Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

CsfitorfSk, 1980. szeptember 11. 3 Képviselőcsoportok megbeszélése Borsod, Hajdú-Bihar és Veszprém megyében ülést tartott szerdán aZ ország­gyűlési képviselők megyei csoportja. A Borsod megyei képvi­selőcsoport miskolci ülésén részt vett és felszólalt Lá­zár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnö­ke, Miskolc város ország­gyűlési képviselője is. A Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport Debrecen­ben tartotta ülését. A kép­viselők tájékoztatót hall­gattak meg a tanácsi költ­ségvetés és fejlesztés vég­rehajtásának megyei ta­pasztalatairól, és az or­szággyűlés őszi ülésszaká­nak előkészületeiről. Az országgyűlési képvise­szakáról, majd a képvise­lők Veszprém megyei cso­portjának Veszprémben tartott ülésén tájékoztató hangzott el az országgyűlés soron következő őszi ülés­lők megvitatták és jóvá­hagyták a csoport, második félévi munkatervét. (MTI) A szövetkezeti kereskedelemről Az V. ötéves terv során kedelmi és vendéglátó te­400 ezer négyzetméterrel vékenység fokozása megkö­bővült a szövetkezeti ke- veteli a szövetkezeti de­reskedelmi hálózat Az mokrácia betartását, a ha­ÁFÉSZ-üzletek 45 százalé­ka új, felépültek a terve­zett áruházak is — közölte Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ elnökhelyettese a fogyasz­tási szövetkezetek felügyelő bizottságainak kétnapos or­szágos értekezletén, amely szerdán kezdődött Balaton­szepezden. A megnöveke­dett szövetkezeti vagyon nagyobb felelősséget ró az ellenőrzésre — hangsúlyoz­ta. A következő években is tartani kell a lakossági áru­ellátás színvonalát, s ennek ellenőrzése is e társadalmi bizottságok feladataihoz tartozik. Megállapították, hogy a szövetkezeti üzlethálózat megfelelő, most és a közel­jövőben a kihasználtság, a gazdaságosság fokozása a fő feladat. Ugyanakkor az új üzlethálózat jövedelmé­ből többet kell juttatni a kis települések és a tanya­világ üzleteinek fejlesztésé­re. A szövetkezeti vendég­látóiparban az árak szín­vonalához kell emelni a szolgáltatások színvonalát is, mert ez sokhelyütt még nincs így. Hangoztatták, hogv a szövetkezeti keres­tékonyabb ellenőrzést. Látogatás Pakson A paksi atomerőmű­építkezés vezetőinek és dolgozóinak vendége volt szerdán Farkas Bertalan al­ezredes, az első magyar kutató űrhajós. Az Atom­erőmű Vállalat tanácster­mében megtartott találko­zón, ahol jelen voltak Tol­na megye és Paks város párt- és tanácsi vezetői, valamint a beruházás irá­nyítói, Szabó Benjámin, a beruházás kormánybiztosa köszöntötte a vendéget. A beszélgetés során Pónya József, a Paksi Atomerő­mű Vállalat vezérigazgató­ja képet adott hazánk ed­digi legnagyobb ipari vál­lalkozásáról. Ezután Farkas Bertalan a helyszínen ismerkedett meg az építkezéssel. A program délután az atomerőmű beruházás jneg­valósításán tevékenykedő | vállalatok helyi vezetőinek, a dolgozók képviselőinek részvételével rendezett be­szélgetéssel folytatódott, ahol Farkas Bertalan be­számolt űrhajós élményei­ről. Ózongyár épül Ráckeve térségében, a Csepel III'3-as szá­mú Vízmű részeként A gyár naponta százezer köbméter víz­ből fogja kiszűrni ózonizálássa] a vas- és a mangánionokat Az építkezés ideje alatt — a felvonulási területen — már üzembe helyeztek egy kísérleti ózonizálót. Így a beruházás elkészültéig a helyszínen, a valóságnak megfelelő körülmé­nyek között végezhetnek tisztítási próbákat és pontosíthat­ják a tisztítási technológiát Eredményes munka zegedért Mérlegre tette négyévi munkáját a Hazafias Nép­front Szeged városi bizottsá­ga. Nem mondható hibanél­külinek, amit végzett, de ah­hoz, kétség nem fér, hogy si­keresen erősítette a város különböző rétegeinek kap­csolatait, segítette a lakosság összefogását, hozzájárult a helyes várospolitika kialakí­tásához. t. Támaszkodva a munkás­ságra, az üzemekben sikerült élénkíteni a népfrontmozgal­mat. A szocialista brigádok megértő támogatásával a fi­zikai dolgozók tízezrei kap­csolódtak be a lakóhelyi tár­sadalmi munkába, a város­fejlesztésbe. Jelentős segít­séget nyújtottak a szakszer­vezetek. A népfront és a szakszervezet testületi ülése­ken elemezte például a mun­kásművelődés helyzetét, a környező községekből bejáró dolgozók problémáit. Javas­latokat tettek az élet- és munkakörülmények javítá­sára, a munkások közéleti tevékenységének fokozására. A népfrontmozgalomban részt vesznek továbbá a szö­vetkezeti gazdák, a tudomá­nyos és kulturális élet kép­viselői, pedagógusok, írók, festők stb. Jogászok, tanárok, közgazdászok, agrárszakem­berek, műszakiak, orvosok, vegyészek előadókként is se­gítik az ismeretterjesztést, az egészség- és környezetvédel­met. A kisiparosok, kiskeres­kedők erősödő mozgalmi kapcsolatait jelzi, hogy az új lakótelepeken javult a szol­gáltatás1. Igen sok nyugdíjas dolgo­zik a városi népfrontmozga­lomban. Az ö tapasztalataik nélkülözhetetlenek az idős emberek szociális ellátásá­ban, s jórészt nekik köszön­hető, hogy széles aktívaháló­zat segíti a házi szociális gondozást. A rendszeres lá­togatások során összegyűjtött vélemények alapján javasol­ták a tanácsnak több száz idős ember segélyezését. Rendszeressé vált a szociális otthonok látogatása, az öre­gek hetének rendezése, a nyugdijasok klubjának tá­mogatása. A nők képviselete közel 45 százalékos a nép­frontban, s az őket érintő szociális kérdések vizsgálatá­ban (kereskedelmi ellátás, bölcsődei-óvodai helyzet, szolgáltatás, családon belüli munkamegosztás) mindig le­het rájuk számítani. Az ő ja­vaslatukra kezdeményezték például a kismamaklubok létrehozását, amelyek közül a felsővárosi és a móraváro­si tartalmas programmal működik. Bizonyosan része van a népfrontnak is abban, hogy a nők társadalmi, csa­ládi helyzetével kapcsolatos maradi nézetek eltűnőben vannak. 2. A népfront városi bizott­sága fontos feladatának te­kinti, hogy a lakókörzetek­ben segítse a szocialista de­mokrácia kibontakozását, s fejlessze a jó politikai lég­kört. Ezért támogatta igen tevékenyen a párt- és taná­csi szerveket abban, hogy a lakossági eszmecseréken, ,vi­tafórumokon minél többen jelenjenek meg. Az utóbbi négy esztendőben legkeve­sebb 15 ezer állampolgár vett részt Szegeden a külön­féle népfronttanácskozáso­kon, s a megjelenteknek kö­rülbelül 20 százaléka véle­ményét is elmondotta. Való­színűleg ezek az eszmecse­rék is hozzájárultak ahhoz, hogy javult a peremkerüle­tek kereskedelmi és egész­ségügyi ellátottsága, bővült a szolgáltatások köre. Különösen fölélénkült a. népfrontmozgalom a tanács­tagi és országgyűlési képvi­selő-választások idején. A jelölő; gyűléseken kis híján 18 ezren jelentek meg, s több mint 1100-an föl is szólaltak. Jól érzékelteti a lakosság fokozódó érdeklődését, hogy a gyűléseken 679 közérdekű bejelentés is elhangzott. 3. Fontos szerep jutott a nép­frontmozgalomnak a népgaz­dasági és a helyi gazdasági tervek ismertelésében. Az e célból szervezett fórumokon sok érv ós okos szó hangzott el a munkafegyelem javítá­sa, az ésszerű takarékossági szemlélet térhódítása, árpoli­tikánk megértetése, külgaz­dasági helyzetünk megvilágí­tása érdekében. A népfront segítette a ház­táji és kisegítő gazdaságok termelését és áruik értékesí­tését, jelezte a kistermelők gondjait a felvásárló szer­veknek. A közel 400 kiskert­tulajdonost számon tartó kertbarátok részére szakmai előadásokat szerveztek, s évente meghirdették a Min­takertmozgalmat. Eredményesnek könyvelhe­tő el a várospolitikai tevé­kenység. ami annak is kö­szönhető, hogy a városi ta­nács igényli a népfront útján beérkező lakossági vélemé­nyeket, javaslatokat. S o la­kosság önzetlennek bizonyult akkor is, amikor cselekedni kellett a városért, amikor közvetlen segítségért fordul­tak hozzá. Mutatja ezt az is, hogy a IV. ötéves terv ide­jén is 107 millió forint volt a szegediek társadalmi mun­kájának értékei, az ötödik öt­éves terv első négy eszten­dejében azonban ezt megkét­szerezték. Hogy mást ne mondjunk, a lakosság mun­kája nyomán lett kész 82 ki­lométer hosszú járda, 50 sportpálya, 6 játszóudvar, az úttörő-vízi telep, eredményes a Tiszta, virágos Szegedért mozgalom, s a tavaszi-őszi tisztasági akció. Még mindig jelentkezik azonban a régi szegedi betegség, hogy a fel­ajánlott társadalmi munkát, szervezési hibából, nem tud­ták fogadni, vagyis néha „el­felejtettek" megfelelő fölté­telekről és eszközökről gon­doskodni. Hosszú lenne fölsorolni, ho­gyan segítette a városi nép­frontbizottság a közművelő­dést, annyi azonban bizo­nyos, e tekintetben sem kell szégyenkeznie. Persze sok gyenge pontja van még ma is a mozgalomnak, amiről a vezetők és az aktivisták igen sokat beszélnek, tárgyalnak. Szükség is van erre, mert va­lószínűleg ez év végén kerül sor a népfrontszervek újjá­választására, amikor is rész­letesen és tárgyilagosan be kell majd számolni a munki mennyiségéről és minösegf röl problémákkal is találkozunk. Vannak orvo­sok. akik „közlekedési rendőr" szerepét játsszák, ami azt jelenti, hogy nem látják el a szükségleteknek megfelelően a hozzá­juk fordulót, hanem kényelmi okok, vagy a felelősségtől való tartózkodás, ese­tenként. a feltételek hiánya miatt, inkább továbbküldik. Akadnak orvosok, akik nem tartanak lépést a szakmai követelmé­nyekkel. mások megjegyzéseikkel bizal­matlanságot ébresztenek kollégáik iránt. Előfordul a hálapénz és más problémák is. E jelenségek ugyan az egészségügyi dol­gozóknak csupán kisebb részénél jelentkez­nek. társadalmunk azonban hajlamos az általánosításra. Éppen ezért az egészség­ügyi dolgozóknak is érdekük, hogy szű­kebb környezetükben fellépjenek az eti­kátlan magatartás ellen, „önvédelemből" is jobban kell ügyelniük a hivatás, a ma­gatartás tisztességére. A készülő etikai kó­dex bizonyára több területen ad eligazí­tást. azonban semmilyen központi inst­rukció nem pótolhatja a legkisebb kollek­tíva erkölcsi magatartásának emberformá­ló erejét. Ott. helyben, szemtől szembe kell rendezni a problémákat, fellépni a kispol­gári magatartás megnyilvánulásai ellen. Nem mindig kifogástalan az egészség­ügyi ellátásra szoruló állampolgárok maga­tartása sem. Nem lehet elfogadni a „ki­követelt" gyógyszerek metódusát, a házi­patikák sok szempontból káros jelenlétét A betegek egy része rögtön az egészségügyi ellátás magasabb lépcsőit igyekszik igény­be venni, miközben indokolatlanul bizal­matlan az alapellátás intézményeivel szem­ben. A tömegpolitikai munkának is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy meglegyen az alapellátás társadalmi rangja. A társadalmi elismerés nem aszerint illet bárkij is. hogy egy adott -hierarchia" mely lépcső­jén áll. hanem aszerint, hogy a társadal­mi munkamegosztásban általa vállalt fel­adatokat milyen színvonalon látja el. Eb­ben természetesen a legtöbb magukon az alapellátás dolgozóin múlik, de a köz­szemléletet is formálnunk kell. Az egészségügyi dolgozók között viszony­lag sok a nő. Ez kétségtelenül szervezési, esetenként terhelési többletet is jelent. A dologban a leglényegesebb azonban mégis csak az. hogy a nők nagyszerűen helytáll­nak az egészségügyben. Számarányuk egyébként minden bizonnyal még hosszú ideig magasabb lesz. mint a férfiaké. Ez egyéb összetevők mellett, abból is ered. hogy az- értelmiségi pályára alkalmas és ahhoz vonzódó nők is jobban megtalálják képességeik kifejtésének lehetőségét, mint némely más. diplomát igénylő szakterüle­ten. Megyénkben megkülönböztetett jelentő­ségű az orvosi utánpótlás nevelése, hiszen minden ötödik egyetemet, főiskolát vég­zett egészségügyi dolgozó a mi intézmé­nyeinkből kerül ki. Ezért is nagyon lénye­ges. hogy a felnövekvő orvostársadalmat a ma létező problémák megoldására, illetve az általunk előidézhetők lehetséges elke­rülésére is felkészítsük. Gondolkozni lehet­ne azon is. miként tudnánk az iskolaor­vosi hálózatot bekapcsolni az orvostársa­dalom potenciális utánpótlásának tudatos kiválasztásába, már a középiskolai tanul­mányok idején. Intézményeink általában humánusan foglalkoznak az idős. nyugdíjba vonuló dolgozókkal, és a gazdag élettapasztalatok hasznosítását éppúgy szem előtt tartják mini az emberi törődést. Ugyanakkor ta­lálkozunk soraikban megbántódott embe­rekkel is. akikkel /& jövőben körültekintőb­ben kell foglalkoznunk. Az egészséges életmód propagandája Az egészségügyi és a szociálpolitikai té­nyezőknek nagy jelentőségük van az élet­mód fejlődésében. így közrejátszanak a családi élet alakulásában, amely az élet­módnak fontos eleme. Közismert tapasz­talati tény, hogy a társadalmi körülmé­nyek pozitív változása nem hat automa­tikusan a családi életre. A javuló körül­mények ellenére megyénkben is érzékel­hető, hogy több a válás, újabban ismét csökken a népszaporulat, növekszik az ál­lami gondozásra szoruló gyerekek száma, és sorolhatnánk még a problémákat. De vannak más tények is, melyek arra inte­nek, hogy a szellemi kultúra mellett töb­bet kell foglalkoznunk a testkultúrával. A fogyasztási lehetőségek bővítése nem mindig jár együtt az egészséges étkezési kultúrá­val. Az alkoholizmus széles körű társadal­mi probléma, és nálunk is súlyos gondokat okoz. összességében sok múlik rajtunk, hogy ne következzék be az a helyzet, amelyben a nyomor betegségeit leküzdve ránk törnek a jólét nyomorúságai. Az egészséges életmódra való nevelésnek ezért a jelenleginél nagyobb társadalmi rangot kell adnunk. A társadalom egész­ségügyi műveltségét növelve a betegségek megelőzéséhez is hozzájárulhatunk. Ez utóbbinak az egészségügyben is meg kell adni a gyógyítással egyező rangját. Mindez a tömegpolitikai munkára is meg­határozó feladatokat is ró. Szükségesnek tartjuk, hogy a párt- és tömegszervezetek propagandamunkájának rendszerében a je lenleginél nagyobb helyet kapjon az egész­séges életmód témája, ebben az egészség úgy és a szociálpolitika, a testkultúra. En­nek szellemében Csongrád megyében ter­vezzük az esti egyetem keretében speciál­kollégium indítását e témakörből, hasonló­an a már bevált kultúrpolitikai fórumok­hoz. Ugyancsak indokoltnak tartjuk — a munkásmozgalom története és a kultúra kapcsolatának feltárásához hasonlóan — feldolgozni, hogy az egészségügyi és szo­ciális követelések milyen helyet foglalnak el a munkásság osztályharcában. Egészség­Ügyi és szociális ellátásunk nemzetközi összehasonlítása is sok olyan tényt tartal­maz, amelyet a tömegpolitikai munkában hasznosítani lehet és kell. A szemlélet formálásához tehát nemcsak az egészségügyi pártalapszervezetnek, ha­nem a pártélet egészének, benne az agitá­ciónak, propagandának, tájékoztatásnak is fokozott mértékben hozzá kell járulnia. Ez­zel is segíthetjük a XII. kongresszus hatá­rozatának megvalósítását, amely egyebek között kimondja: „A hatodik ötéves terv éveiben az eddiginél gyorsabban bővülje­nek. korszerűsödjenek az egészségügyi in­tézmények, javuljon felszereltségük. Na­gyobb figyelmet kell fordítani az alapellá­tásra, a betegségek megelőzésére, a mun­kahelyi, környezeti ártalmak kivédésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kultúrájának fejleszésére. Bővíteni kell a szociális otthonok hálózatát, emelni a gon­dozás színvonalát Az egészségügyi irányí­tás és a szervezettség javításával. az or­vostudomány új eredményeinek alkalma­zásával növekedjék a megelőző és gyógyító munka hatásfoka" E célok valóra váltásá­hoz ugyanis nemcsak anyagi eszközök szük­ségesek, hanem az is, hogy az egészségügyi és a szociálpolitika helyzete, az e terüle­tén elért eredményeink és a szükséges erő­feszítések méltó helyet kapjanak közgon­dolkodásunkban. Ez nagy tartaléka lehető­ségeink jobb hasznosításának, a körülmé­nyek további javításának. DR. KONCZ JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom