Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-22 / 195. szám

a SZERDA, 1973. AUGUSZTUS 28. Szeptember 3-án tanévnyitás Előírások ax új rendtartásban Az idei tanévben első ízben érvényesül az oktatásügyi kormányzat új rendelkezése, amely szerint mind az általános, mind a középiskolákban a tanévet nem szeptember 1-én, hanem szeptember első hétfőjén kezdik meg. Most szeptember első hétfője 3-ra esik. Az idei tanévben érvénybe lép az a minisztertanácsi határozat is, amely szerint a szakközépiskolák a tanácsok hatáskörébe tartoznak. Valamennyi iskolafokon csökkentik a tanulók túlterhelését. Az általános iskolákban nem lesz óraszámcsökkentés, ugyanakkor ebben az iskolatípusban is háromra emelik a testnevelési órák heti számát 1973—74-ben minden iskolatípusban megszűnik az átlagolás, az érettségin sem számolnak átlageredményt. Az új rendtartás értelmében kötelező mind a fiúknál, mind a lányoknál a köpenyviselés. A lányoknál a rendtartás nem tiltja kategorikusan az ékszer viselését, valamint a szépitőszerek használatát, de az illetékesek elvárják, hogy a fiatalok a korukhoz illő ízlésesség határain belül maradjanak. A rendtartás szigorúan megtiltja a középiskolákban is a dohányzást, a tilalom nem vonatkozik az utcára, valamint a tanítás utáni klubdélutánokra és a - kollégiumokra. Tilos az iskola falain belül mindenféle alkohol tartalmú Ital fogyasztása, és ez alól nem jelent kivételt az iskolai klub sem. Olcsóbb bútorok A Bútorértékesítő Vállalat — a Könnyűipari Minisztérium támogatásával — megállapodott több bútoripari üzemmel a mostaniaknál olcsóbb, a fiatalok ízlésének, igényeinek és keresetének megfelelő szobaberendezések gyártására. A program során a Zala. a Kanizsa, a Tisza, a Cardo és Bublv jelenlegi sorozataiból hét-nyolc-féle — ezeken belül is variálható — ifjúsági lakószobát készít. A kék, a narancssárga, a zöld. a piros színű felületkezelt, szobaberendezések nagy előnye az is. hogy nem drágábbak 15 000 forintnál. Az ifjúsági szobaberendezéseket a fővároson kívül Miskolcon, Debrecenben, Szegeden. Veszprémben és Székesfehérvárott a legnagyobb bútorüzletek külön ifjúsági osztályon árusítják. Eltűnt korokat idézve DM POSTALADA Szabadságok Vannak országok, ahol nyáron jobb, ha az ember nincs is otthon, hiszen körülötte mindenki szabadságát élvezi. Nálunk, egy-egy ilyen Szeged nagyságú városban legföljebb mosolyra késztet az olyan felirat: szabadság miatt, zárva. A tarjániak például ezért nem járhatnak megszokott pavilonjukhoz újságért szeptember első hetének végéig: jobb, ha a Széchenyi térre igyekeznek, ahol mindig van megfelelő helyettes az újságos pavilonban. Mind a háromban. Vannak aztán, akik az Ilyesmit fantasztikusnak találják. Mi lenne — kérdezi Kiss János tehenész —, ha az Istállókra is kiírnák: a fejés és elletés szünetel. Paraszt Pál szabadságoltatása miatt, szarvasmarhák fáradjanak át az algyői téeszbe. A petőfitelepi téesztagot az Ihlette erre a kis példabeszédre, hogy gyakran előfordul, a fogászati szakrendelés szilnetel. Pedig nemcsak a tej hiányozhat — a fog is! Viszonylatok Ábrahám Jánósné (Római körút 18.) előző írásainkra hivatkozva, megjegyzi, hogy a fa csak addig 'őröm, ameddig gondozzák, nyesik. Ellenkező esetben besötétíti a szobát. S arról, hogy egy-egy KRESZ-tábla elé behajló fa, a kilátást eltakaró bokor milyen veszélyes lehet, autóvezetők s gyalogosok egyaránt tudnának beszélni. Azokról nem is szólva, akik már kihalt, s még nem kivágott fák mellett gyalogolnak naponta! Valóban sok fa, sövény kell. De csak úgy, ha gondozásukat is biztositani tudják. A fűnek az öntözést, a sövénynek a nyesést, a fának a tavaszonként! megújulást. Megint egy buszállomásról Az ismétlés a tudás anyja. Bár néhány cikkünkben már foglalkoztunk a tarjáni közlekedés átalakításával, s hozzászólások nem érkeztek észrevételeinkre, annál több levelet kapunk a végállomás áthelyezése óta. Sok a kérdés: ki képviselte az illetékesek tanácskozásán a tarjáni lakosságot, mi a Volán álláspontja, miért találta jónak a tanács a változást? A személyeskedő, s túlságosan éles megjegyzésektől természetesen eltekintve, ezt az ügyet alkalmasnak találjuk arra, hogy a tarjáni buszközlekedéssel kapcsolatos levelekre az érintettekkel való újbóli beszélgetés után hamarosan újra kitérjünk lapunkban. Minek a kontójára? A rókus! városrészben, a Kossuth Lajos sugárút átalakítását megelőzően jó néhány utcát kellett átépíteni. Ennek a környéknek nemcsak a „végre" megkönnyebbülését, hanem a „máris" bosszúságát jelenti az átalakítás. Bármely más városrészből is érkezne néhány olyan levél Ilyenkor, amely a forgalomelterelés bosszúságalt ecseteli — s jött a Kossuth Lajos sugárút környékének lakóltól ls. Egyik Árvíz utcai olvasónk (P. J.) máris fölháborodik amiatt, hogy a Hétvezér utcai terelő útvonal miatt a házuk előtti forgalom nőtt. Különösen % lovas kocsik használják az említett utcát, s ennek következtében az Árvíz utca lakói több por beszívása mellett, több káromkodást is be kell hogy szívjanak, mint annak előtte. Szívesen közvetítjük e környék kérését: több jó út kellene, de hozzátehetjük: majd akkor, ha a város kaszszája — a sugárút átalakítása után — többet bír. Ugyancsak a Kossuth Lajos sugárút kontójára szeretné, ha javítanának az út állapotán egy Üstökös utcai olvasónk (B. F.). A gondolatmenet hasonló: ha már kl tudták aszfaltozni a Hétvezér utcát és a Zákány utcát, s még villanyrendőrre i6 tellett, akkor ne kelljen a port nyelnie az Üstökös utca lakóinak sem. Valóban jó lett volna, ha az „árvíz" után a város úgy halad előre, mint az „üstökös", de mivel ennek akadálya volt, mérjük ki reálisan: mikor, s hogyan Indokolt útjaink felújítása. Két olimpia — és közte egy világháború. A cím sokat sejtetett, különleges élményt ígért. Nem kellett csalódnunk, a dokumentumfilm a hét legérdekesebb tévéprodukciója volt. A nagy világverseny békeidők eseménye. Az archív képek közé nem is kerültek a háborús borzalmakat bemutató kockák, a főszereplő olimpikonok nem beszéltek fegyverről, halálról, romokról. A régi filmek, és a mai beszélgetések felidézték a berlini és a londoni versenyeket. A két színhely remélhetőleg soha többé nem érzékelhető atmoszféráját, a világot megrázó közbeeső évek rettenetét mégis döbbenetes erővel jellemezték a képek és szavak. Jellemezték a szereplőket, megmutatták a világhírességek személyes tulajdonságait is. Nem sportfilmet, nem háborús filmet, nem olimpikonok portréit láttuk. Fehéri Tamásnak úgy sikerült ötvözni a nem mindennapi nyersanyagot, hogy egységes, figyelmet lekötő film született. Értékei szerencsére könynyen elfeledtették a közvetlenül előtte látott műsor, a Minden lében öt kanál... gyengeségeit. Akik mindenbe beleszólnak — így az alcím, és utána a névsor. Helyénvaló a megállapítás. A nevek is passzoltak, egyetlen új arc, nem sok, annyi sem volt a humoristák között. Ami kevésbé érthető: miért kell nekünk mindig végignézni, ahogyan mindenbe beleszólnak? Míg az dicséretes, hogy humoristáink sokat foglalkoznak életünk dolgaival (majd csak akad köztük olyasmi ls. ami számunkra tényleg nem egészen érdektelen), nem tudunk mentséget találni arra, hogy a jelek szerint képtelenek mondandójukat megfelelően közvetíteni. így műsoruk nem tartozik a szellemesen szórakoztatók közé. Reményekre jogosít viszont, hogy egyre sűrűbben jelentkeznek a képernyőn, egyszer bizonyára ráhibáznak: sikerül egv fontos, frappáns „beleszólást" produkálntok. Harper Lee megtalálta a témát is, a formát is, amelylyel elég hatásosan tudott hozzászólni társadalmi kérLlebmann Béla felvétele Somogyvári Rudolf és Fülöp Zsigmond — a Kellér-emlékest sze replői közül désekhez. A Ne bántsátok a feketerigót! című filmet nálunk nem mutatták be a mozikban. Ezért, és mert érdekesen beszélt a harmincas évek Amerikájáról, csak üdvözölhetjük a tévé műsorai között. Valósághűséggel és humánus nézőpontból számol be a film a társadalmi előítéletek virágkoráról. Az alkotó és az izgalmas történet hősei egyértelműen elutasítják ezt a világot, mégpedig az igazságosnak vélt törvények nevében. Szintén elmúlt, de nem kevésbé jellegzetes és érdekes világot igyekezett felvillantani a Kellér Andoremlékműsor. A nyersanyag kitűnő, hiszen a tíz éve elhunyt író érzékletesen, frappáns vonásokkal rajzolta meg a két háború közötti főváros figuráit, eseményeit. A történeteket. portrékat Illés Endre értő szavai egységes műsorrá ötvözték, mégis hiányérzetünk volt. A darabok némelyikével nem sikerült Kellér Andor valódi arcát és tollát bemutatni. „Csak" Illés Endre szavaiból ismertünk rá például Szomory Dezső portréjára, színész és rendező félreértette. Ráday Imre viszont tökéletesen azonosult Beöthy László megírt figurájával. Makal Margittal (Rákosi Szidi) együtt az emlékműsor legszebb perceit szerezték. Talán véletlen, hogy a hét műsorai között még egy tévéjáték idézett történelmi kort, a kiegyezés utáni Magyarország társadalmát. Csíky Gergely Mákvirágok című vígjátékát Ádám Ottó jó érzékkel alkalmazta televízlóra. A szereplók közül Sztankay István és Felekl Kamill játéka érvényesítette az író mesteri ábrázolásmódját maradéktalanul. Jórészt nekik köszönhető, hogy a fordulatos történet frissen, elevenen hatott. Sulyok Erzsébet Szegedi „Művészet" Szegedről készült — kissé szinesre sikerült — légifelvétel diszfti a Művészet c(mű folyóirat augusztust számának címlapját. Ez a fotó is utal a januártól új. köntösben, színes reprodukciókkal jelentkező folyóirat 8. számának jellegére. „Folyóiratunk ez alkalommal jelentkezik először területi „célszámmal", azaz olyan összeállítással, amely egy adott tájegység, vagy város képzőművészeti életére koncentrál. Ezúttal ez a város Szeged, amelyik a magyar kulturális életben ilyenkor nyáron különösképpen felhívja magára a figyelmet, az országos érdeklődés középpontjába kerül. „Ebben a számunkban elsősorban a szegedi képzőművészet eredményeiről, gondjairól, problémáiról szeretnénk beszélni, úgy érezzük azonban, hogy ezek az eredmények az egész magyar mai képzőművészeti életet gazdagítják, s a gondok sem provinciális érvényességűek. Ügy szeretnék Szegedről szólni, hogy a cikkeinkben felvetett problémák túlnőjenek egy város határain, s kulturális életünk, képzőművészetünk egésze számára szolgáljanak tanulságul." — írta a szerkesztőség az összeállítás eiá. Ennek jegyében állították össze a Művészet augusztusi számát. A szegedi képzőművészetről Rideg Gábor készített Interjút Papp Gyulával, a Szeged megyei városának tanácselnök-helyettesével. D. Fehér Zsuzsa izgalmas kérdéseket vet fel Van-e szegedi műhely? című cikkében. Ot szegedi képzőművészről közöl portrét a folyóirat Műhely rovata. Pintér József, Dér István. Zoltánfy István és Pataki Ferenc festőművészeket, valamint Tóth Sándor szobrászművészt látogatták meg a folyóirat munkatársai. A Nézzük meg együtt cimű rovatban Szelesi Zoltán elemzi Koszta József Annuska című festményét. Érdekes összehasonlításra ad alkalmat Apró Ferenc Hagyományokról — mai szemmel című széljegyzete és Szelesi Zoltán Festészet a Tisza partján című cikke. A képzőművészeti anyagot nagyszerűen teljesiti ki Trogmayer Ottónak Szer monostoráról, Bálint Sándornak a szegedi napsugaras házakról és Borvendig Bélának a szegedi városépítészet kérdéseiről írott cikke. A szegedi tárlatok problémáival foglalkozik cikkében Pap Gábor. S még egy figyelemreméltó írás. A szegedi számban kapott helyet Fischer Ernőnek, a Szegedi Tanárképző Főiskola rajz tanszéke vezetőjének műesarnokbeli kiállítását értékelő kritika. így teljes a Művészet szegedi száma. A szegedi képzőművészet fejlődését előretörését Jelzi, hogy a megújult folyóirat első területi összeállítása Szegedhez kötődik. Értéke az összeállításnak, hogy összekapcsolja a múltat a jelennel, hagyományőrzést, a hagyományteremtéssel, felmutatja a szegedi képzőművészet értékeit, de nem hallgat a problémákról, a hiányosságokról sem. Természetes, hogy a folyóirat egyetlen száma nem adhat teljes és kimerítő képet erről a sokrétű, bonyolult organizmusról. De a sok szfnes és fekete-fehér reprodukcióval, és értékes. gondolatébresztő írásokkal megtöltött augusztusi Művészet-szám ráirányítja a magyar képzőművészet szerető közönség és a szakma figyelmét a szegedi képzőművészeti életre. Reméljük, mindannyiunk hasznára válik a megjelenés napján megindult vitahullám. T- L. Korai csatornaépítőnk Harminc évvel ezelőtt, 1943. augusztus 22-én halt meg Budapesten, 66 éves korában Farkas Árpád neves vízépítő mérnök, a fővárosi csatornamüvek műszaki vezetője. Farkas Árpád 1877-ben Szegeden született, itt végezte el alapfokú és középiskolai tanulmányait. Az érettségi vizsgáján kitüntetéssel megfelelt fiatalember tudásának gyarapítása céljából Budapestre ment, hogy a műegyetemen mérnöki diplomát szerezzen. Mérnökké 1900-ban avatták, s ezt követően hazajött városába, és itt a Szeged város mérnöki nivatalának munkatársa lett. A rekonstrukciós építkezések hasznos hagyatékaként a mérnöki hivatalban abban az Időben ugyanaz az alkotói légkör uralkodott, amit Lechner Lajos hagyott Szeged mérnökeire 1884. július 15-én, amikor a miniszteri kirendeltség műszaki osztálya munkáját befejezettnek tekintette, és búcsút mondott Szegednek. A fiatal mérnök abban az alkotó légkörű munkahellyel igen megelégedett. és mindjárt idekerülé»ét követően két témát választott ki magának: a város csatornázásának és általános feltöltésének tervét. Több mint tíz éves kitartó munka után mindkét témát kidolgozta, és mindkettőt kiadta. A Szeged város csatornázása Budapesten 1912-ben. Szeged város általános feltöltésének kérdése című munkája Szegeden jelent meg. Máiezekből a munkáiból kitűnik, hogy e kérdésnek talán legalaposabb ismerője volt, hiszen a problémákat úgy mutatja be, úgy vitatja meg, hogy azok aktualitása minden szakember számára közérthető. Azt a körülményt is figyelembe vette, hogy a majdani Nagyszeged helyes csatornarendszerét ne sértse. Tervében a körtöltésig terjedő külső területek fölösleges csapadékvizeinek levezetéséről szintén gondoskodott. Szeged csatornahálózata az 1879-es árvizet követett rekonstrukciós építkezések korából való. Farkas Árpád csatornázási terve abban az Időben nem valósult meg. A napjainkban épült móravárosi csatornarendszer minden bizonnyal az ő tervei adaptációjával készült. Farkas Árpád a sikeresnek nem mondható szegedi évek után megvált a mérnöki hivataltól, elhagyta Szegedet, és a főváros szolgálatába lépett, 1914-ben. Budapesti évet — hasonlóan a szegediekhez — az aktív munka Jegyében teltek. Legelőbb kidolgozta a főváros általános csatornázási tervét, majd tervel alapján megépítették a kelenföldi, és a rákosvölgyi főgyűjtőket. A szabályozási munkálatokból Is kivette részét, korlátok közé szorította a Rákos-patakot, és az Aranyhegyi-árok fővárosi szakaszát. A folyókkal kettészelt városok legnagyobb veszedelme az árvízveszély. Talán a szegedi évek alatt szerzett tapasztalatok felhasználásával megszervezte Budapest árvízvédelmét. Erről a munkáról a műszaki világnak még ma is az a véleménye, hogv kevés olyan alapos és minden veszélyforrásra kiterjedő terv készült, mint Farkas Árpádé. Bátyai Jenő J