredése adja műveinek azt a légkörteremtő erőt, amelytől nem szabadul meg egyetlen olvasója sem. Jókai hatalmas életművében természetesen sok a gyengébb alkot , is. Legtöbb műve azonban állta 8 idők próbáját. Az olvasók ma issZ„ tetik vonzó történeteit, amelyek z mantikus elemeikkel is a valós88 lehetőségeit tükrözik és tanítana j akárcsak a népmesék. Csodálat,^ adóznak nyelvének, amelyen érző® nek a népnyelv ízei, felejtheted® humorának, amelyben saját mos; lyára ismer a magyar ember, taJ leírásainak, amelyek még jo^A megszerettetik szép hazánkat, hazaszeretetének, amely bennünk• visszhangra talál, törhetetlen rnizmusönak, amely minden kot ^ mény között bízik az emberben ^ a jövőben, annak az, egész sz” derűs, szép életnek, amely nun lapjáról felénk sugárzik. ^ A magyar nép szereti a boldog a szabadság, a szépség, az. igaz eJ^ béri élet jogaiért küzdő Jókait. méltán szereti. Hiszen millió és m lió emberben ébren tartotta ífaS.j,y val a hazaszeretetet, amikor azt rn denfelől oltogatták. Egész életé® . nemzetének dolgozott, tollával földön is dicsőséget szerzett .iának. Életműve ellentmondásai lenére is legszebb hagyománya’^, hoz, klasszikus irodalmunk gyöngy szemeihez tartozik. Büszkeség», emlékezünk meg róla ma, temetes nek 50. évfordulóján. Tc Dr. KOLTA FéRE> főiskolai docens
