Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

A bűvész műtétje u Reklámfőnökök Az új gazdaságirányítási Talán nem is keresik elég nem szabad szem elől tó­rendszer bevezetése napi- kitartással. Pedig érdemes, vesztenünk. Az is fontos, rendre tűzte egy feledésbe mert mindinkább rangot sót elsődlegesen fontos, merült szakma, a rekJám- kap a propaganda jelentősé- hogy a cégért ki vonultatja, szakma felvirágzását. Pro- ge. E gépezet „motorjául" viszi az emberek közé, s paganda csoportok szervezé- olyan különleges képességű hogyan, milyen felkészült­sebe fogtak üzemek, válla- embert kell kiválasztani, aki seggel, intelligenciával és latok, s megfelelő embere- mintegy „hatodik érzéke" érzékkel teszi ezt. A gyen­ket kerestek e csomópon- lesz a vállalatnak az érteke- gécske, hatástalan, netán tok irányítására: reklámfő- sitésért, a fogyasztóért foly- stupid reklámszövegek ideje nököket. tátott versenyben. Érdekes lejár, de éppúgy túl kell Hogy megtalálták-e őket, egyébként, hogy nem egy lépniük a hozzá nem vagy arra vonatkozólag az új- kis termelőegység: ktsz, sót csak kevéssé értő propagan­ságíró noteszában is gyűlik tsz-melléküzemág is — mi- daszakemberek alkalmazá; a tapasztalat A reklámhoz lyen ügyes emberekkel pro- sán is a vállalatoknak. An­tudás os érzék, ügyesseg és pagalta gyártmányait. nál inkább, mert ez a két ötletesség egyaránt sztiksé- A jo bornak nem kell ce- dolog S/Oiosan összefügg, ces és nem kevés pszicho- fi" — szemleleten tul va­Ingiai tájékozottság is. Nos, gyünk ugyan, de valamit S. M. előttünk például rosszul vizsgázott a Rudapesti Nem­zetközi Vásáron az egyik országos vállalat vezető ke­reskedelmi szakembere Mikor fotóriporterünkkel azt kértük. távolítanák el a fólia-takarót egyik érde­kes gumitermékükről, hogy lencsevégre lehessen kap­ni, élénken tiltakozott. — Nem, most nem lehet! Nyilvánvaló, hogy az újság­író ilyenkor nem is erős­ködik. De levonja a kon­zekvenciákat: ennek az embernek, úgy látszik, egyáltalán nem fontos a termékpropaganda. Hisz nem tarlja lényegesnek, hogy egy nagy példányszá­mú napilapban kép jelenjen meg termékükről. Amit pe­dig feltételezésünk szerint — sót státusza szerint is — mégis csak neki kell rek­lámoznia. Emellett persze ott voltak az ügyes, életrevalóan tevé­kenykedő reklámfőnökök is a nemzetközi vásáron, olya­nok, akik, sportnyelven szólva, felismerik a kapu előtt a helyzetet. Mindez egyébként annak kapcsán idéződött fel bennem, hogy a szegedi vásáron is alka­lom nyílt megismerni né­hány jó — tájékozott, ügyes, ötletgazdag — reklámfőnö­köt. De néhány unalmasan, gyengén tájékoztatót is, olyanokat, akik semmiképp sem állnak hivatásuk ma­gastatán. S amityen örvendetes az előbbi, az utóbbi olyan meggondolkoztató. Bizo­nyos, hogy a márkát nem nz a reklámszakember vi­szi diadalra, aki a termékek népszerűsítésekor kifejezési. Az lei Paris-bél Lenin-fiúk között Pirospozsgás „SE tázni indult a sógorhoz, de most, hogy találkoztunk, el­maradt a kártyaparti. Idő­töltésnek megfelel a beszél­getés is, Minya Lajosnak meg sok ideje van. Amíg a sóbányában dolgozott, keve­set látta a napot. Most be­pótolja a mulasztást — sé­tál. nézelődik, elbeszélget a hasonló korú emberekkel múltról. jelenről, helyi ügyekről, politikáról. — Mondják, hogy be­szélt Szamuely Tiborral... — Beszéltem. Beszéltem, de nem sokat. Az úgy volt, hogy... — és kezdődik a hosszú, de azért érdekes história. Még a Tanácsköztársa­ság kikiáltása előtt út­ra kelt mintegy száz szlati­nai, rahói és máramarosszi­geti fiatalember — sóbá­nyászok, leszerelt katonák, fakitermelők, vegyimunká­sok, értelmiségiek. Elhatá­rozták, hogy átszöknek a demarkációs vonalon. Az űt veszélyes és hosszú volt. De nem történik sem­mi. Taracközön, ahol a szé­kely hadosztály egységei ál­lomásoztak, szétszéledtek, öten: Minya Lajos, Bocskai András, Pesti Zoltán, Neze­pa György és Botyezát Ist­ván Budapestre indultak. Március 21-én már Bu­dapesten találjuk őket. Szemtanúi a gyorsan kibon­takozó eseményeknek. Ol­Karambol Igaza van az Állami Biz- szinte egyetlen nap sem több a „bátorsága tosítónak, amikor azt hirdeti, baleset nélkül, hogy a gépjármű „veszélyes ^ üzem". Lehetne kevésbé is veszélvessé tenni, ha a Az előidéző okok nem tör­KRESZ-ben tanultak alapján hZTgSjáZűTedZmt ^ a mentők a kórházba' A vezetnének általában az autó- nak növekedésével sok. motorkerékpárosok, ter- jár a balesetek számának , , . nepsacrusueseptor KIICJCZW, . _ , , .„„„ti-oJ • - • , lehetne sorolni. mondatfűzési nehézségekkel : meszelesen figyelembe veve f^lkedese is. Ebesek, mi- Hogyan hajteon biztonsó. kflMl Rossz henvomást. kelt 1 a mindenkori útviszonvo- konyakoz„ak stfröznek^pá-' gosan az a gépjárművezető. mert szintén alkoholos volt. Bocskai Ist­ván balástyai lakos ittasan hajtott kerékpárján és ösz­szeütközött egy gépjárművel. Súlyos sérülésekkel szállítót ták a mentők a kórházba. / .. példákat, sajnos — a szomo­_. u rúbbakat is — tucatszámra az is. aki nem elég tájéko- kat K. AZ utóbbi években iinkámaíT"^^^^^' aki józanul, figyelmesen ve­ott, hisz területének min- I . . .... nintaznaK, poroznak, bzaz —„ den csínját bínját jól kell hmernie. Az embernek oly­kor nagy vállalatok esetében ls az az érzése támadhat: nem taialták még meg a megfelelő kvalitású reklám­főnököt. sokat és sokszor foglalkoz- ilyen eset közül legalább amikor a ,vel® szembe nak a napüapok a közieke- negyvenen karamboloznak, a üfa desscl, a kozuti balhetek­kel, elemzik azoknak okait. mindkét kateg-jriában követ- tlSZtel°' embertarsukra vi­Sajnos, Szegeden és Csöng- kezik felelősségre vonás, rád megyében som múlik el A maradék 20 százalék el­Rossz út? Pontban négy ora volt. Ha.inali négy, amikor egyik dolgozó honfitársam közölte, hogy ót mások rossz utakra \ ittók. Odajött az ablakom alá az ember holdutazásá­nak hajnalan és miután si­került valamennyire egyene­sen megállapodnia a maga ket laban, mint általában a gerincesebbek között szo­kás. határozottan és igen hangosan kinyilvánította: „Mások vittek rossz utakra engem . . Nem szokásom ha.inali négykor politikával foglal­kozni, de ez a kijelentés en­gemet elgondolkodtatott. Éreztem: társadalmi jelen­tőségű valami történt. Gon­doljuk csak meg! De rajon mifele „rossz utakról" be­szélhetett? Hm ... rossz utak. A politika ugyebár helyes, ezt tudjuk. Az új mechanizmus is bevált, er­ről nemrég tájékoztatott bennünket a miniszter elv­társ az országgyűlésen. Hát akkor mi lehet a baj? Csak nem a Móra-bárról beszélt? Csak nem azt akar­ja mondani, hogy ott volt abban a bárban hajnali né­gyig és hogy,- rájött: az rossz, űt esetleg a Móra Tsz számára is? Nem. ezt nem fogadhatom el. hiszen a Mora-barral szocialista fejlődesünk ajándékozta meg a Madách utcát. A tsz­mozgalom biztató előreha­ladásából keletkezett az a bár. Persze, lehet, hogy ez nem tetszik egyeseknek, akik ezt esetleg nyíltan is hangoztatják. Rossz utakról kiabálnak, csakhogy leté­rítsenek bennünket arról a biztató útról, amely például bárakhoz juttatja a szocia­lista mezőgazdaságot. Ne feledjük el: vívmányaink bi­zonyos erők képviselőinek szemet szúrhatnak! Van im­perializmus! De hiába is van, a Móra-bár a mienk! Üj színfolt, a Madách utca egén. Sőt: Szeged város egén! Igen. a miénk és az is marad a Móra-bár. Bár — jutott eszembe végül is — meglehet, hogy egyszerűen csak részeg volt az a honfitárs. Igen. Talán ez az egyetlen helyes ma­gjarázat. Nem az ellenség hangját hallani mostanában mind gj'akrabban a Móra­bár környékén éjnek évad­ján. Nem az ellenség hangja ez, hálistennek, hanem .. . (sajna)... a „mienk"! Kaezúr István DÉLMAGYARORSZÁG ? SZOMBAT, 1369. AUGUSZTUS 9. gyázó gépjárművezetők jog­gal kérdezik: mennyit kell inni ahhoz, részegen vezetni, hogy az olyanok ne csak bírsággal, büntetéssel fizes­senek, hanem a jogosítvá­nyukkal is hosszú esztendők­re, adott esetben annak vég­érvényes bevonásával? Finn­országban például az ittas Az ital hatására felszaba- ^pWrmüvezetőket hárem­ilnalr a oátHcat „ ™ii„ nondP' Kenjszermunkara küldik kőbányába. Nálunk a rendőrség a bírói ítéletig vonhatja be az ittas vezető mondhatja magáról. hogy szerencséje volt. Mekkora szerencse! Az ilyen virtus­kodások ugyanis ismétlöd­nek, s legközelebb a „sze­rencsések" esnek bele vala­melyik idézett negjeven szá­zalékba. dúlnak a gáttások a volán mögött. A megengedett se­besség kevésnek bizonyul, a figyelem tompul, a vakme- • _ , ., _ . rőség nyaktörő helyzetekig ^^ ® * «* » u.-i ...., . biroi ftelet mellekbuntetes­roKozoaik. Hat megen? Az , . , ,, , , . , , _ kent nem vonatia be, akkor visszakapja. A foglalkozástól eltiltás, a jogosítvány bevo­nása pedig a kenyerüktől üti el a hivatásos gépjárműve­zetőket. A nem hivatásosak ilyen esetekben se magukra, se másokra nincsenek te­kintettel az ittas vezetők. Józanul pedig bemagolták a KRESZ-t, s az első szabály­sértésnél fogadkoznak, hogy a jövőben példásan vezet- "y«n esetben legfeljebb „le­nek. Az alkoholmámor azon- mondanak" egy időre gépko­han feledtet mindent, hát- ősijükről, motorkerékpárjuk­térbe szorítja a csaladot is. r6! ^ csak egv időrp az­a karambol lehetosoge pedig ,, . , „ ott van minden pillanatban. meglnt vezetnek. Hogy a balesetből eredően kinek a halálán, nyomorékságán — A napokban adtunk hírt azt elfelejtik? lapunkban több olyan hira- _ tá&os gépkocsivezetőről, aki­ket karambol után ki sem A jörvénvadta lehetőség tudtak hallgatni, annyira ré- határán ^gfivu fele­szegek voltak. Egyikük egesz lóS5>égrevo»óst érdemel, aki nap italozott, s R liter bor jttasan okoz halesetet elfogyasztása után vezetett. Ugyanez a lehetőség abban Ezeket az eseteket akkor bi- helyzetben is adott ami­zonyára olvasta Zsiga József f nelyZe, , " ,s aaott' a . Szeged, Petőfitelep, Gerle sor kor -csak> ,ttas vezetéssel 26. szám alatti lakos is, akit állunk szemben. Túl azon, azóta súlyos sérüléssel ke- hogy a bírság kiszabásánál zelnek: ittas vezetés miatt a]aposan zsebükbe nyúl­nak. a jogosítvány időleges ártana gondolni! Ennek visszatartó motorkerékpárjáva1 feltei kot.t a Szabadkai úton. Szabó István maroslelei lakos visszavételere sem „csak" egy fogát ütötte ki. <5 is ittassága miatt bukott fel motorkerékpárjával. Uta­J sának is ugyanakkora voit A Magyar Tanácsköz­társaság védelmére kc.lt ötven eve Kárpátalja munkássága is. A terü­let több mint 6000 dol­gozója lépett be a Ma­gyar Vörös Hadseregbe, s fegyverrel a kezében hareolt az antantcsapa­tok és a belső ellenfor­radalom ellen. Kárpát-Ukrajnában az idén széles körűen meg­emlékeztek a tanácsha­talom fél évszázados év­fordulójáról, felkutatták a veteránokat, s kitün­tetéseket, dicső okleve­leket nyújtottak át ne­kik. Az ötvenéves évfor­duló méltatása igazi in­ternacionalista ünnep­ségsorozat lett, melyben részt vettek magyarok, ukránok, oroszok, romá­nok, szlovákok és sok más nemzetiség képvise­lői. A 6000 kárpátaljai vö­röskatona közül sokan ma is élnek. Egyikük — Minya Lajos szlalinai nyugdíjas sóbányász. vassák a toborzó plakátokat. Észre sem veszik, hogyan kerülnek a Nemzeti Lovar­dába. Minya Lajostól meg­kérdik: — Voltál katona? — Igen, voltam. 85. ez­red. 27. rohamszázad. — Beállsz az első nemzet­közi vörösezredbe? Lajos szedte a cókmókját és úgy tett, ahogy mondták neki. A laktanyát könnyen megtalálta. Itt is lábadozó sebesülteket, csapattestuket elveszített katonákat gyűj­töttek, hogy aztán ismét a frontra küldjék őket. Né­hány napig a szokásos lak­tanyaéletet élte, míg várat­lan látogató nem érkezett az őrparancsnok kíséretében a katonákhoz. A látogató Sza­muely Tibor volt. Szamuely szótlanul járta a sorokat, végigmustrálta az embereket. A bőrkabátja egyáltalán nem katonásan — szétnyílt a mellén. A fárad­ság és lelkesedés szokatlan kontrasztjait viselte magán. Nem tartott beszédet. Egye­nesen a tárgyra tért: — Elvtársak, ki-hol szol­gált?... Mondták sorjában. Minya Lajos is: — 85. ezred. 27. roham ­század ... A rohamszázadokba csak keménykötésű embereket osztottak be, akárkit nem, Szamuely megállt szemben vele. — Pesti? Vasas?... — Nem. Sóbányász va-' gyok ... Szlatinai. Szamuely bólintott, s lé.; pett tovább. A sor végéről kérdezte meg hangosan; — Ki jelentkezik a Lenin­fiúkhoz, elvtársak? Néhány másodpercig csen f ülte meg a hűvös laktanya­folyosót Aztán többen is előreléptek, Minya Lajossal együtt mintegy 30-an lettek ereje nagyobb lenne, mint a kísértés az ittas vezetésre. Lödí Ferenc — Be hát... • Négy zászlóalj — négy az újonnan toborzott karhs nemzet fiai. Magyarok, talmi század harcosai. orosz hadifoglyok és né­met önkéntesek alkotják a négy zászlóalj magvát A Kelenföldi Bébel-laktanyó­ba kerülnek a kárpátaljai fiúk. Megkezdődik a kikép­zés. Aztán irány: a front Túrócszentmárton kör­nyékén a 3. vöröshadosz­Június 19-én vonattal Szé­kesfehérvárra indultak. A szerelvény aranysárga búé zamezők között kúszott elő­re. Két-három teherkocsit alakítottak át sebtében páD­célkocsivá. A karhatalmi század katonái, köztük a szlatinai bányászfiú, vasle­tály jobb és bal szárnva ál- mezekkel, homokzsákokkal landó csatározást folytat az védett lőállásokból lesték a ellenséggel. Mégpedig sike- vasúti pályát, res csatározást. Június 3-án Egyszer csak golyók kezd­áttörik a légionisták vonalát tek kopogni a mozdony és a és Gyetva felé fordulnak, vasúti kocsik oldalán. Gép­Előttük magas csúcsok puskával lőtték a vonatot nyúlnak a felhőkbe — a Megcsikordultak a fékek: Polyána és a Vepor. Fensé- Gőz sistergett. A voröskato-i ges fenyvesek őrködnek a nák géppuskája végigsöpört hegyoldalakon meghúzódó a vetésen. Sehol egy terem­faragásos faházak fölött. A tett lélek. A Lenin-fiúk óva­háborúra csak a katonák és tosan elindultak a búzatábla a lövöldözés emlékeztet. Kii- felé. Lajos az elsők között ván — a másik közeli fa- csípett el egy vadászpuskas lucska mögött cseh tüzérség gazdát, manőverez. Lőnek néhányat, _ ^ lőttetek? majd hátrább húzódnak. Így megy ez reggel óta. Végül befut a Vörös Hadsereg páncélvonata két ágyúval. A vonat mögött csatárlánc­ba fejlődnek a vöröskato­nák, a szerelvény nekilen­— Nem kérem. Ttt talál-' tam az árokban ezt a ket* csövüt. Odaléptek még néhanyasi; Nagyot csattant a pofon. A vadászfegyver messzire re­meg Sza. muelyvél? dül, s a két ágyú kezdi pült „megdolgozni" az ellenség 15—20 puskát szedtek észé tarackjait. Minya Lajos szá- sze. mólja a lövéseket. y .... „ — Egy, kettő, három,... I 3 3 31K Q Z fi«1 huszonkettő, huszonhárom, — igen, láttam máskor is, húszon... de beszélgetni már nem si­Hatalmas robbanás rázza került vele. meg a levegőt. Mint bozon- Pedig mindvégig a csata­tón fekete tölgyfa emelkedik sorban maradt. Bejárta a a föld a magasba. Hatalmas Dunántúlt, volt a román forró kéz suhint a katonák fronton. Előszed az almári­umból egy rozsdás golyot, katonavonattal mu tótja: Budapestre kül- — Ez egy eltévedt daráae­dik a sebesülteket. A Gel- ként repült nekem. Szeren­lért-szállóban rendeztek be cséré már nem volt ereje, ideiglenesen kezelőhelyeket, még sebet sem ütött... idehozzák Minnya Lajost is. Aztán hazajöttem ­Az első akinek nincs lőtt sebe ugj'an, de igen rossz bőrben van — elvesztette a beszédké­pességét, hányingerre, szé­dülésre panaszkodik. A bányász szívós szerveze­te azonban csodákra képes. Egy hét sem telik bele, már ismét fegyvert foghat. A kór­mondja Még a vöröskatona­igazolványomat is átmentet­tem a románokon, a csehe­1 c n. Szívesen megmutatnám, de... Huncutul kacsint és rábök a i egi házikóra. ... de akkor le kellene ház parancsnokahoz fordul bontani a házat. — visszatérhet-e ai ezred­hez? — Nem, annak semmi ér­telme — hangzik a határo­zott válasz. — Bevonul Megegj-ezünk, hogj- ha erre a lebontásra sor kerül, az ungvári múzeumnak ajándé­kozza azt a bizony06 köny­vecskét, melyet Szamuely Hadik-laktanyába. Aztán Tíbortdl kaPott­majd ott intézkednek..* Márkus Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom