Délmagyarország, 1985. augusztus (75. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

,5 Szombat, 1985. augusztus 10. Külpolitikai reflektor Helsinki mérlege Nem az emlékezés, nem ünnepélyes aktusok, hanem a jövőbe tekintés, az enyhülési folyamat továbbviteli esélyeinek felmérése jellemezte mostani hét vitán felül legfontosabb, világpolitikai jelentőségű eseményét, a 35 külügyminiszter részvételével rendezett helsinki tanácskozást. Igaz, a finn fővárosban tartott „diplomáciai nagyhétre" egy évforduló adott alkalmat. s ennyiből akár protokollárisra is sikeredheteit volna az eszmecsere: épp tíz esztendeje, hogy 1975. augusztus 1-ón az európai biztonsági és együttműködési konferencián résztvevő 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták az enyhülési korszak csúcspontjának tekinthető záródokumentumot. Am az eltelt tíz év igencsak lehűtötte az egykori reményeket, megváltoztak a feltételek, megnehezült a párbeszéd. számos kérdésben kiéleződtek az ellentétek mindenekelőtt a két nagyhatalom ellentétei —, tárgyalási fórumok Szakadtak meg vagy lassultak le — ígv érthetően világszerte feszült várakozás előzte meg, milyen eredménnyel iár a mostani helsinki diplomáciai „szuper-találkozó". Nos, az összegzés korántsem könnyű, a helsinki mérleget szinte minden megfigyelő más-más szemszögből vonja meg. Amiben mégis minden szakértő egyetérthet: már az sem lebecsülendő siker, hogy (az előzetes viták és bizonytalanság ellenére) mégis létrejött j külügyminiszteri találkozó. Senki nem várta — reálisan gondolkozva nem is várhatta — hogv a helsinki szószékre fellépő hozzászólók, a mögöttük álló évtized fejleményeit áttekintő, s a záróokmány megvalósulását vizsgáló diplomaták mindenben egyel fognak érteni. De az értekezlet ténye és magas szintje jelezte azért, hogy az egykori aláíró országok napjainkban ismeszszemenő figyelmet szentelnek a helsinki alapokmánynak. A mérleg egyik serpenyőiébe helyezhető tehát a felismerés, hogy o párbeszéd fenntartása kontinensünk minden országának közös érdeke. E nézeteket Igazolta az az általános szándék, hogy a néhány napot kihasználva a megjelent külügyminiszterek minél több kétoldalú eszmecserét folytassanak, áttekintve a bilaterális kapcsolatok fejlesztésének lehetséges módozatait, a világhelyzet megítélésének azonos vagy éppen eltérő aspektusait. nehéz lenne pontosan kiszámítani, hány ilyen kapcsolatfelvételre kerü't sor a finn fővárosban. de mindenképp több százas nagyságrendről van szó, s ennyiben a mostani helsinki összejövetel mégis egyedülálló alkalmat teremtett a minél szélesebb körű kontaktusteremtésre és — ápolásra. Hazánk képviseletében Várkonyi Péter nem kevesebb, mint 15 külföldi kollégájával folytatott megbeszéléseket, s fogadta őt a házigazda Finnország miniszterelnöke is. A magyar külügyminiszter a csütörtöki zárónapion elmondott felszólalasában egyébként kiemelte: Magyarország külpolitikájában megkülönböztetett helyet foglalnak el az európai béke, biztonság és együttműködés kérdései. Rámutatott annak fontosságára, hogy a feszültség enyhítését ki kell terjeszteni katonai területre is, sőt — mondottá — az így. a leszerelési, fegyverzetkorlátozási döntésekkel kiegészülve válhat csak teljessé. A legnagyobb érdeklődés természetesen a szovjet és az amerikai külügyminiszter találkozóját kísérte. Több okból is: egyrészt ez volt az első alkalom személyes tárgyalásukra, másrészt a két politikus meglehetősen ellentétes hangvételű finlandia-palotabeli felszólalása után nem kevés kétely merült fel a tekintetben hogy mennyire sikerül áthidalniuk a felmerült nézeteltéréseket. Nem maradhatott ugyanis észrevétlen az az eltérés, ami a két diplomata beszédét jellemezte. Sevardnadze felszólalását a megfigyelők egybehangzóan higgadtnak, előremutatónak és mértéktartónak értékelték. míg Shultz beszéde inkább hasonlított egyfajta „számonkéréshez". Igaz, tették hozzá sokan, Shultz felszólalásának érezhetően amerikai belpolitikai használatra szolgáló kitételei is voltak összességének azonban tükrözte azt a washingtoni irányvonalat, amely Kitnf I v«*\w»> m, RADIOTELEX KURT WALDHEIM LÁTOGATÁSA Kurt Waldheim, az ENSZ volt főtitkára, aki jelenleg a volt kormányfők Interakció Tanácsának elnöke, pénteken Sopronban találkozott Fock Jenövei, hazánk nyugalmazott miniszterelnökével, az Interakció Tanács magyar tagjával. Rövid megbeszélést folytattak az Interakció Tanács legutóbbi párizsi közgyűlésén tett javaslatok helyzetéről, és a tanács ülését követő intézkedések végrehajtásáról. Kurt Waldheim pénteken elutazott Magyarországról. IZRAELI BOMBÁZÁS Bombatámadást intézett az izraeli légierő a Szíriai Nemzeti Szocialista Párt nevű libanoni szervezet központja ellen a Bckaa-völgyében — közölték a helyszínen tartózkodó tudósítók. A párt központját telibe találta a bombázás. Megfigyelők utalnak arra, hogy a Libanon területén izraeli katonai alakulatok ellen gépkocsin végrehajtott robbanttásos akciókat az említett szervezet tagjai hajtották végre. Az izraeli légierő a pénteki támadást feltehetően újabb megfélemlítő csapásnak szánta. SZERELES A NYÍLT KOZMOSZBAN öt órát töltött a nyílt világűrben és bonyolult szerelőmunkát végzett, kiegészítő napelemeket helyezett el az űrállomáson pénteken Vlagyimir Dzsanibekov és Viktor Szavinih, a Szaljut—7 két űrhajósa. KONFERENCIA HIROSIMÁBAN Az atomfegyverek betiltását követelő nemzetközi konferencia kezdődött pénteken Hirosimában, a negyven évvel ezelőtti amerikai atomtámadás színhelyén. A japán háborúellenes mozgalom aktivistái által szervezett tanácskozásra huszonhét országból érkeztek békeharcosok és 12 nemzetközi szervezet is elküldte képviselőit. az egész helsinki folyamatot bizonyos fokú gyanakvással, sőt elutasítással kíséri. A két tárgyalódelegáció szerdai háromórás találkozóján szerencsére már nem ez az éles szembenállás dominált. Szó sincs persze arról, hogy eltűntek volna azok a mély ellentétek, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Államok álláspontjában (elsősorban a fegyverkezés. katonai és biztonsági kérdések kapcsán) jelentkeztek, de a jelek szerint előtérbe került a Reagan— Gorbacsov csúcsot előkészítő hatékony munka. öszszességében tehát nem eltúlzott talán az optimizmus, ha a helsinki nagyhéttanácskozás légkörét oldottabbnak. enyhébbnek nevezzük. mint az 1975 óta tartott jó néhány úgynevezett „utókonferencia" bármelyikét. Hiszen emlékezetes, hogy az elmúlt esztendőkben sorra került belgrádi, madridi, majd stockholmi tanácskozássorozatot nemegyszer a terméketlen vita, a kiélezett konfrontáció jellemezte. Túl rózsásra azért persze hiba lenne festeni a képet. Hiszen az is tény, hogy a találkozó végül is közös közlemény kiadása, vagy más együttesen elfogadott dokumentum aláírása nélkül ért véget — s ez kétségtelenül a teljes onszenzus kialakulásának hiányára utal. Kiábrándító volt az a gyorsaság is, amellyel az amerikai fél (többek között épp a Helsinkiben jelen levő Shultz külügyminiszter) visszautasította azt a hét elején nyilvánosságra hozott szovjet indítványt, hogy a nukleáris hatalmak szüntessék be teljesen atomfegyver-kísérleteiket. A Moszkva által javasolt moratórium ígv egyelőre a jószándékot bizonyító és a nemzetközi légkör javítását szolgáló egyoldalú gesztus maradt, bár a világvisszhang arra utal, hogy számos ország, még Washington jó néhány szövetségese is azt várja, hotv nem a most elhangzott „nem" lesz az utolsó szó a Reaganadminisztráció részéről. Látható tehát, hogy pozitív és negatív tények, kedvező és elcsüggesztő fejlemények egyaránt jellemezték a helsinki találkozót. összességében a mérleg mu. tatója mégis talán inkább az óvatos bizakodás felé leng ki, s remélhetőleg a mostani tanácskozás ellentmondásaival együtt is új impulzust, új lökést képes adni az európai együttműködési gyakorlatának, segítve, hogy az enyhülés irányvonala újból erőre kanton. Jóleső érzés. hogv ebben a folyamatban hazánk is fontos szerepet játszik: a következő nagy esemény színhelye ugyanis épp a magyar főváros lesz, ahol ősszel rendezik meg a nagy érdeklődéssel várt európai kulturális fórumot. Szegő Gábor VIT-élmények Búcsú előtt Űrhajósok válaszai t Moszkva (MTI) Amikor a kedves olvasók ezt a tudósítást olvassák, már csak a néhány óra választja el a moszkvai XII. Világifjúsági és Diáktalálkozó résztvevőit az ünnepélyes búcsútól, a pillanattól, amikor a hatalmas Lenin-stadionban kialszik a fesztiválláng. Az ünnepélyes záróünnepélyig még az utolsó napokban is gazdag program várta a mintegy 150 ország küldötteit, köztük a magyarokat, akiket igazán nem lehet passzivitással vádolni. A 15 tematikus vitaközpont közül 11-ben az elnökségben képviseltették magukat, 14ben pedig félszáznál is többen felszólaltak. Delegációnk mintegy két tucat kétoldalú baráti találkozón vett részt, zömében a mqgyar klubban, amely mindvégig nagy népszerűségnek örvendett. . Talán a legnépszerűbbek a könnyűzenei koncertek és videódiszkók voltak. A magyar küldöttség sajtóértekezletén megtudtunk egy érdekes magyar vonatkozású adatot: a népgazdasági kiállítás területén működő nemzetközi VIT-bazár magyar eladásainak értéke elérte a napi négyezer rubelt. (Az összeg teljes egészében a VIT-alapba kerül.) A fesztivál utolsó előtti napja a házigazdák bemutatkozása jegyében zajlott. A VIT vendégei a szovjet közélet számos ismert személyiségével bésfcélgethetlék, gyárakat, intézményeket, kolhozokat kerestek fel, sokan közösen töltötték az estét egy-egy szovjet családdal. Közben lassan-lassan — vagy inkább nagyon is gyorsan — befejezték munkájukat a vitacentrumok, amelyekben tartalmas pálbeszéd folyt a nézeteikben ugyan időnként eltérő, de egységesen tartós békét óhajtó fiatalok között. E sorok írójának különösen tetszett az „antiimperialista bíróság" elnevezésű fórum, valamint a békemozgalmakról, a fegyverkezési hajsza megállításának szükségességéről folytatott eszmecsere. A bíróság az imperializmust bűnösnek találta egyebek között a faji megkülönböztetés, a neokolonjalizmus, az erőszak és fenyegetés alkalmazása, s nem utolsósorban a fegyverkezés féktelen fokozásának bűntettében. A leszerelési központban is sikerült belecsöppenni egy élénk vita kezdetére. Az olasz kereszténydemokrata part ifjúsági szervezetének delegátusa — miután kifejtette saÜrhajósok az ünneplő fiatalok gyűrűjében, a szovjet klub bejáratánál — jobbról a második) — Farkas Bertalan (Telefotó — TASZSZ — MTI — KS) játságos álláspontját Lengyelországgal és Afganisztánnal kapcsolatban — pillanatokon belül az ellenvélemények kereszttüzébe került. Minsézék Méllérr Itália küldötte is a' béke érdekében szólalt fel, mégha más is volt a megközelítési módja, mint például a szakértőként jelen levő szovjet békebizottsági titkáré, aki nagyon találóan fogalmazott, amikor kijelentette: „vagy élünk különbözőképpen, vagy egyformán meghalunk". Pénteken még egy érdekes esemény vonzotta az újságírókat a sajtóközpontba. Szovjet cs a velük közösen repülő külföldi űrhajósok válaszoltak a kérdésekre. Mindannyian aggodalmukat fejezték ki a világűr militarizálására irányuló tervekkel kapcsolatban, s reményük egységes volt abban is — a francia kozmonauta szavait idézve —, hogy „a béke megőrzéséért harcolni kell". Ebben pedig kiemelkedő szerepet játszhat a fiatalság. A találkozón részt vett Farkas Bertalan is, aki némi késéssel érkezett. Ezért „büntetésből" neki kellett válaszolni egy kérdésre. Ezt megelőzően azonban bejelentették, hogy űrhajósunknak komoly oka volt a késésre. — Ma ünnepli szülelésnapját. A teremben ülők nagy tapssal köszöntötték, s fél perc múlva egy csinos szervező máris hozta a nagy csokor szegfűt. A fesztiválhangulat különben továbbra is kitűnő. A fesztiválváros központi helyein, így a Vörös téren, vagy a Gorkij-parkban, illetve a szálláshelyek környékén csak jócskán éjfél után fejeződik be a SZQ szoros értelmében vett nagy barátságkötések ideje. Ilyen kor összefonódnak a kezek, egymást érik a hátak-vállak, s együtt éneklik az ismét sláger Moszkva-parti estéket, a Katyusát, vagy éppen a DIVSZ-indulót. Ha pedig pillanatnyilag kifogytak a dalokból, akkor a házigazdákkal közösen egy tüdőből kiáltja ütemesen lengyel és francia, kanadai és argentin, egyiptomi és fekete bőrű dél-afrikai: mir, druzsba, feszival, azaz: béke, barátság, fesztivál. . . D. L. Várkonyi Péter hazaérkezett a finn fővárosból « Helsinki (MTI) Péntek délelőtt Várkonyi Péter külügyminiszter Helsinkiben látogatást tett a Magyar Kulturális és Tudományos Központban, amely egyebek között otthont ad a Finn—Magyar Társasig központi szervezetének is. A magyar diplomácia vezetőjét Heikki Koski, a baráti társaság elnöke, és az elnökség több más tagja köszöntötte a székházban. A meghitt beszélgetésen Heikki Koski tájékoztatta a vendégeket a hétezer tagot számláló baráti társaság szerteágazó tevékenységéről, és a finn—magyar testvérvárosi kapcsolatok fejlődéséről. * Várkonyi Péter péntek délután hazaérkezett Helsinkiből, ahol az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya aláírásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett külügyminiszteri találkozón vett részt. Várkonyi Pétert Mikko Jokela, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője fogadta a Ferihegyi repülőtéren. A CSONGRÁD MEGYEI ZÖLDÉRT VÁLLALAT PÁLYÁZATOT HIRDET MAKÓI KIRENDELTSÉGÉRE kirendeltségvezetői munkakör betöltésére o » A VÁLLALAT „A" KATEGÓRIAJÜ. A kinevezés meghatározott időtartamra, öt évre szól, alkalmasság esetén megújítható. Besorolás: az 5/1983. (XI. 12.) ME számú rendelet 4. számú melléklete alapján, az „A" kategóriájú vállalati előírások szerint, 3/1. A munkakör betöltésének feltételei: egyetemi vagy főiskolai végzettség, legalább ötéves szakmai és ötéves vezetői gyakorlat, valamint erkölcsi feddhetetlenség. A pályázatban szerepeljen a pályázó munkahelyének neve, munkaköri besorolásának és jövedelmének megnevezése, eddigi munkaköreinek és tevékenységének felsorolása, részletes önéletrajza, iskolai végzettségét tanúsító okiratainak hiteles másolata. A pályázatokat bizalmasan kezeljük, és bizottság bírálja el. A döntésről a pályázók levélben értesítést kapnak. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. A pályázatokat a hirdetés megjelenését követően, 30 napon belül juttassák el a következő címre: O CSONGRÁD MEGYEI ZÖLDÉRT VÁLLALAT SZEMÉLYZETI ÉS OKTATÁSI OSZTÁLYA, SZEGED, HORVÁTH MIHÁLY UTCA 1/B (6701)