Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1919-03-04 / 51. szám

Szeged, Ii5l9. március hó 4. LíELM A l i YAKUKNZA ti 3 fi köztársasági elnök Szatmáron. — Szemle a székely dandár* fölött. — Szcitmár, márc. 3. (4 Délmagyarország tudósitójától.) Ma reggel kilenc órakor robogott be a gyönyörűen földíszített szatmári pályaud­varra az a kilenc kocsiból álló különvonat, amely Károlyi Mihály köztársasági elnököt és kíséretét hozta Szatmárra. A pályaudvaron sok ezernyi tömeg várta az elnököt. Ott voltak tel­jes számban a város, á katonaság vezetősége, az összes hivatalfőnökök, valamint a szomszé­dos megyék küldöttségei. Az elnökkel együtt Szatmárra érkeztek Károlyi Mihályné, Nagy Vincéné, Böhm Vilmos hadügyminiszter, Nagy Vince belügyminiszter, Ugrón Gábor volt bel­ügyminiszter, Pogány József kormánybiztos és még számosan. A kocsiból elsőnek Károlyi Mihály és Károlyi Mihályné szállottak ki, aki­ket Kossavoky László kormánybiztos üdvözölt a város lakossága nevében. Majd dr. Lenárt István helyettes polgármester intézett üdvözlő szavakat a köztársasági elnökhöz. Az üdvözlé­sekre Károlyi Mihály válaszolt. Ezután a cigányzenekar rázénditett a Mar­seillesre, Károlyi Mihály ellépett a székelyek díszszázada előtt amelyet, Nagy Pál ezredes ve­zényelt, ez alatt az aktus alatt az egybegyűlt sok ezer főnyi tömeg a maayar Himnuszt éne­kelte. Utánna megkezdődött a bevonulás. A sört a gazdák lovasbandériuma nyitotta meg és vé­gig az útvonalon, ahol a menet elvonul a diá­kok, a szociálisták és a város közönsége állot­tak sorfalat. Hatalmas éljenzés zúgott végig mindenütt, amerre Károlyi Mihály kocsija elha­ladt az ablakokból kendőlóbogtatással üdvö­zölték az elnököt. Népgyűlés a főtéren. Az előre megállapított program szerint délelőtt 11 órakor az egész város polgársága és katonasága fölvonult a város főterére, ahol több mint húszezer enber jelent meg és várta Károlyi Mihály megérkezését. Amikor a köztár­sasági elnök megérkezett és kíséretével együtt a Pannonia-szálló előtti pódiumra lépett, szűnni nem akart, egetverő éljenzés és taps fogadta őt és amikor az ováció franatikus zaja lecsilla­pult, a munkásdalárda a Marseillest, a polgári dalárda a katonazenekar kísérete mellett a Himnuszt énekelte el. Ezután előlépett Nagy Pál ezredes a székely hadosztály parancsnoka, hogy a hadosztály nevében üdvözölje Károlyi Mihályt. Ezután a politikai pártok részéről üd­vözöltek az elnököt, Böhm Vilmos hadügymi­niszter és Pogány József kormánybiztos felszó­lalása után Károlyi Mihály a következő beszédet mondotta: Katonák, polgárok, munkások ! Régóta vágyódtam idejönni, hogy megkö­szönjem a kitartást azoknak, akik itt őrt állanak. Sajnos, a székely katonák nem a székely hava­sokon állanak, hanem itt a magyar róna kapu­jánál. Az, hogy itt állanak őrt, bizonyítja, hogy a székelység és a székely hadosztály nemcsak a székelyföldet akarják visszaadni Magyar­országnak, nemcsak biztosítani akarják, hogy a magyarok és székelyek majd összeölelkezze­nek a szabadság napján, hanem hogy megvéd­jék egész Magyarországot. Ezt az önfeláldozá­sukat Magyarország sohasem fogja elfelejteni, hogy a háború öt keserű esztendeje után a szé­kely katonák nem mentek vissza családi tűz­helyeikhez, hanem a háború minden nyomoru­sága Nfán volt annyi bátorságuk és lelkierejük, hogy ismét sorompóba álljanak az egész ország ügyéért. A hazafiakat nem lehet osztályok sze­rint csoportosítani. Minden osztálynak, Magyar­ország minden polgárának és minden munká­sának csak egy gondolata van: megmenteni a hazát és azokat a szociális intézményeket, amelyeket a nép akaratával teremtettünk meg. Itt van az emelvényen — folytatja Ká­rolyi — Böhm Vilmos hadügyminiszter ur, aki szociálista létére minden gondolatával azon csügg, hogy vissza lehessen szerezni azokat a bányákat és erdőket, melyek nélkül nem lehet fűteni a kohókat, amelyek kenyeret is életet adnak elvtársainak, a szociáldemokrata mun­kásságnak. (Éljenzés.) A legvakmerőbb hazug­ság, amikor azt állítják, hogy á szociáldemok­raták nem éppen ugy akarják, mint minden más magyar. Visszaadni az önrendelkezési jog megcsúfolásával elrablott területeket, amelye­ket militarista, imperialista és kapitalista álla­mok akarnak tőlünk erőszakkal elvenni azért, hogy ott elnyomják a népet. Követeli, hogy mi fegyverhez csak a végszükség esetén nyul­junk. Semmiféle uszításba, semmiféle ugratásba nem megyünk bele. Bennem él a hit és a remény, hogy Európa aeropágja előtt a jog alapján meg fogjuk menteni Magyarországot. Remélem és hiszem, hogy az a világra­szóló igazságtalanság, melyet rajtunk elkövettek, a versaillessi konferencián orvoslásra fog ta­lálni. Nem hihetem, hogy Wilson, (éljenzés) aki hirdette azokat a nagy világraszóló tanokat, amelyekkel sorompóba állította a német imperi­álizmus ellen az egész világot, puszta szavak voltak és ő nem engedné azt, hogy felülke­rekedjenek az ántántnál az imperialista áramlatok, amelyeknek áldozatául essék Magyarors£ág is. Meg vagyok győződve, hogy Amerika és az antant egész demokratikus és szociális érzésű közvéleménye tiltakozni fog az ilyen amputáció ellen, amely lehetetlenné teszi, hogy ez az ország életképes legyen, amelybe mi soha-soha belenyugodni nem fogunk. (Nagy éljenzés). Tanuságtéteire hivom fel az angol sajtó itt levő képviselőjére, hogy Magyarország nem fog meghalni soha. (Éljenzés). Magyarország rendithetetlenül kitart a wilsoni béke gondolata mellett. Ebben az or­szágban van energia, van akarat és van türe­lem. Ez az ország nem imperialista állam. Magyarország szakított a múlttal, demokratikus szellemben oldja meg a nemzetiségi kérdést. Az uj Magyarország nem az elnyomás és a szupremácia alapján akarja a magyar hegemóni­át biztosítani, hanem a szabadság eszközeivel akar élni és az önrendelkező népek együttélé­sét biztosítani (Helyeslés.) • Ha a békekonferencia a megegyezéses béke ellen döntene, fegyverrel is felszabadiljuk ezt az országot. (Hosszantartó éljenzés és taps.) A demarkációs vonalon. A népgyűlés után Károlyi Mihály, Böhm Vilmos hadügyminiszter és Pogány József kor­mánybiztos kíséretében szemlét tartott a székely zászlóaljak és a szatmári 12-es honvéd gyalog­ezred felett. A székelyek, akik fehér darutokat és Zrinyi kucsmát viselnek, mintaszerű rend­ben sorakoztak fel, a Deák-téren. Mialatt a katonabanda a Hymnuszr játszotta,' az elnök elléptetett az arcvonalak előtt. A zászlóaljak azután négyszöget formállak. A négyszög kö­zepén Károlyi Mihály elnök beszélt a katonák­hoz és többek között ezeket mondotta: — Megparancsolom Önöknek, hogy tartsanak fegyelmet és legyenek ;türelemmel, mert ha a wilsoni eszmék nem válnának valóra, a meg­egyezéses béke és önrendelkezési jog eszméjét meghiúsítanák és olyan békét "akarnak aláíratni velünk, amely Magyarország szétdarabolását jelenti, akkor én azt mondom nektek katonák, hogy én ezt a békét soha elfogadni nem fo­gom. (Egetverő éljenzés.) Ebéd után Károlyi Mihály elnök, Böhm Vilmos hadügyminiszter, Pogány József kor­mánybiztos, Ugrón Gábor, Nagy Pál ezredes és mások kimentek Szatmár és Nagybánya között húzódó demarkációs vonalig. Szinérvár­aljánál egy tüzér-üteg, egy géppuskás osztag ésjegy gyalogezred század várta Károlyi Mihály elnök. Az elnök és a- hadügyminiszter egyen­ként szóbaelegyedtek a katonákkal. E közben az elnök tudomására jutott, hogy a közeli faluban ép most temetnek egy Ungvári Lajos nevü székely katonát, aki tegnapelőtt a romá­nok visszaverése közben esett el. Károlyi Mihály kíséretével nyomban a faluba sietett és résztvett a református katona végtisztességén. Mikor a vonat visszafelé ment, a Szatmár melletti Apa község túlnyomóan román lakossága zászlóval vonult ki Károlyi Mihály elnök ünneplésére. Este 10 órakor megismétlődő ünneplések és ovációk után az elnök -és kísérete vissza­utaztak Budapestre: Hock János Szegeden. — A Kás*o!yi-párt és a radikális-párt gyűlése. — • (Saját tudósítónktól) Hock János érkezését különös érdeklődéssel várták Szegeden! Leg­kiválóbb szónokaink közül való, akinek be­széde mindig szenzáció, akármelyik pártról hallgassák is. Sokaság ment ki fogadására az állomásra; nagy tömeg várta a Klauzál-téren, de a főreáliskolában is összegyűlt számottevő közönség, mert nem tudták bizonyosan, hol fog beszélni. Vasárnap délután negyed négykor érkezett meg Hock János. Vele jött dr. Dettre János kormánybiztos is. A pályaudvaron dr. Becsey Károly, dr. Pap Róbert s a pártvezetőség több tagja jelent meg a fogadáson s az országos Károlyi-párt elnökét Vigyázó István üzletvezető is üdvözölte érkezésekor. Hock megköszönte a szives fogadtatást. — Eljöttem Szegedre - tisztelt Barátaim, mondotta, hogy mielőtt a nemzetgyűlési vá­lasztásokat megejtenék, beszéljek a város népé­vel. Sajnos, Szeged szomszédságában már nem vagyunk urak, hogy ott is lángra gyujthassuk a lelkesedést, amely a mi lelkünket önti el. A kölcsönös üdvözlések után kocsira ültek a vendégek és a Klauzál-térre hajtattak, Hock és kísérete a Kárász-házba mentek, dr Pisztor Egon lakására, amelynek nevezetes erkélyéről mondotta el nagy beszédét Hock János. A* beszéd csatlakozásra hivja föl a haladószellemü polgárokat és kü­lönösen a radikális pártot. E fölhí­vásra válaszolt később a Haggen­macher-vendéglőben tartott partla­komán dr. Eisner Manó, a szegedi radikális párt ügyvezető elnöke be­jelentette a párt csatlakozását a füg­getlenségi Károlyi-párthoz. Ez Hock szegedi beszédének jelentős ered­ménye. A sokaság a Klauzáldéren egyre növeke­dett, mialatt Hock beszélt. A Belvárosi-kávé­háztól a Kossuth-szoborig, a Kárász-hásztól az átellenes Kiss-féle bérpalótáig egymáshátán szo­rongtak az emberek. Az eső nem zavarta őket.' Esernyő alatt tartottak ki, de az enyhén^szemző eső különben sem szitált sokáig. IaI 11 ffc 15-ik pontja ! Mindenki szivarkahiivelyeket kizárólag WIOUII a MÉDI SPÉCIALITE"szivarkahüvely főraktárába vásároljon 219 Szeged, Jókai-utca 11. szám. Telefon 15—20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom