Délmagyarország, 1963. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

4 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1983. mirchn 21 T Szeged kulturális élete és a modern művészet .«muu^mí^immw^w^ A szinfezis SZUks©Q€ss©Q© meie ouop4zichol0giai tényezők szerepe az ipari. vasűti és autóközlekedési balesetekben Hányszor hallottuk az utóbbi években: "Biztosan megint frontátvonulás!* ... Olyankor mondják, ha valaki Indokolatlanul idegesebb, mint máskor vagy a közérzetére panaszkodik. Az időjárási tényezőknek valóban jelentős a szerepe az emberek életében. Korábban több tudományos munka foglalkozott már az időjárási tényezők hatásával a különféle betegségekben szenvedőkre. Az Akadémiai Kiadónál most megjelent könyv szerzője, Horváth László Gábor viszont az időjárási elemeknek az egészséges emberre gyakorolt élettani és pszichológiai hatását kutatja. A kötet érdekes fejezeteiben előtérbe állította a modern élet fontos problémakörét, a baleseteket. A könyv alapos segítőtárs az e kérdéssel foglalkozók számára, de érdekes felvilágosítást nyújt az átlagolvasónak is, aki egyébként olyan kérdésekre is feleletet kap, hogy a feketekávézás vagy alkoholfogyasztás milyen szerepet játszik az Időjárási frontátvonulások alkalmával. elekes lajos: rendiség és központosítás a feudális államokban Az Akadémiai Kiadónál Jelent meg a neves történész munkája, amely a címben felvetett kérdés kelet-európai vonatkozásainak kutatásában felvetődött problémákat tárgyalja elsősorban, különös tekintettel a XV. századi Magyarország viszonyaira. Viszonylag széles körű érdeklődésre tarthat számot a könyv, mert hiszen a történészek, a társadalomtudomány, a jpgés államtudomány történetének Kutatói, a szaktanárok és egyetemi hallgatók egyaránt haszonnal forgathatják. A marxizmus—leninizmus történettudományos szemlélete és módszere vezeti a szerzőt müvében, s ennek fényénél világítja meg az állam fejlődésének egyik Igen fontos, a fejlődés egész további menetére kiható szakaszát. WALDAPFEL Eáz. TER: A FÜGGETLEN MAGYAR KÜLPOLITIKA, 1848—1819 A szerző munkája a magyar szabadságharc szerteágazó diplomáciai tevékenységét részletesen és színesen, gazdag hazai és külföldi forrásanyag alapján tárja fel. Kossuth Lajos ennek a külpolitikának a mozgatója és irányítója. Koncepciójának nagyszerűségét mutatja, hogy mindenkor az adott történelmi helyzet követelményeihez igazodva, mindig a legdöntőbb problémát állította előtérbe. A magyar kormány már 1848 májusában megtette az első lépéseket az európai politikába való bekapcsolódás érdekében, majd diplomáciai téren teljes erővel felvette a harcot Magyarország függetlenségének nemzetközi elismeréséért. A cári invázió megindulása után a harc még élesebbé vált: a kormány kétségbeesetten igyekezett Nyugatot és Keletet meggyőzni arról, hogy Magyarországon a világszabadság kérdése dől el. Ezeket a küzdelmeket rendkívül világosan rajzolja még a szerző. JÖKAI MÓR: POLITIKAI DIVATOK A nagy író összes művel kritikai kiadásának 14. köteteként jelent meg a Politikai divatok az Akadémiai Kiadó gondozásában. Jókainak egyik legnépszerűbb és legkedvesebb témája a szabadságharc. A Bach-korszak sötét évei után, 1862-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy 1848—49 hősi küzdelmét regényben dolgozza fel. A cenzúra azonban még ekkor is megköti a kezét, s mar csak ezért is óvatosan kell fogalmaznia. Regénye elsősorban annak köszönheti népszerűségét, hogy Petőfit személyesen szerepelteti benne az író, sőt egy különös ötlettel — mikor tetőpontra hágott a nagy magyar forradalmár költő titokzatos halála iránti érdeklődés — még a Bach-korszakban is bemutatja egykori barátját. Az önéletrajzi elemekkel át meg átszőtt regényében — Petőfin kívül — maga az író és felesége ls szerepet kap. Nagy őszinteséggel dolgozta fel saját bujdosásának történetét is. (Beszélqe lés <7)uikfer JLáirJó feitőműüésszel Folytatva azt a nyilatkozatsorozatot, amelyet Szeged kulturális életének és a modern művészetnek kapcsolatairól nemrégiben kezdtünk, legutóbb Vinkler László festőművésszel, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanárával beszélgettünk képzőművészetünk mai problémáiról. Ax alkotó munka — Ügy érzem — felelte kérdésünkre Vinkler László —, most nem a beszédnek van itt az ideje, hanem az alkotásé. Nagy átalakulásokat értünk meg, forradalmi korszakot éltünk át. A művésznek most az a dolga, hogy az átélt társadalmi hatásoktól eljusson az érett alkotásig. A művészettörténet nagy példái azt bizonyítják, hogy nemcsak élmények ürissesége teszi a művészt igazán művésszé, hanem azok megérlelése is. A hatások és élmények gyűjtése az alkotás előtti periódus feladata. Mi ezen az alapvetésen már túljutottunk. Most az élményekből maradandó alkotásoknak kell születniük. Ehhez kell egyfajta magunkbafordulás is. Természetesen nem úgy, hogy ez a társadalomtól való elzárkózást, a ma új élményeitől való elszakadást jelentse, hanem az alkotó munkához szükséges egyedüllétet, az alkotó magányt biztosítsa. Tartalom és forma — A társadalmi tartalom mellett felmerül a korszerű forma problémája. Ha a dialektika nyelvén akarunk beszélni erről, akkor azt mondhatjuk, hogy az a korszak, amely a társadalmi mondanivaló fontosságát hangsúlyozta, az új tézist jelentette. Erre olyan Időszak jött, amelyben háttérbe szorult a tartalom, és az új forma keresése került előtérbe. Ez volt az antitézis. Most a szintézis időszakának kell jönnie. Azt jelenti ez, hogy nem egyoldalúan, kizárólag a tartalom vagy kizárólag a forma szempontjából közelítjük meg a műalkotásokat. A szintézis a társadalmi mondanivalót és a korszerű formát egyszerre, együttesen tartalmazza. A művész közönsége — Nálunk a társadalom és a művész érintkezése —minden ellenkező törekvés ellenére — közvetett, egy kicsit absztrakt. Túlságosan is a zsűri képviseli a társadalmat: a művek a szakemberek szűrőjén át jutnak el a közönséghez. Ennek természetesen megvannak a jó oldalai is, de kétségtelen, hogy a zsűri kritikájánál van éltetőbb talaja is a művész munkájának. Elevenebb, közvetlenebb kontaktusra lenne szükség a művész és a társadalom között. Nem azt mondom, hogy ez teljesen hiányzik, de ami van, kevés, többre lenne szükség. — Természetesen ettől a kontaktustól nem szakmai irányítást várok. Ha eljönnének hozzám, tegyük fel, egy üzemből, és elmondanák, mit kérnek tőlem, mit fessek nekik, nem szeretném, ha azt is elmondanák, hogyan csináljam. Ilyen tekintetben bizalomra, több bizalomra lenne szükség. El kell már hinni végre, hogy a tehetséges művésznek is fontos, sőt neki a legfontosabb, hogy igaz művészetet alkosson. Min múlik a modernség? — A modernség nem azon múlik, hogy valamilyen alkotás figuratív vagy nem figuratív. Nemrég tértem haza Olaszországból, ahol többek között két híres mai szobrász, Manzi és Marini kiállítását is láttam. Mindketten figuratív munkákat mutattak be. ízig-vérig modern műveiket hagyományos eszközökkel alkották, A modernség szemlélet kérdése. Ha a művész el tudja dönteni, milyen tartalomhoz milyen kifejezésmód illik, és ha mondanivalója lényegbevágó, ha nem enged a tökéletes kifejezés igényéből, jó mű születik és modern is lesz. Szűkebb környezetünk ábrázolásában természetesebb a mai érzéssel megfogalmazott klasszikus formanyelv, mint az absztrakció. Olyan problematikára és élményekre azonban, amelyek túlhaladnak ezen a körön, egyes esetekben nincs más kifejezési eszköz, mint a nonfiguratív forma. — Nemrégiben láttam például a Szerelmem Hirosima című filmet Nagy hatással volt rám, s utána rögtön, azon melegében, az élmény frisseségében magamnak festettem egy víziószerű képet. Ha ennek a képnek a problematikáját úgy akarnám megfesteni, hogy az emberekhez szóljak vele, mondanivalómat sokak számára megközelítően, figuratív módon fejteném ki. Hatni akarnék és ez másképp nem menne. Városunk képzőművészeti kultúrája — Ügy gondolom, ilyenféle problémák jellemzik ma Szeged művészeti életét is, amelyről egyébként azt hiszem, sokkal értékesebb, mint sokan vélik. Ennek a téves ítéletnek szerintem elsősorban az az oka, hogy Szeged sokarcú és sokszínű művészetének strukturális összefüggései még nincsenek feltárva. Részeredmények természetesen már vannak, de ezeket valahogyan össze kellene rakni. Ma ugyanis még sokan heterogénnek, jellegtelennek, össze nem tartozó halmaznak tekintik Szeged művészeti kultúráját Valóban nem olyan egyszerű egység ez, mint például Vásárhelyé. De azért nem jellegtelen. Szerintem éppen sokarcúságában van a karaktere. Lényegében az értelmiség mentalitását juttatja kifejezésre. Ennek megrajzolása, összefoglalása segítené, hogy az emberek jobban megértsék, szeressék és értékeljék azt, amit a város ilyen tekintetben megteremtett Rádióműsor Csütörtök KOSSUTH KADIO 4.39 Hirek. 4.35 Vidáman — frissen! 5.00 Hirek. 5.05 Falurádió. 6.00 Hirek. 6.25 Ntíiiny perc tudomány. 7.00 Hirek. 7.05 UJ könyvek. 7.30 Színház- és moziműsor. 8.00 Műsorismertetés. 8.08 Csipkerózsika. Grimm meséjéből. 8.40 Édes anyanyelvűnk. 8.50 Kis muzsikusoknak. A Gyermekrádió műsora. 9.15 Napirenden ... 8.20 Valahol Délen. 10.00 Htrek. 10.10 Munkásakadémia. 10.05 Jutius Caesar. Részletek Hiindel operájából. 11 óra 23 A tűz márciusa. Rádiójáték. 12.00 Hírek. 12.15 Könnyűzenei híradó. 13.05 A vidéki színházak műsora. 13.07 Szövetkezel! gazdatanfolyam. 13.27 Egy falu — egy nóta. 13.50 Az Aiilkal Gazdasági Bizottságról. 14.00 Schumann-müvek. 14 óra 40 A Turán-trló Játszik. Pusztai Eta és Keméndi András énekel. 15.00 Hirek. 15.10 „ÁBÉCÉDÉ ..." A Gyermekrádió énekszakköre. 15.30 Futurusz kapitány újabb kalandjai. 16.00 Két vers. 16.10 Három szimfonikus költemény. 17.00 Hírek. 17.10 Eglgérő tájakon. 17 óra 25 Palachou és Claudle Vila énekel. 17.45 „Időben töle egj're távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb". Tlszay Andor összeállítása a Tanácsköztársaság kikiáltásának emlékére. 18 óra 15 Szovjet népi együttesek műsorából. 18.40 Ifjúsági figyelő. 19.00 Tánczene. 18.50 Jó éjszakát, gyerekek. 20 óra Esti krónika. 20.25 Századunk zeneművészetéből. 21.25 Legkedvesebb verseim. 21.40 Svéd Sándor operettdalokat énekek 22.00 Hírek. 22.15 Gyermeknevelés. 22.30 Könnyűzene. 23.15 Couperin zeneszerzői arcképe. 24.00 Hírek. 0.10 Magyar nóták. PETŐFI RADIÖ 6.10 Torna. 6.30 Hírek. 8.00— —8.05 Hirek. 14.00 Idöjárásjelentés és vízállásjelentés. 14 óra 17 Műsorismertetés. 14.20 Mezei csokor. 14.40 Aranyhomok. 14.52 Szív küldi.., 16.00 Hírek. 16.05 A külföldi sajtó hasábjairól. 16.15 Tánczene. 16.50 Ezer szó franciául. 17.00 Daltanulás. 17.20 Az utolsó beszélgetés. Elbeszélés. 17.45 Negyedóra háromnegyed-ütemben 18 óra Hirek. 18.05 Műsorismertetés. 10.08 Gyöngyhalászok. Részletek Bizet operájából. 10.00 Hírek. 19.05 Szövetkezeti gazdatanfolyam. 19.25 A toronytól messze még az ég. Rádiójáték. 20.30 Könnyűzene orgonára. 20 óra 40 Regény. Részlet Péchy Blanka könyvéből. 21.00 Hírek. 21.05 Színes népi muzsika. 21.45 Kamarazene. 22.35 A csalfa aszszony. Rádiókomédia. 23.00 Hírek. Ta'avizlómQaor 16.55 Hirek. 17.00 Tanácskozik az országgyűlés. Helyszíni közvetítés az új parlament első üléséről. Kádár Jánosnak, a Minisztertanács elnökének beszédéről. 17.55 A Magyar Hirdető műsora. 18.05 Kicsinyek műsora. 1. Gonosz gunár. Bábjelenet. 2. Móra Ferenc: Igazlátó dabróku. Elbeszélés képekben. 18 óra 35 Évfordulóra ... Irodalmi műsor a Tanácsköztársaság kikiáltásának 44. évfordulóján. 19 óra 05 Telesport. 19.30 Tv-híradó. 10.45 Mai vendégünk ... Osztrovszkl György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. 19.55 A Jövő hét fűsora. 20.00 A tv mesekönyve. 20.05 Az elnök úr látogatása. Magj-arul beszélő lengyel film. 21.50 Hírek. Tv-híradó (lsm.) (MTI) * Ahogy Szatmárnál a híres székely hadosztály megadta magát, és átment Nagypáíostul és aranysarkant ús VénzoltáneBtul a románokhoz, olyan kegyetlen zűrzavar támadt Debrecen körül, amilyet emberfia még nem látott. A híres erdélyi hadseregbői immár egy patrulra való se telt ki. Kötelékeiktől elszakadt vöröskatonák ezrei bolyongták végig az egész Hajdúságot Tasnádtól a Tiszáig, apró csoportokba verődve (itt-ott rabolva is). Mi Debrecenben elhatároztok, hogy elmegyünk embert keresni. Én a Nyírségnél vágtam neki egyedül, lóháton, Sárai-Szabó pedig két bosnyák lovassal Nagykárolynak vette útját. Estefelé holtfáradtan tértünk vissza Debrecenbe, uras kézzel, mert menekülő hordákon kívül háborúképes, vörösháb rúra alkalmas ember nem volt sehol. Pedig hej, ember, ember kellett. Másnap megcseréltük az irányt, és én mentem a károlyi puszták felé. Valahol Érmihál falva körül jártam, mikor szokatlan látvány tárult szemem elé. Egy tanya háta mögött az árokban, szügyig érő fűben, három huszárló állott. A három lovat három forsriftos öltözetű huszár csutakolla szalmával, olyan szabályszerűen, amiképp én csak inasgyerek k romban láttam az aradi huszárlaki anya istállói előtt bámészkodva. A huszárok dolgozlak, kim ndhatatlan nyugalommal, mintha valamikor békeidőben vetődtek volna ide a nagy Hajdúságba. Odaügettem hozzájuk, de a három lovas rám se hedftrítve csutakolt tovább, miközben egy árva szót sem szóltak egymáshoz. Jól megnéztem a három csodabogarat, akik ebben a menekülő időben ilyen kegyetlen nyugalommal vég .ik az effajta békés munkát. Ki a fészkes fene pucolt ebbon a nyomorult időben lovat a rag > Hajdúságban? Az egvlk közülük erősen őszülő, ötvenes, nagy harcsabajuszú, öles ember volt. A másik kettő olyan sihedorkorban levő háborús huszárnak lálszo© Jí ideig néztem őket szótlan, majd rájuk köszöntem: — Jó napot. — Aggyonisten — felelt rá a vén huszár kurtán. — I-Iová valók kendtek, a'ysfiak? — Biharba — mondja az öreg megint, még kurtábban. — Biharba? KARIKÁS FRIGYES KORBELY JÁNOS — Oda. — Hová igyekeznek? — Hát neked mi közöd hozzá, szép öcsém? — mordult rám az öreg huszár durván. — Az volna a közöm hozzá — mondtam határozottan —, hogy én vagyok az ilyen meg olyan hadcsoportnak a komisszárja, kendtek meg éppen az én hadíerületemen vannak, ha akárki fiai-borjai volnának is. A huszárok a kemény szóra abbahagyták a csutakolást, s jól szemügyre vet ek, miközben az öreg huszár jóval alább adva kérdezte: — Karikás elvtárs? — Az vagyok. — Ejnye, hogy nem ismertem meg. Pedig láttam magát Szinyérváralján — mondta az öreg huszár, szinte restelkedve. — Mi Debrecenbe igyekeznénk éppen, aztán, gondoltam, hogy nem illik ilyen ganajos lóval beállítani oda, hat megparancsoltam a huszároknak, hogy hozzák rendbe a jószágot. Ez a szó, hogy "megparancsoltam*, olyan érzést keltett bennem itt a síkságon, ahol mindenki menekült és a világon senki se parancsolt és senki se függött a másiktól, mintha ebben a füves árokban volna éppen az a bázis, amelyen a későbbi dicsőséges magyar vörös hadsereg fog felépülni. — Aztán minek mennek kendtek Debrecenbe? — Komendánst keresünk, kérem — hangzott a sajátságos válasz. — Azt. Az nincs nekünk. Lu, az van, huszár, az van, puska meg kard vagyon, de komén d ns, az nincs. Aki vót, az az oláhokhoz szaladt, ott szógál most. Én meg úgy gond ltam, hogy mi a fene keresnivalója van ott a magamszőrű embernek, magamhoz szólítottam ezt a két földi gyereket, aztán ide fordítottuk a lovat. — Derék. Az öreg mosolyogva megsodorta a harcsabajuszát, és jólesően magyarázkodott — Hiszen tudjuk ém mi, kérem, hogy hányadán állunk. Mi az istent keressünk mink Ott? Ott hitvány csak a cseléi sorja. Itt meg magunk közt majd csak lábra állunk. — Hej, öreg — keseregtem neki, szinte irigyelve a nagy hitét —, hltvánv ám a cseléd, gyöngén áll a puska a kezében. — Nem hitvány a cseléd, elvtárs — mondja az öreg bölcselkedve —, nem hitvány az kérem, csak nincsen neki komendánsa. — Komendánsa? — A', az nincsen néki. Ha vóna néki komendánsa, jó lenne a cseléd katonának. De nincsen, elvtárs, dehogy van néki. Nem tudja a' szegény, hogy mit kék cselekednie. — Ugyan öreg, már hogyne volna neki komendánsa. Van, aki komandírozzon, lelkem. Mondja is néki a konvmdáns, h^gy mit kell cselekedni, de nem teszi a beste. — Nem jól mondja neki, elvtárs, biztosan nem jól mondja. — Már hogyne mondaná jól, hiszen magyarul mondja neki. — Ej, elvtárs, sok a magyar szónak a nyitja. Van ilyen magyar szó, meg van amolyan magyar szó. Szó ez is me-< szó az is. Az egyiket a katona, a másikat meg nem érti. Ennyi az egész. Közben felcihelődtünk. Most már négyesével ballaotunk visszafelé a debreceni ooros országúton, miközben mindig azon törtem a feiem, hogy mi lak'k ebben a huszárban. benne van-e az, akit én keresek, a vöröskatma? Haladhattunk már vagy jó öt k'lométert. Ez alatt az idő alatt igen kevés szó ©selt köztünk. Egyszer a jobb oldali tanya felől nagy zsivajt hallottunk. Lelovagoltunk az országútról, és a dűlőn keresztül a tanyaudvartnak tartottunk. Divatos panoráma volt, amit ott láttunk; vagy hűsz-huszonöt főnyi fegyveres baka szekeret rekvirál magának a paraszttól. A paraszt tartja a lovát, őt meg a bakák felváltva verik, miközben a paraszt asszonyostul gyerekestül ordít, mint a fába szorult féreg; a bakák káromkodnak, ellenforradalmárnak, meg zsíros nyakú parasztnak szidják a gazdát, én pedig három hegvesan fülelő huszárommal odaállítok a küszködök közé: — Mi van itt, elvtársak? — kiáltok rájuk. A paraszt meg egy rücskös, öles baka egyszerre panaszolják a raj'uk ese t nagy sérelmet. A parcszt azon jajveszékelt, hogy éhen pusztul a fanvliája ló nélkül, a rücskös baka meg azt bizonygatta, hogy kutya kötelessége minden létező szabály szerint, minden létező parasztnak, forspontot adni a fáradt vöröskatona alá. — Sorakozó! — vezén eltem harsányan. — A lovak itt maradnak, kendtek pedig gyalog ballagnak be velünk Debrecenbe. A rücskös feleselgetni próbált, de az én vén huszárom nekilovagolt, és ak korát rúgott a mellébe, hogy rögvest a torkán akadt a szava. — Kuss. hé, nem hallottad a komandót? — ordított az öreg nekivadulva. — Sorba, te rücskös, hé! És csoda történt. Hetek óta először láttam, hogy egy árva hang nélkül mindönki az első vezényszóra sorba állott. Az őr. ,g "jobbra át*-ot vezényelt, és a huszonhárom főnyi csapat, az imént még banditik, takaros egyforma ütemben ballag Ht a lovunk után, hátul pedig a két fiatal huszár zárta be a menetet Mikor az országútra kiértünk, az öreg huszár "pihenj*-t vezényelt és csöndesen odaszólt hozzám: — Nincsen nékik komendánsuk, szegényeltnek. Nincsen nékiek. Mire Debrecenbe értünk, vanv négyszáz puskás ember masírozott keményen lépkedve a debreceni köves úton az én emberem tüzes, cselédi vezényszavára. Ete a Bika Szálló éttermének egy kis sarckasztala mellett két vöröskatona szorongatta meleg barátsággal egymás kezét: az egyik Sárai-Szabó Tibor volt, a 39-es hajdú- és bihari vörösdandár derék parancsnoka, a másik pedig az én ma talált emberem: a vén huszáreugszfürer, az Almássyak számadó csikósa, Korbély János.