Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-20 / 93. szám

OELMIGYIRORSZÉG OílMUGYBRORSZflG CSÜTÖRTÖK, 1954. ÁPRILIS 20. PÁRTELET • Nagyobb megbecsülést a népnevelő munkának A kormányprogramul válóraváltásától mindannyian sokat várunk. Ez a várakozás azonban önmagában nem eredményez semmit, ha nem dolgozunk egyöntetűen a kormányprogrammban foglaltak megvalósításáért. Hogy ezt elérhessük, döntő feltétel: az egész nép személyes érdekének érezze a kormányprogramul megvalósítását. Lássa annak kihatását mindennapi életére, egyéni boldogulására és kész legyen támogatni a pártot a kitűzött célok elérésében. Ennek a módja pedig a népnevelő, a tömegpolitikai munka megjavítása, kiterjesztése a lakosság minden rétegére. Ma, pártunk új politikájával a munkás-paraszt szövetség, a város és a falu közötti kapcsolat megerősítésére, egész népünk erős egységbe való tömörítésének feladatait oldja meg. Ezeknek a feladatoknak sikeres megoldásában nagy szerep vár az agitációra. A Központi Vezetőség ezév februárjában hozott határozata a népnevelőmunka megjavítására igen nagyjelentőségű és hosszú időre irányt mutat a politikai nevelőmunka végzésében. A Központi Vezetőség határozata megállapítja, hogy egész pártmunkánk legfontosabb feladata a párt- és a tömegek kapcsolatának megerősítése érdekében a felvilágosító, nevelőmunka kiterjesztése, magasabb színvonalra emelése. Megállapítja a Központi Vezetőség határozata, hogy a párt tömegpolitikai munkájában az eddig elért számos eredmény ellenére az utóbbi évek folyamán a hiányosságok a jellemzőek. Amíg a kormányprogramm megjelenése Után helyesen magjarázták a népnevelők a kormányprogramm Jelentőségét, eredményesen harcoltak a termelőszövetkezetek megszilárdításáért, addig az ezt megelőző és az ezt követő időkben agitációnk csaknem teljesen leszűkült a termelési és állampolgári kötelességek ismétlésére. Ugyanakkor nem foglalkoztunk elég gondossággal a dolgozók sérelmeinek intézésével, jogaiknak védelmével. Ezek a megállapítások Szegedre, n szegedi pártszervezetekre is vonatkoznak. Ehhez Járult még az is, hogy a pártszervezetek a közelmúlt Időkben nem fordítottak szükséghez mérten gondot . a népnevelők kiválasztására és munkájuk ellenőrzésére. Így következett be az, hogy a kiválasztott népnevelőknek csak a kisebbik százaléka végzi rendszeresen feladatát Alsóvároson például negyven népnevelőből alig 10 fő jár családlátogatásra — a legjobbak, Varga János, Szélpál Ferencné, Nagyi Ferenc. — A városi tanácsnál 18 népnevelő van, s csak minden második végez agitációs mimkát. Legtöbb helyen igen alacsony a népnevelőértekezletek színvonala is. Sőt vannak olyan pártszervezetek, mint a Szegedi Cipőgyár, az Oj Élet tsz, ahol hónapokon keresztül nem tartanak népnevelőértekezletet. Nagyfokú gyengesége a politikai nevelőmunkának városunkban az is, hogy színvonalban sem éri el azt a követelményt, amelyet megkíván a dolgozók helyes tájékoztatása, nevelése, mozgósítása, a pártós a kormányhatározatok végrehajtására. Ennek egyik fő oka, hogy a népnevelőknek 60—70 százaléka vesz csak részt pártoktatásban, de akik részt vesznek, azok közül sem mindannyian sajátítják el azt a politikai tudást, amelynek segítségével tartalmas, színvonalas beszélgetést tudnának folytatni, s hozzáértő módon agitálni a dolgozók, a lakosság között. Nem ismerik az új szakasz politikájának lényegét. Különösen gyenge a kerületi agitáció, a lakosság lakhelyén folyó politikai munka. Ha ezt a területet elhanyagoljuk, gyengftjük a párt tömegkapcsolatát és lehetőréget adunk az ellenséges nézetek terjesztésére. Ha azt akarjuk, hogy a párt befolyása erősödjék a lakosság minden rétegében, akkor vállalati, hivatali és intézményi pártszervezeteinknek minden további késedelem nélkül segítséget kell adniok a területi agitációhoz. Válogassák össze azokat, akik legalkalmasabbak a nagy tömegek nevelésére — az egyszerű párttagoktól a kommunista vezetőkig —, a párt politikájának hirdetésére és küldjék őket a területre, a kerületi pártszervezetekhez. A jelenleg ténylegesen népnevelőmül^ végzők száma cl® enyészően csekély ahhoz, hogy minden családhoz, minden emberhez elj'usson a párt szava. Legalább háromszorosára kell nö vélni az állandóan dolgozó népnevelők számát, hogy belátható időn belül javulásról beszélhessünk agitációnkban. A párttagoknak alig egyharmada végez jelenleg népnevelőmunkát, — ezek sem a legképzettebbek — és csaknem teljesen hiányoznak közülük azok, akik a leghivatottabbak erre a feladatra: a párt- és a gazdasági funkcionáriusok, állami vezetők és a tömegszervezeti vezetők. Őket kell elsősorban megbízni népnevelőmunkával, hiszen ők ismerik legjobban népi demokráciánk fejlődése új szakaszának elvi és gyakorlati kérdéseit. Ök tudják ezeket a kérdéseket legjobban megmagyarázni és a lakosságot foglalkoztató problémákra a helyes választ megadni. Sokszázan vannak azok a vezetők, akik szégyenszemre nem végeznek még most sem agitációs munkát, nem tartják azt számukra fontos és szükséges feladatnak. A népnevelőmunka gyengesége okozza, hogy még mindig nem kerültek elég közel egyes rétegek és emberek a párthoz és nem látják az új szakasz politikájának a jelent és jövőt formáló jelentőségét a maguk számára. Közelebb kell jutni népnevelőinknek az emberekhez és megfelelően meg kell ismerni életkörülményeiket, véleményüket, s meg kell válaszolni a fole. letre váró kérdéseiket. Az agitációnak, a dolgozókkal való beszélgetésnek, véleménycserének kell lenni. Tanítani és nevelni kell a népet, de tanulni is kell tőle. Az agitáció, a kötelezettségekre való mozgósításon túl — magyarázza meg a párt- és kormányhatározatokat, a jelentős bel- és külpolitikai eseményeket. Váltsa ki a dolgozókból a bátor véleménynyilvánítást a párt politikájának minden jelentősebb kérdésében. Csak az ilyen agitáció teljesítheti alapvető feladatát: dolgozó népünk nevelését, elsősorban a munkásosztály szocialista öntudatának további fejlesztését. Ilyen eredménnyel csak azok tudnak nevelő és mozgósító munkát végezni, akik már maguk is kellő öntudattal rendelkeznek, követendő példamutatással dolgoznak munkahelyükön, politikailag fejlettek, rendszeresen olvasnak újságot, népszerűek a dolgozók előtt és harcolnak a dolgozók jogos követeléseinek teljesítéséért. Ezek elsősorban a kommunista vezetők, / akiktől a párt joggal kívánja meg, hogy politikáját szóban is hirdessék, magyarázzák és erősítsék népünk egységét. A jólét emelkedését, az élet vidámabbá tételét mindenki akarja. De még sokan nem látják tisztán, nem értik: mit és hogyan kell nekik tenni, hogy ez megvalósuljon. Még az átszervezés nehézségei talán nem adják már is azt, amit szeretnénk, de holnap már lényegesen más lesz, s hogy minél gyorsabban más legyen, ez egész népünkön áll. Ezt kell megérteni, ezért kell agitációt folytatni és tettekre mozgósítani népünk minden tagját, a gépek mellett, a szántóföldön és a tudomány területén egyaránt. Ez a szép és rendkívüli fontos munka vár a népnevelőkre. Az emberekkel való foglalkozás, a párt Iránti bizalom erősítése a dolgozókban és harc a párt új politikájának megvalósításáért, elsőrendű fontosságúvá teszik a népnevelőmunkát a pártmunkában. Fokozott megbecsülést kell biztosítani a népnevelőmunkának és a népnevelőknek is. Erős népnevelőcsoportokat kell kialakítani a pártszervezetekben, a kerületekben. A népnevelőcsoportok élére csoportfelelősöket kell állítani, akik munka közben állandó segítséget adnak a népnevelőknek, s irányítják munkájukat a szükségesnek megfelelően. Feltétlenül lehetővé kell tenni a legfejlettebb párttagok bevonását, folyamatos tevékenységét az agitációs munkába. A pártszervezetek értsék meg, hogy az ő kötelességük gondoskodni a vezetők pártmunkával való ellátásáról és elsősorban népnevelőmunkára oszszák be őket. Küldjék lei őket a lakóterületükön működő pártszervezetbe, ahol a helyi kérdésekkel megismerkedve, politikai tudásuk felhasználásával fáradhatatlanul mun kálkodjanak a helyi pártszervezetek irányításával a knrmányprogrammban megjelölt célkitűzések mielőbbi eléréséért. Gera József Külpolitikai krónika A bonni revansiszhák javára A belga szenátus hosszú viharos vita után ratifikálta a~ „európai védelmi közösségről" szóló párizsi szerződést. A szenátorok negyedrésze a szerződés ratifikálása ellen szavazott. Közvetlenül a szavazás előtt a katolikus Slruye szenátor, a szenátus elnöke Pholien volt belga miniszterelnök, Ralin szocialista szenátor, stb. a szerződés ratifikálása ellen nyilatkozott. A ratifikálás ellen szavaztak a kommunistákon kívül egyes szocialista és katolikus szenátorok is. A párizsi szerződés ellenzői a legkülönbözőbb politikai nézetű emberek, de mind az ország függetlenségének és biztonságának érdekeit tartják szem előtt, s megcáfolhatatlan érveket hoztak fel a szerződés ratifikálása ellen. Elutasították a párizsi szerződést, mert megfosztja az országot nemzeti szuverenitásától, s kedvező feltételeket teremt a német militarizmus gyors felélesztéséhez és a Wehrmacht belgiumi garázdálkodásához. Maga Degreef belga hadügyminiszter sem tagadta, jóllehet a párizsi szerződés lelkes hívei közé tartozik, hogy a belga katonák „minden valószínűség szerint" német tábornokok parancs, noksága alá kerülnek. „Az európai védelmi közösség — jelentette ki az egyik szocialista szenátor, — feléleszti a németek végzetes ábrándját az európai hegemóniáról. 'Az új német hadosztályok a volt Wehrjnacht. és SS-tisztek parancsnoksága alatt lesznek. Az európai védelmi közösség nem lehet a béke biztosításának eszköze,mert elmélyíti a szakadékot Kelet és Nyugat között, s fegyverkezési hajszára, az meg előbb-utóbb háborúra vezet". Meggyőző és jogos érveket hoztak fel a szenátusban sokan m„sok is, akik szintén ellenzik, hagy az „európai hadsereg" cégére alatt újjáteremtsék a hitlerista WehrmacMot. A szenátus többsége azonban Washington durva nyomására a belga nép létérdekeivel nem törődve ratifikálta a párizsi szerződést. Washington és Bonn természetesen sietett ünnepelni a belga szenátorokat, amiért engedtek azok nyomásának, akik az igazi kollektív biztonság elé helyezik a hírhedt „erő" politikáját. Belgium haladó közvéleménye elitéli a szenátus nemzetellenes cselekményét. ítélet romén kém- és összeesküvő banda ügyében Jóboru Magda nyilatkozata az egyetemi továbbtanulásról Jóború Magda oktatásügyi miniszterhelyettes nyilatkozott az egyetemi továbbtanulásról. Nyilatkozatában többi között a következőket mondotta: — Kl merre menjen, amikor kilépett a középiskolából? Ez a kérdés foglalkoztatja most az érettségire készülő fiatalokat. Igen örvendetes Jelenség, hogy a tanulók nagyszámban a kiírnak tovább tanulni; Nem helyes azonban, hogy az érettségizők elég tekintélyes része indokolatlanul — csak egykét egyetemet lát maga előtt. Nincsen olyan általános gimnázium, ahonnan például a villamosmérnöki karra ne lenne 2-—3, sőt még több jelentkező. Ugj'anakkor az agrárfelsőoktatási intézményekre — itt három egyetemi kar, három akadémia, 5 főiskola várja a diákokat — iskolánként mindössze egy vagy kettő, jobb esetben hárman jelentkeznek. Aránylag csekély az érdeklődés a jogtudományi karok, a számviteli főiskola és a gyógypedagógiai tanárképző főiskola iránt is. Rá kell mutatnunk a helyes pályaválasztásra. Azzal, hogy a műszaki, valamint az orvostudományi egyetemre túlsokan jelentloeznek, a felvétel szempontjából megoldhatatlan probléma elé állítják az illetékeseket. Sok kitűnő és jeles tanulót is el kellene majd így utasítani ezekről a karokról férőhely hiányában. Más egyetemeken és főiskolákon pedig túlsúlyba kerülnének majd a jó és közepesrendű tanulók. Ennek az aránytalanságnak nem szabad bekövetkeznie. Még egy visszásságot mutatnak az előzetes jelentkezések. A fiatalok minden elfogadható ok nélkül csak a fővárosban akarják tovább folytatni tanulmányaikat. Példa erre: Bács megye délkeleti részéből sok diák a budapesti Eötvös Lóránd tudományegyetemre jelentkezett, pedig ott van a köze® lükben tem. a Szegedi TudományegyeAz egyetemi és főiskolai jelentkezések április 22-vel lezárulnak. A diákok és szülök pályaválasztási problémáikkal bizalommal fordulhatnak a pedagógusokhoz és minden bizonnyal megkapják a legnagyobb segítséget közös ügyünk legjobb elintézéséhez — fejezte be nyilatkozatát Jóború Magda oktatásügyi miniszterhelyettes. wv1 " * c_ Bukarest (TASZSZ). Az április 18-i román lapok közleményei szerint a Román Népköztársaság legfelső bíróságának katonai tanácsa április 6—14-én tárgyalta a L. Patrascanu vezetése alatt álló kém- és összeesküvő csoport ügyét. A bíróság megállapította, hogy a fasiszta diktatúra idején, a háború előtt és a háború idején Patrascanu és Kofler vádlott, valamint cinkostársaik áruló bandát alakítottak, amely bűnös tevékenységet folytatott a fasizmus és a háború ellen küzdő demokratikus és hazafias erők harcának gyengítésére és meghiúsítására, Románia felszabadulása után Patrascanu több imperialista hatalom felderítő szolgálatától olyan utasítást kapott, hogy minden áron őrizze meg a kormányban elfoglalt pozícióját, amelyet azért igyekezett elfoglalni, hogy fokozza a román állam és a román nép elleni bűnös tevékenységét; Patrascanu a kormányban elfoglalt helyzetét felhasználva összeesküvő államellenes csoportot szervezett. 1945 február 24-e küszöbén L. Madison amerikai kém útján Radcscunak hozzájárulását adta, hogy fasiszta katonai puccsot szervezzen. Thomas Hall és William Hamilton amerikai kémek útján Patrascanu és csoportja kapcsolatot teremtett Maniu és cinkostársai összeesküvő bandájával, abból a célból, hogy minden, az amerikai és más Imperialista hatalmak vezetése alatt álló terrorista bandát egyesítsenek, megszervezzék az államcsínyt a népi hatalom megdöntésére, a burzsoá földbirtokos rendszer visszaállítására és Románia nemzeti függetlenségének felszámolására. Ennek az összeesküvésnek a vezetésével az áruló Patrascanut bízták meg. A Román Népköztársaság legfelső bírósága L. Patrascanut és R. Koflert halálra és a többi kilenc vádlottat különböző időtartamú börtönbüntetésre ítélte. Az ítéletet végrehajtották. A földművelésügyi minisztérium jelentése a tavaszi mezőgazdasági munkákról A tavaszi szántási tervet eddig 9 megye teljesítette. — Befejezéshez közeledik a cukorrépa vetése. A legjobb eredményt eddig Zala megye érte el. Második Csongrád, harmadik Bács megye, legnagyobb az elmaradás Baranya és Heves megyében. —vw— SZEGEDI JEGYZETEK Ajándékmttsor Burgonyaültetési tervét Szolnok és Hajdú megye teljesítette. Jó eredményt ért el Csongrád megye is. Elmaradt Vas és Veszprém megye, Az állami gazdaságokban a cukorrépa vetés mellett befejezéshez közelalik a takarmányrépa és nap' raíorgó vetése. Néhány nappal ez- javult.., A kiváló dolelőtt az egyik este talán gozók... <i műszaki gársenki sem hallgatta vá- da..." — hallatszott, rosunkban olyan érdek- Aztán felhangzott Verdi lődéssel a rádiót, mint a Trubadúrjából a toronySzegedi Kenderfonógyár ária — dolgozói. Nagyon hamar mérnök híre futott az üzemben, hogy ajándékműsort kapnak a Rádiótól — jó munkájukért. Aki nem Bérezi István megilletődve hallgatta kedvenc áriáját: őt köszöntötték véle. Puccini halhatatlan melódiáját, a Pillangókis— úgy érezte — őt is köszöntik. „Pataki Antalnénak és kisgyermekének küldjük a következő dalt" és kis féltettjének kedvenc dala hangzott fel: a Sétahajó. Benkő Ferencné már több mint húsz éve dolgozik a gyárban. Az előfonó munkásnője volt — most a bérosztály dolgozója. Soha nem fordult még elő, hogy nevét Mily kedves örömöt a rádióból hallja, pedig volt a délutáni műszak- asszony nagyáriáját éneban, igencsak várta húsz kelték — a sztahánovisóra tíz perckor á rádió ta Zengei Jánosnak, a is mellett, hogy mit mondanak róluk?... Megszólalt a jóllsmcrt hang, s az egykori kai-gyár éhbéresei kártoló művezetőjének és a kártoló dolgozóinak küldték. Szállt a dal. Ba- betöltötte szívét, lelkét ha- az üzemrész dolgozóiárasztott ez a dal a Pataki-családnak. Ugyanilyen örömteli érzések születtek Ördögh Andrásnéban, a szárazfonó fiatal munkásnőjében, évtizedeket töltött a gyárban S most Carmen: Virágáriája köszöntötte őt. Székely Károlyné, a cérnázó kiváló ifjúmunkása a Kék Duaklt férjével együtt — na-keringő hallatára kis könnyed táncot lejtett a rádió mellett — végtelerátságos lakásokban, fel- nak. S majd hogy táncra szabadultan hallgatták perdült a vizesfonó két az őket köszöntő szava- kiváló dolgozója. Balogh kat, mely elszáll a világ István művezető, Gyimínden tájára. . Az móti Istvánné fonónó, egész világ hallhatta amikor a pattogó csárMoszkvától Berlinig. Pá- dást hallgatták, amely rizstói Londonig — tVas- ez ő jó munkájukat dicsérte. Pataki Antalnf. a gömbölyítő sztahánovistája alig birta lecsillapítani gyermekét, hogy csendben maradjon, nehogy hington'g a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóinak neveit, eredményeit a munkában — s kedvenc dalait... „;.. Hatods~or volt élüzem ... Mindig telje- , ... •ítette. sőt túlteljesítette elmulasszon egy szot is tervét... A minőség is ebből a műsorból, hátha aki ugyancsak az üzemben kiváló művezető — köszöntöttek a rádió hul- nül boldog volt. hogy lámáin — János vitéz őneki küldtek köszöntő belépőjével. Gyikó Jó- dalt. Vidovits Lászlónét. zsefnénak felsorolták az a gilfonó legjobb minőösszes kitüntetéseit: két- ségi munkásaként üdvöszeres sztahánovista, a zölték egy népdallal. VIkönnyűipar kiváló dol- dovitsné nagyon csodálgozója, és Fischer Si- kozott, hogyan találták monnéval, az üzem ki kedvenc dalát, konyhavezetőjével gon- Kilenc óra volt, mire dos munkájukért szere- régetért a Szegedi Kéntett dalukat küldték ne- derfonógyár dolgozóinak lnk: „Daru/madár fenn köszöntése. A mintegy az égen hazafelé szálldo- háromnegyedórás műsor gál" — énekelték, s Gyi- nagyon sok örömet jel-ónéi szeméből még egy lentett a gyári dolgozókkönny is kicsordult a nak. meghatódottságtól. MARKOV1TS TIBOR