Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-27 / 122. szám

2 Kedd, 1980. május 27, Szovjet—magyar ur a kozmoszban a i" o • A Szojuz—36 parancsnoka Valerij Kubászov életrajza Az első magyar űrhajós Farkas Bertalan A szovjet könyvesboltok­ban nemrégiben új, érdekes kiadvány került azokra a póleokra, amelyeken az űr­hajózással foglalkozó szak­könyvek vánnak. Kifejezet­ten tudományod munka, a címe: A kristálynövesztés irányítása a súlytalanság körülményei között. A szer­zői kollektíva egyik tagja Valerij Nyikolajevics Kubá­szov kandidátus, a Szovjet­unió kétszeres hőse, űrha­jóspilóta. A katalógusokban szerepel már egy másik szakkönyve is: A bolygó­közi Otrepülés problémái­ról szól, s bár a szerző ..könyvecskének" minősítet­te, a csaknem 18 íves mun­ka komoly tudományos ér­tékű szakkönyv. Ez ls bizonyítja, hogy a Szojuz—36 parancsnoka nem csak egyszerűen űrhajós pi­lóta, hanem az űrhajózás nemzetközileg Ismert szak­tekintélye. aki elméleti szin­ten is mélyrehatóan fog­lalkozik az űrhajózás kér­tlései vei, s társai nemcsak jó kedélyéért, hanem elmé­leti Ismeretedért ls nagyra becsüliik. Amikor az első szputnyik blp-bip Jelzése érkezett a világűrből, az 1935-ben, a Vlagyimir-terület Vjaznylkl nevű városában született Va­lerij éppen végzett a moszk­vai Orőzsonlkldze Repülő Főiskolán. Már ott Is kitűnt megalapozott ismereteivel, s főként alkotó kedvével, így érthető, hogy meghívták ab­ba a tudományos kutatóin­tézetbe, amely a nagy szov­jet tudós. Koroljov akadé­mikus irányításával az űr­hajózás gyakorlati kérdé­seinek megvalósításával fog­lalkozott Az Ifjú komszo­molista tervezőmérnök így került 1966-bah az ürhajós­ogységbe, ahol elvégezte a Szojuz-típusú űrhajók irá­nyításának tanfolyamát, s ezzel párhuzamosain foly­tatta tudományos munkáját is. 1969-ben kiváló minősí­téssel fogadták el a kozmi­kus objektumok mozgás­törvényeivel foglalkozó kan­didátusi disszertációját. A Jó munka Jutalma, elisme­rése az is, hogy 1968-ban felvették az SZKP tagjai­nak sorába. Valerij Kubászov az első felelősségteljes feladatot 1969-ben kapta meg az űr­haj óeegységben: a Szojuz—4 és a Szojuz—5 űrhajó repü­lése idején ő volt Alekszej Jeliszejev tartaléka, ősszel azonban már nemcsak fel­készülő táraként utazott a bajkonuri űrrepülőtérre: a Szojuz—6 űrhajó fedélzeti mérnökének jelölték kt, pa­rancsnoka Georglj Sonyln volt. Emlékezetes az 1989. októberi szovjet „kozmikus nagy hét" — három űrhajó, hét űrhajós hajtott végre kötelékrepülést. A sokrétű tudományos program vég­rehajtásában Kubászov kü­lönleges feladatot kapott: a Vulkán, elnevezésű berende­zéssel első ízben hajtott végre a Földön kipróbólha­tatlan technikai feladatot: hegesztést, a világűrben. ..Mi akkor még nem ts voltunk teljesen tisztóban azzal, ml is Jön kl ebből, bár a hegesztés sikerült" — mondotta erről az MTI mun­katársának egy beszélgetés sorén Kubászov. „Ma viszont már elmondhatjuk, hogy ezek az első kísérletek a koz­mikus kutatások egészen Ü1 iránvzatánnk adtaik meg a kezdő lökést: a technológiai irányzatnak. Ma a világűrt olyan egyedülálló közegnek tekintjük, ahol sajátos tech­nológiai folyamatokat lehet végrehajtani, különleges anyagokat lehet létrehozni: ezek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyet a Föl­dön nem adhatunk meg ne­kik. Például monokristályo­kat, félvezetőket. Ez a tech­nológia persze még most ls gyermekcipőben jár. még csak kísérletezünk, keres­sük azokat az anyagokat, amelyeket a súlytalanság kö­rülményei között gazdasá­gosan lehet előállítani. Én mindig lelkes híve voltam ennek az irányzatnak, hi­szek abban hogy rövid Időn belül a Föld körüli pályán megjelennek az olyan .kis­üzemek', amelyekben a súly­talanságot egyedülálló tu­lajdonságú anyagok előállí­tására használják kl." A sikeres űrrepülés után Valerij Kubászov, immár ürhajóspllóta-jelvénmyel és a Szovjetunió Hősének arnny­cslllagaval mellén, foly­tatta a munkát. Néhány évig keveset lehetett hal­lani róla, de azután egyszer­re a nemzetközi érdeklődés középpontjába került: őt je­lölték kl a közös szovjet­amerikai űrkísérlet, a Szo­juz—Apolló program egyik résztvevőjéül, ő lett a Szo­juz—19 Űrhajó fedélzeti mérnöke, parancsnoka pedig az egyik legtapasztaltabb űrpilóta, Alekszej I-eonov. Kubászov, aki időközben egyedülálló heeesztési kísér­letéért megkapta ae akadé­mia által adományozott Clol­kovszkij-aranyérmet, temé^ technológiai feladatot, haj­tott végre a közös program­ban: ő volt a felelős az uni­verzális mini kemencével végzett „flrkohászatl" kísér­letekért. Ez-vetette meg az alapot ahhoz a kísórletaoro­zathoz. amely ma már „nagyüzemben" folyik a Szal­jut—6 űrállomáson. aSzplav­és a Krisztall-kemencékben. A kimagasló sikerrel vég­ződött közös szovjet—ame­rikai űrrepülést követően Valerij Kubászov ismét megkapta a legmagasabb sesovjet kitüntetést. A siker után sem maradt abba a munka. A kiváló űr­hajóskutató folytatta a fel­készülést, s egyúttal a tudo­mányos munkát is, ennek egyik eredménye az emlí­tett két könyv is. Ugyanak­kor fontos részt kapott a Szaljut-program előkészíté­sében. egyúttal elvégezte azt a tanfolyamot is, amely az űrállomáson végzendő mun­kához szükséges. 197B-ban kapta meg újabb feladatát: az Interkozmosz-program keretében ő lett a közös szovjet—magyar űrexpedí­ció parancsnoka. „A parancsnok feladatát ugyan első ízben kaptam meg, de ez nem okozott kü­lönös nehézaéget — mondta errőL — A Szojuz-űrhajók irányításéban a parancsnok és a fedélzeti mérnök fel­adata csak kevéssé tér el egymástól. A parancsnok számára külön feladat az űrhajó kétkezi orientálása, Illetve a kézi összekapcsolás irányítása —, ez utóbbit azonban automata vezérli, s csak kivételes esetben kell beavatkozni. Mindenesetre, ezeket a műveleteket kellő­en begyakoroltuk." Magyar társa, Farkas Ber­talan, a legnagyobb tiszte­lettel beszél KubászovróL „Nélküle talán nem tudtam volna túljutni az első ne­hézségeken" — mondotta. A kétéves munka közel hozta egymáshoz a parancs­nokot és az űrhajóskutatót, családjaik összebarátkoztak. Valerij Kubászov felesége, Ludmilla tvanovna „szak­mabeli": 5 is a moszkvai Re­pülő Főiskolát végezte, segy pépipari vállalatnál dolgo­zik. Két gyermekük van. a 13 éves Kutya és a 8 éves Gyima. Kubászov nagyon szereti a természetet: hor­gászik, vadászik, télen síel, nyáron a vízisível is meg­próbálkozott már, emellett szívesen fotózik és filmezik. A családi albumban most már ott vannak azoic a fel­vételek ls, amelvek a szov­iet—ma evar közös űrrepü­lés előkészületei során szü­lettek. A szocialista Magyarorszá­gon korántsem kivétel, még­sem mindennapos az első magyar űrhajós, a Szojuz— 36 kutató űrhajósa, Farkas Bertalan életrajza. Életútja elsősorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szor­galom, a felelősséggel vég­zett munka töretlenül vezet előre — Farkas Bertalan esetében egészen a világűrig. Alig volt 15 éves a kis­várdai gimnazista, a közeli Gyulaháza szülötte, ainlkor először találkozott a repülés örömével. A Magyar Hon­védelmi Szövetség nyíregy­házi repülőklubjában ismer­kedett meg a vitorlázógép­pel, fogta először kezébe a kormányt, érezte azt az él­ményt, amit a repülőgép irányítása jelent. S amikor a gimnáziumi tanulmányok végén megkérdezték tőle, milyen pályára készül, vála­szát már jó előre eldöntötte: a repülést választja élethiva­tásául. 1967-ben lett Farkas Ber­talan a Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskola hall­gatója. Két évig ismerkedett az új feladatokkal, a kato­nai szolgálat sajátosságaival, a haza védelmének köteles­ségével — s természetesen a repüléssel is. A nem könnyű katonai pálya nem okozott nehézséget a fegyelmezett, nyílt, derűs fiatulembernek, eredményei is jók voltak, így parancsnokai az első két év után javasolták, hogy a Szovjetunióban folytathassa tanulmányait. Eredményei itt is igen jók. sokszor kivá­lóak voltHk, megszerezte mindazt a tudást, ami a kor­szerű, a hangsebességnél is gyorsabb repülőgépek veze­téséhez elengedhetetlen. Re­pülési gyakorlatul is ered. ményesek voltak, parancs­nokai nemegyszer részesí­tették dicséretben. öt év kemény tanulás be­tetőzését jelentette, amikor 1972-ben az alkotmány nap­ján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren Farkas Bertalan harmadosztályú pl­Örömteli, fontos esemény Magyar kozmonauta a világűrben! Farkas Berta­lan, az első szovjet—ma­gyar űrexpedíció Űrhajósa. Budapesti idő szerint 22 óra 15 perckor robbant be az éter hullámain Zá. honytól Hegyeshalomig, Balassagyarmattól Rösz­kélg a hír, s pillanatok alatt milliók értesültek a Szojuz—36 sikeres starttá ­ról. Az országos villamos teherelosztó fogyasztásmé­rő műszereinek tanúsága szerint körülbelül 800 ezer televíziókészülék kéDer­nyőjén pergett a rendha­gyó hétfő esti műsor, és más hétköznapokhoz ha­sonlóan félmilliónyi rádiót hallgattak a fővárosban. Illetve a többi országrész­ben. Tudta jól mindenki, hogy a Csillagvárosban magyar űrhajósielöltek ed­zenek, készülnek a nagy föladatra szovjet elvtársa­ik, példaképeik, mestereik oldalán, más szocialista országok fiaival. Mégis gondolatot megpezsegt^tó. szivet megdobogtató él­mény lett a bizonvossag fme, két nyilatkozat: Lovász László akadé­mikus, a JATE tanszékve­zető egyetemi tanára: „Örömtelinek és fontosnak tartom az űrkutatás újabb állomását jelentő ese­ményt, a magyar űrhajós részvételét. Alapvető fon­tosságú, hogy a magyar tudomány és technika ne maradjon le a világszín­vonaltól. Ez persze nem pusztán azon múlik, hogv magyar űrhajós ül-e a Szaljut kabinjában. ha­nem azon, hogy a magvar tudósok kutatási eredmé­nyei is részesei ennek a/ újabb sikernek. A tudo­mány legszélesebb terüle­tein lehetőségünk van ar­ra, hogy versenyben ma­radjunk a világgal. Az fl"­kutatásban sok tudomány­ág, sok kutatási terület integrálódik: matematika, fizika, kémia, orvostudo­mány, műszaki-technikai tudományok. Ügy érzem, minden alkalom, s ez a mostani különösen fontos hogy a magyar tudomány­ra. a magyar kutatók ered­ményeire odafigyeljen n világ. Sok területen a vi­lágszínvonallal való lénés­tartás óriási anyagi meg­terheléseket jelent. Egv Ilyen kis országnak, mint a miénk, különösen. Ha­zánk, Magyarország egy ilyen reprezentatív ered­ménnyel példázza. hogv részese egy nemzetközi együttműködésnek, a szo­cialista országok összehan­golt • tudományos tevé­kenységének, s eredménvol integrálódnak egy ilyen produkcióban. Nem is akárhogyan. Jó példája annak, hogy ma csak a nemzetek közötti együtt­működés jelenthet) a tu­dományos fejlődés biztosi­tékát." Károlyi Éva. a szegedi Nagyállomás pénztárosa: „Végre magyar is eljutott a világűrbe. Néztem az űrhajózásról szóló soroza­tot a tévében. Nagyon le­kötött az a forgó szerke­zet, amellyel az űrhajóso­kat felkészítik a repülés, re. Akár még én is kedvet kapnék a repüléshez, ha lenne némi esélvem ar­ra. hogy fellőnek. Be lám csak milyen komikusak ezek a szavak, egy egy­szerűbb ember szálából Mi csak a munkahelyünk­ről nem szeretünk repülni, és kívánjuk bár csak mi­nél több ürt töltenénk be Sok sikert." lótát. Ezután a légierőknek a hazai légteret védelmező egyik elfogó-vadászrepülő egységéhez került. Pontos és lelkiismeretes. Jó felké­szültségű pilótának, segítő­kész, Őszinte, vldam bajtárs, nak bizonyult öt év alatt megszerezte az I. osztályú vadászrepülő minősítést. Több kitüntetést, számos pa­rancsniKi dicséretet kapott. Jól végzett munkájának, példás közösségi magatartá­sának, az ifjúsági szervezet­ben végzett tevékenységének elismeréseként 1976-ban ala­kulatának kommunistái fel­vették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak sorá­ba. Az egységnél töltött évek sok-sok új feladatot és örö­met hoztak Farkas Bertalan­nak. Magánéletében is jelen­tős változás történt: megnő­sült, családot alapított. Fele­ségével — akinek szakmája a fényképezés, fotólaboráns­ként dolgozik — szolgálati helyén ismerkedett meg. Kis­lányuk, Aida már Csillagvá­rosban töltötte életének Jó részét: édesapját ugyanis be­választották a magyar ürha­jósjelöltek közé. Nem volt könnyű megvél­ni az alakulattól, a bajtár­saktól, a barátoktól, az is­mert és szeretett környezet­től, s főként a repülés min­dennapos élményétől. Ami­kor azonban megnyílt a le­hetőség a jelentkezésre. Far­kas Bertalan ls ott volt azok között, akik az űrhajózást kívánták új hivatásukként megtanulni. Sok nehéz vizs­ga következett, ám fizikai és szellemi képességei egyaránt kiválónak bizonyultak. Az utolsó vizsgákat már a Ju­rij Gagarin Űrhajós Kikép­ző Központban kellett leten­ni: Farkas Bertalan itt ls ki­válóan megfelelt s külön nagy örömet Jelentett szá­mára, hogy Ifjúkori barátjá­val, egykori növendék, ké­sőbb ezredtársával, Magyari Bélával került az űrhajósok központjába. 1978 tavaszán kezdődött a kemény, egész embert kívá­nó munka: az űrhajóstanfo­lyam. Elméleti Ismeretekből és gyakorlatból egyaránt fel kellett készülni: az űrhajós­ismeretek közé éppúgy bele­tartozik az ejtőernyősugrás, mint az égi mechanika is merete, a számítógép kezelé­se, vagy a csillagképekkel történő orientáció végrehaj­tása. űrhajós oktatói, pa­rancsnokai, szakoktatói, a magyar tudományos program tervezői a legnagyobb elis­meréssel szólnak Farkas Ber­talanról: kiváló képességek­ről tett tanúbizonyságot, Csillagvárosban ls ritka tel­jesítményt nyújtott, minden vizsgáját kitűnő eredmény­nyel tette le „Az űrrepülésre történő felkészülés az egyik legnehe­zebb feladat a világon. Szá­munkra, számomra ez telje­sen új életet jelentett" — mondta erről egy beszélgetés során. — „őszintén megmon­dom, korábban elképzelni aem tudtam, mit jelent ez." Az elképzelhetetlen Farkas Bertalan számára valósággá lett, s külön öröm volt, hogy a Szovjetunió egyik leghíre­sebb űrhajósát, az Űrhajózás kiváló elméleti és gyakorlati szakértőjét, Valerij Kubá­szovot kapta parancsnokául. Kubászov így vélekedett a fiatal űrhajós-kutatóról: „Mit becsülök partnerem­ben? A nyíltságát és a rá­bízott feladatok iránt tanú­sított felelősségtudatát. Rá mindig lehel számítani.,," Az együtt eltöltött ke­mény munka, a baráti, elv­társi segítség, a feladat Iránt érzett felelősségtudat volt az, ami meghozta a várva-várt eredményt: Farkas Bertalant választották ki a szovjet­magyar űrexpedíció űrhajós­kutatójául. Még lóval aze­lőtt. hogy a döntés megszü­letett volna, így beszélt a rá váró feladatról: „Azt hi­szem, bármelyikünk Is repül, Béla vagy én, nagyon szép élményben lesz része, vég­telenül boldog lesz. hogy Földünkre n kozmoszból te­kinthet le. Végtelenül sze­retném megtudni, hogyan lehel a tartós súlytalanság állapotában dolgozni: Sze­retném kipróbálni, hogy mi­re is vagyok kénes Ilyen körülmények között... A legnagyobb rVröm. azt hi­szem. a Föld vizuális meg­figyelése lesz, ezenkívül természetesen azoknak a kí­sérleteknek a véarehajtása, amelyeket szakértőink kér­tek. Ezeket magyar műsze­rekkel végezzük. Felkészül­tünk feladatunkra..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom