Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-08 / 107. szám

I Csütörtök. 1958. májusi. Illés Béla és Fodor József Kossuth-díjas írók szegedi látogatásáról Kedden, meghívásra, kétnapos látogatásra Szegedre érkezett Illés Béla Kossuth-díjas író és Fodor József Kossuth-díjas költő, az élő magyar irodalom két kiemelkedő egyénisége. Azzal a céllal utaztak le Szegedre, hogy tanulmányozzák az itteni irodalmi életet, találkozzanak szegedi írókkal, s egyrészt maguk beszéljenek a mai magyar irodalom időszerű kérdéseiről, másrészt ismereteket szerezzenek a vidéki helyzetről. Irodalmi est az aulában Első nyilvános szegedi fel- szocialista irodalom világlépésükre kedden este ke- méretű kibontakozásáról bérűit sor a Szegedi Tudo- szélt, mint tanú és a mozmányegyetem aulájában, galom tevékeny tagja, s a ahol az egyetem Colleglum magyar irodalom közelmúltArtiuma tartotta irodalmi beli és mai helyzetéről. Felestjét "Forradalmár írók a szólalása igen élvezetes volt, XX. században* címmel. Az hiszen eleven élményeire egyetemi irodalmi színpad épült. esti programját dr. Bólya A műsor második részéLajos egyetemi tanár, okta- ben verseiből olvasott fel tási és tudományos rektorhe- Fodor József, majd a főként lyettes nyitotta meg üdvözlő fiatal érdeklődőkből álló köés bevezető szavakkal. Ez- zönség újabb szavalatokban, után a fiatalok Fodor Jó- Altalános Munkás Dalzsef és Illés Béla müveiből ..... .„ „ adtak elő, majd Illés Béla egylet énekszámaiban észefelszólalása következett. A neszámokban gyönyörködött. Találkozás a szegedi írókkal .•óvárosi íróvendégeinkteg- szágban. Azért, mert Móra nap a déli órákban a sze- Ferenc, Juhász Gyula Szegedi írókkal folytattak meg- geden éltek, nem voltak »vibeszélést a TTIT klubjában dékiek* a magyar irodaloma szegedi irodalom helyzeté- ban. Csehovot és Tolsztojt, a ról, s az írók, költők tervei- -Háború és béke« szerzőjét rgl nem lehet az orosz irodalöm Szóba került a fővárosi és -vidéki* írói közé sorolni, B vidéki irodalom problémá- Pedig egyikőjük sem élt az jának néhány lényeges vo- orosz fővárosban, nása. Illés Béla joggal hely- A Kossuth-díjas muveszek telenítette az irodalom ket- örömmel fogadták a szegedi téválasztását fővárosi és vi- írók és költők kezdeményedéki irodalomra. A magyar ^sét a szegedi fiatal írók irodalmat nem lehet föld- által összeállított antologia rajzi helyzet szerint meg- kiadását illetően. Az antolóftélnl, s az írókat, költőket kiadásában messzemenő sem lehet aszerint osztályoz- támogatásukról biztosították, ni, hogv ki él a fővárosban a megjelenteket és egybs'í és ki él vidéken. A vidéki igen hasznos és megszívlekifejezésben lekezelő másod- gyakorlati tanácsodat lagosság tükröződik. E ter- adtak az antológia osszeállíminológia szerint tehát van fásához. egy fővárosi elsődleges iro- A vidéken élő írók publidalom és van egy vidéki kációs lehetőségeiről — kümásodlagos irodalom. lönös tekintettel a fővárosi — Ez nem igaz — mon- lapok elzárkózására — és azjj dotta többek között Illés írói honorárium méltánytala-J Béla —, s ezzel a megkülön- nul csekély összegéről, s" böztetéssel ma már nevetsé- egyéb lényeges problémák-; gessé válnánk bármely or- ról folyt a baráti beszélgetés." Tizenhat eszendő telt el a lidicei tragédia óta. Azóta befejeződött a világtörténelem legpusztítóbb háborúja, amely huszonhét millió ember életét vette el. Az egykori európai diktátor, a magát világhóditónak tekintő náci, a birodalom-führer önkezével vetett véget pokolian gonosz életének. A világpolitikában is nagy fordulat történt. Megszületett egy új világrendszer: a szocializmus. Ez a történelmi tény megváltoztatta — világméretekben — az események menetét. De a szocialista világrend mellett létezik az új führerek világa, ugyanaz az imporiíilizmus, amelyik megölt huszonhét miilió szerencsétlen embert. Nem igaz, hogy az emberiség könnyen felejt. Talán nem szükséges újabb Lidicék tragikus megsemmisülése ahhoz, hogy az imperializmus háborús előkészületeivel szemben a világ élnivágyó emberisége még egységesebben lépjen fel, mint ma. Lidice lerombolt kopár földjén ma szép nagy rózsakert áll: ötven nemzet rózsája nyitja ott bimbóit, hogy június kilencedikére, a tragédia napjára sok színben pompázzon, hirdesse az élet megújulását, s vérpiros szírmaival is szimbolizálja az ártatlan csehszlovák mártírok piros vérét. Hirdesse örökké, hogy e helyen valamikor egy falucska állott, amelyet a fasiszta barbárság elpusztított. Az ötven nemzet rózsái között magyar rózsák is piroslanak, jelképezik, hogy a magyar dolgozók szolidárisak Csehszlovákia népével, egyek a fasizmus gyűlöletében, s Lidice tragédiájának fájdalma magyar fájdalom is. A rózsakert mellett új község épült. Üj Lidice, amelyet a Csehszlovák kormány építtetett, a felszabadulás után. Az új Lidice lakói kimennek a kertbe — az O-Lidice temetőjébe —, s bánatukban is hálatelt szívvel nézik a nemzetek viruló rózsáit, a nagy nemzetközi szolidaritás és békeharc e magasztos jeleit, egy elpusztított falu közös sírjának virágait. Nálunk is volt rózsakert: Lidicére emlékezve, lidicei rózsakertnek nevezte el Szeged becsületes lakossága ezerkilencszázötvennégyben, amikor létrehozta az Aradi vértanúk terén ezt a kis rózsakertet. Asszonyok és lányok öntözgették, ápolgatták a kertet, Lidice tragédiájának élő figyelmeztető jeleit: a kis rózsabokrokat. LIDICEI rózsák III. — A szegedi rózsakert — S a fasizmus elleni harc, a lidicei mártírok halálán érzett fájdalmunk virágait tövestől kiszaggatták, a kiskertet széjjel tiporták ezerkilencszázötvenhat októberében. Kiknek volt útjában a senkinek sem vétő ártatlan rózsakert? A felelet egyszerű: azoknak volt útjában, akiknek tizenhat esztendővel ezelőtt Lidice község megsemmisítése parancs volt. Azokat német fasisztáknak neveztük, ezeket pedig magyar fasisztáknak, akik a mai napig is közöttünk élnek, figyelnek, várnak újabb alkalmakra. Nem érkezett el az idő Szegeden ezerkilencszázötvenhat októberében arra, hogy az ártatlan rózsatövek kiszaggatása helyett emberek, szegedi hazafiak vérző szívét szaggassák ki, úgy, mint Lidicén. Még csak a virágoskertet tiporták össze, mert nem volt idejük itt, hogy békés emberek házait, lakásait dúlják föl, gyújtsák meg, rabolják ki úgy, ahogyan Lidicén. Mert a Heydrich SS-Obergruppenführer és a szegedi lidicei kert szétrombolói között nincs semmi különbség. Ha csak annyi nem, hogy a mi fasisztáink közül sokan az ellenforradalom utón ügyesen elbújtak, s álcázzák magukat a becsületes tömegekben: egyetemi leckekönyvvel, medikusi köpönyeggel, íróasztallal és egyebekkel. Lidice hóhérainak megfizetett az élethez ragaszkodó emberiség, de a magyar ellenforradalmároknak, a tényleges bűnösöknek vajon mi megfizettünk mór? Sajnos nem, mert egyrészük eltűnt az élet forgatagában. A fővárosban már nemcsak a rózsákat, nemcsak Lidice virágait szaggatták ki tövestől. Ott ártatlan embereket téptek szét, hasítottak kétfelé, Tóth Ilona módján mészároltak. Hány embert látott e sorok írója végigmetszve a hasától a torkáig, s hány embernek volt kiszúrva a szeme és hegyes rúddal keresztülszúrva a torka. Sajnos, nagyon sok ártatlan embernek. Az üzletek százait kiégetve, teljesen kifosztva hagyta maga után a Hitler-Jugend kanibalizmusót és rablási őrületét felülmúlva az ellenforradalmárok, fasiszták huligán-bandája. Kísérteties & hasonlóság Lidice tragédiája és a magyar ellenforradalom között. Annyira kísérteties, hogy még az eszközök is azonosak voltak, a szellemi indíték is azonos volt: gyilkolni, rabolni, pusztítani. Mindegy, hogy miért és kik az áldozatok, csak vérben tudjanak fürödni. A gyilkolási téboly, a fasiszta őrület kísérteties közelsége rémítette az ország lakosságót, Szeged dolgozóit is. Az ember állattá aljasulásának neveznek egy-egy közönséges napi gyilkosságot, akár részeg fővel történik, akár szerelmi téboly az indíték. De minek nevezzük azokat, akik eljutottak a rózsák kiszaggatásáig, a kiskert feldűlásáig, a fővárosban pedig a tömeges mészárlásban való kéjelgésig? Ezek nem állatok. Az állat ilyet nem csinál. Ezek veszedelmes, közönséges politikai stréberei a nemzetnek, ezerszer veszedelmesebbek az oktalan állatnál. Ugy is kell kezelni őket, mint a nemzet egészséges testére tragikusan ártalmas kolera-bacilusokat, s addig nyomozni utánuk, míg a rejtett gócokat feltárjuk és megsemmisítjük. Ez nem csupán hatósági feladat, ez összegész, népi-nemzeti érdek, a dolgozó nép védelmében elvégzendő munka az egyetemeken, az üzemekben, a hivatalokban —, mindenütt. A mai napon sok ezer szegedi dolgozó részvételével állítják vissza a békemozgalom aktív munkásai, az ellenforradalmórok által megcsúfolt lidicei rózsakertet Az ünnepség megható perceiben gondoljunk arra is, hogy a béke védelmében elfoglalt helyünk csak úgy biztos, ha az emberiség, a haladás és a béke köztünk élő ellenségeit kiszorítjuk társadalmunk minden pórusóból. Nem elég szavakban deklarálni, hogy mi a béke ügyét komolyan vesszük és körülményeinkhez, lehetőségeinkhez mérten aktívan cselekszünk is érte, ha ugyanakkor személy szerint nem küzdünk e rózsakert lerombolóival azonos szándékúak ellen. Az aradi vértanúk terén újra ott van a lidicei rózsakert. Nem szimbólum csupán, hanem figyelmeztető is: aki ellensége Lidicének, az ellensége a munkások, a parasztok, az értelmiségiek békés életének is. (SIKLÓS) ÚR GYÖRGY: Felolvasóest a Tanárok, orvosok, egyetemi előadók és diákok töltötték meg tegnap délután az Egyetemi Diákklub nagydiákkiu bban j luUá&z Guula iUísdaa tv5r,iűl (rtoíl rán-s " " Hatvani Dániel, Gaál Sán-" | dor és Andrássy Lajos. S ——• Fodor József a felolvasó-; (24.) . Utá" elm,°nd^' hogy! Hamar felejti a Napló tévedését és őszintén örül, termét, hogy talalkoezanak kellemes meglepetes volt, hogy Bauer Herbert barátja első verse az övével jelent és elbeszélgessenek a két számóra a bemutatott ver-. meg együtt a karácsonyi számban neves fővárosi íróval Dr. sek gazdag témaköre, a na-. Az ünnep délutánján nagy diák-zsúr van KlimáékGreguss Pál, Kossuth-díjas pi élettel való eleven kap-. nó] persze, a versekről beszélgetnek, amelyek nagyon egyetemi tanár, a Szegedi csolatuk. Elismerően nyi at-; tetszenek mindenkinek. A Napló szerkesztőjének jóslata Tudományegyetem rektora kozott a szegedi irodalmi. valóra vált> szeretettel fogadta a verseket a leghozzáérkoszontötte a vendégeket, termésről. Illés Bela is meg-; t(3bb közönség- az új generáció majd átadta a szót Illés erősítette véleményét, ki-; _ Te Herbert - fordult Szivessy Tibor Bauer felé Bélanak. aki — engedve, a egészítve azzal, hogy a; _ miért nem magyarosítod a neved? Mennyivel szebb fiatalok kerésenek — fel- szereplő írók valamennyien! lenne versed alatt egy jó magyar név. Mondjuk — gonolvasta egy hangulatos, ed- a s^ajjs^ realizmus szel-; dolkodik egy pillanatig Szivessy —, mondjuk: Balázs dlg "emI„3f'e"1 "T!1; lemében dolgoznak ! BéIa- Ebben 3 névben még alliteráció is van. lajót. Ezután Illés Béla kért ! _ Balázs Béla _ ismétli Juhász G la _ Nemrossz. 3 jelenlevő fia- A óls került meleg han-; Küma m felugrik gz asztaltól ke'ébe veszi a N tal költők verseiből, s nagy gulatu irodalmi "randevú*! iót és hangosan olvassa: tetszés közben olvasott fel utón rövid baráti beszélge-; — Búcsúzóra. Irta: Balázs Béla. ' költeményeiből Papp Lajos, tésre még együtt maradtak! Elszavalja a verset, utána Juhászét. Majd leül a zonMagdu Lucián, Paróczai a vendégek a szegedi írók-; gorához és játszani kezd. A diókok köréje sereglenek és Rattkő József, kai és irodalombarátokkal! * ^SX^SÍm ^ií'v "ff^' gazdagítPa a ; gyar irodalmat. Klíma néni kivételesen eltér regi szoka; satól és ma nem kell 7 órakor hazamenniök a vendé; geknek. A nagy ebédlőben terítenek vacsorához és csak ; éjfél után vonulnak át Priváryhoz még egy hosszú; lépésre. Vasárnap Budapesten a bizottság, felállítására azon-S Gyulát kíséri haza először a társaság és a kapuban, Thököly út és a Hungária ban a közbejölt háborús ese-i mikor kezet fognak, hangosan búcsúzik: körút kereszteződésénél lévő mények miatt nem kerültt — Szervusz. Balázs Béla! zöldellő park közepén fel- sor. Pásztor müvén a nagyi 'A szegedi éjszakában most hangzik el először egy új állították Pásztor János szob- erdélyi fejedelem egy karos t költőt jelentő név. A többiek kórusban ismétlik: Gergely. Pásztor-szobor Budapesten rászmüvész Báthory Istvánt székben ül, és a két térdént ábrázoló szobrát, A vásárhe- nyugvó kardot fogja mind-t lyi mestertói a szobormüvet két kezével. Határozottság! még az 1930-as években ren- és tetterő uralkodik Pásztor! delte meg a Báthory-emlék- János Báthory-szoborművénZ Elkészült az ország közúti forgalmának statisztikai könyve — Balázs Béla. (Mint Ismeretes, ettől kezdve valóban ezt a nevet használta a később világhírűvé vált költő és filmesztéta. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után forradalmi tevékenysége miatt a szovietunlóba emigrált. A felszabadulás után hazatért, kormányunk később Kossuth-díjjal tüntette kl. 1949-ben halt meg. Egykori szegedi lakóházát (Dugonics tér 3.) emléktábla jelöli. — A szerk.) Elszalad az esztendő és a hetedik gimnázium is már ! csak emléknek számít. Nyáron a Stefánia-sétányon van a csütörtök délutáni ! térzene. intézet va 7,2 százalékkal növelte-• Itt sétál az ifjúság délután hattól este hétig, míg a osztá- dett. Legforgalmasabb a bu-; zenekar Fichtner SándoY karmesteri pálcájára pattogóország dapest—nagykanizsai és a; san játssza a bécsi indulókat. statisz- budapest—miskolci út. A bu-; Itt sétálnak a Matskássy-, Máthé- és Sümegi-leányok, tlkal könyvét. Az ezerolda- dapest—miskolci országúton; Minden diák ismeri őket, mert velük táncolnak a Bölas könyvet az 1955—1956- naponta átlagosan 1400 jár-; dőné-féle tánciskolában, vagy Révész Bélánál, a Kassban. bari végzett országos forga- mű közlekedik. ; Egyetlen virágárus áll a kultúrpalota előtt és a diálomszómlálás alapján állí- A statisztikai adatok alap-; kok sűrűn vásárolják a virágokat. tottók össze. A statisztikai ján megállapítható, hogy az; Ártatlan kis flört ez, mindenki tud róla és a mamák, adatokból kitűnik, hogy az ország egyes útszakaszai; akik ott ülnek a padokon, szintve sértve érzik magukat, ország közútjainak motoros- nagymértékben túl vannak; ha leányuk virág nélkül megy haza a térzenéről, forgalma 1938-hoz viszonyít- terhelve. Z Külön sétálnak a leányok és külön a liúk, mert a az útügyi kutató közlekedéstudományi lya elkészíttette az közúti forgalmának tanárok is itt vannak és abban az időben még respektálják a tanárok tekintélyét. A virágárus viszi oda a leányoknak a virágokat, amiket a fiúk fizetnek ki. A virágárus mór tudja, hogy ki kinek veszi a fehér szegfűt vagy piros rózsát. Juhász is vásárol virágot és odaküldi az egyik Matskássy-lánynak. Aztán elszalad, nem sétál tovább, otthagyja a fiúkat, de odahaza tovább ábrándozik erről a délutánról és vers is születik vacsora után a gombkötőműhelyben. Leányok társaságában félszeg és szótlan. A Klimaleányokon kívül nem ismer senkit személyesen. A Matskássy-lánynak is csak azért küldött virágot, mert a fiúk bosszantották, gyávának nevezték. Megmutatta, hogy nem gyáva. A jövő heti térzenére azonban nem megy ei, szégyenli magát. Csodálatos, hogy mennyire kiszakadt belőle Vác, a noviciátus esztendeje. Soha nem beszél róla és még célzást sem tesz rá. Nem is kérdezgeti erről senki, ö maga sem gondol ró, annyira távol szaladnak tőle ezek az emlékek. • Juhász Illés betegen fekszik és Regdon doktor csak áll az ágy mellett és fejét csóválja. Nem tudja, mi a baj, de felír csillapító porokat. A beteg beveszi és tovább nyögdécsel. A család vele szenved és a gyerekek kedélyállapotón rajfafekszik az otthoni levegő szomorúsága. Margitka nagyon szépen zongorázik, de gyakorolni átmegy Klimáékhoz, mert nem szabad a beteg nyugalmát zavarni. Bandika is iskolába jár. Naponta eljön hozzá Kálló Tóni, akivel az Ipar utca leghangosabb gyerekei közé tartoznak. Most elküldik Tónit Bandival együtt a Boldogasszony sugárútra. játszanak Kállóék udvarában, ott nincs beteg a háznál. Este Gyula hozza haza Bandit, aki fáradt a délutáni játéktól és alig eszi meg vacsoráját, már alussza is a boldog gyerekek álmát. * Juhász Illés állapota rosszabbodik a család egész napon át ott van az ágya mellett. Gyula is ott áll és nézi apját szótlanul. Aztán kifordul a szobából és kimegy a Tisza partjára. Végigsétál a töltésen a Boszorkányszieet felé és megbámulja a vonatof, amely ott dübörög keresztül a hídon, hosszú fekete füstöt hagyva maga után. Az érettségi előtt álló diákot nagyon felzaklatja ap.ia betegsége. Látja az orvos arcán, hogy nagyon beteg. A posta is nyugdíjba küldte, mint hasznavehetetlent. Nagyon sokat betegeskedett az utóbbi hónapok alatt és most ez a tavasz végzetes fordulatot ád betegségének. Gyula, a 18 éves gyerek, aki fqkete szemével megfigyel alaposan mindent, látja apja teljes összeomlását, de nem szól egy szót sem, nem akarja édesanyját, akit nagy, tisztelő, gyermeki szeretettel vesz körül, még jobban elkeseríteni. Ügy is sír egész nap és egész éjszaka. Hetek óta nem is a*szik, alig tudja megérteni, hogyan bírja ki ezt a súlyos helyzetet. Apja napokon keresztül szótlanul fekszik az ágyban, senkihez nem beszél, nem vesz táplálékot sem magához és az édesanyja a beteggel szenved át minden fájdalmat. Az iskolában befejeződnek az osztályvizsgák. Megkapja bizonyítványát és odahaza örömmel mutatja a nagybetegnek, akinek mintha valami halvány mosolyféle játszadozna az ajka körül. (Befejező rész következik)