Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-24 / 299. szám

6

HSPLŐ

1950 DECEMBER 24

TÖBB, MINT KÉTEZER BARANYAI KULTÜRMUNKÁS SEREGSZEMLÉJE

A karácsonyi ünnepeken tartják meg a körzeti versenyeket

A napokban

A' béke harcos ünnepén, december

25-én és 26-án indul meg a Téli Fa lusi Kültúrverseny tulajdonképpeni versenyszakasza. E két napon hatal más tömegek mozdulnak meg, hogy akár mint versenyben szereplők, akár mint nézők résztvegyenek a békéért vívott harc kulturális frontján. A béke hadai közül kultúrcsoporljaink széles tömegeket átható mozgásba kezdenek műsoraikkal holnap és holnapután körzeti bemutatókon foglalnak állást, indulnak ütközetbe a legszentebb célért, a békéért.

Sztálin eLvtárs 71 születésnapján az el ső bemutatkozó elöadá sóik forró ünnepeivé váltak lábainknak. E felejthetetlen nap szép sikert ho zott legtöbb kultúrcsoportunknak. Az erők szemléje, a gárdák felvonulása Sztálin elvlárs születésnapján történt. Az ü neve lelkesítette a kultúrcsopor- tok tagjait és valamennyi becsületes dolgozónkat, békeharcosunkat.

Baranyában 100 kultúrcsoporl közel 2.200 k'ultúrmunkása készüli fel és mutatkozott be a világ dolgozói, békesze- rctő emberei nagy vezetőjének szüle' tésnapján. E nagy ünnepen 54 színjét szócsoport, 34 táncegyüttes, 21 énekkar lépett a közönség elé. hogy műsorával is megmutassa népünk Sztálin elvtárs iránt érzett izzó szeretetét.

A holnap meginduló körzeti bemutatókra tehát mér előadással is felkészültek csoportjaink. A versenyszerve- zcs élenjáró járásában, a mohácsi já

fásban 17 csoport száll küzdelembe.

A mohácsi

járás egyik községe, Majs, külön is ver- - senyre hívta a kultúr- tsoportqkat. Huszonöt tagú népi tánc- eáyüttesével erősen felkészült, hogy győzelmet arasson a körzeti bemutatón. A másik élenjáró járásban, a siklósiban, 25 csoport vesz részt a béke megerősítésének első nagy kultúrese- ményén.

A kezdeti hibák kijavításáért és a jó »zervező munkáért itt meg kell dicsérnünk Szabó Ernő elvtárs, járási népművelési előadót. Annál gyengébb eredményt értek el a pácsváradi járásban, ahol csak 6 kultúrcsoport indul a versenyben. Ez azonban nem Storch Károly elvtárs, járási népművelési előadó hibája, (bár ő sem tett *neg mindent, főleg a támogatáskérés terén), hanem a járási tanácsot, sőt a megyei tanács népművelési osztályát is felelősség terheli.

Mágocs

40, Csányoszró 30, Nagy pelerd 25, Szederkény 22, Sásd 14, Abaliget 36 Bükkösd 23, Személy 21. Szalánta 12, Siklós 70, Alsószentmárton 20, Vajszló 70 és Boly 50 főnyi színjátszó-, népi tánc- és énekegyüttese komoly erői megyénk kultúrájának.

A körzeti bemutatókkal meginduló ver sennyel kapcsolatban van mhány tudni és tennivalója kultúrcsoporljainknak A körzeti versenyeken az egyes járd sok egymáshoz közeleső 4—5 faluja versenyez. A karácsonyi békeünnepélyen csakúgy, mint a bemutatók többi napján az előadásokat úgy kell megszervezni, hogy azokra a községektő" belépődíjat szedjenek. A kultúra és az egész verseny jelentőségének lebecsülését jelentené az „ingyen kultúra" további fenntartása. Ez alól csak olyan ünnepélyek kivételek, mint amilyen Sztálin elvtárs születésnapja.

(bemutatókat) bíráló- bizottságok értékelik ki és döntik el. A bírálóbizottságok két szempont szerint

A versenyeket

nézik az előadásokat: először az anyag kiválasztása, tehát a müsorpolitika sze rint. Ezzel azt tudjuk meg, mennyire támasztotta alá a csoport műsorszámaival az adott politikai feladatokat. A másik szempont az előadás művészi színvonala, tehát milyen művészi fel- készültséggel. mekkora nevelő- és szórakoztató hatással mutatta be műsorát. Az értékelés mindkét szempontját 7-töl 1 pontig osztályozzák. Döntetlen esetén a teljesítményverseny eredménye dönt. A körzeti versenyekre a járási tanács küld mindhárom művészeti ágból egy-egy szakembert- a bírálóbizottságba.

A közönségmozgósitás terén használják lel kultúrcsoportjaink az agitáció minden fajtáját. Ennek egyik legfontosabb és leghatásosabb módszere az egyéni agitáció, mozgósítás. A párt- szervezetek, tömegszervezetek és a helyi tanácsok adjanak hathatós segítséget e téren, de fontos, hogy a kul- túrcsoportck tagjai maguk is résztvegyenek az agilációban. Másik jó módszer a faliújság.

színes cikket írjanak, melyeket gyakran váltogassanak. Merjék kifigurázni rajta azokat, akit nem értik meg a verseny fontosságát, vagy gátolják a versennyel kapcsolatos munkát. De használják fel természetesen hangoshiradó hangszóróit, a dobo- lással való hirdetést és a plakátot is.

Kultúrcsoportjaink rendszeresen vezessék a december 15-től induló munSok, eleven,

^ _. a A Ali

I <MEIMÜK MEG Amt ÓSÁGOT I]

A Dunántúli Tudományos Intézet hozzászólása Pécs vízellátásának kérdéséhez

kanaplckaf. Csak ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével végezbet- Külön megemlítjük azt a 13 közsc- I nek jó munikát kultúrcsoportjaink, s <ct, ahol a december 21-i ünnepélyes csak így érheti el a Téli Falusi Kultúr- nenrutatón mindhárom művészeti ágban j verseny nagy célját: a békeharc ma- felléptek és az induló versenyen is I gyarországi frontjának hatalmas meg- »nind a három csoporttal szerepelnek. ' erősítését!

Főképpen a pécsi vízgazdálkodási kürzet munkaközösségének tervéhez szólunk hozzá. A Dunántúli Napló 1050 december HM számában a munkaközösség helyesen vet; fel a kérdés lényegét: „Az ötéves terv — valóban ugrásszerűen emelkedő iparosodást és ezzel párhuzamosan emelkedő élet színvonalat jelent.“ Ez a tény Pécs vízellátásának sürgős megjavítását követeli meg. Ehhez annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy a vízellátás is az ősz IáUjharc függvénye■ Hajdan a „külváros“ szóban benne volt a gazdasági és a kulturális alacsonyabb színvonal tu data. Es ez nemcsak köz-tudat volt, hanem tényleges helyzet. Ezt kaptuk örökségül. Mikor felszámoljuk a falu el maradottságát, fel keli számolnunk a külváros egykori burzsoá hiányait is. Még ma is városunk 81.000 lakosából csak 65.000 van vízvezetéki vízzel ellátvaMég nem tudtuk a munkáslakások tömegét fürdőszobával ellátni, még sokat kell termelni ahhoz, hogy olyan tőkét akkumuláljunk, amelynek ered- ményekép földrajzi értelemben is újarculatú település, a szocialista város jelenik meg előttünk.

Hogy ezt elérhessük, tervekben kell gondolkodnunk és takarékoskodnunk kell minden fillérrel. És itt van a Dunáról hozandó vízvezetésnek a legfőbb gyengéje. A vízgazdálkodási körzet a legkézenfekvőbbnek látszó, de a leg költségesebb megoldást vette elő. Nem hinném, . hogy a Pécsi Tervező Iroda hozzászólásában említett harminc millió forint elég lenne ehhez,

A feladatok vázlatosan a következők lennének: 1. Megkeresni a Duna vo nalán azt a helyet, ahol a Duna völ- yyében olyan természetes, szűrésre alkalmas kavicsréteg van, amelyből elegendő egészséges vizet lehet kitermelni Hogy . ilyent keresett volna és talált volna a munkaközösség, erről nem ér esüiünk a cikkből. Ha ilyen kavicsré- o,g nincs, a mesterséges szűrésre külön telepet kell létesíteni. Vagy le kell mondanunk arról, hogy a vizét fvásra és egyéb higiénikus célra használni le hessen. Pusztán ipari vízért nem érdemes a Dunára mennünk. Sokkal olcsóbban létesíthetünk vadvizeket tároló medencéket, sokkal olcsóbban szaporíthatjuk az ártézi kódjainkat, amint azl a Tervező Iroda helyesen ajánlja (D. N. 1950 dec- 12.) -—=- 2. A víztermelés helyén vízmüvet kell kiépíteni. Ennek olyan energiát kell adni, amely képes a vizet háromszázméteres, és számos ekörül! magasságú dombon és mély- völgyeken át haránt irámvban átdobni

i

fcopendsjit&Gió

X kapu alatt hosszán, trombitálva a zsebkendőjébe fújt <Gége Viktor, majd magyarázókig odafordult Sánc János- Jtoz:

Igen fontos ebtárs, hogy mielőtt az ember nép- nevetőmunkára indul, jó kondícióba legye magát. Én nem rejtem véka alá a módszereimet, téged ide adtak népnevelő párnak, én úgy betanítalak téged, hogy érdemes mestere leszel a szakmádnak, mert ahogy és népnevetek, az nép- nevelés n köbön, azaz a harmadikon- De azért most csuk kezdjük a földszinten.

Sánc János már éppen kopogtatni készült, de Gége Viktor még idejében visszarántotta a kezét.

Ember ne siesd el, hiszen még nem magyaráztam el m legfontosabbat: a személyazonosság megállapítását. Ha bemegyünk valahová rögtön látni kell azt, hogy kivel átlónk szemben. Én bemegyek és egy pillanat alatt áttekintem a helyzetet, hatom múltját, jelenét, jövőjét. Hogy ti is tudd: kivel állunk szemben, majd jelzést adok. Jó?

— Jő- De hát .azt inkább beszélgetés közben jobban meg lehetne ítélni. Nem?

— Mesebeszfdl Ha azt mondom: em, akkor munkás, ka azt mondom: é, akkor értelmiségi, ha azt mondom: pé, akkor kispolgár, ha ugyanezt nagy pével mondom, ekkor nagypolgár.

Bementek, köszöntek. Szép, barátságos lakás volt, csinos fiatalasszony nyitott ajtót, de már jött kifelé a férje ts. Gége Viktor hamar odr.súgta: pé, hangosan pedig ezt mondta:

— Maguk most meg lesznek agitálva.

.4 férfi elmosolyodott és beljebb tessékelte a vendégeket, de még mielőtt leültek volna, Gége Viktor már belekezdett a mondókájába.

— Történelmileg most világszerte a forradalmi erők mannák feltörekvőben és ez rányomja bélyegét a politikai élet alakulására. A szabadság hajnala felvirradt- Egyet trt-e ezzel? — kérdezte a házigazdát.

— Nem tudom, hogy érti ezt — válaszolta. — Nálunk mz üzemi népnevelők...

— De nem is folytathatta tovább, mert Gége halkan közbeszólt: Helyesbítek: é.

— Hogy érti eztf — kérdezte a férfi— ügy érit, hogy nagyon édes a kicsi olt a babaágp- bon — magyarázta társa helyett Sánc János. Erre aztán igen kedvesen elmosolyodott az asszony. Most már Sánc vette át o. beszélgetés fonalát. Bemutatkozott. Megkérdezte

a férfit, hogy fioT dolgozikt Kiderült, hogy Lakatos Gézának hívják és sztaJiánovista kőműves. Ékkor gyorsan közbevágott Gége és közölte, hogy ,,akkor em". Most mái aztán jól elbeszélgettek.

— Hát ha az elvtárs kőműves — mondta Sánc — akkor jól tudja, hogy azelőtt télen soha nem volt építkezés és • ■. — ekkor közbevágott Gége Viktor:

— Kénytelen vagyok sziyperagitációt folytatni, hogy konkrétan megvilágítsam ezt a kérdést. Tavaly télen például az imperialista országokban olyan életszíncsökkenés volt, hogy jóformán a kapitalizmus történelmében nem akad párja, pedig tudjuk, hogy a kapitalizmus milyen embertelenül kizsákmányolja a dolgozókat. Ez azt hiszem világos.

— Most azután nincs hiány munkában? — kérdezte Sánc.

— A: aztán nincs — válaszolta Lakatos Géza —* aki dolgozni akar, az dolgozhat, legyőztük a tetet, a szovjet kőművesektől megtanultuk, hogyan győzhetjük le.

— Mos'anában költöztek ebbe a szép lakásba? — kérdezte Sánc. '

— Igen — válaszolta most Lakatosné. — Most kaptuk ezt a lakást és most vettük bele a bútorokat is- Csak most tudjuk, hogy milyen a szép élet.

— Ez az, ami fáj az imperialistáknak — mondta Sánc

és persze fáj az itteni ügynökeiknek is. Lakatos Géza

kétszobás, fürdőszobás lakást kapott, szép otthonban akarja felnevelni a gyermekét, olyan helyen, ahol azelőtt csak urak lakhattak? Ez tűrhetetlen, ide háború kell ~ ezt gondolják magukba és ezt szeretnék ezzel a családdal is csinálni — mondta és elővette a Szabad Nép képes mellékletét, ahol lerombolt koreai házak előtt asszonyok siratták hozzátartozóikat.

— 11jfént kénytelen vagyok konkrétan megmagyarázni a békekomplexumot — vágott a beszélgetésbe Gége. — .4 dolgozók világszerte a rablánc szétszakítására törekszenek és a lánc csörgése a kapitalizmus lélekharangja. .

— Bocsánat — szakította félbe Lakatos a bcszédzuha- tagot- — Az elvtársnak mi a foglalkozása?

— Hídmérlegelő vagyok.

— NahátI En meg azt hittem, hogy kántor. De nem

tesz semmit — mondta Lakatos. — Látom, hogy új nép- ntvclöpárrúl van szó és az elvtárs most tanul Sánc elvtárstól jó konkrétan, meggyőzően agitálni. Hát cs ’• figyeljen oda és hagyja beszélni. Szántó Tibor

a Dunánál magasabb -szinten lévő vá rosba és üt újabb gépek segtíségével a magasan fekvő tartályokba felnyom ni. Ezt a hatalmas létesítményt hatalmas költséggel kellene üzemben tartani. 3. A vízvezető elemeket vasbetonból kellene gyártani. Hihetetlen tömeg cement és vas kellene hozzá, hiszen légvonalban 40 km, a gyakorlatban legalább 50 km távolságról van szó Ezenfelül a csöveket a fagyveszély elhárítása végett legalább egy méter mélyre be kellene ásni — helyenkénl a sziklába beárkolni- Közbe kellene ik tatni egyes helyeken nyomás-csökkentő kamrákat, különben a nyomás szétfeszíthetné a csőelemeket és így tovább, sok szempontot lehetne még fel hozni. Félő, hogy ezt a vizet igen drá gán kellene megfizetni, ami az ipart és a háztartásokat terhelné, a termelést drágítaná meg, és az életszinvona, emelkedésére káros lenne.

Egyébként az ötlet nem áj. Az. 1-89W- évi válságos vízellátási helyzet vetette fel először. 1898-ban, az. oki. 16-i számban ,a Pécsi Napló vezércikket írt erről, hivatkozva Farkas Kálmán és Szontagh Tamás geológusokra, akik — a cikk szerint — kijelentették, hogy Pécsett nincs elég víz. Ezzel szemlén a nevezett geológusok álláspontja a következő volt. Először is a szakvéleményben a Dunával nem foglalkoztak, éppen a város és a Duna közt lévő igen nagy befektetést követelő természeti nehézségek miatt és a Drávát is elejtették. (Pécsi Napló, 189!) április 29.)

Ellenben ugyanezen szakvélemény végén a következő javaslatot olvashatjuk: ,,Ezzel szemben az egyidejűleg észlelés alatt állott pogángi völgyben méréseink 5800—2900 köbméter minimális vízmennyiséget mutattak ki és a városi vegyész által megejtett chemiai vizsgálat a víz kitűnő minőségét igazolta be olyannyira, hogy e vizet minőségileg a fent említett hegyi forrásvizek fölé. kell helyeznünk - .. „De föelönye. ezen megoldásoknak az, — folytatják, — hogy a Szőkéd község mellé tervezett vízgyűjtő telepnél az udvardi völgyből eredőleg még mintegy -íOOfí köbméter víz áll rendelkezésre, tehát e helyen a vízmű esette ges további bővítése egyelőre beláthatatlan időkre biztosítva látszik.“ Ez e.gy komoly, reményekre jogosító megállapítás, amit ma ismét geológiai vizsgálat tárgyává kell tennünk.

Az 1950 október 4-i vízgazdálkodási értekezleten munkaközösség alakult. Ennek keretében a rétegvizek — így tehát a most említett pogányi víz. valamint a 'Fortyogó feló eső terület újabb megcsapolásának a kérdésével Wein György elsőrendű felkészültségű körzeti geológusunk (Komló) foglalkozik. Nekem a karsztvíz, tehát az a kutatási irány jutott, amit a Tervező-Iroda hozzászólásában lutrinak, „szerencsejátéknak“ minősített. Minden esetre azon dolgozom, hogy ezzel a népgazdaságunk nyerje meg a „főnyereményt.“ Munkánkban segítségünkre lesz a nemzetközi viszonylatban is jónevű karszt- szakértőnk, Kessler Hubert is- Erről a munkáról természetesen még ma nem tarlhatu.uk beszámolót. A városi tanács végrehajtó bizottságának illetékes műszaki szakembereivel dolgozunk együtt.

Kérdésünknek egyik sarkpontja, hogy egyáltalán nincs még számszerű adatunk arra nézve, hogy az ötéves terv végére mennyi vízre lesz szüksége az iparnak és mennyire a háztartásoknak. Szakértők a kettőt együtt 20—2‘i.OOO köbméterre becsülik. Ha — évi átlagban — egy főre napi 120 litert számítunk, úgy 100.000 lakosat város (végig összkomfortosnak számított háztartása) napi 12.000 köbméter vizet igényelne- Ez a mennyiség 10—20 kilométeren belül valószínűsíthető. A Tortyo- gó és egyéb kisebb ártézi kutak ennek a felét a vízművek fennállása óta még nem tapasztalt, rendkívüli s'zárazsás idején is megadták és megadják. Pécs vízellátásában ép az a szerencsés, hogy most — 1950 őszén és telén — egyedül a Tettye képes ellátni a várost és még hasznavehetetlen túlfolyása is van. Ezalatt az idő alatt a jótékony esőzések következtében ismét megtelnek a Tor tgogó kútjainak nyáron kiszipolyozott pannoniai homokrétegei.

Mikor majd a Tettye-forrás vízhozama csökken, lesz. tehát ismét bő lehetőségünk a Tortyogóból vizel nyerni.

Nézzük csak meg ezt a kérdést számokban, 1940-ben a Tettye adott 1,900 000 m3 vizet, ebből 1,212.000 m3-t lehetett hasznosítani, ugyanekkor a Torlyogúról csak 345.000 m® vízre volt szükség. Ellenben 1949-ben, amikor a szárazság a tetőfokra hágott, * Tettye csak 182.000 m3 vizet tudott adni, és ezt teljes egészében hasznosítottuk. Ugyanekkor a Tortyogó hála a szocialista városvezetőségnek már tizenöt kútból 1,493.000 m3-t adott. Ugyanis az 19i9-bcn és 1950-ben létesített négy újabb kút 2.100 m"-cs vízhozama mentette meg a várost it tényleg veszedelmes méretű vízhiánytólIta a legnagyobb szárazság idején a vízművek össze tudtak hozni napi

6.000 m3 vizet, ebből a nagy fogyasztókat (egyetem, gyárak, kaszárnyák stb.) leszámítjuk, átlag 5.000 m3 jutott a lakosságnak. Egy főre tehát átlag 63 liter. Ha lett volna 10.000 m3 vizünk, úgy ennek a kétszerese js elfogyott volna. Kétségtelen, hogy a la' kosság nem gazdálkodott jól a vízzel. Mindenki tárolta a vizet, fürdőkádakban, edényekben, hordókban és amikot ismét folytak csapok, a tárolt vizet kiöntötték és újra megtöltötték, ami megtölthető. A kollektiv élet erkölcsi fejlődése fog majd ezen segíteni.

Ml tehát a feladat? 1. Kutassuk

fel íí rétegvizeket és létesítsünk olyan vízmüvet, vagy láncolalosan vízműveket, melyek évi átlagban legalább 12.000 m* vizet adnak, a csúcs szükséglet idején pedig a kutak erősebb igénybevételével ennek a kétszeresét. Amíg ezt a kérdést alaposan meg nem vizsgáltuk, nem vehetjük programba a dunai, igen költséges és nagy távolságból beszerezhető ivóvíznek csak természetes vágg mesterséges szűréssel alkalmazható vizét.

2. Folytassuk a mecseki karsztvízkutatást, elsősorban a Tettyén, ahol komoly reményeink vannak arra, hogy nagyobb tömegű és egyenletesebb elosztású vizet kapunk aknáink és tárnáink segítségével3. Iparunk számára a vizet részben újabb ártézi kutakkal, részben pedig az eső és hóolvadás haszontalanul elfolyó vizével gyarapítsuk. Víztároló medencét létesíNtetünk valahol a szennyvizderltő-telep környékén 2501 125012 méteres méretben, a zóki vízkapunál 2000/2000/2, az ürögi réten pedig 300/5012 méteres átlagméreiben. Ezek egyszerre egymillió köbméternél többet lennének képesek befogadni. Ez a méret az állandó igénybevétel és az év nagy részében való természetes pót- lódás mellett is megfelelne. Vize lá- gyabb lene, mint az eddigi vizek, A talajvizek keménysége (ásott kutak! átlag 50—60 mémetkeménységi fo-k, * tettyei vízé 19, az ártézi vizeké 16 20 körül van. A kemény vizek az ipar számára általában véve nem kedvezőek. és költségesek, mert láglyítandók

Végül meg kell még mondanunk, hogy csak az országos népgazdaság szervezésének illetékes tényezői mérlegelhetik, vájjon a pécsi iparfejlesztés mekkora víztermelési beruházásokat bír el. A szocialista ipartelepítés nem köthető történelmi hagyományokon nyugvó városokhoz. Gondoljunk csak Komlóra, vagy Dunapentelére. A termelési viszonyok minden döntő megváltozása azl jelentette, hogy városok születtek és városok hanyatlottak le, illetve most fejlődésük üteme változott meg. Pécseit a szénbányák telepítettek ipart és telepítő hatásuk ma is meg van. Az ipart a népgazdaság oda telepíti, ahol az föltételeit vagy társadalowalakitó hatását legjobban feltalálja. Hogy Pécs ezen a mérlegen mit nyom, ezt mi nem láthatjuk- De arra is gondolnunk kell, hogy ha a népgazdaság ipartelepítő szempontjai egyeznének a vízgazdálkodási körzet munkaközösségének tervezetével, akkor — de csak ékkor, — nyúltak a helyes láncszem után, különben ,a víztermelés láncszemét más ténykedésben kell keresnünk, szem előtt tartva azt, hogy eljöhet majd az ideje az ilyen dunamenti pécsi vízmű láncszemének is. Am szocializmus gépekben és akkumulált erőkben gazdag lesz, cl fogja majd bírni ezt is. Viszont a tudományos vízkutatás módszerei is fejlődnek és jobb módszerekkel vagy jobb eszközökkel, pl. gazdaságosabb fúrógépekkel, közelebb is tudunk olcsóbban olyan eredményt elérni, ami a fejlettebbé váló és tömegesen megjelenő igényeket kielégítheti.

Igyekeztem építő kritikát mondani. Á kritika kapcsán meg kell még azt is mondanom, hogy a Dunántúli Tudományos Intézet és a Vízgazdálkodást Hivatal közt nincs száz tépés távolság sem és nem találtunk egymásra. Pedig segíthettünk volna egymásnak, a népgazdaságnak az érdekében. Mindig készek vagyunk erre. így majd a pártsajtó az. együttes munkát, a kölcsönös sggf- tö tevékenységet fogja, tükrözni.

i . Szabó Pál Zoltán,

, i