Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

4 Csütörtök, 1980. szeptember fi: Uj szigetelő vakolat Ü1 termékkel bővíti szigetelő műanyagféleségeinek választékát a Fűzfői Nitrokémia. Kikísérletezték a műanyag vakolatot, amelyben a homokot a könnyű és jól szigetelő polisztirol helyettesíti A Termo-Pucc elnevezésű műanyag vakolat színező anyagokat is tartalmaz, így a festésére nincs szükség. Főleg lakóházak külső burkolására javasolják. Bővítik a prágai metrót Csehszlovákiában megközelítően 2,6 millió ember — a keresőkorú lakosság mintegy 40 százaléka — ingázik munkahelye és lakása között. A városok közül Prágának a legnagyobb a munkás utazó forgalma. A fővárosban a dolgozóknak több mint a fele naponta 30—44 percet tölt el utazással, ezért fontos feladat a közlekedés gyorsítáEzt a célt szolgálja a prágai metró további bővítése. A tervek szerint 1985-re a jelenlegi 20 helyett már 27 kilométernyi távon közlekednek majd a metró kocsijai. A jelenlegi egyik vonalat most két állomáshosszal bővítik, és megkezdik a harmadik, hatállomásos metrószakasz építését. Kockázat Ra beüt egy ötlet, azt tartjuk természetesnek. Üton-útfélen mondjuk. így kellett csinálni, láthatja is az eredményt mindenki. Ha viszont nem üt be. ütnénkvágnánk az ötlőt nem vette észre. hogy bolondság lesz a vége. Miért nem hallgatott ránk. hiszen mi megmondtuk? Vagy meg akartuk mondani. Lassan-lassan odafejlődik a szatymaziak szövetkezete, hogy javarészt az őszibarackból él meg. Nagy kínlódásokkal, szorító drámák árán jutott el eddig. Réges-régen ismereték már ennek a falunak a barackját határainkon túl is, amikor fejükbe vették a téeszbeliek, hogy ők ls telepítenek nagy táblákat. Miből lesz a nagy tábla? Ki kell huzigálni a kicsikről a világszép barackot termő fákat, megforgatni a talajt olyan mélyen, amennyire csak lehet, asztal-laposra elsimítani a buckás földet, megjavítani úgy. hogy a tábla eleje és vége* egyformán jól teremjen, beleüTtetnl a csemetéket várni néhány évet Amikor szedni lehet akkor elmondani, hogy így kellett ezt csinálni, vagy azt, hogy megmondtam én előre, nem lesz ebből semmi. Elmondani könnyű. csinálni és végig élni nehéz volt. Akis parcellák egy-egy élet Igyekezete árán adták a jóízű gyümölcsöt, amikor előálltak a fanyűvő traktorok, átok járt a nyomukban. A nagy kockázat ez volt, de vannak évről évre szóló kisebbek is. Az idei tavaszon rossz idő járt a barackra. sejteni lehetett, nem lesz belőle Jó termés. Bűvölni nem lehet a fákat, hacsak valaki okosat ki nem talál. Előállt a főkertész, azt mondta az egyik nagy tábla sarkán, metszeni most tilos. Maid akkor lehet, amikor ő mondja, és úgy, ahogyan ő szeretné. Könnyű ezt mondani akárhol, de nehéz Szatymazon. Minden termelő szinte professzora az őszibaracknak, és talán két ember sincsen, aki egyformán metsz. Igaz, a végén barack terem minden fán. de a mostani lépést mindenki megfontolatlannak ítélte. Aki pedig tudván tudja, hogy ebből jó nem sülhet ki. természetesen nem hallgathat. Kockára tenni « termést, és tönkretenni a fákat? Érzékeny jószág a fa. szeretni kell. ajnározni, aki nem ezt cselekszi, bűnt követ el a szövetkezet ellen. Százak jövedelmével játszik. Mentek áz emberek az elnökhöz, semmi változás: várjanak, ahogy a fökertész mondja. Mentek a vezetőséghez, megvitatták, magasabb fórumhoz is elmentek: tönkretenni ne engedjük! Nem jött könnyen mindig a felelet, de a vége az lett, várjunk, emberek. Könnyű most az elnökkel beszélni, mert sok szév barack termett, vásári aranyérmet is nyertek Pesten. Akkor? Egy percig nem hitte, hogy az ellene szólók rosszat akarnak, de választania kellett. Arra való a fökertész. hogy legjobban tudja, hogyan kell gyümölcsöt termelni. Ebből viszont az következne, tessék, kertészem, csináld, de ha nem válik be, te vállalod a felelősséget. — így lett volna? — Nem. — Tehát a közős rovására bárki kockáztathat? — Bárki? Éppen arról van szó. hogy nem akárki. Akármelyik metszési módot választottuk volna, ugyanannyian ellenezték volna. Aki tehát közelebb van a tűzhöz, annak van iaaza. — Nem igaz. Aki jobban tudja védeni a maga igazát. A fökertész is érezte, hogy itt nem csupán a termés forog kockán, hanem az ő szakmai hitele is. Jól meggondolta. felelősséggel döntött, hallgatnunk kellett rá. — Ezek szerint a bizalom barackot terem. — Megint nem jól mondod. Ha mindenkiben bízunk, annál nagyobb bizalom nincs ls a világon, de barack nem lett volna belőle. Illetve nem ennvk és nem ilyen. Abba kell bíznunk. aki a legjobb megoldást ajánlja. Ez a kockázat. — Ha mégse sikerül, volt főkertész, nincs főkertész? — Könnyű most beszélnünk róla, mert sikerült. Azt hiszem, szemrehányást se tettünk volna neki. Értsd meg, olyan idő volt, hogy kockáztatnunk kellett. Az értelmes kockázat nem hazárdjáték. nem arról van szó, hogy vagy bejön vagy nem jön be, hanem gondos mérlegelés. Szerintem nem az a kérdés, hallgassunk a főkertészre vagy ne hallgassunk, olyan embert kell választanunk erre a posztra, akire hallgatni muszáj. — így viszont teljesen fölösleges volt vitatkozni tavasszal? — Ez se igaz. Ha itt szinte mindenki szakembere a kényes őszibaracknak. a sok jó és rossz tapasztalat egybevetése csak haszonnal járhat. Ha elhallgattatnánk mindenkit, aki jót akar, és azt indokolni is tudja, többet veszítenénk, mint egy jó termés. Lehet, hogy ilyen erős vita nélkül a helyes megoldás nem is született volna meg. — Ezután tehát mindig igy kell metszeni? — Gazdagodtunk egy módszerrel, de lehet, hogy sokáig nem lesz rá szükség. Akkor kell elővennünk, ha megint olyan idő lesz. mint tavasszal volt. Amikor virágzott a fa. mindenki látta, hiába terveztek annyi jövedelmet, nem jön be. Amikor metszettek, sokan mondták, ráfizetünk erre: olyan apró lesz a barck, literrel mérhetjük. Kevesen vannak, akik most szóba hozzák, tehát sikerült. Körülbelül félmillió forint hiányzik még a tervezett bevételből, anynyi gyümölcs pedig van még a fákon, hogy az is bejöjjön. — Kockáztatni tehát szabad. — Ezt se mondjuk ki, mert így se igaz. Szedésnél semmit nem kockáztathatunk, egy napot se. se előre. se hátra, és a piacból is csak azt választhatjuk, amelyik a legjobban fizet. Az elképzelhető legjobb megoldás mellé kell odaállnunk. Akkor is, ha új. Horváth Dezső Mindennapi (folyékony) kenyerünk... Tankautó fékez a körúti lámpánál. A zebrán átballagó szederjes orrú férfi odabök: itt a kenyereskocsi, mondja és kacsint, amire gondolom, errefelé vissza illik kacsintani, hunyorítok hát egyet, a maradék szemrésemen át pedig elolvasom a kenyeresautó feliratát: KÖBANYAI SÖR. Világos. A sör is, meg az atyafi megállapítása is. mivelhogy tájékozatlan ember, aki nem tucTia: a sör folyékony kenyér ... Dr. Dóczy Istvántól tudom egy órával később, hogy naponta érkezik a szegedi sörlerakathoz a „kenvereskocsi". A Kőbányai Sörgyár szegedi kirendeltségének szűkös udvarán autós ügyességi verseny feladataihoz illő manőverekkel kerülgetik egymást a teherkocsik. Hozzák-viszik a „mindennapit". — Honnan, mit? — Kőbányáról. Kecskemétről, Kisújszállásról, Pécsről. Szekszárdról. Az előbbi helyekről kőbánvai sört, a két utóbbiról Pepsi cólát, üdítőket szállítanak Ide. — Kőbányai sör Kisújszállásról. — Ott többet tudnak tölteni ... — Hol isszák a kisújszállási-szegedi-kőbányait? — Szegeden és a szegedi járásban. — Mikor dolgozik jól a söripar? — Ha van elég innivaló. — Mikor van? — Ha rossz az idő. * Most kellene következni a jó munkát bizonyító forgalmazási adatoknak, hogy például ennyi millió palack és ennyi százezer hordó... de azt, várhatja a kedves olvasd! Elrettentésnek gyenge', alkoholpropagandának túl jó, úgyhogy maradjunk annál: a Kőbányai Sörgyár szegedi lerakata 1979-ben 17 ezer 500 hektoliter (alkoholmentes) üdítő italt forgalmazott, ez pedig több mint az előző, a sokévi átlagról nem is beszélve... — Térjünk vissza a sörre. Nyomtató lónak... — Ne folytassa! Itt nem szabad inni. Csakúgy, mint más munkahelyen. — És aki nagyon szereti?... — Hazaviheti. A dolgozóknak naponta 2 liter sör jár. — Megéri? — Számolja ki. Egyébként nem mindenki kapja meg. Egy dolgozónk lopta a sört, elkaptuk, öthavi járandóságát vontuk meg. — Szereti a sört? — Igen. — Mit iszik legszívesebben. — Gyöngy üdítőt. * — „Főnök!" Jön velünk? Repednek a varrások az ingemen, peregnek a gombok, mint a száraz homok, úgy kihúzom magam. Főnök még úgysem voltam. Balassa Zoli, a kocsikísérő szúrt, ki magának, s persze. hogy megyek! Szekeres József, a vezető indít, s irány a bolt, a kocsma, az ABC-áruház. „Terítünk". Űtközben megtudom, hogy Zoli rendes srác, ő már nem iszik. Huszonhárom éves, „kipurcant" a gyomra. Nem, nem a konyaktól, hanem a ládáktól, mert azokat bizony gyomorra veszi le az ember. — Aha Nehéz. — Vigye csak, főnök! Már megint ez az előléptetés! Egy „főnök" nem maradhat le, hát cipelem. És számolok Zolival együtt. Egy nap három forduló, az háromszor hatvan mázsa. Felpakolni. Le ugyanannyi, az annyi mint 3x60+3x60= 360 mázsa üveges sör. sörösüveg ládástól, vagyis a göngyöleg plusz 180 mázsa. Ajjaj, itt se leszek „főnök", még ha Zoli ki is nevet — No, bírod még? Ügy látszik, sörösrekeszenként hámlott le rólam a főnöki tartás, mert az első megálló után tegezőre vált. Én is. — Mennyit tudsz ezzel keresni? — Most elmegy. Hétezerháromszáz volt legutóbb. Ennyit még sose kaptam, de hát hajtottam. Zoli szervez. A kocsma alagsori helyiségén átvonszolni a teli ládákat nem leányálom, de ha egy-két — az ő szavai szerint — „kocsmabútor" besegít, mindjárt jobban halad. S az alkalmi (kissé igazságtalanul leszólt) segítő végül is olyan tempót diktál, hogy Zoli a profi, alig győzi a rakodást. De a siker a7 övé. s most az ő ingén recsegnek a varrások. Szinte két ujjal dobálja az üres rekeszeket a megürült platóra. Innen elvisszük az üres rekeszt, amott leadjuk, s hozzuk a telit. Mert ugyebár ..A SÖRÖSÜVEG IS ÉRTÉK, HOZZA VISSZA, PÉNZT KAP ÉRTE." * Eme kőbányai kiáltványnak pedig súlyos következményei vannak. Nevezetesen: 1. Higgye el, kész téboly. Innen hét végén elviszik százával a sört, mert olyankor sehol nincs másutt, de hét közben meg leadiák a palackot a'boltokban. 2. Higgye el, kész téboly! A kocsmákban, büfékben összevásárolják a sört. azz tán mind ide hozzák viszsza az üres üvegeket. Nézze meg, még a plafonon is zöld üveg van. 3. Amióta az üveg árát felemeltük egyről két forintra. nem bírunk a palackáradattal. Van, aki több éves készletet vadászik öszsze a padlásról, és beállít egy zsák sörösüveggel a boltba. Az üzletek pedig szidnak minket, mert nem szállítjuk el. Külön palackgyűjtő járatokat indítunk, de így is kevés. — Mennyibe kerül kétforintos sörösüveg? he.) — Kettő harmincba. — (Hoppá!) Kinek? — A söriparnak, ugyanis 2 forintért adjuk, de 2,3-ért vesszük vissza ... — Nem kell nekem sört inni! — Miért? — Mert én már ettől is szédülök... Igriczi Zsigmond egy (HeM1 Nyúlvágóhíd épül A jelenlegi óránkénti 800zal szemben 1600 nyúl feldolgozására lesz képes a környei mezőgazdasági kombinátban az új nyúlvágóhíd, amelynek építését most kezdték meg. A vágott nyúl keresett cikk Nyugat-Európában, s az export révén a csaknem 100 millió forintos beruházás költségei egy év alatt megtérülnek. A rekonstrukcióval, amelyet legkésőbb a jövő év végén be akarnak fejezni, ez lesz az ország legnagyobb és legkorszerűbb nyúl vágóhídja. Reke György: fl családfa titokzatos ága 3. Ez a szál pedig nem is volt erős. ellenálló; a jó évszázados titkolózás mindjobban elvékonyította. meggyengítette... Hány lélekben szakította el végképp... Misi pedig most — mint aki egyszerre visszanyerte hallását és hangját — szemlátomást őszintén kíváncsi lett. vajon mi lehetett az a ..katonai ügy", s vajon igaz-e a maga sejtése vagy a másoktól hallott, gyanú, hogy eredetileg nem is Szegedi volt a neve. ezt a csángók ragasztották rá mivel úgy mondta, hogy ő pedig szegedi, egyebet ne kérdezgessenek tőle. Misi sógorom nem először hallhatja tőlem a bukaresti 48-ns magyar emigráció történetét, de most csakugyan odafigyel, némán ellenőriz és kételkedik. Széles úton vágok neki a történelemnek. Meszsziről indulok el. a szabadságharctól. Bem hadjáratait vázolom, az erdélyi harcokat, aztán a kölcsönös békekeresés kísérleteit említem, éppen ezek vezetnek el Szegedre, ahol a két forradalom. a magyar és a román, a Kossuth-kormány és a Balcescu-emigráció végül — ha drámaian későn is — kezet szorított Misi sógorom és feleségem dédapja, ama titokzatos idős Szegedi György akkoriban a Tisza-parti város környékén lehetett. Kossuth seregének, vagy Bem csapatának valamelyik egységében, egyenruhában. portyázáson vagv támadásban.. „ ennek a kézfogásnak is a katonája lett. Szőreg ott. van Szeged alatt — immár összenőtt vele — Koós Ferenc. a Kassuth-huszár. Bem tábornok közkatonája innen keltezte egyik utolsó ..hadijelentését". „Harmadnap felkerekedtünk, és legnagyobb bámulatunkra átvonultunk Szegeden és a Tiszán Szőregre. s ott tábort ütöttünk, a Tisza partja közelében ... Az ütközet augusztus 5-én délután 1 óra felé itt folyt késő estig. Ilyen iszonyú tűzben még nem voltam addig. Mindkét fél érezte, hogy ez fog dönteni sorsa felett... Az ütközetet Haynauvkl szemben elvesztettük, s az üldözésnek csakis a késő este vetett véget. Az egész vonalon ki voltunk jó. erős állásunkból verve... Hátrálásunk négy egész napig tartott, mialatt az ellenség szünet nélkül sarkunkban volt..." Misi most hallgat, csendes, belső elégtétellel, felém sugárzó hálával, mintha váratlan ajándékot kapott, volna. ígv éreztem magam múltkoriban. mikor Egyed Ákos barátommal, a volt Mikós-diákkal a 48-as Háromszékről beszélgettem, kezemben az önvédelmi harcot feldolgozó könyvével. Emlegeti ebben Pünkösti Gergelyt, aki nekem anyai dédapám volt: családi hagyományból emlékeztem arra. hogy szabadságharcos szerepéért hosszú várfogságot viselt. Vajon mennyi ebben a megszépítő családi elfogultság? Az aggodalom sokáig gátolt abban, hogy teljes lélekkel azonosulhassak Pünkösti dédapám történetével. Édesanyámnak rosszul is eshetett közömbösségem: hányszor próbált szegény — egy régi fényképet mutatva Uzon község elöljáróságáról, ezen a fejjel magasabb jegyzőt a ma ls álló községháza építtetőjét keresve meg — illendő büszkeséget csepegtetni belém e derék férfiú iránt, érezve, hogy az ilyen hagyomány megőrző és erőt adó lehet késő leszármazottaknak. Egyed Ákos a história hitelével mutatja be — nekem is. a kétkedő sarjnak — Pünkösti Gergelyt., a székely határőrség tisztjét, aki 1822. május 12-én született a ma is álló — éppen mostanság műemléknek nyilvánított — uzoni köznemesi házban. halványuló nevén, a „Pünkösti-kúriában". Szüleinek tizenharmadik gyermeke volt. de mint hetedik érte meg a pubertáskort. mivel hat testvére sorra meghalt. Az iskolapadból, a korszak székely törvényei szerint, kaszárnyába vitte a sorsa: 1842 és 1848 között huszárhadnagy, ezrede állomáshelyein él. egyebek között Alsócsemátonban. Itt figyelt fel rá a közvélemény, nem valami katonai bravúr miatt, ennél nagyobb bátorságot követelő teltéért. 1848. május 30-án Alsócsernátonban. több ezer ember előtt azt javasolta. hogy a háromszéki „nemesség a robotnak azonnali megszüntetését mondja ki." Ennek nyomán Erdélyben legelébb Háromszéken szűnt meg a robot: a kolozsvári országgyűlés csak június 6án foglalta törvénybe a jobbágyviszonyok eltörlését. A huszárhadnagy életét ettől kezdve a szabadságharc forgataga vezérli; a bánsági Verbász katonai táborába vonul, főhadnagyként több nagy csatában vesz részt. 1848 végén Bem tábornokkal tér vissza Erdélybe. 1849 márciusában Czetz János, a gidófalvi származású főtiszt hadsegéde. később, ekkor már őrnagy, a Bem főhadsegéde. a legendás lengyel oldalán áll Segesváron —• ismerhette Petőfit! —. Nagyszebenr.il. egészen a teljes bukásig Vajon hány családban maradtak kődben, tűntek a semmibe ennél jelesebb hösok és hagyományok? Sógorasszonyom rezzent fel: — Idős Szegedi György is menekült Szeged alól. a vereség után? — Menekülhetett ő is.... mit tehetett ve .na egyebet? — Ide jött. Bukarestbe? — Talán éppen ide. De valószínűbb hogy kerülővel jutott el Havasalföldre. (A befejező rész következik.) \