Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

) Vasr%»ir*>, 1979. március 25. SS MAGAZIN Üzenet Psaryból Interszputnyik a gyakorlatban Vagy egy éve, valaki megajándékozott egy színes plakáttal. Akkor még nem sejtettem, hogy kézzelfogható közelről is szemügyre vehetem a plakáton megörökített antenna hasonmását. A színes felvételen ugyanis az első magyar űrtávközlési földi, állomás. a taüándörögdi antennája látható, éhhez hasonlót építettek a lengyelek — szovjet szakemberek segítségével — Psaryban. A parányi telepü>st ne keressék a nálunk használatos térképeken. A Kielcétől légvonalban nem túl messzi völgybe órányinál is hosszabb erdei úton jutottunk el — emberi településnek nyomára sem bukkanván, mármár az eltévedés veszélyétől féltünk. amikor... És most kérem, ne várjanak elragadtatott, meglepetésről tanúskodó felkiáltó mondatot. Nem, a psarybeli földi állomás nem külső látványával nyűgözött le. (Erősen emlékeztetett a magyar plakáton levő képre: völgy, melyet dombok árnyékolnak, védenek az elektromos s egyéb zavaroktól, s a völgyben korong alakú épület, tetején 12 méter átmérőjű parabolaantennával. Egyébként pedig csend. Az épületkorongon kívül, s a falakon belül is. De úgy is mondhatnám: nyugalom. A hanggá, képpé transzponálható jelek a legnagyobb „nagyüzem" idején is észrevétlenek.) Szóval nem a váratlanul előbukkanó űrtávközlési földi állomás látványa, még csak nem is berendezések rejtélyes-talányos, a kívülálló számára megfoghatatlan bonyolult rendszere kelt tiszteletet az emberben. Aki ráadásul pontosan tudja, hogy az ott dolgozók számára mindaz milyen egyszerű... Ami miatt a Psaryban eltöltött délelőtt számomra maradandóan izgalmas élmény, az egy akár szokványosnak is mondható, udvariassági gesztussal kezdődött. Szíves kalauzt kapván kísérőül, már végigjártam az állomás majd minden helyiségét, amikor egy — bocsánat az egyszerűsítésért — nagy szürke fémszekrény előtt megálltunk. „Akar beszélni Magyarországgal?" — kérdezte kísérőm. Költői kérdés volt, már nyúlt is a kapcsolóhoz, mikrofonhoz, s hívta a tallándörögdieket Amikor a kubai VIT-ről sugárzott műsort az Interszputnyik rendszer műholdjainak közvetítésével a Magyar Televízió, vajon miért nem dobogott a torkomban a szívem? S miért reszket az ember mikrofont tartó keze Psaryban, amikor üdvözletet küld az otthoniaknak? A mosolyogni való elfogódottsággal kimondott szavak, szavaim — a másodperc negyedrésze alatt jutottak haza. Hosszú utat tettek meg. Megjárták az űrt Grönland felett, Psarytól 40 ezer kilométerc* volt a Molnyija műhold, mely vevőantennájával felfogta, s rögtön küldte is vissza a jelet, hogy 0,26 másodperc múlva Taliándörogdön hallják is a Lengyelországból küldött magyar szót Ugye, egyszerű? Pedig ez az űrtávközlési állomások és műholdak rendszerének lényege. Valamivel szakszerűbben fogalmazva: az Interszputnyik nemzetközi szervezetbe lépő országok — Magyarország az egyik alapító tag volt 1971-ben — kontinensek közötti távközlési ösz6zeköttetést létesíthetnek. műhold segítségével. A Psaryban működő első lengyel földi állomás, tévé- és rádióműsorok vételét közvetítését telefonbeszélgetések továbbítását teszi lehetővé. Az építkezés — szovjet tervek alapján — 1973 áprilisában kezdődött s a tervezett 33 hónap helyett 18 hónap alatt fejeződött be: Lengyelország felszabadulásának harmincadik évfordulója tiszteletére. Az Interszputnyik rendszer fenntartói úgy tervezik, hogy a mostani, naponta kétszeri és csupán néhány órányi üzemidőt (amíg a Molnyija például a psaryi földi n.ji,éi látóUnében tartózkodik) 24 órás kapcsolattá bővítik újabb műncxóak fellövésével. A fejlődés másik útja sem áll messze a megvalósítástól: hogy ugyanis valamennyi földi állomás egijidejűleg kapcsolatot teremthessen az Intelsat-rendszerü múbolygókkaL De a jelennél maradva: a földi állomás kibocsátotta jelet a kozmikus állomás állandóan a Főidre irányított antennájával veszi, s más frekvencián — egy lámpaizzó energiájának megfelelő erősséggel — vissza is küldi a Földre. Ahol aztán a különleges mechanizmusok — teleszkópszerű berendezések — segítségével, nagy pontossággal irányított antenna az űrből érkező parányi jelet 200 ezerszeresére erŐ6Íti. Miért szükséges ez a nagymértékű erősítés? A jel több tízezer kilométert fut be — tehát legyengül, s elveszne a környezeti „ártalmak" sokaságában, ha nem alkalmaznának ilyen nagy nyereségű, az antenna saját zajszintjének csökkentését folyékony nitrogénes hűtéssel — 200 Celsius-fokon — elérő berendezést. Így lehetséges az — meg aztán követelmény is —, hogy a távoli földrészekről érkező telefonhang ugyanolyan jó minőségű legyen, mintha csak a város másik felében vette volna fel partnerünk a kagylót Psaryban azon a délelőttön éppen nem futott tévéközvetítés a berendezéseken, de már készültek a nemzetközi megállapodás szerinti délutáni programra. A monitorokon látható kép afféle próbamüsor volt: ellenőrizték, pontosan követi-e a komputer vezérelte antenna a Molnyiját „Ugye érti?" — fordult hozzám szíves kalauzom a psarybeli ismerkedés végén. Andzrej, utam tolmács-kísérője, a lengyelül feltett kérdést kissé hosszabbra fordította. Hozzátette ugyanis, hogy bár mindent lefordított de ebből az egész rendszerből csak annyit ért: itt valami ördöngösséget szelídített az ember a kezéhez. Ebben egyetértettünk. FALFT KATALIN K

orábbi jegyzetfüzeteimet lapozgatva, kutatva régi följegyzésekben, megállított egy név, melyet két vonal kával húztam alá. Tíz évvel ezelőtt találkoztam Bagoly Ilona kendergyári fonónővel. Neve mellé akkor csupán annyit írtam, hogy intézetből került a gyárba, s egyetlen vágya, hogy kicsiny húgát, aki még állami gondozásban élt „talpra állítsa". Bagoly Ilona alacsony, törékeny termetű lány, szép barna szemeiből erős akarat sugárzik. A jelenről és a múltról vallott őszintén és határozottan. • — Tiszta kenderből készítünk ötös vastagságú fonalat Nem mondhatnám, hogy tapsolunk. Lennel keverve sokkal jobban megy a munka. Elvégre normában dolgozunk, nem mindegy, hogy mennyi a teljesítés. Kenderből? Abból legfeljebb a százszázalék sikerül, de lennel keverve százöt is könnyen megy. Hogy mi készül az itt gyártott fonalból? Azt én nem tudom, az újszegedi gyárba viszik át a szövedékbe. • — Az intézeti életemről nem szívesen beszélek, szeretném már elfelejteni, hogy milyen körülmények között nevelkedtem. Az ember inkább előre tekint Nem, nem szégyellem azt ami volt sőt magam is hálás vagyok, mint ahogyan sokan hálásak lehetnek az államnak, amiért fölkarolja az elesetteket. Engem húgommal együtt vettek állami gondozásba, de őt azonnal kiadták nevelőszülőkhöz, majd a kunferhértói intézetbe került. Rendszeresen látogattam, csomagot vittem neki és vártam, hogy elvégezze az általános iskolát Nagyon hozzám nőtt a húgom, mondhatom azt is, hogy piciny korától én neveltem, etettem, fürösztöttem, óvtam, ahogyan tudtam. — Miért kerültünk Intézetbe? Ogy vagyok ezzel, hogy a szüléimről utólag sem akarok rosszat mondani, de az ö hibájukból történt. Mint mondtam is? Magam főztem, mostam, takarítottam, pedig més iskolába se jártam. Amióta az eszemet tudom, önálló vagyok. Nyaranta magam kerestem meg az tekolá9 Az ember előre tekint Herceg Arpéd El a vitorlás egekbe Csontmorzsoló fagyokba zárva bezárva ködbe kőbe és csak néha tulipánba ölelve panel-karokkal általában szemezve ördöngös lakattal bambán a ninccsel e foghatatlan zárral — Mint illik magam maradtam megnyílt egy földi katlan sörök és borok savanyodván állnak várnak az üvegek aljén egy elhagyatott őszi kertben kell egyszál ingben elhevernem — Szemem mezejéről kiszakadtál lettél szív tüdő száj sebe te templomszolga ki felravatalozván megmossa két kezét és eltűnik a napfény-behavazta utcán — Most a királyságnak hallgatás az Ara csönd-birodalom tékozló királya zálog ha csapja minden ígéretét rábízza magát az árvaságra — S amikor majd minden összetörve szilánk a jóbarát a cifra bögre elszállok el • vitorlás egekbe — Maitinyl Erik Randevú A villanyóra délnyugati lapja három társától végleg elmaradt a reggel megrekedt időt mutatja, és áll, csak áll a béna pillanat An az idő — de hömpölyög alatta a jövő-menő zajló cáfolat, s a három másik óralap fogadja a pontatlan s a pontos párokat Majd egyszer odaállsz a negyedikhez nyolc órakor — csak nézelődsz, pihensz, az érkezőkre rá se hederítesz. és soha többé nem lesz fél kilenc. ra való pénzt is, könyvekre, irkákra. Kiadtak egy gazdához, első osztályos koromtól kezdve hetedikes koromig. Anyámnak fizettek értem, én meg dolgoztam. Végül a tanács kezdeményezte az állami gondozásba vételünket, mert nem tartották megnyugtatónak a körülményeinket, féltettek minket — A szegedi kenderfonóba akkor kértem magam, amikor az intézetben elvégeztem a nyolcadik általánost. Elsősorban az vezérelt hogy gyorsan szakmát szerezhetek Egyéves volt a fonószakmunkás-képzés, előbb válhattam önálló keresővé. A szegedi „Kállai Éva" nevelőotthonban éltem, majd később, két esztendeig leányszálláson. Ezután kezdődött az igazi felnőttkorom, természetesen albérletben. Régi barátnőmnél lakom, havonta négyszáz forintot fizetek. Lakásra várok, gyűjtögetem a pénzemet hogy ne érjen váratlanul, ha egyszer valóra válik ez az álmom. — A Fonó III.-ban jól érzem magam. A Cél névű brigádnak vagyok a vezetője. Heten vagyunk, igen jól összeszokott társaság. Idősebbek és fiatalabbak együtt húsztól negyvenöt éves korig. Két lány ós asszonyok tartoznak a csoportba. Hogyan lettem én a vezető? A társak választottak meg. Talán, mert fiatal voltam, több energiával, s talán a munkát is nézték, hogy érdemes-e engem választani. A pártba is akkor, hetven háromban léptem be. Miért? Ügy éreztem, ha az állam engem fölkarolt és nevelt, akkor ott a helyem mellette, s végül Is szeretem ezt a politikát, melyet pártunk követ és meghatároz. A munkásokhoz és a párthoz tartozóinak érzem magam. — A húgom is egyenesbe jutott Ide került Szegedre, s megszerezte a varrószakmát Most a ruházati szövetkezetben dolgozik és leányszállájsan lakik. Nagyon örülök ennek, s annak is, hogy egy rendes fiúval jár, s azt tervezgetik, hogy összeházasodnak. Engem a fiújával együtt gyakran meglátogatnak. Én meg a húgommal sűrűn elutazok Mindszent-e, ahol nagybátyámék laknak Szeretjük óket, mert érezzük, ők is szeretnek minket Amikor intézetben éltünk, el-eljöttek hozzánk látogatóba. Két gyerekük van, úgy érezzük nagybátyáméknál magunkat, mint egy szülői környezetben, a gyerekek is testvéreiknek tekintenek minket. Ez nagyon jó érzés. Az anyánk egyszer látogatott ej hozzánk, apámat hatéves koromban láttam utoljára. Annyit hallottam, hogy Szegeden él, családja van. Megismerném-e? Nem hiszem, hogy megismernénk egymást, az is lehet, hogy olykor elmegyünk egymás mellett az utcán. Lehetséges, hisz annyi ember él ebben a városban. Nem kívánkozom megismerni, eddig elboldogultam, ezután is meg leszek nélkülük. Annak örülök legjobban, hogy a testvérem „talpra állt", egy gonddal kevesebb nyugszik a vállamon. — Soha nem menekültem a nehezebb föladatok elől. Itt Jó nekem, a fonodában. Igen szeretem ezt a szakmát, ezt a munkát. Csak megemlítem, hogyannak idején negyvenöten kezdtünk egy osztályban, s jelenleg e""?zem-egyedül vagyok fonónő közülük. A többiek? Addig keresték, míg meg is tal; iták a munka könnyebb végét. Miért nehéz ez a szakma ? Nem is tudom, hogyan mondjam el. Piszkos Is, poros is, sokat kell futkosni, cipekedni, s olykor az alapanyag is nehezíti a munkát. Befűzni a szálat, csévéért rohangálni. hátul alárakni a gépnek, egyszóval, van mit csinálni a nyolc óra alatt. — Tényleg szeretem a fonoJ dát, nekem nem is unalmas. Nincs két egyforma műszakom, hiába tűnik úgy a kívülállónak. Mindig ki kell találni valamit, hogy jobban, rendesebben menjen a fonás. Hol kapargatni, hol petrózni kell a gépet. Amíg a gyárban fonoda működik, nekem megfelel, nem vágyódom el máshová. — Magamról, a magánéletemről? összefonódik a gyári élettel. mint a len a kenderrel. Tavaly öthónapos pártiskolát végeztem, sokat tanultam, jó minősítéssel zártam a tanfolyamot Megnőtt a tanulási kedvem, valószínű, beíratkozhatom a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemre. Miért oda? Ha az embernek célja van, s akar valamit, azt, ha törik, ha szakad; végrehajtja. Még többet akarok tudni , mert erre szükségem van a társadalmi feladataimban is, a nyolc általános csak nyolc általános, nem igaz? Hogy szakmailag is lehetne tanulnom? Lehetne, valóban, de megvallom őszintén, hogy a matek nekem nehéz, nem értem, és nem vagyok képes megérteni. Azért nem merek nekifogni a textilipari technikumnak, mert a számtan miatt úgyis kidobnának. — A társadalmi élet útjain szeretnék többet tudni és világosabban látni, ezért tanulok politikai ismereteket. Tagja vagyak a vállalati és a gyári pártbizottságnak, a Hazafias Népfront szegedi városi bizottságának, s megtisztelő és magas tisztségnek tartom azt, hogy hét munkatársam bizalmából brigádvezető lehetek. Különben a szabad Időm egy részét is fölemészti a társadalmi munka, de marad időm olvasásra, és ha érdekesebb filmet vetítenek, moziba járok. — A brigádról ? Szívesen. Többször megszereztük az ezüst fokozatot Hol az arany? Az is meg lett volna tavaly, de mivel egyik lány igazolatlanul mulasztott. elestünk tőle. Megszidtuk, nem zártuk ki a brigádibóL Fiatal még, olykor meggondolatlan, de egyébként közénk tartozó, és ügyes kis munkáslány. Nem azt a brigádot tartom nagyra, amelyik egyetlen kis botlás után „megszabadul a tettestől". mi is lenne akkor a ml társunkkel? Majd lassan, szépen belátja, hogy mily fontos a ml csapatunknak a fegyelem. a mindenki egyért, egy mindenkiért. Vállalásaink olyanok, mint majd minden brigádé. Húsz óra társadalmi munkát ajánlottunk, a gyárban szépíteni szeretnénk az osztályt, meglátogatjuk a betegeket, részt veszünk a kommunista műszakokon, szakmailag, politikailag képezzük magunkat Egyik társunk most szerzett szakmunkás-bizonyítványt. Ott vagyunk a brigádklub rendezvényein. Dolgozunk rendesen. szeretnénk jó minőségű fonalat készíteni, és ha kell, túlteljesíteni a normát. Érezzük, hogy elismerik igyekezetünket. Három évvel ezelőtt Kiváló dolgozó kitüntetésben részesítettek. • — Vágyaim, terveim? Sok mindent elmondtam belőlük. A fizetésem átlagosan háromezeregyszáz forint. Spórolok, ötszáz forintos ifjúsági takarékbetétet nyitottam. A legnagyobb vágyam és álmom a saját otthon. Férjhez menni még nem akarok. talán nagyon is megszoktam az önállóságot, a függetlenséget. De ez az egyetlen olyan dolog, mely legkevésbé kiszámítható, ldóm van még. Emberi győzelemnek tartom, hogy testvéremmel együtt szilárdan állunk, és megyünk a magunk választotta úton. Ügy érzem, nem szerénytelenségből mondom, nyugodt a lelkiismeretem, s szeretném felejteni a múl'at. s mint a legtöbb ember, előre tekinteni, nem pedig viaszafelé. GAZDAGH ISTVÁN