Detroiti Magyar Újság, 1975 (65. évfolyam, 2-49. szám)
1975-10-03 / 38. szám
Detroiti MAGYAR ÚJSÁG A Magyar Újság folytatása. »—< Beolvadt lapok: Detroiti Hírlap , Magyar Napilap , Flint és Vidéke . Megjelenik minden pénteken (nyáron két alkalommal nem). A DETROITI SZERKESZTŐSÉG CÍME: P.O. BOX 418. WYANDOTTE, MI. 48192. Tel.: (513) 935-4666. Minden Iiétfőn és csütörtökön este 5:30 és 7:30 között, VOLUME 65. ÉVFOLYAM ~ NO. 38. SZÁM. 1975. OKTÓBER 3. SECOND-CLASS postage paid at CLEVELAND. OHIO 44101 USA» RETURN post GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland. Ohio 44115 Telephone: (216) 696-5655 EGYES SZÁM ÁRA: 20 cent AZ ARADI TIZENHÁROM 126 évvel ezelőtt, 1849 október 6-án, a bécsi forradalom ekső évfordu’ójának esős-borús hajnalán, a bresciai bóhér , Freiherr von Haynau Julius Jakab osztrák tábornok parancsára 14 tulajdonképpen halálraítélt magyar tábornokot ke'lett volna az aradi várbörtönből az aradi vesztőhelyre kísérni. A tábornok közül Dessewfly Arisztidet, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost és Schweidel Vilmost —- kü'ön kegy -ként — főbe'őlték, Aul ich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt. Lahner Györgyöt, Leiningen-Westerburg Károly grófot. Nagy Sándor Józsefet. Pöltenberg Ernőt, 1 örök Ignácot és Vécsey Károly grófot pedig felakasztották. A tizennegyedik halálraítélt, Lenkey János tábornok, aki rangban legfiatalabb volt. börtönében a bitófák árnyékában megőrült és ezért neki megkegyelmeztek . Életre ítélték. \ így lett az aradi vértanúk száma történetesen 13. Lenkey Jánosról az utókor teljesen elfeledkezett. Pedig ő volt a Galíciában állomásozó Württenberg-huszárezred magyar századának az a parancsnoka, akitől a szabadságharc kitörésekor katonái azt kérték, hogy vezesse őket haza, mert harcolni akarnak az ország függetlenségéért. Lenkey János százados Fiáth Pompejus főhadnaggyal együtt vállalkozott a merész leiadatra és huszáraival hamarosan ott küzdött a déli végeken a szerb lázadók ellen. Fiáth főhadnagy a szenttamási ütközetben hősi halált halt, Lenkey János azonban tovább harcolt. Előbb a Hunyadi-huszárok ezredesévé nevezték ki, utóbb — 1849 áprilisában — tábornokká léptették elő és Guyon előtt rövid ideig a komáromi vár parancsnoki tisztségével bízták meg. Elméje az aradi börtönben, ahová Világos után hurcolták, elborult, így kerülte ki a vértanúságot. Batthiány Lajos grófot, az első független felelős magyar minisztérium elnökét, a pesti Újépület udvarán ugyanezen a napon végezték ki. az csziiák önkényuralom pedig ezt követően is százakat küldött a vesztőhelyre s az ártatlan honfiak ezreivel töltötte meg Kufstein, Pest, Olmütz, Munkács és Arad várbörtöneit. A nemzeti kegyelet azonban ezekről ugyanúgy elfeledkezett, mint Len key Jánosról; csak az aradi 15 vértanú emlékét őrzi azóta s ezen a napon a leghívebben. I alán azért, mert a 13 aradi vértanú akaratlanul is az emberi nem isteni Megváltóját és !2 apostolát juttatja eszünkbe? Nem szabad azonban elfelednünk, hogy az aradi vértanúk nem az elsők és nem is az utolsók voltak történelmünkben, akik életüket vesztőhelyen adták a magyar szabadságért. Bulcsú horka és Léi hadnagy 955-ben történi gyalázatos kivégzése óta sokan előzték meg s 1945 után megint sokan, még többen követték őket. De talán sohasem ragyogott fel olyan egyszerre és keresztény bitünk ősi forrásához annyira közel a minden idők magyar vértanúinak és hőseinek lelkében kiolthatatlanul égő szent lángja, mint 126 évvel ezelőtt Aradon, a 13 veretlen tábornok vesztőhelyén. Az aradi I 3 — és a tizennegyedik — meg a megszámlálhatatlanul sok többi magyar vértanú emléke fokozza' ma hitünket meggyőződéssé: Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért 1 Az október 6-i hagyományos nemzeti gyász pedig tudatosítsa bennünk azt a történeti lényt, hogy mi édes szülőhazánktól, elődeink áldott földjétől távol sem a “meneküli", hanem itt is a “küzdő’ Magyarország fiai vagyunk és legszentebb kötelességünk, hogy mindhalálig azok is maradjunk. Somogyi Ferenc dr. A SZOVJET SZOMÁLIÁBAN Schl es inger R. James honvédelmi miniszter már az év tavaszán köztudomásra hozta, hogy értesülése szerint a Szovjetunió az Adeni-öbölben lévő Berbera közelében támaszpontot építtetett. Értesülését júliusban két kongresszusi ellenőrző utazás helyesnek találta. Az amerikai hírszerző szervek most fényképfelvételekkel világosan bizonyítható újabb szovjet támaszpont létesítéséről szereztek tudomást. A berberai támaszponttól néhány száz mérföldnyire, Chisimaio közelében a berberainál jóval nagyobb tengerészeti támaszpontra bukkantak. Az oroszok az új támaszpont kiépítése idején gondosan mellőzték hadihajóik Chisimaioba történő küldését. 1971 óta semmiféle szovjet hajó sem járt ott. Augusztusban aztán váratlanul irányított röppentyűkkel felszerelt romboló látogatott a -kikötőbe, ami természetesen rögtön felkeltette az Egyesült Államok érdeklődését. Szeptember elején Chisimaio kikötőjét újabb szovjet hadihajó látogatta meg. A Szomáliái szovjet támaszpontokkal a Szovjetunió hajóhada az Indiai-óceánon lényegesen megerősödik. Szomália a támaszpontok ellenében valószínűleg néhány — irányított röppentyűvel felszereti — “OSA II” járőrhajót kap, amelyről a szovjet * Styx hajóelhárító röppentyűket lehet kilőni. Az első ilyen hajót szovjet kereskedelmi vontatóhajó vitte Szomáliába. “Osa II" járőrhajót a Szovjetuniótól eddig Irák és Finnország kapott. ÖNVÉDELEM A BŰNÖZŐKKEL SZEMBEN A szabadság' fogalmának helytelen értelmezése, sokszor tudatos félremagyarázása a szabadság földjén olyan állapotokat idézett fel, hogy a bűnözőkkel szemben ma mái országszerte a polgároknak maguknak kell védekezniük. Néh ány évvel ezelőtt a clevelandi magyar negyedben sorozatosan elkövetett bűncselekmények, támadások még azt az érzést támasztották bennünk, hogy ezek csak helyi jelenségek s a mintaszerűen megszervezett Buckeye-környéki önkéntes rendőrszolgálat is páratlan. A * U.S. News & World Report” szeptember 29- számának War on Crime ’ című tudósításából azonban világosan kiderül, hogy országos tünettel és mozgalommal állunk szemben. A kisebb és nagyobb városok százaiban az egyre job ban felburjánzó bűncselekmények a polgárok ezreit — ha nem százezreit <—- késztette arra. hogy a rendőrséggel .karöltve önállóan szervezze meg védekezését a bűnöző kkel szemben. Miért vált ez szükségessé? Azért, mert az utóbbi 15 éven át a bűncselekmények száma országos viszonylatban megháromszorozódott. A rendőrségen bejelentett komoly bűncselekmények száma, amit a múlt évben már I 7%-kai emelkedett, már a 10 milliót is meghaladta. Az önkéntesekből alakult szervezetek legelsősorban arra ösztönzik a bűncselekmények áldozatait és károsultjait, hogy a bűncselekményekről tegyenek jelentést és tanúvallomást. Ezzel azonban korátsem érik be. Segítenek a rendőrségnek a járőrszolgálatban is, kisegítő rendőrségként, vagy a sheriff tartalékaként szerepelnek. Örködnek a szomszédság otthonai körül, ahol minden gyanús tevékenység ész revételél ázonuaFjelentik. A lakóknak tájékoztatást adnák* arról, hogyan tehetik otthonaikat biztonságosabbakká s az ingóságokon a tulajdonos nevének és címének feltüntetését szorgalmazzák, hogy lopás esetén azok könnyebben felismerhetők legyenol,. A fiatalokat törvénytiszteletre és a rendőrség megbecsülésére oktatják. A bíróságokon megfigyelik, hogy melyik bíró hoz a bűnözésekkel kapcsolatban enyhe ítéleteket, aztán megteszi ellene a szükséges törvényes lépéseket. Végül erélyesebb büntetőtörvények hozatalát sürgeti. Újabban a magánembereknek ezt a szervezkedését a szövetségi kormány is támogatja. Az FBI négy városban kísérleti tervet vezetett be az említett magánpolgári szervek közreműködésének hasznosítását a. A Law Enforcement Assistance Administration” (LEAA, magyarul: a törvények alkalmazását előmozdító igazgatás) országos szomszédsági őrség megszervezésével 2000 rendőrség és sherilfség munkáját igyekszik hathatósabbá tenni. A magánosok azonban a legtöbb helyen — mint például Orinda (Calif), Camden (NJ), Onawa (la), Tulsa (Okla). Pontiac (Mich), Philadelphia (Pa), Chicago III), New York (NY). Los Angeles (Cal), New Orleans (La.), Miami FI.) városokban — öntevékenyen lépnek fel. A rendőrség vezetői természetesen örömmel működnek együtt a polgári szervezetekkel, amelyeknek minden támogatást megadnak. Erre annál is inkább szükség van, mert országszerte az az alapvető szabály alakult ki, hogy a bűnözők letartóztatását az önkéntes alakulatok sohase kezdeményezzék, csak szükségességét jelentsék a rendőri hatóságoknak. Érdemes még megemlíteni, hogy egyes helyeken a bűnözőkkel szemben való védekezés céljából éles hangú sípokat rendszeresítettek, amelyek riasztó, figyelmeztető és hívő jelzést adnak egyszerre és több helyen jól beváltak. FEGYVERBE SZÁLLT VÁROS A bűnözők ellen való védekezés szokatlan példáját mutatták meg a texasi Caddo Mills polgárai, akiknek Iélekszáma mindössze 935, A község 34 éves polgármestere a városházán végezte munkáját, amikor jelentették neki, hogy két álcázott fegyveres betörő kirabolta a helyi bankot. A polgármester azonnal a borbélyhoz rohant, akinek állandóan kéznél szokott lenni a fegyvere. A borbély a polgármesterrel együtt a bank felé rohant. A borbély lövést adott le, amellyel a bankrablók gépkocsijának jobb első gumiját kilyukasztotta. A bankrablók erre már elvégezték munkájukat, beugrottak a gépkocsiba s a túszul magukkal hurcolt 19 éves Johnson Sherrivel, a bankigazgató leányával együtt elrobogtak. A városka polgárai közül azonban mintegy 25 a polgármester és a borbély vezetésével gépkocsin és gyalogszerrel a rablók után eredt,- akik a határban lévő legelőn keresztül akartak egérútal venni. Szándékuk nem sikerült, mert a fegyverbe szállt, város polgárai arra m.ár minden irányból körülvették őket. Az egyik még az elrabolt pénz egy részét kiszórta zsákjából, aztán mindketten megadták magukat. Az elrabolt pénzt, amit zsebeikbe tömtek, mind megtalálták s mivel szél nem fújt, a legelőn szétszórt bankjegyeket is sikerült összeszedni. Ä túszul elhurcolt leánynak sem esett semmi baja. Újabb meglepetés csak akkor történt, amikor a bankrablók letartóztatása során kiderült, hogy az egyik, a 28 éves Deal. Lee Houstonból Websterben a rendőrség vezetője volt, tisztségéről 1972-ben mondott le; a másik, a 30 éves Marshall P. George Garíandból, ugyancsak websteri rendőr volt, de már 1969-ben kilépett az ottani rendőrség kötelékéből s legutóbb Dallas County marshallhelyetteseként teljesített szolgálatot. Az elrabolt pénz összegéről a híradás nem lett említést, Chapman Bobby polgármester szerint azonban az öszszeg jelentős volt. A legelőn szétszórt pénz 10.000 $-t tett ki. A polgárok határozott és gyors közbelépése .nélkül a bankrablók biztosan* elmenekültek volna. MEG AKARTA KORBÁCSOLNI Del roitban a bűnözők ellen való védekezés hőse Bonnie asszony, Hinton Howard felesége lett, aki a detroiti keleti városrész egyik üzletsorának tulajdonosa. Június 27-én egyik bérlőjének üzletébe, az Impose Record Shop -ba betörtek és a kénzpénzt tartalmazó üzleti pénztárat a cash register -t) ellopták. I 100 $ volt benne. A betörés egy éven belül a második eset volt. Csak természetes, hogy a korábbi betörés tettesének még mindig nem akadtak nyomára. A keménykötésű asszony nem maradt tétlenül. Ura kíséretében maga kezdett nyomozni. Az üzleti pénztárat rövidesen meg is találta. A szomszédságban parkolt egyik gépkocsi csomagtartójában bukkant rá. A híradás nem említi, hogy hogyan; csak arról szól, hogy Hinton Howard megragadta a pénztár; t I, ús.'-ge pedig a gépkocsi tulajdonosát, a 21 éves Russel Fugenet, aki azt állította, hogy az üzleti pénztárgépet az egyik sikátorban találta. A bátor asszony ráparáncsoh Russelra, hogy vezesse el abba a sikátorba, ahová pénztára elsétált. A házaspár foglyával együtt a férj üzletébe, a Party Store -ba hajtott, ahol az asszony lőfegyvert vett mag.ához. Russel erre ígéretet tett, hogy az ellopott pénzt is előadja. Amint az üzletbe beléptek, az üzlet vezetője Russen leütötte, valaki meg' a rendőrséget hívta. A rendőrség hamarosan meg is érkezett, az asszony szerint kissé korán, mert a tolvaj fiatalembert előbb szerette volna megkorbácsolni. A bíróság a betörőt bűnösnek találta, de ítéletet még nem hozott felette. Az érdekeltek azt remélik, hogy az ítélet példamutató lesz, olyan, amely a bűnözők ellen való küzdelmet hatékonyabbá teszi. MEGINT MERÉNYLET Még az ország fel sem ocsúdott az elnök ellen megkísérelt merénylet aggodalmából, máris újabb merényletet kíséreltek meg. A tettes megint nő volt, a 45 éves Moore Jane Sara, aki elvált asszony és másfél évig a San Franciscoi-öböl környékén a radikális gondolkozásúak között élt. mint az FBI és a san-franciscoi rendőrség besúgója. Júniusban ez a szerepe megszűnt, mert megbízatásáról nyíltan kezdett beszélni. Kapcsolatait azonban a rendőrséggel továbbra is fenntartotta. Szeptember 21-én, vasárnap délután a rendőrségre ment és azt kérte tartóztassák le, mert ha nem, lemegy Standfordba, ahová délután 4 órára várták az elnököt, hogy részt vegyen az ottani tüntetésben és próbára tegye a, rendszert ’. Kérésének eleget tettek, de aztán elbocsátották. Később a titkos szolgálat emberei fogták el és hallgatták ki, de ők is szabadon engedték. Első őrizetbe vétele után 24 órával férfiruhába öltözötten ott várakozott San Francisco utcáján a mintegy 3000 főnyi tömqg sorai közt. Amikor a fővárosba készülő elnök a szállodából kilépett, lövést adott le rá, amely azonban célt tévesztett. Második lövésre már nem kerülhetett sor, mert a közelében álló tengerészeti gyalogos rokkant, kiütötte kezéből a revolvert. Az elnök a lövés eldördülésekor lehúzódott, aztán a titkos szolgálat embereinek és egy motorkerékpáros rendőrosztagnak a kíséretében a repülőtérre hajtatott — közvetlenül a repülőgép feljárója elé - és a fővárosba repült. Felesége nem volt vele, csak utána, már a repülőben találkozott az elnökkel. Fond a merénylet idején és után nyugodtan viselkedett, a repülőtéren a motorkerékpáros rendőrökkel kezet fogott. A merénylőt, mielőtt vádat emelnek ellene, ehnekórtani vizsgálatnak vetik alá. Az elnöknek több neves elmegyógyász azt javasolta, hogy egy ideig ne mutatkozzék a tömegek előtt, mert a két merénylet-kísérletből arra lehet következtetni, hogy bizonyos tömeglélektan folytán újabb merényletre lehet számítani. A titkos szolgálat emberei azt kérték az elnöktől, hogy legközelebb egyenesen menjen gépkocsijához, ne fogadja a tömeg közvetlen üdvözléseit. A "VÁROSI GERILLA" Hearst Patty, Hearst Randolph lapkiadó leánya s az egykori újság-hatalmasság, Hearst Randolph William unokája, akit 1974 február 4-én különös körülmények között elraboltak, szeptember 18-án társaival együtt kézre került. A hírt mindenki nagy megkönnyebbüléssel vette tudomásul, de nem mindenki tette ezt egyúttal megnyugvással is. Kelley M. Clarence, az FBI igazgatója kellemetlen kérdésekre volt kénytelen válaszolni s a végén már erélyes hangot kellett használnia azokkal a bírálóival szemben, akik előzőleg semmit sem tudtak, nem is akartak neki s az FBI-nak segíteni, de utólag egyszerre igen bölcsek lettek. A részleteket már mindenki Jól ismeri, az egész; ügyre vonatkozóan azonban meg kell állapítanunk, hogy talán a legjobb példa arra, milyen rendkívül nehéz feladat a bűncselekményekkel szemben a védekezés az egyén és a köz részéről egyaránt. A Hearst-Iány előkerítése, letartóztatása 592 napig — I 9 hónapig >—/ tartott és lényegileg valamilyen formában az I BI 8500 ügynökének közreműködését igénybe vette. A különleges nyomozó különítmény egyedül San Francisco környékén mintegy 25.000 embert hallgatott ki. A nyomozás során befutott jelentések szerint az eredetileg emberrablás áldozataként keresett, majd elvetemült terroristaként üldözött Flearst-Iányt majdnem mind az 50 államban, Kanadában és néhány más ország területén látták”, amit minden alkalommal külön nyomozással ellen kellett őrizni. A felmerült költségekről, amelyeket magától értetődően az adófizetők zsebéből fedeztek, senki sem tud felvilágosítást adni, az ellenben köztudomású, hogy a leány apja több mint 2 millió $ értékű élelmet osztatott ki az emberrabló terrorszervezet követelésére, ami a leánya szabadon bocsájtása ellenében kívánt váltságdíjnak csak egy része volt. Arról, hogy a bírósági eljárás költségei mennyibe kerülnek, még sejtelme sem lehet az embernek. Az ügyvédek a vádlott szabadlábra helyezését kérték az egyszer 500.000, egyszer pedig 550.000 $-ban megállapított biztosíték ellenében. Az illetékes bíró azonban a szökés veszélyének fennforgása címén meg mi ík- .i-es U. o: :C ellenére sem volt hajlandó Hearst Pattyt szabadlábra helyezni. Ami egyáltalán nem lephet meg senkit még a “szabad” Amerikában sem, hiszen a milíiomos^kisasszonynak elfogatásakor pisztoly volt a retiküljében és több fegyver a lakásán, első kihallgatásakor pedig, amikor foglalkozása iránt érdeklődtek, városi gerillának ( urban gueril!a”-nak) yallotta magát. Vele együtt letartóztatott három társa, a 30 éves Harris William és felesége, a 28 éves Hamis Emily és a 32 éves Yoshim.ura Wendy a többszörös rablással és emberöléssel vádolt “Symbionese Liberation Army” (SLA) tagja volt. A MAGYAR NÉPI TÁNC SIKERE Szeptember 13-án a new-jerseyi Hol mdel Garden State Art” központjában az idén is megrendezték a “Magyar Fesztivál -t. amely évek óta óriási népszerűségnek örvend, New York és New Jersey államok környező városaiból mindig sok magyart vonz, az idén több mint 7000 kirándulót gyűjtött egybe. Ennek meg is volt az oka, mert a fesztivál keretében most rendezték meg az első amerikai magyar népi tánc versenyét, amelynek szervezője Magyar Kálmán, a new-yorki Hungária Táncegyüttes koreográfusa s a magyar népi tánc lelkes támogatója volt. A Pontozó 75 -nek nevezett táncversenyen 7 csoport vett részt. Minden csoport legjobb tudása szerint népi balladák és táncszámok bemutatásával indult a versenyen. Hat csoportot magyar fiatalok, főként cserkészek alkottak, a hetedik csoport, a rochesteri “International Folksdancers” csoportja azonban egytől-egyig amerikai fiatalokból tevődött össze. < A verseny bíráló bizottságának elnöke Czompó Andor, a new-yorki állami egyetem courtlandi tagozatának tánc-szakos professzora volt. A bíráló bizottság döntése óriási meglepetést hozott. Az első helyet az amerikai fiatalokból álló rochesteri lánc-csoportnak ítélte oda. Az “International Folksdancers csoportja kiváló technikával előadott magyar csárdásával és magyar énekszóval kísért “háromugrós” leánytáncával került az élre. A magyar népi tánc iránt tanúsított érdeklődésük és minden tekintetben kidolgozott, művészi bemutatójuk eredményekén megérdemelten vitték el a Pontozó 75” vándorkupáját. A második helyre a new-yorki cserkészek remek táncegyüttese, a harmadikra pedig a passaic-i cserkészek kitűnő csoportja került. A bíráló bizottság külön díját a syracuse-i Ifjú Magyarok” vitték el a ballad újukkal. A clevelandi 32-és és 33-as cserkészcsapatok tánccsoportjának teljesítménye is kiemelkedő volt. A táncosok gyönyörű kalocsai népviselete, amelyet maguk készítettek, általános tetszést aratott. A legnagyobb sikert azonban nem a táncosok érték el, hanem maga a magyar népi tánc, amelyet a rochesteri nem magyar származású fiatalok minden elismerést megérdemlő érdeklődése, szorgalma és tehetsége mutatott be a magyaroknak, hogy figyelmeztesse őket egyik legdrágább népi örökségük és nemzeti hagyományuk páratlan értékére.
