Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-27 / 122. szám

2 Kedd, 1980. május 27, Szovjet—magyar ur a kozmoszban a i" o • A Szojuz—36 parancsnoka Valerij Kubászov életrajza Az első magyar űrhajós Farkas Bertalan A szovjet könyvesboltokban nemrégiben új, érdekes kiadvány került azokra a póleokra, amelyeken az űrhajózással foglalkozó szakkönyvek vánnak. Kifejezetten tudományod munka, a címe: A kristálynövesztés irányítása a súlytalanság körülményei között. A szerzői kollektíva egyik tagja Valerij Nyikolajevics Kubászov kandidátus, a Szovjetunió kétszeres hőse, űrhajóspilóta. A katalógusokban szerepel már egy másik szakkönyve is: A bolygóközi Otrepülés problémáiról szól, s bár a szerző ..könyvecskének" minősítette, a csaknem 18 íves munka komoly tudományos értékű szakkönyv. Ez ls bizonyítja, hogy a Szojuz—36 parancsnoka nem csak egyszerűen űrhajós pilóta, hanem az űrhajózás nemzetközileg Ismert szaktekintélye. aki elméleti szinten is mélyrehatóan foglalkozik az űrhajózás kértlései vei, s társai nemcsak jó kedélyéért, hanem elméleti Ismeretedért ls nagyra becsüliik. Amikor az első szputnyik blp-bip Jelzése érkezett a világűrből, az 1935-ben, a Vlagyimir-terület Vjaznylkl nevű városában született Valerij éppen végzett a moszkvai Orőzsonlkldze Repülő Főiskolán. Már ott Is kitűnt megalapozott ismereteivel, s főként alkotó kedvével, így érthető, hogy meghívták abba a tudományos kutatóintézetbe, amely a nagy szovjet tudós. Koroljov akadémikus irányításával az űrhajózás gyakorlati kérdéseinek megvalósításával foglalkozott Az Ifjú komszomolista tervezőmérnök így került 1966-bah az ürhajósogységbe, ahol elvégezte a Szojuz-típusú űrhajók irányításának tanfolyamát, s ezzel párhuzamosain folytatta tudományos munkáját is. 1969-ben kiváló minősítéssel fogadták el a kozmikus objektumok mozgástörvényeivel foglalkozó kandidátusi disszertációját. A Jó munka Jutalma, elismerése az is, hogy 1968-ban felvették az SZKP tagjainak sorába. Valerij Kubászov az első felelősségteljes feladatot 1969-ben kapta meg az űrhaj óeegységben: a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajó repülése idején ő volt Alekszej Jeliszejev tartaléka, ősszel azonban már nemcsak felkészülő táraként utazott a bajkonuri űrrepülőtérre: a Szojuz—6 űrhajó fedélzeti mérnökének jelölték kt, parancsnoka Georglj Sonyln volt. Emlékezetes az 1989. októberi szovjet „kozmikus nagy hét" — három űrhajó, hét űrhajós hajtott végre kötelékrepülést. A sokrétű tudományos program végrehajtásában Kubászov különleges feladatot kapott: a Vulkán, elnevezésű berendezéssel első ízben hajtott végre a Földön kipróbólhatatlan technikai feladatot: hegesztést, a világűrben. ..Mi akkor még nem ts voltunk teljesen tisztóban azzal, ml is Jön kl ebből, bár a hegesztés sikerült" — mondotta erről az MTI munkatársának egy beszélgetés sorén Kubászov. „Ma viszont már elmondhatjuk, hogy ezek az első kísérletek a kozmikus kutatások egészen Ü1 iránvzatánnk adtaik meg a kezdő lökést: a technológiai irányzatnak. Ma a világűrt olyan egyedülálló közegnek tekintjük, ahol sajátos technológiai folyamatokat lehet végrehajtani, különleges anyagokat lehet létrehozni: ezek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyet a Földön nem adhatunk meg nekik. Például monokristályokat, félvezetőket. Ez a technológia persze még most ls gyermekcipőben jár. még csak kísérletezünk, keressük azokat az anyagokat, amelyeket a súlytalanság körülményei között gazdaságosan lehet előállítani. Én mindig lelkes híve voltam ennek az irányzatnak, hiszek abban hogy rövid Időn belül a Föld körüli pályán megjelennek az olyan .kisüzemek', amelyekben a súlytalanságot egyedülálló tulajdonságú anyagok előállítására használják kl." A sikeres űrrepülés után Valerij Kubászov, immár ürhajóspllóta-jelvénmyel és a Szovjetunió Hősének arnnycslllagaval mellén, folytatta a munkát. Néhány évig keveset lehetett hallani róla, de azután egyszerre a nemzetközi érdeklődés középpontjába került: őt jelölték kl a közös szovjetamerikai űrkísérlet, a Szojuz—Apolló program egyik résztvevőjéül, ő lett a Szojuz—19 Űrhajó fedélzeti mérnöke, parancsnoka pedig az egyik legtapasztaltabb űrpilóta, Alekszej I-eonov. Kubászov, aki időközben egyedülálló heeesztési kísérletéért megkapta ae akadémia által adományozott Clolkovszkij-aranyérmet, temé^ technológiai feladatot, hajtott végre a közös programban: ő volt a felelős az univerzális mini kemencével végzett „flrkohászatl" kísérletekért. Ez-vetette meg az alapot ahhoz a kísórletaorozathoz. amely ma már „nagyüzemben" folyik a Szaljut—6 űrállomáson. aSzplavés a Krisztall-kemencékben. A kimagasló sikerrel végződött közös szovjet—amerikai űrrepülést követően Valerij Kubászov ismét megkapta a legmagasabb sesovjet kitüntetést. A siker után sem maradt abba a munka. A kiváló űrhajóskutató folytatta a felkészülést, s egyúttal a tudományos munkát is, ennek egyik eredménye az említett két könyv is. Ugyanakkor fontos részt kapott a Szaljut-program előkészítésében. egyúttal elvégezte azt a tanfolyamot is, amely az űrállomáson végzendő munkához szükséges. 197B-ban kapta meg újabb feladatát: az Interkozmosz-program keretében ő lett a közös szovjet—magyar űrexpedíció parancsnoka. „A parancsnok feladatát ugyan első ízben kaptam meg, de ez nem okozott különös nehézaéget — mondta errőL — A Szojuz-űrhajók irányításéban a parancsnok és a fedélzeti mérnök feladata csak kevéssé tér el egymástól. A parancsnok számára külön feladat az űrhajó kétkezi orientálása, Illetve a kézi összekapcsolás irányítása —, ez utóbbit azonban automata vezérli, s csak kivételes esetben kell beavatkozni. Mindenesetre, ezeket a műveleteket kellően begyakoroltuk." Magyar társa, Farkas Bertalan, a legnagyobb tisztelettel beszél KubászovróL „Nélküle talán nem tudtam volna túljutni az első nehézségeken" — mondotta. A kétéves munka közel hozta egymáshoz a parancsnokot és az űrhajóskutatót, családjaik összebarátkoztak. Valerij Kubászov felesége, Ludmilla tvanovna „szakmabeli": 5 is a moszkvai Repülő Főiskolát végezte, segy pépipari vállalatnál dolgozik. Két gyermekük van. a 13 éves Kutya és a 8 éves Gyima. Kubászov nagyon szereti a természetet: horgászik, vadászik, télen síel, nyáron a vízisível is megpróbálkozott már, emellett szívesen fotózik és filmezik. A családi albumban most már ott vannak azoic a felvételek ls, amelvek a szoviet—ma evar közös űrrepülés előkészületei során születtek. A szocialista Magyarországon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az első magyar űrhajós, a Szojuz— 36 kutató űrhajósa, Farkas Bertalan életrajza. Életútja elsősorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szorgalom, a felelősséggel végzett munka töretlenül vezet előre — Farkas Bertalan esetében egészen a világűrig. Alig volt 15 éves a kisvárdai gimnazista, a közeli Gyulaháza szülötte, ainlkor először találkozott a repülés örömével. A Magyar Honvédelmi Szövetség nyíregyházi repülőklubjában ismerkedett meg a vitorlázógéppel, fogta először kezébe a kormányt, érezte azt az élményt, amit a repülőgép irányítása jelent. S amikor a gimnáziumi tanulmányok végén megkérdezték tőle, milyen pályára készül, válaszát már jó előre eldöntötte: a repülést választja élethivatásául. 1967-ben lett Farkas Bertalan a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója. Két évig ismerkedett az új feladatokkal, a katonai szolgálat sajátosságaival, a haza védelmének kötelességével — s természetesen a repüléssel is. A nem könnyű katonai pálya nem okozott nehézséget a fegyelmezett, nyílt, derűs fiatulembernek, eredményei is jók voltak, így parancsnokai az első két év után javasolták, hogy a Szovjetunióban folytathassa tanulmányait. Eredményei itt is igen jók. sokszor kiválóak voltHk, megszerezte mindazt a tudást, ami a korszerű, a hangsebességnél is gyorsabb repülőgépek vezetéséhez elengedhetetlen. Repülési gyakorlatul is ered. ményesek voltak, parancsnokai nemegyszer részesítették dicséretben. öt év kemény tanulás betetőzését jelentette, amikor 1972-ben az alkotmány napján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren Farkas Bertalan harmadosztályú plÖrömteli, fontos esemény Magyar kozmonauta a világűrben! Farkas Bertalan, az első szovjet—magyar űrexpedíció Űrhajósa. Budapesti idő szerint 22 óra 15 perckor robbant be az éter hullámain Zá. honytól Hegyeshalomig, Balassagyarmattól Röszkélg a hír, s pillanatok alatt milliók értesültek a Szojuz—36 sikeres starttá ról. Az országos villamos teherelosztó fogyasztásmérő műszereinek tanúsága szerint körülbelül 800 ezer televíziókészülék kéDernyőjén pergett a rendhagyó hétfő esti műsor, és más hétköznapokhoz hasonlóan félmilliónyi rádiót hallgattak a fővárosban. Illetve a többi országrészben. Tudta jól mindenki, hogy a Csillagvárosban magyar űrhajósielöltek edzenek, készülnek a nagy föladatra szovjet elvtársaik, példaképeik, mestereik oldalán, más szocialista országok fiaival. Mégis gondolatot megpezsegt^tó. szivet megdobogtató élmény lett a bizonvossag fme, két nyilatkozat: Lovász László akadémikus, a JATE tanszékvezető egyetemi tanára: „Örömtelinek és fontosnak tartom az űrkutatás újabb állomását jelentő eseményt, a magyar űrhajós részvételét. Alapvető fontosságú, hogy a magyar tudomány és technika ne maradjon le a világszínvonaltól. Ez persze nem pusztán azon múlik, hogv magyar űrhajós ül-e a Szaljut kabinjában. hanem azon, hogy a magvar tudósok kutatási eredményei is részesei ennek a/ újabb sikernek. A tudomány legszélesebb területein lehetőségünk van arra, hogy versenyben maradjunk a világgal. Az fl"kutatásban sok tudományág, sok kutatási terület integrálódik: matematika, fizika, kémia, orvostudomány, műszaki-technikai tudományok. Ügy érzem, minden alkalom, s ez a mostani különösen fontos hogy a magyar tudományra. a magyar kutatók eredményeire odafigyeljen n világ. Sok területen a világszínvonallal való lénéstartás óriási anyagi megterheléseket jelent. Egv Ilyen kis országnak, mint a miénk, különösen. Hazánk, Magyarország egy ilyen reprezentatív eredménnyel példázza. hogv részese egy nemzetközi együttműködésnek, a szocialista országok összehangolt • tudományos tevékenységének, s eredménvol integrálódnak egy ilyen produkcióban. Nem is akárhogyan. Jó példája annak, hogy ma csak a nemzetek közötti együttműködés jelenthet) a tudományos fejlődés biztositékát." Károlyi Éva. a szegedi Nagyállomás pénztárosa: „Végre magyar is eljutott a világűrbe. Néztem az űrhajózásról szóló sorozatot a tévében. Nagyon lekötött az a forgó szerkezet, amellyel az űrhajósokat felkészítik a repülés, re. Akár még én is kedvet kapnék a repüléshez, ha lenne némi esélvem arra. hogy fellőnek. Be lám csak milyen komikusak ezek a szavak, egy egyszerűbb ember szálából Mi csak a munkahelyünkről nem szeretünk repülni, és kívánjuk bár csak minél több ürt töltenénk be Sok sikert." lótát. Ezután a légierőknek a hazai légteret védelmező egyik elfogó-vadászrepülő egységéhez került. Pontos és lelkiismeretes. Jó felkészültségű pilótának, segítőkész, Őszinte, vldam bajtárs, nak bizonyult öt év alatt megszerezte az I. osztályú vadászrepülő minősítést. Több kitüntetést, számos parancsniKi dicséretet kapott. Jól végzett munkájának, példás közösségi magatartásának, az ifjúsági szervezetben végzett tevékenységének elismeréseként 1976-ban alakulatának kommunistái felvették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak sorába. Az egységnél töltött évek sok-sok új feladatot és örömet hoztak Farkas Bertalannak. Magánéletében is jelentős változás történt: megnősült, családot alapított. Feleségével — akinek szakmája a fényképezés, fotólaboránsként dolgozik — szolgálati helyén ismerkedett meg. Kislányuk, Aida már Csillagvárosban töltötte életének Jó részét: édesapját ugyanis beválasztották a magyar ürhajósjelöltek közé. Nem volt könnyű megvélni az alakulattól, a bajtársaktól, a barátoktól, az ismert és szeretett környezettől, s főként a repülés mindennapos élményétől. Amikor azonban megnyílt a lehetőség a jelentkezésre. Farkas Bertalan ls ott volt azok között, akik az űrhajózást kívánták új hivatásukként megtanulni. Sok nehéz vizsga következett, ám fizikai és szellemi képességei egyaránt kiválónak bizonyultak. Az utolsó vizsgákat már a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban kellett letenni: Farkas Bertalan itt ls kiválóan megfelelt s külön nagy örömet Jelentett számára, hogy Ifjúkori barátjával, egykori növendék, később ezredtársával, Magyari Bélával került az űrhajósok központjába. 1978 tavaszán kezdődött a kemény, egész embert kívánó munka: az űrhajóstanfolyam. Elméleti Ismeretekből és gyakorlatból egyaránt fel kellett készülni: az űrhajósismeretek közé éppúgy beletartozik az ejtőernyősugrás, mint az égi mechanika is merete, a számítógép kezelése, vagy a csillagképekkel történő orientáció végrehajtása. űrhajós oktatói, parancsnokai, szakoktatói, a magyar tudományos program tervezői a legnagyobb elismeréssel szólnak Farkas Bertalanról: kiváló képességekről tett tanúbizonyságot, Csillagvárosban ls ritka teljesítményt nyújtott, minden vizsgáját kitűnő eredménynyel tette le „Az űrrepülésre történő felkészülés az egyik legnehezebb feladat a világon. Számunkra, számomra ez teljesen új életet jelentett" — mondta erről egy beszélgetés során. — „őszintén megmondom, korábban elképzelni aem tudtam, mit jelent ez." Az elképzelhetetlen Farkas Bertalan számára valósággá lett, s külön öröm volt, hogy a Szovjetunió egyik leghíresebb űrhajósát, az Űrhajózás kiváló elméleti és gyakorlati szakértőjét, Valerij Kubászovot kapta parancsnokául. Kubászov így vélekedett a fiatal űrhajós-kutatóról: „Mit becsülök partneremben? A nyíltságát és a rábízott feladatok iránt tanúsított felelősségtudatát. Rá mindig lehel számítani.,," Az együtt eltöltött kemény munka, a baráti, elvtársi segítség, a feladat Iránt érzett felelősségtudat volt az, ami meghozta a várva-várt eredményt: Farkas Bertalant választották ki a szovjetmagyar űrexpedíció űrhajóskutatójául. Még lóval azelőtt. hogy a döntés megszületett volna, így beszélt a rá váró feladatról: „Azt hiszem, bármelyikünk Is repül, Béla vagy én, nagyon szép élményben lesz része, végtelenül boldog lesz. hogy Földünkre n kozmoszból tekinthet le. Végtelenül szeretném megtudni, hogyan lehel a tartós súlytalanság állapotában dolgozni: Szeretném kipróbálni, hogy mire is vagyok kénes Ilyen körülmények között... A legnagyobb rVröm. azt hiszem. a Föld vizuális megfigyelése lesz, ezenkívül természetesen azoknak a kísérleteknek a véarehajtása, amelyeket szakértőink kértek. Ezeket magyar műszerekkel végezzük. Felkészültünk feladatunkra..."