Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-31 / 126. szám

I Szombat, 1980. május 31. Tudomány, technika Urkutaias Magvarok Csillagvárosban 1978. március 18-án szállt le a moszkvai repülőtéren az a repülőgép, amely a magyar űrhajósjelölteket és családjukat hozta a hamarosan megkezdődő kiképzés színhelyére. Farkas Bertalan és Magyari Béla Izgatottan készülődött arra, hogy közelebbről ls megismerkedjen Csillagvárossal, és az űrhajósok életével, bár a környezet már nem volt teljesen idegen számukra: két hónappal korábban itt estekát az orvosi és a képességvizsgálatokon. A repülőtéren az Űrhajós Kiképző Központ küldöttsége — Beregovoj altábornagy, a központ vezetője, Pjotr Klimuk, Beregovoj politikai helyettese és az egész vezető állomány — meleg , szeretettel fogadta az új „telepeseket1*. A humoráról és gyermekszeretetéről is közismert Alekszej Leonov, a kiképzőközpont helyettes vezetője azonnal pártfogásba vette a két legifjabb magyart, Farkas Bertalan és Mngyarl Béla kislányait. Vidám pillanatok, derűs napok bőven akadtak az elkövetkező két év során, de azért a lényeg a munkán, a tanuláson volt: át kellett esniük az űrhajós tanfolyamon, s a külön kutatási programra is fel kellett készülniük. Az űrhajósok oktatásának első részt elméleti kiképzés, amely Igen sok tudomány elemelt magában foglalja, a balltsztfkától, a mechanikától kezdve a csillagászatig. A program másik része a gyakorlati felkészülés: a Jövendő kutató űrhajósnak a fedélzeti mérnök számára szükséges ismereteket kell elsajátítania — más szóval mindazt, ami a Szojuz típusú űrhajók irányításához. a rajt, a pályamódosítások, az összekapcsolás és a leszállás végrehajtáséhoz szükséges. Ezt a különböző gyakorlóűrhajókon tanulják meg. s az elektronikus számítógépek által vezényelt programok hajszálpontosan reprodukálják számukra a valódi űrrepülés feladatalt, «6t, ennél jóval többet: sokkal több „rendkívüli eseményre" kell felkészülniük, mint ami eddig a>. űrutazások során előfordult. A program harmadik része is gyakorlati jellegű. A Jövendő űrhajósok számos alkalommal vezetnek repülőgépet — ez az első osztályú repülőgép-vezetői ntinősítés birtokában Inkább szórakozás volt a két magyar jelölt számára — ejtőernyős ugrásokat kell 1 végezniük, fel kell készülniük a vízreszállásra, arra az eshetőségre, hogy az űrhajó elhagyott körzetben ér földet. Ehhez járul még a fizikai felkészülés programja, amely rendszeres testedzés, sportolás mellett olyan külön programot is magában foglal, amely csak az űrhajósoknak szükséges — fel kell készülniük például arra, hogy viszonylak könnyen viseljék el az áttérést a súlytalanságra. Megfelelő gyakorlatokkal ezt is meg lehet oldani. Végül a felkészítés lényeges eleme az is, hogy az űrhajós kutató megismerkedjék az utazása során elvégzendő kísérletekkel, ismerje azok minden elemét, tudja kezelni a szükséges műszereket, berendezéseket, el'enőriznl a kísérlet végrehajtását, annak eredményét A magyar űrhajósjelöltek becsülettel helytálltak ezen a nem könnyű tanfolyamon. Számos vizsgán mentek keresztül, s ezek közül nem egy igen nagy megterhelés volt A leszállási vizsgán például a Jelölt 16 órán át ül • gyakorló űrhajóban, ebból tizet szkafanderben tölt s a szimulátorberendezésekkel gyakorlatilag végigpróbálja a leszállás teljes folyamatót Az Űrhajós Kiképző Központ vezetői, a magyar jelöltek parancsnokai nemegyszer elmondották: a két fiatalember minden vizsgáját kiváló minősítéssel tette le, ez pedig ritka eredmény Csillagvárosban. Farkas Bertalan egy beszélgetés során igy foglalta össze élményeit: „A felkészülés az űrrepülésre a legnehezebb feladatok egyike a világon. Számunkra, számomra ez teljességgel új életet jelenített őszintén megmondom, korábban el sem tudtam képzelni, mit jelent ez... A felkészülés első, elméleti szakaszában a nehézségek főként abból származtak, hogy nem értettünk meg például egyes törvényszerűségeket, nem ismertük jól a technikát, a szállító űrhajót a rendszereket A második szakaszban, amikor már megkezdtük a gyakorlati foglalkozásokat, minden világos lett... Voltak nehéz pillanatban, amikor egyszerűen nem sikerült minden úgy, ahogy vártam, de mellettem ült a tapasztalt elvtársam, Valerij, és ez természetesen nagyon megkönnyítette a munkát. Egyrészt, nehéz volt a felkészülés, de másrészt nagyon örülök, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt akik minden helyzetben támogattak, segítettek." A segítők mindenekelőtt a kiképzési program vezetői, a tanárok, a tudósok, a szakemberek az úgynevezett „metodisztok" voltak, akik szinte éjjel-nappal készen álltak a segítségre, a problémák megoldására. Nemcsak munkatársak, barátok is lettek a magyarokkal a két esztendő során. Együtt dolgoztak, együtt pihentek, együtt szórakoztak azokban a pillanatokban, amikor erre ls idő jutott. Csillagváros erőteljes közösség, s amellett valódi város is. A két űrhaj ósjelölt családja is megtalálta annak módját, hogyan illeszkedjék be a mindennapos életbe, s ha kisgyermekkel nem is volt könnyű megszokni az új helyet, nagyon sok segítséget kaptak helyi barátaiktól, s Magyarországról is — időről időre megérkeztek a „hazait" tartalmazó csomagok, a szülők is módot kaptak arra, hogy meglátogassák 'fiaikat. Utazások is tarkították a programot, s időről időre a közeli Moszkvába is belátogathattak a jelöltek, egy-egy érdekes előadásra, kulturális vagy sportprogramra. Amikor például a szovjet fővárosban találkozott a magyar és a szovjet teniszválogatott, a lelátón ott ült a két magyar firhajósjelölt is. Nehéz, de minden percben új élményt, új ismeretet és új barátokat hozó két évet zárt le az utolsó vizsga, az utolsó orvosi ellenőrzés, amikor kimondták a bizottság tagjai a döntést: a magyar firhajósjelölt képes és alkalmas a részvételre az első szovjet—magyar közös űrutazáson. A bajkonurl űrrepülőtérre vezető út, amely 1978. tavaszán a moszkvai repülőtéren kezdődött meg, itt nyílt meg véglegesen az első magyar űrhajós előtt. A világ első űrhajósa és űrhajósnője méltán kapott sok kitüntetést. Jurij Gagarint, a Vosztok—1 (1961. április 12.) és Valentylna Tyereskovát, a Vosztok—6 (1963. június IC.) utasát a Föld szinte minden országában ünnepelték. (Fotó: Pl—MTI—KS) Í Mit lát az űrhajós? A korábbi űrhajósok elbeszélései, s nem utolsósorban Alekszej Leonov űrpilóta festményei alapján már kialakulhatott bizonyos képünk a kozmonauták szeme elé táruló, páratlan látványról. Jurlj Gagarin így számolt be élményeiről: „A látóhatár képe fölülről nagyon sajátságos és nagyon szép. Az átmenet a Föld fényes felszínétől a vaksötét, dé csillagokkal pompázó égig, rendkívül színes. A Föld kékes színű, és ettől a halványkéktől a mélyfeketéig igen lenyűgöző és árnyalt az átmenet. Nem lehet szavakkal érzékeltetnir Abból a magasságból, ahoj az embert szállító űrhajók keringenek, hatalmas területek láthatók be egyidejűleg. Jól felismerhetők a széles folyóvölgyek, a hegységekés a hegységeken belüli törésvonalak (épp ezért lehetséges fontos geológiai adatokat is kapni a világűrből végzett megfigyelések révén). Az erdőségek óriási, széles tábláknak mutatkoznak, s a világrészek peremvidéke oly élesen rajzolódik ki (feltéve, hogy nincs az űrhajó alatt felhőzet), mint ahogy a térképről ismerjük. Kedvező Napállás mellett az űrhajóból igen nagy, mintegy 50—60 méter mélységig lehet belátni a tenger szintje alá, és pontosan lerajzolhatok, vagy akár le is fényképezhetek a vízszint alatti Zátonyok és szirtek. Ebből következik, hogy az űrhajókból végzett észlelések adatait még a tengeri és óceáni hajózásban is hasznosítani lehet. Különleges látványt nyújtanak felülről nézve az esetleges erdő-, vagy préri-, illetve bozóftüzekv Az űrhajósok pontosan meg tudják határozni, hol vannak az egyes tűzfészkek, és ezáltal a tűzoltóságnak nyújthatnak igen hathatós segítséget. A tűzhányók kitörései, felhője is jól nyomon követhető a magasból. Volt már arra is példa, hogy a világűrből végzett megfigyelés segítségével fedeztek fel egy, korábban ismeretlen vulkánt, amely magas hegységek közé ékelődik és a felszínen haladva úgyszólván lehetetlen megközelíteni. A felhőzet olyan képet nyújt felülről, mintha az űrhajó igen nagy magasságban egy hó- és jégsivatag fölött haladna. Ezen a „jégmezőn" helyenként „jéghegyek" is láthatók, vagyis a környezetből kiemelkedő, feltornyosuló felhők. Ahol pedig egy trópusi ciklon (hurrikán, tájfun) van kialakulóban, ott a felhőzet jellegzetes, spirális alakot ölt. A középpont földrajii helyzete igen nagy pontossággal bemérhető az űrhajóból. s ha az adatokat rádión továbbítják, a meteorológusok hasznos segítséget kap. nak a kozmonautáktóL A földfelszín megfigyelése révén az űrhajósok azt nem tudják megállapítani. milyen sebességgel haladnak. Számúkra igen lassúnak tűnik a mozgás, az alattuk levő táj egyenletes sebességgel, de egyáltalán nem gyors ütemben vonul el a Föld felé tekintő ablak előtt, jóllehet, az űrhajó másodpercenként mintegy 8 kilométeres sebességgel száguld, és másfél óra alatt megkerüli a Földet. A pályasíknak az egyenlítőhöz mért hajlásszögétől függően jut el az űrhajó a magasabb földrajzi szélességek fölé. Ha például a kérdéses szög mondjuk 65 fok, akkor észak felé Leningrádon túlra, csaknem a Botteni-őböl északi partjáig jutnak el, dél felé pedig már megközelítik) az Antarktisz partjait is! Ha az űrhajósok a Földdel ellentétes irányba néznek, az égboltot sokkal feketébbnek látják, mint mi itt, a légóceán alján. Sokkal több csillagot figyelhetnek meg szabad szemmel, mint a Föld felszínéről. A telihold egyenesen vakító fényességű, a Napra pedig csak védőszemüveg használata mellett nézhetnek. A! Tejút sávja rendkívül élesen látható, és az abban levő egyes csillagok jól elkülönülnek egymástól. A távoj li csillagrendszerek közül sokat nagyszerűen megfigyelhetnek a kozmikus tér. ségből, mindenféle különlegesebb teleszkóp használata nélkül is. Mindez annak köszönhető, hogy abban a magasságban, ahol ők keringenek, a légkör már nagyon ritka és úgyszólván tökéletesen szennyezetlen. Ezért az űrhajó belsejéből lényegesen több lehetőség nyílik bizonyos csillagászati észlelésekre. mintha a Földről folytatnák ezeket. Egy közepes nagyságú teleszkóp jobb képet nyújt az égitestekről, mint a Földön levő óriás távcsövek. A kiképző központ A Szojuz — a Vosztok és a Voszhod után — már a szovjet űrhajók harmadik nemzedékét alkotja. Képünkön: az 1967-b-ti indult — máig is tartó — Szojuz-program egyik űrhajója a kilövöálláson. (Fotó: APN—KS) A J. A. Gagarinról elnevezett Űrhajós Kiképző Központot (ÜKK) 1960-ban alapították Moszkvától nem messze található Csillagvárosban. Az űrhajós Kiképző Központ olyan létesítmény, amely ma a technikai eszközök korszerű bázisa és a magas fokú tudással rendelkező szakemberek révén képes arra, hogy az egyre növekvő követelményeknek megfelelően, tudományos alapokon felkészítse az űrhajós expedíciók legénységét. A Központ szakemberei, az oktató-, tudományos és nevelőmunkában gazdag tapasztalatra tettek szert. Részt vesznek azokban a kutatásokban, amelyeknek célja az emberes űreszközök felhasználási lehetőségeinek vizsgálata. Hozzájárulnak az űrhajók, azok felszerelésének és a soron következő repülési programok tökéletesítéséhé A Központ felépítését, alapvető szolgálati egységeinek kialakítását és az ott dolgozó szakemberek összetételét az űrrepülésekkel és az azokra való felkészüléssel kapcsolatos feladatok szabta követelmények határozzák meg. A Központ 1968-ban vette fel J. A. Gagarin nevét 1971-ben az első ember űrrepülésének 10. évfordulóján azokért a nagy szolgálatokért, amelyeket az űrrepülő személyzetek kiképzése terén végzett, valamint a világűr meghódításában betöltött szerepéért a Központot Lenin-renddel tüntették ki. J. A. Gagarin ne\ét viselő Központ eddigi működése során 40 ember irányította űrhajó személyzetének a kiképzését végezte el. Az űrhajók között 6 „Vosztok", 2 ,,Vo« :hod", 32 pedig „Szojuz" típusú volt. A Kiképző Központ Idén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. 1978. március 2—10.: a szocialista országok Közti együttműködési tervek valóra váltása során először csehszlovák űrhajós. Vladimír Remek veti részt — a szovjet Gubarev kíséretében — a Szaljut-űrállomás munkájában. (FotóPl—MTI—KS)