Délmagyarország, 1979. március (69. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

Ú^flM 17?X&WA Vasárnap, 1979. márdns 25.' Elméleti ember Sissy S

zív álakú. kedves arca volt és csodálkozó, nagy, kék szeme. Amikor megkérdeztem. hogy mire jó a lején örökösen az a kis sábeszdekli, nem nézett rám, s foghegyről válaszolt: — Mindig fázik a fejem, ha nincs rajtam... Alig voLt ez hihető, tekintve, hogy 30 fokos kánikula volt, és sápadt, kis arca gyakran gyöngyözött a verítéktől. Nagysokára jöttem rá, hogy — festi a haját, és a tövénél kinőtt, azt takargatta. Egyszerűen nem volt pénze színezésre... ötvenes éveket írtunk, bizony, a fizetésünk kevés volt Meghalni sok, élni kevés... Sissy levelezési rovatvezető volt az egyik napilapunknál. Ügyes, tehetséges lány volt. Jóval innen a harmincon. Németül és angolul is beszélt; nem vette semmi hasznát, mert abban az időben az idegen nyelvtudást — titkolni illett... Egy éjszakába nyúló párttaggyűlésen Sissy rosszul lett Elöntötte a hideg verejték, leesett a székről és a párttitkár karjában vitte ki a teremből. Kint gondjaimra bízta. Ablakot nyitottam, meleg, de kevésbé fülledt levegő áramlott be a térről. Sissy a karosszékben, ahová az „Oroszlán" — így hívta a párttitkárt — ültette. magához tért Friss vizet adtam neki, megköszönte, és úgy nézett rám, mintha valamit mondani szeretne. — Mi bajod van neked, Sissy? — kérdeztem csöndesen, és remegő vállát átkaroltam. — Már többször megtörtént hogy rosszul letté! a taggyűlésen. Minek jársz éjszakába nyúló taggyűlésekre? A szeme megrebbent lehunyta szempilláit és nagyot sóhajtott: — Tudod, ha én nem megyek... kígyót-békát kiáltanak rám... Mert én — „nyugatos" vagyok... Tudtam róla, hogy Sissy csak negyvenhatban jött vissza Németországból. ahová a háborús események sodorták. Azonnal belépett a pártba. Munkás származású volt érettségizett, jól tudott gyorsírni és gépelni, tagjelöltként felvették. Előbb gép- és gyorsíró volt a szerkesztőségben. később rábízták a levelek megválaszolását. s így lett levelezési rovatvezető. — Valami bajod kell legyen, mert hát azért... mindenki nem lesz rosszul még hajnali 3 órakor sem ... legutóbbi rosszulléte abból fakadt, hogy a jegyzőkönyvet vezette. Az erkölcsbíróság ülésezett Egv 60 éves férfi és egy 55 éves nő szerepelt a taggyűlés előtt. Mindkettő cswládo^ volt. A férfi felesége megtébolyodott a negyvennégyes események következtében. Négy éve múlt, hogy a lipótmezei elmegyógyintézet lakója... Az asszonynak felnőtt lányai voltak, férje elesett a Don-kanyarban. Kivallatták őket. hogy hol, mikor, hányszor és mennyi ideig voltak együtt, melyikük lakásán, munkanapon-e, vagy ünnepnapon stb. Sissy az ügyüket „bosaorkányper"-nek nevezte... A férfi türelmesen válaszolt minden kérdésre, mindent beismert; szánta-bánta erkölcstelen mivoltát. Az asszony nem volt hajlandó a találkák részletezésére; hangoztatta, hogy magányos özvegyasszony, s amit tett. agy nem tett. az — magánügv. A férfit szigorú megróvásban zszesitették, az asszonyt kizárik. Sissy nem bírta tovább, 'sszecsuklott a jegyzőkönyv nellett. Mert Sissy az asszony •tártján volt, kizárása ellen szavazott < A „boszorkányper" lefolyása után tortént rosszullétet persze, ogy lehetett nagyfokú lelki un' irral magyarázni. Am Sissy majd minden taggyűlésen elájult. Ügy —jfél felé elöntötte a hideg verejték, és a kezéből kihullott a gyorsiroceruza. Az „Oroszlán" —, a párttitkár azért kapta ezt a becenevet, mert Sissy szerint olyan szép nyílt, szürke szeme volt és ne mesvonású. büszke, s mégis megnyerő férfiarca, —, arra kért hogy beszéljek komolyan Si.xsyvel, s vigyem el egy orvc: hoz. — Ideggyógyászhoz? — kérdeztem. — Talán... Rappaport Samura gondoltam, apám egykori jóbarátjára. akinek a felesége: Étsy Emília színésznő volt Kifaggattam hát Sissyt másnap. amikor sáppadtan de a rosszullét minden különösebb utójátéka nélkül, megjelent. Hallani sem akart ideggyógyászról. — Amiért nem akarok többé jegyzőkönyvet vezetni, nem vagyok én bolond! — mondta halvány, kis mosolyával, ami olyan jól illett sáppadt arcához. — Sőt! — toldottam meg én. — Csak most jött meg az eszed! De félre a tréfával, akkor hát mi a bajod? Sissy riadtan nézett rám, majd elkapta a tekintetét. Tudtam, hogy egy fiatal mérnök udvarol neki, akivel együtt jöttek haza Németországból. , — Ugyan. Sissy, nyugodtan beszélhetsz, hiszen ismersz —, mondtam. Elmondta, hogy nőgyógyászati panaszai vannak. Járt már emiatt az SZTK-ban. Az orvos nagyon megkínozta a vizsgálattal, s végül a Kékgolyó utcába utasította további vizsgálatra. — Gondolhatod, hogy megrémültem ... Kékgolyó utca... Rákom van ... — Ugyan, Sissy, ne csacsiskodj! Nem ment el a Kékgolyó utcába ... — Nagy hiba volt, Sissykém. Node, most majd én elviszlek egy kiváló nőgyógyászhoz. Útközben közlékenyebb lett. Elmondta, hogy még kint, Németországban végeztek rajta egy méh kaparást, mert az ostrom alatt megfázott és ... Sissy elmondta az orvosnak, amit nekem is elmondott. R. kiküldött a rendelőből, míg Sissyt vizsgálta. Azután behívott. Arca furcsán megváltozott, olyan fehérnek túnt, mint a haja Aztán — mig Sissy a fülkében öltözködött, így szólt hozzám — románul: — Tudsz még valamit románul? Nagyot ugrott a szívverésem. Bólintottam, szólni nem tudtam. — Ennek a szegény, fiatal teremtésnek rákja van ... — É6 ... miért mondod ezt nekem? Még mindig románul foly párbeszédünk. — Neki nem szabad megtudni, hogy mi a baja. Ügy látom, elkésett, elhanyagolt dolog ... Gyógyíthatatlan ... — Úristen! — hebegtem. — Hát akkor... mit tehetünk? Lehajtotta a fejét, nekem úgy tűnt, mintha megadta volna magát vuiami láthatatlan, könyörtelen hatalomnak... — Elviszed a Kékgolyó utcába. Ott még csinálhatnak valamit. Talán meghosszabbíthatják az életét... Az orvos megfogta Sissy keskeny, fehér, szinte áttetsző kezét aztán halk természetességgel magyarázta, hogy olyan vizsgálatokat kell végezni, amit szakrendelőben • nem tudnak. Ajánlja a Kékgolyó utcai ambulanciát. az a legmodernebb felszerelésű. Sissy riadtan rámnézett, szép kék szeme csak úgy világított halvány arcában. Nem tudott szólni. Csak később, halkam, szinte dadogva köszönte meg a vizsgálatot és ... Amikor kiléptünk az előszobába, Sissy megszólalt: — Ugy-e ... azt beszéltétek a főorvossal, hogy ... rákom van ... Felkészültem a kérdésre. Nagy lelkierővel elmosolyodtam és így szóltam: — Ugyan Sissy. már meginl ez a rögeszme ... Persze, min denki erre gondol elsősorban. E a legnagyobb mumus manapsá; De nyugodj meg, erről nálad szsincsen! Már az utcán voltunk, amikor Sissy megfogta a karom;: és erélyesen rámszólt: — Ne álltass! Add a becsüleí szavadat, hogv nincsen rákonHut persze, hogy szavamat ac tam. Sissy megnyugodott, hálásai nézett rám és belémkarolt. Nagyon megbízott bennem. Csak engem furdalt a kegyes csalás, a szent hazugság. És azt a tekintetét soha sem felejthetem él, amikor — két évvel később halálos ágyán — rájött, hogy nem voltam méltó a bizalmára. És akkor beszélte el életenagy szerelmét, s keserű kálváriáját. Titkát nem akarta sírba vinni magával. — Németországban, ahová úgy kerültem a háború utolsó napjaiban. mint vöröskeresztes ápolónő, az amerikaiak szabadítottak fel bennünket Tolmács lettem az amerikaiaknál, mert beszéltem angolul és németül. így találkoztam Johnyval... Leszerelték, s haza kellett volna térnie ... Elbúcsúzott tőlem azzal, hogy elválik a feleségétől, és visszatér hozzám. Sissv hangja megcsuklott, és olyan töredezett, kínzó zokogás vett erőt rajta, hogy kértem, hagyja abba .majd máskor folytatja. Megrázta a fejét. Szőke fürtjei lenőttek már a Kékgolyó utcai kórházi ágyon, ahol rádiummal próbálták megtoldani az életét és szörnyű kínjait A haja — hófehér volt. Erőtlen és áttetsző kis kezével beleturkált a hajába, és suttogva szólt: — Látod ... akkor, azon az éjszakán őszültem meg, pillanatok alatt... Mert Johny sohasem ment haza. Mielőtt átadta volna szolgálati fegyverét, végzett magával. S csak ezután kezdődött Sissy kálváriája. Kémgyanússá vált, Johnyt azzal vádolták, hogy kémkedett és mielőtt rájöttek volna, végzett magával. Szegény Sissyt nagyon meghurcolták. Csak az a fiatal mérnök, akiről úgy tudtuk, hogy udvarol neki. ő állt mellette és ő volt az, aki hazahozta Magyarországra. — Bárcsak kémkedett volna az én drága Johnym ... Akkor nem kísérne most a sírig az önvád, hogy ... miattam tette ... Nem tudott választani ... Lehet, hogy a feleségét is szerette. .. De nem úgy. mint engem! Johnny! Johnnvm . . . bocsáss meg! Sokáig csitítottam. vigasztaltam. bátorítottam, míg végül nagyon halkan és megtörten elmondta hogy miért kell Johnnynak megbocsátania: —» Akkor.. azon az éjszakán. amikor búcsút vett tőlem ... megmondtam neki, hogy teherbe estem . . Egy német börtönorvos szakította meg Sissv terhességét. — Nagyon megkínzott. . Átszúrta a méhemet... Nem tudom. hogy maradtam életben. Ismét percekre elhallgatott. A történet befejeződött. Nem is vártam folytatást. Sissy nagyon kimerült és úgy láttam, hogy elaludt CSANYI PIROSKA J

enő gondolataiba mélyedve sétált, észre sem vette, hogy miként került a 11. számú italboltba. Végigment a teremben, s nekiment a pultnak. Ekkor fölnézett és fölmérve helyzetét, kért egy pohár vizet. A nagydarab csaposnő egy darabig meredten nézte a szemüveges, kopaszodó fárfit, majd feltette a keresztkérdést. — Maga hülye? Ettől Jenő magához tért. Hirtelen támadt önérzetétől elsápadt. Meg vérig sértődött. Jogosan érezte magát megbántva, hiszen munkahelyén legendák keringtek műveltségéről, munkamódszereiről és emberségéről. Rendezte gondolatait, t visszakérdezett. — Hogyan tetszett mondani? — Menjen a fenébe, maga hülye! Nem látja, hányan állnak sorba? — Tényleg, ne szórakozzon! — szólalt meg Jenő mögött százhúsz kiló. — Miért, nem kérhet valaki egy pohár vizet? — okvetetlenkedett a sor végén valaki. — De ez az ember részeg! — így a csaposnő. — Nem látta. hogy nekiment a pultnak? — s közben villámló tekintettel nézett a sor végére. — Bocsánat, én nem akartam veszekedést — csitítgatta a kiszolgálót Jenő. — De egyáltalán nem vagyok ittas. Ezt kikérem magamnak — tette hozzá. Nagyon rosszkor próbált felvilágosítást nyújtani saját állapotáról. Az utolsó szavakat mondta, mikor a pult mögötti ajtón bepréselte mázsás testiét a főnök, akin rögvest látszott, hogy morcos hangulatban van. S ekkor Jenő. tetézve eddigi baklövését, teljes határozottsággal, tiszta. Csengő hangon újból megismételte az előbb elmondottakat. — Egyáltalán nem vagyok ittas! És kérek egy pohár vizet! A nagyfőnök, nyilván rutinjának köszönhetően, egy pillanat alatt átlátta a helyzetet. Átvette a vezénylő szerepét. — No. pajtikám, tűnj el innen. amíg szépen mondom! Jenőben meginl ágaskodni kezdett az önérzet. — Ne tegezzen! A lehető legrosszabbkor akadékoskodott. Akik eddig még a pártján álltak, most már elvesztették türelmüket. Egyből a szüleire tettek célzásokat. Jenő imádta az anyját, $ így érthető, hogy elmarasztalta a hangoskodókat. Ráadásul végső elkeseredésében megkockáztatott egy kijelentést. — A tiédet! — mondta valakinek. A döntő hibát ott követte el, hogy rögtön visszanézett c főnökre. Annak elkerekedett n szeme, s lépett egyet Jenő felé, aki kénytelen volt hátrálni. így mentek egészen a kocsma közepéig. amikor is Jenő újból megszólalt. — Csak egy pohár vizeit — fogta könyörgóre. Ettől kezdve pillanatok alatt az ajtóhoz értek, amit egy előzékeny vendég szélesre tárt. Egy villanyásnyi idő. s Jenő máris a küszöbön állt. Ekkor a kocsmáros képén csúfondáros vigyor jalent meg. — Bocsánat, uram — mondta —, megnézhetném, milyen szemüveget hord? Jenőben ismét feltámadt az optimizmus, szívét átjárta a melegség. hogy lám-lám, mégsem olyanok az emberek. Vidáman nyújtotta a kocsmárosnak okuláréját, ám mélységesen elszámította magát. Az udvarias gesztusra egy hatalmas pofon volt a válasz. Ekkor döntötte el, hogy eztán nem fog étterembe járni, mert ott az ajtó előtt általában aszfalt van, s az nagyot üt. Aztán még fél óráig ült az udvaron és gondolkozott. Utána hazament, s a felesége döbbenten nézte, amint életében először. Jenő egy hajtásra megwott fél liter bort. — Szia. anyukám! — köszönt el nejétől, s kilépett az ajtón. — Jenő! Hová mész? — kiáltott utána kétségbeesetten az asszony. — Sétálni. Jenő gondolataiba mélyedve sétált és sehogy sem tudta eldöteni. miért kapta a pofont. Mélységesen szégyellte, hogy őt. a gondolkodó embert így esőbe húzták. Pedig, ha másnak nem is, de neki feltétlenül illett volna rájönni, hogy a szemüveglevétel mögött valami trükk van. Ezen gondolkozott és észre sem vette, hogy miként került a II. számú italboltba. Végigment a teremben, s nekiment a pultnak. Ekkor felnézett és fölmérve helyzetét, kért egy liter bort... HORVÁTH ISTVÁN A koncert Már napokkal a koncert előtt lázasan készült. Tudta, a társai is hasonlóképpen készülnek. Jó pár éve annak, hogy utoljára együtt játszottak. Megrohanták a régi emlékek: 15 évesen a tekóban zenekart szerveztek, s az első próbán derült ki, hogy mindnyájan a szólögitárosi posztra vágynak. Szabályos sorsolás döntött aztán arról, hogy ki melyik hangszert fogja boldogítani. Neki, lévén az iskolai énekkar oszlopos tagja, a szóló énekes feladata jutott. Csillag lett a dobos (már az úttörő-zenekarban is azt csépelte). Jimmi a szóló-, Dandy a basszus-, és Jocó a ritmusgitár kezelője. így indultak el ők öten a pálya rögös útján. Hónapról hónapra javult fel a banda, és az év végére már kiverekedték maguknak a város első számú zenekara megtisztelő címet. Három évet, játszottak együtt a legteljesebb egyetértésben, jól összeegyeztetve a zenélést a tanulással. mert tudták, ha lazítanak a tanulásban, akkor vége a zenélésnek is. Érettségi után jött a kényszerű szakítás. Utolsó közös koncertjüket sikereik bölcsőjében, a tekó udvarán tartották. Telt ház előtt búcsúztak egymástól és közönségüktől. Jimmy előbb fővárosi. majd külföldi szerződést kapott, Jocót felvették az egyetemre. Dandy megnősült és visszavonult, ó és Csillag maradt csak a bandából. Megnősült, jött a kis trónörökös. végigjárták az albérlete, iskoláját, míg végül az idén lakást kaptak. Néha, ha összefutott a cimborákkal, hajnalig idézték a régi idők emlékeit, könnybe lábadt szemmel dúdolták a régi, sokat játszott dallamokat, s bosszúsan torkolták le az unatkozó feleségeket, kik nehezményezték. hogy csak a régi emlékekkel foglalkoznak. Egyre többször került szóba az újraegyüttjátszás lehetősége, ha csak egy nosztalgiakoncert erejéig is. Elvállalta a buli szervezését. s lelkesen vetette bele magát a programegyeztetés kilátástalanságába. S végre eljött a nagy nap! Este nyolckor kezdődött a műsor. de már órákkal előtte ott volt a helyszínen, segített a technikusoknak, akik a kölcsöncuccot lőtték be, és izgatottan figyelte a lassan gyülekező közönséget. Csupa ismerős arc. Itt vannak a régi rock veteránok, és lányok, kik valamikor a zenekar sleppjét alkották, ma már mind tisztes szülő, két-három gyerekkel. Megérkeztek a társak, próbálgatták a régen forgatott hangszereket, s csak a sápadtságuk mutatta izgalmukat. Tomboló üdvözlés fogadta őket. amint egyenként bemutatkoztak, fellebben tve a feledés fátylát személyükről. Nyitószámként, példaképüktől, a Beaties-fiúktól játszották a Love Me Do-t. Mint egy álomutazás a múltba, olyan volt az első percek hangulata. Gyors rock and rollok, melodikus bluesek. kemény hard rock-számok váltogatták egymást a hatvanas vek végének slágerlistáiról. Képzeletben a közönségük is együtt utazott velük, vissza a múltba. Mintha nem tett volna el több, mint nyolc év a búcsúkoncert óta, olyan tökéletes volt az összhang köztük. Szemvillanásokból, félszavakból értették egymást. Most éppen Jimmy markáns szólóbetétje arat osztatlan sikert emlékező hallgatókban, majd Csillag kergeti fergeteges tempóban a dobveróket a bőrökön. Jocó, akár a múltban, a földön, hanyatt fekve játszik, nem törődve a két diplomája, és a beosztásával járó etikettel. Míg ő a mikrofonállvánnyal rohangál a színpadon, s préseli a hangokat a mikrofonba, addig Dandy most is a tökéletes nyugalom megtestesítőjeként, szobormereven, behunyt szemmel áll, s játszik az erősítők előtt. Elérkezik az utolsó szám. Ismét Beatles-nóta. Stílusosari a Yesterday, melyet együtt énekel a banda, a képzeletben meg ifjodott hű közönségével, véget nem érően. Vége a számnak. kialszanak a reflektorok. Ali izzadtan, berekedve, béna nyelvvel a sűrű csöndben, mely puha, jótékony vattaként veszi körül, s megoróbál semmire sem gondolni. Az üres csendet érces tenor töri darabokra. — Kedves hallgatóink, a slágermúzeum adását hallották. TÖTH MATYAS