Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

MAGAZIN Vasárnap, 1979. március 25: Hatvan éve történt Már március 24-én elfogadta t Kormányzótanács a Vörös Had­sereg felállításáról Intézkedő rendeletét. E szerint a proleta­riátus magyarországi osztály­hadseregét „a szervezett mun­kásságból toborzott és a jelenleg fegyverben álló proletár kato­nákból" kell létrehozni, önkén­tes alapon, fizetéssel, lakáspénz­zel, családi pótlékkal. Máretus 26-án jelent meg a kormányzótanácsi rendelet az ipari, közlekedési, bányászati üzemek, pénzintézetek és lakó­házak szocializálásáról. Gyorsan hozták meg a rendeletet éa gyors volt a végrehajtás ia. Már márrtus elején Hambur­ger Jenő kormánybiztos irányí­tásával megindult Somogyban a „szociáldemokrata termelőszövet­kezetek" alakítása. A földfoglalá­sok, amelyekben az uradalmi cselédség járt az élen, egész márciusban folytatódtak. Ügy tűnt, hogy az április 3-i kor­mányzótanácsi rendelet, amely végre valóra váltva a Minden­kihez! kiáltvány ígéretét tár­sadalmi tulajdonná nyilvánította a közép- és nagybirtokokat, er­re a földfoglaló mozgalomra te­szi rá a dicsőséges koronát A proletárdiktatúra kikiáltá­sa feleslegessé tette a polgári demokratikus jellegű parlamenti választásokat és helyette — a március 31-i ideiglenes alkot­mány választójogi paragrafusai alapján — április 1-én a kor­mányzótanács kiírta a tanácsvé­lasztásokat a magyar közigazga­tási területen. • A Bajor Tanácsköztársaságnak a sorsa a közép-európai prole­tárforradalomtól s legfőképpen ennek ausztriai lehetőségeitől függött. Am, április 17-én nem sikerült a bécsi proletárok ak­ciója; a szociáldemokraták meg­akadályozták a proletárdiktatúra kikiáltását Ezután már a forra­dalmi helyzet tartósabb apálya következett Ausztriában. • 21-én a románok elérték a Víz-vonalat, de nem álltak meg. Bő hm Vilmos és Stromfeld Aurél kinevezése a tiszántúli hadse­reghez már elkésettnek bizonyult. 26-án a székely hadosztály le­tette a fegyvert Az aznap ösz­szeült kormányzótanács a Tiszán­túl feladása mellett döntött. A következő nap megindultak a ju­goszlávok és a csehszlovákok is, a rutén földön létrejött a terve­zett korridor, s ezzel megszűnt a két Vörös Hadsereg egyesülésé­nek lehetősége. Március 24.: A Vörös Hadsereg megalakulása. Szamuely Tibor beszél egy toborzógyűléscn Március 26.: Szocializálás. A felfegyverzett proletárság átveszik az üzemeket megbízottai Április S.: Földszocializálás. Hamburger Jenő, Móricz Zsigmond és Latinka Sándor külföldi új-ágírók társaságában egy Somogy megyei termelőszövetkezetben 3 Április 6—8.: Tanáesválasztások. Szavazásra Indulók az egyik fővá­rosi szavazókörzet helyi-ege előtt, a mai Semmelweis utcában A forradalmi kormányzó­tanács elnöke 100 éve született Garbai Sándor Kiskunhalason, 1879. március 26-án született Garbai Sándor. Azok közé sorolható, akik a mun­kásosztály igaz ügyének szószó­lóivá váltak ugyan, de később nem tudtak átlépni saját korlá­taikon és eltávolodtak attól az eszmétől, amelyre korábbi har­caik során felesküdtek. A szegény kisiparos család gyermeke már nagyon fiatalon elkerült a szülői háztól, hogy a maga megélhetését biztosítsa és segítse családját is. A fővárosban talált munkát, az építőmunkások között. Már egész fiatalon — még nem volt húszéves sem — bekapcsolódott a munkásmozga­lomba. Felfigyeltek a tehetséges, szépen beszélő fiúra és kisebb­nagyobb feladatokkal bizták meg: az építőmunkások bér- és sztrájkharcainak szószólója lett. Még a századforduló előtt 1897­ben megbíztak a budapesti kő­műves szakegylet titkári teen­dőinek ellátásával. A Magyar Építőmunkások Országos Szö­vetsége (a MÉMOSZ) létrehozá­sában jelentős szerepet játszott; egy ideig elnöke, majd titká­ra volt Már 1901-ben beválasz­tották a szociáldemokrata párt vezetőségébe. Szerkesztette az Építőmunkás című szaklapot, amelyben számos írása jelent meg. A legtevékenyebb és leg­sokoldalúbb szociáldemokrata ve­zetők közé tartozott. Az MSZDP vezetőségének 1919. március 20-ig^ volt tagja. Közben a Munkás­biztosító Intézet elnöki, majd az Országos Munkásbiztosító Pénz­tár alelnöki, illetve elnöki tiszt­ségét is betöltötte. Koncepciója azonban inkább nevezhető kispolgárinak, mint­sem marxistának. Ügy vélte, hogy a társadalmat felülről, csu­pán a választójoggal, a parla­ment összetételének megváltoz­tatásával is demokratikussá le­het tenni. A kommunista poli­kus nem értette meg, nem tu­dott felemelkedni a „bolseviki" eszméig. Ez nemcsak a tanácsha­talom előtti időszakára, hanem későbbi életszakaszára is jellem­ző maradt A polgári demokratikus for­radalom Idején kormánybiztosi minőségben az Országos Lakás­építési Bizottság elnöke volt. Gondolkodásmódjában és meg­nyilvánulásaiban ebben az idő­szakban is megmutatkozott a századelő szociáldemokratáira jellemző magatartás. A munkás­mozgalom vezérkarának centris­ta és egyre jobboldalibbá váló szárnyához tartozott. 1919. március 21-én a dicsősé­ges magyarországi Tanácsköztár­saság legnagyobb közjogi tiszt­ségével bízták meg. Március 21­től augusztus l-ig a Forradalmi Kormányzótanács, majd a meg­alakult Szövetséges Központi Intézőbizottság elnöke. A prole­tárdiktatúra megdöntése után a hatnapos Peidl-kormányban el­vállalta a közoktatásügyi mi­niszteri tárcát. Későbbi vissza­emlékezésekben erre a szerepére utalva az Is elhangzott róla, hogy ..festett bábfigura" volt A felülkerekedett ellenforrada­lom elől emigrációba ment. Előbb Ausztriában, majd Csehszlovákiá­ban, végül Franciaországban te­lepedett le. Már Bécsben be­kapcsolódott a baloldali. „Vtlá­gosság"-csoport tevékenységébe, de hamarosan kivált és létrehoz­ta az Előrecsoportot, amelynek „Előre" című lapját is szerkesz­tette négy éven át. Az emigrá­cióban az ausztromarxizmus hi­ve lett és egyre messzebb ke­rült a munkásmozgalomtól. Ta­gadta a forradalom szükségessé­gét és nem helyeselte a kapita­lizmus felszámolását. A második világháború után Párizsban ismét be akart kap­csolódni az ott létrehozott, szin­tén Világosság nevű csoport munkájába, de a forradalmi munkásmozgalom nem fogadta öt vissza többé soraiba. 1947. július 8-án hunyt el Párizsban. A jobboldalivá lett szociálde­mokrata vezetők felett a törté­nelem már ítéletet mondott. Garbai Sándor neve mégis ott van a haladást elősegítők név­sorában. mert életének első sza­kaszában. mint következetes szo­ciáldemokrata, úttörő munkát végzett a munkáspárt szervezé­sében, a munkások felvilágosí­tásában. a szocialista tanok ter­jesztésében. ö Is hozzájárult ah­hoz, hogy a század elején Ma­gyarországon teret nyert a mar­xizmus eszméje, kialakult a munkásosztály öntudata, amely az első magyar proletárállam időszakában tellesedett ki. VIDA SÁNDOR Katona /udit Elégia Április 13.: A Bajor Tanácsköztársaság. Felvonulás München belvárosában Április 16.: Román támadás. A munkás-tartalck­ezredeket is mozgósítják a proletárhaza és Buda­nnat védelmében Nyújtsd át kezed a takarón, fagytól félnek a kertek. Tükrét leejti, úgy oson, az ifjúság holnap elmegy. Köszönj el tőlem este. Kinn virágok arca sápad. Dér csipkéz egek bokrain s holdkés siklik az ágnak. Elmegy holnap az ifjúság, közelebb lép az este s gerincem széthullt gyöngyeit nem lesz, ki összeszedje. Polner Zoltán Bájoló Aranyszállal szegett tenger, napfényből szőtt tiszta vászon. Héthatáron túl ha vettem, hoztam haza emlékezni. Lángot vet. ha felterítem, örvényük, ha elsimítom. Mintha anyám kezét látnám: kezében az égszin abrosz rázza s apró kenyérmorzsáik mint csillagok nyári éjben. Adom Inkább ajándéknak: dajkáljanak fiút benne, pólyáljanak bele kislányt. Hadd tudja meg fiam, lányom aranyszállal szegett tengert hoztam nekik Odesszából. \ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom